Játék kisebb következménnyel

Eléggé rosszul állok a Backloggery profilomban, ha azt nézzük, hogy 355 játékot tartok benne nyilván, ezek 61,3%-a befejezetlen. Elhatároztam, hogy leviszem ennek az arányát 50% alá. Ennek szellemében fejeztem be Wii U-n a Super Mario Advance-et és a Super Mario Advance 4: Super Mario Bros. 3-at. Folyamatosan keresem azokat a játékokat, amelyeket viszonylag könnyen végig tudok játszani, hogy csökkentsem az arányt. De azért annyira könnyen nem megy.

Most, hogy itt vagyok Békéscsabán, úgy döntöttem, hogy szétnézek a retro konzolok között, hogy mi az, amit talán könnyen végig tudok játszani. Így esett a választásom a Dr. Marióra. Mivel a Backloggery-ben nincs külön szabály arra, hogy mikor "beat" egy játék, és mikor "completed", ezért a Dr Mario esetében azt találtam ki, hogy akkor lesz "beat", ha LOW sebességben megcsinálom mind a 20 szintet, és akkor lesz "completed", ha ugyanezt megcsinálom MED és HIGH sebességben is. Ennek szellemében láttam neki NES-en a játéknak. Végigvinni ugyan nem sikerült, de igen közel jutottam hozzá: 19-es szintig jutottam el, és 110.100 pontot gyűjtöttem össze, ez új rekord.

Tegnap ezt a rekordot akartam megdönteni, hovatovább megpróbálni végigvinni, de sajnos a pillanatnyi áramszünet ezt nem engedte, és a 13-as szintnél kikapcsolt a NES magától... Nem vagyok az a fajta, aki ennek hatására elkezd őrjöngeni, de nagyon bennem volt, hogy végig akarom vinni. Megnéztem a profilomat, és azt láttam, hogy Game Boyon rosszabb az eredményem, ezért itt javítok. Úgyis nagyon rég volt a kezemben régi Game Boy, itt a lehetőség. Végigvinni itt sem sikerült, a 18-as szintig jutottam el, és 96.000 pontot gyűjtöttem benne össze. Csak aztán a játék után közvetlen, irgalmatlanul elkezdett fájni a fejem. Nem is feltétlen a kis kijelző lehetett a gond, hanem ha rosszul tartom a Game Boyt, akkor egyrészt kicsit homályos volt a kép, másrészt meg mintha megduplázódtak volna az alakzatok, nem egyszer fordult elő, hogy nem tudtam pontosan kivenni, hogy épp milyen vírus van ott azon a helyen, és rossz kapszulát tettem rá. Akkor meg kellett erőltetnem magam, hogy jobban figyeljek. Ennek összessége okozhatta a fejfájást, ami azért is ijesztett meg, mert egyrészt ilyen soha nem fordult elő, másrészt meg nem vagyok az a fejfájós típus. Négyévente egyszer, ha előfordul... És most ilyen erősen. Elgondolkodtatott, hogy ez legközelebb is kialakulhat-e, és ha igen, mit lehet ez ellen tenni. Pedig amúgy nagyon jó játék.

Save Game független videojáték kiállítás és jegynyerő verseny

Tegnap volt a Save Game videojáték kiállítás, melyen sok retro konzol volt kiállítva.

Még múlt hét csütörtökön volt ún. jegynyerő verseny a rendezvényre, amin részt vettem. Láttam esélyt a győzelemre, mert azt gondoltam, hogy nem lesznek sokan, és volt Dr. Mario is, úgy voltam vele, hogy vannak esélyeim. A Hyp-R Zone-ban volt, az emeleten, a retro részlegben. Oda akartam érni a 18 órás kezdésre, sikerült is negyed órával előtte megérkezni. De a 18 órási kezdésre csak ketten voltunk. Úgyhogy vártunk még. Nem is lett volna esélyem, mert egy olyan lány jött (aki egyébként nagyon meglepett, hogy megjelent), akiről tudom, hogy többszáz órát Dr. Mariózik. De aztán szépen lassan jöttek mások is. Úgy jöttek be 18.30-ra az emberek, mintha ez lett volna a hivatalos kezdő időpont. Össze is gyűltünk kb. 12-en. Három játék volt hivatalosan meghirdetve, ahol versenyezni lehetett:

1. Dr. Mario Super Nintendóra
2. Frogger Sony PlayStation-re
3. NBA JAM Sega Mega Drive-ra

Neveztem mind a háromba, hiszen ezzel ki is próbálhatom a játékokat. Először az NBA JAM-ben játszottam. Ez egy sajátságos hangulatú sportjáték, ahol még csak nem is feltétlen kell a kosárlabda szabályait szorosan követni. Egy kis taktikával lehet benne nyerni. Tovább is jutottam az első körben, a másodikban viszont már kiestem. A Dr. Marióval egyből azzal a lánnyal kerültem össze, akiről írtam, hogy rengeteget játszik vele. Meg is látszott, azonnal, hogy mennyire jó, egyből elvert. Ahogy mindenki mást is, azt ő nyerte meg.

Ahogy az NBA JAM-mel, úgy a Froggerrel is most játszottam először. Ez egy érdekes logikai játék, ennek fizikájával már találkoztam máshol, de nem tudom, megmondani, hogy hol. Az a lényeg, hogy egy békával kell átmenni a többsávos úttest túlsó végére vigyázva az autókkal. Majd át a folyón, ahol farönkökökre kell állni, vagy teknősök hátuljára lehet ugrálni. A teknősök néha elmerülnek a vízbe. Ha a béka vízbe esik, vége a játéknak. Ami amúgy biológiailag teljességgel logikátlan, hiszen a béka kétéltű állat. Mindegy, az a lényeg, hogy ez a játék viszont nagyon jól ment. Utolsóként játszottam, és rekordot állítottam be, ugyanis 12 másodperc alatt értem a pálya végére. Azt hiszem, 13 másodperc volt az addigi rekord...

Így nyertem jegyet a Save Game-re. ^^ Jeggyel és kóddal be is jutottam a rendezvényre. Jó is volt, volt sok retro konzol. Ami nagyon imponáló, hogy sok volt a gyerek is, akik ugyanúgy érdeklődnek a régi játékok iránt, mint az újdonságok, és a VR iránt. És ugyanúgy eljátszanak a régi nagy klasszikusokkal is. A Flippermúzeum is jelen volt, és volt általuk néhány árkád gép is. Nem tudom, hogy ők hozták-e a Super Mario Bros. gépet is, de az is milyen aranyos volt, hogy a NES-es Super Mario Bros. játék árkád változatával úgy játszott egy kisgyerek, mintha ez lenne a trendi játék. Így olvadnak össze a generációk, és itt nem érzem azt, hogy 31 évesen akár egy 15-16 éves tinédzser apja is lehetnék, mert akkora a generációs szakadék. Alapvetően a Nintendós részlegen voltam bagszival. Három Nintendo Switch volt kiállítva. Az egyiken Mario Kart 8 Deluxe volt, a másikon ARMS, a harmadikon pedig The Legend of Zelda: Breath of the Wild. A retro konzolok között egészen pontosan 6 Super Nintendo volt kiállítva, mind olyan játékokkal, amiket még csak nem is láttam. O_O Néhány kazettának az eredetiségét is megkérdőjeleztem magamban. Nem próbáltam ki egyik játékot sem. Viszont most vettem kezembe életemben először Sega Dreamcast controllert. Soul Calibur volt benne. Eléggé kényelmetlen a controller, mintha egy tányér alján lennének dudorok, és csak ott lehet megfogni. A játék se igazán jött be, úgyhogy az első találkozásom a Dreamcast-tel nem volt annyira jó. De most nézem, hogy mennyire szeretik az emberek ezt a játékot. O_O El tudom képzelni, hogy akkor generációkat mozgathatott meg, de semmi újdonságérzetem nem volt.

