Megjött a Bakuten!! manga 2. kötete a CDJapan-től! Ezzel teljes lett mangagyűjteményem. Mivel a manga együtt jelent meg az animével, ezért csak a történetet meséli el. Eddig nem tudok nagy különbségekről. A Bakuten!! nem olyan, hogy korábban megjelent manga formájában, az animáció meg később jött, ahogy befutott a történet. Ez ebből a szempontból egyedi, a két formátum egyszerre jött. Nem tudok más ilyen esetről. Olyanról tudok, hogy korábban kijött a manga, de az anime annyira más rajzstílusú lett, hogy amikor kijött az animáció egy új kiadást élt meg a manga. Ahogy az történt a DIVE!! és a Cheer Danshi!! esetében is. Ezen két történet esetében kifejezetten jót tett az új kiadás, mert az első kiadás... ha nem is csúnya, de az újhoz képest olyanok, mintha vázlatok lennének.
De a Bakuten!! esetében ilyenről nincs szó, sőt! A manga karakterdizájnja ugyan némileg különbözik az animétől, de nagyon szép. A manga karakterei abból a szempontból jobban tetszik, hogy nem áll annyira szét a hajuk, mint az animében. És ahogy elnéztem eddig a mangát, igyekeztek a mozgást is megfelelő módon érzékeltetni: húzott vonalak, egy karakter többször lerajzolva, ahogy például hátraszaltózik. Tehát, amit lehet, igyekeztek kihozni a mangából.
Viszont ennek a kötetnek is van egy kis története. Igazából a CDJapan oldalán már rég "Out of Print" állapotban volt. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az összes legyártott példányt eladták, hanem nem is gyártanak belőle. Más szóval, aki bújt, bújt, aki nem, az így járt. Ezért nem is tudtam, hogy ezt hogy fogom beszerezni, az első kötetet ugyanis úgy vettem meg, hogy a másodikból már nem volt. És csak nemrég kaptak új készletet. Ez mondjuk meglepett, mert a Bakuten!! messze nem annyira ismert, mint a Slam Dunk, hogy a mai napig sorozatban gyártják a köteteket. De úgy tűnik, hogy azt mégis bevállalta a kiadó, hogy "Backorder"-ben, mintegy készenléti állapotban tartja. Tehát, ha érkezik rá elegendő igény, akkor mégis gyártanak új példányokat. Így akartam megrendelni, de mire rászántam magam egy csütörtök késő esti órán, megint "Out of Print" állapotba került. Olyan kellemetlen érzés lett úrrá rajtam, mint amikor egy számomra fontos személy visszautasított volna. Ekkor nem számítottam arra, hogy a közeljövőben hozzájutok egy példányhoz, de azért "Bookmark" listába tettem a mangát, és elhatároztam, hogy hetente ránézek, hogy esetleg ismét elérhető. De nem láttam reális esélyét arra, hogy belátható időn belül újra lesz készleten. Pár nap múlva vasárnap délelőtt meg láttam, hogy mégis van belőle! Azt a jó érzést, amit akkor éreztem, azért kívánom, hogy élje át mindenki! Ráadásul nemcsak hogy készleten volt, de még csak nem is "Backorder", hanem "In Stock at supplier", tehát napokon belül ki tudják szállítani! Még csak nem is kell heteket várni rá! Meg is rendeltem azonnal. És ma megérkezett.
Ha már a fontos személy analógiáját hoztam fel, akkor ez tényleg olyan, mint egy film drámai jelenete: miután visszautasítottak, bánatosan, leszegett fejjel hazaballagok, majd utánam kiált, hogy ne menjek el! Szüksége van rám, csak félreértés történt! Én meg örömmel térek vissza. Mert ez tényleg valami elkallódott példány lehetett. A kiadó raktárában pakolászás, takarítás közben találhatták meg valahol a nagyon eldugva ezt a példányt. És ha már előkerült akkor meghirdették eladásra. Ne keressék tovább a boldog tulajdonosát, itt van!
Ami a postát illeti, teljesen rendben van. A vámkezeléssel meg megint jól jártam, mert ismét csak a termék után kellett ÁFÁ-t fizetni, a postaköltség után nem. A dobozra mindig csak a termék árát írja a CDJapan, ezt veszi a posta is alapul. Ráadásul a kezelési költség most nem 800 forint volt, hanem 650 forint. Ez is meglepett, hogy mire föl kevesebb most a kezelési költség? Ahogy utánanéztem, kiderült számomra, hogy értéktől függően sávosan állapítják meg a kezelési költséget. Így viszont még inkább jófej a CDJapan, mert ha nem írják oda a postaköltséget, akkor tovább marad az alacsonyabb sávban a kezelési költség. Nem sok olyan webshop van, amelyik ennyire ügyfél-központú, mint a CDJapan.
Továbbra is nagyon szeretem a Bakuten!!-t és idővel tervezem teljessé tenni gyűjteményemet. A manga már rendben van.
Az első kötetet nemcsak a történet miatt volt érdemes elolvasni, hanem mert a végére már azon kaptam magam, hogy könnyebb volt japánul olvasni. Fokozatosan állt rá az agyam a japán karakterekre, a furiganázás is segített, és ahogy haladtam, úgy ment gördülékenyebben az olvasás.
Animével együtt jelenleg így néz ki a gyűjteményem.
A manga mellett megvan a Limited Edition movie Blu-ray, az anime opening és ending kislemeze.
Tehát, alakul. De azért összegezzünk, hogy mik hiányoznak még:
Movie opening és ending kislemezek.
Anime és movie OST CD-k.
Anime Blu-ray.
Ezek közül egyértelműen az anime Blu-rayt lesz anyagilag a legrázósabb beszerezni. Három részes, és darabja 12000 jen. Tehát valószínűleg azt akkor fogom tudni megszerezni, amikor dolgozni fogok, és majd egy havi fizetésből (esetleg később, félretett pénzt hozzáadva), és abban a hónapban kenyéren és vízen élek. A CD-ket valószínűleg meg tudom majd oldani. A movie kislemezek szintén "Out of Print" állapotban vannak a CDJapannél, és azokból valószínűleg nem is lesz már náluk készleten. Azt legfeljebb valami ismerős által megoldom, aki épp kint lesz Japánban, és lebizniszeljuk. Az OST CD-k közül az anime OST-je van "Backorder"-ben a CDJapannél, tehát az rázósabb, de szerintem meg fogom tudni oldani. De egy animéből teljes gyűjtemény nagyon szép lenne. Amíg erről álmodozok, olvasom a mangát.
Végül egy nap haladék kéréssel sikerült felénekelni a MondoCon karaokeversenyére szánt dalomat.
Tegnap nagyon furcsán működött az AudaCity. Olyat csinált, hogy elindítottam a felvételt, és a mikrofonba sokkal hangosabban szólt a zene. Így az egész visszahangzott, az én énekem meg alig hallatszott. Ilyet soha nem csinált még, nem is tudtam, hogy mi van. De mivel erre semmi megoldást nem találtam, ezért kértem Mystráéktól segítséget. Tegnap fel kellett volna tölteni a dalt, de máig adtak haladékot. Meg néhány tippet. Szerencsére ezek közül egyikre sem volt szükség, mert ma ugyanúgy normálisan működött az AudaCity, mint korábban bármikor. Tegnap épp berágott, rossz kedve volt, azt nem akart együttműködni.
Mondjuk az érdekes volt, hogy tegnap, amikor először próbáltam meg felvenni a dalt, akkor jól ment. Csak azért kellett leállítsam, mert nagyon hamis voltam az elején. Épp nincs rendben a torkom, de szerencsére csak enyhe mértékben. De emiatt kíméltem a hangomat, és csak tátogva követtem a dalt, amikor a ritmikáját próbáltam megtanulni. Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy könnyű dalnak gondoltam, szokni kellett nemcsak a ritmusát, hanem a dalszövegben két olyan szó is van , amit úgy ismételgettem magamban, mintha beszédtechnikát tanulnék. Az egyik az "uchiakeatta" a másik a "toumawashidattakedo". Még hogy csak a német nyelvben vannak hosszú szavak... A második szót úgy szótagolgattam magamban, kerestem a különböző részeket, hogy tudom könnyen kimondani. Az első szóban az volt a nehéz, hogy két szótagban is van két magánhangzó egymás után, ami jelen tudásom szerint eléggé ritka a japán nyelvben. Amikor gyakoroltam, módszeresen elhagytam mindkét "a"-t, és "uchiketta"-t énekeltem. Aztán úgy szótagoltam magamban, hogy észben tartsam, hogy van még plusz két a betű is a szóban.
