Megvadult kutyák

Tegnap este kb. egy hét után elővettem a DS-es Nintendogs-ot (a chihuahuásat), és megdöbbentett, amit láttam. Bár odafutottak hozzám, elkezdtem simogatni az egyiket, de teljesen megvadult, ha élőben lenne, szerintem megharapott volna. Kapálózott össze-vissza, harapdált. Egy kicsit megijedtem. O_O Egyből mondtam is magamban, na akkor tünés innen. Azonnal irány fürdetni mind a hármat, mert dirtynek mutatta a gép. Fürdettem, csak úgy repültek ki a bolhák a testükből. El is gondolkodtam, hogy ilyenek a valóságban a veszett állatok? Megfürdettem mind a hármat, szép tiszták lettek, akkor etetni, itatni, ugyanis famished, és parched volt mind a három. Ennek végeztével rám néznek, és elkezdenek vonyítani. Azért ennyire nem tettem rosszat azzal, hogy hosszabb ideig nem néztem rájuk. O_O Na de, megvan a módszer. Irány sétáltatni. Elvittem két kutyát, utána játszottam velük, és egészen megbékéltek.

Megtaláltam a vaterán Csernus Imre: A nő c. könyvet hangoskönyv formájában. 500 forintért nagyon megérte nekem, mivel úgyis megvettem volna, de nem tudom, mikor lett volna rá 3.600 forintom. Hétfőn leütöttem, és mivel a közelben volt, ezért nem sokkal utána át is vettem személyesen. Nem a legtökéletesebb állapot, de a lemez karcmentes, így ez nem befolyásolt. Érdekes volt végighallatni, csak egy témát szeretnék röviden kiemelni. Mert bennem is felmerül (bár igaz, hogy a korom ezt még nem indokolja), hogy majd milyen lesz megöregedni? Milyen lesz majd 60-70 évesnek lenni? Elgondolkodtam, és arra jöttem rá, hogy szerintem az emberek döntő többsége nemcsak azért fél az öregedéstől, mert kopik a szépség, és nem bír már annyit fizikailag, és már nincs sok hátra, hanem azért is, mert a gyerekek döntő többsége azt látja az időseknél (nem feltétlen csak nagyszülőknél), hogy már nincs nagy életkedvük, csak főznek, kötnek, takarítanak, esténként a szobában TV-znek, és ennyiből áll egy napuk. És így mennek el szépen lassan. Pedig a könyvben nagyon jól meg van fogalmazva, hogy mi az örök fiatalság elixírje. Nagyon jó elgondolás, és így már nem is annyira vészes elképzelni az öregkort.

In England 4th day – Christmas Eve

Karácsony van, szép ünnep. De hogy kinek mennyire az, az a szívekben dől el, de erről majd később. Jó nap volt a mai, délelőtt ilyen cirkáló körutat tettünk meg autóval New Brighton és Birkenhead között. Xingbo keresett a környéken helyet, hogy hol tarthatna Tai Chi, és Kung Fu órákat. Több helyen többször jártuk, a gyerek meg majdnem kétségbeesett, mert azt hitte, hogy eltévedtünk. :D Az egyik legviccesebb az volt, amikor Birkenhead határán levő körforgalomban tettünk meg 3-4 kört, mert mellette volt egy templom, megállni nem lehetett, és addig köröztünk, míg Huicong fel nem írta a telefonszámot. De előtte megálltunk New Brighton-ban a tengerparton. Ez egy másik oldal, mint ahol 2 napja voltunk, itt nemhogy volt víz, de hullámok is voltak.

