Az első teljes nap

Mivel csak holnap megyek át Bredába, ezért ma még itt maradtam Eindhovenben. Mivel szerencsére semmi ellenőrzés nem volt tegnap a repülőtéren, ezért nem mentem karanténba. Hollandiában úgy, hatóságilag nem kötelező a karantén, de erősen ajánlott. Én úgy voltam vele, hogy mivel mind a két tesztem negatív volt és a második oltás is megvan már (annak a védettségére még ugyan várni kell), ezért tisztább lelkiismerettel nem tartom be ezt az ajánlást. Egyébként külterületen senki nem visel maszkot, csak beltéren. Ezt azért betartom, ha bemegyek a boltba felveszem a maszkot.

Egyébként a boltok nem annyira drágák, de nagyon kell nézelődni. Itt is van LIDL és ALDI, ami nagyon olcsó. A két nagy holland üzletlánc, az Albert Heijn és a Jumbo egy kicsivel drágábbak. Itt nagyon kell nézni, hogy mit veszünk, mert sokszor elég nehéz megtalálni a saját márkás terméket, ami némileg mérsékli az árat. Még reggel elmentem az Albert Heijnbe kávét és reggelit venni. Aztán kb. 11 óráig maradtam a szálláson, mert a boltok hétfőn csak délben nyitnak. Ha egy mód van rá, szerettem volna még ma elintézni az BSN szám igénylését, de a szaktársam, aki már néhány hónapja Bredában van (Ő segített munkát szeretni és az albérletben is nagyon sokat segített, nagyon hálás vagyok neki azért, amit értem tett) mondta, hogy csak ott lehet azt megigényelni, ahol lakni fogok, tehát Bredában. BSN szám alap Hollandiában, ezzel vagy hivatalosan jelen az országban, ezzel vállalhatsz (legálisan) munkát és például csak ezzel nyithatsz bankszámlát. És a bankszámla is kötelező a munkavállaláshoz. Rossz helyen jár az (ezen a blogon), aki kiskaput keres, az egyik jele annak, hogy komolyan tervezek itt maradni, az az, hogy legálisan vállalok munkát, ahol be is vagyok jelentve. Ezért külföldiek munkaajánlata nem érdekel. Náluk erősen megvan az esély arra, hogy nem is fizetnek ki, nem egy ilyen történetet lehet hallani. Szóval a BSN számot majd Bredában intézem, már foglaltam is időpontot szerdára.

Ezt nem, viszont holland SIM-kártyát vettem magamnak. Feltöltős Lebara kártya €1, ezzel van holland telefonszámom is. Ez is része annak, hogy be akarok integrálódni az országba, meg ha lehetőség lesz másik munkát keresni, akkor jobb esélyem lesz holland telefonszámmal megpályázni azt. De konkrétan sokat nem fogom használni, csak ha holland telefonszámot kell hívni. Megmarad a DIGI-s SIM-kártya, azon 30 GB mobilinternet van havonta 1000 forintért. Azt Roaminggal tudom itt is használni.

Itt Hollandiában is megvan az a szabály, hogy boltban csak bizonyos számú személy tartózkodhat egyszerre. Több boltban olyan volt, hogy az előtte álltak sorban az emberek. A CeX-et azonnal látni akartam. Itt is alapvetően el van zárva a bejárat, de mivel nem volt bent csak 2 ember, így azonnal jött az egyik ott dolgozó és megnyitotta nekem a bejáratot. Jó hely, de drágább, mint az angol CeX. A játékok általánosságban drágábbak, illetve azt reméltem, hogy találok DVD-t olcsón, ha már itt van a hordozható DVD-lejátszóm, de csak Blu-ray-t találtam. Azzal meg egyelőre nem tudok mit kezdeni. Azért a FIFA Football 2004-et GameCube-ra megvettem €0,50-ért. Egyébként volt néhány extrém drága játék:

• Harry Potter és a Bölcsek Köve PlayStation 2-re €90
• Pokémon XD: The Gale of Darkness GameCube-ra €170
• Fire Emblem: Gate of Radiance szintén GameCube-ra €220

Szóval a FIFA Football 2004 az első Hollandiában vásárolt játék. A játék papírjai holland nyelvű. Sajnos a konzol nincs nálam, de egy pár játékot veszek majd, aztán ha tényleg minden jól alakul, akkor elhozom a konzolokat is.

Meg könyvesboltra voltam nagyon kíváncsi. Találtam egy kisebbet, ahol DVD-k, Blu-rayek meg papíráruk is voltak. Az eladó nagyon aranyos volt, kicsit beszélgettünk is. Nyelvkönyvet kerestem, kíváncsi voltam, hogy azok a könyvek, amikből az egyetemen tanulunk, mennyire kaphatók. Ott nem volt nyelvkönyv, de említette, hogy van egy nagy könyvesbolt kicsit odébb, azt keressem meg. Időbe telt megtalálni, mert nem tudtam a nevét pontosan, de aztán amikor beírtam a Google Maps-be, hogy "Boekwinkel" elsők között adta ki a nagy könyvesboltot és hogy merre van. És ott megtaláltam az összes nyelvkönyvet, amiből tanulunk. Csak igen... Valóban mindegyik ára €40 körül van, ahogy a tanárok mondták, ezért kaptuk meg PDF formában. Sőt, a Taal Vitaal még drágább, hiszen a tankönyv és a munkafüzet ott külön van. Na majd, ha meggazdagszok, megveszem mindegyiket. A Nederlands in Gang-ot, az Opmaat-ot, sőt még a Contact!-ot is, amiből extra feladatokat kapunk. Az nagyon jó könyv, tetszenek a benne lévő feladatok. Sajnálom, hogy azt nem használjuk annyira. Viszont a Nederland voor Nieuwkomers könyvet megvettem volna, de az nem volt.

Ehelyett amikor visszamentem a Media Markt-ba, úgy döntöttem, hogy a SIM-kártya mellett bevállalok egy vezeték nélküli Bluetooth fülhallgatót. Ragaszkodtam a Philips márkához, közülük a TAT2205 volt a legolcsóbb, €38,99 volt. Ezzel egyrészt kezdeti bizalmat szavazok meg magamnak, hogy a munka jól fog menni, másrészt rengeteg ételfutárt látok az utcán (főleg délután) és szinte mindegyik fülében ott a fülhallgató. Ebből le merem vonni azt a következtetést, hogy lehet munka közben zenét hallgatni. Ami egyébként logikus. Mérsékelt hangerővel lehet figyelni az utcán és ha keresnének a munkahelyről a Bluetooth fülhallgató azonnal jelez, úgyhogy a kapcsolattartásban sem akadályoz. Feltöltöttem és azonnal kapcsolódott a telefonhoz. Gyakran fogom én ezt használni. Egyébként totál meglepődtem, hogy ugyan van ez Magyarországon is, de mennyivel drágábban. 18.000-20.000 forint körül van. Nagyvonalúan bánnak az Euró árfolyamával, meg kell hagyni... Van egyébként 14.500 forintért is, ami azért jóval közelebb van az Euró árához, de csak fehér színű. Az Euronics-ban a fehér 14.399 forint, de valamilyen rejtélyes okból kifolyólag ugyanebből a modellből a fekete színű 3.000 forinttal drágább. Ami nekem is van. Rendben rácsatlakozik és a hang is nagyon jó. Voltam is most kipróbálni. Kimentem most, 21 órakor kicsit sétálni, mert egyszerűen nem tudok betelni azzal, hogy itt még 21 óra után is látható a nap.