A végeredmény nem lett tökéletes, de vállalható. Vannak hibák, szótévesztések, egyszer még el is csúszott a hangom, de ez arra, hogy jelentkezzek, elég lesz. Van még 4 hetem begyakorolni a dalt. És ha a torkom is teljesen jól lesz, nem lesznek erőltetettek a magas hangok. Mert ez is hiba volt. Viszont azt örömmel konstatáltam, hogy mennyire jól ment ma első próbálkozásra. Belém rögződött a ritmus, tudtam, hogy mire számítsak, így már egyáltalán nem okozott nehézséget. Ráadásul az AudaCity is rendben működött, úgyhogy azt a néhány hibát leszámítva flottul ment az ének.
Kap egy kis ismertséget a Bakuten!! Most újráztam az animét, és pont ma, a movie-val fejeztem be. És nagyon szeretem. Tegnap is megkönnyeztem az utolsó részt, amikor szegény Shotaróra ráhozták a szívbajt, hogy végül rosszabb helyen végzett a csapat. De kiderült végül, hogy maradtak ezüstérmesek. Shotaro meg nem tudta volna elviselni, ha miatta ér el rossz helyezést a csapat. Ma is a movie, csodálatos volt. Számomra telitalálat ez az anime, mert jó a csapat, a karakterdizájn is olyan, hogy hitelesen ábrázolja a karakterek érzelmeit, a dramaturgiája is remek. Úgyhogy még tízszer, ötvenszer, de sokkal inkább százszor fogom még újrázni az animét. Nem hiszem, hogy jön anime, amelyik elvenné a Bakuten!!-től a bronzérmet az örökös anime toplistámon.
Ma igazán grafomán vagyok. De ha van miről írni, írok akár egy nap 10 blogpostot is.
Nagy örömömre szolgál, hogy elfogadták a jelentkezésemet a karaoke versenyre. :) Így lehet jelentkezni AI által generált karaoke dallal is. Ami viszont meglepett, hogy nemcsak a jelentkezés zárul le holnapig, hanem a felénekelt dalt is holnapig kell feltölteni. Mondjuk én voltam az, aki az utolsó napokban jelentkezett. A versenyre már március 1-től lehet jelentkezni. Láttam is a kiírást, és az az igazság, hogy már korábban is gondolkodtam azon, hogy jelentkezhetnék, de nem tudtam eldönteni, hogy melyik az a dal, amelyiket szeretem, és jól is áll nekem. Aztán pár napja egyszer csak eszembe jutott a Bakuten!! ending. Hát ez fantasztikus! Szeretem is a dalt, megy is, tehát van vele esélyem. Csak holnap estig be kell gyakorolni, hogy egyáltalán vállalható szinten fel tudjam énekelni. Aztán tovább készülni a versenyre.
És örültem a szíves viszontlátásnak. :) Úgyhogy lehet AI-karaokét csinálni, szívesen látnak viszont, úgyhogy ismét gyakrabban fogok karaokéról írni. Megyek is gyakorolni.
Három év szünet után visszatértem a karaokéhoz. Erősen érik bennem a gondolat, hogy indulnék a karaoke versenyen. A dal is megvan, amivel indulnék: Bakuten!! - Anata ga Iru, csak azért kérdéses, hogy indulhatok-e vele, mert nincs belőle hivatalos karaoke verzió. Ugyanakkor waka néhány hónapja beszélt nekem arról, hogy a karaokésok újabban mesterséges intelligenciával szedik le a dalból az éneket, és olyan a minősége, mintha a stúdióból adták volna ki. Ezzel akkor nem foglalkoztam komolyan, de éreztem, hogy ez az infó még fontos lesz számomra a jövőben. Ez a jövő jött most el. Tegnap elkértem tőle az oldal linkjét, ahol mesterséges intelligencia segítségével el lehet távolítani a dalból az éneket. Kipróbáltam, és csodák csodájára, tényleg olyan, mintha hivatalos karaoke verzió lenne.
Nemcsak azért hanyagoltam az Adarnako karaokét, mert teljesen Hollandiára orientálódtam, hanem azért is, mert az újonnan megszeretetett dalok döntő többségéből nincs karaoke verzió. És már én is feleslegesnek tartom, hogy egy dalból vocal only kfn-t csináljak, csak azért, mert szeretem azt a dalt, és bővebb legyen általa a karaoke lista. De mostanra újra megjött a kedvem a karaokéhoz. Főleg, ha a mesterséges intelligenciával lehet úgy karaokét kreálni, mintha hivatalos lenne... Az nagyon megnyitná a lehetőségeket. Átküldtem az Adarnásoknak a kfn-t, amit most csináltam, ha elfogadják vele a jelentkezésemet, akkor lelkes visszatérőre találhatnak a személyemben.
A dal egyébként jól megy. Ezzel azért lenne esélyem, mert nincs benne olyan nagy hangtartomány, simán ki tudom énekelni még a legmagasabb hangot is. Ezért elég csak arra összpontosítani, hogy érzelmileg visszaadjam a dal mondanivalóját. És akkor jó eséllyel indulhatok egy jó eredményért. És akkor annyi évnyi próbálkozás után végre lenne egy jó eredményen a karaoke versenyen.
Ha az AI-val késztett karaokékat is teljes értékűnek fogadnák el, az jelentősen kibővítené a lehetőségeket. Ugyanis sok olyan dalból tudnék karaokét csinálni, amiből csak vocal only van. Akkor már teljessé tenném a Bakuten!!-repertoárt, de ugyanígy megcsinálnám a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru dalokból is a karaokékat, de ami igazán extrém lenne, az a TELJES Paradox Live diszkográfia! Mert bizony, nemcsak addig hallgattam a Paradox Live dalokat, amíg az őszi szezonban ment az anime, hanem utána is! Sőt, most is az megy nálam! És azt kell mondjam, hogy most is imádom! Sőt, azért jobb most hallgatni Paralive a dalokat, mert jó érzés tudni azt, hogy nemcsak fellángolás volt, hogy annyit hallgattam a dalokat, hanem tényleg egy új szegmensét fedeztem fel a japán zenének, amit imádok!
Bár a már korábban is bemutatott lejátszási lista szerint 81 dalból áll a teljes Paradox Live dallista, ezt mind megcsinálni... O_O
Főleg, hogy rap mindegyik... És aki időzített valaha Karafun-ban rapet, az tudhatja, hogy még 50%-os lassítással is valóságos kínzás tud lenni. Eggyel is meggyűlhet a bajunk, hát még 81-gyel...
De ha már Paradox Live... Ma jött ki a harmadik stúdióalbum "ANTHEM" címmel, és rettegek attól, hogy megint gyűlölöm a Spotify-t, ugyanis az új dalokat nem hallgathatom meg.
Remélem, a holnapi nappal (amikor hivatalosan is megjelenik az album) feloldják a tilalmat. Örülök, ha ezzel legális úton hallgathatok albumot, de ha kell, nem esik nehezemre újra "kerülőúton" hallgatni albumokat.
De ami a karaokét illeti, ha visszatér a lelkesedésem, ismét számíthattok rám MondoCon karaokén.
Nos, ahogy írtam december elején, a valódi zenei statisztikám a Last.fm profilomban érhető el. És azt december 31-én, azaz ma teszem közzé. Az idei évemről az előző posztomban írtam, így aki annak részletére kíváncsi, az ott megtalálja. Amit hozzátennék még, hogy a mélypont egyértelműen az volt, amikor áprilisban hazajöttem Hollandiából. Ebben benne van az is, hogy nincs megküzdési stratégiám az olyan helyzetekre, amikből ott és akkor nincs kiút, de más tényezők miatt is visszajöttem. Most már nem gondolkodok azon, hogy visszamennék, és hogyan. Úgy vagyok vele, hogy ha adódik valami lehetőség, akkor azt megragadom. Ezzel együtt is elégedett vagyok az egész évvel, mert tudtam annyit fejlődni, hogy úgy éreztem, hogy már jobban menne. Persze ez csak a gyakorlatban fog kiderülni. Remélhetőleg a 2024-es év erre lehetőséget biztosít.
Mielőtt rátérnénk a statisztikára, lássuk az év dalát. Amelyik 2023-ban a legjobb, legmenőbb, leginkább inspiráló volt számomra. Voltak kihívók, de gyakorlatilag már januárban eldőlt a kérdés, ahogy Endoh Masaaki megjelentette az (e)7 mini-albumát, mert ennek a záróakkordja lett számomra a legjobbja.
