Super Smash Bros. játékok rangsorolása

A NintendoLife kitett egy listát az eddig megjelent 5 Super Smash Bros. játékot rangsorolták. Mindenképp érdekes volt olvasni. Most, hogy jobban benne vagyok a Smash Bros. játékokban, jobban hozzá is tudok szólni. Gondolom, mindenki a Switch játékot várja a Super Smash Bros. Ultimate-et, ezért is is aktuális beszélni ismét a játéksorozatról, visszanézni, hogy milyenek voltak az előzők, és mire számíthatunk. Én egyelőre nem számítok semmire, egyelőre egy Switchre szeretnék számítani, és utána számolom majd, hogy milyen lehet az Ultimate. Addig is nézzük át a listát.

Vagyis saját listát írnék, ami némileg különbözne a NintendoLife listájától. Volt szerencsénmmind az 5 Smash Bros.-hoz, így a lista is menni fog. Nálam így nézne ki:

5. Super Smash Bros.

Az, hogy a Nintendo 64-es rész az utolsó, nem is kérdés. Olyan ez, mint egy rockegyüttes 1. albuma, mely legtöbbször kísérletező jellegű, de lehet hallani, hogy ebből még nagy dolog lesz.. Valamit próbálkoztak, maga a játék nem rossz, de igazából még Nintendo 64-es játékok között sem kiemelkedő. Csúnya a grafikája, kidolgozatlanok a karakterek (vessétek össze például a Mario Party 2-vel), a harc is meglehetősen kezdetleges. A zenéjére rámondhatjuk, hogy Nintendo 64-re nem lehetett jobbat csinálni, mert mégiscsak kazettás a rendszer, kicsi memóriával. De ennél a játéknál látszik meg, hogy mennyivel több lett volna, ha már a Nintendo 64 is CD-s lett volna. Legalább a zene sokkal jobb lett volna, nem beszélve a több karakterről, pályáról, lehetőségről. Kérdés, hogy tényleg ennyire tervezték a Nintendo 64-es SSB-t, mint amit kaptunk eredményül, vagy már akkor is többet akartak ebből kihozni? Jó eséllyel igen, mert a GameCube-os rész szinte a konzollal együtt jelent meg, tehát az tekinthető a Nintendo 64-es játék javított változatának. Azért érdemes játszani, hogy lássuk, honnan indult a sorozat, de másra nem igazán. Ráadásul ritka mivolta miatt az utóbbi időkben eléggé drágán lehet beszerezni. De letette az alapokat arra, hogy egy nagyon jó játéksorozat legyen a későbbiekre.

4. Super Smash Bros. for Nintendo 3DS

Aztán óriási minőségi ugrás. Sokan felvetik kérdésként, hogy alkalmas-e kézikonzolra egy Super Smash Bros. játék. A Nintendo 3DS bebizonyította, hogy némi kompromisszummal, de lehetséges. De ennek már megvan az a minősége és hangulata, amivel játékra inspirál. Többen is élvezetes szabadtéren, utazás közben, összejöveteleken. Egyedüli hátránya, hogy sima Nintendo 3DS-en nagyon lassan indul be, ezt a játékot inkább New Nintendo 3DS-en érdemes játszani. Egyébként jól kidoldogott, jól néznek ki a karakterek, és külön jó dolog, hogy itt a handheld játékokból vannak pályák, sok nagyon ötletes. A zenét viszont nem igazán szeretem.

3. Super Smash Bros. Melee

A túl hamar megjelent játékok listáját bővíti a GameCube-os rész, hiszen nyitócím volt a konzolon. Ez érezhető is, a mai játékokhoz képest kevésbé kidolgozott. A mozgások túl gyorsak, pont emiatt nehezebb irányítani őket. Bár annak jó, aki szereti a ninja-mozgásokat, én például az utóbbi időkben gyakrabban csinálom azt, hogy hirtelen hátrafordulok, és úgy támadok. Erre nagyon jó a Melee. Na meg azért is van a 3. helyen, mert hibái ide vagy oda, hihetetlenül hangulatos játék, ez volt az első olyan Smash Bros. játék, ahol igazán átjött az, hogy miért is olyan jó ez a sorozat. Órákig játszottuk anélkül, hogy meguntuk volna. Nem utolsósorban a zenéje is valami hihetetlen jóra sikeredett. Pontosan erre gondoltam, hogy miért rossz, hogy a Nintendo 64 nem CD-s, ha már annak is optikai meghajtója lett volna, akkor hasonló hangszerelésű zenéket élvezhettünk volna ott is. Sőt, talán maga a játéksorozat is így kezdte volna. Nagyon jót tett a játéknak az élő hangzás. Egyáltalán nem hangzik erőltetettnek, mint a Mario Kart 8-ban, nagyon ideillik, nagyban emeli a játék hangulatát. Önmagában is élmény hallgatni a zenéket, nagyon átjön úgy is a feeling. Lehetőségekből is sokkal több van. Ami hátrány, hogy néhány karakter itt sem lett eléggé kidolgozva. Yoshi például nagyon ronda lett, Luigi is Mario-hasonmás, mint a '80-as években.

2. Super Smash Bros. Brawl

Különös sorsra jutott a játék. Amikor 2007 végén bejelentették, messiásként vártuk a játékot, a hivatalos weboldalt is napi szinten frissítették, ittuk az információkat róla. Aztán, amikor megjelent, akkor is imádtuk, rengeteget játszottunk vele. Mindenben jobb lett, mint az elődje. Lassabb is lett (sokaknek ez fekszik inkább), sokkal kidolgozottabb lett. Nem utolsósorban ezen már lehetett érezni, hogy ez a játékot tudatosan úgy fejlesztették, hogy ez egy Smash Bros. játék, amit a Nintendo rajongók nagyjának egyik kedvenc sorozata. Nem mondható spontánnak a játék, de ez nagyon jót tett neki, mert pont emiatt fejlesztették nagyon sokáig. A Nintendo tudatosan akart egy mindennél jobb Smash Bros.-t kiadni a kezéből, és ez sikerült is. Nemcsak hogy eszméletlenül hangulatos a többjátékos meccsekre érdemes gondolni (bár az online része elég sokat akadozott), de az egyedüli játékra is nagyon ráfókuszáltak. Elég csak a Subspace Emissary-re gondolni, amit emlékeim szerint több, mint 10 óra végigjátszani. A pályák nagyon hangulatosak voltak, a harcok is sokkal jobbak voltak a kibővült lehetőségeknek köszönhetően. Köszönjük a Smash labdát! Rengeteg játékóra van még nekem is ebben a játékban. Csak aztán az volt az érdekes, hogy utána, ahogy jöttek egyre másra az újabb játékok, úgy merült ez a feledés homályába. Nagy kár érte, pedig nagyon jó volt.

1. Super Smash Bros. for Wii U

A Super Smash Bros. Brawl javított változata, ha élhetek ezzel a kifejezéssel. Egy biztos, hogy amin lehet, azon még tovább csiszoltak, és az új lehetőségek is sokat lendítettek a játék minőségén. Amit viszont visszaesésnek érzékelek, és emiatt nem tökéletes a játék, az a zene. Nem tudom, ki hogy van vele, de meghallgattam egyszer a hivatalos Super Smash Bros. for Wii U / Nintendo 3DS játékzene albumot, és kifejezetten rosszul éreztem magam. Depresszívnek éreztem a zenét, olyan semmilyennek. Ennek ellenére ez nem ront a játékélményen. Nagyon jók a harcok, és a grafika is nemcsak azért gyönyörű, mert Full HD-s, hanem mert a színek is erősek, élénkek, minden részletességében ki van dolgozva. Mondjuk a Wii U-s Smash Bros.-tól ez el is várható, hiszen nagy tárolókapacitású a lemez, használják ki a végsőkig. Van olyan, hogy a grafika önmagában emeli a játékélményt. Ez figyelhető meg itt is. Kár, hogy a Wii U sikertelensége a játék ismertségére is rányomta a bélyegét.

