Top 40 Yonekura Chihiro #9

Butterfly Kiss

Általában a dalt az adott animéhez írják, mely mind zeneileg mind szövegileg reflektál az anime mondanivalójára. Előfordulnak kivételek, erre a legjobb példa Yonekura Chihiro: Butterfly Kiss című dala, mely magasan az anime minősége fölött áll. A Groove Adventure Rave (vagy Rave Master, ki hogy ismeri) openingje, mely amúgy egy tipikus shounen anime. Végignéztem, és szinte semmi nem maradt meg a történetből, a szereplők is átlagosak, egyedül Plue maradt meg bennem, aki egy eszméletlenül aranyos kisállat. Ő sokak számára ismerős lehet a Fairy Tail animéből. Ugyanaz a két manga alkotója, Plue-t átvitte a RAVE-ből a Fairy Tail-be. Szóval van ez az anime, és van ez az opening, mely sehogy nem áll össze. Több érzelem van a dalban, a problémás kapcsolatról szól a szöveg, de ha átjutnak azon a vörös folyón (akai kawa), ott várja őket a mennyország. Van néhány ilyen mélyebb érzelmű dala Yonekura Chihirónak, ezekre 31 éves fejjel is azt mondom, hogy hiteles, ahogy az énekesnő előadja, és nagyon szeretrem hallgatni őket. Ez a kislemez is sikeres lett, szinte mindegyik koncerten felhangzik.

Manapság nézett animék és játszott játékok

Újra játszok videojátékokkal és keresek aktívan munkát, tehát minden krízis helyzetből ki lehet jönni. Erősödik bennem a jövőkép, ez is bíztató jel. Egy órája játszottam végig Wii U-n is a Super Mario 64-et. Megvan mind a 120 csillag és Bowser is le van győzve. Nem számoltam, de szerintem ötödjére vittem végig 100%-ra a játékot. Vannak benne olyan küldetések, melyek a mai napig eléggé esetlegesek, hogy sikerülnek-e vagy sem, nem mindegyikre tudnék biztos tippet adni. Ezek nagyrészt a szerencsén múlnak, de nekem azt is nehéz belőni, hogy Bowsert mikor kell elengedni, hogy biztos a bombának repüljön. Mert ugye az van, hogy elkapom, forgatom, forgatom, de nem tudok jól ráérezni, hogy mikor kell elengedni, hogy bombát érjen. Mindig már csak akkor látom, hogy jól van, amikor elengedtem és látom, hogy merre száll. Aztán egyszer csak sikerült három bombának is nekivinni, így feladta a küzdelmet. És vége a játéknak. Továbbra is azt gondolom, hogy a Super Mario 64-nek van a legszebb ending zenéje, eddig minden alkalommal elérzékenyültem rajta egy kicsit. Aztán most csütörtöktől letölthető lesz a Mario Kart 64, úgyhogy nem fogok unatkozni játékok tekintetében.

Végignéztem a Rakudai Kishi no Cavalry-t, így most elkezdtem néhány animét. Többet is meg akartam nézni, de megálljt parancsoltam magamnak, mert azért csak jó mást is csinálni. A Rakudai Kishi amúgy egészen jó anime, átlagon felülinek mondanám a kategóriájában. Tetszik, hogy nem a srác szerencsétlenségére hegyezték ki a sztorit, meg hogy maga sem volt ilyen, hanem látszik, hogy mindent megtesz, hogy a lehető legjobb legyen. És amiket még írtam korábban. És hogy miket nézek manapság?

Groove Adventure Rave: Ez is shounen, viszont nem úgy néz ki, hogy ki fog emelkedni az átlagból. Na ez is olyan anime, amit az opening és az ending előadója miatt kezdtem el nézni, aki nem más, mint Yonekura Chihiro. A Butterfly Kiss (opening) az egyik legnépszerűbb dala, nekem is nagyon tetszik, kiemelkedik az énekesnő többi dalai közül. Az ending dal, a Kohaku no Yurikago meglehetősen sajátos hangulatú. Mélabús, kicsit sötét, de hallgatható. Nemrég meg is csináltam belőlük (az openingből és az endingből egyaránt) a kfn-t, meglepett, hogy sikerült sok képet találni az animéből. Azt gondoltam, hogy nem annyira ismert, legalábbis itthon nem hallottam róla. Ez is olyan történet, hogy folyamatosan adagolja a háttérsztorikat. A 15. résznél tartok, és egyre jobbá és érdekesebbé válik. Egy srácról szól, aki egy hóember-szerű élőlényt keres, aki elkeveredett a kaszinóban. A kisállatka neve Plue, és ha engem kérdeztek, elképesztően aranyos. Itt találkozik egy Elie nevű lánnyal, aki épp kedvenc időtöltésének hódolt. A kissé viszontagságos "bemutatkozás" után úgy döntenek, hogy mégis együtt folytatják útjukat. A lány amnéziás, Haru megígéri, hogy segít neki visszaszerezni az emlékeit, cserébe ő segít a srácnak az útján. Lassan indul be a történet, és nem is vonja magamra azonnal a figyelmemet, de aztán ahogy egyre érdekesebbé válik, úgy ragad magával a hangulat. El is gondolkodtam azon, hogy mivel a Fairy Tail-t is ugyanez a stúdió csinálta, az is lehet ennyire hangulatos. És akkor megéri végignézni.