Meg hogy itt bőven 22 óra után kezd el sötétedni. Úgyhogy a lelki állapotom egyből sokat javult azzal, hogy itt vagyok Hollandiában.

Még egy valamit vettem. Visszamentem abba a kis könyvesboltba, ahol DVD-k, Blu-rayek is vannak. Vettem Disney DVD-ket is.

Tervezem begyűjteni a holland kiadású DVD-ket is, ezt ma kezdtem el. Egyből a nagy kedvencemmel, a Mulannal kezdtem, illetve itt az Aladdin is, ami szintén nagy jelentősségű. Van itt minden Disney Blu-ray is, normálisan, de azokat egyelőre még nem tudom venni, mert nincs Blu-ray lejátszóm. A hordozható DVD lejátszó viszont most jól jön. Voltak más filmek is, amik érdekelnek, de az meglepett, hogy például a holland kiadású Legendás Állatok és Megfigyelésük DVD-n csak felirat van hollandul, szinkron nincs. Ugyanez a helyzet a Csillag Születik DVD-vel is. Így Disney-ket vettem.

A szállásra visszaérve meg is néztem az Aladdint. Az igazat megvallva, nem vagyok elragadtatva a holland szinkrontól. A magyar sokkal jobb, mert szinte életre kelnek a karakterek azáltal, hogy a szinkronszínészek játszanak a hangjukkal. Ezt a hollandnál nem érzékeltem. A Mulant holnap nézem meg. Hátha az jobb lesz.

Még ami furcsán érintett, hogy ugyan igyekeztem hollandul kommunikálni, de voltak néhányan, akik hallva az akcentusomat átváltottak angolra. Ez inkább kellemetlen volt, az egyiket rá is kényszerítettem arra, hogy velem ugyan hollandul beszéljen, azzal, hogy hollandul válaszoltam. Lehet, hogy hallatszik, hogy külföldi vagyok és talán még ügyetlen is a beszédem, de azért is vagyok itt, hogy gyakoroljam a nyelvet! Tessék segíteni ebben!

Nos, mára ennyi. Holnap 10 óra után megyek Bredába és beöltözök az albérletbe.

2019. őszi PlayIT!

Újabb PlayIT!, újabb Nintendo stand, újabb promóteri munka. Nagyon érdekes volt, ugyanis inkább reggel éreztem azt, hogy ez már nem nekem való, már kiégtem, aztán délután meg megráztam magam, és teljesen jól ment. Mondta is nap végén bagszinak, hogy akár 22 óráig is csinálnám. XD

De kezdjük az elején. 8 órára kellett megérkezni. Megkaptuk a pólót, valamint, hogy ki melyik játéknál fog felügyelni. Én a Ring Fit Adventure-nél voltam, de a csehek szokásukhoz híven most is nagyobb standdal jöttek a PlayIT!-re, így most is sokkal több játék volt kipróbálható. Hordozható módban játszható volt például a Super Mario Odyssey, Mario Kart 8 Deluxe, Super Smash Bros. Ultimate, nagyban lehetett The Legend of Zelda: Link's Awakeninggel, Luigi's Mansion 3-mal játszani, meg még... FIFA 20, de biztos, hogy van teljes lista bagszinál. Mivel most a főnök is jelen volt, ezért most kicsit szigorúbban voltunk felügyelve.

Négy TV-n ment egymás mellett a Ring Fit Adventure. Két TV mellett felügyeltem én, másik kettő mellett egy másik srác volt. Az első vendégek 9 órakor érkeztek. Az elején egyáltalán nem volt vészes. Abból a szempontból egyébként teljesen jó a munka, hogy mivel fokozatosan érkeznek az emberek, ezért van idő belerázódni. De ez nekem most nagyon nehezen jött. Valamiért most nagyon éreztem, hogy ez már nem nekem való: kiégtem, túl sok ez nekem, haza akarok menni. De persze maradtam, és amennyire lehet, igyekeztem jól végezni a munkámat. Bár ez most eléggé nehezen jött. Nehéznek éreztem a munkát, meg persze voltak nehézségek a magyarázással. Most nem azzal volt a baj, hogy mindenki a B-gombot nyomkodta az A-gomb helyett, hanem a mozgás magyarázásával. Elsősorban a mini-játékokat mutattuk be, és mindegyiket másképp kell irányítani. Nem is azzal volt a baj, hogy mindegyiket egyedileg kellett elmagyarázni, hanem, hogy nem értették magát a mozdulatot, ahogy magyaráztam, hogy mit csináljanak. Pedig igyekeztem jól magyarázni. Aztán, ahogy láttam, hogy ha más mozdulatokkal is, de ugyan eredményt érnek el... hát csak tessék. Amikor már belejöttem, kitaláltam azt, hogy elkérem a játékostól a gyűrűt, és én magam mutatom meg a mozdulatsort. Ez ment mindenkinek. A vizualitás... A másik dilemmám az volt, hogy ugye van a combra rögzíthető kis pánt, melyre a bal Joy-Con-t csatlakoztatva érzékelte a lábmunkát. Na most, próbáltam magyarázni, hogy tegyék fel, de ez még nagyobb problémát okozott. Így legjobbnak éreztem, hogy ha én magam teszem fel a játékos combjára. Ez sokszor eléggé kellemetlen volt, mivel azért érzékeltem, hogy ezzel belemászok a másik privát szférájába, de úgy érzékeltem, hogy ez a kisebbik rossz, mert ha elkezdeném magyarázni (főleg egy gyereknek), hogy hogyan tegyék fel, azzal legalább fél óra elmenne. Úgyhogy így oldottam meg végül. De ha van valakinek valami okossága, hogyan magyarázzam, szívesen veszem.

