Esőáztatta 2012. nyári MondoCon

Reggel fél 7-kor arra ébredek, hogy dörög, villámlik. Na mondom magamban, nagyon szép lesz, ha ekkora esőben lesz a MondoCon, mekkora élmény lesz átmenni a 25-ös terembe. Azt hiszem, volt már esős con, a 2010. őszi MAT-os AnimeCon, többre nem emlékszem.

Mivel csak 11-re kellett menni, ezért nem nagyon siettem a készülődéssel. Mondjuk már 9 óra után indultam el, mert bementem az ecseri úti Lidl-be, ott vettem Freeway-es kólát, mert akciós, és vettem még kaukázusi kefirt, és egy almát. Már csak 1,7 kg-ot kell fogynom, hogy elérjem az ideális testtömeget. ^_^ Még itthon megsütöttem magamnak a sajttal töltött pulykamellet (engem nem hízlal), és egy 4 darabos Győri Édes Jó Reggelt! kekszet. Ennyivel bespájzolva már csak nem fogok éhezni egész nap. A kekszet haza is hoztam. Az Ecseri úttól mentem a MondoConra. Az eső szerencsére nem esett, de igencsak lógott a lába. A kettes metrónál már volt egy pár animés csaj. Érdekes volt, hogy a velem szemben ülő két csaj megjegyezte, hogy biztosan MondoConra mennek. Tökre meglepett, hogy átlagos megjelenésű lányok voltak, akiknek láthatóan semmi közük nincs az animéhez, és mégis tudnak ilyen dolgokat. Ők nem jöttek, de azért valahol jó érzéssel töltött el az, hogy az átlagos ruházatomból nem is gondolnák rólam, hogy én is MondoConra megyek, nem bélyegeznek meg. A szokásos Pillangó utcai leszállás, és odasétálás. Érdekes, hogy láttam, már a kaputól is igen messze volt a sor vége, kérdeztem is magamban, tán csak nem megint a kapunál lehet jegyet vásárolni? Nem, maradt a bejáratnál, de olyan hosszú volt a sor, hogy a kapun túl igen messze volt. Meglepően sokan voltak, pedig az elmúlt évek azt jelezték, hogy csökken az érdeklődés. Örültem neki, azért jó az, ha egy jó irányba megy az animés kultúra. Mivel megvolt a jegyem, ezért előretörtem, a sorban összetalálkoztam Megumival, egy kicsit beszélgettünk. Én mondtam neki, hogy megvárom vele a sort, de nem akart feltartani, így tovább mentem.

Kerestem a konzolokat, ugyanis most van benne egy kis részem: Kint volt a TV-m és a Nintendo 64-em. Még Night vetette fel az ötletet, amikor panaszkodtam neki, hogy biztosan csak annyira lesz kint a Nintendo, hogy a Wii és Just Dance, aztán azzal el van intézve, de aztán felvetette, hogy mi lenne, ha én magam vinnék saját konzolt. Egyből belém is csapott a villám, hogy hát igaza van. Ahelyett, hogy itt panaszkodok, hogy jaj, megint nem lesz Nintendo, és de gagyi a Nintendo Magyarország, hogy megint nem lesz kint, mi lenne, ha én tennék azért, hogy több Nintendo konzol legyen? Fel is vettem a kapcsolatot a konzolrészleg főszervezőjével, Zoloróval, és bár eleinte nem engedték meg, hogy legyen több retro konzol, pedig ő is akarta, végül jött az E-mail tőle, hogy  zöld utat kapott. Péntek este jöttek a TV-mért és a Nintendo 64-ért, melléadtam a Mario Kart 64-et. És melléadtam mind a 4 controllert. De úgy tűnik, a szürke már nagyon használhatatlan, vennem kell még egyet. Amikor játszottam, másik három srác is csatlakozott, és aki a szürke controllerrel volt, az le is tette azt, mert egyáltalán nem tudta használni az analóg kart. Mivel megvolt a belépőm, ezért mangát kaptam a konzolért. Meg egyet vettem a jegyből levásárolható árral. (tudom, hogy értelmes mondat, de most mondjatok jobbat)

• Love.com 4 (ezt a konzolért)
• Árnybíró 4 (ezt vásároltam olcsón)

Ezután mentem a karaokéhoz. Most kétszer énekeltem:

• Saber Marionette J: I'll be there
• Animelo Summer Live: OUTRIDE

A Saber Marionette J az jól ment, az Animelo Summer Live is, abban is jól éreztem magam, bár a taps sűrűségéből arra következtetek, hogy nem sokan osztották ezt az érzést. Van ez így... Egyébként most többet voltam a karaoke teremben, de egész idő alatt a Love.com-ot olvastam, néha-néha felnéztem. A kézikonzoljaimmal nem foglalkoztam olyan sokat, pedig bespájzoltam. Vittem a 3DS-emet, a DS Lite-ot is, a Nintendogs miatt, és a Game Boy Advance SP-t a Pokémon Emerald és a Mario Kart Super Circuit miatt. Csak a 3DS-sel foglalkoztam, és azzal sem sokat. Az volt a poén, amikor zenekvíz alatt 3DS-eztem. Akkor néztem meg, hogy vajon StreetPassoltam-e valakivel. Négy emberrel is! Adrienn, Dóri, Szebi és Charlie. Annyira megörültem neki, hogy a zenekvíz papírjának hátuljára írtam jó nagy betűkkel: "Négy emberrel Streetpassoltam!" és egy awesome szmájlit is rajzoltam mellé. Apróbb kommenteket a belső oldalakra írtam. Úgy nagyjából ment. Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy Tukeinonnak írtam, hogy milyen nehéz a zenekvíz, alig ismertem egy pár animét. Ahhoz képest dupla csavar, hogy több olyan anime dalrészlet is volt, ahol a szövegben felhangzott az anime címe is. Amikor volt Kitadani Hiroshi: We are! dala, akkor az egész terem felröhögött, amikor felhangzott a dalban a ONE PIECE szöveg. Még csak komment sem kell hozzá. Meg sokáig kerülgették a forró kását azáltal, hogy több helyen is volt megoldási lehetőségként a "Shin Mazinger Z Hen", de végül az előadóknál volt a JAM Project alatt a Shugoshin-The guardian dal. ^^' És ezúton is jelezném a tévedést: Az énekes neve helyesen Endoh Masaaki. Egyébként most nem volt Tukeinon, mások működtek közre, a zenekvízt pl. Daki vezette. A játék kategóriában reméltem, hogy mind a három Nintendo zene benne lesz, ami lehetőség volt, de csak az egyik volt: Super Mario Bros. Az volt az első. Mondja Dani a végén: "Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom a fiatalembert". Ezen is nevettünk. Menőség volt a zenekvíz. A karaoke előadások meg... hát jó, voltak jók, de azért még mindig vannak gyengék, de ma volt egy olyan, amire csak 1 pontot adtam volna a 10-ből. Egyébként is üzenném mindenkinek:

A NARUTO: GO!!! DALÁT, MINT A TÜZET, ÚGY KERÜLJÉTEK!!!

Senki, de senki nem képes még csak meg sem közelíteni azt a szintet, mint az eredeti előadó. És amilyen hangulata van a dalnak, meg is követeli azt a szintet. Szóval, volt egy srác, aki... szerintem totál más világban járt, mást "énekelt", a szöveg helyett csak makogott, mintha nem is közöttünk lenne. De az előadások döntő többsége azért hallgatható volt. Bejött a karaoke terembe Charlie és a barátnője, kölcsönadta a 3DS-re megjelent ONE PIECE Unlimited Cruise játékot, kíváncsi voltam rá. Most nem tudom, hogy a mentés milyen szakaszában értem el, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a játékkal. Épp csak annyi volt, hogy a hajón vagyunk, megyünk valamelyik sziget felé, be is jelöltem, hogy hova menjünk, de csak a hajóban voltunk, és nem tudtam mit csinálni a játékban. Úgyhogy inkább visszaadtam neki a játékot. Azt hiszem, hogy ezt az elején kell kezdeni. ^^' Amúgy volt egy mélypont nálam, amikor kishíján majdnem elaludtam, le is csuktam a szemem, de azért ezt mégsem itt kéne. Meg az milyen lenne, ha pont akkor szólítanának ki, és látják, hogy alszok? ^^' Úgyhogy elvoltam én egymagam, elszórakoztatom magamat, ha arról van szó.

16.45-kor ért véget a karaoke, utána átmentem a konzolokhoz megnézni, hogy mi a helyzet a Nintendo 64-gyel. Látom, azért játszanak vele. Örülök neki, tessék csak érdeklődni a régi Nintendo konzolok iránt. Aztán nem sokkal ezután mentem is el, mert találtam Csibivel az Örs Vezér terén, odaadtam neki a Super Mario 3D Landet, hadd nyaraljanak együtt. Az Árkádban beszélgettem vele egy kicsit, aztán jöttem is haza.

Jó nap volt, jól éreztem magam. Ha később is kell Nintendo konzol, boldogan kölcsönadom, láttam, hogy vigyáznak rá, sokakat érdekel, így rendben van, később is számíthatnak rám.

Gamer gyűjtemény

Régen csináltam a játékos gyűjteményemről képet, azóta beszereztem egy jópár játékot. Így megérett az idő arra, hogy ismét bemutassam a játékaimat.

