Nintendo találkozó a hármas szám jegyében

Micsoda nap volt a tegnapi! Hatalmasat robbantottunk az N-Conon, egyszerűen fantasztikus volt! Ez volt a 3. Nintendo találkozó, a fő téma is a Super Mario Bros. 3 volt, és a Nintendo sorozatok 3. része. Különben csak most, ahogy elkezdtük szervezni a 3. találkozót, állt össze bennem, hogy a Nintendo sorozatok nagyrésze a 3. részre forrták ki magukat, lettek azzá, ami. Super Mario Bros. 3, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Super Metroid, soroljam még? Ráadásul, ha jól tudom, a Pokémon sorozatba a 3. generáció alatt csatlakoztak a legtöbben. Ennél jobb alkalom nem is kell ennek megünneplésére.

Bár annyira nem voltam ünnepi hangulatban, hogy 4-kor kellett felkelnem, de hát ezzel jár az, ha valaki 200 km-re lakik a fővárostól. 5.30-kor indult a vonat Békéscsabáról, és az úton szerencsére nem volt semmi gond. Amikor a KMO-ba megyek, akkor mindig átszállok Szolnokon, mert onnan tudok Kőbánya-Kispesten leszállni. Onnan meg már egyenes út visz.

A KMO-ban már serényen dolgozott a csapat, beszálltam hát én is. Eleinte a színpadon készültem elő, majd segítettem én is a konzolokat, TV-ket kipakolni, összerakni. Közben eligazgattam az érkezett kiállítókat és az árust. Nagyjából el tudtunk készülni annyira, hogy 10-re kész lettünk.

Egyedül a projektor és a hangtechnika készült el kicsit később, így én is kicsit később tudtam köszönteni a megjelenteket. De hogy még mindig kicsinál az izgalom, amikor mikrofonba kell beszélni, az valami hihetetlen... Pedig egyébként szeretek közönség előtt szerepelni, és szeretnék is benne jó lenni, csak hozzá kell szokni. Azt viszont nagyon jó volt látni, hogy már az elején is sokan voltak. Szinte azonnal lefoglalták az összes TV-t és konzolt.

A zenekvízre szerencsére már jobban tudtam beszélni. Jöttek is rá emberek szép számmal. Csak tényleg elég nehezen volt hallható a zene, én se hallottam rendesen a színpadról. Én a gépen 100%-ra tettem a hangerőt, ennél többet nem tudtam tenni az ügyért. Ez sajnálatos azért is, mert a versenyzők sem hallották rendesen a zenét, ráadásul a választásaim sem "érvényesülnek" annyira. Néhány zenét ugyanis azért teszek a zenekvízbe, hogy azokkal emlékeket hozzak vissza, érzelmeket váltsak ki. Így sajnos ez is elmaradt. Ráadásul mivel a háttérben játszottak, ezért csend sem volt. Többször kellett kérni a többieket, hogy legyenek csendesebben. Akkor el is zárták a béka alatt a gázt, de aztán rögtön újra begyújtottak alá, hamar fel is forrt a víz. És mivel jelen esetben az edényből való kiugrás a játékból való kiszállást jelentette, ezért kénytelenek voltak a résztvevők a fortyogó vízben állni a zenekvíz nehézségeit. Volt olyan, amit konkrétan én se hallottam. Például a Mario & Luigi: Bowser's Inside Story játék elején hallható zenét, amit a történet elmesélése közben hallhatunk, az egy egyszerű, de rendkívül hatásos zene. És nagyon halk is, úgyhogy azt már tényleg nem lehetett hallani. Van ötletem a probléma orvoslására, de ezt meg kell beszélnem a KMO-sokkal is, mert nem olyan könnyű azt megcsinálni.

Technikai szünet, utána át is adtam a Zúzás Fivéreknek a terepet, akik legbonyolították a Super Smash Bros. Ultimate versenyt. Két fronton ment a játék: Az egyik játék kivetítve ment, míg a másik játék egy másik TV-n. Ez jó is volt, mert pörgött a játék. És ahogy hallgattam, minden flottul ment.

Eközben javítottam a zenekvízt. Sajnos most rosszabb eredmények születtek, mint előzőleg. Konkrétan az első három annyira rossz volt, hogy komolyan megijedtem, hogy ennyire problémás volt az egész? Hiszen ha testületileg születik rossz eredmény, az már engem is minősít... De szerencsére a negyedik javított feleadatlaptól jöttek a jobb eredmények, és egy páran nagyon szép eredményt értek el.

Viszont volt néhány tipikus hiba:

• Az Aladdin zenéjénél sokan a The Magical Quest: Starring Mickey Mouse-hoz írták a számokat. Mind a kettő Capcom Disney játék, jellegzetes is a zenéjük. Nem véletlen volt két Disney játék címe a feladatlapon. :)
• A DOOM-nál többen a Duke Nukem 64-hez írták a számot. Na ilyen az, amikor megtévesztő a kép, ráadásul a feladatlapon egymás alatt volt a két cím. A Castlevania zenéhez Castlevania képet tettem, de volt olyan, ahol pont azért tettem ahhoz a játékhoz egy másik, nagyon hasonló játék képét, hogy ezzel vezessem félre a játékosokat. Sokan bedőltek a trükknek.
• A MOTHER zenénél eggyel előtte tettem be a képet a játékból, de csak utána volt a zene. Sokan a képhez írták a számot. Ejnye.

Más nem jut az eszembe. Végül Ölveczky Péter nyert, aki 54 pontot gyűjtött össze a 60-ból. Részletes eredmény itt megtekinthető.

A Smash Bros. verseny közben Gábor barátunk folyamatosan csinálta a The Wizard bajnokságot. Első körben külön NES-en ment a Shadow Warriors verseny. Itt az volt a lényeg, hogy ki tud az első pályán a legtöbb pontot összegyűjteni. A három legtöbb pontot összegyűjtő versenyző mehetett a döntőbe, aminek jó nagy feneket kerítettünk. Az volt a lényeg, hogy a The Wizard film versenyét akartuk rekonstruálni. Két fordulós verseny volt, az elsőben a Shadow Warriors (Amerikában Ninja Gaiden) játékban kellett gyűjteni a pontokat, majd a nagydöntő a Super Mario Bros. 3 játékból volt, ahol 10 perc alatt kellett a lehető legtöbb pontot összegyűjteni. Ennek csinált a Gábor nagy műsort, előadta azt, amit a filmben a verseny vezetője adott elő. Nagyon jó volt a hangulat, frenetikusan játszottak a döntősök! Az eredmény itt megtekinthető.

Ezután csináltam meg én az Elektor Kalandor versenyt, ami szintén a Super Mario Bros. 3-ból volt. Nálam nem kellett 10 percig, csupán 3 percig játszani, de hasonlóképpen pontgyűjtő játék volt. Én nem nagyon kommentáltam a játékot, többek között azért nem, mert itthon is az esetek többségében csendben játszok. De ha már odajött Sakman, akkor megkértem, hogy ő kommentálja a játékot, de ő sem tudott nagyon mit mondani. Így végül csendes verseny lett az Elektor Kalandor verseny. De örülök annak, hogy sikerült a 3. N-Conra Super Mario Bros. 3 játékokat szervezni, remélem mindenki élvezte a játékot. Nálam összesen 12-en játszottak, az eredmény meg itt megtekinthető.

A Smash Bros. versenyt a Zúzás Fivérek dokumentálták, elkértem tőlük az eredményt. Ha megkapom, megosztom azt is.

Miután lement az összes verseny, volt az eredményhirdetés. Fantos barátom segített ebben. Majd ezután jött még a különszám, átadtuk bagszinak az ajándékot, amit a Bagszipoke weboldalának 25. évfordulója alkalmából kapott. December óta készültünk rá, mindenképp akartunk neki egy kis meglepetést. De ez nemcsak arról szól, hogy ajándékkal méltatjuk a sok munkáját, hanem azt akartuk, hogy nagyobb nyilvánossága legyen a Nintendós tevékenységének, mert mindenképp figyelmet érdemel. Nagyon sokat dolgozott a Nintendo népszerűsítéséért.

Miután lement az eredményhirdetés, tudtam én is jobban lazítani. Elhoztam a 1080° Snowboarding és 1080° Avalanche játékokat, mert ki akartam társaságban próbálni. Erre a nap végén sort kerítettünk Sparrow-val és Fantosszal. Nagyon jó volt, én élveztem. Bár az tény, hogy a 1080° Avalanche négyes osztott képernyője nem volt valami jól látható a kis Thomson TV-n. Sparrow itt aktiválta a "kezdők szerencséje" cheat kódot, ugyanis sorra nyerte a versenyeket úgy, hogy nem játszott soha a játékkal. Fantosnak meg nagyobb gondja volt, hogy átlássa a terepet, semmint, hogy velünk versenyezzen. Én meg Sparrow-val igyekeztem tartani a lépést. Jó buli volt, szerettük a játékot.
A 1080° Snowboarding-nál csak kétjátékos mód van, így azt Sparrow-val ketten játszottuk. Itt jobban látszott, hogy sokat gyakoroltam, némely pályán nagy előnnyel nyertem. Azért is szeretem ezt a két játékot, mert kiválóan demonstrálják, hogy miről szól a konzolgeneráció-váltás. A 1080° Avalanche sokkal szebb, dinamikusabb, több benne a lehetőség, így sokkal jobban visszaadja, hogy miről szól a snowboarding, mint a Nintendo 64-es előd. Örülök, hogy kipróbálhattam a többjátékos módot.