Endoh Masaaki: Honey Honey
Mind előadás tekintetében kiváló dal, a videoklip is nagyon adja magát. Sokat hallgattam ezt a dalt idén, és mindig jókedvre derített, önbizalmat adott. Ez egyike azon daloknak, melyek kihozzák Endoh Masaaki egyedi stílusát, amitől szeretik a rajongói. Kicsit abszurd, kicsit bolond, görbe tükröt helyez a szerelem és a házasság elé, miközben Endoh Masaaki lubickol a dalban. Hálás vagyok neki ezért a fantasztikus és emlékezetes dalért.
Most pedig következzék a szokásos éves zenei statisztika. Ebben az évben 26.559 alkalommal hallgattam dalt, ami újabb rekordnak számít a 2009-es regisztrációm óta. Akármennyire is nem a teljes statisztikát mutatja a Spotify és a YouTube Music (ezt a kettőt használom), de sokat hozzátesznek a Last.fm profilomhoz. De a statisztikám csak az offline zenehallgatásokkal teljes.
Ahogy az lenni szokott, lássuk először a legtöbb 10 hallgatott előadó listáját, mellettük zárójelben, hogy hány alkalommal hallgattam a dalaikat.
Top 10 előadó
JAM Project (2.537)
Zorán (2.298)
Okui Masami (2.164)
Hayashi Yuuki (1.371)
Hayashibara Megumi (1.340)
FLOW (1.186)
Ganxsta Zolee és a Kartel (1.119)
ALI PROJECT (854)
Suara (705)
LGT (614)
Két olyan előadó van van, aki hatalmasat ugrott előre. Korábban Zoránt egy évben 1.007 alkalommal hallgattam, amivel 2013-ban rekorder volt. Ehhez képest idén több több kétszer annyiszor hallgattam a dalait. Hasonlóképp a FLOW is nagyot lépett előre, az ő eddigi rekordjuk 346 volt 2018-ban. Ehhez képest ők háromszor többet hallgattam őket idén. És amilyen jó zenéjük van, "félő" hogy marad ez a trend.
Most pedig következzen a 10 legtöbbet hallgatott album listája. Zárójelben olvasható, hogy a rajta szereplő dalokat hányszor hallgattam összesen.
Top 10 album
Okui Masami: Mas"ami Okui"terpiece (903)
Zorán: Aranyalbum 1974-1993 (610)
Zorán: Aranyalbum 1994-2020 (608)
Hayashi Yuuki: TV anime Bakuten!! Original Soundtrack (606)
Bryan Tyler: Super Mario Bros. Movie Original Motion Picture Soundtrack (604)
Paradox Live 1st album "TRAP" (401)
BURNOUT SYNDROMES: The WORLD is Mine (320)
FLOW THE COVER ~Naruto Shibari~ (319)
FLOW: Voy☆☆☆ (309)
Nox: Főnix (308)
Most nem írok külön soundtrack listát, mert sokkal kevesebbet hallgattam azokat, mint szoktam. Az a kettő, mely feljutott a tízes listára, bőven elférnek itt. De az tetszik, hogy a Bakuten!! pont a Super Mario Bros. Movie OST elé tudott kerülni, mert igazából nem szerettem, csak azt akartam, hogy a "Super Mario" mivolta miatt kapjon egy tisztességges hallgatást. De egyébként olyan gagyi a zene, mint a film maga. Lényegében csak egy főtémája van az egész zenének (azokat leszámítva, amik a Nintendótól származnak), de a többi zene egyáltalán nem maradt meg bennem.
Innen látható, hogy tudott Zorán és FLOW ennyit előrejönni. Okui Masami meg örök legenda nálam, nincs mit ragozni.
Már az albumok között is látható, hogy mi volt az év felfedezettje nálam, de ez leginkább a kislemezeknél lesz igazán látható.
Top 10 kislemez
Paradox Live Opening Show (178)
Paradox Live - Road to Legend - Consolation Match "SHOWDOWN" (176)
Paradox Live THE ANIMATION Opening Track "RISE UP" (163)
Paradox Live THE ANIMATION Ending Track "Every Day Every Night" (144)
Kitadani Hiroshi: Bokura no Spectra (138)
Shiyui: Happiness of the Dead (132)
Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Yari (123)
Ikimonogakari: BAKU (122)
KANA-BOON: Song of the Dead (88)
JAM Project: Over the Top! (83)
Négy Paradox Live kislemez az első négy helyen, kell ragozzam? A 10 kislemez közül 7 idei évben jelent meg. Az Ikimonogakari kislemezt idén ismertem meg, mivel idén néztem a Borutót, és nagyon meg. A JAM Project kislemez meg meglepetés, de az Over the Top! örök klasszikus nálam.
Végül következzen a hosszú lista a 100 legtöbbet hallgatott dalról.
Top 100 dalok
JAM Project: Karma ~the dark side of human nature~ (155)
Endoh Masaaki: Honey Honey (125)
AMPRULE: Nobody But Me (118)
Hayashi Yuuki: Ninkyou Eiga no BGM (102)
Hayashi Yuuki: Jun'i Happyou (102)
BAE: BaNG!! (100)
cozmez: Where They At (93)
GokuLuck: STRONGER (87)
cozmez: Get it (72)
AMPRULE: True Pride (68)
Ikimonogatari: BAKU (67)
Shiyui: Happiness of the Dead (67)
Elderbrook: Body - BluePrint Remix (67)
Felix: Don't you want me (Hooj remix) (62)
48 & cozmez: Rats & Nobles (61)
Rosu: Follow (57)
Perfecto Allstarz: Reach Up (57)
BAE: BErmud△ Tri△nglE (53)
JAM Project: Over the Top! (53)
wacci: Anata ga Iru (51)
SUPER BEAVER: Toppakou
wacci: Bokura no Ippo
Hayashibara Megumi: Give a reason
Nox: Galambom
Nox: Ne beszélj, ne remélj!
GokuLuck: S.W.A.G.
ALI PROJECT: Ankoku Psychedelic
Okui Masami: WILD SPICE
BAE: FLY HIGH!!!
BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!!
UVERworld: CORE STREAM
Zorán: Nincsen kedvem
Okui Masami: ONENESS (Self Cover)
SPYAIR: Imagination
Zorán: Egészen egyszerű dal
Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Yari
Paradox Live: RISE UP
David Guetta: I'm Good (Blue)
Zorán: Adj valamit
Zorán: Apám hitte
FLOW: Hero's Come Back!!
Froukje: Naar Het Light
JAM Project: 3 seconds of midnight
SPYAIR: Imagination - New Version -
Suara: Toki no Taika
Okui Masami: Get along (Self Cover)
Buraikan: Every Day Every Night
Zorán: Kell ott fenn egy ország
Zorán: Penitencia
Okui Masami: God Knows... - from CrosSing
Okui Masami: Jama wa Sasenai
Paradox Live: RISE UP inst.
BURNOUT SYNDROMES: PHOENIX
The Cat's Whiskers: Mercy On Me
Zorán: A szerelemnek múlnia kell
Nagata Kenta: Piranha Plant Cove
ALI PROJECT: Strawberry Pie wo Tabe ~Unmei-hen
BAE: FLY HIGH inst.
BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are
SPYAIR: RE-BIRTH
Suara: Nami
Zorán: Üzenet
Kitadani Hiroshi: Bokura no Spectra
Okui Masami: Kibou no Tsubasa
Rooftop Friends: Fadeaway
FLOW: Haruka Kanata
JAM Project: One Chance!
SPYAIR: Samurai Heart (Some Like it Hot!!) - New Version -
Zorán: Üres bölcsőt ringat a hold fénye
Centimillimental: nag
Buraikan: Every Day Every Night inst.
BURNOUT SYNDROMES: I Don't Wanna Die in the Paradise
KANA-BOON: Song of the Dead
SPYAIR: My World - New Version -
Suara: Kono Chikyuu ni Aru Seimei
Suara: Eigou no Sadame
SUPER BEAVER: Hitamuki
Zorán: Az ünnep
Zorán: Mi kéne még?