Hogy hol lesz ezek után a Super Smash Bros. Ultimate, ez még kérdéses. Jóslatokba nem akarok bocsátkozni. Az biztos, hogy nagyon fogadkozik a Nintendo, visszahoz mindenkit, épp, hogy meg nem ígérik, hogy készül az újabb világ legjobb játéka. Minden ki fog derülni decemberben.

3. Mini-Nintendo találkozó

Időszerű volt az általam szervezett Nintendo találkozó, és mivel a lelkesedés is megvolt a többiek részéről, így vártuk mindnyájan.

Spontán ötlet volt, hogy most a Nintendo 64-re fókuszáljuk, lehetett volna más konzol is, de Krisi javasolta, hogy akkor most legyen több Nintendo 64 is, elhozza ő is a konzolját, meg a játékait. Bagszi is elhozta a maga Pikachus Nintendo 64-ét, így három konzolon ment a buli. A helyszín most is a Hyp-R Zone volt, amivel most is maximálisan elégedettek voltunk. Tehát, július 7, szombat, első voltam, még 10 óra előtt megérkeztem. Eléggé korán keltem, alig aludtam 3 órát. Van az egyik véglet, amikor azért nem tudok aludni, mert nyomaszt valami, és van a másik, amikor azért, mert annyira jól alakulnak a dolgok és lelkes vagyok. Minek aludjak, amikor dolgom van? Most az utóbbi áll nálam fenn, az új albérlet hihetetlenül jó, dolgoztam hajnalban az új projektemen, amit egyelőre azért nem hozok nyilvánosságra, mert túl kevés írás van rajta, másrészt nem akarom, hogy ha elmegy a lelkesedés, akkor félbemarad. Tehát akkor fogom közzé tenni, amikor elég tartalom lesz rajta. Szóval ezzel foglalkoztam, nagyjából 8 órakor indultam el, vásároltam kaját. A Nyugatihoz mentem, onnan mentem a Blaha Lujza térre.

Elég hamar odaértem 9.50-re, még a Hyp-R Zone sem volt nyitva. Kint megvártam a nyitást, közben megjött Tutajkk is, illetve pont nyitásra jött meg Nari és OctoZaky, úgyhogy 4-en már voltunk. Felmentünk, az emeletre, a Sega MegaDrive helyére csatlakoztattam a Nintendo 64-et. Először Nari foglalta le, mert szerette volna látni eredetiben a Super Mario 64-et. Hoztam pluszba két Super Nintendo játékot, addig Super Mario Karttal játszottunk. Tutajkk annyira nem szereti, de bevállalta velem a játékot. Kétségtelen, hogy a kisebbség közé tartozom azáltal, hogy szeretem a játékot. Tény, hogy nagyon nehéz, de nekem bejön a hangulata, kifejezetten inspirál. Ezt a játékot is élveztem. Eközben jött meg Gábor és bagszi (külön), bagszi a Commodore 64 helyére csatlakoztatta a Pikachus Nintendo 64-ét. OctoZaky is épp Commodore 64-et hozott, amit ma vett át. Dobozosan vette meg, sőt még német nyelvű leírás is volt mellé. Ami némileg nosztalgia számomra, mert ilyen füzetek nekünk is voltak a Commodore Plus/4 számítógéphez. Ebben nemcsak az összeszerelés, meg ilyenek vannak, hanem programozáshoz parancsok is. Magyarországon a '80-as években nagyon elterjedt az iskolákban a Commodore Plus/4, és bizony nem játékhoz használták, hanem azon tanultak programozni a diákok. Én arra emlékszem, hogy a bátyám volt az, aki nemcsak játékhoz használta a számítógépet, hanem programozott is rajta, csak mivel akkor 4-5 éves voltam, ezért semmit nem tudtam értelmezni azon, ami a TV-n ki van írva. Ami viszont elgondolkodtat, hogy nem is "mozgatott meg", hogy érezzem, hogy bármi dolgom lenne azokkal a szövegekkel, ez is jelzi, hogy a programozást nem nekem találták ki. OctoZaky sem kezdett el programozni, behozta a sakkot. Azon gondolkodok, hogy ha valamiért beszereznék egy Commodore 64-et, akkor azért, mert a nagyon rég, '90-es évek elején a TV-ben mentek a telefonos játékok (Dominó, Torpedó, Ötöd-Ölő...) Commodore 64-en játszották, és volt erről szó az egyik retro csoportban Facebookon, hogy ezek a játékok hogy működtek, és felmerült, hogy ezek a játékok esetleg megszerezhetők-e. Erről nem írtak biztosat, de örömmel venném, ha játszhatnám ezeket a játékokat.

Bagszi hozta a Pokémonos Nintendo 64 játékokat, így voltak, akik azon játszottak. Pokémon Stadium és Pokémon Puzzle League volt fókuszban a Pikachus Nintendo 64-en. Közben Krisi is megjött, ő jelezte, hogy csak 11-re tud jönni. Összerakta ő is a Nintendo 64-ét, hozott ő is néhány érdekeset. De mit is? ... Eszembe jut. Az biztos, hogy sokaknak örömöt okozott, amikor meglátták a Lego Racerst. A nosztalgia, és a demón játszott egyetlen pálya sokakat a játék köré vonzott. Sajnos csak ketten lehet játszani, játszottam többekkel is. Úgy persze könnyen levernek, hogy mindenki a zöld LEGO darabkára megy, aztán a három fehéret összegyűjtik, és uzsgyi a cél felé. A zöld LEGO darabka az extra sebesség, a fehér meg erősíti a tárgyat, amit felveszük. Maximum három fehérrel lehet erősíteni, akkor lesz maximális erejű. Zöld LEGO darabka három fehér erősítővel levágja a pálya egy részét. Így 10-15 másodperccel vesztettem a többiek mögött. Ezután egy húsz körös Mario Party 2 meccset játszottunk., négyen: Gábor, Tutajkk, OctoZaky és én. Nagyon jó játék volt, élveztük, csak megerősödött bennem, amit már hosszú évek óta tudok, hogy a Mario Party 2 a sorozatának legjobbja. Úgy nyertem meg, hogy 5 körrel a vége előtt 0 csillaggal, 0 érmével álltam, de már azzal kaptam 10 érmét, hogy megjósolták, hogy én nyerek. Jóslatot meg nem volt nehéz mondani, mert beállítottuk a bónuszt, és sejthető, hogy már akkor is jól álltam, ezért a bónusz csillagokat a játék végén többségében én fogom kapni. Ez így is lett, ezzel nyertem meg, meg aztán még igyeketem. Aztán persze nem maradhatott ki a Super Smash Bros., ez is összehozta az embereket. Addig OctoZaky-vel játszottunk F-Zero X-szel. Ebben jó vagyok, szinte mindegyik játékot nyertem.