Íme a NES játékok. A nagyon régi időkben csak a Super Mario Bros. és a Super Mario Bros. 3 volt meg, és mivel nem is nagyon ismertem helyeket, ahol be tudnék szerezni játékokat, ezért sokáig csak ez a kettő volt meg. Békéscsabán mondjuk nem is nagyon volt lehetőség. Az Univerzál áruház 2. emeletén lehetett játékokat venni, majd később nyílt meg az 576 KByte üzlet a Jókai u. 6 szám alatt. Úgyhogy a játékaim nagyrészét nemrég vettem. A Kirby's Adventure-t Krisi segítségével szereztem be 2006. július 14-én vadonatújan 1000 (!!!) forintért. Igen, a Game Park-ból! A legkedvesebb emlék a jófej-korszakukból.

A kedvenc konzolom a mai napig. Tessék megnézni a játékokat, nem csoda! A régi időkból a Super Mario All-Stars, The Magical Quest: Starring Mickey Mouse, és a Hurricanes maradt meg. A Super Mario Worlddel és a Super Mario Karttal csak jóval később 1995-1996 magasságában tudtam játszani, az egyik gyerekkori barátomnak volt SNES-e, és neki SMW volt mellé. A Kart meg a békéscsabai PSX shop által ismertem meg. Mivel fokozatosan voltam ismereteim (és anyagi lehetőségem), hogy honnan szerezhetek be játékokat, így fokozatosan tudtam bővíteni a gyűjteményemet, bár azóta van egy néhány játék, amitől megváltam. Például a Street Fighter II-t nagyon sajnálom, a Kirby's Fun Pak-nek meg gondolatban külön sírja van. R.I.P. T_T Azok a játékok nagyon kellenek. Az Aladdin csak kölcsönbe volt meg Szelinek köszönhetően, azóta visszakerült hozzá, de a Disney játékokat nagyon be akarom még szerezni. Meg a Hupikék Törpikék, és a Tom & Jerry SNES játék is a Wishlistemen van.

Na, a Nintendo 64-nek is van egy szép története. Ahogy írtam korábban, csak jóval később, 2000-ben tudtam szert tenni a saját példányomra, mert anyám 12-13 éves koromban mindig azzal jött, hogy már nem vagyok kisgyerek, ne játszak már. Azt gondolom, hogy ezt sokan átéltük. De 2000. április 18-án (pár nappal a 14. születésnapom után) megvehettem a saját példányomat! Se éjjelem, se nappalom nem volt enyhe túlzással élve abban a 2 hónapban, míg végigjátszottam 120 csillagra a Super Mario 64-et. A Mario Party-t 2005-ben vettem csak a kazettát mindössze 3 fontért, nagyon örültem neki, mert csak egyszer játszottam 2000 karácsonyán, és nagyon szerettem. A dobozt és a leírást később a Game Park-ban kaptam meg 2500 forintért. A Mario Party 2-t először emulátoron próbáltam ki, és annyira tetszett, hogy képes voltam 2007. februárjában kiadni érte 10.000 forintot, a Game Parkban volt teljesen újszerű állapotban. Most sem sokat romlott az állapota. No, nem azért, mert nem játszok vele, hanem mert kímélem. A Yoshi's Story, és a Donkey Kong 64 nincsenek meg, csak a dobozuk, de jó lesz majd, ha majd meglesz játék.

GameCube-ot se tudtam azonnal venni, csak 2005 májusában. Egyben hozott egy kisebb szünetet a konzolos életemben, mivel a Super Mario Sunshine és a Mario Kart: Double Dash!! kiabrándítottak a Nintendóból. Most tudom, hogy sokan imádják a SMS-t, de sajnos én így jártam. A 2005-2006 közötti időszak egyfajta mélypont volt a gamer-korszakomban, és csak 2006 nyarán rázódtam vissza, amikor Krisi bemutatott egy pár nagyszerű játékot, amivel előtte még nem játszottam. Még 2005 júniusában megvettem a Mario Party 5-öt Angliában, ezzel elég jól elvoltam akkor nyáron. Igazán megszeretni a GC-t csak 2008-ban tudtam, amikor nagyon Zeldáztam, és a Zelda Wind Waker teljesen megváltoztatta a véleményemet a konzolról. Azért kedves kis konzolként gondolok a GameCube-ra, de számomra mindig utolsó helyen lesz a Nintendo-konzolok között.

Sokakkal ellentétben bennem pozitív benyomást tett anno a Wii, amkor először megláttam a Wii Sports-ot rajta. Nekem bejött a mozgásérzékelés. Szerintem sokan az újdonság miatt fogadták be nehezen, emellett a a sok casual játék, és az olcsó előállítási költség miatt is szidták a konzolt. Nem is az olcsó mivolta volt a gond, hanem, hogy ennek ellenére drága volt. De én nagyon szerettem, és jól is jártam, mert 2008. március 5-én vettem meg a saját példányomat, amikor akciós volt a Media Markt-ban, 49.990 Ft. Akkor csak a Wii Sports volt, de azzal is sokáig játszottam, és szépen lassan jött a többi játék. Bár a végén jár ez a konzolgeneráció, de a Virtual Console-nak köszönhetően sokat játszok ezzel a konzollal.

A handheld korszak nagyon sokáig kimaradt az életemből. Tudtam róla, hogy létezik, láttam német reklámokban, a Mariós kalandkönyvben is láttam, mint nyeremény, és gondoltam, hogy jó dolog, de csak 2002 karácsonyán tudtam venni Game Boy-t. Az eredetit, a vastagot, a hatalmasat. Nagyon jó kis gép, akkor azért volt bennem egy rossz érzés, hogy kimaradt. Akkor a Mario & Yoshi, Tetris és Pokémon Gold Version volt. Már akkor gyerekesnek tartottam a Pokémont, ezért nem játszottam vele komolyan, persze ez a vélemény idővel változott. Aztán szépen lassan jöttek a játékok, sok jó jelent meg erre a kis kézikonzolra.

Game Boy Advance-et egy évvel a Game Boy után szereztem be, 2003 karácsonyára. A nagy karácsonyi hajrában vettük meg a Tescóban, mert volt sárga címkésen 15.000 forintért. Nem volt semmi baja, vadonatúj volt. Fehéret akartam venni, de már csak rózsaszín maradt. Nagyon nekem való szín... Aztán idővel lecseréltem fehérre. Erre a gépre főleg akkor vettem játékot, amikor 1-2000 forintos végkiárusítási áron voltak a Media Markt-ban, és a Tescóban. Akkoriban nagyon szerettem, mert nagyon hangulatosak voltak a játékok grafikái, és a zene is kellemes volt, és milyen nagy számnak tartottam akkor a sima GBA-t. Most meg... Nincs saját fénye, és ez ma már hatalmas hiányosság. GBA SP-t csak 2008-ban tudtam venni, de akkor nagyon jól jártam, mert a Tribal Editiont vettem meg, aminek sokkal erősebb a fénye, mint az első kiadású GBA SP-knek, mert azoknak még a kijelző alján volt egy kis lámpa, az világította meg a játékot. A Micrót 2007-ben vettem sárga címkésen a Tescóban. Pokémon Emeralddal volt 5.500 forint vadonatújan!! Ki lehet fogni a jó ajánlatokat. És nagyon jó gép volt, utólag is nagyon jó a hangulata, úgyhogy ajánlom beszerzését.

Ahogy a sima Game Boy Advance, úgy a Nintendo DS-re is csodakonzolként tekintettem, és mi maradt mára a tekintélyéből? Mindenki csúfolja, hogy úgy néz ki, mint egy ősrégi Game & Watch, pedig hatalmas sikerszériát indított el 2004 végén. És nagyon sok hatalmas játék van erre a kis gépezetre. A 2006-os DS Lite segített valamit a konzol megítélésén, én is szerettem. 2006 karácsonyán tettem szert a saját Nintendo DS-emre, majd egy évre rá a DS Lite-ra. Majd a DSi kimaradt, és 2010 márciusában jött a DSi XL. Azért ha úgy alakul az anyagi helyzetem, egy DSi-re még befizetek.

És a jelen, mely elindította a 8. konzolgenerációt! Múlt hónapban tettem szert egy Mario pakkos 3DS-re, utána nem sokkal jött a Mario Kart 7, és Angliában a Zelda OoT 3D, amit 20 fontért vettem meg. Nagyon jól jártam vele, mert pár nap múlva visszavitték az árát 35 fontra. De már most tudni, hogy legendás konzol lesz, akárcsak az elődei!

És végül grátiszkép. Kitettem a szobám falára az angol újságok posztereit. Szerintem nagyon jól mutatnak.