A Prince of Tennis-ről már írtam korábban, továbbra is nagyon bejön.

Az F-Zero: Falcon Densetsu animét már láttam korábban, de megálltam a 33. rész körül. Most úgy döntöttem, hogy újra megnézem, ezúttal végig. Egyrészt, mert az openinget HIRO-X énekli, akárcsak a Prince of Tennis openingjét, másrészt meg nagyon szeretem a játéksorozatot. Mivel sportanime (vagyis hát játékadaptáció), olyan nagy történetre nem kell számítani. Csak annyi maradt meg bennem, hogy megy a verseny, és minden egyes részhez tartozik külön történet, mely általában egy adott szereplő háttértörténete. Jó látni, hogy szerepel mind a harminc játékokban is játszható karakter. Vannak további szereplők is, ők csak az F-Zero: GP Legend nevű Game Boy Advance játékban voltak játszható karakterek. Az anime is lényegében ennek a játéknak a történetét dolgozza fel. A GP Legend ugyanis a két F-Zero játék közül az egyik, melynek saját története van. A másik a GameCube-os F-Zero GX. Nekem bejött az anime, de hallottam olyan videojátékosok véleményét is, akinek nem tetszett.

Egyéni vélemény Yonekura Chihiro: jam című albumáról

Az utóbbi időkben igencsak ráfüggtem Yonekura Chihiro zenéjére, köszönhetően a Revival! dalnak, amit én eddig a 2013-as év legnagyobb durranásának tartok. Mondjuk az tény, hogy idén nem nehéz durrantani, mivel a többi általam szeretett előadó, együttes nem nagyon virított. A JAM Project: Yume Sketch kislemeze volt talán eddig a legnagyobb, de az is csak úgy, hogy gyenge év volt eddig. Szerencsére a Revival! helyére tette a dolgokat, nagyon remélem, hogy megmozdul végre valami. De most nem a 2013-as évről szól ez a post, hanem Yonekura Chihiro 6. stúdióalbumáról.

Mivel a Kaleido Star rántott be 2006. augusztusában az animék világába, így Yonekura Chihiro volt az első, akiről egyáltalán hallottam, mint japán előadó. A Yakusoku no Basho he bizony a mai napig nagy kedvenc, csak aztán ahogy sikerült megszerezni az albumait, és egyre másra hallgattam őket, be kellett látnom, hogy az énekesnő nem a változatosságáról híres. Nem is hallgattam őt egy jódarabig, majd hosszas szünet után a "jam" album volt az, ami visszazavart az énekesnőhöz. Úgy vagyok ezzel az albummal, hogy ha egy stílust is művel az énekesnő (ez az oldottan vidám, tegyünk meg mindent a boldogságunkért, stb., írtam erről nemrég), akkor itt hozza ki magából a legtöbbet, mert itt van változatosság, és szinte minden egyes dala zseniális. A kép egyébként az album borítója, megpróbáltam valami összefüggést keresni az üvegház és az album címe között, ennyi tellett tőlem. ^^' Lássuk a dalokat egyesével.