És vége is a napnak! Hogy elrepült! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki eljött, a versenyzőknek a részvételt, jól játszott mindenki! Maradéktalanul elégedettek vagyunk, majdnem kétszer annyian jöttek el erre a találkozóra, mint az előzőre! Úgy tűnik, mi is a 3. találkozóra forrjuk ki magunkat. A Nintendo világában is mágikus szám a hármas! Nem is kérdés, hogy lesz folytatás, az időpontot a jövő hét folyamán tudunk mondani. Minden szempontból kiváló időpont volt a február 1, hiszen szombati nap volt, és nem volt animés, videojátékos esemény a horizonton, így megérte eljönni az embereknek. Igyekszünk így időzíteni a következő N-Cont is.

Visszajelzést most is kértünk a résztvevőktől, néhány kritikára már most válaszolnék:

• Philips CD-i-t az hiszem, már kérték korábban is, lehet, hogy tényleg behozzuk, és valamelyik sarokba elhelyezzük, és az lesz a Nintendo szamárpadja. Aki rosszalkodik, annak büntetésből játszania kell a Philips-es Zelda játékkal.
• A zenekvízen mindenképp dolgozni fogunk technikai oldalról, hogy jobb legyen.
• Valaki írta, hogy a Smash Bros. versenyen túl szigorú a controller megszabás. Ebből biztosan nem fogok engedni, mert azt akarom, hogy komolyan vehető legyen a verseny, ezért csak eredeti és legfeljebb HORI controllerekkel lehet játszani.
• Mario Kart verseny konkrétan terveink között van, visszahozzuk. A koncepciót még kigondoljuk.

A pontgyűjtős versenyt ért kritikára külön reagálnék. A Shadow Warriors-nál mondta nekem valaki, hogy nem tetszett neki, hogy három élettel lehet végigvinni az első pályát. Többen is voltak, akik kétszer egy idő után szándékosan meghaltak, és aztán a végére szépen megcsinálta az első pályát, így sokkal több pontja lett, mind annak, aki elsőre vitte végig az első pályát. Ez a pontgyűjtő versenyek átka. Ilyenkor nem azon van a játékos, hogy játssza a játékot, hanem gyűjtse a pontokat. Ugyanez volt az Elektor Kalandor Super Mario Bros. 3 versenynél is. Valaki hosszú perceket töltött el azzal, hogy a Koopákra ugrálva gyűjtögesse az exponenciálisan növekvő pontmennyiséget. Pedig én is sokkal jobban szeretem például Muzsik Kristóf barátom játékát, aki a rendelkezésre álló ideje alatt játszott, ahogy tudott, és úgy gyűjtögette a pontokat. Csak sajnos azzal nem tudott érvényesülni, az Elektor Kalandor versenyen csak 6. lett.

Ez egyébként egyáltalán nem újkeletű trükk. Ha megkeresitek YouTube-on az egyetlen fellelhető Elektor Kalandor adást, akkor ott is láthatjátok hogy a Super Mario Bros.-t is úgy játszotta a játékos, hogy az 1. pályán direkt nem ugrott kétszer, miután gyűjtötte a pontokat a Koopa a letarolt ellenségekkel, hanem harmadjára vitte csak végig a pályát. Így lett sok pontja végül a három perc alatt. Külön vita tárgya lehetne, hogy ez mennyire korrekt, de mivel ez pontgyűjtő verseny, ezért nem számít csalásnak, ha valaki így játszik.

Hálásan köszönöm a Regamex, Sakman segítségét, a KMO-nak a helyszínt, a kiállítóknak és az árusnak, hogy színesítették a rendezvényt. Igyekszünk több árust a későbbiekre beszervezni. A következő találkozóról a későbbiekben tájékoztatunk titeket. A képeim a 3. N-Conról itt megtekinthetők.

Csípős ebéd plusz retro zene és játék

Pár hónapja játszani akartam a Nintendo 64-gyel, de valamiért nem akart elindulni. Akármelyik kazettát tettem a gépbe, egyikkel sem indult be. Ilyenkor a cartridge-bemenet érintkezőjével lehet a gond, még OctoZaky mondta akkor, hogy WD40 vagy kontaktspray kell hozzá. Sőt, most ahogy visszanéztem a beszélgetésünket, ez már másfél éve volt! Azóta nem kapcsoltam be a Nintendo 64-et. De ma meg akartam nézni, hogy állok a 1080° Snowboarding játékban, és láss csodát, működik! Magától megjavult, ez kellemes meglepetés volt. Meg is néztem, hogy állok ebben a játékban. Ahogy elnézem, meg van nyitva itt is az Expert Mode, tehát a Hard Mode-ot sikerült itt is abszolválni.

Viszont érdekes volt, mert annyit játszottam az amerikai változattal Nintendo Switch Online-on, hogy kifejezetten lassúnak, szaggatottnak tűnt az európai verzió. Megcsináltam Kensuke Kimachi-val a hard mode-ot ebben a játékban is. Ebben a változatban is van olyan pálya, ahol majdnem 10 másodperccel megjavítottam az addigi legjobb időmet. Az is meglepett, hogy Ricky Winterborn volt az, akivel egyszer abszolváltam a Hard Mode-ot, mivel az extra pálya legjobb idői mind az ő neve alatt vannak. Ricky Winterborn végsebessége a legalacsonyabb, de ő a legtechnikásabb, plusz azt vettem észre, hogy őt a legkönnyebb irányítani. Megcsinálom Nintendo 64-en is az Expert Mode-ot, hogy itt is végig legyen játszva a játék.

És jobban rá fogok feküdni a 1080° Avalanche-re, mert valamennyire szeretném azt is megcsinálni idén. Teljesen nem hiszem, hogy sikerülni fog, mert ebben a játékban valamivel több megszerzendő dolog van (pl.: mindenkinek saját hódeszka-készlete van, tehát itt valódi tétje van annak, hogy mindenkivel végigmenjünk a bajnokságokon). Ebben a játékban nincs Kensuke Kimachi, van helyette viszont Ricky Winterborn, aki igazi nagymenő, badass srác. Annak ellenére, hogy én nem vagyok ilyen, nagyon bírom őt. Ő a kedvencem, de mindenkivel végig fogom játszani a bajnokságokat. Illetve egyéb extra játékmódok vannak, úgyhogy nem fogok unatkozni. És amíg lehet, addig elmegyek ebben a játékban. Nagyjából március közepéig tart nálam a téli sportszezon, ameddig eljutok, addig elmegyek, aztán majd onnan folytatom november közepétől.

Vettem ebédre egy olyan Buldak tésztát, olyasmit, amit wakánál ettem múlt szerdán. Kicsit megijedtem, mert már csak itthon vettem észre, hogy ez "2×-esen fűszeres", tehát kétszer olyan erős annál, mint amit a múlt héten ettem. Félve kezdtem neki, üdítő mellé tejet is készítettem magamnak, hogy ne legyen nagy baj.

Végülis meg tudtam enni, de szünetet kellett tartsak, meg a tej tényleg életet mentett. Remekül oldja a csípős ízt. Tehát ésszel meg lehet enni. De azt érzem, hogy olyanok ezek a koreai tészták, mint a cigaretta. Szenvedés enni, de pár óra múlva megint megkívánom. (Nem cigarettázok, csak kipróbáltam tinédzserkoromban)

Az kifejezetten csalódás volt számomra, hogy holnaptól akciós lesz a LIDL-ben a Buldak tészta, és az újságban oda volt írva, hogy "Kóstolj bele a TikTok trendekbe!" Volt olyan érzésem, hogy ebbe alaposan beletenyereltem. A legkevésbé tartom kívánatosnak a TikTok trendeket, mert manapság az az, amit mindenki birka módjára követ, mert menővé teszik. Ami még ennél is rosszabb, hogy ebből is csinálnak kihívást. Óva intenék mindenkit attól, hogy ilyen tésztát csak úgy befaljon, mert aki nincs ehhez hozzászokva, az nagyon ráfázhat. Még nekem is nagyon nehéz volt, hogy szünetet tartottam, meg tejet ittam rá. Gondolja meg mindenki alaposan, mielőtt belemegy egy ilyenbe. Semmilyen hiányt nem pótol az az elismerés, ami egy ilyen tészta elfogyasztásával jár. Többen is mondták ismerősök, barátok, hogy nem tudták megenni, a felénél feladták, és hogy hős vagyok, hogy meg tudtam enni. Igazán kedvesek és megható, de nem azért ettem, hogy hős legyek.

Jó ez és okosan kell enni. És igazából, ha belegondolok, ha elvonatkoztatok attól, hogy honnan származnak a trendek, akkor alkalomadtán venni fogom. Mert tényleg jó. Csak módjával. Egyébként érdekes, hogy van Békéscsabán egy üzlet, ahol ázsiai kajákat is lehet kapni, és ott olcsóbb ez a tészta, mint a LIDL-ben akciósan. Az Andrássy úton van, a korzó térnél, a fagyizó mellett.

Most, hogy 4 TB-os lemez van a gépemen, több zenét is rátettem. Találtam ugyanis StarChild Selection válogatásalbumot, és úgy döntöttem, hogy megismerkedek vele. Biztos láttam már korábban, mert egy majdnem a fele Hayashibara Megumi és Okui Masami dal (azért látható, hogy kik uralták a '90-es években a StarChild anime zenei felhozatalát), de csak most szántam rá magam, hogy komolyabban megismerkedjek velük.

Két részes a válogatásalbum, mind a kettő két-két lemezt tartalmaz (majdnem 5 óra az egész), és végighallgatva őket, azt kell mondjam, hogy nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is Hayashibara Megumi és Okui Masami az uralkodók. Van néhány kifejezetten jó dal, de annyira kiemelkednek ők ketten, hogy azt el nem lehet mondani.