Aztán többen megéheztünk, OctoZaky-val mentünk kajáért, bagszi is megkért, hogy hozzunk neki is. A Nyugatiba mentünk, mert egyrészt az ottani antikváriumba mentünk szétnézni, és akkor már az ottani Burger Kingből hoztunk kaját. De hogy ennyire körülményes lesz, azt nem gondoltuk volna. Az, hogy lassan ment a sor a Burger Kingben, az engem nem zavar, mert nem várom el, hogy a pénztáros megszakadjon miattam. Ami baj volt, hogy mivel három főnek vettünk kaját, ezért eléggé nehéz volt az egész pakk, és csak egy papírszatyorba tette. Akkor még nem láttam, hogy baj lesz, de bementünk mellette a SPAR-ba, ott is vásároltunk. Végeztünk a fizetéssel, mentünk volna ki, amikor elszakadt a papírzacskó, és minden a földre. Az üdítő a szabadságot választotta, mindent elárasztott a földön, de a kaja is jó eséllyel megjárta, a csomagolás legalábbis tiszta kóla lett. összeszedtük egy másik szatyor a még épen maradt kaját, és azon voltunk, hogy a lehető leghamarabb visszajussunk a Hyp-R Zone-ba, de nemcsak a villamospótlás miatt volt nehéz visszajutni, hanem mert le is volt zárva az Oktogon a Pride miatt, úgyhogy nagyon lassan haladt a busz. Nagy nehezen odaértünk, azon voltunk, a lehető leghamarabb megegyük a kaját.

Időközben Sparrow is megjött pár órára, vele, Gáborral, Tutajkkal játszottunk négyen a Mario Golffal. Nagyon lassan ment, mert csak én ismerem annyira a játékot, hogy gyorsan lezavarjak egy ütést (megérzéssel játszom a Mario Golfot) a többieknek nagyon lassan ment, és mivel a Mario Golf nagyon hosszú játék, nagyjából a feléig vittük el, kikiáltottak győztesnek, megköszönték a lehetőséget. Szeretjük, de nagyon hosszú. Aztán maradt még némi idő, Krisivel játszottuk a S.C.A.R.S.-t. Tetszett neki is a játék, ilyen Mario Kart és F-Zero egyveleg. Aztán még ott a többiek behozták Nintendo Switch-re a Fortnite-ot, megpróbáltak vele online játszani, de eléggé akadozó volt a netkapcsolat, úgyhogy ez nem igazán jött össze.

16.30 körül szedtük össze magunkat, és mentünk. Mindent visszaállítottunk, szemetet eltakarítottuk magunk után, a konzolokat visszacsatlakoztattuk a TV-khez, melyikhez melyik tartozott eredetileg. Igyekeztünk mindent úgy hagyni, ahogy átvettük. Bagszi már korábban elkezdett takarítani, meg is jegyeztem viccesen, hogy az egyetlen nő takarít... Bagszi poénból felháborodottan mondja, hogy férfiak! De aztán mi is besegítettünk, visszacsatlakoztattuk a konzolokat és a szemetet eltakarítottuk. Amikor végeztünk, megköszöntük a lehetőséget.

Nagyon jó hely a Hyp-R Zone, elégedettek voltunk, viszont szemezek az Infinity eSport Bárral, mert hihetetlenül hangulatos hely. Ennek az a hátránya, hogy csak új TV-k vannak, ráadásul eléggé nagy képernyős, nem tudom, hogy mutatnának rajtuk a retro konzolok. Eléggé soká lesz a következő találkozó, majd október végén, addig van idő. Mondták, hogy tudnak SCART átalakítót adni, ki fogom próbálni, hogy mutatnak majd új, nagyképernyős TV-n. Ha nagyon csúnya lesz, akkor maradunk a Hyp-R Zone-nál. A másik, ami az Infinity eSport Bár mellett szól, hogy egy kicsivel olcsóbb ott minden. Lehet mondani bunkóságnak, hogy viszünk oda kaját, innivalót, úgy, hogy ott is lehet venni 1-2 dolgot, és ingyen kaptuk a helyet, de az áraikkal pont átléptek egy olyan lélektani határt, ami fölött már nem náluk venném meg. Nem látok bele a dolgokba, úgyhogy nem tudom, hogy mi alapján szabják meg az árat, de ha egy ilyen helyet üzemeltetnék, akkor úgy szabnám meg az árakat, hogy bár legyen rajta árrés, de egy bizonyos szint alatt tartanám az árat, ami még megfizethető egy nagyobb réteg számára, aki betér. Ugyanúgy van rajta haszon, és többen is vásárolnának. De hangsúlyozom, nem látok bele a mélyébe, nem tudom, mi alapján határozzák meg az árakat. Egy biztos, hogy nagyon jól éreztük magunkat, minden nagyon jó volt. Köszönjük a lehetőséget.

Készültek képek, itt tekinthetők meg. A konzolképeket OctoZaky készítette, szerintem a döntő többségét nagyon jól megcsinálta, mint egy hivatalos konzolkép.

II. szegedi Nintendo találkozó

Végre ismét vidéken volt Nintendo találkozó, és ismét Szegeden gyűltünk össze. Felvetettem egyébként, hogy ha lehetne valamelyik másik vidéki városban találkozó, akkor az hol lehetne. De aztán rájöttem, hogy Szolnok és Kecskemét mellett nem eléggé döntő jelentőségű érv, hogy az ország közepén vannak, így viszonylag könnyen megközelíthetők, ha nem tudunk senki aktív szolnokit vagy kecskemétit, aki segítene a szervezésben. Segítene helyszínt találni, megbeszélni az ottaniakkal, hogysmint lehetünk ott jelen, és hasonlók. Szegeden meg több Nintendo rajongó van, ráadásul nemrég megnyílt a LVL UP esport bár, ezért ez kiváló lehetőség volt. Egész jó helyszín, és az árak is kifejezetten jók a pesti gamer szórakozóhelyekéhez képest.

A nap sajnos nem indult valami fényesen, mert hasfájással ébredtem, és ez rányomta a bélyegét a kezdeti hangulatomra. Eleinte nem voltam valami beszédes kedvemben emiatt. De azért örültem, hogy Thunder is eljött végre egy találkozóra. Többször hívtam Pestre, de mivel neki problémás eljárni Gyuláról, ezért anyagilag talán meg tudta volna oldani, de nem érezte, hogy megéri több órát vonatozni, hogy néhány órát játsszon más rajongókkal. Kifejezetten örült, hogy most jóval közelebb lesz találkozó. Együtt mentünk fel Szegedre, aztán bagszi csatlakozott hozzánk Orosházán. Jól elvoltunk, játszottunk a The Legend of Zelda: Triforce Heroes játékkal. Alapvetően a Four Swords koncepcióját követi valamivel modernebb köntösben. Jó buli volt, és természetesen lehetőségeimhez mérten igyekeztem bagsziék számára izgalmassá tenni a játékot. Például úgy ledobni őket, hogy azt hiszik, hogy szakadékba kerülnek, holott épp hogy földre dobtam le őket. Szeretem így megviccelni a játékostársaimat, de akár komolyabban is megijesztem őket. A legnagyobb trollság, amit megcsináltam egy közös játékban, az a New Super Mario Bros. Wii-ben volt, amikor én voltam Mario, bagszi meg Luigi, és együtt egy szűkös helyen voltunk, mindkét végén szakadékkal. Aztán annyira untam, hogy sehogy nem tudtunk kimászni onnan, hogy fogtam bagszit (mármint Luigit), és bedobtam a szakadékba. Eljátszottunk Szegedig, közben kibeszéltük ezt a voice chatet, ami Switch-en meglehetősen bonyolult lesz, mert két vezeték is kell, meg okostelefonon egy alkalmazás. Ez sokakat bosszant, hogy vezetékek, meg okostelefonos alkalmazás... Hol van a Nintendo XXI. századtól? Bagszi magyarázta el, hogy a Nintendo ezzel akarja elhárítani a felelősséget, hogy ha valakit rossz "felhasználói" élmény ér azért, mert mondjuk kicikizték a játéka miatt, vagy trollkodnak vele, azért a Nintendónak kelljen a felelősséget vállalnia. Hogy logika (vagy érthető magyarázat) mennyire van ebben, az más kérdés, az biztos, hogy van ebben ráció, például a LetterBox SpotPass üzenetküldési lehetőségét is többek között azért szüntették meg, hogy Japánban ne zaklassák a gyerekeket a pedofilok.