Gyerekből egyébként most is, rengeteg volt. Persze, a YouTuberek fő nézőközönsége... Egyébként már 18-20 évesen is, amikor már jobban átláttam a világ dolgait, már akkor elgondolkodtam azon, hogy könnyű olyan dolgot (legyen az film, sorozat, játék, zene, rendezvény, stb) trenddé tenni a gyerekek körében, ami nem nyilvánvalóan gyerekes. Hiszen attól felnőttebbnek érzik magukat. De már akkor felmerült bennem a kérdés, hogy nem válik-e attól gyerekessé az adott dolog, ha túlnyomórészt gyerekek rajonganak érte? Főleg, ha kapcsolnak, és rájönnek, hogy a rajongójuk többségében gyerek. Akkor elkezdik őket megszólítani a maguk szintjén. Ugyanez a PlayIT! esetében. Eszméletlen sok a gyerek. Ennek anyagi vonzatát már korábban firtattam, de valahogy az az érzésem támad, hogy maga a rendezvény is ledegradálólik. Egyrészt a YouTuberekkel, másrészt meg hallva a konferansziék előadási stílusát, illetve a nagyszínpados beszélgetések nívóját, harmadrészt a szülőmegőrző... Habár látok felnőtteket is, nem is keveset (mármint, akik nem a gyereküket kísérik), meg jöttek a Nintendo standhoz, de továbbra is az az érzésem, hogy a PlayIT! fő célközönsége a gyerekek.

Igazából én magam sem értem, hogy mi történt velem délután, de sokkal jobban ment a munka, mint délelőtt. Sokkal jobban elememben voltam. Ha kisebb sor alakult ki, tisztelettel megkértem azt, aki régebb óta játszik, hogy adja át a helyét a következőnek. Vagy ha nálam felszabadult egy TV, de láttam, hogy máshol vár valaki, hogy kipróbálja, szóltam neki, hogy jöhet nyugodtan. Minden sokkal jobb lett. Itt kezdtem el már inkább úgy magyarázni, hogy elkértem a gyűrűt, és megmutattam, hogy például hogy ugorjon. Egyébként van a mini-játék, ahol futószalagon kell futni, és gyűjteni kell az érméket. Vannak érmék, melyek a magasban vannak, ugrani kell utánuk. Itt többen is csinálták (egyébként teljesen logikusan), hogy elkezdtek ugrani. És kiderült számukra, hogy másképp érzékeli a játék az ugrást. El is gondolkodtam azon, hogy gyakorlatilag totál feleslegesen csatoljuk szerencsétlen játékosok lábára a bal Joy-Con-t, mert egyetlen mini-játék sem érzékeli a lábmunkát. Hacsak nem pont az a futós, amelyiket itt most felhoztam, de erre így perpillanat nem emlékszem.

Ami érdekes, hogy a lábam sem fáradt el. Nem véletlen mondtam bagszinak, hogy tudnám még csinálni. Edzettebbnek érzem magam, mint korábban. Mondjuk kellett is az edzettség, mert a csehek megkértek, hogy maradjunk néhányan segíteni pakolni. Miután nem kellett a túljelentkezéstől tartani, bevállaltam. Egyébként nem szakadtunk bele a munkába. TV-ket állványokat csomagoltuk be, hogy szállításra készek legyenek. Az egyik cseh srác leszedte a molinókat, mi összegörgettük őket. A szemetet felszedtük magunk után. És ami a szépsége volt a dolognak, hogy nemcsak abban honorálták, hogy kifizették a plusz egy órát, hanem extrák terén is.

Ezt kaptuk a többiekkel:

És néhányan, akik maradtunk pakolni, kaptuk még ezeket:

Akkorákat röhögtünk, hogy kis plusz munkáért mennyi extrát kaptunk. Mondtuk is, hogy igen hamar eljött a karácsony. Bagszi elmondása szerint, hogy habár a nagyja játék mellé járt ajándékként, néhány cucc innen meglehetősen sokat ér, eBayen eléggé magas áron kelnek el. Nem szándékozom eladni őket, ezek nagyon jól mutatnak a gyűjteményemben. Önmagában annak örülök, hogy a csehek ennyire hálásak voltak nekünk. Nemcsak ajándékok terén is, hanem emberileg is érzékelem, hogy megbecsülik a munkánkat, és nagyra értékelik, ha megyünk nekik dolgozni. A Super Smash Bros. Ultimate póló egyébként kicsi rám, de nem akarta senki elvinni, mert S-es (mivel a 170 cm-es magasságommal nem számítok toronyembernek, képzelhetitek, hogy a többiekre milyen kicsi lett volna), ezért elvittem, ne vesszen kárba. Utcai viseletre szerintem nem lesz jó, de itthonra megfelel. Bár annyira nem kicsi rám. Ha leadnám azt a kb. 5-8 kg súlytöbbletet, ami rajtam van, akkor egész jól állna rajtam. Meggondolom még ezt az utcai viselet dolgát.

Összességében jó volt most is a Nintendónál dolgozni. Lehet menni decemberben is dolgozni. Ekkor plázákban lesznek, ott fogják promotálni a Nintendót. Elképzelhető, hogy bevállalok néhányat, van egy konkrét célom, amire költeném a pénzt.

MondoCon 2019. ősz

No, hát eléggé rapszodikus időpontban volt a MondoCon, de hát, ha már minden időpont le volt foglalva, akkor legyen november 2-3. Már csak azért is, mert vasárnap segítő voltam a Nintendo standon. Eredetileg nem volt betervezve, bagszi relatíve későn kezdte el keresni hozzá az embereket. Ha nehezen is, de végül meglett a szükséges létszám.

Szombat

A MondoCon egy kis pénzkereséssel indult, ugyanis a vasárnapi munkának köszönhetően kaptam vendégjegyet, ami szombatra is érvényes. De a jegyet már korábban megvettem magamnak, hogy még 3.500 forintért bejussak. Bagszi csak később hirdette meg a munkalehetőséget. Így lehetőségem volt eladni a jegyet. Nem is kellett sokáig várni. Odamentem a helyben vásárló sorhoz, és hátul elkezdtem ajánlani a jegyet eladásra. Az első nem tudta megvenni, mert túl nagy címletű papírpénze volt, és nem tudtam volna visszaadni neki. A másodiknak sikerült. Kicsit gyanakodva nézte a srác a jegyet, de mondtam is neki, hogy nézze meg a dátumot rajta, tapintsa meg, hogy eredeti a jegy. Miután meggyőződött arról, hogy minden rendben van vele, megvette. Neki nem kellett várni, én meg kerestem egy kis pénzt. Ahogy bementem, most nem az volt az első dolgom, hogy karaoke terembe felmenjek, hanem hogy megkeressem bagszit. A Nintendo stand nagyjából akkora volt, mint szokott lenni MondoConon. 12 TV-n volt külön-külön Switch kiállítva, illetve állványokon voltak Switchek és Switch Lite-ok kézikonzol módban kiállítva. Volt például Luigi's Mansion 3, Super Mario Maker 2, The Legend of Zelda: Link's Awakening, Ring Fit Adventure, két Dragon Quest, FIFA 20, és sok egyéb menőség. Hiszen a Nintendón csakis menőség van, ez nem is lehet kérdés.