Az a helyzet, hogy konkrétan nem nagyon találkoztam olyan dallal, amit eddig nem hallottam, és megtetszett volna. A Neon Genesis Evangelion opening és ending már nekem is olyan szinten nosztalgia, mintha már én is gyerekkorom óta ismeném. Meghallom az eredetit, és "úristen, ez mekkorát ütött annak idején"! A Kidou Senkan Nadesico openinget (YOU GET TO BURNING) is szeretem, de amit igazán nagyon kellemes volt hallgatni, az a Kareshi Kanojo no Jijou openingje, a Tenshi no Yubikiri. Előbb hallottam meg a dalt Yonekura Chihiro feldolgozásávan az Ever After albumán, és annyira szépen énekelte, hogy megkerestem az eredetit. Az is nagyon megtetszett, mert annyira kellemesen vidám, játékos. Szerintem idén Top 100-as dal lesz, nagyon jó volt most újra meghallgatni. És az animével is adós vagyok magamnak, évek óta a tervezett listámban van. Na majd most tavasszal. Ha vége lesz a sötét téli időszaknak, velük együtt a sötét hangulatú (és minőségű) animéknek, akkor megnézem. Könnyed hangulatú, kellemes romantikus anime bármikor jöhet.

És ha már Yonekura Chihiro, akkor hiányoltam őt az első válogatásalbumról. Eleinte azt gondoltam, hogy őt azért nem tették be, mert a King Records-on belül mások foglalkoztatták, mert az ő kislemezei nem "KIDA", hanem "KIDS" azonosítóval jelentek meg. De aztán jött a megoldás, a második válogatásalbummal. Ez örömteli, mert azért neki is nagy néhány emlékezetes dala. Csak mivel nem szerepelt az elsőn, ezért az Arashi no Naka de Kagayaite dal, komoly hiány erről a válogatásról, de a többit jó volt tőle hallani.

Összességében jó válogatásalbum, nagyon jó esszencia a '90-es évek anime zenéiből. Más kiadó is adott ki jó dalokat ezekben az években, de aki elmerül a '90-es évek animéinek openingjeiben és endingjeiben, az legtöbbször a StarChild által kiadott kislemezekkel találkozhatott.

De azt meg kell valljam őszintén, hogy ennyi anime dalt egymás után végighallgatni (összesen 69 db.) azért bele lehet csömörleni. Már korábban is gondolkodtam azon, hogy egy átlag japán tényleg csak legyint már az újabb anime dalokra, hiszen ő lépten-nyomon belebotlik egy-egy betétdalba. Erről most magam is megbizonyosodhattam, mert a rosszabb dalok konkrétan olyanok, hogy rossz hallgatni az énekes(nő)t. És így nagyon nehéz kitűnni egy-egy jó dallal.

Ó, pedig, amikor 2006-ban felfedeztem az animéket, és az anime dalokat... Imádtam, éjjel-nappal megállás nélkül hallgattam a jobbnál jobb dalokat. Mondjuk, kaptam is az áldást, mert akit a fentebb említett Hayashibara Megumi, Okui Masami és Yonekura Chihiro vezet be az anime dalok világába, annak kétsége ne legyen afelől, hogy úgy beszippantja, és olyan Japán-bűvöletben fog élni, hogy csak győzzön kijönni belőle! Nagyjából kijózanodtam már, de ezt a három énekest immár 19 év után is bármikor! Mindent egybevetve érdemes volt ezt a válogatást meghallgatni.

1080° Snowboarding végigjátszva

Hosszú hónapok kemény gyakorlásának köszönhetően végre kijátszottam a 1080° Snowboarding-ot! Lassan 10 éve már, hogy minden télen játszok vele, de soha nem annyira komolyan. Csak örültem annak, hogy van a Nintendónak egy téli sportjátéka, amit nagyon jó ilyenkor, a téli szezonban elővenni. De idén (azaz tavaly novemberben) elhatároztam, hogy megcsinálom a legnehezebb fokozaton is!

És ez tegnap sikerült. Bár ha a végső célomat nézzük, most örülni kicsit olyan, mint amikor 2000-re mondtuk, hogy 21. század, mert csak egy karakterrel, nevezetesen Kensuke Kimachi-val vittem végig a játékot. A tervem meg az, hogy mind az öt játszható karakterrel végigjátsszam a játékot. Még amikor részt vettem Mario Kart online meccseken, akkor gondolkodtam el azon, hogy nagyon jó, hogy van egy karakter, és megvan a kocsiösszeállítás, akivel (amivel) penge vagy, de igazából akkor vagy jó Mario Kart-os, ha az összes karakter összes kocsijával gond nélkül nyersz. Ennek szellemében játszok tovább a 1080° Snowboarding-gal, hogy a többi négy karakterrel is teljesítsem a Black Diamond bajnokságot. Bár mivel nemcsak a karakterek, de a hódeszkák is választhatók, ezért a végső célnak az kellene, hogy legyen, hogy mindegyik karakterrel és mindegyik hódeszkával végigmenni az Expert Mode-on! De ezt idén már biztos nem csinálom meg. Hihetetlen belegonodlni, hogy csak egy kis játék a 1080° Snowboarding, összesen 6 pályát tartalmaz, de a különböző permutációkkal nagyon tartalmassá lehet tenni.

Gyakorlatilag ez az a téli szezon, amikor igazán komolyan játszok ezzel a játékkal. Hogy a nagy ugratóknál ne könyveljem el azt, hogy "hát ez a verseny azzal jár, hogy eltaknyol a karakter", hogy a több útvonal közül keressem meg a jobbat. Így tudtam csak igazán jól elsajátítani az irányítást. Nintendo Switch Online-on játszom a játékot, és hogy mit jelent az elmúlt idők gyakorlása, jól jelzi, hogy amikor megnéztem Wii-n és Wii U Virtual Console-on az ottani mentéseimet, volt olyan pálya, ahol 10 másodperccel megjavítottam az addigi rekordomat! Akkor nagyon összeszedtem magam. Az az igazság, hogy teljesen reális ilyen sokat javítani ebben a játékban, mert a bukásokkal fontos másodpercek mennek el. És amikor odafigyelek és végre jól irányítom a karakteremet, az nagyon sokat jelent. Most jutottam el a 1080° Snowboarding-ban oda, hogy amikor Time Attack-ben gyakorlok, már a kisebb hibák után is újra kezdem, mert már megy annyira jól, hogy látom azt és számít, hogy egy-egy hibával értékes tizedmásodperceket vesztek. Én meg egy jól összerakott kört akarok menni.

Az olyan játékok, mint a 1080° Snowboarding jóval kisebb kaliberűek, mint a Mario Kart, mégis ez is komoly figyelmet és koncentrációt igényelnek. És ha megérezzük ezt a játékot is, nemcsak Mario Kart-hoz hasonló játékélménnyel ajándékoz meg, hanem az ebben a játékban elsajátított képességeket más játékokban is tudom majd kamatoztatni.

Kirándulás és mozi Budapesten

Szerdán elvonatkoztam Pestre. Elsősorban állásinterjú okán, de egyéb programom is volt. A 9.20-as vonattal mentem fel, az út alatt szerencsére minden rendben volt. Az út alatt animéztem, könyvet olvastam és játszottam. Majd részletesebben írok még a 1080° Snowboarding-ról, annak az Expert nehézségi szinjét próbálom valahogy kiimádkozni, de egyszerűen nem megy! Stéphane Garnier: Macskabölcsesség című könyve meg kellemes, aranyos olvasmány. Arra próbál rávenni minket, hogy éljünk úgy, mint a macskák. És egyáltalán nem rossz. Még ha az ember világa sokkal "bonyolultabb", igencsak könnyíthetünk a mindennapi életünkön, ha egy rövid időre is, de utánozzuk a macskákat. Meggyőződésem, hogy akik utálják a macskákat, azért is utálják, mert irigylik tőlük azt a királyi életmódot, ahogy élnek. Meg a macska igazán kifejezésre juttatja az egyéniségét. A macska egyszerűen büszke arra, aki. Alapvetően pozitív jelentése van annak, ha valaki macskát lát álmában, mert az önálló személyiségre utal, jó vezetői készsége van.

A Keleti pályaudvaron is egy könyvvel lettem gazdagabb: Átvettem Soma Mamagésa: Egységben önmagammal könyvét. Ha úgy adódik, majd elolvasom, most mások vannak prioritásban. Aztán vonattal mentem Rákos vasútállomásig, mert az állásinterjú a Jászberényi úton volt. Ez jobb volt abból a szempontból, hogy beszélgetősebb volt. Azt tapasztalom, hogy alapvetően kétféle állásinterjú van: Van az egyik, ahol "meséljen magáról, mi mesélünk a cégről, a munkáról, és ha van kérdés, arra válaszolunk" és van a másik, ami sokkal beszélgetősebb. Az utóbbi volt a szerdai, ami kétségtelenül jobb, mert azt érzékelteti, hogy a munkáltató elolvasta az önéletrajzot. És nem húzza az időt azzal, hogy mondjam el megint azt, ami már le van írva az önéletrajzban, hanem célzottan a részletekre kíváncsi. Ezekből egészen jó beszélgetések kerekednek ki. Talán meglepőnek hangzik, de valójában a munkáltató is vizsgázik az állásinterjúkor. Egy beszélgetős interjúval érdekessé teheti saját magát és a munkahelyet is.

Az interjú után mentem wakához. Abban a hatalmas hidegben és hóban cipeltem a bőröndömet, ugyanis kicserélte a 500 GB-os merevlemezt 4 TB-osra. Így adatátvitel, egyéb menőségek, így nem szorulok feltétlen egy külső merevlemezre, minden egy helyen van. Megmutatta, hogy mi van neki Nintendo Switch-en, én meg mutattam neki a Nintendós kívánságlistámat. Láttam, hogy a Little Strays játék igencsak le van akciózva, úgyhogy megvettem magamnak. Elterjedőben a macskás játékok, ez is olyan, hogy egy elhagyatott városban kell irányítani a macskát, hogy élelemre leljen. Ki is próbáltam a játékot, de borzalmasan irányíthatatlan. És a zene is nagyon furcsa, nem illik a játékba. Pedig az ötlet jó. 16 pályából áll és nem feltétlen könnyen megközelíthető helyen van a kaja. Tehát a meghatározott idő alatt meg kell találni a módját, hogy jutok élelemhez. Csak ezt jelentősen megnehezíti az, hogy az irányíthatatlansága miatt olyan, mintha egy részeg macskát irányítanék...