Szegeden Szaki várt ránk, ő segített bagszinak vinni a nagy táskáját. Az kicsit váratlanul ért, hogy villamossal akartak menni. Nem gondolkodtam tömegközlekedésben, mert úgy néztem a térképen, hogy nincs messze a találkozó helyszíne a vasútállomástól. Ketté is vált a csoport. Bagszi ment Szakival villamoson, mi meg Thunderrel sétáltunk. Tényleg nem volt messze, kb. negyed óra volt az út gyalog. Csak annyi, hogy eltévedtünk, mert a Jókai utcánál tovább mentünk, elmentünk egészen a Dugonics utcáig. Már szinte integettünk a Dómnak is, de nem akart előkerülni a bár. Aztán Thunder mutatott rá, hogy valószínűleg fent lesz az üzletsornál. És tényleg ott volt. Az elején még nem voltak sokan, de amúgy maga a hely barátságos volt. Készülődtek a többiek, a gépek rendben elkészültek. Mivel a hangulatom ekkor még nem volt a topon, ezért úgy döntöttem, hogy inkább egyedül játszom. Leültem a Nintendo 64-es Super Smash Bros. mellé, és eljátszogatok vele. Én Mario, a gép meg Link, Very Hard-ra volt állítva, de semmiség, elleszek vele. Meg is ütköztem vele, amíg meg nem jött egy fertő egy fotós személyében.

Engem nem zavart volna, ha nekiáll fényképezni, de hogy hátulról rám teszi a Luigi-s sapkát mondván, hogy rajtam majd jól áll, és aztán nekiáll fényképezni, na azt már nem. Ki is kapcsoltam a gépet, és hátravonultam. Erősen lehetett érezni a beszédstílusában és a megnyilvánulásaiban, hogy utálja a munkáját. Azzal, ahogy a fejemre tette a sapkát, erősen érzékeltette, hogy a munkájának csak egy eszköze vagyok, aki által majd jópofa képeket készíthet a találkozóról, majdhogynem erősítve a sztereotípiát, hogy mi Nintendósok, milyen gyerekesek vagyunk. Na ehhez nem asszisztálok, ezért vonultam hátra. De azért Lernie és Thunder megmentették a fotóst, és egy kicsit játszottak neki a Nintendo 64-gyel. Nekik meg mondogatta, hogy erre hajoljanak, meg arra dőljenek, vagy mi az isten, az azért erősen rontotta a spontaneitást. Még néhány kép készítése után elhagyta a helyszínt, én meg visszaültem a Nintendo 64-hez. Több játék is játszható volt, kipróbálható volt, betettem a Diddy Kong Racing-et, mert annyira nem jött be először a játék, de éreztem, hogy nem kell ezt annyiban hagyni. És igen. Kipróbáltam néhány pályát. Tetszik a játék, érdemes lesz beszerezni. De volt egy pálya, ahol sehogy nem tudtam rendesen rámenni a hídra, mindig a vízben kötöttem ki. Nagyon nehéz volt onnan kimászni, úgyhogy nem egyszer fordult elő, hogy az átlagban 25-30 másodperc alatt teljesíthető kört 2 perc alatt sikerült csak megtenni. Nehezen sikerült csak ráérezni a pályára, ennek ellenére élveztem a játékot, és azt éreztem, hogy sok gyakorlással bizony sikerülhet jó eredményt elérni benne.

Aztán éhes voltam, szerettem volna enni valamit. Abból a szempontból nem volt jó választás, hogy pünkösd vasárnap volt a találkozó, hogy szinte semmi nem volt nyitva a környéken. A bár meg csak pár hete nyitott ki, kaját nem lehetett náluk rendelni. Szétnéztem azért a környéken, hogy akad-e valami. Egy hamburgeres nyitva volt a bár mellett, de azért még jobban szétnéztem, akad-e más is. Volt is lent egy eldugott helyen egy kajálda-szerűség, ahol 550 forintért ígértek gyrost és sült krumplit. Na ez nagyon ígéretesnek tűnt. Bementem, de senki nem vette tudomásul, hogy bement hozzájuk valaki. Nem kérdezte senki, hogy mit akarok, vagy nem mondta senki, hogy zárva vagyunk. Ez az a túl szép, hogy igaz legyen szindrómája, úgyhogy sajnos ott kellett hagyjam őket, és csak a hamburgeresnél kötöttem ki. 600 foritnért vettem normál hamburgert. Egész jó volt, bár érdekes volt látni az étlapon, hogy óriás hamburgert is szolgálnak fel 1 kg marhahúsból 2.600 forintért... Nem is csak az, hogy nem volt rá annyi pénzem, hanem ki eszi meg azt mind? O_O Italt már nem náluk vettem, hanem a gamer bárban, kifejezve tiszteletemet barátságosak az áraik. Úgyhogy náluk szolgáltam ki magam itallal.

Kezdődött Lernie online stream-je, most az ARMS játékot mutatta be. Ez az a játék, amit online elérhetővé tettek egy-egy órára ki lehet próbálni. Naponta két-három alkalommal 1-1 órára elérhetővé teszik a játékot ingyen. Ezt nemcsak azért csinálták, hogy kipróbálhassuk a játékot, hanem hogy ők is kipróbálhassák, hogy a szervereik hány játékost bírnak el egyszerre. Ez egy nagyon jó döntés volt, így mindkét oldal jól jár. A probléma a játékkal az, hogy nézve egyáltalán nem inspirál játékra. Olyannyira, hogy amíg Lernie nyomta a stream-et, egyfajta mélyponton voltam, majdnem elaludtam. Pont mögötte voltam, kicsit aggódtam, hogy nem-e látszik az adásban, hogy elbóbiskolok, de mivel nem szóltak (Bitvadász felügyelte a gépnél a kommenteket, a mikrofont és a kamerát), ezért úgy voltam vele, hogy nincs baj. Nem voltam inspirált abban, hogy kipróbáljam a játékot, ezért megvártam a végét. Az adás után ismét lehetett játszani a Mario Kart 8 Deluxe-szel. Mindig legalább hárman játszottunk az új Mario Kart-tal, volt körülötte forgalom. Én is hihetetlenül élvezem, olyan érzésem van, mintha az extráival, és a stílusával újra szerethetővé tette a Mario Kart sorozatot. Egyébként baromi béna vagyok a játékban, a régi Mario Kart-okban nagyon jól teljesítek, szinte a legyőzhetetlenség érzése kerülget, addig ez az új Mario Kartokról nem mondható el. Mondjuk ez részint amiatt is van, mert a Wii U-s Mario Kart 8 nem inspirált hosszútávú játékra, így nem is lettem benne annyira jó, hogy itt laposra verjek mindenkit. De ez még változhat. Egy biztos, nagyon ráéreztem a Switch hangulatára, aminek nagyon örülök, és egyre erősebb bennem a késztetés, hogy vegyek egyet. De megvárok egy Mariós pack-ot, ami jó eséllyel megjön akkor, ha megjelenik a Super Mario Odyssey, másrészt meg annak feltételezhetőleg olcsóbb lesz az ára is. Addig is örömmel játszok és edzek a Wii U-s Mario Kart 8-cal. A Switch-es változatban pedig egy kicsit szórakoztam a képkészítéssel. Eleinte igyekeztem vicces pillanatokat elkapni, aztán láttam, hogy a többieknek is örömöt okozok azzal, hogy megjelenik a bal-felső sarokban a "capture taken" felirat, ezért a végére már teljesen véletlenszerűen nyomkodtam a képkészítő gombot.