Nagyon szép hely, erre laktak nővéremék 2008-ig. Hazamentünk, én megnéztem itthon a Naruto 207-208. részeit, amik az Animaxen mentek, utána lementünk a közeli parkba kacsákat etetni, valamint focizni is akartunk volna, de olyan nagy eső volt itt tegnap, hogy még ma is olyan nedves volt a talaj, mintha csak néhány perce állt volna el. Egy kicsit azért ott voltunk. Visszafele bementem a környékbeli közértbe, mert 2 srác kezében láttam energiaitalt, és úgy voltam vele, hogy valami olcsó jöhetne. Láttam, hogy van Monster is, és egy olyan fajta, ami nálunk nem kapható:

Narancssárga, ugyanolyan sárga gyümölcsös, csak alacsonyabb kalóriatartalommal. Miután hazaértem, még ténykedtem egy kicsit a szobában, aztán volt a vacsora. Az előétel ilyen ráksaláta volt, Xingbo csinálta a következőkből:

• Garnélarák
• Saláta
• Koriander
• Mártás (Majonéz és Ketchup 4:1)
• Citrom

Nem volt annyira rossz, de eszembe juttatta a régi teóriámat a kínai kajákról, hogy mindent egybeöntenek, tök mindegy, hogy az ízek harmonizálnak-e egymással, vagy sem, aztán majd lesz, amilyen lesz. Sokat nem ettem belőle, mert valahogy nem volt most gyomrom hozzá. Halászlé volt, amilyen lehet Angliában egy halászlé, mert a paprika az nagyon hiányzott belőle, bár nem volt rossz. Második meg rántott hal, meg ilyen kínai módra elkészített hal, mellé rizs, meg indiai fűszerezésű krumpli. Megkóstoltam a krumplit, sajnos egyáltalán nem ízlett, úgyhogy maradtam a rizsnél, a kínai hal nagyon finom volt. Ezután volt ajándékbontás, több mindent is kaptam:

Két Nintendós póló, Official Nintendo Magazin, egy 2012 macskás naptár, egy spray-t is kaptam, az lemaradt, meg 30 font. A 30 fontból a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D-t fogom majd megvenni, mert a GAME shopban akciós, 20 font. Sok ajándék volt a fa alatt, bőven kapott mindenki.

A karácsony a legszebb ünnep, hiszen nálunk a szeretet ünnepe, bár sajnos a média nagyon eltorzította a karácsony valódi jelentését. A két legnagyobb műszaki üzletlánc, a Saturn és a Media Markt iszonyú reklámpropagandát csináltak az ünnepekre, hiszen tudják, hogy az idei "slágerajándék" a 3D-s plazma TV, és a táblagép... Hogy mi ezekről a slágerajándékokról a véleményem, azt inkább nem firtatom, de nagyon irritált, hogy a Saturn-nak nagy képekben láttam a hirdetését egy plazma TV, mellette "Kezdődjön a karácsony" szöveg, de a Media Markt még rosszabb volt: "A karácsony a fa alatt dől el" Akinek a karácsony a fa alatt dől el, arról megvan a nagyon is negatív véleményem. Bár azt örömmel hallottam a hírekben, hogy az emberek sokkal jobban meggondolják, hogy mire vesznek fel hitelt. Tényleg nagyon meg kell gondolni! A Santander bankban voltam (és remélem januárban visszahívnak) diákmunkán, és olyan dolgokat láttam papíron, hogy azok egy életre eltántorítottak attól, hogy hitelt vegyek fel. Semmi másra nincs szükség, csak hogy végiggondoljuk, hogy amire hitelt akarunk felvenni, arra valóban szükségünk van-e, és hogy tudjuk-e azt hosszú távon törleszteni. Visszatérve a hirdetésekre, mi volt a legundorítóbb karácsonyi reklám? A Market Central karácsonyi szövege: "Pikk-pakk, itt a karácsony" Én már az első hirdetésük szövegén is ki voltam akadva, hogy "Pikk-pakk megveszem", mert ez tényleg a fogyasztásra sugall. Mintha semmiség lenne a vásárlás. Ezt is beteszem a kosaramba, azt is, van pénz dögivel, meg tudjuk venni. Az a helyzet, hogy a bevásárlóközpontoknak nagyon idióta reklámjaik vannak, mert ők nem egy konkrét üzletet reklámoznak, hanem magukat, ahol sok minden van egyben, így egy képben nem lehet jól reklámozni egy plázát. Az Europark kezdett iszonyú reklámhadjáratba, amikor megnyílt a KÖKI terminál, de nekik is olyan idióta szövegeik voltak, mint pl: "Az Europarkba járok, mert fontos a családom egészsége" vagy "Az Europarkba járok, mert szakszerű segítséget kapok" Miért, máshol nem tehet az ember a családja egészségéért, vagy nem kaphat szakszerű segítséget? Mivel nagyon ritkán nézek TV-t, ezért én csak ennyiben tapasztaltam a média nyomását.