Illetve kipróbáltam nála egy koreai levest, egészen pontosan a Paldo Volcano Chicken Noodle-t. Nagyon csípősnek írta magát, de úgy voltam vele, hogy mit nekem egy kis csípősség, simán megeszem. De ez nagyon alattomos volt! Miközben ettem, nem éreztem semmi csípősséget. Mondtam is magamban, ez az a csípősség, hogy egy vulkán tör ki belőlem? Ha minden vulkán ennyire enyhe lenne, semmilyen természeti katasztrófát nem okozna. De nem úgy van az... Mert ami utána, utóíz formájában jött, az valami kegyetlen volt... Beszélni nem tudtam normálisan! Próbáltam inni rá, de az nemhogy nem segített, hanem csak rontott a helyzeten, mert "szétkente" a számban a csípősséget. Végképp kész voltam, mire waka mondta, hogy a tej állítólag segít a csípősségen. Az volt a szerencsém, hogy történetesen volt nálam kaukázusi kefir, úgyhogy bevetettem. És tényleg! Kis idő után lényegesen jobban lettem, és a számat is rendeltetésszerűen tudtam használni.
Mondta waka, hogy még csak nem is ez a legerősebb leves... Milyen lehet, ami még ennél is durvább? O_O Félig költői a kérdés, tudom, hogy van az a csípősség, ami konkrétan kárt tesz az ember szájában, plusz a koreaiak is hardcore szinten nyomatják a csípősséget. Aztán pár óra múlva már hiányzott is az íze. Kacérkodok a gondolattal, hogy vegyek magamnak egyet.

Pont végeztünk, hogy elérjem a Sonic a Sündisznó 3-at a Sugár Moziban. Sparrow-val megbeszéltük, hogy együtt megnézzük. Ezért is igyekeztem mindent szerdára időzíteni (az állásinterjút is kértem, hogy ezen a napon legyen), hogy a kedvezményes napon meg tudjuk nézni a filmet. A Sugár mozi volt a legolcsóbb a maga 1890 forintos jegyárával. Nagyon érdekes, hogy mivel Békéscsabán a Center Moziban nincs kedvezményes nap, ezért szerdán itt a legdrágább mozizni... De szerencsére vannak olyan alternatívák, amiket be tudok vetni. Különösen előnyös, ha ehhez barát is társul.

A film nekem nagyon bejött. Bár elég ügyetlen vagyok Sonic játékokban, de bejön a hangulatvilága. Ezt elég jól visszaadja a film is. Igazából nem értem, hogy miért várattak ilyen sokáig a Sonic filmekkel, hiszen a Sonic játékok bizonyos aspektusból nézve egyszerű játékok. A karaktereknek olyan nagyon komoly személyisége nincs, így a filmmel sem lehet nagyon mellélőni. Ha jól megcsinálják, amennyire csak lehet, komolyan veszik a franchise-t, akkor egész jó dolgot lehet kihozni belőle. Ez megtörtént! Szeretem Shadow-t, ezért is örültem a 3. filmnek, a szóviccek szerethetően debillé tették a filmet. És még az is jól állt neki, hogy Dr. Robotnik teljesen kifordult önmagából, és társult Sonicékkal! Úgyhogy nagyon jól megcsinálták a filmet. Az egyedüli dolog, ami nem tetszett, hogy az elején, amikor Japánban voltak, a sztereotip japán kultúrát mutatták be. De ez már személyes dolog. Én mélyebben ismerem a japánokat, ezért másképp látom a kultúrájukat. Igazából beleillett a filmbe az, ahogy ott ábrázolták. Konkrétan nem tettek kárt a japánok megítélésében. Azt nem mondom, hogy mindenkinek tetszeni fog, mert egyrészt plusz volt nálam, hogy szeretem a Sonic játékokat, másrészt olykor kifejezetten nyitott vagyok a tipikus mozis sikerfilmekre is. A Sonic film esetében ezt nagyon jól megcsinálták.

Így első végignézésre ennyit tudok mondani. Várom, hogy felkerüljön Netflixre vagy Maxra (mind a kettő elérhető számomra), és akkor majd jobban ki tudom fejteni a véleményemet. Mivel manapság nagyon kevés film jelenik meg DVD-n és Blu-ray-en, ezért nem számítok arra, hogy Sonic 3 megjelenne... Pedig szívesen betenném a gyűjteményembe. Nem utolsósorban, mivel streaming oldalak törölnek is filmeket, sorozatokat, ezért csak az a biztos, ami a polcomon (vagy a gépemen) pihen.

A film után vissza kellett mennem wakához, mert nála felejtettem a telefonomat. Így csak a 20.10-es vonattal tudtam hazamenni. Így végül csak 23 órára értem haza. Nagyon fáradt voltam, de jó nap volt, jól éreztem magam!

Téli gameplay videó

Annak örömére, hogy felszabadult némi időm, és eddig csak négyesen-ötösöm van holland tanulmányokból, egy kicsit lazítok a januári nagy nekibuzdulás előtt, és játszok egy kicsit. Hétvégenként nézem az Eurosporton a téli sportokat, nagyon szeretem. Eleinte a havas táj nyugtató hatása miatt kezdtem el nézni a téli sportokat, de ma már annyira kikupálódtam belőlük, hogy már értem is, amit látok, és sok mindent meg is tanultam.

Az, hogy megszeressem a téli sportokat, nagyban szerepet játszott a 1080° Snowboarding játék, amivel régebben sokat játszottam, és most is szívesen játszok. Ebből csináltam most videót.

Nem ment simán a játék (annak ellenére, hogy sokat játszottam vele), mert tegnap is játszottam vele, de nem tudtam olyan eredményt felmutatni, ami alkalmas lenne arra, hogy közzé tegyem. A mai felvétel sem volt sima, de azért döntöttem úgy, hogy felteszem azt is, ami végül nem sikerült, mert annyi izgalmas jelenet volt benne, hogy úgy voltam vele, hogy azt látnia kell a nyilvánosságnak. Éppen beérni a gépi ellenfél előtt, "agyonverni" egymást... Nagyon élvezetes tud lenni a játék, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Ha sikerült holnap jó eredményt menni, akkor lesz 1080° Avalanche videó is.

Nintendo 64 Sound Series

Az utóbbi néhány napban többet hallgatok játékzenéket, ennek hatására elgondolkodtam azon, hogy eléggé keveset, szinte semmit nem írtam játékzenék kiadásairól. Merthogy Japánban nagyon sok játék zenéje megjelenik hivatalosan CD-n, ezek közül elég sok megvan nekem digitálisan, és ismertető formájában írnék róluk. Ezeket ugyanúgy hivatalos zenei kiadók jelentetik meg, mint a többi japán zenei CD-t.

Többek között a '90-es évek második felében megjelent egy sorozat Nintendo 64 Sound Series néven. Ennek keretében 10 Nintendo 64 játék zenéje jelent meg hivatalosan CD-n, az alábbiak:

1. Super Mario 64 Original Soundtrack
2. Mario Kart 64 Original Soundtrack
3. Star Fox 64 Original Soundtrack
4. Wave Race 64 Original Soundtrack
5. Yoshi's Story Original Soundtrack
6. Diddy Kong Racing Original Soundtrack
7. 1080° Snowboarding Original Soundtrack
8. F-Zero X Original Soundtrack
9. Banjo Kazooie's Great Adventure Original Soundtrack
10. The Legend of Zelda: Ocarina of Time Original Soundtrack

Ebben a sorrendben jelentek meg, ezekről fogok írni egyesével.

Sebes autóverseny

Nagyon rég vettem új Nintendo 64 játékot, de most lehetőség adódott rá. A S.C.A.R.S. egy kevésbé ismert autóverseny, megjelenésekor hallottam róla, és arra emlékeztem, hogy tetszett. A névre mindenképp emlékeztem, és a képek alapján is bejövős volt, úgyhogy úgy voltam vele, hogy megér egy próbát. És tényleg. Ahogy tegnap játszottam vele, oda jutottam magamban, hogy ismét egy olyan játékkal van dolgom, ami méltatlanul elfeledett, ugyanis egy baromi jó versenyjátékról van szó. Mario Kart-féle, minden realitást nélkülöző autóverseny játék, melyre mondható, hogy van némi F-Zero beütése, ugyanis a XXX. században játszódik. A kocsik félig állatok, félig járgányok. Van itt oroszlán, orrszarvú, leopárd, és akik még hirtelen nem jutnak eszembe, összesen 9 autó van. A pályák is változatosak, versenyezhetünk vulkánban, őserdőben, óceánban, és még további 6 pályán. Sokat nem láttam, mert a pályák fokozatosan nyílnak meg, és egyelőre hármat láttam. Ugyanúgy vannak benne tárgyak, mint a Mario Kartban, van olyan, ami minket segít, és olyan is, amivel másokat akadályozunk.

Ami miatt tetszik, hogy elképesztően hangulatos. A zenék meglepően jók, a pályavezetés is jó, az irányítást is könnyű megtanulni, ami nehézséget okoz, hogy elég nehéz átlátni magát a pályavezetést. Ugyanis nem aszfalton versenyzünk, hanem az adott körülménynek megfelelő talajon. Annak ellenére, hogy nyilak vezetnek, néha nehéz átlátni, hogy merre kell menni. Néhányszor előfordult, hogy sarokba szorultam, de szerencsére könnyű kiszabadulni, mivel itt is lehet ugratni.