A DDR-nél voltam még jelen, ki akartam próbálni. Láttam, hogy vannak anime dalok is, kerestem, hátha találok olyat, amit szeretek. Fent van Hayashibara Megumi-tól az egyik nagy kedvencem, A HOUSE CAT, mely a Bannou Bunka Nekomusume DASH!! OVA openingje, egyből erre esett a választásom. Easy-re állítottam, mert nagyon keveset DDR-eztem életemben, de ez így is valami rettenet volt. Fel kellett adnom, mert annyira nehéz volt, mintha a világ élvonalába tartozók közül játszottam volna a könnyű szintet. Bagszi magyarázta, hogy az irány billentyűkkel is lehet irányítani a DDR-t, és ehhez van a nehézség optimalizálva. Ó, hát persze, táncoltassuk meg az ujjainkat, mi? Mintha erről szólna a DDR. De inkább arról van szó, hogy nekem nincs hozzá érzékem. Alapvetően nem szeretek táncolni, semmi mozgáskultúrám nincs, és a hátsó nyilat se találtam el sokáig, nem tudtam, hogy hátrább kell lépni, így mindig középre léptem. Másoknak jobban ment. Szívesen néztem őket, segítettem nekik a gépnél számot választani. Fent volt a Kaleido Star: Yakusoku no Basho he DDR-e, ezt is eltáncolta valaki, de volt, aki Pokémont szeretett volna. Hogy miért az Europop verziója volt fent a Mezase Pokémon Master dalnak, azt nem tudom, de megizzasztotta azt, aki azt választotta ki. De jól választott az, aki a NARUTO-ból a GO!!!-t táncolta el, az relatíve könnyű volt, és élvezetes is.

Több nyereményjáték is volt a rendezvényen, melyeken lehetett nyerni kisebb és nagyobb értékű nyereményt. A Kahoot rendszerében három kvízkérdést csináltak, ezekben mind 15-15 kérdés volt, és társasjátékot, Regamex belépőjegyet, vagy Flippermúzeumba lehetett belépőjegyet nyerni. Csak az elsőben vettem részt, de meglepődtem, hogy milyen jól ment. Az eleje nehézkesen indult, de aztán egyre feljebb jöttem, olyannyira, hogy 1-2 kérdés erejéig 1. helyen is voltam. Végül 3. helyen végeztem. Ennek is örültem, volt olyan, amit tippeltem, ráérzésre gondoltam, hogy az lehet a helyes válasz (ez be is jött), de olyan is volt, amit biztosra tudtam. Az, hogy hány színvariánsban jelent a Nintendo 64, azt akkor nem is gondoltam volna, hogy 25-ben. Csak aztán leesett, hogy minálunk tényleg csak néhányban, a japánok szeretik a szivárvány minden színárnyalatában tudni a szeretett konzoljukat, és ott elképzelhető, hogy tényleg mindenféle színben pompázik a N64. Azt tudom, hogy a GameCube sokféle színben jelent meg Japánban, de hogy ennek a Nintendo 64 is áldozata lett volna, azt már nem.