Márpedig a karácsony nem a fa alatt, hanem a szívekben dől el, ez tény. Részben a fentiek miatt írta Dr. Csernus Imre az egyik könyvében, hogy a karácsony nálunk már nem a szeretet, hanem a bűntudat kivásárlásának az ünnepe. Amikor ezt olvastam tavaly, én már akkor tudtam, hogy ebben van valami, de idén decemberben tapasztaltam meg, hogy ez sajnos nagyon is igaz. Ugyanis, ha az ember feladja az álmait érzelmi téren, és megalkuszik valaki mellett, akkor az milyen szeretetet ad? Nagyon sok ilyet látok Pesten, hogy egy pár egymás mellett, és még csak meg sem kell szólalniuk, elég rájuk nézni, és feltámad bennem a kérdés, hogy ezek mit keresnek egymás mellett? Az egyik kirívó eset, amit láttam, az Europarkban az InterSpar-ban álltam sorban a pénztárnál egy pár volt mögöttem egymás mellett úgy-ahogy. A nő terhes volt, néhány hét múlva világra hozza a gyermekét, de rajtuk is nagyon látszott, nem úgy képzelték el a szerelmi életüket, ahogy az megvalósult. És olyan pár, aki nem szereti egymást, az milyen hiteles szülői mintát mutat a gyerekének? Az a személyes tapasztalatom, hogy decemberben, ahogy az egyre szaporodó fények, karácsonyi vásárok, lágy dallamos zenék egyre jobban emlékeztetik az embert, hogy hamarosan itt a karácsony, mintha még türelmetlebbek lennének egymással. Ezzel sokkal többet elárulnak magunkról, mint azt gondolnák. Egyébként nem csoda, hiszen ha a karácsony a szeretet ünnepe, és ha az ember nem azzal van együtt, akkor mit ünnepeljen? Mert az én olvasatomban ezen az ünnepen az érzelmi életünket ünnepeljük, hogy együtt vagyunk azzal, akit igazán, tiszta szívből szeretünk, és olyankor aztán nem számít az ajándék értéke. A bűntudat kivásárlása ott jön képbe, hogy ha valaki nem szereti a partnerét tiszta szívből, ott jönnek a nagy ajándékok. Nem szereti őt, nem sokat tett érte egész évben, de egy nagy TV-vel kivásárolja a saját bűntudatát. Mert komolyan nem értem, hogy minek karácsonyra 3D-s hatalmas TV, meg táblagép, meg isten tudja még micsoda hatalmas értékű ajándék, amikor elég lenne egy valami egyszerű, ami tényleg szívből jön. Egyébként azért ha ritkán is, de azért lehet találkozni olyan emberekkel is, akiken tényleg látszik, hogy boldogok. És hiteles emberek őszinte mosolyát látni valami hihetetlen kellemes érzés, az olyan, mintha tiszta vízzel megöntöznék a szívemben levő virágot, és arra ösztökélnek, hogy én is lehetek ilyen boldog, csak soha ne adjam fel! És igen! Apróságokban már megtapasztaltam, a nagyobb dolgok csak ezután jönnek! És érdemes megvívni életünk nagy harcait, mert ha győztesen kerülünk ki belőlük, azok sokszorosan megtérülnek!