Miután szétnéztem, felmentem a karaoke terembe. Mivel hamar bejutottam, ezért még kevesen. A szervezőkön kívül csak néhányan voltak: Azt hiszem Mazsibazsi, ToumeiNi, meg egy páran voltak ott nyitásra, de így hirtelen csak ők ketten jutnak eszembe. Mivel korán értem oda, ezért harmadikként énekeltem először. Méghozzá egy dalt, amit már többször is előadtam: Mobile Suit Gundam 08th MS Team: Arashi no Naka de Kagayaite. Ezt most annak örömére, hogy a végére értem az animének. Egyébként nem rossz, de se nem Gundam, se nem mecha rajongó nem leszek tőle. Továbbra is távol áll tőlem az, hogy óriási gépekben emberek vívjanak csatákat. Nem mondom, értem, mit akar közvetíteni az anime, csak nem az én stílusom. De az openinget és az endinget annyira jónak tartom, hogy emiatt megérte megnézni az animét. Bár mindenkinek olyan debütje lenne, mint Yonekura Chihirónak. A dalt meg nagyon jó volt elénekelni, akárhányszor eléneklem, mindig élmény, mert annyira átjön a dal hangulata, hogy hiába ismerem már 10 éve a dalt, még most is libabőrös leszek, ha meghallom. Aztán egy kis szünet, jöttek a többiek: 8, John, Mai. Waka most kihagyta ezt a MondoCont.

És akkor a verseny. Hát, nagyon érdekes volt, mert elég későn szereztem tudomást arról, hogy előnevezős verseny lesz. Így 17.-nek jelentkeztem, ami biztos várólistát jelentett, ugyanis 12 főre limitálták a versenyzők számát. De természetesen hagyták jelentkezni az embereket, ha valaki visszamondja, vagy nem jelenik meg, akkor a várólistásokat hívják be. Végül csak úgy döntöttek, hogy versenyezzen mindenki, aki jelentkezett. Így sorra kerültem én is. De most az égvilágon semmit nem gyakoroltam a verseny előtt. Nekem ugyanis a ZH-hét szombatján volt a MondoCon, és most sokkal inkább azon voltam, hogy felkészüljek, és sokkal jobban sikerüljenek a vizsgák, mint eddig. Így most ahogy esik úgy puffan elven énekeltem. Puffantam is rendesen, mert énekelni elég régen énekeltem komolyabban, így most nem jött össze a versenydalom. De ez most annyira nem érintett mélyen, lett, amilyen lett. Egyébként a Slam Dunk: Kimi ga Suki da to Sakebitai című dallal készültem. Maga a dal egyébként ment, de nem volt igazán hangom, így annak ellenére, hogy az addig énekelt versenydalok minősége vegyes volt, borítékolható volt, hogy nem jutok tovább. Nyolcadikként énekeltem. Egy páran azért kifejezték tetszésüket. Ha nem irónia volt, köszönöm.

Mindenesetre a versenyt nem néztem végig, a dalom után elmentem szétnézni. Most minden máshol van, mert óriási felújítás van. Konkrétan az egész Hungexpót úgy, ahogy van, nullára lebontják épületenként, és újra felhúzzák az egészet. Úgyhogy az előadások a 25-ös csarnokban voltak, az árusok, konzolok, egyebek meg a G-csarnokban. Abban nem reménykedtem, hogy az árusok között találok Haikyuu!!-s cuccokat, mivel az nálunk valamiért nem terjedt el. Ja, persze! A Trilliannál Haikyuu!! manga 4.500 forint. Hogy is felejthettem el. Mondjuk van náluk 6. kötet, aminek borítója az egyik kedvenc Haikyuu!! artworköm. Amikor a háló egyik oldalán Kageyama az egyik oldalra megy, a háló túlsó oldalán meg Oikawa a másik oldalra. Jól szimbolizálta a mangaka a köztük lévő rivalizálást. De mivel nálunk annyira nem terjedt el a Haikyuu!!, mint mondjuk a Kuroko no Basket, ezért nem nagyon voltak Haikyuu!!-s relikviák. Legalább a pénzem biztonságban van. Természetesen mindenféle gamer, esport dolgok voltak: PlayStation 4, XBOX ONE, de amit nagyon érdekesnek tartottam, az egyik számítógépes kiállítás, ahol különböző, amúgy modern gépek kaptak fa burkolatot, de azok valami csodálatosan meg voltak munkálva, és mindegyik gépnek saját formája van. Az egyik gép például úgy nézett ki, mint egy Commodore 64. Nagyon ötletes volt. Aztán a G2Pont-nál (mert most már nem videojatekbolt.hu) kerestem azt a Nintendo 64-es bögrét, amit egyik üzletükben láttam korábban, és nagyon megtetszett, de azt nem hozták ki. Azt megvettem volna.

Visszamentem a karaoke terembe, mert gondoltam, hogy hamarosan szólítani fognak. De annyira eltöltöttem ott az időt, hogy kiderült, hogy már túl is mentek rajtam. Most gondoltam amúgy Haikyuu!! dalt énekelni. Mivel biztos voltam abban, hogy nem jutok tovább, ezért úgy voltam vele, hogy nyugodtan kicsinálhatom a hangomat az Imagination dallal. Végül visszahívtak, és háát... Nagyon furcsa, mert alapvetően jobban ment, mint a Slam Dunkos dal, igazából ki tudtam énekelni, csak azzal jöttek a végén, hogy ordítva éneklem ki a magas hangokat, amit nagyon kellemetlen hallgatni. Hát legyen. Kellene valaki, aki segítene megtanítani, hogyan énekeljem ki a dalt magas hangon, ha egyáltalán menne. Mert amúgy szeretném jól előadni, kár, hogy többeknek nem tetszett az előadásom. Azt meg kisebb pofonnak éltem meg, hogy nem sokkal utánam egy srác szintén felénekelte a Haikyuu!! Imaginationt. Többen is mutattak rá, hogy tanuljak tőle, ugyanis nagyon jó volt. Jónak nagyon jó volt, de meg lett sértve az egóm. Habár nem mutattam ki, igyekeztem jól viselni, de belül határozottan rosszul éreztem magam. De azért gratuláltam neki, mert tényleg jó volt.

Ugyanakkor úgy éreztem, hogy tisztára kell mosnom magam. Ennek érdekében a következő dalt, amit felénekeltem az Suzuki Yuuto: Garden of Eden dala volt. Hallottam, hogy többen pozitívan konstatálták a dal lendületes mivoltát, mintha elnyerte volna a tetszésüket. Mi tagadás, az enyémet is elnyerte, sőt, annak idején, amikor megismertem, imádtam hallgatni, mert enyhe erotikus dallamvilága és szövege igencsak megmozgatta a fantáziámat annak idején. Milyen érdekes, hogy magam sem tudom, mikor hallottam a dalt utoljára, és mégis úgy emlékeztem minden egyes dallamra, a ritmusra, mintha pár perce hallottam volna utoljára. Sokkal jobban is ment. Erre büszke voltam, valamit visszaszedtem a romba döntött egómból. Most már csak Mazsibazsit kell meggyőzni arról, hogy a Haikyuu!! nem egy meleg sportanime. Elvan a saját maga elméleteivel, és hiába magyaráztam neki, hogy mi a helyzet a Haikyuu!!-val, az nem fér bele az animés értékrendjébe, ő nem hajlandó Haikyuu!!-t nézni. Na de nem adom fel. Megnézetem vele a Haikyuu!!-t, ha addig élek is! Bár ha ezzel a lendülettel tiltakozik, akkor nagyon hosszú élet elé nézek.