1. Dolphin Song: Már a legelső dal is érezteti, hogy az énekesnő valami nagyot készül alkotni. Becsukod a szemed, ellazít. Ütemes, gyönyörű szép szám, jó érzés hallani, hogy Yonekura Chihiro harmóniában van saját magával, ugyanis így csak az képes énekelni, akiben megvan a lelki béke. 10/10
2. Butterfly Kiss: A RAVE MASTER anime opening dala Chihi harmadik legsikeresebb kislemeze. A siker pedig jár neki, ugyanis nagyon jó dal. Ezelőtt talán soha nem énekelt ennyire élettel telien, még szexiség is van az énekben, melyet a fantasztikus zene csak még jobbá tesz. 9,5/10
3. Hidamari wo Tsurete: Ez a nyugalom, ami ebből a dalból árad, azt szavakba nem lehet önteni, mennyire jó érzés, ahogy átadja az énekesnő. A második refrén utáni zene pedig szinte elringatja a szívet. A hangulatához képest kicsit erős a refrén, de a többi része teljesen rendben van. 9/10
4. Amai Amai Doku: Furcsamód, annyira nem megy Chihi-nek ez a sokat sejtető, már-már buja hangvételű ének, amivel zárja a dalt, az egy kicsit el lett rontva, de amúgy kellemes szerzemény. Mondjuk ez az "édes" hangvétel az egész dalt végigkíséri. 9/10
5. Kohaku no Yurikago: Egy nagyon érdekes dal, az elején hallható csendes zenéből felrémlő erőteljes hang egyfajta kellemes feszültséget idéz elő, és az ének is ezt a vonalat követi. A refrén erőteljessége meg vegyük úgy, hogy követelmény, de amúgy rendben van, mert végig ugyanazt a jó érzést érezteti. 9/10
6. Hama no Mary: Ki az ágyból, a székből, Mary tengerpartján kötelező a tánc! Ez volt az első olyan dal, amire az album első végighallgatásakor komolyan felfigyeltem, de nem is lehet nem figyelni rá, annyira erőteljes. Ha valaki laposnak érezné az eddigi dalokat, azokat ez a nóta biztosra felrázza. 9,5/10
7. Lens Goshino Sora no Shita de: Az eddigi dalokhoz képest kis visszaesés, de nem vészes. Annyira nem marad meg bennem, csak a refrének utáni zene, az annyira csodálatosan szép, nyugtató, mint egy altató, gyerekdal zenéje. Eddig ez a legtipikusabb Yonekura Chihiro dal, de szerencsére a jobbak közül való. 8,5/10
8. It's a beautiful day: Szintén kicsit lejjebb adott az igényekből, de az album összessége felhúzza a dalt. Ezért van az, hogy ha egy dalt korábban kislemezről megismertünk, az albumon teljesen más hatást ad, mert a többi dal közege is meghatározza az adott nótát. Egy rosszabb albumon csak legyintettem volna, hogy olyan, mint a többi, de itt nagyon jónak hangzik, már csak azért is, mert ha valaki albumokat hallgat, akkor akaratlanul is megszeret olyan dalokat, amik esetleg nem emelik a minőséget. Ugyanis ez az a fajta gondtalan dal, amitől régen a falat kapartam, hogy már túl sok ez Chihi-től, de ezen az albumon ez lazán belefér. 8/10
9. Little Soldier (album version): Általában nem sokban szokott különbözni az eredeti, kislemezen hallható verziótól egy albumra is felkerült dal, legfeljebb egy-két utólag jött ötlettel csinosítják. Itt sem hallani olyan nagy változást. A dal egyébként a Jikkyou Powerful Pro Baseball 8 anime openingje. Úgy nem olyan nagy szám, de bőséggel megfér az albumon, ez konkrétan emeli a vidámságával az egész korong hangulatát. 8,5/10
10. Lilac no Hanataba wo: Mert nem lehet minden egyes dal tökéletes. Na ez is tipikusan az a fajta Chihi-féle ballada, amiből már túl sok volt, és ez a dal úgy sem hat meg, hogy ezen a lemezen van. Olyan kellemes, meg jó hallgatni, de nem sokat mond. 6/10
11. "Ai no Uta" (album version): Maga a dal nem sokban különbözik az eredetitől, sokkal inkább abban, hogy a végén nincs vége, hanem kb. egy perces szünet után jön egy nagyon kellemes ballada, melyről csak többedik meghallgatás után esett le nekem, hogy ez a Hidamari wo Tsurete egy újabb változata. Csodálatosan, szinte könnyfakasztóan szép, ilyenből kellene sok száz és ezer az énekesnőtől. De a dal főrésze is egészen jó, de a lezárás teszi nagyon széppé az egészet. 9/10

Na, hát ennyi volt. Fontosnak tartottam, hogy írjak az egyik kedvenc albumomról, hogy ezzel is ismertebbé tegyem. Ha nagyon professzionálisan akarom szemlélni a dolgokat, akkor azt mondanám, hogy az a nem is annyira kicsi szakadék választja el Okui Masami zsenialitásától, hogy őneki az albumai konkrét történetet mesélnek annyira egybe vannak a dalok, míg ez Yonekura Chihiróról nem mondható el. De ha minden albuma ilyen lenne, akkor egy nagyon jó énekesnőnek tartanám.

37/40