De azért legyen mindenkinek szép a karácsonya. :)

Könyvek

Jó pár napja nem írtam, mostanában nagyon nem történik semmi. Nemrég vettem két Csernus Imre könyvet (A Keleti Pályaudvaron nagyon olcsóak még az új könyvek is), ezeket olvastam. A Fájdalom Arcai és Ki Nevel a Végén? A utóbbi könyvet szerintem nem kell bemutatni senkinek, még a címe is nagyon árulkodó, a gyereknevelésről és annak hiányosságairól szól. Elmélete szerint, már nem a pokol tornácán vagyunk gyereknevelés terén, hanem a pokolban. Ijesztően hangzik. Bár én nem foglalkozok gyerekekkel, és nincs a terveim között az, hogy gyerekekkel foglalkozzak, de én még az utcán sem nagyon találkoztam kemény dolgokkal, egyszer-egyszer igen, amiken azért én is megrökönyödtem, de ennyire nagy számban még nem. Az előző albérletünkben Mystrával, a főbérlő elsős tanító volt, ő mesélt még hajmeresztő történeteket, hogy miket tapasztalt. És arra voltam kíváncsi, hogy hol rontják el a szülők, ami miatt ekkora gáz van. Amiket leírt, azokat én is tapasztaltam (nemcsak a saját bőrömön keresztül, hanem másoknál is), és ha belegondolok, azok a dolgok, amiket ott leírt, azok tényleg nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a szülő elveszítse a hitelességét a gyereke felett. És a könyv rávilágított arra, hogy nem érdemes a társadalomra fogni, hogy az rontja el a gyereket, minden a szülőtől indul. Ha a szülő hiteles nevelést ad a gyereknek, akkor megismeri, és meg tudja különböztetni a rosszat, a jótól, és elkerüli azt.

A Fájdalom Arcai a legutolsó könyvkiadványa. Előadásaiból válogat, ahol embereket buzdít arra, hogy merjenek változtatni a saját életükön, persze ezt a maga egyedi stílusában. Szerinte minden változás és fejlődés fájdalommal jár, de ha készek vagyunk változtatni a saját poklunkon, akkor hosszú és keserves munka árán meglelhetjük a saját boldogságunkat, és lelki békénket. Ehhez azonban félre kell tenni a gyávaságunkat, és fel kell ismerni, és ki kell mondani, hogy amiben élünk, az nekünk nagyon nem jó.

Nagyon körvonalasan ennyiről szól. A Wii Fiten edzek, ha más nem, 30 percig futok, de ma reggel elővettem a Mario Kart Wiit. Hiányzott. Írtam, hogy elkezdtem a Super Mario Sunshine-t. Nem folytattam. Az a baj, hogy ez a játék (nem azért, amikért szidtam néhány éve), korántsem annyira jó, mint a többi Mario. A Super Mario Bros. széria, Super Mario World, Super Mario 64, Super Mario Galaxy mind korszakalkotók voltak, ezért egy ilyen Mario játék felől már eléggé nagy elvárások vannak, a Sunshine ezt nem teljesíti. Iszonyúan szép grafikája van, korának legszebbje, de egyáltalán nem hangulatos. Úgyhogy, még nem biztos, de lehet, hogy annyiban marad.

Ma jutott eszembe, hogy rég hallgattam LGT-t. Szerintem meghallgatom most az 1976-os V. albumukat.

Kódok kellenek a fogyáshoz?