Halott TV és segítség a Mario Golf-hoz

Tegnap teljesen hirtelen meghalt a TV-m. Reggel még vígan mértem magam (örültem, hogy -0,5 kg-ot mutatott) Wii Fiten, semmi jele nem volt annak, hogy tönkremegy, de délután már nem kapcsolt be. Már mindent próbáltam, áttenni másik hálózatba, szétnéztem, minden a helyén volt, semmi nincs elmozdítva. Hát vége a TV életének. Pedig nem is annyira régi. Emlékszem, 1999. decemberében vettük (beugranak a karácsonyi képek), több műszaki üzletbe bementünk, és megtaláltuk az ár-érték arányában a legjobb TV-t, egy Samsung márkájút. Nagyon jó volt, soha nem romlott el, és a képe is nagyon szép volt. Az összes problémája az volt, hogy kb. 9 év múlva kezdett tönkremenni a távirányítója, hiába nyomtam erősen rajta néhány gombot, még az elemcsere sem segített rajta, így használhatatlanná vált. És mindig a TV-nél kapcsoltam ki-be. Három év után lehet, hogy ezt elégelte meg? Azt hallottam, hogy nem tesz jót egy műszaki cikknek, ha ily módon áramtalanítják, ezek szerint tényleg… Nem tudom, hogy lesz megoldva, mert az edzés szinte már az életem részévé vált.

Bagszi nemrégiben talált a vaterán egy Pikachu edition Nintendo 64-et, és mivel nagyon jó áron volt, és már régi álma volt egy ilyen N64, ezért lecsapott rá. Tegnap kapta az értesítőt róla, hogy mehet érte a postára. Mentem én is, és zsida is, hogy felavassuk a konzolját. Ahhoz képest, hogy 7.500 forintért vette, nagyon jó állapotú volt, mintha új lenne. Kipróbálta rajta a Super Mario 64-et, majd Mario Kart 64-eztünk ketten. Zsida nem nagyon mozog otthonosan a Mario Kart-okban, ezért nem akarta felidegesíteni magát. A Super Mario 64 közben jegyezte meg, hogy ezután, a játék után vegyük elő a Super Mario Galaxy-t, mennyivel gyorsabb a játék, az Fps (Frames per Secundum) sokszorosának köszönhetően. Aztán Mario Golf. Én imádom, ahogy írtam többször, de nagyon meglepett, hogy se bagszi, de még zsida sem érti a játék lényegét, az irányítását.

Nekem meg már annyira egyértelművé vált, mint a levegővétel, így nehezen tudtam elmagyarázni, de próbáltam. Zsidának a végére már derengett. Arra emlékszem, hogy én is nehezen jöttem rá, hogy mi hol merre, de nekem anno ennyire nem tűnt nehéznek. Inkább az, hogy mennyivel másabb játékok vannak, és a technológiai fejlettségnek köszönhetően, mára már jóval fejlettebb fizikájú játékok vannak, ám azokban az időkben ez volt, nem volt más, és nem esett nehezünkre megszokni. De úgy döntöttem, hogy képpel megpróbálok itt is segíteni. Ami a legnagyobb problémát okozott, az ütés erősségének meghatározása. Normál golfban háromszor kell megnyomni az A-gombot. Alul láthatunk egy szaggatott csíkot, amikor először megnyomjuk az A-gombot, akkor megindul jobbról (mely alatt a piros vonal van) egy egyenes csík. Másodjára a csík bal oldali végénél kell megnyomni, ezzel határozzuk meg az ütés erősségét. Tehát, igazából nem kötelező a végéig elvinni. A kis kockák segítenek az arányok kiszámításában. Ha a középen levő kockánál állítjuk meg, akkor csak fél erősséggel lőjük el. Jobb alsó sarokban láthatjuk a 270 yard-ot. Az azt jelenti, hogy ha teljes erőből lőjük el, akkor 270 yard messzire megy el a golflabda. Ennek arányával lehet dolgozni, az attól függ, milyen messze van a lyuktól a labda, azt bal oldalon láthatjuk a zászló rajza mellett. A Rest mutatja a távolságot, a Down (vagy Up), azt mutatja, hogy a helyünktől hol van a labda, hiszen egy golfpálya nem egy sík pálya. Ha lejt a pálya, akkor messzebb megy a labda, tehát ez is befolyásoló tényező. A jobb-felső sarokban láthatjuk Boo-t, és egy számot körülötte. Boo egy bizonyos pozícióba áll be, ő mutatja a szélirányt, a szám a szél erősségét. Ezzel kell a leginkább számolni, mert ha balra fúj a szél, erős szél esetében akár durván elmehet olyan helyre is, ahova egyáltalán nem várjuk. Emellett néha esik az eső, az is befolyásolja, hogy milyen messze megy a labda. Az utolsó dolog, amire figyelni kell, a jobb-alsó sarokban levő szám. Az az ütés várható erősségének a százalékos értékét mutatja meg, ami azért fontos, hiszen a golfpálya nemcsak zöld gyep, hanem van fű, homok, melyek csökkentik az ütésünk erősségét.

Amikor harmadszor kell megnyomni az A-gombot, akkor az ütés pontosságát határozzunk meg, ugyanis ekkor visszamegy a csík a kiindulóponthoz, és ha pontosan akkor nyomjuk meg az A-gombot, amikor a kiindulóponthoz ér a csík, akkor lesz pontos az ütésünk. Na most, mi okoz gondot? Valószínűleg a Frames per Secundum (másodpercenkénti képkocka megjelenítés) miatt késleltetve érzékeli, hogy mikor nyomtuk meg az A-gombot, és ilyen 1-2 századmásodperccel később reagál a játék, ezért korábban kell megnyomni. Nagyon fontos, mert elég gyorsan megy a csík, a piros vonal meg azt mutatja, hogy mekkora “hiba” lehetséges. Ha kívül vagyunk a piros vonaltól, akkor annyira pontatlan lesz a lövésünk, hogy nemcsak félre megy a labda, de nem jut messzire.

Remélem, nem tűnt bonyolultnak a magyarázatom. Azt tudom saját tapasztalatból mondani, hogy az irányítást nem lehet tökéletesen elsajátítani, a ráérzés az, ami sokat segít. De ennek ellenére is nagyon szeretem a játékot, és azt mondom, hogy az egyik legjobb Mario spin-off. Hihetetlen hangulatos, nincs két ugyanolyan játék, köszönhetően a széliránynak, az esőnek, és a zene ESZMÉLETLEN JÓ!!! Nem olyan nagy játék, de mégis akkora hangsúlyt kapott a zene minősége. Talán gyerekesnek hangzik, de egyáltalán nem zavaró, mert annyira jól meg lett komponálva, nagyon sokat rátesz a hangulatra. És ahogy írtam ezt a kis talpalót megmondom őszintén, teljesen lázba jöttem, és nagyon akarok játszani vele. De TV nélkül nagyon nehéz. T_T

Mario Kart 64

Azért akárcsak a Super Mario 64 esetében, már csak a borító miatt is megérte megvenni. Hatalmas különbség van az új javára, nagyon örülök, hogy találtam egy nagyon szép állapotút. De, hogy mekkora a különbség, arról képet is csináltam.

Ugye milyen csodásan néz ki a felső? Azt 2000. július 11-én vettem, ha jól emlékszem 10.500 forintért. De milyen volt már! Mondták nekem, hogy 11.000 forint, de nekem odaadják 10.500 forintért. Ahányszor kikölcsönöztem, adhatták volna 8.000 forintért. -_-' Na mindegy. Persze régen nem volt ennyire használt, de a fene se érti, hogy mitől kopnak ennyire a Nintendo 64 kazetták matricái. De erre az újra nagyon fogok vigyázni. Amikor először betettem, szép nagy adag mentés volt rajta, az volt az első dolgom, hogy csontig kitöröltem mindent, mintha újonnan lenne meg a játék. Más mentése nem az enyém (milyen logikus, igaz?), ezért nem szeretem, ha rajta van az én példányomon, ha használtam hozzám került, ezért ha használt játékot veszek, első dolgom kirobbantani minden adatot a játékból. A Grand Prix-kon az arany kupákat nem lesz nehéz megszerezni, mostanáig minden arany kupát 50 cc-ben. Az időmérőn az eredményeket lesz majd húzósabb megtölteni. De amennyire élvezem a játékot, semmiség lesz megtölteni.

Azért a Nintendo 64-ben is szebben mutat az új Mario Kart 64:

A régi Mario Kart 64-et meg kitettem Vaterára. Akinek kell, akár már 100 forintért elviheti. Nem akarok nyerészkedni rajta, és nekem már semmi szükségem nincs rá. Akit érdekel az alábbi linken megnézheti, licitálhat rá:

Mario Kart 64

Ja, és a mai nappal átléptük a 20.000 látogatót. Köszönöm mindenkinek. ^_^

Super Mario 64

Rég nem játszott imádott játékot elővenni mindig fantasztikus érzés. Most játszani Super Mario 64-gyel valami veszett jó érzés. Sokszor gondolkodtam már azon, hogy elővehetném a játékot, de ez valamiért sosem történt meg. Most miért vettem elő?