Bajnokságban vannak különböző kupák, melyek közül csak az első van megnyitva. 8 játékos van, és mindig van egy rivális kocsi, aki az 1. helyen áll. Eleinte két kocsi áll rendelkezésünkre, de ha legyőzzük a riválist, akkor megkapjuk azt a kocsit is. Továbbmenni a következő pályára csak akkor lehet, ha legalább a 3. helyen végzünk. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy a pályák is csak így nyílnak meg. A 4 bajnokságban összesen 9 pálya van, valószínűleg azon az elven van ez a játék, mint a 1080° Snowboarding vagy a WaveRace 64, hogy csak néhány pálya van az egész játékban, a nehezebb bajnokságokon eggyel több pálya van, de az előzőekből is megmaradt mindegyik, csak annyiból nehezebb, hogy a gépi ellenfelek keményebben támadnak. De már a legkönnyebb fokozaton is sokat kell gyakorolni, hiába van gyakorlatom autóversenyzésben. De könnyű az irányítás, és kellemes, és mivel maga a játék is nagyon tetszik, ezért inspiráltnak érzem magam annak irányába, hogy tovább fejlődjek.

A játék egyébként jó vásár volt abból a szempontból, hogy bár látszik, hogy használt a játék, de mindene megvolt hozzá, még a kazettának a kis zacskója is, ami nagyon ritka.

Úgyhogy maximálisan elégedett vagyok a játékkal, keressétek Vaterán a retrogameshu eladó játékait, csak ajánlani tudom.

Végezetül érdemes elemezni a játék címét, mert több szempontból is érdekes. A S.C.A.R.S. egy rövidítés, mely a Super Computer Animal Racing Simulation nevet takarja magában. Az is önmagában érdekes, hogy rövidítésben benne van a car szó, de magyarul is lehetne elemezni, hogy ott van a "scar", mint seb, ez egyrészt jelezheti a verseny brutális mivoltát (sebeket szerezne a kocsi, ha tényleg állat lenne), de lehet úgy is értelmezni a "seb" szót, hogy olyan gyors a verseny, hogy már-már sebes. Csodálatos a magyar nyelv, minden elfogultság nélkül mondom, hogy büszke vagyok arra, hogy magyar az anyanyelvem, miket ki nem lehet már találni. Amúgy a sebes jelző nem igazán illik ide, mert nem egy F-Zero sebességű játék.

De nem is kell, hogy az legyen, mert elképesztően hangulatos a játék, nekem nagyon bejött. Mondjuk lehet, hogy elfogult vagyok, mert szeretem a versenyjátékokat, de ahogy írom ezeket a sorokat, tele vagyok lelkesedéssel. A S.C.A.R.S. egy újabb bizonyíték arra, hogy nagyon sok olyan játék van a múltban, melyek méltatlanul el lettek feledve. Mert persze, a forradalmi, 90% feletti játékokra ma is erősen emlékezünk, csak ezek árnyékot vetnek azokra a játékokra, melyek ugyan nem voltak innovatívak, vagy progresszívek, "egyszerűen" csak nagyon jó játékok. De ez önmagában nem elég ahhoz, hogy hosszútávon megmaradjon a köztudatban. Pedig sok kincs veszett már így el, néhányra már felhívtam a figyelmet. Ilyen a S.C.A.R.S. is, ha kellőképpen kiismertem a játékot, akkor írok róla tesztet.

Egy kis snowboard decemberre

Ha már ennyire tavaszias az idő kint. Szeretek egyébként téli sportokat nézni az Eurosporton, legfőképp a helyszínt körülölelő havas táj miatt. Ezáltal több sportág is érdekel, és néhány éve már láttam annyit, hogy egy-két dolgot tudjak, de maradok érdeklődő szintjén. Bár az igencsak illúzióromboló, amikor az adott versenyen nem esik a hó, egyébként hómentes a táj, de hogy meg tudják rendezni a versenyt, hóágyúval belövik a tájat. Ez főleg onnan látszik meg, hogy a verseny helyszínének környéke teljesen hómentes, csak ahol a sportoló összemérik a tudásukat, ott van hó. De amikor valódi hó van, és a környék is fehér, az valami csodaszép tud lenni. Már idén is volt olyan alpesi sí verseny, ahol esett a hó verseny közben és hihetetlen szép volt. És ahogy elnéztem a versenyzőket, a friss hó nem okot nekik problémát. Sok téli sportot nézek amúgy szívesen: Biatlon, síugrás, alpesi sí, északi összetett síelés, snowboard. A sífutásért annyira nem rajongok, korcsolyaversenyt ritkán szoktak adni, de amit semmilyen körülmények között nem nézek, az a műkorcsolya. Tehát a táncot korcsolyával a lábakon nem szeretem, mert nekem az már túlzottan művi, de ezt leszámítva bármi jöhet. És remélem, hogy a téli olimpiára, Phjongcshangra (Dél-Korea) is alkalmas lesz az időjárás.

Szerencsére Nintendóra is van téli sportjáték, a számomra igencsak kedvelt 1080° Snowboarding, ezzel is játszok manapság, nagyon jó, inspiráló, és korához képest fejlett játék. Időmérőkben is folyamatosan fejlődök. A játék abból a szempontból egyedi számomra, hogy amíg más verseny- és spin-off játékokban általában váltogatom a karaktereket, itt csak Kensuke Kimachi-val és Ricky Winterborn-nal játszok. Ők a legjobbak, közülük is a japánt szeretem jobban, mert gyorsabb, és nagyobb ugratónál könnyebb megtalálni vele az egyensúlyt, hogy ne essen el a hódeszkával. A pályák egyébként jók. Nemrég megnyitottam az Expert játékmódot, mely a Normal és a Hard után a legnehezebb. Itt már elég nehéz, ugyanis az időjárási körülmény meglehetősen cudar, az ellenfél játékos meg többször szándékosan nekem jön, hogy hátráltasson. De szeretem a játékot, és gyakorolni fogok holnap is, hogy meglegyen a Nintendo 64-es játékban az Expert is.

A folytatásáról, a 1080° Avalanche-ről meg majd lehet, hogy írok tesztet. a napokban. A játéktesztek oldalt helyrepofoztam ma, a linkeket javítottam, a logók képeit is a helyükre tettem. Ahogy végigfutottam a játékteszteken, van, ahol megmaradtak a képek, de van, ahol tényleg törölve vannak. Ez attól függ, hova linkelnek a képek. Úgy néz ki, hogy a törölt blogokat tényleg végleg törlik, a képek is, és azok már visszahozhatatlanok. Mindenesetre a bloggal sok dolgom lesz még. Szépen fokozatosan meglesz mindegyik post rendben.

Kétszeres állásinterjú

Tegnapelőtt is és ma is felutaztam Pestre állásinterjú ügyében. A BKK-nál adtam be a jelentkezésemet, mint jegypénztáros, fel is hívtak, hogy várnak meghallgatásra. Iszonyatosan fellelkesedtem érte, mert nagy esélyt láttam arra, hogy felvesznek. Hétfőn utaztam fel, ekkor csoportos tájékoztatás volt, illetve teszt kitöltés. Matematikai feladványok, személyiségteszt, valamint jogi kérdések, ami úgy nézett ki, hogy kaptunk egy oldalas anyagot, azt át kellett olvasni, és annak alapján 5 kérdésre válaszolni. Két és fél órás volt az egész, mindenről tájékoztattak minket, a munka árnyoldalairól részletesen beszélt a vezető, én azt gondoltam, hogy ennek fényében is vállalható, hiszen minden munkának van negatív oldala. Mindenkit visszahívtak személyes megbeszélésre, én ma 11 órára kaptam időpontot. És elmentem, de szomorúan jöttem el onnan. Két hibát vettem észre magamon: 1. Nincs olyan kiállásom, kisugárzásom, amivel el tudom hitetni az interjúztatókkal, hogy én vagyok a megfelelő ember. 2. Hirtelen jött szituációkra, helyzetekre nem tudok reagálni. Ekkor teljes csend van, majdhogynem nyilvánvalóvá teszem, hogy sarokba vagyok szorítva. És az okát is tudom: Egyfajta pánik uralkodik el rajtam, és ha van hátránya annak, hogy valakinek a jobb agyféltekéje a domináns (mint pl. nekem), akkor ez az. Öntudatlanul hagyom alávetni magam a pillanatnyi érzelmeimnek, és amikor ilyen negatív szituációban vagyok, akkor van bennem egy "most már minden mindegy" gondolat, mert már látták, hogy pánikban vagyok, ezért meg sem próbálom menteni a helyzetet, azt várom, hogy ők szóljanak valamit... Úgyhogy örültem a szerencsének.

Bagszi legalább felvidított egy kicsit, örültem a találkozásnak. Elkísért a Play Maniába, én itt kinéztem magamnak egy játékot a weblapjukon, azt vettem meg. A 1080° Avalanche GameCube-ra. Mivel tetszett a Nintendo 64-es rész, kíváncsi voltam erre is. Még olcsóbb is volt, mint ahogy meghirdették, úgyhogy kiváltképp örültem neki. Valószínűleg kijelenthető, hogy a Play Mania lesz a Game Park eszmei utódja, mivel új és retro játékok mind elérhető áron vannak. Super Mario 3D World 10.000 forintért... Hát kérem szépen, ide kell járni. Szép állapotú dobozos Nintendo 64 controller is kapható, úgyhogy jó sok pénzt lehetne otthagyni. Van már 4 db. N64 controllerem ugye, csak hát nincs doboz. Szinte múzeumot csinálhatnék, már most is, de ha meglenne minden, amit szeretnék, az de szép lenne. GameCube játékok között kinéztem még magamnak a WaveRace: Blue Storm, és a Magical Mirror: Starring Mouse játékokat. A Miki egeres játék összeköthető a Game Boy Advance-es Magical Quest: Starring Mickey & Minnie játékkal, ami nagy kedvencem SNES-re, ez önmagában elég indok arra, hogy amint lehetőségem lesz, megvegyem, igaz még nincs meg a GBA játék. Na az még nagy hiánycikk nálam. Csak én vásároltam az üzletben, aztán mentünk is a postára, hogy feladjam Spartacusnak a cserejátékot és a dobozokat. SNES-es Double Dragon-t kap 3DS-es F1 2011 játékért. A kíváncsiság vitt bele a cserébe, mert egyszer játszottam az N64-es F-1 World Grand Prix-vel, az viszonylag jó, hát úgy voltam vele, hogy kipróbálom. Ha nagyon nem lesz jó, legfeljebb eladom. A Double Dragon meg elég jó játék egyébként csak annyira nem inspirált arra, hogy újra játsszak vele. Ilyen utcai verekedős téma, amikor régen játszottam vele, azt élveztem benne a legjobban, hogy a társamat is agyonverhetem.