Az Alexandra könyvesboltban 500 forintért árulják Norbi 2. titok könyvét, és mivel manapság úgyis foglalkozok fogyással, gondoltam, hogy most beleásom magam az elméleteibe, hogy ő hogy látja a dolgokat. Korábban nem nagyon kedveltem a stílusát, olyan volt számomra, mindig úgy képzeltem el, hogy ha eszek valami nem éppen fogyókúrás kaját, mintha ott lenne mellettem, és mondogatná, hogy "Tudod, hogy mennyi zsír, meg só, meg cukor van ebben?" és stb. stb. Hát ennek nem örülnék. De ennyi pénzt megér, hogy jobban meglássam, hogyan gondolkodik a fogyásról. Hát, nem kedveltem meg, és szinte biztos, hogy a többi könyvét sem fogom megvenni. Kicsit ellentmondásos számomra a könyv, mert az elején egy rövid beszélgetést mutat be egy színművésszel, Szabó Győzővel, aki megkérdezte Norbit, hogy lehet-e ilyen meg olyan hízlaló kajákat enni? És mindenre azt mondta, hogy igen. Holott szinte az egész könyvben azt taglalja, hogyan iktassuk ki a kódrendszerében a 3-as kódú kajákat az életünkből. Na tessék, hol az igazság. A szókimondással nincs bajom, sőt szeretem, ha valaki kimondja, amit gondol, csak nekem nem tetszettek a hasonlatok, és a könyv egy idő után nagyon átfordul önreklámba. Azt írta, hogy szeretne egyre több élelmiszergyártó céggel tárgyalni, hogy mindenki alkalmazhassa az ő update kódját, mert szerinte az mindenki számára egyszerű és közérthető. Én nem tudom... szobrot ne állítsunk neki? Az idősávos étkezés sem egészen az ő találmánya, mert tudtom szerint a "Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár, és vacsorázz úgy, mint egy koldus" mondást nem tegnap találták fel. Csak reméltem, hogy hátha tud valami újat mondani. Nem firtatom az életében elért eredményeket, biztos vagyok abban, hogy járt nagyon mélyen is, nem véletlenü ír a saját történeteiről is, csak szimplán nem osztom az elvét. Meg az sem tetszik benne, hogy érezhetően mindenkit meg akar változtatni. Legalábbis ezt érzem. Pedig Dr. Csernus Imre nagyon jó dolgot mondott e téren. Nem tudom pontosan idézni, de a lényeg benne van: "Nem kell, hogy mindenki pozitív gondolkodású legyen. Sőt, szükség van negatív emberekre is, mert ők az elrettentő példa, hogy milyen nem akarok lenni!" Nagy igazság van benne.

Különben ma elég kevesen voltak a bankban, ahol voltam szakmai gyakorlaton, ilyenkor mindig beszélgetünk egymással bent dolgozók. Az egyik ügyintéző megemlítette, hogy néha szokott fogyni. Poénkodhatott, mert eléggé vékony, de azért mondtam, hogy azért én még szeretnék leadni 3-4 kilót. És akkor kérdezte, hogy miből? A Wii Fit szerint maradok 67 kilónál, és az az igazság, hogy egyre többször "üzen" a szervezetem, hogy szeretne mást is enni. Csak ilyenkor azt nem tudom, hogy ez csak vágyakozás, vagy komolyan jelez a szervezetem, hogy most már álljunk le, nem kell tovább fogyni. Ez a nagyon jó nálam, hogy a fogyás nem járt anorexiával, és látom magamon a pozitív eredményt, hogy fogytam, és tényleg egyre inkább hajlok arra, hogy visszaálljak. Igazából, ha csak pár napra is, de megtehetem, mert napi szinten szeretnék mozogni a Wii Fittel, és a napi mérés megmaradna, tehát igazából már csak azért sem lenne hülyeség visszaállni, mert meglátnám azt, hogy ha úgy étkezek, mint régen, de mellette mozgok rendesen, hogyan gyarapodna vissza a súlyom. Vagy nem hízok, nyilván ez lenne a legjobb. Aztán, ha nagyon akarok, később még leadhatok pár kilót, csak tényleg, ellenőrizni kell magamat.

Pszichológiai blogpost

Amina egyik profiljában láttam idézeteket Csernus Imrétől, valahogy megéreztem, hogy a férfi című könyvből való. Már a megjelenésekor felfigyeltem a könyvre, de akkor még nem voltak anyagi lehetőségeim megvenni, néhány hete megtehettem, és meg is vettem.