Zorán: Ne várd a májust
Zorán: Nekem nem elég
Ikimonogatari: BAKU -instrumental-
Kitadani Hiroshi: IGNITION
Kitadani Hiroshi: Bokura no Spectra (Off Vocal)
Kitadani Hiroshi: IGNITION (Off Vocal)
Okui Masami: God Knows... - from CrosSing (Instrumental)
Hát ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy idén talán meg se kapom a mangákat, szupergyors volt a japán és a magyar posta. Megérkeztek a CDJapan-től rendelt Haikyuu!! és a Bakuten!! mangák.
Nagyon örülök nekik, a Bakuten!!-t nem is lehet olvasni online. Sajnos nem futott olyan nagyot, hogy rajongók komolyan foglalkozzanak vele, és fordítsák. Pedig abból a szempontból nem lenne vele olyan nagy gond, hogy a teljes Bakuten!! manga csak 2 kötet és 8 fejezet. Pedig aranyos történet, szívesen olvasnám angolul. Addig marad a japán, igyekszem azt értelmezni. Annyira nem lesz nehéz, mert szerencsére a kanjik furiganázva vannak, így azzal is lehet tanulni japánul, ha a hiraganák alapján rájövök, hogy melyik szó van írva, és megjegyzem, hogy azt azzal a kanjival kell írni.
Tetszik a kiadás, a hátulja is jól néz ki. Az meglepett, hogy csomagolva van, a plusz információk egy külön matricára van nyomtatva.. Az értelemszerűen lejött róla.
És most nézem, hogy a Bakuten!!-ből jó eséllyel az utolsót rendelhettem meg, mert "Out of Print" állapotba került, vagyis nincs belőle több példány. Igazából lehetett számítani arra, hogy már nincs sok belőle, mert a második kötet már nem elérhető. Azt valahonnan máshonnan kell megszereznem.
A Haikyuu!!-ból meg már megvan mind a három nyelven az anime első évadának története.
Felül van japánul, középen angolul, alul pedig németül.
Merthogy megrendeltem a CDJapan-től a Haikyuu!! manga 8. kötetét és a Bakuten!! manga 1. kötetét. Nem terveztem egyébként rendelni, de megvesztegettek egy 500 yenes kuponnal. Osztottam-szoroztam, és végül betettem mindkét mangát a virtuális kosaramba.
Regisztrált légipostát kértem, hogy végig szemmel tudjam tartani a mangákat. Van egy olyan elképzelésem, hogy már most akkora a forgalom, hogy nem biztos, hogy meg fogom kapni idén a csomagot. Addig is látom, hogy épp hol tart, és nem aggódok amiatt, hogy valahol elveszett. Ha még megjön idén, az bónusz lesz nekem.
Ha megérkeznek, akkor a Haikyuu!!-ból meglesz japánul, angolul és németül az első 8 kötet, tehát az anime első évadának története meglesz mind a három nyelven, amin gyűjtöm a Haikyuu!! mangákat. A Bakuten!! pedig egy érdekes történet abból a szempontból, hogy eredetileg önálló történetként jött ki animében. Hiszen a manga is 2021-es, akárcsak az anime. Tehát nem az van, hogy a manga valamikor jóval korábban készült, majd kijött belőle az anime, hanem szerintem a kettő párhuzamosan készült. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen lesz mangában, mert az animét már többször megnéztem, és nagyon megszerettem.
Ma voltam Pesten, meglátogattam wakát, aki 2 hét Japánban töltött nyaralása után tegnap hazajött. Mutatta a kint készült képeket, mesélt rengeteget, és átadta azokat, amiket rendeltem tőle, a Bakuten!! opening és ending kislemezeket (meg egy-két apróságot ajándékba).
Ebből a szempontból lehetőségként éltem meg, hogy kint van, mert beszerezhet nekem olyan dolgokat, amiket újonnan már nem lehet kapni, használtan meg drágán kerülnek eladásra. Japánon kívül legalábbis. 2008-2009 körül szembesültem azzal, hogy Japánban használtan baromi olcsón lehet CD-ket venni. Akkor tag voltam egy Hayashibara Megumi fórumon, annak az adminja akkoriban volt kint Japánban és képen mutatta, hogy milyen CD-ket talált 100 yenért. Teljesen odavoltam, hogy Hayashibara Megumi, Okui Masami és JAM Project CD-ket vett magának szinte ingyen. Ugyanakkor ekkor tudatodosott bennem, hogy vigyázni az eBay-en, később a Discogs-os adás-vételekkel, ugyanis használt CD-ket Japánból egyesek irgalmatlan áron tesznek ki. Fogadni mernék, hogy ők is ilyen 100-500 yenért veszik meg, aztán eladják a többszöröséért. Jelenleg egyetlen korrekt eladót ismerek eBay-en, music_horizon néven adja el a talált CD-it. Tőle vettem több Okui Masami CD-t. Ő az, aki olyan áron ad el CD-ket, hogy azt mondom magamban, hogy legyen. Az árrésből igyon egyet az egészségemre.
És mivel gondoltam, hogy ezeket a Bakuten!! CD-ket csak úgy nem fogom megtalálni, ezért kértem wakától ezeket, hogy ha megtalálná, ugyancsak nem lennék hálátlan. Megtalálta és elhozta nekem. Természetesen az anime edition kiadásokat kértem tőle, mert az anime érdekel és nem az előadók. Bár jelen esetben ez azért erős, mert az ending előadójának, wacci-nak több dalával is megismerkedtem és kifejezetten közel áll hozzám a stílusuk. Az opening előadóját, a Centimillimental-t szenvedélyesen imádják a Given fanok, hiszen több betétdalt is énekelt az animének.
Én Given fan vagyok, de a Centimillimental-é nem, mert egyáltalán nem érint meg érzelmileg az, ahogy az énekes énekel. Pedig nagy hangtartományban tud énekelni, simán megvan 3 oktáv is, csak nem igazán hallok ki érzelmeket. De azért sem akartam az artist edition-t a Bakuten!! kislemezből, mert annyira furcsák nekem a borítói. Ez talán olyan, amit még értek is, hiszen a kislemez címe Seishun no Enbu, vagyis az “Ifjúság tánca”. Nagyon jó egyébként a dalszöveg, mert azért sejthető, hogy átvitt értelemben kell a táncot érteni, mint az érzelmek tánca. Hogy egy fiatal mennyi mindent él meg, közben sír, nevet, szenved, örül. Valahol megjeleníti a Bakuten!! érzelmi oldalát, ahogy a hat srác éli a mindennapjait. És ha megnézzük a borítót, a madarak jelképezik a fiatalságot, akik szállnak és szabadnak érzik magukat. Elrugaszkodva a száraz, fullasztó sivatagtól a napfény felé. Mégis csak van értelme a borítónak. De ettől még nem az énekes a kedvencem. Bár a kislemez második dala a nag nagyon tetszik. A Seishun no Enbu meg beépült a tudatomba, mint Bakuten!! betétdal, így lényegében szívesen hallgatom bármikor.
De egyébként a kislemez is az anime kiadásában teljes, ugyanis az artist edition is ugyanazt a négy dalt tartalmazza, mint az anime edition, csak erre rákerült még a TV size is, vagyis az opening dal animében hallható változata. És hogy még teljesebb legyen az összkép, a DVD-re ugyanúgy került a két dal videoklipje, mint az artist edition DVD-jére, csak ez még megkapta a creditless Bakuten!! opening videót is. Mi több érv kell az az anime edition-re, hogy így a legteljesebb a kislemez? Egyébként megnéztem most a DVD-t is és tetszik mind a két videoklip. A Seishun no Enbu-ben szó szerint táncolnak és ugrálnak a fiatalok, de ami érdekes, hogy egy iskolában. Tanterem, könyvtár, udvar, ezzel jelenítették meg a szöveg mondanivalóját. A nag videoklipje meg lényegében egy animáció: Két lány barátságát jeleníti meg, akik valamin összevesztek, de aztán kibékültek. Nagyon érdekesen jeleníti meg az emberi kapcsolatot, érdemes lenne többször is megnézni a videoklipet és mélyebben elemezni. Most ezek kislemez hatására tisztára úgy érzem, hogy érdemes lenne komolyabban is foglalkozni a Centimillimental munkásságával, mert lehet, hogy mégis csak sokkal több van bennük, mint azt eddig gondoltam. Ezért is megérte ez a kislemez. A Bakuten!! opening videó meg bármikor megmelengeti a szívemet.