Elsétáltunk még a WestEnd-be, elkísértem egy darabig, ő találkozott ott egy sráccal, aki ilyen internetes TV-t csinál, nem tudom pontosan. De a lényeg az, hogy nagyon fellelkesedett azért, mert bagszinak kapcsolatai vannak Pokémon találkozó által (de hisz azt ő csinálja...) 3DS Hungary, Insert Coin, MAT-os rendezvények, ugyanis ők most pont ilyen közösségépítő találkozókból csinálnak videókat, műsorokat, és hirtelen lett sok anyag. Én meg mentem a vonathoz, a 14:10-es kötött pályás járattal jöttem haza. Most vittem a laptopot is, mert az odaúton megnéztem a Korona hercegének a ma TV-ben leadott részét (ezt már pont nem láttam korábban gépen), meg a Játék határok nélkül kapcsán vannak komolyabb terveim: Dokumentálni fogom az egyes részeket, ezt kezdtem el csinálni. Meg németeztem, készülök a nyelvvizsgára. Örültem Narumi mostani ötletének, hogy beszélgessünk Skype-on németül, ő is frissíteni akarja a tudását.

Itthon kipróbáltam a 1080° Avalanche-et, majdhogynem nem akartam hinni a saját szememnek. Minden tekintetben jobb a Nintendo 64-es elődjénél, grafikailag ne is hasonlítsuk, mert az hülyeség, de sokkal hangulatosabb és több lehetőség van benne, a zenék is sokkal dinamikusabbak. Érdekes a N64-es játékhoz az a Kenta Nagata szerezte a zenét, aki a Mario Kart 64-hez is. Ehhez képest eléggé úgy hangzik, mintha ismert számokat vittek volna át a játékba. Annak idején több PlayStation játéknak is ismert zenéje volt, és tényleg azt hittem, hogy a 1080° Snowboarding-ban is ilyenek szólnak, meg is lepett, hogy ezt kazettán meg tudták oldani, mert elvileg nagyobb zenéket nem lehet N64-re írni a memóriakorlátok miatt. Mint ahogy kiderült, valóban nem, de így is jó zenéket kapott. Viszont a 1080° Avalanche leírásában listázva van, hogy a zenéket ki adja elő, és melyik lemezen hallhatóak. Első hallásra annyira tetszett, hogy mondtam magamban, hogy na csak legyen belőlük karaoke verzió. Utána is néztem, egyelőre nem találtam, és gyanítom, hogy nem is fogok, mert amerikai és kanadai előadók dalai vannak a játékban, bár ez önmagában nem kizáró ok, hiszen több nyugati előadó is kiadta dalainak karaoke verzióját is, de nem úgy tűnik, hogy ezeknek a daloknak van. A GameCube folytatás elsősorban hangulat terén domborít nagyot. El is gondolkodtam azon, hogy ez lenne a generációváltás értelme, hogy jobb technikai lehetőségekkel még többet hozzanak ki a játékból, ez itt maximálisan sikerült. Aztán kiderül, hogy ez a lelkesedés hosszútávon is megmarad-e. Mondjuk ettől nem fogok hódeszkázni, effektíve nem az én stílusom ezt a sport, másrészt meg nem szeretnék téli sportokat kipróbálni, veszélyesnek tartom őket, mivel az döntő többségében hegyről lefele jövet történik. Nem is értem, hogy a síugrás hogy megy, mert laikusként azt látom, hogy magasról ugranak, de biztos, hogy megvan a technikája, hogy úgy érnek földet, hogy semmi bajuk ne essen.

Visszatérve az állásinterjúra, előfordult már, hogy valami pánikszerűség rám tört, de hogy ennyire, ez eddig nem volt jellemző, ahogy visszagondolom. Ha kitalálom rá a "gyógymódot", és a gyakorlatba is tudom alkalmazni, akkor viszont nem volt hiába ez a nap.

Új Nintendo 64 játék, valamint gyűjteményképek

Ígértem magamnak, hogy bővíteni fogom a Nintendo 64 gyűjteményemet, mert igencsak szegényesnek érzem. Most ennek érdekében cselekedtem, amikor egy általam régóta megszerezni kívánt játékra tettem szert a vaterán:

Snowboard-os játék, még nagyon régen játszottam vele egyszer, és egészen megtetszett, de csak most jutottam el oda, hogy meg is legyen. Megvettem Virtual Console-ra is Wii-re, úgyhogy játszottam vele azóta, de megtaláltam teljesben 2.500 forintért, így magamévá tettem. Kacsabacsiitól vettem, ajánlom figyelmekbe a termékeit, van néhány jó játéka jó áron. Tőle vettem a Super Mario 64-et is, nagyon jó állapotban van mind a két játék. A 1080° Snowboarding-gal meg teljesen kezdőként játszok, még trükköket sem tudok benne csinálni, pedig alighanem ez lenne a lényeg. Ennek ellenére a Match Race-ben az első két pályán győzedelmeskedtem. Ez az a játékmód, ahol egy gépi játékossal mérjük össze tudásunkat, és bár nem elsőre, de az első kettővel szemben diadalmaskodtam. Amikor először mentem, akkor ilyen egyre rosszabb időket mentem az első pályán, aztán kicsit jobban kiismertem az alapirányítást, és már nyertem. A második pálya meg elsőre sikerült, igencsak meglepett, amikor látom, hogy a gépi játékos csetlik-botlik. A harmadik pálya már jóval nehezebb. Technikásabb, és az ellenfél is erősebb. A Time Attack-ben tettem próbát, a legjobb betáplált gépi időknél igazán semmiség jobbat menni, de ha kitanulom a technikákat, biztosan csak még jobban fog menni. Nagyon örültem a kis poszternek, ami járt a játék mellett, ez még pont nincs meg. Ki is ragasztottam a falra. Van folytatása egyébként a 1080° Snowboarding-nak GameCube-ra, 1080° Avalanche a címe. Sok jó véleményt olvastam róla, majd ki akarom próbálni, ahhot még nem volt szerencsém.

Amúgy kicsit visszatérve a régi történésekre, valahogy 1999-2000 környékén játszottam vele egy helyi (sajnos ma már nem létező) konzolboltban. A Super Mario 64-gyel szerettem volna játszani (ekkor még nem volt Nintendo 64-em), de azt épp kikölcsönözték, ezért úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát ezzel a snowboard-os játékkal. Egészen elvontam vele, észrevétlenül telt el az az egy óra, amit fizettem a helyi játékért. Különben most szilveszterkor is eszembe jutott, hogy egyáltalán nem lenne rossz dolog, ha megint lehetne játékokat kölcsönözni. Annyira szerettük volna kipróbálni a Super Mario 3D World-öt, és egy ilyen lehetőséggel meg megadatott volna.

Bár még egyáltalán nincs vége a Nintendo 64 bővítő projektemnek, de Spartacus hónapokkal ezelőtt noszogatott, hogy csináljak gyűjteményképet a játékaimról, és mivel ma ehhez kedvem támadt, ezért eleget tettem ennek a kérésének. Lássuk is szépen sorban:

A dátumkiírás orvul belerondít a gyönyörűséges Super Mario Bros. 3 dobozba, pedig az végigkísérte az egész életemet szinte. Nagyon régen vettem NES játékot, egyedül a Dr. Mario az, ami eddig nem szerepelt eddig.

Itt a Donkey Kong Country esett áldozatul a dátumkiírásnak. Itt talán több az újdonság, a Pilotwings, Starwing és a Disney játékok emlékeim szerint nem szerepeltek még ilyen képen. Eljött az ideje, nagyon. Ja és az már csak most jutott eszembe, hogy a Mario Paint-nek van óriás doboza, az szépen lemaradt. Majd legközelebb.

Végre a maga méltóságában, teljes mivoltában szerepel a Super Mario 64 köreinkben. És akkor itt van a 1080° Snowboarding is. Yoshi's Story és Donkey Kong 64 továbbra sincs meg, csak a dobozukat kaptam meg. Legalább arra már nem lesz szükség, mindenképp be akarom szerezni azokat is. A dátum a Lego Racers-t takarja el. Kéne annak egy Controller Pak, azért nem játszottam vele komolyan, ugyanis csak oda ment. Amúgy jó játék, PC-n játszottam vele. A Mario Kart 64 dobozán látszik, hogy a fény a jobb-felső sarokban kicsit sántít. Az egy régi művem volt, ott eredetileg egy szakadás van, nem tudom, hogyan. De a lényeg, hogy annak helyét én festettem be vékony ecsettel és fekete tustintával, hogy ne látszódjon, és a lehető legkevésbé legyen feltűnő.

A hányattatott sorsú GameCube, utólag másképp tekint rá az ember. Ezek a játékaim vannak rá. Itt nincs újdonság, nagyon régen nem vettem GC játékot.

Wii-nél virágzóbb a helyzet, néhány leértékelt játék, és a Super Mario Galaxy 2 tettek róla, hogy bővüljön a gyűjtemény, és jobban fókuszáltam erre a konzolra. Vajon ezt is megszépíti az idő? Nem rossz konzol, szó se róla, inkább annak fényében jutott eszembe ez a kérdés, hogy ekkor már igencsak leáldozóban volt néhány jó konzolbolt, hogy 576 Konzol, 576 KByte sorsáról ne is beszéljünk. Lesz hova kötni a Wii-t, csak az ilyen dolgokhoz is szeretem viszonyítani.