Ma elmentem a Colin Konzolba, és beadtam a Fire Emblem-et GBA-ra. Azért cselekedtem így, mert bár a játék nagyon jó (RPG, akik szeretik), de nagyon vontatott a játékmenet, és csak akkor egyszer vettem elő, de semmi nem vett rá arra, hogy folytassam. De jól jártam vele, mert Békéscsabán vettem a Media Marktban mélyen leszállított áron, 2000 forintért. Teljesen, fóliás, tökéletesen új. Igazából már kedden be akartam adni a Fire Emblem-et, de akkor csak a kazettát vittem be, és azt mondta, hogy nagyon jó játék, de mivel kevesen ismerik, ezért doboz nélkül nem tudja eladni, de azt mondta, hogy dobozostul, leírásostul visszaviszem, akkor beveszi, mert akik ismerik, azok nagyon szeretik, és gyűjtőknek biztosan el tudja adni. Benne voltam, bár csak ma délelőtt tudtam rászánni magam, hogy elvigyem. És ma már ott van. Tehát, akit érdekel Fire Emblem: Sacred Stones GBA-ra dobozával, leírással, teljesen újszerű állapotban, az menjen el a Colin Konzolba (XIII. kerület Szent István tér 10, a Jászai Mari térnél a Nyugati Pályaudvar után), biztos vagyok benne, hogy olcsón adja. Ugyanis ezért adtam oda neki, mert tudom, hogy nála olcsók a játékok, tehát nem tesz rá nagy hasznot. Zsida történetét érdemes lenne meghallgatni, hétfőn be akart adni egy pár általa nem használt játékot konzolboltokba, de veszett keveset adnának érte. Ezzel még nem is lenne baj, a gond ott van, hogy a használt játékok viszont már nem ennyire olcsók. A másik, amin zsida felmérgelte magát, hogy több konzol üzletben nagyon lekezelően bántak vele. Persze, addig mindenki jó fej, amíg csengetjük a pénzt, igaz? Hangsúlyoznám, hogy nem ismerem az összes konzol boltot, de eddigi ismereteim alapján, aki ilyen helyre akarja beadni a használt játékait, vagy beszámíttatni, azoknak a Colin Konzol-t, és a Konzolok szervizét javaslom. A Konzolok szervizében picit drágábbak a használt játékok, de ott jobb árakat is adnak a játékokért.

De hogy jön ide a Super Mario 64? Hát úgy, hogy nem pénzt kértem a Fire Emblem-ért, hanem egy Super Mario 64-et kértem cserébe. Oda is adta mindenféle cseredíj nélkül. Nekem van Super Mario 64-em, de annyira kopott már a kazettán levő matrica, hogy rossz volt ránézni. Meg is mondtam a Colin Konzolban, hogy ezt, és a srác egyből mutatta, hogy neki két Super Mario 64-e van, és mutatta, hogy akkor válasszam ki azt, amelyiket szebbnek tartom. Nagyon jó fej volt, mert eredetileg nem látszott, hogy kettő van. Haza is mentem, izgazott voltam, hogy végre játszak vele. Valami hihetetlen érzés volt újra játszani vele, ismét megélni a régi emlékeket, és azt betudni, hogy a játék értéke semmit nem veszített az idők során. De előbb engedjétek meg, hogy megosszam a történetemet a játék kapcsán.

Én a Super Mario 64-gyel először a német RTL reklámjában találkoztam, teljesen el voltam ájulva attól, hogy Mario 360°-ban mozog, és teljes három dimenzióban. Ez a grafika akkor hatalmasnak számított, a PSX-et simán alázta vele. Bár Nintendo 64-em sokáig nem volt, de nem volt eseménytelen a Nintendós életem eddig sem. Bár az 576 KByte üzlet bezárt 1996-ban (igen, volt 576 KByte üzlet Békéscsabán a Jókai u. 6 szám alatt, a mai napig tisztán emlékszem a helyére), ám a konzol-élet nem állt meg. Nyílt egy másik konzolbolt Békéscsabán egy kicsivel odébb, a Jókai u. 8. szám alatt, Aster-X néven futott. Mivel helyben is lehetett játszani (1 óra volt 150 forint), ezért nagyon sokan jártunk arra. Soha nem felejtem el, mennyit Mario Kart 64-eztünk ott. Később 200 forint volt egy óra, és ha négyen akartunk játszani, akkor négyen összedobtunk 50 forintot, és orrvérzésig csatáztunk, valami kegyetlen, hogy szivattuk egymást! A másik nagy multiplayer sláger a Goldeneye 007 volt, ez a játék is örök emlék marad számomra. Viszont sokáig nem lehetett Nintendo 64-em. Nem is azért, mert nem volt rá anyagi lehetőségem, hanem anyám akkor kezdte mondogatni azt a szöveget, hogy fejezzem be a Nintendózást, és nőjjek már fel. Persze én tudtam magamban, hogy ez képtelen követelés. De arról mindig lehetett szó, hogy kikölcsözzük a konzolt egy-egy játékkal egy napra. Bizony, a régi időkben ez nagy divat volt. Talán 800-1000 forint körül volt a konzol egy napos kölcsönzése... Nem mernék megesküdni rá. Ez a konzolüzlet annyira sokáig nem húzta itt, elköltöztek a Corvin utcára, majdnem a Lencsési út felé. Így, mivel nem volt a város központban, ezért igencsak megcsappant az üzlet forgalma, bár azért tartotta magát viszonylag. Eközben a régi helyén nyílt egy másik konzol üzlet, a PSX Shop. A nevükkel ellentétben ekkor még Nintendóval is foglalkoztak. 2000. április 18. volt az a fordulónap, amikor vehettem Nintendo 64-et. Hihetetlen boldog voltam tőle, végre annyit játszhattam Super Mario 64-et, amennyit csak akartam!

Bele is vetettem magam, és körülbelül 2 hónap alatt sikerült megcsinálni a játékot 100%-ra, tehát megszerezni mind a 120 csillagot. Voltak idők, amikor nagyon sokat öltem bele egy nap alatt a játékba, arra emlékszem, hogy 46 csillag után megálltam egy hétre, már nem tudom pontosan, hogy melyik volt az a csillag, amelyiket elég nehezen sikerült beszerezni. De azzal sokat szenvedtem. És aztán ment, kicsit lassabban, de össze sikerült szerezni 119 csillagot. Az egyikkel szenvedtem még nagyon-nagyon sokat. Van az a rész, ahol a Wing Capet lehet megszerezni, és ott van nyolc piros érme. Azzal veszett sokat szenvedtem, napokig csináltam, mire nagy nehezen sikerült megszerezni, és meglett a 120. csillag. Az összes csillagot megszerezni pedig érdemes, mert a nagy kastély előtt megnyílik az ágyú, és ha fellövöd magad a kastély tetejére, ott vár Yoshi, aki 100 élettel ajándékoz meg. Sokat nem segít a dolgokon, az igaz, de ez egy jelzésérték a Nintendótól, így értékelik, hogy megcsináltad 100%-ra a játékot. De hatalmas élmény volt, nem tudom, hogy  mi a Nintendo titka, de nagyon értenek a szórakoztatáshoz.

Ezután egyszer sem sikerült megcsinálni a játékot 120 csillagra, bár amior 2006. karácsonyára megkaptam a Nintendo DS-emet, akkor kaptam mellé Super Mario 64 DS-t, abban ... *megnézi a mentését* ... 87 csillagot sikerült összeszereznem. És ráadásul itt már nem 120, hanem 150 csillag van. Unokatestvérem játszott a játékkal nagyon sokat, neki 149 csillagot sikerült összeszereznie. Azóta én nagyon nem is vettem elő a játékot, csak most. De valami iszonyat jó érzés újrajátszani vele. Olyan 80 perc alatt 9 csillagot sikerült összeszerezni. Azért nem rossz, bár bizonyos csillagokat most sem a legkönnyebb összeszerezni, de lényegesen jobban megy. Mit szólnátok, ha megint végigjátszanám a játékot? Én benne vagyok, ez a játék hatalmas klasszikus, amit tényleg mindenkinek be kell szereznie, akár Nintendo 64-re, akár Nintendo DS-re, akár Nintendo Wii-re, mint Virtual Console letöltés. Kicsit nehéz, de érdemes megharcolni érte. A zenék fantasztikusak, és iszonyatosan hangulatos az egész játék. Most első ízben 9 csillagom van, az első négy pályán szereztem meg 2-2 csillagot mindenhol, és a 8. csillagot után a Bowseres pályán szereztem össze a 8 piros érmét, azt pedig ki lehet váltani egy csillagra. Azt nem mondanám, hogy simán ment, A Jolly Roger Bay (valami csodálatos a zenéje!) első 2 csillagja okozott nehézséget, meg a Bowser pályán a 8 piros érme. Az első kettőt nagyon nehéz megkaparintani. Kaptam is egyszer Game Overt (5 életünk van alapból). De a nehézségei ellenére nagyon szeretem a játékot.

A 2000-es történethez még annyit, hogy anno nem segítség nélkül szereztem meg a 120 csillagot. Emlékszik még valaki a Kódmester magazinra? Ez egy eléggé kis példányszámban terjesztett magazin volt, melyet lehet, hogy az A5-ös mérete, és a 40 oldalas mivolta miatt jobb füzetnek nevezni. Na, a 6. számában volt egy Super Mario 64 végigjátszás, de valami fantasztikus leírás volt, benne volt mind a 120 csillag megszerzése! Az a füzet most Békéscsabán van, de ha őszinte akarok lenni, ha itt lenne, megint elővenném. ^^' Már csak azért is, mert maga az írás is fantasztikus volt! A srác nevére nem emlékszem (az volt az újság érdekessége, hogy játékosok küldhették be a maguk végigjátszásait, tippjeit, trükkjeit), csak arra, hogy szegedi volt, de tényleg nagyon jó írást dobott össze a játékról, és részletesen leírta, hogy melyik csillagot hogy kell megszerezni. Úgyhogy nagy segítség volt, és ha legközelebb hazamegyek, elhozom magamnak azt a számot.