A végére azért mentek már el az emberek, mi sem maradtunk 17 óránál tovább. Pedig Thunder említett valami bulit, ami miatt csak másnap megy haza, de aztán csak jött velünk. A visszafele vonatot már nem értük volna el, így bagszival és Thunderrel hármasban elmentünk a közeli Burger Kingbe, enni egyet. Bagszival elfeleztünk egy dupla Whopper menüt, Thunder meg valami extra hot Whopper cuccot vett. Jó erős is volt neki. Aztán elsétáltunk a vasútállomásra, bagszi és Thunder megvették a jegyet maguknak, majd mentünk a vonathoz. A vonaton még elővette bagszi a Switch-et. és a kijelzőjén játszottunk hárman Mario Kart 8-at. Egész jól lett volna látható a játék, ha nem sütött volna oda a Nap. Megállapítottunk, hogy "Light Blue Shy Guy" neve férjezett név kb. olyan hangzása van, mint például a "Kovácsné Nagy Éva"-nak. Nem ismerek semmi ilyesmi nevű egyént, úgyhogy ha valakit tényleg így hívnak, az egyezés a véletlen műve. Bagszi leszállt Orosházán, mi pedig Thunderrel megbeszéltük, hogyan lehetne láthatóbbá tenni a Nintendós tevékenységemet. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak nekem lesz az, mert eléggé Facebook-ellenes vagyok. De be kell látni, hogy ha azt szeretném, hogy akár a nemrég újraindult Mariós oldalnak is nagyobb hírverése legyen, akár ennek a blognak, komolyabban jelen kell lenni FB-n. A koncepciót kigondolom magamban, és remélem, hogy a jövőben nagyobb szerephez juthatok, mint eddig. Annak meg nagyon örülök, hogy egyre inkább vásárlásra inspirál a Switch, mert érzem az "újkori" Nintendós életérzést. Érzem azt, hogy jó a Nintendós jelenben lenni, és erről az időről is mint dicső korszak fogunk emlékezni. Ezt a találkozók, és a közös Mario Kart 8 Deluxe játékok is megerősítik. És az az érdekes, hogy nálunk is jól fogy a Switch. Békéscsabán a Media Markt-ban egy hete 4 Switch konzol volt (2 szürke és 2 piros-kék), most szombatra már csak 1 maradt. Ha egy olyan városban is veszik a Nintendo konzolját, ahol a cégnek szinte semmi hírneve nem volt a videojátékosok körében, az azért nagyon jót jelent. Hovatovább fényes jövőt.

MondoCon utószó

Mint mindig, most is elfelejtettem egy néhány dolgot megemlíteni, ezért most ezt így utólag.

Éljen, nem hívtak a tehetségkutatóból. ^_^ Valószínűleg már tudták, hogy belőlem nem lehet hülyét csinálni, ezért nem is próbálták meg. Csak időt spóroltak maguknak, mert biztosan nemet mondtam volna.

Tökre meglepett, gyakorlatilag tegnap tudatosodott bennem, hogy Tuki alkalmazta a zenekvízben az egyik kategória-ötletemet, az instrumentalt. Szerintem jó ötlet oly módon is felmérni, hogy mennyire ismeri az adott dalt, hogy felismeri-e énekhang nélkül is. Mivel én kislemezeket szoktam leszedni, és előszeretettel hallgatom az instrumental verziót is, ezért nekem ideális, és úgy mindenki számára jónak tartottam az ötletet. Azon mosolyogtam magamban, amikor Daki mondta Tukinak, hogy benne hagyta a háttérvokált. Vagy lehet, hogy azt mondta, hogy azt a változatot választotta ki, melyben benne van a vokál? A lényeg ugyanaz. Azt nem ő hagyta benne, hanem abból az a változat van. Nem mindegyik dalban van benne, engem például kifejezetten zavar, hogy például a Suara dalok instrumentaljaiban nem hallani a háttérvokált, mert az is hozzátartozik a dalhoz, és legalább annyira színesíti azt, mint maga a zene.

A konzolnál meglepetten vettem tudomásul, hogy nem volt akkora igény a Super Smash Bros.-ra. Most elkértem bagszitól a Nintendo 64-es játékot, és úgy voltam vele, hogy ne csak mindig Mario Kart legyen, és a SSB széria is legalább annyira népszerű, mint a Mario Kart, ezért legyen a sorozat első játéka. És végül megtaláltam a konzolt, hol volt a N64-em, de nem sokan játszottak vele. Ezek szerint nemcsak én tartom középszerűnek a játékot, szerintem a GC-s verzió, a Super Smash Bros. Melee volt a nagy ugrás minőségben. Akkor ezen túl Mario Kart, hiszen nyárra is szeretnék egy Nintendo konzolt.

Nagyon örülök a MAT-os connak, nemcsak mert 10 éves, és mert Petőfi Csarnok, hanem mert a főszervező, Uran célja, hogy összes régi MAT tagot meghívja, és együtt szervezzenek egy nagy cont. Nagyon szép, hiszen miért is ne lehetne egy rendezvény erejéig félretenni a nézeteltéréseket, sérelmeket? Egy hatalmas összefogással könnyedén lehet mindennél jobb cont csinálni. Tehát, ne felejtsétek el: 2013. július 6. szombat Rengeteg embernek, magyarán mindenkinek jelen kell lennie. Addig olvassátok Uran szervezői blogját, az idők során biztosan sok menőséget fog írni, és beavat minket a legnagyobb titkokba is, és már készülget az AnimeCon.hu oldal is.

Kitettem a MondoConos képeket, itt megnézhetők. Csak vasárnap jutott eszembe néhány képet csinálni, csak így spontán, hogy milyen jó a hangulat a karaokén.

Return to myself

Tervek szerint ez egy hosszabb, magánjellegű post lesz, úgyhogy akit ez zavar, az ugorja át nyugodtan. ^^'

Az eleje még annyira nem is, mert bagszi elhívott a Petőfi Csarnokba a piacra, hogy menjek el szétnézni vele. Pénzem alig van, de elkísérem. ^^' Most is az 1-es villamossal mentem az Erzsébet Királyné útjáig, de már a megállónál összetalálkoztam bagszival és LL-lel, ők a hármas villamossal jöttek. A bejáratnál vártak Cseri, Spartacus, és az egyik barátja. Igazából sok újdonság nincs, ugyanazok az árusok, ugyanazok az áraikkal. Volt ma is az a srác, aki az eBay-re hivatkozik mindig, és sérült matricájú SSB-t adott 8.000 forintért. Bagszi meg mondja, hogy az övét 4.000 forintért szerezte be. A srác nyilván nem ismerte be, hogy drágán áraz, ehelyett azt mondja, hogy vannak akik nem tudják, hogy mennyiért lehet játékot eladni, hogy haszna is legyen belőle, ezért náluk nagyon jó üzletet lehet kötni. Jó, ez ilyen "köszönjük szépen" alapú beszéd nálam. Úgy elbeszélgettünk, eltelt az idő, jó volt.