Az ending kislemezből sem volt kérdés, hogy az anime edition-t vegyem meg. A wacci kiadványok borítói is meglehetősen sajátságosak, mégis jobban értem, hogy mit akarnak vele közölni. Aranyos ötlet ez a fényfüzérből összeállított pillangó, amit emberek tartanak meg. Ha úgy vesszük, szimbolizálja az összetartozást. A pillangóhoz meg nemcsak a szabadságot rendelik a repülése okán, hanem hogy hernyóból bebábozódva lesz belőle szép rovar, ezáltal vele szimbolizálják, hogy mivé válhatunk, ha kiálljuk az élet nehézségeit. És hogy a borítón sokan tartanak egy pillangót, jelzi, hogy emberi segítséggel olyan lehet az életünk, mint egy pillangóé.
Tehát ahogy írtam, a wacci stílusa közelebb áll hozzám. Nem hallottam még, hogy az énekes olyan nagy hangtartományban énekelne, de érzelmileg jobban tudok azonosulni a dalaikkal, ezért a két együttes közül egyértelműen a wacci mellé teszem le a voksomat.
Erre a kislemezre viszont nem teljesen igaz az, hogy az anime edition a teljes kiadás. Bár csak ez a változat kapta meg az Anata ga Iru TV size változatát, ugyanakkor a két kiadás DVD-je mást tartalmaz. Az artist edition DVD-jén is rajta van a címadó dal videoklipje, de ott helyet kapott még a Habataki dalnak (ami egy nagyon szép ballada) egy koncertfelvétele is. Az anime edition DVD-jén a dal videoklipje mellett az anime creditless endingje nézhető meg. Az is nagyon kedves videó.
Tetszik a Sony Music koncepciója, hogy az anime betétdalok kislemezeit kiadja artist edition-ben és anime edition-ben is. Persze nem egyedülállóak ebben, hiszen más kiadók is csinálják így, de amit eddig láttam, abból az jön le, hogy a Sony Music ad az egyedi borító mellett egyedi tartalmat is a kiadványaihoz. Meg hát ők adják ki a három abszolút kedvenc animémből kettőnek, a Haikyuu!!-nak, és a Bakuten!!-nek a zenéit is, ezért a Lantis után második “erővé” léptek elő nálam. Sőt, ha beveszem azt is, hogy a Boku no Hero Academia zenéit is ez a stúdió adja ki, ahogy a MAN WITH A MISSION dalait is, akkor igencsak erős a 2. hely.
A Bakuten!!-gyűjteményem eddig így áll.
Ugyanakkor az utóbbi időkben elkezdtem gondolkodni azon, hogy én is leállok a CD vásárlással és már csak azokat veszem meg, amiket feltétlen a gyűjteményemben akarok tudni. Már jó néhány éve találkoztam az úgynevezett “hi-res” FLAC zenei formátummal. Erről gondoltam azt, hogy végérvényesen leválthatja a CD-t, hiszen a zenei fájlok sokkal nagyobb méretűek, ebből következtethető, hogy sokkal jobb minőségű is. Volt is olyan gondolatom, hogy a hi-res FLAC küszöböli ki a CD 650-700 MB-os adatkorlátjának csorbáját, hiszen egy teljes album hi-res FLAC-ban akár 2 GB is lehet. Úgy voltam vele, hogy végre házhoz jön az igazán jó hangminőség. Van is néhány albumom ilyen formátumban, például elképzeltem, milyen menő lenne, ha az egyik kedvenc JAM Project albumom a THUNDERBIRD például egy Party Box-ból azért szólna rendesen.
De aztán néhány napja kicsit jobban utánaolvastam bitmélység, bitráta jelentősségének, hogy az addigi ismereteim mellett milyen új ismeretekkel gazdagszom. Vajon tényleg sokkal jobban szól a nagy felbontású zene? Aztán megtaláltam ezt és ezt a cikket, amikből egyértelműen az derült ki, hogy a 24bit/96kHz zenének semmi értelme nincs, mert már a 16bit/44,1kHz is az emberi hallás felső határa fölött van. Érdemes elolvasni mindkét cikket, mert részletesen és nagyjából érthetően elmagyaráz mindent. Én személy szerint nem értettem meg belőle mindent, de az is igaz, hogy épp csak konyítok a hangtechnikához. De akkor ez az egész az hi-res FLAC zene csak egy nagy lufi lenne? Ehhez képest a két nagy japán digitális zeneáruház, a Mora és az Ototoy vígan adja ki az albumokat akár nagy felbontásban is. Én meg úgy tekintettem rájuk, mint a CD-vásárlás utódja. De ez már csak azért sem igaz, mert a Moránál egyáltalán nem lehet Japánon kívül vásárolni, az Ototoy-nál is korlátozottak a lehetőségek. De úgy tűnik, hogy nem kell sajnálkoznom miattuk, hiszen ha tényleg szemfényvesztés a nagy felbontású FLAC zenei formátum, akkor nem fogom törni magam azon, hogy tényleg ilyen minőségben legyenek meg a zenék ezen túl.
Az az igazság, hogy képnél és videónál már sokkal korábban elgondolkodtam azon, hogy mi lehet a felső határ. A videónál már a 4K-val is nehezen barátkoztam meg, de most itt a 120 fps, amit főleg a Sony hirdet a PlayStation 5-tel, az már tényleg olyan dolog, hogy minek? Mennyivel jobb az? Én még úgy tanultam az iskolában, hogy az emberi szem 1 másodperc alatt 24 képet rögzít, ami 24 fps-nek felel meg. Ehhez képest a 120… Megfordult a fejemben a kérdés, hogy nem már mi, európaiak is megkaptuk a csúcsminőséget már a ’90-es években? Van az a különbség a PAL (főleg Európa) és NTSC (főleg Amerika és Japán) között, hogy a PAL 50 Hz-en (25 fps) közvetíti a képet, az NTSC pedig 60 Hz-en (30 fps). Tehát lényegében már a PAL is minden egyes képet közvetít, amit az emberi szem látni képes. Azt nagyjából értem, hogy a játékoknál, az eSportnál esetleg lehet jelentőssége a 60 fps-nek, ahol nagyon-nagyon pontosnak kell lenni, de ezen felül én jelen tudásom szerint úgy vagyok vele, hogy egy átlag mezei játékos is mindent lát még 30 fps-en. 60 fps még jöhet, az mára teljesen általános lett, de megítélésem szerint a 120 fps már tényleg csak arról szól, hogy ily módon is bizonyítsa, hogy “akkora menő vagyok, hogy nekem erre is futja”. Mást nem tudok elképzelni, de hátha ha ennek is utánaolvasok, akkor okosabb leszek.
A képek esetében is az van, hogy az egyszerű mezei felhasználónak a digitális fényképezőgépet (vagyis most már inkább a mobiltelefonok fényképező funkcióját) is a minél nagyobb pixelméretekkel próbálják eladni. Én akkor döbbentem először arra, hogy a képben több adat is van, amikor egy nagy képet ki akartam nyomtatni. Úgy voltam vele, hogy ez szép nagy, jól fog mutatni plakátnak. Majd amikor elvittem egy gyorsnyomdába, ott mutatták, hogy ez pixeles lenne kinyomtatva, mert a dpi-je alacsony. Erről egyébként a kép mérete is árulkodott, mert a méretéhez képest kicsi volt, tehát egyérteműen valamilyen módon tömörítve volt. És akkor nem beszéltünk az olyan apróságokról, amivel a komolyabb digitális fényképezőgépek jelen vannak.
Tehát mind a zene, videó és kép sokkal komplexebb dolog, mint amivel eladni próbálják nekünk a különböző rögzítő és lejátszó eszközöket.
Követek egy bot profilt Twitteren, mely ’90-es években megjelent japán kislemezek borítóit posztolja. Ahogy a világon máshol, úgy Japánban is a ’90-es évek volt a CD aranykora, amikor rengeteg albumot és kislemezt adtak el. Csak Japánban külön kultuszuk volt a kislemezeknek, melyek kis méretű (8 cm) CD-n adtak ki hosszúkás, papírborítóban. Sokan szenvedélyesen gyűjtötték ezen kiadványokat, ez a profil meg ezen kislemez borítókról posztol ki egy-egy képet. Nekem is van néhány ilyen kislemezem és tényleg különleges feelingjük van. Ez a profil nemcsak nosztalgiázásra jó, arra is volt példa, hogy ezáltal találkoztam egy animével és néztem meg.