És hogy mi lesz a kopott matricájú Super Mario 64-gyel? Felkerült a Vaterára. Mivel láthatóan nem a legjobb állapotban van, ezért olcsóbban tettem fel, 1000 forintos kikiáltási áron, akinek kell, az annyiért is megveheti, vagy villámáron 2000 forintért. A termék részletes leírása itt tekinthető meg. És végre megint rá lehet kattintani a képre, akkor teljes méretében megtekinthető! ^^ Sikerült megoldani a problémát.

BigN találkozó előtt

Már tegnap jöttem fel Pestre. De nem volt semmi egy út. Hát nekem majdnem leszakadt a karom! Ugyanis elkezdődött a Budapestre költözés első fázisa, mely abban merül ki, hogy megbeszéltem bagszival, hogy fokozatosan viszem hozzá a cuccaimat, mert költözéskor úgysem lesz, ki segítsen, és annyi minden halmozódott fel az évek során, ami számomra tárgyi érték, hogy nem tudnék semmiért megválni tőlük. Tegnap ezeket hoztam el:

• SNES konzol dobozában
• N64 konzol dobozában
• NES játékok dobozukban (amelyeknek van)
• SNES játékok dobozukban (amelyeknek van)
• N64 játékok dobozukban (amelyeknek van)

Igazából a dobozukon van a hangsúly, mert az a nagy. És úgy mentem el otthonomról a vasútállomásra, hogy SNES doboz az egyik kezemben, N64 doboz a másik kezemben, és 3 hátizsák. Igazából nem voltak annyira nehezek, ha 10 kg-ot mondok, az már nagyon sok. Csak az, hogy 20 percre lakok a vasútállomástól, és ahogy mentem, már az elején éreztem, hogy ez így érdekes lesz, de mire odaértem a jegypénztárhoz... Hát én nem éreztem már a karomat, annyira fájt. A jegypénztáros meg nem értette, hogy mi a baj, miért izzadok ennyire. ^^' Aztán onnan még a vonathoz... Sietnem is kellett, mert 3 perc múlva indult a vonat. Szerencsére elértem, de ahogy leültem, és 20 cm-rel a föld felett lebegtem. Szóval nem volt semmi. De én ezt vállaltam, és nem bánom, hogy így történt. Úgy nem fognak hiányozni, mert tudom, hogy jó kezekben vannak, meg úgyis ritkán játszok velük. És ezeket már nem kell felhozni. Aztán bagszi azzal viccelődött, hogy mire ott leszek, hogy költözés, addigra már csak egy kis hátizsákot fogok vinni. ^^'

És akkor megérkeztem hozzájuk fájós karral. Elmentünk bagsziékhoz, és megmutattam nekik a Nintendo DSi XL-t. Hát teljesen le voltak döbbenve, hogy ez ekkora? Aztán kipróbáltak egy játékot, és arra jutottak, hogy pont annyira nagy, hogy pihenteti a szemet, és nem zavaróan pixelesek a dolgok a játékokban. Csak kicsit jobban látszanak. Aztán elmentünk a 17. kerületi Game Parkba, V-ADi beadta a New Super Mario Bros-át, kapott érte 3000 forintot. Én meg kinéztem magamnak a Mario Kart DS-es Nintendo DS, és Nintendo DS lite dobozokat. Elkértem, de azt inkább a főnöktől, azt mondta... ^^' Nem merte odaadni az a lány. Eljöttünk, ott láttam, hogy van pizza 240 forintért az egyik közeli ilyen étteremben. Bemegyünk, nagyon szép volt belülről, de a kínálat... Egyetlen egy db. pizza volt, az is már száraz volt. Hazajöttünk, vacsora, itthon még elbaromkodtunk olyan 23 óráig, aztán alvás, és most itt vagyunk. Nemsokára indulunk. Ja, és a Bumerángos pólóban leszek. ^^

MÁTÓL SUPER MARIO KART VIRTUAL CONSOLE-ON!!! Töltse le mindenki, aki teheti, mert nagyon jó játék!

 

Nintendo gyűjteményképek

Egy Németországban élő vietami lány megkért, hogy fényképezzem le neki a Nintendo gyűjteményemet. Ő is Megumi Hayashibara rajongó, mint én, sőt Okui Masamit is megszerettettem vele, de a Nintendo sem áll messze tőle. Van neki egy Pikachu Edition Nintendo 64-e, azon szinte minden játék, ami vitte a gépet, Super Mario 64, Zelda Ocarina of Time, Pokémonok, Banjo Kazooie, Banjo Tooie, Yoshi’s Story, Donkey Kong 64, Super Smash Bros., tehát tényleg minden, ami számított 64-re. És küldött képet róluk. És úgy döntöttem, hogy viszonzom az én képeimmel. Nagyon tetszett neki. Úgy döntöttem, hogy itt is közzé teszem.

NES:

SNES:

N64:

GC:

Wii:

GB/GBC:

GBA:

DS:

Hát ennyi van. Egyébként mondta, hogy a nővére nagyon szeretne egy Wiit, úgyhogy hamarosan be fogak ruházni egyre, és akkor majd játszhatunk közösen Brawlt.

Sötét titkok a Nintendo háza tájáról

Amikor berakták a Gamer365-be a Wii árának emelésének a hírét, az egyik admin Ghz, írta, hogy már az SNES idejében is nagyon mostohán bánt a Nintendo a külsős cégekkel. Megkértem privát üzenetben, hogy mondja el, hogy mi történt. Hát nagyon ijesztő dolgokat mondott. Elmondása szerint a Nintendo iszonyatos előírásokat szabott a cégeknek, és hatalmas royaltit szedett be a kártyák előállításáért. A bevételnek körülbelül a 70%-át eltette a Nintendo jogdíj, marketing és előállítás költségeinek ürügyén, és mindezt csak azért, hogy a játékaik megjelenjenek SNES-re. Persze a tényleges költségek ennél sokkal magasabbak voltak. A Nintendo megtette, mert megtehette. A Sega nem jelentett komoly veszélyt a számukra, mivel az SNES magasan az MD felett állt. Ezért is van az, hogy nagyon örült a SquareSoft, amikor látta, hogy megjelent a PlayStation, és látván, hogy mennyire sikeres gép, nem haboztak átmenni, és már ott megjelentetni a Final Fantasy VII-et. Ott sokkal kisebbek voltak a költségek. Az már csak hagyján, hogy csak Japánban jelentek meg a Nintendós Final Fantasyk teljes értékben. De ott volt még ez. És én még azt hittem, hogy a Nintendo 64-től vannak problémák...

Casual vagy Hardcore gamer?

Tegnap a Gamer365 fórumán vetette fel valaki a témát. És hogy őszinte legyek, meglepett, hogy több idősebb játékos Casual gamernek vallotta magát. Mondván, hogy a munkából hazajövet már nincs erejük, meg idejük játszani annyit. Én is kifejeztem álláspontomat affelől, hogy mennyire megváltozott az egész videojáték kultúra. Ez rám is nagy hatást gyakorolt. Régen az SNES-es, N64-es időkben szinte az összes játékot, ami megvolt nekem, szinte mesteri módra vittem végig. A GameCube azonban rengeteg sok negatív nyomot hagyott bennem. a Super Mario Sunshine adta nehézségek, a a GC-s folytatások középszerűsége (Mario Kart DD!! szerintem a leggyengébb a Mario Kart sorozatban, és a Mario Party is nagyon rossz lett). Azóta jóval kevesebet játszok Nintendón. És igen, elsősorban a kudarctól való félelem miatt. Egyedül a Zelda játékok, amik visszahoztak valamennyit a régi életerőmből.

A másik ok, ami miatt lényegesen kevesebbet játszok az az, hogy azt tapasztaltam, hogy nálam az első végigjátszás után elmúlik a játék varázsa. Ezt leginkább akkor a Super Mario 64 120 csillag szerzése után éreztem meg, hogy hiába veszem elő még egyszer a SM64-et, már nincs meg a varázsa. Ezért egy olyat próbáltam meg, hogy kevesebbet játszok egyszerre, de továbbtartson a játék élménye. De akkor meg az jut eszembe, hogy mennyi végigjátszatlan játékom van. Vezetek erről egy nyilvántartást: http://backloggery.com/options.php?user=supermario4ever
És akkor felmerült bennem a kérdés, hogy melyik jobb? Inkább játszunk végig egy játékot 36 nap alatt 1 órán keresztül, vagy 3 nap alatt 12 órán keresztül? Az első verzió, a régi időkben, amikor még rövidebbek voltak a játékok, akkor sokkal inkább megállta a helyét, de mostanság... Amikor annyi játék van, hogy alig tud választani az ember, akkor mi a jobb. Igazából az, hogy rengeteget Minish Capeztem egyhuzamban elgondolkodtatott, hogy talán mégsem annyira rossz dolog egyszerre sokat, de pár nap alatt végigvinni a játékot. Szóval szerintem át fogok állni a sokat kevés ideig sémára, és így fogom végigvinni a Super Mario Galaxyt.