A piacon kettévált a társaság, én, bagszi, LL, mentünk a hármas villamoshoz. LL ment haza, mi meg bagszival kb. 4 hónap után ismét találkozunk a zsidával. De mivel még kb. 15 órára ígérkezett, és még elig múlt dél, ezért az Árkádban időztünk, olyan 14 óra fele indultunk. Először nem akart jönni, de végül csak eljött. Örültünk neki, bár én az elején annyira nem kapcsolódtam be beszélgetésekbe, valahogy érződött az a néhány hónap kiesés, nem volt meg benne a lendület. Bagszi azonnal orvosolta a problémát, elővette a Nintendo 3DS-t, és megmutatta, hogy mire képes a konzol (mintha még soha nem látta volna. ^^') És szépen lassan visszatért a régi önmaga, ahogy szerettük. Ekkor van meg benne az az igazi életérzés. És máris sokkal oldottabb lett a hangulat. 18 óra fele átjöttünk hozzám, és itt is nagyon jó volt a hangulat. Amikor a zsida meglátta a Wario Land 4-et, és a Metroid Fusion-t valósággal beletemetkezett a játékokba. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy a Zelda és a Metroid egy ugyanazon évben kezdte a pályafutását 1986-ban, tavaly a 25. évforduló alkalmából sokkal nagyobb megemlékezés volt a Zeldáról, a Metroidot meg totál elfelejtették. A Metroidnak valóban sokkal kisebb a rajongótábora, ám abban a kisebb rajongótáborban sokkal nagyobb kultusza van a játéknak, a Zelda ehhez képes sokkal populárisabb, igaz nagyon is megérdemli a népszerűséget. 22 óra fele mentek haza.

Igazából tényleg nagyon rossz dolog az, ha választani kell az emberek által kitalált elvárások, és aközött, amik mi valójában vagyunk, főleg, ha a kettő korántsem kompatíbilis egymással. És azért a videojátékok esetében még mindig az az általános tévhit, hogy gyerekeknek van (főleg a Nintendo), és nagyon sok pénzt elvesz, és a mi korunkban illő lenne már a családalapítással foglalkozni. A zsida elmondása szerint ezt akarták csinálni vele. És nagyon régen nem játszott igazi Nintendo játékkal (mostanság Final Fantasy-zik), és az elején tényleg látszott, hogy nem volt az igazi, hiányzott belőle az, ami miatt igazán szerettük őt, ezért se nagyon folyamodtam bele a beszélgetésekbe, de amikor Metroidozott, ismét a régi önmaga lett, és teljesen feloldódott.

Én egész életemben valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, velem nem lehetett soha megjátszani azt, hogy ne játszak, ne nézzek animéket, illő lenne komolyabb dolgokkal foglalkozni. Én ezt az egész átneveléses dolgot, hülyeségnek tartom. Én bármilyen gyerekkori dolgomból (vegyük egyszerű példának a gyerekdalok hallgatását) magamtól nőttem ki, és saját magamból kiindulva azt gondolom, hogy nagyon sok esetben a gyerek érzi, hogy mikor jön el az idő. Én hadakoztam sokmindennel, régen bántottak is érte többen, de most, ahogy látom az embereket magam körül az utcán, arra jövök rá, hogy megtérül az, ha nem felelek meg az emberek által kitalált elvárásoknak, hanem megmaradok aki vagyok: Tudok őszintén és oldottan mosolyogni. Erről már írtam korábban, hogy erre nagyon kevesen képesek.

Erre főleg néhány hete jöttem rá, amikor 1 hetes diákmunkán voltam. 5 munkanap borítékolás, a lényeg az, hogy öten voltunk diákok, és a legelején, ahogy szokás, még mindenki csendben végezte a dolgát, figyelte, hogy na, milyen lehet a másik. Pár óra múlva a maga múdján oldódott a beszélgetés, én elhatárolótam tőlük, mert rádiót hallgattam külön fülhallgatóval, bár egy pár érdekes dolgot kiszúrtam fél füllel. Azt tudni kell, hogy a munkáltatónk nagyon jófej volt, hihetetlen rendes, és azt mondta, hogy ha 1 nap alatt 500 darabot megcsinálunk, akkor nagyon jók vagyunk. Igazából nem tudom, hogy vagy nekem fekszik nagyon az adatrögzítős, borítékolós munka, vagy a többiek voltak túl lassúak, de én fél nap alatt megcsináltam az 500-at. A többiek közben beszélték, hogy amikor meglesz a szükséges darabszám, akkor majd ilyen fél órával a munkaidő vége előtt szólnak, hogy készen van, hogy ne adjon több munkát. Na én ezt nem voltam hajlandó így csinálni, mivel hogy legalább 2 és fél óra hátra volt, és semmi értelmét nem láttam annak, hogy ott üljek, és ne csináljak semmit. Lementem a portáshoz, megkérdeztem, hogy tudom elérni a munkáltatót (nem voltunk felügyelet alatt), és felhívta nekem. Beszélek vele, megmondja, hogy mit kell csinálni. Visszamegyek, előhozok egy újabb stóc borítékot, ami nem volt benne a napi tervbe, azonnal láttam az arcukon, hogy megijedtek, hogy mit csinálok. Én elmondtam nekik, hogy felhívtam a főnököt, és elmagyarázta, hogy mit csináljunk. A többiek olyan szinten ki voltak akadva, hogy én utána szabályosan közellenségnek számítottam, hogy én munkamániás vagyok, és hogy ne írjam bele az önéletrajzomba, hogy jó csapatszellem. Nem vagyok az a megmondóember, de utólag bánom, hogy nem mondtam nekik, hogy nálam nem azt jelenti a csapatmunka, hogy csak ülök, és nem csinálok semmit, hanem együtt dolgozunk, együtt csináljuk a munkát, és ha valaki nem tud valamit, akkor segítünk egymásnak. Erre én is kiakadtam, és mivel amúgyis beteg voltam, visszavittem a borítékokat, és szépen elmentem az orvoshoz. És ezzel még nincs vége. Ugyanis néha bejött hozzánk egy középkorú férfi, aki szintén kiszúrt magának, hogy én hogy képzelem el, hogy csak úgy elmegyek. Elmagyaráztam neki, hogy ha én azt látom, hogy ha ilyen laza a munkamorál, és a főnök sem veszi rossz néven, akkor nekem sem esik nehezemre felvenni ezt a ritmust. Ő meg mondja, hogy nekem tanárnak kellett volna elmennem, hogy milyen jól ki tudok magyarázni mindent. De ez az igazság. Egy munkahelyen általában fél óra szünet jár, ez a normális. De én 2 órában voltam távol kedden. Na ezt egyrészt számon kérték a többiek, másrészt az öreg még jobban rám szállt. Az volt a durva, hogy a nap végén, amikor megmondtam a főnöknek, hogy elnézést kérek, 2 órát voltam szüneten, neki erre az volt a reakciója, hogy nem baj, csak nem mondd el. Kacsintás. A fejemhez kaptam, minden feszültség elszállt. :D Van ilyen egyébként, persze, ahogy látom, hogy megkövetelik, hogy normálisan dolgozzunk, akkor ott tudok lenni. Az az érdekes még, hogy egyébként annak a férfinak nagyon alacsony érzelmi intelligenciája volt. Csak mondta a magáét a többieknek (nekem nem, mert én semmit nem hallottam a fülhallgató miatt), nem esett le neki, hogy az esetek többségében senki nem reagált neki. És egyszer, amikor kiment, akkor mondja egyik a másiknak, hogy nem érti, hogy miért van itt, csak mondja a hülyeségeit. Akkor már az az "I don't want to live in this planet anymore" kép jutott eszembe. Na ha ennyire hitelesek az érzelmek itt egymás iránt, akkor semmit nem fogok veszíteni, ha pénteken munkanap végén boldogan elkönyvelhetem magamban, hogy soha többet nem látom őket.