Az ötödik dalomra a hagyományos karaokén nem került sor, úgyhogy újra fel kellett iratkozni a Late Night Karaokéra. Az volt a poén, hogy volt még kb. 10 perc a Late Night Karaoke kezdetéig, 8-cal beszélgettünk a japán zenei kiadókról, melyek animékre szakosodtak, és csak 2-3 perccel a kezdés előtt vettük észre, hogy azért áll akkora sor Leea előtt, mert már a Late Night-ra vártak, hogy feliratkozzanak. Hát, igen későn kaptunk észbe, de bepróbálkoztam a sor közepén, hogy ugye, milyen jóbarátok vagyunk? Küldtek a sor végére... Persze, milyen barát az, aki nem segít a bajban? Na de semmiség, 21. lettem a listában. A Fuyu no Rondo: Fuyu no Himawari dalát énekeltem el. Ezt közönség előtt még nem énekeltem el, mert túl érzelgősnek tartom, de most mégis, a karácsonyi időszak kezdetének örömére. A Melted Snow már volt néhányszor, ráadásul az túl komoly. Most jobb kedvem van, úgyhogy egy könnyedebb, érzelgősebb dallal szerettem volna a karácsonyi szezon közeledtét jelezni. Amíg nem jöttem, addig beszélgettem a többiekkel, meg figyeltem az éneklőket. Miután énekeltem, hazamentem, hiszen másnap hosszú nap elé nézek.

Vasárnap

Még az óra csörgése előtt felébredtem, így volt időm nyugalomban elkészülni. Általában, ha reggel korán kell kelni, úgy állítom be az órát, hogy pont annyi időm legyen, hogy elkészülődök, és már indulhatok is. Most is ez lett volna, de volt időm. Mivel 8-ra kellett odaérni, ezért nagyjából 7 órakor indultam el, hogy nyugodtan odaérjek. A 151-es busszal mentem Kőbánya alsóig, aztán a villamossíneken át a Hungexpóig. Aztán a kettes kapun át mentem be, most egész nap a Nintendósokkal leszek. Én voltam az első, aki megérkezett, a többi kiállítóhelyen is alig voltak egy páran 8 órakor. Leültem, megreggeliztem, utána gondoltam, hogy amíg meg nem érkeznek a többiek, bekapcsolom a TV-ket. Csak kettőt tudtam, a többinél nem találtam a bekapcsoló gombot. De nem is kellett ezzel foglalatoskodni, hiszen jöttek a többiek is hamarosan. Bagszi kitöltetett velünk egy papírt, ami által a ConQuest hivatalosan is foglalkoztathat minket. Ezután megismerkedtünk az új játékokkal. Az alapbeállítások, a játékról néhány szóban. A Luigi's Mansion 3 hihetetlen nagy alkotás. Nagyon megtetszett a történet, és hogy mennyi extra van a játékban. Komolyan felmerült bennem, hogy végre végigjátszhatnám a GameCube-os Luigi's Mansion-t. Az ugyanis még nincs meg. O_O Meg a Ring Fit Adventure volt az, amit kipróbáltam. Ez is hasonlóképpen fitnesz játék, amit a Wii Fit fejlesztői készítettek. Csak itt nem mérleg van, hanem egy autókormány méretű gyűrű, ami meglehetősen merev, ezáltal nehéz vele dolgozni. De pont ez a lényeg, ugyanis például össze kell nyomni, szét kell húzni, de hihetetlen, hogy megdolgoztat. Van olyan gyakorlat rajta, hogy gyorsan kell összenyomkodni a gyűrűt, közben meg egy csík elindul. Minél gyorsabban nyomkodjuk a gyűrűt, annál lassabban megy, és akkor persze többet tudunk nyomkodni, de irgalmatlanul megdolgoztatja a kart. Kipróbáltam, és még pár óra után is éreztem a karomat. Ráadásul nemcsak olyan gyakorlatok vannak, ahol elől tartjuk a karunkat, hanem a fejünk fölött, vagy a tarkónk mögött, így sokféle módon megdolgoztatja a kart. Meg a lábat is, ugyanis például a két láb közé lehet lehet tenni a gyűrűt.

Az emberek most lassabban jöttek. Vasárnap lévén effektíve kevesebben vannak, de komoly meglepetés volt számomra is, hogy amikor ott voltam bagsziéknál szombaton, milyen sokan voltak. Nagyobb volt a forgalom egy átlagos MondoCon-hoz képest. Mondjuk vasárnap a tavalyi vasárnapi forgalomhoz képest is többen voltak. Ami több szempontból is nagyon jó volt. Egyrészt lássanak minél többen Nintendo Switchet, másrészt a mi munkánk sem annyira unalmas.

Inkább én voltam az, aki annyira nem élvezte a munkát. Benne van már a fejemben, hogy 10 órán keresztül ugyanazt kell mondani. Bár most nem volt annyira probléma, hogy valaki a B-gombbal akarná elindítani a játékot, és mondogatni mindig, hogy az A-gombbal kell elindítani a játékot. Amúgy eredetileg a Luigi's Mansion 3-hoz voltam beosztva, de nem voltunk annyira szigorúan felügyelve, hogy ki hol van, én oda mentem, ahol épp kevesebben vannak, valamint ha láttam, hogy valaki segítségre szorul. Illetve, ha valamiért mindig járkálni kellett, mert a látogatók előszeretettel lépnek ki a játékból, megnézni, hogy van-e rajta másik játék, illetve rá akarnak csatlakozni az internetre. De azt sajnos nem lehet. És akkor ezt is magyarázni kell. Mondjuk ez is olyan dolog, amit nem értek, hogy ha egy adott játék megy rajta, és a felső tábla világosan mutatja, hogy melyik játék az, akkor miért érzi magát a látogató felhatalmazva magát arra, hogy kilépjen a játékból, másikat indítson el (ha lenne mit...), vagy felcsatlakozzon az internetre? Azok ott kiállított konzolok, ami arra szolgál, hogy bemutassa a játékot, és nem arra, hogy azzal játsszunk, amivel kezdünk van.