Magyarázat arra, hogy miért lett kazettás a Super Nintendo

A Gamer 365 alternatív jelenjében beszél a Super Nintendóról, és beszél arról, hogy CD-s lett volna a Sony által a SNES. Ez már egy ideje közismert tény, de annak, hogy miért vetette el mégis a Nintendo az ötletet, arról itt olvasok először: Azért hátrált ki a Nintendo az egyezség mögül, mert nem tetszett nekik, hogy a Sony teljes jogot kapott volna a játékok felülvizsgálatára.

Ezt így olvasva elkezdtek kavarodni bennem a gondolatok. Most akkor ez azt jelenti, hogy ha valóban Sony CD-ROMos lenne az SNES, akkor az összes játékota Sony dönti el, hogy megjelenhet-e vagy sem? Mert én ezt így képzelem el. És ha ez tényleg így lett volna, akkor beláthatatlan következményei lettek volna. Mert lehet, hogy a Sony a Nintendo fejlesztéseket is felülvizsgálta volna. És akkor mi van, ha nem tetszik nekik például a Link to the Past, vagy a vagy a Super Mario World? Talán meg se jelentek volna ezek a fantasztikus játékok! Vagy sok évvel később! Ilyenkor érzem egyre inkább azt, hogy büszke lehetek arra, hogy Nintendós vagyok! Az sincs kizárva, hogy a Sony teljesen a feje tetejére állította magát a Nintendo franchise-t is.

Annak ellenére, hogy Nintendós vagyok, azt soha nem tagadtam, hogy jót tett a Playstation megjelenése a konzolpiacnak, mert a cenzúrázatlan játékaival rendesen lázba hozta a játékkészítő cégeket, emellett a Gamer társadalmat is jelentősen kibővítette. Ezzel nincs is semmi baj, de hogy a Nintendón keresztül írja át a videojáték fogalmat, azt már nem!

Aztán a Nintendo 64 is azért maradt meg kazettás rendszernek, hogy ne lehessen másolni a játékokat. Az elképzelés nagyon jó volt, csak akkor jöttek rá, hogy hiba volt, amikor látták a Playstation mutatóit. Hogy még így is nyereséges játékokat gyártani a Sonyra.

Aztán a GameCube-bal megpróbálkoztak ezzel a 8 cm-es DVD-vel, hogy erre írják rá a játékokat. Ezzel nem lehetetlenül el a játék másolás, hanem megnehezedik, ugyanis a 8 cm-es írható DVD-k jóval drágábbak, mint a 12 cm-es testvéreik. Aztán végül a Wiinél megpróbálkoztak a normál méretű 12 cm (olykor dupla rétegű) DVD-vel, és többek között is ennek is köszönhető a Wii sikere. Maga a gépre nagyon könnyű lett játékokat másolni, de Wiire játékokat csinálni így is nyereséges, mert a chippeltetést így is kevesen vállalják be.

Én egyébként nagyon másolt játék ellenes vagyok, de megértem azokat, akik ehhez folyamodnak. Hiszen sokunknak nincs pénz arra, hogy eredeti játékokat vegyenek, ugyanakkor szeretnének minél több játékot kipróbálni. Én sem vagyok olyan mérhetetlenül gazdag, de nekem minden játékom eredeti. És látom az eredeti játékok értékét. Nem is azért, mert kiadom értük a 8-10000 forintot, hanem mert érzem, hogy ez a Nintendo gyártmánya, és nem holmi TDK vagy Verbatim logót látok a tokon. Én úgy vagyok vele, hogy inkább bezárom azt a kaput, melybe belépve nagyon sok játékot kipróbálhatok, de nem eredetiben. Elveszne a játék igazi értéke.

Kávéház – Elmélkedés a Nintendo múltjáról, jelenéről

2004 óta használom aktívan az internetet, azóta rengeteg sok információ gyűlt össze a Nintendóról, emellett rengeteg kincsre találtam rá. Most, hogy összegeztem magamban, így komplexen látva, azt hiszem, teljesen világos a Nintendo életútja, hogy mi miért történt.