Ahogy a Ganbarist! Shun-nal is itt találkoztam először. Igazából azért keltette fel az érdeklődésemet, mert a My Anime List szerint ez is a gimnasztikát mutat be, ahogy a Bakuten!! is. Azt hittem, hogy a Bakuten!! elődjét fogom látni, de már csak “élesben” szembesültem azzal, hogy nem erről van szó. A Ganbarist! Shun az atlétikát mutatja be, amit ténylegesen művelnek férfiak is. És amihez tényleges fizikai erő kell. A Bakuten!! a ritmikus sportgimnasztikát mutatja be, ahol hat férfi mutat be alaki gyakorlatot. Jellemzően nagyon kevés férfi űzi ezt a sportágat, már csak alkati ok miatt is, ugyanis a ritmikus gimnasztikához könnyűnek és tényleg vékonynak kell lenni.
De nem bántam, hogy elkezdtem a Ganbarist! Shun-t, kifejezetten jó sportanime. Bár Top 10-es nem lesz, de érdemes nézni. Ez is az a fajta sportanime, ahol a főszereplő srác, jelesül Fujimaki Shun, valami elképesztően szerencsétlenül vág neki az atlétikai karrierjének. Ha szabad így fogalmazni, mutatványára akkora egyest kapott, hogy kilógott a naplóból. De aztán az állhatatosságának köszönhetően mindig egy kicsivel jobb lesz. A 3. résznél tartok, biztos, hogy végig fogom nézni.
1996-os anime, kifejezetten tetszik a rajzstílusa, egyértelműen nosztalgikus. Szeretem a ’90-es évek rajzstílusát. Azon talán érdemes lehet egy kicsit filozofálni, hogy van-e a valóságban is ilyen, hogy valaki egy esetlen kezdés után valóban válhat-e belőle vérprofi versenyzővé? Minimális az esély rá, mert egy ilyenből jellemzően az derül ki, hogy hősünk pályát tévesztett. Erre akkor van esély, ha az alapképessége megvan az adott sportághoz, csak mivel semmilyen tudással nem rendelkezik, ezért nem tudja a gyakorlatokat kivitelezni. De nyilván megvan annak a módja, hogyan lehet ezeket a képességeket kibontatkoztatni. De akkor válhat valósággá egy ilyen anime.
Az viszont kár, hogy nem használják ki a jelenetekben rejlő poén lehetőségeket, lett volna bőven. Ezért nem fog olyan kortárs sportanimék fölé kerekedni, mint a Slam Dunk vagy a Hajime no Ippo. Ezt már így 3 rész után ki lehet jelenteni. De meg fogom nézni mind a 30 részt.
Megérkezett a CDJapan-től a Bakuten!! Movie Blu-ray limitált kiadása! Semmiben nem átlagos kiadás, gyönyörű papírborítója van. Nagyon tetszik ez a rajzolt grafika, kifejezetten egyedi hatást kelt. Meg jól érzékelteti a movie hangulatát, történetét.
A hátulján a másik csapat látható, plusz hőseink segítői. Jó szokáshoz híven itt minden információ az OBI-ra van írva. Kibontva a papírdobozban találjuk a lemezeket, illetve a mellékelt füzetet a a karakterdizájnokkal.
Az egy kicsit csalódás nekem, hogy nem a másik kiadás borítójával illusztrálták a papírtokot, hanem világoskék alapon van írás. A mellékelt füzetben meg karakter és helyszíni dizájnok, vázlatok, illetve egyéb artworkök láthatók 112 oldalon. Jellemző, hogy ilyeneket mellékelnek egy limitált kiadás mellé, ezt leginkább az teszi egyedivé, hogy az anime a kedvencünk és abból látunk extrákat.
Végül a két lemez.
A bal oldali lemez a Blu-ray, azon van rajta a movie meg az extrák (reményeim szerint vannak…), a jobb oldali meg dorama CD, tehát magyarosan szólva hangjáték. Nagyon kíváncsi leszek, mindenképp nagy örömmel fogom még egyszer megnézni, de erre csak holnap este kerülhet sor, mert ma és holnap költözök. Holnap kerül át minden cucc és ha elrendeztem mindent, akkor fogom tudni megnézni.
Ja, és hogy a plusz poént ne felejtsem el: NEM FIZETTEM ÉRTE VÁMOT!
Végre elérhetővé vált a Bakuten!! movie! 7 hónapja várom, hogy láthassam, erre ma adódott lehetőség.
Meg is néztem és azt kell mondjam, hogy csodálatos volt! A 12 részes sorozat utáni történéseket meséli el, amikor az “Interhigh”-ra készülnek. Mivel egyelőre felirat nélkül érhető el, ezért nem értettem, hogy miért oszlott a csapat két részre. Amit kivettem a jelenetekből, az az, hogy tudásbéli különbség volt a fiúk között.
Egyébként hihetetlen jól egyensúlyozott a movie a vicces és a komoly jelenetek között. Egy párszor bizonyították, hogy tudnak lököttek is lenni, de a komoly jelenetek vetekedtek a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru nívójával, ami azért nagy szó. Nagyon jól átadta a movie, hogy miért is fontos nekik a sportgimnasztika és hogy egy csapatként teljesednek ki. Az érzelmeket is nagyon jól kifejezik, ahol tényleg sírt a karakter, ott el tudtam hinni, hogy neki az nagyon fontos. Az animék egyik nagy rákfenéje, hogy túl van dramatizálva érzelmileg és már azért válik hiteltelenné az egész. Itt annak ellenére, hogy több jelenetben többen is erősen érzelgősre veszik a figurát, de itt ezt egyáltalán nem találtam problémának.
Végig odavonzotta a figyelmemet a movie. A különböző kitérők, amikor a szereplők mindennapjain volt a fókusz, azok a jelenetek is nagyon jók voltak. Hatásosak, tetszettek. Mondjuk ehhez az is kell, hogy maguk a szereplők szimpatikusak legyenek. Érdekeljen, ami velük történik. Ebben is jó ez az anime, kifejezetten szerethetők a karakterek.
Így első körben ennyi, a vége nagyon szép volt, nagyon jó volt hallani az endinget (wacci: Bokura no Ippo), kiemelte az anime szépségét. Egyébként annyira furcsa nekem az OST-t hallani az animében, mert annyit hallgattam korábban, hogy már nem is az anime jut eszembe, ha hallom a dalokat, hanem az én mindennapi teendőim, vagy azok az érzések, amik a dalhoz kötnek, amit akkor hallottam. Emiatt is érzem magamhoz ennyire közel az animét, mert az OST már teljesen a mindennapjaim része lett. De az egész Movie nagyon tetszett, úgyhogy csak még jobban várom a Limited Edition Blu-ray példányomat. Már úton van. Ezzel a Movie-val a Bakuten!! beírta magát a Haikyuu!! és a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru mellé, mint legjobb sportanime. Ezzel meg is van a mesterhármas.
Ismét eltelt egy év és szerencsére jó tartalmas is volt. Ha értékelnem kellene ezt az évemet, akkor a múlttal való számvetéssel kezdeném. Alapvetően 5 nagyon jó évet tudok mondani az életemben:1993 – Mert ekkor lettem igazán játékos, a Super Nintendónak köszönhetően éreztem igazán rá, hogy mennyire jó játszani.
1997 – Gyerekkorom fénykorát ekkor éltem.
2006 – Egyik legnagyobb fordulópont ekkor érkezett, amikor igazán igényem lett arra, hogy önálló életem legyen, emellett a japán zene és az animék is ekkor jöttek az életembe.
2009 – Életem egyik leggondtalanabb éve, valamint ekkor jött életem második nagy szerelme, amiből ugyan nem lett semmi, mégis jó érzésekkel gondolok rá.
2019 – A másik nagy fordulópont életemben, amikor ráfordultam arra az irányra, amelyen jelenleg is haladok. Úgy tűnik, ez lesz a cél.
De egyik év sem volt annyira jó, mint a 2022-es. Több célt is sikerült elérnem és több mindenben jó irányba haladok. Például sikerült 16 kilót leadnom, nem is híztam vissza és folyamatosan edzek, hogy minél jobb alakom legyen. Ez az, amiben jó irányba haladok és jövőre csak jobb lehet. És az is eredmény, hogy sikerült kijutnom Hollandiába és úgy néz ki, hogy tényleg ott lesz a helyem. Ezzel kapcsolatban az lesz a dolgom jövőre, hogy kint maradhassak. A terveim szerint jövőre fejezem be az egyetemet és a jövő évre nagyszerű eredmény lesz egy olyan munkát találni, amit örömmel fogok végezni és egy kisebb lakást találni, amit bérelhetek.