Mondjuk azt személy szerint problémának éreztem, hogy most olyan játékok voltak kiállítva, amiket nem feltétlen lehet gyorsan lejátszani. Gondolok itt például a Mario Kart 8 Deluxe-re, vagy a Super Smash Bros. Ultimate-re, amihez bárki le tud ülni pár percre, lejátszik egy pályát vagy egy meccset, és egyből ráérez a játék hangulatára. A Super Mario Maker 2 és a Luigi's Mansion 3 is olyan játékok, amik hosszabb lélegzetvételűek, ezáltal nem igazán adja át a hangulatot az, ha pár percet játszani velük. Kipróbáltam például a Dragon Quest-et, de nem tudtam eldönteni, hogy kell-e nekem ez a játék, jó-e ez a sorozat, vagy sem. Értem, hogy a ConQuest mindig a legújabb játékokat akarja bemutatni, de azt gondolom, hogy érdemes meghagyni a Mario Kart 8-at, Super Smash Bros.-t, amik funkcionálhatnak úgy is, hogy a Switch-et mutassák be.

Egyébként meg meglepősen pörgősen ment el egy nap. Jött Mazsibazsi is kicsit játszani a Luigival. Még mindig nem hajlandó meleg sportanimét nézni... De ő is felfigyelt arra a kiállításra, ahol modern gépek voltak fával befedve. Az történetesen a Nintendo stand mellett volt közvetlen, de engem már azért is érdekelt a dolog, mert a molinón, amin hirdette magát a srác, egy .de domain nevű weboldal áll, tehát a kiállító német. Meg is mutattam a német ismerőseimnek Discordon, mondták, hogy ismerik őt, de annyira nem tartják érdekesnek az ötletét. De nekem itt a lehetőség, hogy beszélgessek valakivel németül. Mazsibazsi is odament, megpróbáltunk németül beszélni az egyik segítő sráccal, de még bazsi is feladta a maga C1-es nyelvvizsgájával. Túl nagy volt a zaj, és tényleg nem lehetett jól hallani a srác beszédét, így angolra váltottak. Egyébként is nehéz érteni a német szöveget, mert gyorsan beszélnek, az utolsó szótagot általában elharapják, ráadásul az r betűt nem mondják annyira harácsolósan, mint mi. Nekem is nagyon kell figyelnem, amikor német rádióadót hallgatok, és érteni akarom, hogy mit mondanak. De érdekes, hogy azért én mondtam neki néhány mondatot németül, és nem feszengtem, hogy úristen, németül kell beszélni, vajon érteni fogja-e, amit mondok... Teljesen természetesen beszéltem hozzá, és értette is, amit mondok. Nyilván egyszerűbben fejeztem ki magam, de nem volt az, hogy megálltam, mert most úristen ezt és ezt hogy kell mondani. Hanem amit tudtam, azt folyékonyan mondtam. Mindig is tudtam, hogy a német nyelv a hozzám való nyelv.

A késő délutáni órákat némileg felrázta az, hogy amikor már kevesen voltak, akkor bagszi megengedte két promóter srácnak, hogy kicseréljék a FIFA 20-at a Super Smash Bros. Ultimate-re. Egyből odacsődült köréjük mindenki, és játszani akartak vele. Nos, igen. Van különbség. Meg abból a szempontból is szabadabb volt a mai nap, hogy voltak székek, leülhettünk. Úgyhogy nem fáradtunk ki annyira, mint korábban, én legalábbis jól bírtam még este is. Bár erről eszembe jutott egy korábbi alkalom, amikor korábban 2 napos volt a PlayIT!, akkor a második napon, hogy provokáljam a többieket, nekiálltam táncolni, hogy imitáljam, hogy milyen jól bírom. El is küldtek nagyon messzire. Mindenesetre azon komolyan elgondolkodtam, hogy ez legyen az utolsó promóteri munkám egyike. A PlayIT!-re jelentkeztem, azt megcsinálom, de utána szerintem részemről vége. Hacsak nem találok ki valamit, amivel érdekesebb lesz a munka számomra. Ha igen, akkor lehet csinálom jövőre. Amúgy annyira nem érdekes már számomra ez a munka.

A mostani MondoConon csak annyi volt a különbség, hogy más épületben voltak az előadások és a többiek, egyébként ugyanolyan volt, mint eddig. A karaoke miatt megvan a hangulat, amiatt érdemes járni, vannak emberek, akikkel csak itt találkozok, de amúgy megvagyok MondoCon nélkül. Csináltam néhány képet, azok itt megtekinthetők.

Tervezett játékvásárlási lista PlayStationre

A tegnap írt Tetris DS tesztnek sokkal inkább szimbolikus értéke van, amellett, hogy tényleg mindent úgy gondolok, ahogy ott leírtam. A napokban elővettem néhány 576 Konzol magazint, végiglapozgattam, elolvastam néhány olyan PlayStation játék tesztjét, ami érdekel. Oda jutottam magamban, hogy ezeket Nintendo mellett is tudnám játszani, és vennék úgy PlayStationt, hogy a Nintendo játékok is megmaradnak. Ezt akartam jelképezni a Tetrises írással, hogy attól függetlenül, hogy tényleg változás elé nézek konzolos téren, ettől nem fog csorbulni a Nintendo tekintélye nálam. Össze is gyűjtöttem néhány játékot, amit szívesen vennék PlayStationre. A lista korántsem teljes, és mivel tényleg azt látom, hogy óriási a kínálat PSX-re (most csak az első PlayStationről beszélünk), elég nehéz is volt kiválasztani a nekem tetszőket, de néhány játékot azért sikerült:

• Crash Bandicoot sorozat
• Crash Team Racing
• Final Fantasy sorozat (főleg a 9-es érdekel)
• Driver
• Ridge Racer Type 4
• Spyro the Dragon sorozat
• Croc duó
• Gran Turismo sorozat
• TOCA: World Touring Cars
• Valamelyik FIFA játék
• Hercules
• Mulan
• Tarzan
• Egyéb Disney játékok
• S.C.A.R.S.
• Vigilante 8 páros
• Tomb Raider játékok

A lista korántsem teljes, de erre már lehet alapozni. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi összegyűlik, tényleg érdemes lesz PlayStationt venni. Amúgy azt azért most is látom, hogy hiába van hatalmas kínálat PlayStation játékok terén, néhányukról, már a borítójáról azt gondoltam, hogy egy nagy adag szemét lehet, és nehéz kiválasztani azokat, amik jók.

1 játék 1 fontért

Ma is voltam szórólapozni, jött újabb adag szórólap, ezeket Liscard-ban osztottam szét. De ma is olyan rossz idő volt, erősebben fújt a szél, úgyhogy nemhogy kabát, de még sapka is kellett, hogy a fülemet védjem... Meg esett is az eső, ezért kabátba rejtve osztogattam egyenként a szórólapokat. Szerencsére nem eredt el annyira, hogy abba kelljen hagyni. Igazából szeretem csinálni, örülök, hogy addig is van elfoglaltságom. Meg szeretem is járni a környéket, örülök, hogy nővéremék olyan helyen laknak, amely tetszik. Ez a Wallasey, Liscard, New Brighton részleg nagyon kellemes. Egyszer isten bizony megnézem a tengerpart azon részét, ahol a szélmalmok vannak.