Azt gondolom, hogy az mindenki számára köztudott, hogy ha a Nintendo nem lépett volna be a konzolpiacra, akkor a videojátékok, mint olyan, már történelem lenne. A következő történt anno: A ’70-es évek második felében kezdtek el robbanásszerűen elterjedni a videojátékok. Akkoriban még minden ötlet új volt, és mindent szívesen vettek. Tiszteletét is tette egy pár cég, úgy mint az Atari, a ColecoVision, vagy a világ első konzolját 1972-ben megteremtő Magnavox. Ez a gép még annyira kezdetleges volt, hogy az adatokat nekünk kellett beírni a gépbe. 😅 A ’80-as évekre viszont elfogytak az ötletek. A videojátékkészítők egymás ötletét másolták. Így a játékok eléggé egyhangóak lettek. Viszont nemcsak ez volt az egyetlen probléma. A kazetták rendkívül könnyen voltak másolhatóak. És mivel a játék értéke úgysem volt nagy, ezért a másolatokat vették. Be is állt 1983-ban a Nagy Videojáték válság. Teljesen a padlón volt a videojáték-ipar. Csak épp Japánban nem. Ki gondolná, hogy a szigetország lesz a felmentősereg? Sokan nem tudják, de a NES Japánban nem 1985-ben, hanem 1983-ban jelent meg először. Csak az első szériás NES-ek (vagy akkor nevezzük Famicomnak, ha már ez volt a japán neve) hibásak voltak, és ez csak egy idő után jelentkezett. És mivel szinte az összes Famicom tönkrement, ezért nem lehetett egy egyszerű cserével megoldani. Új szériát kellett gyártani. És ez jelent meg 1985-ben a Super Mario Bros. játékkal. A Nintendo szerette volna Japánon kívülre is kiadni a gépét, de tudván, hogy a világ többi részén milyen állapotban van a videojáték, mint olyan, ezért nagyon félt, hogy ők is úgy járnak. Ezért találták ki azt, hogy a NES-be egy olyan chipet raknak, mely meggátolja a másolt játékok beolvasását. És így jelent meg Amerikában 1985. október 18-án. És mekkora sikere lett! Senki nem hitte volna, hogy egy Japán cég fogja rendbetenni a dolgokat, márpedig nincs mese, ez történt. A NES igazi diadalmenetet futott Amerikában, majd 1986 végétől Európában. A NES-ből a mai napig közel 62 millió példány kelt el. Az előző postomban írtam a Final Fantasyről, mely Amerikában megjelent NES-re, de mint írtam, nagyon lebutított változatban. Ennek nem az az oka, a NES cartridge-re kevesebb adat férne rá, mint a Famicoméba, az ok, az elvben van, a gondolkodásmódban. Tudni kell, hogy Japánban teljesen más kultúrája van a videojátékoknak, ott legalább akkora hagyománya van, mint az animéknek, mangáknak, és a leghasznosabb szabadidő elfoglaltságok közé sorolják. Mert ott már a NES-es Final Fantasyk is nagyon komolyak voltak. A Nintendo amerikai kirendeltége meg a gépeivel a 6-12 éves korosztályt akarta megcélozni, ezért az amerikai FF-ek is nagyon gyerekesek voltak, és iszonyatosan rondán voltak lefordítva. Ezért is van az, hogy sok japánban megjelent játék nem jutott ki Amerikán túlra, vagy ha igen, akkor úgy járt, mint az FF. Például ki gondolná, hogy a Fire Emblem múltja egészen 1990-ig nyúlik vissza, és az első játéka NES-en volt? Csak nem jutott ki Japánból. Az első Fire Emblem játék Európában GBA-n jelent meg 2004-ben, de erről majd később. Inkább beszéljünk a Nintendo fanok kedvenc konzoljáról a Super Nintendóról! Nekem is a kedvencem volt, iszonyatosan jó játékok jelentek meg rá, bár az alapelv, hogy gyerekek konzolja, nem változott -_-‘ És bizony a Super Nintendóhoz köthető a Nintendo történelmének legnagyobb ballépése. 1990-et írunk, a CD-ROM ekkoriban még nagyon újnak számított, és ennek köszönhetően eléggé kiforratlan volt. Volt egy pár konzol, ami próbálkozott CD-s konzollal, de ezek szépen sorban elbuktak. Vagy azért, mert nagyon rossz volt, vagy ha jó volt, akkor meg drága. A Nintendóban is felmerült, hogy ne legyen-e a kovetkező konzoljuk CD-s. Tudni kell, hogy ekkoriban a Sony partnerük volt, és az SNES-ünkben nagyon chip a Sony gyártmánya. Fel is kérték a Sonyt, hogy tervezze meg a CD-ROMot, az SNES-hez. Ők meg is csinálták, és amikor eljuttatták a Nintendóhoz a projectet, és a cég áttanulmányozta, akkor fogta magát, és széttépte, mondván, hogy ebből nem kérnek. Lett is nagy sértődöttség a Sony részéről, fel is bontották a szerződést a Nintendóval. De nemcsak a Sonyval bomlott meg a szerződésük a Nintendónak, hanem a SquareSofttal is 1996-ban. A Super Mario RPG kapcsán, ugyanis nagyon nem tudott megegyezni a 2 cég, mindig összerúgták valamin a port. És elég volt, és felbontották a szerződést. És most az EU-s megjelenés előtt! T_T Ezért nem jutott ki a Super Mario RPG Európába. De persze a Sonyt sem abból a fából faragták, hogy végleg feladják. Bizony nem ültek tétlenül a tervrajzuk felett. Fúrtak-faragtak, és 1995-re elkézült a Sony PlayStation. Melynek sikere azt hiszem, mindnyájunk számára vitathatatlan. Bár annyira nem rázta meg az SNES-t, csak a Nintendónak idő előtt kellett jönni a válasszal, holott legalább 1998-ig akarták életni az SNES-t. 1996-ban megjelent a Nintendo 64. Jó előre beharangozták, hogy lesz válasz a PSX sikerére, de amikor meglátták a Nintendo 64-et, hogy az is kazettás… Azért volt érthetetlen, mert ekkoriban a CD már biztos lábakon állt, rosszat már nem lehetett csinálni. És mégis… Fel lehet fogni egyfajta demostrációnak, hogy a ’90-s évek második felében a kazettás rendszernek igenis van helye, és a maga módják sikeres is volt az N64, mert 36 millió kelt el belőle világszerte, de a PSX 102 milliójához képest ez nagyon halovány. Érdekes most így visszaemlékezni azokra az időkre. Annak ellenére, hogy 9-10 éves voltam, amikor bejött a PSX, elég élénk emlékeim vannak. Emlékszem akkoriban nagyon sokat néztem a német RTL-t, mert a reklámai között mindig láttam vagy SNES, vagy Game Boy reklámot. De 1995-ben, amikor bejött a Sony, valami megváltozott. Sokkal több Sonys reklám volt, és az egész hangulata más volt. Nem is egy-egy játék bemutatásán volt a hangsúly, hanem a gépet mutatták be, hogy ilyen erős, meg meg olyan menő. Nagyon erőszakos volt. És már engem, gyerekként is nagyon frusztrált, hogy ilyen reklámokat látok, el is vette a kedvemet a német RTL-től. Persze nem mondtam le végleg az adóról, mert láttam Super Mario 64 reklámokat később, de az egész mégis más volt. Viszont az tagadhatatlan, hogy a Sonyra bizonyos szempontokból szükség volt. PSX-re jelentek meg az első cenzúrázatlan játékok. Gondolok itt arra, hogy a verekedős, és az FPS játékokban megjelent a vér, az RPG-k végre komolyak voltak. Talán nem is baj az, hogy a Final Fantasy VII jutott el elsőként hozzánk. Én úgy vagyok vele, hogy vagy a 100%-os valóságában jelenjen meg a játék, vagy sehogy. A baj az, hogy csak PS-re jelent meg. Bár érthető is, hisz hiába erősebb a N64 hardware-e, egy N64 cartridge-re ötöd annyi adat fért rá, mint egy CD-re. Így képtelenség lett volna N64-re átvinni a FF-eket, hisz a 8-as, 9-es egy CD-re se fért rá, akkor mit akarunk mi az N64-gyel? A másik nagy probléma, hogy kazettára írni játékot, iszonyatos költséges. Ez az oka annak, hogy amíg egy PS játék 10-12 ezer ft volt, a N64 játékok 16-18 ezer forint volt, sőt a Majora’s Mask 20 ezer forint volt. Igaz, hogy adták mellé az Expansion Paket is, de akkor is. Az akkori fizetésekhez képest, ez megfizetetlenül magas ár. Arról nem is beszélve, hogy a PS játékokat könnyű volt másolni a CD-s mivolta miatt. Kicsippelteted és kész. A Nintendót nem tartotta vissza a Sony hatalmas sikere az újabb ötletek kidolgozásában. Látván, hogy mennyire sikeresek a véres verekedős játékok, ezért a Nintendo egy egyedi tervet dolgozott ki. Be akarta bizonyítani, hogy vér nélkül is lehet egy verekedős játékot élvezni, ezért találták ki 1999-ben a Super Smash Bros. játékot, ahol egy pár Nintendo karakter összeröffen egy-egy bunyóra. Nintendo 64-en még nem volt annyira nagy durranás. Szerintem nagyon csúnya a grafika is, meg az egész még valahogy nagyon kiforratlan. Nem is aratta azt a nagy sikert, amit szerettek volna. De persze a N64 tulajoknak nincs okuk panaszra, hisz azok a hithű szamurájok, akik megmaradtak a Nintendónál, garantált, hogy megtérül a hűségük, elég ha csak annyit írok, hogy The Legend of Zelda: Ocarina of Time! Aztén jött a generációváltás, 2002-ben hozzánk is eljutott a Nintendo GameCube. De mekkora elánnal ört be! Az addigi Sony exklúzív játékok GC exkluzívak lesznek, lásd Resident Evil! És nagyon sok jó játék jelent meg GC-re: Luigi’s Mansion, Super Mario Sunshine, Metroid Prime, The Legend of Zelda: The Wind Waker, Fire Emblem. A probléma csak egy volt a GC-vel. Hogy ezeket a játékokat, mint eldurrantották 2004-ig. Utána semmi. Kipukkadt a GC lufi. És a GC-nél 22 milliónál megállt az élet. Mondjuk a 8 cm-es DVD nem sokat dobott a latba, de az elején nagyon sikeres volt a GC. Csak időközben jöttek rá, hogy valami mást akarnak. Valami egészen újat. Nem hozta a GC a várt sikert, ezért hagyták el ilyen hamar a GC fejlesztést. Persze ez nem azt jelenti, hogy 2004-ben temettük a GC-t! Egészen eléldegélt 2007. elejéig, de már nem jöttek ki olyan nagy játékok rá. 2004. végén jelent me Japánban az új őrület, a Nintendo DS! Én nem is tudom, hogy mi az érdekesebb. Az, hogy egyáltalán sikeres lett a konzol, vagy az, hogy miért lett sikeres. Ugyanis a Nintendo ráébredt arra, hogy azon az úton, amin eddig jártak, nem járhatnak, mert az nem jövedelmező, ezért valami újat akartak nyújtani. Valami olyat, amire eddig még nem volt példa konzolos berkekben. Az érintőképernyő egy teljesen újfajta játékélményt adott. És olyan játékok láttak napvilágot, mint a NintenDogs, vagy a Trauma Center, vagy a Cooking Mama. Amelyeket én személy szerint nem is játékként, hanem programként tartom számon. Hogy mi volt ezekkel a céljuk? Egy játékosréteg bevonása a szórakoztatóipar eme ágazatába. Olyan embereket akartak játékra bírni, akiknek eddig még nem volt konzollal dolguk. Erre a lépésre meg azért volt szükség, mert a Nintendo a GameCube-bal rájött arra, hogy az ex-Nintendósokat, akik már Sonysok lettek, ők már nem hozhatók vissza. És egyre kevesebben maradtak veterán Nintendósok. Így mi volt a teendő? Új embereket kellett bevonni. Az, hogy most ezt jól csinálták, vagy nem, arról nagyon megoszlanak a vélemények. Az ősi Nintendósoknak nem tetszik, hogy kevés az igazi Nintendo fejlesztés. De a DS sikere hatalmas lett. És még csak az sem rettentette el a DS vásárlásától az embereket, hogy úgy nézett ki külsőre, mint az 1980-as Game & Watch! De nemcsak emiatt jött a DS lite, a DS-nek több hibája is volt. Nagy testtömeg, nagy méret, kis fényerősség, és a gombok előnytelen elhelyezése. Ezért adták ki 2006. júniusára a DS lite-ot. A Sony meg azt hitte, hogy a PSP-vel majd jól lealázza a DS-t. Hát nagyon nem. A PSP hiába tus PS2 szintű grafikát, de tele van autós játékkal, melyek nem is valók egy kézikonzolra. A vicces az, hogy a Sony megpróbált olyan kaliberű játékokat is megjelentetni, mint amilyenek DS-en is vannak, de ezek érintőképernyő híján aligha voltak sikeresek. De az újítások sora a Nintendónál még nincs vége. Mivel TV-n elég vicces lenne érintőképernyőt kihozni, ezért mást találtak ki az asztali konzolra, a mozgásérzékelést. Ennek fényében jelent meg 2006. december 8-án a Nintendo Wii. Egyszerűen nincs mese! A Nintendo ismét piacvezető lett! Visszatértek a régi hangulatú játékok, a Nintendo ismét önmaga lett! Ez a mozgásérzékelés nagyon sok Sonyst bosszant (irigység -_-‘) és mindig azzal jönnek, hogy milyen undorító a grafikája a Wiinek. Kérdem én: Az rendben van, hogy a PS3 annyira erős, hogy egy bivalycsordával is elbánna, de hány JÁTÉK van a konzoljukra? Olyan játékok, melyek szórakoztatnak, és nem az übererős grafikával akarja elvinni a pálmát. Wiire nagyon sok egyedi játék van, gondolok itt a Wario Ware Smooth Moves-ra. Az a játék valami agymenés. Annyi ökörség van benne, hogy nem igaz! És élvezzük! Imádunk játszani vele, mert szórakoztat! Persze a Wiit sem kerülték el a nem elsősorban ősi Nintendósoknak készült játék, gondolok itt például a Wii Sportsra, a Wii Playre, a Wii Fitre. Joggal kérdezik, hogy baj az, hogy ennyi furcsa játék van Wiire, melynek célja az új emberek bevonása? Én azt mondom, hogy nem! Sőt, nagyon is jól csinálják! Ugyanis ezek az emberek, a Wii által lesznek videojáték-rajongók, majd elkezdenek más játékok iránt is érdeklődni, és belőlük lesznek az új Mario, Zelda, esetleg Metroid, vagy ne adj Isten, Pokémon fanok! Szóval lehet, hogy az ősi Nintendósoknak nem kedvez a Nintendo jelenlegi cselekedetei, de ez hosszú távon nagyonjövedelmező lesz. A Virtual Console? Azt kell mondjam, hogy sokkal jobb, mint a visszfelé kompatibilitás. Eleve érdekes lenne a Nintendo esetében, mindegyik kazettának külön bemenet. Sokkal jobb az, hogy le lehet tölteni a játékokat. amíg egyben van a Wiid, akkor állandó minőséget képviselnek. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan ritkaságok, mint pl. a Super Mario World, Super Mario 64, The Legend of Zelda: Ocarina of Time, vagy a Majora’s Mask, Paper Mario, melyeket mára nagyon nehéz lett beszerezni, vagy ahol megszerezhető, nagyon drágán adják. És a Virtual Console-on ezek a ritkaságok mind megtalálhatóak, és bármikor, bárki számára elérhetőek. És itt a másik nagy előnye az új játékosréteg bevonásának. Hogy lehet, hogy őket is érdekelni fogják ezek a régi, klasszikus játékok. És hogy mi lesz a jövő? Azt halljuk a hírekben, hogy a cégnek hatalmas bevételei vannak, a részvényeik a Toyotáéval egyenértékűek. És én személy szerint nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ha eljöna következő generáció, akkor valami olyan erős géppel fognak kijönni, mely mellett még majdani PS4 is elbújhat! Ennek szellemében érdemes pozitívan gondolkodni a cégről!