A másik két Kahoot kvízen nem tudtam jelen lenni, mert Super Mario verseny volt. Na ez nagyon érdekes volt, és tanulságokkal teli. A Super Mario All-Stars játék Super Mario Bros. 3 játékában van Battle Mode, azon ment a verseny. Ennek az a lényege, hogy a Mario Bros. játékot alakították át párbajjá, ahol vagy 5 érmét kell összegyűjteni, vagy élet-halál harcot vívni. Aki öt játékot megnyer, az nyerte meg a versenyt. Ebből volt egyenes kieséses verseny. 36-an neveztünk, mert a nyeremény nem volt akármi, egy PlayStation 4 konzol. Hát annak nagyon örülnék, de mivel azt gondoltam, hogy vannak nálam sokkal sokkal taktikusabb játékosok, ezért olyan nagy esélyt nem adtam neki, de azért jó volt elképzelni, hogy milyen lenne megnyerni. Meneteltem szépen előre, úgy néz ki, hogy ez a játék nagyon is megy nekem. Egymás után nyertem meg a fordulókat, ahogy mentem előre, úgy kezdtem magam egyre inkább beleélni, hogy talán enyém lehet a PlayStation 4... El is jutottam a végső döntőig. Nagyon izgalmas volt a játék, itt már magam is megéreztem, hogy mi is az az eSport, és hogy mennyi minden számít. A tudás, a reflexek, esetlegesen a taktika mellett, hogy fejben jelen legyünk. Ezen múlt a dolog. A döntőt sajnos elvesztettem, és 2. helyen végeztem végül. Rettenetes élmény volt, hogy egyre inkább elhittem, hogy enyém lehet a főnyeremény, aminek önmagában nagyon örültem volna, de másfelől ez lenne életem legnagyobb értékű nyereménye, amit valaha nyertem volna. Hogy ezt így elképzeltem, volt olyan, hogy azért vesztettem el egy menetet, mert kihagyott az agyam, és nem fogtam fel, hogy mi zajlik körülöttem. És amikor elvesztettem az utolsó játékot, az olyan volt, mintha kalapáccsal egy jó nagyot rávertek volna minden álomképre, és szilánkosra törve a földre hullott volna minden. Kegyetlen érzés, és főleg azért, mert csak az első helyezettet díjazták, tehát már én, ezüstérmesként sem kaptam semmit. És ez azért nagyon rossz, mert ez olyan, mintha csak az 1. helyezett játéka számít, az a 10 pontos játék, már a második helyezetté már csak kb. 3-4 pontot ér a 10-es skálán. Az, hogy a győztes ilyen értékes nyereményt kapott, de utána senki semmit, az erősen ezt az érzetet kelti. Ha jól emlékszem, valamelyik konzolbolt ajánlotta fel a nyereményt, nem tudom a hátterét, de valamilyen módon lehetett volna díjazni a második és harmadik helyezettet is, mert azért eléggé kemény verseny lett a végére, amit szerintem még nézni is élmény lehetett, nemhogy játszani. Ez volt életem legrosszabb legjobb helyezése, amit valaha elértem. Lehet persze magyarázni, hogy nagyon szép másodiknak lenni a 36-ból, és sokat számít, még ott végig is gondoltam magamban ezt, de ott abban a lelki állapotban ezt nem fogadtam el. Kell még idő, mire ez leülepszik, és tényleg ez a gondolat domináljon bennem.

A végére beesett Nari is. Eljött volna egész napra, csak baráti összejövetele volt, és annak végeztével nézett be a Save Game-re. 2 órát volt ott, de ezt is élvezte. Elmeséltem neki, hogy jártam, megmutattam neki a Mario Bros. játékot, ahol ezüstérmes voltam, aztán le nem lehetett vakarni a Mario Kart 8 Deluxe-ről. A végére beszálltam én is a játékba. Most is ment, ahogy ment, 200cc-n nem tudom komolyan venni a játékot. De kisebb térfogaton jól ment a játék, és élmény volt többekkel játszani, akik ott voltak.

19 órakor már menni kellett, mert addig tartott a rendezvény, utána már nekik is össze kellett szedni magukat. Narival együtt indultunk haza, néhány Discordos eseményt beszéltünk meg élőben. Én a Népligetnél szálltam le az egyes villamossal, aztán metróval mentem haza. A második helyezettes eredményt leszámítva egyébként nagyon jó nap volt, élveztem, és a szervezők is nagyon szimpatikusak voltak. Szívesen veszek részt a rendezvényeiken legközelebb is.

Csináltam képeket, igyekeztem odafigyelni, hogy ezek már jobban sikerüljenek, de még így is van néhány, amelyik homályos lett. Az elkészült képeket itt lehet megnézni.

Nintendo 3DS statisztika – 2015. június 21.

Néha írok Nintendo 3DS Activity Log statisztikát, hogy vezessem, hogy állok. A Top 10-es listát írom ki.

Eddig 84.117 lépést tettem meg.

Az eddig 10 legtöbbet játszott játékok listája:

1. Nintendo 3DS Sound - 7:00
2. Mario's Picross - 5:49
3. Mario Kart 7 - 5:31
4. Mario Golf - 2:38
5. Nintendo eShop - 2:36
6. Nintendogs + Cats - 2:17
7. Dr. Mario - 1:27
8. WarioWare, Inc.: Minigame Mania - 1:24
9. StreetPass Mii Plaza - 1:20
10. Super Mario Bros. 3 - 1:15

Angliaban 5., 6. nap

Tegnap nem irtam, mert szintugy esemenytelen volt. Inkabb ma, ugyis nagy bulibol jottem el, Huicong-gal Mario Kartoztunk, tokre elvezte, es nagyon ugyes benne. 50cc, easy-n jatszottunk, de a vegere mar felallt a dobogo 3. fokara.