Mivel közel volt a Liscard-i Shopping Centre, ezért úgy döntöttem, hogy bemegyek az itteni British Heart Foundation-be, és itt is önkénteskedni fogok. Itt egy kisebb bolt van, és már 1-2 hete érlelődött bennem a gondolat, hogy jó lenne egy másikba is menni. Egyrészt, hogy többet dolgozhassak, több munkatapasztalatom legyen, másrészt meg hogy egy kisebb boltot is "lássak", ott is szerezzek tapasztalatokat. Mivel a menedzser nem volt bent vasárnap révén, ezért felírták a nevemet, és a telefonszámomat... illetve a nővéremét adtam meg, mert az enyémet még mindig nem tudom fejből, meg egyébként is jobban járnak, ha vele beszélnek, mivel az üzletek kihangosítóiban nem értem, hogy mit mondanak, gondolom, hogy a telefon is hasonló nehézségeket is okozna, és nem hiszem, hogy ez az a terület, ahol érdemes kísérletezni, 20× visszakérdezni.

Amúgy elgondolkodtam a helyzetemről, és arra jutottam magamban, hogy az önkéntes munkával lényegében meg van oldva a helyzetem, mert ha esetleg úgy alakul, hogy nem jön össze semmi, és hazamegyek valamikor, akkor sem érzem, hogy baj lenne, mert már ezzel is van munkatapasztalatom, mely otthonra is számít gondolom. Ezért is akarok a kisebb boltban is dolgozni, hogy ottani tapasztalatom is legyen.

Meg szétnéztem egy kicsit, és láttam DS játékokat, megnéztem őket, és találtam FIFA 09-et 1 fontért. Igazság szerint érdekelt, hogy miért imádják annyian ezt a szériát amellett, hogy trendi, úgy voltam vele, hogy ez igazán semmi összeg ahhoz, hogy én is részese legyek a fociőrületnek. Meg Dominik is szereti a focis játékokat, és egyszer, amikor mindnyájan voltunk Birkenhead-ben, az ottani CEX-ben kiszúrta a FIFA 12-t 3DS-re 5 fontért, hogy azt szeretné, de azt egyelőre nem vettük meg. De már akkor is úgy voltam vele, hogy igazából magamnak is megvenném. De azért sokat árulkodik a széria "komolyságáról", hogy amint megjelenik az újabb évi játék, az előzőt már mélyen leszállított áron adják, ráadásul alig tud többet az előzőnél. Nem is értem, mi vesz rá egyeseket, hogy teljes áron megvegyék. Itthon kipróbáltam a játékot, nem olyan rossz végülis, el lehet lenni vele. Csak egy gyors, 90 perces meccset játszottam, ami tényleg gyors volt, a mai napig nem értem, hogy miért számol olyan gyorsan a számláló egy-egy focis játéknál. Én Quick Play-be tennék valami gyors játékot, ami lenne mondjuk negyed órás, de a 90 perces játék valóban másfél órás legyen. Beállításaimat nem mindig tudta elfogadni, beállítottam, hogy a Liverpool-i csapattal szeretnék lenni (ha már itt van a környéken), erre behozott valami Everton meccset. Na kösz szépen. Hát akkor játsszunk ezzel. Az alapvető irányítást könnyű volt megszokni., csak hát a gépi játékosok cselesebbek voltak, így a 90 perc alatt 6-0-ra kaptam ki. Megkönnyebbültem, hogy nem 8-1-re, mint a magyar csapat a hollandok ellen, jobb vagyok, mint a magyar válogatott, azért figyelitek. A hangulata megvolt, a közönség énekelt, éljenzett, hasonlók, van narráció is, pont az zavart, hogy volt valami "jelenetváltás", vagy nem tudom, és akkor mást kezdett el mondani, és teljesen más hangsúlyozásban. Azt értem, hogy két különböző felvétel, de miért olyan a vágás, mintha házilag történt volna?

Annyira azért nem árasztanám el magam focis játékokkal, de egy néhányat azért vennék. Meg nem olyan ismeretlen számomra maga a műfaj, hiszen ott van a Super Soccer SNES-re, ami ugyan igencsak vitatható minőségileg, de legalább van. Volt egy, amit kifejezetten szerettem, méghozzá Super Nintendóra az International Superstar Soccer, ez jó focis játék volt. Hangulatos, grafikailag is rendben volt, és könnyen irányítható volt. A World Cup '98-at venném meg Nintendo 64-re, a World Cup 2002-et GameCube-ra, meg esetleg valamelyik FIFA részt Wii-re és 3DS-re, amik hasonló áron vannak, mint amit most vettem. Meg SNES-re ha megtalálnám a fentebb említett játékot, azért adott esetben többet is kiadnék, mert tényleg jó volt.

Ma egy konzol leírására szántam el magam a Mariós oldalon. Eléggé részletesre sikeredett, és még így sem vagyok biztos abban, hogy mindent leírtam, de olvassátok el:

Game Boy Advance

Animekarácsony 2010

Hát, ma sem aludtam sokat, de ez megint az én hülyeségem. Fél 3-kor nem tudtam elaludni, ezért félálomban végigvittem DS-en a New Super Mario Bros.-ban a 4. világot. Aztán bekapcsoltam a Wiit, és Mario Kart Wii online most gyengébb emberekkel rakott össze, így összeszedtem magam, és felhoztam a pontjaimat 8000 fölé. Különben nem vagyok mindig szerencsés, amikor gyengébb ellenfelekkel vagyok, mert akkor egy rövidebb pályán fennáll annak a veszélye, hogy össze-vissza kiütnek, és ha akkor utolsó vagyok, akkor ilyen -200, -300 pontokkal honorálja a gép, ugyanis a Mario Kart Wii online pontozása eléggé fejlett olyan téren, hogy viszonylagos alapon pontoz. Tehát figyelembe veszi, hogy hány pontod van, és hogy az ellenfeleknek átlagban hány pontjuk van. Így, ha több 9000 pontos ellenfél közül (9999 a max) első vagy, akkor azt sokkal magasabb pontszámmal (akár +100, +150 ponttal is) jutalmazza, míg ha ilyen 5000-6000 pontosok között az utolsó helyen végzek, akkor sokkal több pontot von le.