Most külön szedtem a Game Boy-t és a Game Boy Color-t, először a fekete-fehér kézikonzol játékait nézzük át. Itt a Tennis, ami egészen jó, meg a Wave Race, hogy az Alleyway-ről meg ne feledkezzünk. Örülök annak, hogy egészen a Game Boy Advance SP-ig lehet játszani ezeket a játékokat, még talán ott a legjobb.

A felül látható két Mario játék mindenképp nagy figyelmet érdemelnek, mind a kettő igazán minőségi alkotás. Értük még a Game Boy Color-ba is érdemes elemet tenni és beizzítani. A Wario Land II is jó, de valamiért nekem nem jött át a feelingje, úgyhogy elég hamar abbahagytam, de hátha egyszer, ha majd nem lesz mivel játszani...

A sok-sok akciónak köszönhető, hogy ennyi Game Boy Advance játékom gyűlt össze. Van mit a tejbe aprítani, de a Super Mario Advance és néhány játék (pl. TOCA World Touring Cars) hiányzik. Ha nem vehetők ki a doboz nélküli játékok: Bal oldalt: Pokémon Ruby, LeafGreen, jobb oldalt NES Classics: Super Mario Bros., Golden Sun, mely spanyol nyelvű, azért maradt félbe. Szeretem a spanyol nyelvet, de koránt sincs akkora tudásom belőle, amit tudtam, abból is sokat felejtettem.

Szintén a rengeteg akciónak köszönhető, hogy ennyi DS játékom gyűlt össze. Az a sok 500 forintos játék... 1.200 forintos HeartGold, 2.387 forintos (tescós mélyen leszállított ár) Yoshi: Touch & Go, 3.000 forintos Yoshi's Island DS, és ez még nem minden. Ezúton is tisztelettel megkérem a Tescót, hogy ne adja fel a Nintendo játékok forgalmazását. Úgyis leviszik az áraikat, amit nem fogok megbánni. Én igazából imádom a Nintendo Magyarországot, mert nem vesz vissza játékot. Igencsak jól jártam velük.

Nehéz még jó áron találni 3DS játékokat, de egy-kettőt ritkán ki lehet fogni. Ennyi jött össze, és ha munkába fogok állni, akkor majd bővülhet.

Így elnézve ezeket a képeket, arra jutottam magamban, hogy amíg csak lehet, dobozosan fogom venni a játékokat. Így is utálom, hogy a Nintendo újabban lespórolja a leírásokat, amiket imádok böngészni, legalább a dobozok maradjanak meg.

Újra Super Mario 64

És végre teljesben megvan. Találtam a Vaterán viszonylag jó áron komplett Super Mario 64-et, erre csaptam most le.

A játék és a leírás már régóta megvan, a doboz miatt vettem meg. De a másik kettőt majd el fogom adni. Már fel is tettem vaterára, akit érdekel, az itt megnézheti / megvásárolhatja. 2000 forintos licit, 3000 forintért azonnal el lehet vinni.

A doboznak meg nagyon örülök, amúgy is erősíteni szeretnék Nintendo 64-ben, mivel arra van a legkevesebb játékom. Csak egy pár játék, a teljesség igénye nélkül, amik érdekelnek:

• 1080° Snowboarding
• WaveRace 64
• Pilotwings 64
• Mario Tennis
• Yoshi's Story
• Donkey Kong 64
• Worms Armageddon

Illetve dobozokat, leírásokat keresek az alábbi játékokhoz:

• Goldeneye 007
• Lego Racers
• Pokémon Stadium
• The Legend of Zelda: Majora's Mask

Ezek megvannak nekem, csak hiányosan. Egyébként a Super Mario 64, amit most kaptam, csodálatos állapotú a matricája, ami a kazettán van, úgyhogy ezt őrzöm meg. És ez alkalmat ad arra, hogy még egyszer végigjátsszam 100%-ra a játékot, amit meg is fogok tenni. Ez is olyan produktum, amit nem lehet elégszer végigjátszani, és így dobozával is megadom a tiszteletet, hogy teljesen végigjátszom. Most csak 1 csillagot szereztem meg a próba kedvéért, de kis zenehallgatás után folytatni fogom.

100 óra fittség és snowboard

Tegnapelőtt elértem a 100 órát a Wii Fit Plus-ban. Jó, hogy ezt így elértem, csak annak nem örülök, hogy ezt 453 nap alatt sikerült elérni. Ez átlagban 13 percet jelent. Volt olyan, hogy hónapokig elő sem vettem, vagy csak épp néhány percet játszottam vele, és ez igencsak levitte az átlagot. Jó lenne napi 30 percre feltornázni (hogy idevág), de ahhoz nagyon sokat kéne játszani rajta naponta. ^^'

Néhány napja a 3DS Hungary-n az egyik srác meghirdette a Wii Point kódját, hogy ingyen odaadja. Hát azonnal lecsaptam rá. Megadta privátban, tökre meglepett, amikor írta, hogy 1000 pontot ér, és ingyen odaadja. Azt mondta, hogy a 3DS-éhez akarta felhasználni, de nem tudta, hogy oda nem lehet a pontokat aktiválni. Mivel nálam nincs vezeték nélküli internet, ezért elmentem az egyik barátomhoz, Ragnaroshoz, hogy nála aktiváljam. Tényleg 1000 pontot ér. Ez egy Nintendo 64 játék! Elkezdtem nézegetni a listát, hogy mi legyen, a következők voltak a jelöltek:

• 1080° Snowboarding
• F-Zero X
• Kirby 64: The Crystal Shards
• Mario Tennis
• Yoshi's Story

Ahogy a címből kiderül, az 1080° Snowboardingra esett a választásom. De ezek azok a Nintendo 64 játékok, melyeket mindenképp meg fogok szerezni. És ha már itt vagyok, akkor aktiváltam a Nintendo csillagokból vásárolt 300 Wii pontot is, így 700 pont kell még a következő Nintendo 64 játékhoz. Erről a játékról már korábban írtam, hogy egyszer akkor régen játszottam vele egyet, megfogott, és azóta is érdekel. És most is. Élőben soha nem próbálnám ki az olyan veszélyes sportágakat, mint a Snowboard, vagy síugrás. Szeretem nézni a téli sportágakat a TV-ben, de legtöbbjükről az jut eszembe, hogy ha nén kipróbálnám, biztosan úgy kéne majd összeseperni a pályán. De visszatérve a játékra, egészen kellemes alkotás. A Time Attacket, és a Match Race-t próbáltam ki. A Match Race-ben egy gépi játékos ellen snowboardozunk, ha nyerünk ellene, akkor tovább megyünk a következő pályára. Három "életünk" (Snowboardunk) van. A Time Attack meg az időmérő edzés értelemszerűen. Megválaszthatjuk a snowboardost, és hogy mely deszkán csússzunk le, függ a győzelem a jó választástól is. Ajánlom mindenkinek.

A Nintendo 64 játékok fent vannak, összegeztem, hogy mely NES, és SNES játékokat szeretném letölteni. Tegnap is elnézve a listát, keresűen vettem tudomásul, hogy el lett hanyagolva a Wii Virtual Console. Ennél sokkal-sokkal több játék jelent meg, és biztosan meg lehetett volna állapodni külsős cégekkel, hogy az ő játékaik is kerüljenek ki. Íme a lista:

NES:

• Donkey Kong
• Pinball
• Donkey Kong Jr.
• Tennis
• Soccer
• Kid Icarus
• Castlevania
• Pac-Man
• Donkey Kong Jr. Math
• NES Open Tournament Golf
• Mario & Yoshi
• Balloon Fight
• Volleyball
• Castlevania II: Simon's Quest
• Yoshi's Cookie
• Double Dragon
• Donkey Kong 3
• Castlevania III: Drakula's Curse
• Mega Man 5
• Double Dragon II: The Revenge

SNES

• F-Zero
• Super Castlevania IV.
• Street Fighter II: The World Warrior
• Donkey Kong Country 2: Diddy Kong's Quest
• Kirby's Dream Course
• Street Fighter II Turbo: Hyper Fighting
• Kirby's Ghost Trap
• Mario's Super Picross
• Super Metroid
• Super Street Fighter II: The New Challengers
• Super Punch-Out!!
• Kirby's Dream Land 3
• Pilotwings
• Street Fighter Alpha 2
• Kirby's Fun Pak
• Final Fantasy II
• Aero, the Acro-Bat
• Aero, the Acro-Bat 2
• Final Fantasy III
• Chrono Trigger
• Prince of Persia

20 NES, és 21 SNES játék. Adjatok sok Nintendo pontot, hogy meglegyen az összes!

Csak egy kicsi hiányzott

Tegnaptól van internet. Igaz, csak mobilinternet, ugyanis rendes szélessávú nem lehet, mert kiderült, hogy 52.000 forintos tartozást halmoztak fel itt. A szerelő azt mondta, hogy határozott idejű szerződés lehetséges, ami abból áll, hogy előre kell kifizetni a havidíjat, akár több hónapra előre, és csak annyi időre köttetik meg a szerződés, és ha letelik az adott időszak, akkor újra meg kell kötni. Bementem a Digihez (eredetileg hozzájuk akartunk, mert hát ők a legolcsóbbak), és azt mondták, hogy még ez sem lehetséges, mert maga a szolgáltatás van korlátozva. Hát ez csodálatos... Aztán elmentem más internetszolgáltatókhoz érdeklődni, hogy milyen árajánlataik vannak, és ők mondták azt, hogy csak határozott idejű szerződés lehetséges. Ezek szerint mindenki látja az elmaradást... Sajnos derülnek ki a rejtett a hibák, a konyhaablak alja is válik le, úgyhogy mindig csukva kell tartani, mert ha kiesik az üveg, azon már csak a komplett csere segít, így még esetleg lehet gittelni.