Igazából ezt csak azért írtam le, mert érzékeltetni akartam, hogy fontos az, hogy az ember megmaradjon önmaga, még olyan helyen is, ahol ezt nem feltétlen honorálják. Azt majd az élet lerendezi. A másik nagy tapasztalatom meg az, amit itt láttam meg igazán, hogy tényleg igaz az, hogy férfiak általánosságban nincsenek arra szocializálva, hogy beszéljenek az érzéseikről, és erre tényleg rábasznak, mert meg lehet fogni őket a hiúságuknál, ha nincsenek az érzelmekre szocializálva, így nem veszik észre az esetleges érzelmi manipulációkat. A másik két srác az öreggel olyan jól elbeszélgettek a politikáról, fociról, bulizásról, akkor nagy volt náluk a lendület. Nekem annyira nem áll ez az arcoskodás, menőzés, vigyorgás, és nem is tudok ilyen lenni, úgyhogy én úgy voltam vele, hogy ha nekik így jó, akkor megmaradok magamnak. És nem bánom, mert így tudok őszinte lenni.

Tehát több tapasztalat is azt támasztja alá, aki feladja a hobbiját, álmait, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásainak, az képletesen öngyilkosságot követ el.

Kínai találmányok

Ma egy találkozót szerveztem ide hozzám, ahova eljött a Kristóf, és a Gábor. Jött volna a Fantos, de ő végül nem tudott. 11.30-kor találkoztam Gáborékkal a Határ úton, onnan a 42-es villamossal mentünk hozzám. Az első megállónál jutott eszünkbe, hogy áthívhatnánk hozzám a Csabit, de mondta, hogy majd MSN-en... Közben nem vettem észre, hogy a Corvin körúti megállónál miattam nem nyílt az ajtó, a lábammal ráálltam a lépcsőre. Mindenkivel megesik. Eljöttünk hozzám, ekkor még azt gondoltuk, hogy a Csabi átjön hozzánk, ezért Zelda: Four Swords Adventures-szel játszottunk, gondoltuk, hogy hármasban azzal kezdetnek elleszünk. Mivel ő mégsem jött, ezért maradtunk hárman. Jókat játszottunk, az első bölcset megmentettük, de valahányszor játszok ezzel a játékkal, mindig új pályákra bukkanok. Ezután Mario Party 6-oztunk. Az a sok régi emlék... Legalább 4 éve nem játszottam vele, de nagyon sokszor szerettem volna. És most lehetőségem volt. Ez már sokkal jobb az 4. és az 5. részhez képest, sokkal hangulatosabb, hát a Mario Party 4, az majdhogynem semmi. Nem is baj, hogy csak 10 kört mentünk vele, mert így is halálra untuk. Olyan semmilyen, nincs semmi hangulata. A mini-játékok jók, vannak benne jó zenék, de ennyi. A Boo's Haunted House pálya talán még a legjobb. Ezután VC-n Super Smash Bros-on nyomtunk egy pár menetet. A legélvezetesebb rész egyértelműen a Mario Party 7 alatt volt. A pálya érdekes volt, felhők felett mentünk, de a zene nagyon furcsa volt. Mintha egy macskanyávogás lenne, és közben a zongora billentyűin járkál jobbra-balra. Aztán, egyszer csak felszólalok: Ez kínai tradícionális épület. Kristófé már fogták a fejüket, mikor leesik, hogy bambusznövényeken járkáltunk, és a zene is valójában kínai tradícionális zene. :D Ezen elszórakoztunk percekig. Amikor rakétával rövidítettünk, akkor mondjuk a Gábor, hogy a tüzijáték is kínai találmány, erre én: Az iga... tényleg? Tehát készek voltunk. :D Bowser tigris-szobra, kínai vásárok, selyem, Kínai Nagy Fal, Yoshi Kung-Fu mutatványa, mi kell még? Ezután a mélyen szórakoztató játék után Mario Party 5-ön nyomtuk a Bonus Mode-ot. Itt kártyáztunk, majd Jégkorong, és Kosárlabda. Most Brawloznak online a Csabival, miközben ezt írom. De most be is fejezem, és csatlakozok én is.

Konzol-körúton

Ma bagszival voltunk konzolboltokban. Eredetileg 8.30-ra beszéltük meg a találkozót, de mivel későn aludtam el, nem bírtam időben felkelni, így 9.30 lett a találkozó időpontja az Örs Vezér Terénél. Először a 32-es busszal mentünk a Game Citybe, de szinte az összes játékukat kivitték a Pecsába a piacra, így nem láttunk sok mindent. A hármas metróval mentünk utána a Nyugatiba, mert a WestEndben a Douglas üzletben cserélt magának órát. Én közben nézegettem a férfi parfümöket, és megszagoltam egy párat, komolyan nem értem, minek ennyi "illat", egy pár kifejezetten kellemetlen számomra, hogy az árukról ne is lelkesedjek. Utána felmentünk a Media Marktba, nem sok mindent láttunk. Bár a sok 1.999 forintos Hayao Miyazaki Anime DVD-re lecsapnék egyszer. Jól emlékszem, hogy egyszer volt valami gyűjtői kiadás, melyben az összes Miyazaki film megvolt? Utána átmentünk volna a Multiformatba, de a kapu valami miatt zárva volt, így csak a Colin Console-ba mentünk el. Bagszi valami hihetetlen jól járt. Pokémon játékokat vett DS-re valami eszméletlen olcsón. Ha dupla áron eladná, még akkor is lecsapna rá bármely Pokémon fan. Ezután a 4-6-os villamossal mentünk el az Oktogonig, majd az egyes metróval a Pecsáig. Döbbenet valahányszor a földalattin utazok, tisztára olyan a hangulata, mintha 50-60 évet visszamentünk volna az időben. Persze tudom, hogy ez Közép-Európa első földalattija, talán 1907-ből? Nagyon tetszetős. A Széchenyi fürdőnél kicsit eltévedtünk, de hamar megtaláltuk. Bagszi vett magának Pokémon TCG lapokat, én üres kézzel jöttem ki onnan. Megfogadtam, hogy ha veszek valamit az is csak Super Smash Bros. lehet Nintendo 64-re, de nem volt. Más meg amúgysem kellett. A közelben van egy kínai gyorsétterem, megbeszéltük, hogy odamegyünk ebédelni. Bagszi rizzsel evett valami csirkés ... Nem tudom mit. T_T Én meg sült tésztát ettem szezámmagos csirkével, mellé erős-savanyú levest. Megint nagyon jót ettem. ^_^ Meg jó ázsiai (gondolom elsősorban kínai) zenék mentek. Onnan mentünk át az Europarkba az egyes villamoson és a hármas metrón át.  Már lassan külön bérletet válthatnék a Határ útra. ^^' Az Europarkban megmutattam bagszinak is a 300 forintos mangákat. Star Treket vett, de azt sem magának. Ott néztem a Manga című könyvet, hogy megvegyem-e vagy sem? Bagszi nem túl sok jót hallott róla, én meg úgy voltam vele, hogy csak egyszer kéne megvenni... De végül otthagytam. Kell másra a pénz. Viszont Bagszi a Játékkuckóban (a mozgólépcső mellett) vett magának Wiimote-ot 6500 forintért. Jó vétel volt. Egy kis InterSparos körút után elmentünk megnézni a Sárkány Centert. Bagszi mondta, hogy volt már ott egyszer, de szinte semmi más nem volt, csak ruha, ruha, és ruha. De mondtam neki, hogy láttam, hogy mintha lenne ott egy élelmiszerbolt ázsiai ételekkel, és mondtam, hogy nézzük meg. Hát elmentünk oda. A 98-as (vagy 200-as, stb.) busszal el kell menni a Felsőcsatári útig és ott van. Megnéztük azt a boltot, hát csalódás volt... Csak ramenek meg tészták voltak. Én olyat képzeltem el, amit Liverpoolban láttam, van hatalmas Tesco-méretű hipermarket CSAKIS és kizárólag ázsiai ételekkel. A választék finoman szólva hatalmas. Ott voltak országokra bontva az ételek a gondolákon (Kína, Japán, Vietnam, Thaiföld, Indonézia, stb.). Hát valami ilyesmit képzeltem el, csak kisebben. Csak az áruk többsége bármely boltban megvásárolható... -_- Viszont vettem 5 tasak rament 99 forintért, amilyet eddig nem találtam máshol. Szinte minden vietnamiul van ráírva, tehát minden egyes szavát értem... Átentünk a piaci részlegbe, hát tényleg ruha hátán ruha, és komolyan nem értem, hogy minek ennyi. Látunk egy ruhás standot, pár méterrel odébb szinte ugyanazokat találjuk meg. Így nincs sok értelme. Biztos van még elrejtett zuga a Sárkány Centernek, de igazából porcelánkanalat akartam venni, amivel a leveseket szokták enni a kínaiak. De ez most kimaradt, nem is tudom, hogy egyáltalán lehet-e olyat kapni valahol. Majd még megnézem. Itt elváltak bagszival útjaink. Én hazamentem, ő pedig a másik irányba.