Tegnap a Tescoban voltunk vasarolni, delben jott Dominik keresztanyja, Norma. Jo erzes, hogy igy emlekszik ram, nagyon szimpatikus holgy. Kerdeztuk tole, hogy megvan-e meg az a kigyo, amit akkor lattunk, amikor nala voltunk, de mar meghalt. 3 eve voltunk nala, a fia szereti az ilyen allatokat, es amikor mutatta a kigyot, egyreszt megsimogattuk, de csak egy nagyon piciket... Aztan, amikor Dominik meglatta, ugy megijedt tole, ugy rohant lefele a lepcson, hogy alig birtuk elkapni. Akkor meg csak 1 eves volt. Aztan en meg elsetaltam Lizcard-ba, jol esik, szeretem ezt a kornyeket, ahol a noverem lakik, csendes, nyugodt, kellemes legkoru.

Ma viszont mertem nagyot almodni, es messzebbre setalni. Noverem ma sem ert ra, mert itt volt az egyik baratnoje, es kozosen fozocskeztek. En meg delelott elindultam, hatha visszaerek delutanra. A Google Maps-szel megneztem, hogy kell eljutni Birkenhead-be. Olyan 2,7 merfold (kb. 4 km), es 45 perc az ut gyalog. Az lepett meg, hogy nem is olyan nehez eljutni oda. Nem kacskaringos az ut, hogy fordulj meg 50-szer, azt majd odaersz, lenyegeben 3 nagy utca, benne 1 hid, es 2 korforgalom, es mar ott is voltam. Es tenyleg 45 perc volt. Jo erzes volt egyedul, szabadon szetnezni, nem zavartatva magam senki altal. Tobb konzoluzletbe is bementem, es erosen elgondolkodtatott az, hogy most vagy az en gondolkodasom valtozott meg, vagy tenyleg altalanosan megdragultak a konzoljatekok Angliaban. Szeretek szetnezni meg most is konzolboltokban, de mintha nem lennek annyira motivalt affelol, hogy jatekokat megyek. No azert nem jottem haza ures kezzel, a Big Brain Academy Wii-re csak £3 volt az egyik helyen, azt megvettem. Viszont azt meglepetten konstataltam, hogy bar annyira nem dragultak meg brutalisan a jatekok arai a tobbi helyen, de a GAME az elnyerte a "brit 576 KByte" statuszt, csak ott £35-£40 a 3DS jatekok, es £50 a Wii U. Az ASDA-ban peldaul a legujabb 3DS jatek £32.97. Es Pokemon Black & White kiarusitas van, csak £13.83. Az meno ar.
Szetneztem abban az uzletben is, ahol retro jatekok vannak, gondoltam hatha talalok retro GBA Disney jatekot, de sajnos nem. Olyat minden tovabbi nelkul vettem volna. Meg kerestem bagszinak angol Pokemon Stadium 2-t, de az sem volt. Bezzeg a sima Stadiumbol annyi volt, hogy Dunat lehetne rekeszteni vele. Ami elgondolkodtatott, az a Street Fighter 2, de feltem, hogy tulsagosan draga, nem kerdeztem meg az arat. Mert pl. volt Dr. Mario fullosan £14-ert, de akkor is sok erte. 2005-ben a komplett NES-es Super Mario Bros.-t £5-ert vettem. Ekkor ilyen Gamer-mennyorszagnak gondoltam Angliat, de most... Valtoznak az idok.