Újabb negatív tapasztalat albérletek kapcsán: Ha valaki egy havi kaucióval adja ki a lakást, az valószínűleg azért van, mert így könnyebben veszik ki, és a rejtett hibákat már csak utólag veszik észre. Persze nem lehet általánosítani, de azt el lehet mondani, hogy a két havi kaució az nemcsak a főbérlőnek biztosíték, hogy igényes ember veszi ki, hanem az albérlőnek is, hogy viszonylag normális lakást vesz ki, ugyanis az a főbérlő, aki a két havi kaucióval akarja biztonságban tudni a lakását, az vélhetőleg vigyáz rá.

Inkább azt az Üllői útit vettük volna ki. T_T Volt egy nagyon jó a Pöttyös utcai metró megállónál, ami képek alapján tényleg nagyon jól nézett ki, csak a két havi kaució miatt nem tudtuk, mert zsidának nem volt rá lehetősége, és gyorsan akart költözni. Ha kivártuk volna azt a kis időt, míg mindkettőnknek több pénze lett volna, akkor sokkal-sokkal jobban jártunk volna. Az a környék (Ecseri út és Határ út közötti hely) egyébként is nagyon tetszik. Tudatosság, és körültekintés... Annyira zavarban volt a srác, aki megmutatta nekünk ezt a lakást, mi annak tulajdonítottuk be, hogy még nem voltak lerakva a járólapok, gondoltuk is magunkban, hogy ne aggódjon, megcsináljuk mi. Most így utólag kiderült, hogy volt is miért zavarban lennie. Hosszútávra terveztünk, de így nem. Meg én egyébként sem egy lakásban akarom leélni az életemet. Sokkal jobban szeretnék egy, ha nem is családi házat, de egy sorházat, mert ott van szabad tér is, és talán jobban "testre szabható". Ami egy lakásban nehézkes, mert egy felújítási munkálat... A mai napig idegesít, ha valahonnan fúrógép hangot hallok, főleg, amikor erőlteti bele a betonba. Tegnapelőtt egyébként szó volt a Kossuth Rádióban a panellakásokról, hogy ki szereti, ki nem, és egy pszichológus is vendég volt. Nevettem magamban, amikor arról beszélt, hogy bár mindenkinek megvan a maga kis helye, de a földszinten lakó Mari néni kiabálás nélkül mondhatja a 10. emeleten lakó Jancsi bácsinak, hogy egészségére, mert meghallja a tüsszentését. Van benne valami. ^^' Úgyhogy mégsem végleges ez a hely, mert azért sok mindent kéne itt csinálni, és van egy gyanúnk, hogy a főbérlő nem menne bele, mert nem kapna sokszor bérleti díjat. Pedig hosszú távon jobban járna, mert mi is tovább maradnánk, és a következő lakók is könnyebben vennék ki utánunk.

Az a helyzet, hogy 2007 óta nézem az albérleteket, akkor még csak álom volt, hogy majd ide költözök, de hírlevél formájában mindig néztem, hogy mik vannak, mik a lehetőségek. És már akkor is kialakult bennem az a vélemény, amikor láttam hogy egy albérletben minden felszerelésből, legyen az csap, tűzhely, vagy bútor, a régebbi, az ócskább van, hogy biztos azért, mert akinek nincs pénze saját lakásra, annak biztosan megfelelnek ezek a körülmények is. Sajnos tévedésben él. Jó, nyilván nem várok el 45.000-50.000 forintért kacsalábon forgó palotát, de azért egy áltag ember számára élhető legyen. A sorház kapcsán eszembe jutott az első albérletem, ami ugye a 17. kerületben egy házrész volt. Annak is megvolt a maga feelingje, kellemes volt, de mégis egy kicsit feszélyezve éreztem magam, mert bár a lakásban lakók soha nem néztek be az ablakon, de azért így, hogy gyakran láttam kint őket a kertben, soha nem éreztem igazán sajátomnak azt a helyet, ahol lakom.

Nagyon úgy tűnik, hogy nem ez az albérlet lesz a végleges, de ötödikre, most már tényleg egy normálisat szeretnék, ami élhető. Nagyon sok cuccom van, de ha eljön az idő, és ha találunk egy normálisat, akkor egy utolsó költözést bevállalok, de az akkor már tényleg olyan hely lesz, ahol szívesen lakok. Egyébként pont az utolsó utáni pillanatban jutott eszembe, hogy az alberlet.hu oldalon, ha házra keresek, és nem lakásra, akkor nem paneleket ad ki. Késő bánat. -_- Majd ötödjére.

De megszaladtam az albérletes írással, pedig a cím egyáltalán nem erre akart utalni. :D Hanem: Voltam ma a Petőfi Csarnokban a bolhapiacon, hátha találok valami menőséget. Találni találtam, de valamiért semmit nem akaródzott venni. A Game Boy Advance-es Magical Quest: Starring Mickey & Minnie játék kísértett a legjobban, oda is adta volna 2.500 forint helyett 2.000 forintért, de kopott volt már a kazettán a matrica, úgyhogy ejtettem. Az általunk menő srácnak nevezett eladó természetesen csak 11 órakor kezdett el kipakolni. Mindig késve megy ki, pedig már 8-tól nyitva van a bolhapiac. Most is volt egy pár játéka, ami érdekelt: 1080° Snowboarding, ExciteBike 64, Lego Racers, Worms Armageddon, mind a négy Nintendo 64 cím. Azért most így visszagondolva, azért vehettem volna magamnak valamit. T_T  Meg keresek Disney filmzenéket. Miért nincs eladóba soha? Egyet sem találtam.

Amikor kimentem a piacról, a bejáratnál az egyik hölgynek volt két macskája, ingyen elvihető, az egyiket majdnem elhoztam. Tarka, nőstény, 3 hónapos kiscicák, egyszerűen annyira édesek voltak. Sokat gondolkodtam, hogy elhozzam-e, fel is tettem néhány kérdést a hölgynek, akivel nagyon jó volt beszélgetni. Látszott rajta, hogy tényleg az a célja, hogy szerető gazdikhoz kerüljenek a kiscicák. Elmondása szerint lehet lakásban tartani, szobatiszták, a bútorokról nem mondott biztosan semmit. Arra voltam kíváncsi, hogy mennyire találja meg a karmaival. Azt mondta, hogy ha veszünk neki kaparófát, akkor azon élesíti a karmait, de erről én azt hallottam, hogy mindenhol élesíti a karmait, csak pont a kaparófán nem. És igazából látok ebben logikát, mert egy macska szerintem nem tud úgymond "különbséget" tenni a kaparófa és a bútorok között. Csak látja, hogy fa, akkor "dolgozzuk meg" egy kicsit. Bár én ezt nem tudom, csak ez az én saját gondolatom. Azt mondta viszont, hogy a macska átszokik a gazdája életmódjához, tehát ha éjszaka alszik, akkor alszik a macska is. Nagyon rendes volt a nő, de az lett a a történet vége, hogy más vitte el a két macskát. Pont arra járt egy férfi a kislányával, és elvitték ők mind a kettőt. Így jobb, mert csak egy helyen vannak. Mondta a nő, hogy van még két kiscicájuk, holnap kihozza őket, és akkor elvihetem az egyiket, ha úgy döntök. Nem hiszem, hogy úgy döntök, akármennyire is megvan lakásban is, de inkább egy házban, és előbb legyen saját stabil keresetem, hogy legyen miből eltartani.

De azért jó volt kézbe venni, és simogatni. ^^ Nem mintha olyan nagy felfedezés lenne, de tényleg más egy élő állat, mint egy virtuális.

Szétnézőben

Voltam ma a Game Parkban azzal a szándékkal, hogy a náluk levő magyar Club Nintendo magazint elkérjem. Megnéztem, de nem volt valami jó állapotban. A logó ki volt vágva, és több helyen is össze volt firkálva, úgyhogy inkább otthagytam.

Jobban szétnéztem az üzletben, és mintha egy fokkal olcsóbbak lennének az áraik. Remélhetőleg nem szemkáprázat, de az összes DS játék... nem azt mondom, hogy olcsó lett, de ezek az árcédulák már kellemesebbek az emberi szemnek. Egyedül a Mario játékok rohadt drágák. Ugyanis a Game Park "üzletpolitikája", hogy a Mario játékok árait nem kell levinni, mert az úgyis olyan nagy név, hogy azt magas áron is elviszik. Mario Kart DS 9.990 Ft, Mario & Luigi: Bowser's Inside Story 10.990 Ft. És azért akármennyire is szép a fóliás Nintendogs, de már az sem ér meg 6.990 forintot. De amúgy a többi árak elfogadhatók. A Wii játékok is olcsóbbak lettek egy kicsivel, azért kellemesebb ránézni a Super Mario Galaxy 2 9.990 Ft-os árára, de a Wii esetében is drágábbak a Mario játékok, ugyanez igaz a 3DS-re is. Vásárolni majd visszatérek oda, ha lesz pénzem, mert van nekik Nintendo 64-re 1080° Snowboarding 2.000 forintért, az pedig érdekel engem. Egyszer játszottam vele, kellemes játék volt, és szeretnék ismét játszani vele. Az nekem megér annyi pénzt. És van nekik még két Game Boy Advance-re Link Kábel 1.500 forintért, dobozosan, nagyon jó állapotban, mind a kettőt szeretném birtokolni. Igaz, van már 1 darab, de ha 4-en akarunk egy GBA játékkal játszani, akkor 3 Link kábel kell. Úgyhogy, fogjuk rá, hogy történik valami jó dolog, aztán lehet, hogy csak a végtelen optimizmusom mondatja velem?