Csernus Imrét, ahogy sokan, én is a Viasat 3 Bevállalja? Igen vagy nem? című műsorában ismertem meg. Csak egy-két adást láttam, de arra felfigyeltem, hogy nagyon agresszív. Ezt Gálvölgyi János a Gálvölgyi Show-ban remekül figurázza ki, szerintem az volt az egyik legjobb alkotása. Nem azért nem néztem a műsorát, mert nem érdekeltek a pszichológiai dolgok (hogyne érdekeltek volna, több könyvet is elolvastam tinédzser koromban), hanem mert egyszerűen nem értettem az agresszióját.

Csak most, ahogy elolvastam ezt a könyvet. Egyszerűen hihetetlen, nagyon kevés iromány indít meg ennyi gondolatot bennem, úgy ahogy ez a könyv. Nagy tükröt állít a férfitársadalom elé. Az szerintem kiderül a blogpostjaimból, hogy én nem vagyok egy átlagos "férfi", nyíltabban mutatom ki, és vállalom az érzéseimet. És ez mindig is így volt nálam. És a könyvben nagyon sok kérdésemre kaptam választ.

Amikor 2001. október 3-án megnyílt Békéscsabán a Tesco, valahogy talán nem is tudatosan, nemcsak arra "használtam" a Tescós kirándulásomat, hogy vásároljak, hanem megfigyeltem az embereket magam körül. Elsősorban a családokra voltam kíváncsi. Sok esetben láttam olyat, hogy büszke apuka, mellette az anyuka, és a Tescós kocsiban a gyerek, és valahogy olyan érzésem volt már 15-16 évesen is, hogy sok szülő nem úgy néz a gyerekére (elsősorban a fiúkra), mint a gyerek, hanem mint a családjuk jövő nemzedéke, aki továbbviszi azt. Ez nekem már akkor sem tetszett. Ezzel kezdi Csernus Imre a könyvét, hogy sok szülő hogy bánik a fiúgyerekkel, és hogy hol rontják el a nevelést. Azt kell mondjam, hogy igaza van. Nem szabad a kisfiúnak azt mondani, hogy nem szabad sírni, mert: 1. sokat csorbul az érzelmi intelligenciája, 2. ha magába fojtja az érzéseit, az később sokkal rosszabb lesz. Hiszen, ha csorbul az érzelmi intelligenciája, az felnőtt korára a párkapcsolatra is kihathat. Emellett beszél a szülők önző szeretetéről is, ami a fentebb leírt okból adódik. Hogy sok szülő nem maga a gyerek miatt hoz világra gyereket, hanem valaki, aki továbbviszi a nemzedéket.

A második nagy téma a könyvben a házasság. Itt arra a kérdésemre kaptam választ, hogy miért látok olyan sok párt boldogtalannak, miért van (lehet) ennyi válás? Erre a válasz egyértelmű: Az élettel való megalkuvás. Még ha nem is tudatosan történik. Ha a gyerek nem kap elég szeretetet a szülőtől, például a fiú az anyjától, akkor akkor pótmamát keres a leendő párjában. Nos, ebben nekem nincs tapasztalatom, mert én nem pótmamát keresek, de ahogy részletesen leírja az ok-okozati összefüggéseket, azt kell mondjam, hogy nem alaptalan.

A harmadik nagy okfejtés a könyvben, hogy miért van az, hogy míg a nők általában megvannak egyedül is, addig a férfiaknak nagyon sok haverjuk van? Direkt havert írtam. Az a magyarázat rá, hogy a férfiak egyszerűen rettegnek egyedül lenni. Elmondja, hogy azok, akik nagyon keresnek társaságot, azok nagyon félnek az egyedülléttől. Az egyedülléttől, nem a magánytól, ez két különböző dolog. Az egyedüllét az, amikor jól érzed magad egyedül, a magány az, amikor rosszul. És az egyedüllét félelme abban nyilvánul meg, hogy sok ember élete hazugság, és megalkuvás, és az ember saját magának nem hazudhat. Ott kénytelen szembenézni saját magával, a tetteivel. Szerinte az ember csak akkor mosolyoghat őszintén (és ez NAGYON igaz!!!), ha megvan a lelki békéje, a belső harmóniája. Ha nem fél elszámolni a tetteivel, és vállalni érte a felelősséget.