Viszont beneztem a Sports Direct-be, mert szerettem volna egy ilyen egyuttes polot es rovidnadragot venni. Talaltam is egy feher egyuttest, a polo £11 volt, a rovidnadrag meg £6. Nagyon lelkes lettem tole, de kicsit hezitaltam, mert mi van, ha a tobbieknek nem fog tetszeni otthon? De megis megvettem, mert 28 napig a penzt is visszaadjak, ha nem tetszik, csak a papirjat ne tepjuk le rola. Csak otthon probaltam fel, es tetszett. Szerintem en jol vagyok a 65-70 kg kozotti sulyommal, inkabb gyurni kene, es akkor igazan szexi leszek benne. Anyamnak is csak annyi kifogasa van ellene, hogy mar annyi polom van, nem kellett volna azt megvennem. Valoban rengeteg van belole, de a felet inkabb kiselejteznem, majd ha hazamegyek, ott ugyis van olyan ruhakontener, ahova a hasznalt, de meg jo ruhakat lehet tenni, es odateszem, ami nem kell. Mert igazan csak most kezd kialakulni az az oltozkedi izlesem, amiben jol erzem magam, es szeretek sportosan oltozkodni, es inkabb valtanek erre, ugyan van egy par olyan polo, amit mar nem viselek szivesen, ezeket meg szeretem. Mar csak kulsoleg kene alkalmazkodni hozza. A Wii Fit altal szerettem meg komolyabban a mozgast, es rajottem, hogy szeretek sportosan oltozkodni. Elotte meg nem nagyon erdekelt, hogyan oltozkodok, a noverem tobbszor is szova tette, hogy ruhazat teren nagyon igenytelen vagyok, es valtoztassak rajta, de igazabol tenyleg csak mostansag kezdem csak igazan megerezni, hogy tenyleg ruhazkodas teren is adnom kell magamra. Holnap sportcipot veszunk.

Aztan hazasetaltam. Hazafele mar elegge faradt voltam, ugyhogy jo is volt egy kicsit leulni. Noverem egyik baratnoje jott at, akinek 4 fia van. Ugyhogy nem sokat voltam lent, mert nem szeretem a nagy gyerekzsivajt. De annyira azert voltam, hogy kiprobaljam a Wiis Big Brain Academy-t. Hat, sokkal jobb, mint a DS-es. A grafika jobban kihasznalja a Wii egyediseget, es a feladvanyok is szorakoztatobbak. Egyebkent ilyen husos teszta-szeruseget csinaltak kozosen, a felnottek Dominik, es a 4 gyerek. Ezt szoktak a kinaiak ujevkor enni. Az egyik ilyen husba egy penzermet tesznek, es aki megtalaja, az meggazdagszik abban az evben. En elotte mindig ockodtam, mert ugy fozik, mint a derelyet, es ugy voltam vele, hogy nyers ize marad a husnak, ezert soha nem probaltam meg, de most igen... Ilyenkor erzem, hogy mifele dolgokbol maradok ki, ez valami rettenetesen finom volt! Csak a szojaszosz, amibe marotgatni kell, az nagyon sos volt, ezert azzal vigyazni kellett. Csak ahogy lattam, hogy a gyerekek hogy kinozzak szegeny macskat ezembe juttattak azokat az allatos filmeket, ahol beszeltek az allatok, es hogy atkoztak az embereket. Szerintem a macska is gondolhatott hasonlokat. ^^' Probalt aludni, de a nagy hangzavartol nem tudott, ezert felvittem a szobamba, hadd aludjon, de par perc mulva lejott.

Aztan a vegefele Huicong nagyon rakapott a Mario Kartra, jokat jatszott a gyerekekkel, latszott, hogy elvezte, aztan a vegere, amikor mar mi ketten jatszottunk, akkor mar jol ment neki. Dominik meg atment a fiukhoz aludni. Es most itt vagyok. A holnapi nap is nagyon jo lesz, mert megyunk edzeni, Joga, es Kick Box. Meg soha eletemben nem Kick Box-oztam, de valamikor el kell kezdeni valamikor nem igaz? ^^'

50.000 és magyar nyelvű Dr. Mario leírás

Az éjszaka folyamán átléptük az 50.000-es látogatottságot! Nagyon örülök neki, és köszönöm mindenki, aki látogatja a blogot! ^_^ Ennek örömére majdnem kigyulladt a lakás. De viccen kívül. Ma reggel ébredés után valami enyhe szikrázó hangra lettem figyelmes. El nem tudtam képzelni, mi az. A fürdőszobából jött, szétnézek, és látom, hogy a mosógép mögött füstöl a dugalja. O_O Gyorsan áramtalanítottam az elosztót, utána kihúzom a mosógépet, látom beszivárgott egy kis víz. Még jó, hogy megvárta a reggelt a víz, álmomban haltam volna meg. O_O