De ennyit is a MKW-ről, hiszen ez a blogpost most nem erre szerződött. ^^ Már fél 9-kor felkeltem, és annyira nem is éreztem magam vészesen 4 órás alvás után. Miközben összekészülődtem, Mystráék is felébredtek. Beszélgettünk egy kicsit, aztán olyan 10.15 fele elindultam. Hármas metróval a Nyugatiig, majd onnan négyes-hatos villamossal a Széna térig. Már a villamoson is megjelent egy pár cosplay, de kifejezetten a negatívabb fajtából. Az egyik idősebb hölgy, szegény látszott rajta, hogy kétségbessetten nézi, hogy kik ezek, miféle emberek? Sajnáltam egy kicsit. ^^' A Széna tértől elég könnyen megtaláltam a Millenárist, és itt jutott eszembe, hogy otthonhagytam a jegyemet! T_T Visszafordulni már nem akartam, de felhívtam Mystrát, hogy nyugodtan felhasználhatja valamelyik, akinek kell, nekem még pont annyim van, hogy tudok venni magamnak jegyet, majd kifizetik. De gyakorlatilag tök hiába vettem meg elővételben, ugyanis azért vettem meg, hogy elkerüljem a sorbanállást. Hát nem úsztam meg. Ráadásul jó sokan voltak, és nem tudtuk, hol a sor vége. Többen is, mert összefutottam a BigN-esekkel. Bagszi hozta a szokásos Pokémonos formáját, de ott volt mindenki, jól elvoltunk. Csak kicsit aggódtam, hogy nem lesz elég jegy, de szerencsére volt. Amint bejutottunk, szétszéledt a társaság. Bagszival és Light Lugiával közösen nézelődtünk. Az árusok körében olyan sok érdekesség nem volt, bár azt nem mondanám, hogy ha nem lenne mondjuk 100.000 forintom, maradna abból bármi is. Felmentünk az emeletre, ott voltak a kártyások. Volt minden, HKK, WoW, Magic the Gathering, de Pokémon sehol. És nem kaptak helyet. Előbb tovább nézelődtünk, hát a konzolrészleg valami siralmas... 1 db. PS3 volt, egy sornyi X360, de azokon is vagy valami FPS, vagy FIFA11, vagy valami versenyzős játék volt, Wiin meg csak Just Dance volt. Ez úgy szimplán a konzolrészleg kicsúfolása. Csak Just Dance-et kirakni hülyeség, hisz aki táncolni akar, annak ott a DDR, és egy animekarácsony van olyan nagy rendezvény, hogy keményebb konzolos mag jelenjen meg, akik esetleg játszani akarnak, nem táncolni. Mert az, hogy a Mondo Meeteken ez van, az rendben van, mert ott tényleg csak a szórakozás a lényeg. Szóval a konzolrészleg epic fail (de nem szeretek angol kifejezéseket használni ^^'). Úgyhogy 15.30-ig nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni. Csak sajnáltam bagsziékat, hogy már megint nem kap megfelelő figyelmet a Pokémon TCG. És csak ilyen 3 és fél óra után kaptak egyáltalán egy asztalt, ami, mint kiderült tiszta ragasztós volt. Addig én járkáltam fel-alá, közben találkoztam Amináékkal, Ronjával, Leeával, mindenkinek nagyon örültem. ^^ De hogy őszinte legyek, Mystrát vártam nagyon, mert pont csak egy ezresem volt, ami elment a jegyre, és reggeli nélkül elindulni, nem egy jövedelmező tett. De megjelent. Kicsit beszéltünk, aztán mentem is a Mammutba, a Match előtt van egy pékség, hát nagyon jó volt. Nem is siettem vissza a Millenárisba, szétnéztem egy kicsit. Az Alexandrába, 576-ba is bementem.

Majd amikor már 14 óra lett, felcsillant egy kis reménysugár, hogy lassan karaoke. Addig erőt vettem magamon, és kibírtam. 15 óra után mentem be egy kis elzárt helyre, ott volt a DDR, amit hamarosan felváltott a karaoke. Már ott voltak Mystráék, Leea, Lucy, Mai és Megumi. De lassan jöttek Amina, Ronja, Gh0sT és Katayashi átvenni a terepet. Lam'O tegnap este írt rám, hogy nem tudnak jönni Dakival, mert osztálykarácsonyuk lesz. Neelának szalagavatója volt, úgyhogy azért hiányoztak egy páran. Szépen lassan elkezdtünk jelentkezni a versenyre, először úgy tűnt, hogy csak "házi" karaoke verseny lesz, mert túlnyomó részt csak adarnások jelenteztek, de szépen lassan jöttek a többiek is, végül 18-an gyűltünk össze. Viszonylag jó volt a felhozatal, de ahogy az helyben nevezős versenynél szokott lenni voltak gyengébb produkciók is. De eléggé hangosan kellett beszélnünk egymáshoz, így mire sorra kerültünk, szinte teljesen elment a hangunk. Leeával el is könyveltük ezt a versenyt "without voice" versenynek. ^^' Hát én is így voltam. De amikor Amina felkonferált engem, mint "supermario4ever", az egyik srác felhördült, és lenézően mondta hangosan, hogy Super Mario... miután gondolatban elküldtem melegebb éghajlatra az illetőt, intettem Gh0sT-éknak, hogy mehet. Végül nem vállaltam One Piece számot, nem tudtam begyakorolni, felsülni meg nem akartam, így biztosra mentem, és Saber Marionette J: Successful Mission dalával mentem. Nem volt rossz, csak tudok én ennél sokkal jobbat is. Viszont ami zavart, hogy halknak hallottam magam. Nem tudom, hogy most én tartottam rosszul a mikrofont, vagy szólnom kellett volna, hogy halk az ének. De így is jó volt. Az első háromba nem kerültem be (igencsak meglepődtem volna), de így is várható volt, hogy ki lesz a második és első. A második helyezett nagyon tetszett, az első helyezett meg nagyon jó, de az egyéni probléma, hogy nekem nem jött be maga a stílus. Személy szerint az énekhanggal nem volt bajom, az tényleg a legjobb volt, de én magával az előadással nem tudtam azonosulni, de ez már az én bajom. Majd kíváncsi leszek, hogy végül hányadik lettem, mert már nem tudták megcsinálni a teljes listát, nagyon hirtelen jött minden, de pár nap múlva kint lesz az eredmény. Aztán én 18 óra után már jöttem is haza, mert már nagyon éhes voltam.

Csak a kedvezményes részlegnél vásároltam, a Démonnapló 1-et, 400 forintos ráfizetéssel. Meg felmutattam a három új Mondót, így választhttam egy fancucc közül. Bár ahogy szétnéztem, erősen gondolkodtam azon, hogy egyáltalán felmutassam-e a Mondókat, mert eléggé gyér volt a választék... Két kulcstartó tetszett meg, a Death Note-os Yagami Light, és a Fullmetal Alchemistes szőke hajú csaj (nem tudom a nevét) kulcstartó, végül a FMA-s mellett döntöttem. Mondjuk az biztos, hogy soha nem vennék ilyeneket, és állítom, hogy a Mangafan is azért csinálta ezt az akciót, mert ezzel a gondolattal nem vagyok egyedül. Egyszerűen 1500 forint körüli értéket elkérni értük, szinte rablás, amikor az egész kb. 500 forintot ér. A Mangafan pultnál rákérdeztem, végül mégsem csinálnak Árnybíró díszdobozt. Nagyon nagy kár érte.

Kár, hogy csak fél nap karaoke volt, nekem az első fele csak ilyen tengődés volt. De utána beindultak a dolgok. ^^