A negyedik nagy témája a könyvnek az élettel való megalkuvás, és a gyávaság. Gyakorlatilag, ha nagyon leegyszerűsítve el kéne mondanom, hogy miről szól a könyv, azt mondanám, hogy ezen két tulajdonság feszegetéséből. Csernus Imre szerint aki megalkuszik az élettel, az gyáva, és nem mer harcolni a saját boldogságáért. És aki megalkuszik az élettel, és gyáva, az nem él, az csak vegetál. Az él, aki ha kell, képes a végletekig küzdeni az álmaikért. Őket nevezi harcosnak. A gyávákat pedig szolgáknak. Felnagyítva azt lehetne mondani, hogy a harcosoknak megemlékeznek a nevére, míg a szolgáknak csak a nevükre sem kíváncsiak, nekik csak sorszámuk van. És sokkal jobb harcosként elbukni, mint szolgaként vegetálni. És az általam is tapasztalt tény, hogy mindenki annyit kap vissza az élettől, amennyit belefektetett. Csak egy példa részemről: Nem volt kellemes nyári munkaként Tescóban dolgozni, de úgy érzem megtérült azzal, hogy most egy sokkal jobb albérletben lakok.

Az ötödik nagy téma, a mai férfitársadalom komplexen. Kielemzi, hogy miért van az, hogy a férfiak általában szinte csak a fociról, politikáról, stb. stb. beszélgetnek, az érzelem miért tabutéma. Több férfi is megkéri a párját, a kettejük dolga maradjon titokban. Egyértelműen a gyerekkorban elszenvedett érzelmi intelligencia sorvadása vezet ide, meg hogy mik az életcélok, perspektívák: Diploma, vezetői rang, ház, autó, nő, gyerekek... Nő, gyerekek, nem szerető család! És sajnos ez hatalmas különbség. Csernus Imre nagyon jól rámutat arra, hogy az érzelmi intelligencia alacsony szintje a médiában is keményen megmutatkozik, gondol itt a férfiaknak szóló műsorokra, újságokra. És tényleg, ha megnézünk egy autós magazin, ott is csak azt elemzi, hogy mennyire menő ez a kocsi, neked ez a jó. Nem az, hogy mondjuk "egy közepes keresetű családnak ez az autó ideális". Tehát a média is szerepet kap a könyvben, hogy a reklámok, meg a műsorok mennyire manipulálják az embereket. Hogy ez a jó, ettől vagy menő, vedd meg, vagy ettől vagy menő, ha ezt szereted. Teljesen világos, hogy a társadalom hozott anyagból dolgozik, és sok esetben még ők maguk sem tudják, hogy amit menőnek, vagy "divatnak" állítanak be, az most valóban jó nekünk vagy sem. És a férfiak attól érzik "férfinak" magukat, hogy az általam így villámgyorsan felsorolt hat perspektívából minél többet megszereznek.

Holott szerintem egy férfi attól férfi, hogy mer felelősséget vállalni a tetteiért, van egy szerető családja, és van egy biztos munkahelye, ezáltal tud a családnak perspektívát nyújtani. Nagyon hasznos volt a könyv, csak ajánlani tudom, átmosta az én gondolkodásomat is. És megértettem a könyv alapján, hogy Csernus Imre miért agresszív néha. Arra jutottam, hogy ő ezzel csak segíteni akar, az agresszív kifejezési móddal akarja rábírni a "beteget", hogy mennyire rossz úton jár, és igyekszik segíteni, a jó irányba terelni. Ez meg lehetne a könyv kvázi mottója: A bátorság ott kezdődik, ha egy férfi ki meri mutatni az érzelmeit.