És lefordítottam magyar nyelvre a Dr. Mario német nyelvű leírását. Igyekeztem nagyjából oda tenni a képeket, ahol a füzetben van, néhány artwork-öt a Spielanleitung-ból vettem, ezeket sehova nem rakták ki netre, pedig nagyon menők. Lehet, hogy a vájt szeműeknek látszani fog, hogy csak Painttel vágtam ki, de szerintem így is nagyon jó. De mindegy is, inkább nézzétek meg:

Magyar nyelvű Dr. Mario (NES) leírás

PDF formátum. Azt örömmel konstatáltam, hogy mégsem felejtettem sokat németből. ^^ Általános iskolában két nagyon jó tanárom volt, akik jól megtanítottak németül, de gimnáziumban egy kezdő tanár volt, aki eléggé rendszertelenül tanított, és úgy összekutyulta az egészet, hogy szinte meg is utáltatta velem a nyelvet. De ezen túllépve, érdemes lenne szerintem németet is tanulni, hiszen ha nem is világnyelv, de fontos nyelv Európában.

Dr. Mario jelenlegi egyéni rekordok

Most nagyon elkapott a Dr. Mario láz. Annak idején nem játszottam vele, csak a német reklámokat láttam. Csak jóval később volt lehetőségem játszani vele, és nagyon bejött. Legtöbbet a WiiWare-es verzióval játszottam, az a legjobb szerintem. Most a két legősibb változattal játszottam sok, fejleszteni akarom magam benne. Most ezek az egyéni rekordjaim:

NES:
Szint: 14
Pontszám: 64.000

GB:
Szint: 8
Pontszám: 21.100

A Dr Mario egy nagyon jó logikai játék, a gyors problémamegoldó képességet fejleszti. Ugyanis, ha hibázol, még akkor is van lehetőség javítani. Mind a két verzióról írtam tesztet:

Dr. Mario (NES verzió)
Dr. Mario (GB verzió)

Gondolkodtam azon, hogy egybe írtak a két játékról, mert azért sok az átfedés, de nem akartam két adatlapot, és két értékelőt tenni. A szöveget igyekeztem változatossá tenni, bár itt-ott van másolás. Remélem, tetszeni fog. :)

Dr. Mario promós anyagok

A NES-es papírok ritkák, ezért nagy kincsek. Egy párat közzétennék:

Club Nintendo papír:

Azt gondolom, ezek után nem kell részleteznem, hogy annak idején miért is gondoltam a németet a Nintendo nyelvének. :) Nagyon jó (volt) az osztrák Stadlbauer, sokat dolgoztak, melynek köszönhetően nemcsak színvonalas volt az osztrák Nintendo munkája, hanem sokat tettek annak érdekében, hogy közel kerüljenek a Nintendo rajongókhoz, elég csak a Club Nintendo magazinokra, és a német nyelvű guide-okra gondolni. Nagyon remélem, hogy a megújult 3DS Hungary jó alapot ad arra, hogy végre valahára Magyarországon is komolyabb képviselet legyen. Itt van pélául a PlayIt! De nem megy oda a Nintendo, mert nem támogatja a rendezvényt. Ezt meg is szoktuk tőlük, de mi, a 3DS Hungary-sek mentünk volna 3DS-t promotálni, de nem engedik meg, mert mivel a Nintendo nem támogatja, ezért semmilyen Nintendós terméket nem lehet promotálni. Mindezért nagyon hálásak vagyunk.

Íme egy kis játékajánló:

És végül bescanneltem a Dr. Mario német nyelvű leírását, amit letöltés formájában közzé tennék. Ha lesz egy kis időm, lefordítom magyarra:

Dr. Mario (NES) Spielanleitung

Beszélj meg tanulni!