Kapom a hírt, hogy mind a ketten, akiknek elvileg nem lett volna jó a jövő szombat, elnézték a naptárt... Végül is örültem neki. Akkor 20-a nekem itt nagytakarítással fog telni, meg utánanézek, hol és mennyiért tudom kivitelezni az apró meglepetést, amit erre a napra terveztem, igyekszem a lehető legolcsóbban a lehető legjobbat kihozni.

SNES-es ritkaságok

Ma vendégségben voltunk egy nagyon szimpatikus, kedves hölgynél, nővérem másfél éves fiának a keresztanyjánál. Ebédre voltunk meghívva, nagyon finom marhahús volt zöldségekkel. Már a nappaliban figyelmes lettem a PlayStation 3-ra, de az étkező szekrényében található SNES és Nintendo 64 már kihozott belőlem egy kis modortalanságot, és megkérdeztem a hölgyet, hogy megnézhetem őket. Engedélyével megnéztem. Nagyon érdekes, azt mondta a hölgy, hogy a fia elég nagy játékos, csak mindig amikor megjelent egy újabb konzol, akkor a régieket elrakta. Jól is tette. Volt ott dobozosan kompletten Super Mario All-Stars, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Street Fighter 2, meg egy pár gyöngyszem, de ami a legjobban megjelent, az a dobozos, eredeti japán Ranma 1/2 játék Super Famicomra. Azt honnan szerezhette. o.O Az is kompletten. Csak egy pár részt láttam az animéből, de már az meggyőzött. Szívesen kipróbáltam volna a játékot, természetesen konvertere is volt hozzá. Nem volt semmi. A Nintendo 64-nél meg befigyelt a Super Mario 64, a Zelda Ocarina of Time, Zelda Majora's Mask, Super Smash Bros., meg egy pár nagyobb cím. Érdekes volt látni. Több Nintendo konzolja nem volt, csak PS, PS2, PS3, azokat úgy különösebben nem nézegettem. Visszatettem őket. Ami még érdekes volt, hogy a srác tartott magánál házikedvenc gyanánt egy kígyót. Nagyon ijesztő volt ennyire közel látni, és az, hogy a hölgy, milyen természetesen fogta maga köré. Én épp csak megérintettem egy kicsit, de ennyi elég is volt. De szegény kisfiú hogy megijedt, hogy elkezdett szinte leszaladni a lépcsőn, majdnem csúnyán elesett, de megfogtuk szerencsére. De összességében nagyon jó volt ott lenni.

Füstbe ment Project

Néha komolyan azt érzem, hogy valami isteni erő akadályozza meg, hogy a wareznak bármilyen módját is alkalmazzam. Már ha az emulátor is idetartozik. A következő történt: Felvettem a kapcsolatot azzal a vietnami sráccal, akiről írtam az Animecon élménybeszámolós postba (kettővel lejjebb). Hogy játszak vele emulátoron keresztül neten. Ehhez szükség van egy Project 64 1.6k programra, itt lehet szerverekre kapcsolódni, és játszani online. Mivel sem nekem, és sem neki nem volt még online tapasztalata, ezért mindketten utánanézni, hogy kell jól csinálni. Elég sok hiba volt időközben is önhibánkon kívül. Csatlakozás, lefagyó program, de a legnagyobb hiba az volt, hogy nem látta a játékot az én programom. Ezt nem értettem, hogy miért, pedig oda tettem be a Super Smash Bros. játékot, ahova kell, hogy lássa. De így sem sikerült, így végül feladtuk. Másnap utánanéztem jobban, és ráébredtem, hogy az a baj, hogy Vistám van, és az elvileg nem kompatíbilis a Project64 1.6k ezzel az operációs rendszerrel. Nekem elvileg a Project64KVE program kell. Kerestem, hogy hol tölthetem le, de nem találtam meg sehol. De ez még nem minden. Másnap beszéltem vele, és azt mondta, hogy kipróbálták ő és testvére a játékot online, és elvileg ment, de mást láttak. Emlékeim szerint az egyik Foxszal volt, míg a másik Kirbyvel. No most Kirby helyén az ellenfél Pikachut látott. A mozgás minden ugyanaz volt, csak karaktercsere állt be. Érti ezt valaki? Egyszerűen el nem tudom képzelni, hogy ez mitől lehet.

Kissé elkésett hír

2009. június 12-én Virtual Console-on is elérhetővé vált a Super Smash Bros. játék.

Super Smash Bros. – Ahol elkezdődött

Sokan tudnak arról, hogy a játék Nintendo 64-en kezdte pályafutását, de azt tapasztalom, hogy sokan nem tudják, hogy milyen volt a játék, nem kapott akkora figyelmet.

Amin egyébként nem is lehet csodálkozni, mert a játék eléggé kiforratlan volt. Nagyon kevés karakter volt itt, szám szerint 12. Csak pozitív szereplők kaptak helyet, úgy, mint Mario, Luigi, Ness, Link, Fox, Pikachu, Jigglypuff, Samus Aran, Captain Falcon, Donkey Kong, Yoshi és Kirby. A zenéje is olyan semmitmondó volt, és amiről híres volt a játék, az a botrányosan ronda grafika.

A karakterek az alapvető dolgokat tudták, mint támadni, és a speciális támadás, de csak egy pár játékmód volt, mint pl. Break the Targets, volt Classic Mode, Training Mode, és Multiplayer. Mindezek ellenére a játék rendkívül sikeres volt 5.55 millió példány ment el belőle. A Famitsu 31/40 pontra értékelte, és az átlag-értékelések is 7-8 pont körül tanúskodnak. Annyira nem rossz játék, egyszerűen csak kiforratlan volt. Tehát lehetett érezni, hogy ebből valami nagyon jó dolog lesz. És igen, a Super Smash Bros. Melee bebizonyította!