Ami a párkapcsolatot illeti... arra más azt mondaná, hogy felejtsem el és jó eséllyel igaza is van. De én inkább azt mondom, hogy van is és nincs is. Nemcsak azért gondolkodok így, mert nekem így könnyebb, hanem mert mindig is toleránsabb voltam a kapcsolatokban. Ha csak arra gondolok, hogy a való életben több ismerősöm végül “szétment” kapcsolatát is megmenthetőnek gondoltam magamban. Bár ez is olyan, hogy ahogy én raktam össze a fejemben, de nem én vagyok benne, nem tudom, hogy mik történtek ott valójában és a másik azt hogy élte meg. A másik meg filmekben, sorozatokban is kevés olyan szétment kapcsolatot látok, amelyről tényleg azt gondolom, hogy azon már nem lehet segíteni. Vannak, akik azért szeretnek filmet nézni, hogy egy saját befejezésen gondolkodjanak, én inkább azért, hogy én szereplője lennék, hogyan viselkednék egy-egy adott jelenetben. Vagyis belehelyezem magam a filmbe. A lényeg most az, hogy most ilyen “kinn is vagyok benn is vagyok” helyzetben vagyok. Tehát bárki bejöhet az életembe (persze, akit én is szívesen látok), de ő is visszatérhet, ha akar.
Tehát az, hogy mindennél jobb volt ez az év, nem azt jelenti, hogy tökéletes volt, de arra bőven jó, hogy elég motivációt adjon a jövő évre. Hogy érdemes harcolni, mert ha teszek érte, akkor valóra válhat. Persze ehhez az is kell, hogy ne elérhetetlen álmokat szőjek, hanem olyanokat, amik által egy kicsivel tolom kijjebb a határokat és örömöt okoz, ha elérem. És ez komoly önbizalommal ruház fel, ami talán látszik is rajtam. De ez nem azt jelenti, hogy mindig jól vagyok magamban. Előfordul olyan, hogy este, amikor úgy fekszek le aludni, hogy a hiányérzet dominál bennem. Leginkább azért akkor, mert akkor már semmi inger nem ér. Akkor csak a gondolataimmal vagyok és előfordulhat, hogy épp a negatív gondolatokkal, érzelmekkel vagyok együtt. De ezek ellen nem harcolok, pont az nyugtat meg, hogy nem nyomom el, hanem hagyom megélni. Utána aztán jobb lesz. Ha hagyom megélni a negatív érzelmeket és azt, hogy mi hiányzik, az jó irányt adhat arra, hogy mi az, amiért érdemes küzdeni, mi tehet elégedettebbé.
De az év végén történtek olyan pozitív dolgok, amik szintén motivációt adnak a jövő évre. Ha már tegnap írtam az új Ganxsta Zolee és a Kartel albumról, akkor jöjjön tőle egy idézet. mely a 2002-es Gyilkosság Rt. albumának Engem ott találsz című dalában a következőképp fogalmazott:
Nyisd ki a szemed, figyeld, mi történik veled, mert A legnagyobb vesztes, aki nem látja, hogy nyert.
Komoly igazság. Érdemes jobban figyelni Ganxsta Zolee szövegeit, mert itt-ott elrejt bölcsességeket.
És milyen érdekes, hogy akkor fordult sokkal jobbra az életem, amikor abba a korba léptem, amelyben Okui Masami megjelentette a ReBirth című albumát, szólva a megújulásról. És arra arra gondolok, hogy a rá következő album a Dragonfly, ami egy még erősebb, még magabiztosabb album, határozottan jó ómen. Azt gondolom, hogy egyfajta krízisen át kell esni a fiatal években a megújulásért. Amikor szembesülünk azzal, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elterveztük. Ekkor fontos megélni a veszteségeket, elfogadni a történéseket. Nekem is az eredeti tervem az volt, hogy Budapesten fogok élni, ahogy fentebb írtam, volt egy nagy szerelmem, amit végül el kellett veszítsek, de azoknak meg kellett történjenek, hogy aztán végül oda jusson el az életem, ahol most tart. Utólag azt mondom, hogy sokat hibáztam, de szembesülni azzal, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztem jó volt arra, hogy ebből megújuljak. Ezek megalapozzák azt, hogy értékeljem azokat a dolgokat, embereket, amik, akik megadattak. Továbbra is azt gondolom, hogy a 30-as évek kiváló korszak arra, hogy kellő tapasztalattal, de még fiatalon egy új életbe kezdjünk, mintegy újjászületve, megújulva. Ennek szellemében vágok neki a 2023-as évnek.
És most térjünk rá a szokásos zenei értékelésre, miket hallgattam, miket fedeztem fel idén. Továbbra is baromi gáznak tartom, hogy a Spotify az éves zenei elemzéseket december elején küldi, mintha az újév decemberben kezdődne... Tisztelettel felhívnám a figyelmet, hogy az újév januárban kezdődik és sokkal jobb december 31-én összegezni, minde november 30-án, vagy küldik ezeket a wrapped-eket. De nemcsak ezért nem foglalkozok a Spotify-jal, hanem mert ott kevesebb zenét hallgatok. Még mindig többségében offline hallgatok zenét, aminek több oka is van:
Sok általam szeretetett zene még mindig nem érhető ott el. Elég csak Okui Masami régi albumaira gondolni. Ezeknek többségében szerzői jogi okai vannak. Emiatt van az, hogy azok a JAM Project dalok nincsenek fent a Spotify-on, amikben Mizuki Ichiro énekel. Emiatt az első album a BEST Project még mindig nincs fent.
Az is baj, ha egy dal nem úgy van taggelve, ahogy a Last.fm profilomban van (pedig sokszor az a helyes), ezért ugyanaz a dal két külön dalként van jelen.
Nemrég jöttem rá, hogy dalok minősége a zenei streamind szolgáltatásokon nem az igazi. A beállításokban nekem kell külön “Zeer hoog”-ra állítani a lejátszás minőségét, ha 320 kbps-ben akarom hallgatni a dalt, de ez még mindig veszteséges minőség. Hogy ez mit jelent, azt a következőképp tudom illusztrálni:
Egy átlagos veszteségmentes dal 900-1100 kbps minőségű.
A CD-n egységesen 1414 kbps minőségű a zene. Nemrég óta létezik úgynevezett hi-res veszteségmentes minőség 3000-4800 kbps minőséggel.
Tehát ha igazán jó minőségben akarok zenét hallgatni, akkor a megfelelő technika mellett azt még mindig csak offline tudom megtenni.
Ezek miatt van az, hogy még mindig a Last.fm profilom nyújtja a legpontosabb képet arról, hogy milyen zenét hallgatok. Ezért is külön öröm számomra, hogy idén felélesztették hamvaiból a Winamp-et. Én ezen hallgatok a leggyakrabban zenét.
Azóta még eggyel frissítették a Winampet, a legújabb változat van a gépemen. Ó, igen, a legújabb Hayashibara Megumi kislemezt hallgatom most, a Shuuketsu no Hate ni-t. Fogok erről is majd írni, most jelent meg december 21-én. Érdekes kislemez. Szóval Winamp-et, alkalmanként Foobar2000-rel hallgatok zenét, de azt annyira gyakran nem használom, mert nem annyira dizájnos. Leginkább zene konvertálására használom, vagy ha túl sok zenei fájl adatait (évszám, album címe) kell egyszerre átírni, azt a Foobarnál meg lehet tenni, így ott időtakarékos. Egyébként elsődlegesen Winampen hallgatok zenét.
Az év dala 2022
Ilyen hosszúra nyúlt bevezető után lássuk, hogy melyik az a dal, amelyik idénről a legjobban tetszett, amelyik a leginkább hatással volt rám.
Suara: Hyakunichisou
Ebben nagyon nincs meglepő nálam. Ha Suara egy balladával érkezik, az jó eséllyel pályázik az év dala címére nálam. Hiszen ahogy többször is írtam már, nagyon szeretem azokat az érzelmeket, amikkel Suara énekli a dalait és hogy valahogy ezt képes úgy művelni, hogy az istennek se tudom őt megunni. Suara egy újabb kiváló példa arra, hogy milyen az, amikor valaki a helyén van és azt csinálja, amit szeret. Ezáltal tud kiteljesedni és olyat csinálni, ami által a világot egy kicsivel jobb hellyé teszi.