Tegnap Krisi megünnepelte a születésnapját. Én 8.47-kor érkeztem meg Pestre, és a Keleti aluljárójának metrómegállójánál vártam meg Krisit, és egy közös barátunkat, Papp Attilát, és hárman elmentünk a Pecsába. Attila Pokémon Colosseumot vett magának, Krisi egy másikfajta Super Mario Brost, ami csak a borítójában különbözik a másiktól, én meg Pokémon Goldot, Pokémon Pinballt, és egy Dr. Mariót Game Boyra. Ezután mentünk a 70-es Trolival, az Izabella utcáig, de én a Kossuth térig akartam menni, mert ott is van kettes metró megálló, és onnan is eljuthattunk volna a 16. kerületbe. Csak ezek olyan okosok, hogy hogy leszálltunk az Izabella utcánál, mert azt mondták, hogy megy onnan egy busz, ami közvetlen hazaviszi őket. Csakhogy az Izabella utcának a közelébe se járt az a bizonyos busz, úgyhogy végül csak odajutottunk, hogy hogy visszamegyünk a Keletihez, és a kettes metróval megyünk az Örs Vezér Teréig. Szeretem, amikor “okosokkal” vagyok körülvéve! ^^ Mindegy. Aztán végülis a 31-es busszal jutottunk el a célállomásig. Mi Attilával egy kicsit hamarabb szálltunk le, mert Attila közelebb lakik, és addig nem akartunk Krisiékhez menni, amíg el nem kezdődik a születésnapi bulija, ami 14 órát képezett. De jól elvoltunk Attiláéknál is. Kipróbálta a Pokémon Colosseumot, meg Mario Kartoztunk DS-ben és Gamecube-on is. Azt soha nem fogom elfelejteni, amikor a GC-s Mario Kartban a Peach Beachen a végén a két hátsó karakterünk (Koopa és Bowser Jr.) ütlegelték egymást, és egy pillanattal értem be előbb én, mint ő! 😀 Aztán Attila anyukája ellátott kajával minket, utána azonnal mentünk is, mert már így is késésben voltunk. Végülis odaértünk. Már várt minket egy kisebb kompánia, de végül 10-en lettünk. Krisi, az öccse, én, Attila, Spidey, Ricsi, Geri, Janisch, Dani és Peti. Jó hangulat volt, én azt gondolom, hogy mindenki jól érezte magát. Spidey hozta a Wii-jét, aminek mindenki nagyon örült, így mindenki megtalálta a magának megfelelő elfoglaltságot. Bár az érdekes, hogy a többség inkább Gamecube-on Super Smash Bros. Melee-zett, minthogy Wii-n játszon. Ez is csak azt bizonyítja számomra, hogy még korai Wii-t venni. Akárhogy is nézzük, ha Nintendo-buli, akkor Super Smash Bros. Melee. Volt SSBM verseny is, amit hát persze, hogy a Ricsi nyert meg! -_- Krisi már az első körben kiesett, mert a Danival került össze, aki ezek szerint sokkal jobb, mint ő. Amin én őszintén szólva meglepődtem, mert azt hittem, hogy csak hárman igazán jók a SSBM-ben, Krisi, Ricsi és a Papp Attila. De kiderült, hogy senki sem gyenge. Én már az első körben kiestem, mert egy olyan pályát kaptam, amit nem ismertem, mert nincs megnyitva nekem az a pálya, így nem ismertem, és nem épp kellemes meglepetések értek. De bátran ki merem mondani, hogy a Brinstar Depth-en (amiben a legjobb vagyok) simán továbbjutottam volna. Nem is értem, hogy miért nem szeretik sokan a Brinstar Depth pályát, szerintem az a legjobb. Amúgy a Mr. Game and Watch pályáját kaptam meg.

És persze nem születésnap születésnapi torta nélkül! Ami NES alakú volt! Nagyon szép volt, és persze finom is! Eper izű volt. Meg rengeteg ennivaló! Húú, rendesen ellátott minket Krisi anyukája! Ha esetleg valaki nem érti a címben szereplő elég hülyén álló mondatot, arról van szó, hogy valaki SSBM-ezés közben valaki mondott egy eléggé félresikerült mondatot, és erre valaki azt mondta, hogy tanulj meg beszélni! Erre Krisi rávágja, hogy beszélj meg tanulni! És ezen röhögött a társaság hosszú percekig. Végülis engem különösebben nem zavart, hogy én voltam magasan a rangidős a 20 évemmel, és az utánam legidősebb 16 éves, jól elvoltam velük. Krisinek is 15. születésnapja volt. Számtalanszor bebizonyosodott nálam, hogy a barátságnál nem számít a korkülönbség, csak az, hogy ugyanaz legyen az érdeklődési körünk, és jól érezzük magunkat egymással, és akkor mit számít, hogy mekkora a korkülönbség? Amúgy a buli 20 óráig tartott, ha érdekel benneteket, rakok fel képeket!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)