Itt a december, mely nemcsak a karácsonyt hozza magával, hanem a Nintendo sikerét is

Imádom a decembert ^^ Nálam december 1-jén kezdődik a karácsonyi készülődés, és ilyenkor sokkal jobb a kedélyállapotom, amikor nemcsak a karácsonynak köszönhető, hanem az időjárásnak. Akármennyire is furcsa, de ez a kedvező nekem. Ilyenkor órákig tudnék játszani bármivel. De leginkább az SNES-es Super Mario All-Stars-szal. Talán azért, mert az volt az első játék, amit karácsonyra kaptam 1993-ban. Nemrég tudtam meg, hogy 5 nappal a PAL megjelenés után lettem Super Mario All-Stars tulaj ^^ Azóta is megvan, és boldogítja az életemet.

Pár szó a jelenlegi Nintendo-helyzetről. Az a véleményem, hogy a Nintendo az SNES ideje óta nem volt ennyire virágzó, mint most. Ha számadatokból indulunk ki, akkor a PS3 bukás lesz. Tudniillik a PS3-ból 2 hét alatt 125000 példány sikerült értékesíteni, míg a Nintendo 64 megjelenésének a napján 300000 példány kelt el, és tudjuk, hogy a Nintendo 64 sem volt valami virágzó konzol. Ha ebből indulok ki, akkor a PS3 bukás lesz (legalábbis Japánban) XBOX japánban nem nyerő, így teljesen zöld az út a Nintendónak. Ha nagyon okosak lesznek, akkor visszakaphatják a fejükre a Sony által méltatlanul elvett koronát. Akármilyen gazdagok is Japánok, nem vesznek tripla áron PS3-at, hanem kivárják a Wii-t. Szerintem rájöttek az emberek arra, hogy a hi-tech nem minden, ha nem ad játékélményt, ezt a Nintendo DS bebizonyította. Feleannyit tud technikailag, mint a PSP, mégis a DS fogy sokkal jobban a játékfelhozatal miatt. Ha ezt az útvonalat követi a Wii-vel a Nintendo, akkor már most ki lehet kiáltani a Wii-t győztesnek a PS3, XBOX360, Wii harcból.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Nintendo múlt

Engedjétek meg, hogy meséljek a Nintendós múltamról. A konzolos történetem nem a Nintendóval kezdődött. 1989-ben a szüleim vettek Bécsben egy Commodore 64-es gépet. Én olyan sokat nem játszottam vele, inkább a bátyám. A Nintendo Entertainment System konzolt 1991. nyarán vette meg a nővérem mindhármunk szórakozására. A Super Mario Bros. játékkal. Tetszett a játék, de nagyon ügyetlen voltam. 😀 Az igazi nagy áttörést számomra az 1992. tavaszán kapott Super Mario Bros. 3 hozta meg. Kegyetlen volt az egész játék, ahogy felfogtam, mint a mennyországot. Már akkor tudtam, hogy ez a játék szakít. Szóval felejthetetlen élményeket adott a NES. 1993-ban jött a fejlődés, Super Nintendo. Én akkoriban nem gondoltam volna, hogy jön majd újabb Nintendo-konzol. De amikor 1993. december 20-án (napra pontosan emlékszem rá, ezt felírtam magamnak annak idején) megtudtam a Nintendo új gépéről, és láttam, ahogy játszottak a Super Mario All Stars-szal, teljesen kész voltam. Szinte sírtam, hogy vegye meg nekem anyukám. El is felejtettem, hogy karácsony közelít. És nem hittem a szememnek, megkaptam december 24-én. Azonnal beköttettem a TV-hez, és rangeteget játszottam vele. Ide kötődik az egyéni rekordom, ezt is feljegyeztem, 1994. március 8-án több, mint 8 órát játszottam a Super Mario All Stars-szal egyhuzamban. Folyamatosan jöttek a játékok, rengeteget kölcsönöztem, így sok SNES játékkal volt lehetőségem megismerkedni. Mára 15 játék gyűlt össze, de legalább 100 játékot kölcsönöztem ki, mert akkoriban még volt 576-os üzlet Békéscsabán a Jókai u. 6. szám alatt. A másik nagy SNES játékot 1995-ben vettem a Super Mario Kart-ot. Egyszerűen ilyen nincs! Hogy ilyen tökéletesen kivitelezni Super Nintendóra egy autóverseny játékot. Szerettem az autóversenyes játékokat, és hogy Mariós, az rendesen halálos. 😀 1997-ben nagyobb anyagi probléma állt be, emiatt nagyon sokat kellett várnom a Nintendo 64-re, egészen 2000. április 18-ig. Muszáj volt várnom, nem volt mit tenni, ha nincs pénz, csak úgy nem jön. De annyira örültem neki, hogy hihetetlen. Annyira jókat játszottam a Super Mario 64-gyel, 2 hónap alatt kijött a 120 csillag, nem tagadom, segítséget vettem igénybe. De mindent magamtól csináltam meg. A legnagyobb multiplayer élmény számomra a Mario Kart 64 hozta. Ezt négyen játszani, felejthetetlen élmény. A következő Mario játék, ami nagy hatással volt rám, az a Mario Party, amit 2000. karácsonyára kaptam, annyira tetszett az egész megvalósítás, hogy társasjátékot ilyen fantasztikus módon ki lehet vitelezni. Sajnos a Gamecube is sokáig váratott magára, 2005. májusáig, a ballagási pénzemből vettem, de a szüleim nagyon nehezményezték, hogy 19 évesen még mindig játszok, és kérdik, hogy mikor növök fel? A válasz: SOHA!!! De a játék nem is kor függvénye. Nekem ez a szenvedélyem, nem tehetek róla. A Game Boyok is jöttek, azok sem maradtak ki az életemből. 😉 Augusztustól valószínű elkezdek gyűjteni a Nintendo DS-re, hogy karácsonyra összegyűjlön a pénz. Valószínű, novemberre megjelenik a WII, az 2007-re halasztódik, remélem, hogy össze fog jönni. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Hogy mit ki nem talál az ember rámolás közben?

Az egész tegnap délután kezdődött. Krisivel beszéltem MSN-en, és “elsírtam” neki azon bánatomat, hogy kénytelen vagyok a NES, SNES, N64 konzoljaimat a szekrényben tartani, mert nincs hely. Ő erre elkezdte mondani, hogy nála a NES és az SNES valamint az N64 és a GC 2 külön szobában van, és az SNES a NESen van neki rajta. Ma délelőtt rendet csináltam a szobámban, és akkor jutottak eszembe ezek a szavak. Az a furcsa nálunk, hogy a mi családunkban hárman osztozunk 4 szobán, a 4. szoba üres, de van benne TV. Ekkor jutott az eszembe, hogy tarthatnám a NESt és az SNESt, és sikerült! Rákötöttem a TV-re, és tökéletesen működik. Az N64-nek tudtam helyet szorítani a szobámban. Szóval nagyon boldoggá lettem téve ezzel az ötlettel. 2004. nyarán voltam kénytelen elrakni a régi Nintendókat, mert egyszerűen nem volt hely. És annyi vezeték volt össze-vissza, hogy közlekedni nem lehetett. Szóval kénytelen voltam elrakni, és 2 év után vettem elő. Annyira fantasztikus élmény volt ismét játszani a jó öreg Mariókkal! Krisi, ezt soha nem felejtem el neked. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)