Nos, akkor lássuk a Last.fm statisztikákat. Azért a Spotify-nak jelentős szerepe van, mert azáltal, hogy ott is hallgatok zenét, a 2009-es regisztrációm óta idén hallgattam a legeslegtöbb zenét, egészen pontosan 25.755 alkalommal hallgattam ebben az évben dalt. Amíg korábban az volt a cél, hogy a 2010-es 20.512 összhallgatást valahogy túlszárnyaljam, ezt idén nagyon meghaladtam. Idén is volt arra példa, hogy kifejezetten azért hallgattam zenét, mert annak a művészi igényére volt szükségem, de volt olyan is, hogy csak önmagam szórakoztatására, időtöltésére. És kétségtelen, hogy a Spotify egyik nagy előnye, hogy nem kell feltétlen letölteni mindenféle dalt, amihez csak úgy hangulatom támad. Bár ez azzal is jár, hogy azz idén hallgatott zenei reperotár jelentősen felhígul. Így jött össze idénre a 25.755-ös összmeghallgatás.
De lássuk is, hogy ez hogy áll össze.
Top 10 előadók 2022
JAM Project (4.136)
Hayashi Yuuki (2.926)
Hayashibara Megumi (1.178)
Suara (1.067)
Okui Masami (950)
Tachibana Asami (824)
Zorán (581)
Ganxsta Zolee és a Kartel (509)
SPYAIR (366)
wacci (325)
Itt tenném hozzá, hogy az LGT a 324-es összhallgatással épp, hogy lecsúszott a Top 10-ről. Ha nem jött volna a Bakuten!!… És akkor mondom azt is, hogy a 12. helyen a BURNOUT SYNDROMES van 323-mal. De ilyen is van. Utána meg már csak 300 alattiak vannak.
Top 10 filmzene albumok 2022
TV anime: “Bakuten!!” Original Soundtrack (736)
TV anime: Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack (734)
Eiga Bakuten!! Original Soundtrack (456)
TV anime: Haikyuu!! Original Soundtrack Vol. 1 (396)
TV anime: Haikyuu!! Original Soundtrack Vol. 2 (276)
TV anime: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 1 (243)
TV anime: Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru Original Soundtrack (233)
TV anime: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 2 (199)
TV anime: Haikyuu!! Karasuno Koukou VS Shiratorizawa Gakuen Koukou Original Soundtrack (183)
Boku no Hero Academia 2018 Original Soundtrack (128)
Végül csak megtettem, hogy a filmzene albumokat külön választottam a többi zenei albumtól, mert akkor a többi alig kapott volna helyet. Egyébként meg nem szorul magyarázatra. Olyan, mint az előző években, egyedül a Bakuten!! az újdonság, ami jött, látott és győzött. Zeneszerző meg mindegyik esetében ugyanaz: Hayashi Yuuki, illetve a Haikyuu!! zenéket Tachibana Asami-val együtt írták. És amíg fennáll a tény, hogy ők ketten írták a Haikyuu!! zenéket, addig mindkettejüknek bérelt helye van a Top 10-es listában.
Top 10 albumok 2022
JAM Project BEST COLLECTION XIV Max the Max (327)
Ganxsta Zolee és a Kartel: A bohóc (310)
Suara: Infinity Kibou no Tobira (167)
Suara: Hikari (157)
Hayashibara Megumi: Tanoshii Douyou (150)
Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIXXX (137)
JAM Project: THE JUDGEMENT (121)
JAM Project: JAM FIRST PROCESS (120)
JAM Project: MAXIMIZER ~Decade of Evolution~ (118)
JAM Project BEST COLLECTION XIII A-Rock (115)
Az első három helyen az idén megjelent albumok, a többi pedig ahogy jött. Illetve a JAM Project mini-albm tudott feljönni még. Meglepetés számomra Hayashibara Megumi gyerekalbuma, de hát sok rajta a rövid dal, ezért tudott feljutni az 5. helyig. A többit meg ahogy hallgattam.
Top 10 kislemezek 2022
Matt Nash: Losing My Mind (215)
Suara: Hito Nanda (174)
Guz: Kush (173)
Elderbrook: Body (Remixes) (155)
Centimillimental: Seishun no Enbu (134)
Vintage Culture: You Give Me a Feeling (133)
Hugel: Eyes On You (124)
Konstrakta: In Corpore Sano (124)
wacci: Anata ga Iru (120)
JAM Project: “Muv-Luv Alternative” Insertion Song Collection (107)
Na itt mutatkozik meg igazán, hogy mennyit hallgatom a Spotify-t. Az ott felfedezett kislemezek vannak döntő többségében jelen. Illetve ezüstérmes az új Suara kislemez, illetve a Bakuten!! opening és ending kislemezei is itt vannak.
Végezetül lássuk az idén 100 legtöbbet hallgatott dalt.
Top 100 dalok 2022
Matt Nash: Losing My Mind (215)
Guz: Kush (173)
Elderbrook: Body (BluePrint Remix) (145)
Vintage Culture: You Give Me a Feeling (133)
Konstrakta: In Corpore Sano (124)
Suara: Hyakunichisou (121)
Oden & Fatzo: Lauren (I Can’t Stay Forever) (116)
Hayashi Yuuki: Jun’i Happyou (111)
Tom Gregory: Footprints (92)
Hugel: Eyes On You (81)
SPYAIR: Imagination (77)
Ali Bakgor: In Your Eyes (Extended) (76)
Flight Facilities: Move (Loods Remix) (76)
Suara: Eigou no Sadame (71)
Donnie & Rene Froger: Bon Gepakt (70)
The Soundlovers: Run-Away (69)
Asuka Ota & Hajime Wakai: Walking the Hot Desert (67)
Capella: Move on Baby (65)
SPYAIR: I’m a Believer (65)
Sarazanmai: Kawausoiya (65)
wacci: Anata ga Iru
wacci: Bokura no Ippo
Hayashi Yuuki: Kako
Hayashi Yuuki: Genjitsu
Roce: Follow
Michael Schulte: Here Goes Nothing
BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are
Tachibana Asami: Aseri
JAM Project: SKILL
Suara: Ruten no Inori
Centimillimental: Seishun no Enbu
NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi
JAM Project: VICTORY
SUPER BEAVER: Toppakou
Centimillimental: nag
BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!!
JAM Project: Piano Kyousoukyoku Dai 4-ban~Kaijin Sanka
Suara: Hyakunichihsou (Instrumental)
Tachibana Asami: Iya na Otoko
SPYAIR: Trust your anthem
2 Brothers on the 4th Floor: Never Alone
Go_A: Shum
JAM Project: Over the Max ~Tamashii no Keishou~
Hugel: Eyes On You (Extended Mix)
James Hype: Ferrari
JAM Project: Houkou Hate no Arano wa
Galileo Galilei: Climber
Mosaic: Rays of the Rising Sun
SPYAIR: ULTRA
Tachibana Asami: Junbi
U96: Das Boot
Kondo Koji: Das Boot
JAM Project: Tread on the Tiger’s Tail
Hayashi Yuuki: Ryou Seikatsu
E-Rotic: Max Don’t Have Sex with Your Ex
KALUSH: Stefania
Suara: Kanashimi no Yoake Mae
tacica: LEO
JAM Project: GONG
JAM Project: HERO
Purple Disco Machine: In The Dark
SUPER BEAVER: Hitamuki
Sukima Switch: Ah Yeah!!
Okui Masami: Blood Blade -Hikari no Yami no Kanata-
JAM Project: NOTE
JAM Project: VOYAGER
JAM Project: Mirai he no Houkou
wacci: Koi Daro
Centimillimental: Hikari no Naka Tsutaetai Koto
ALI PROJECT: Hi no Tsuki
FLOW: RISING DRAGON
JAM Project: GO!!
La Bouche: Bolingo
Tachibana Asami: Nerawareta Kenma
JAM Project: D.D ~Dimension Driver~
JAM Project: RESET
JAM Project: Piano Kyousoukyoku Dai 4-ban~Kaijin Sanka (Instrumental)
tacica: Hatsunetsu
Hayashi Yuuki: Juunintachi
ACRAZE: To It Do It
COALTAR OF THE DEEPERS: Dear Future
Donnie & Frans Duijts: Frans Duits
E-Type: This is the Way
JAM Project: Lost my heart ~Kaze no Kioku~
JAM Project: Rocks
JAM Project: Zanzou no Revenger
JAM Project: Tsubasa
Thalía: La Loca
JAM Project: Fight on!
JAM Project: Meikyuu no Prisoner
Kageyama Hironobu: Dengeki Sentai Changeman
Froukje: 17
JAM Project: Battle Communication!!
JAM Project: Karma ~the dark side of human nature~
.jpg)
