Egy pár animét láttam az elmúlt hetekben, amikről mindenképp szeretnék írni. Már csak azért is, mert annyira nem ismertek, és szerintem egy próbát mindenképp megérnek.
Girl from Phantasia
Alternatív cím: Fantasia.
Egy 28-30 perces 1 részes OVA az egész, így nem kell nagy történetre számítani. Főhősünk egy srác, Akihiro, aki nem az a tipikus jóképű fiú, így lányok is csak a fantáziájában szerepelnek. Egyik nap iskolából hazajövet belebotlik egy szőnyegbe. Nagyon meglepődik, mert álmában látta ezt a szőnyeget, amikor épp egy lánnyal volt együtt. Hazaviszi, leteríti a földre, és kiderül, hogy a szőnyeg csodákra képes. Megjelenít minden olyan lányt, aki a képzeletében megjelenik. Persze a bonyadalmak jönnek, ugyanis ez a lány beleszeret ebben a fiúba, viszont kiderül, hogy a srácnak mégiscsak van barátnője...
Az anime egyszerre ecchi és romantikus, ami ugyan nem egy ritka párosítás. Ami érdekesen lett megolvasva a történet menete. Az első 10 perc az tele van humorral, utána nagyon megkomolyodik. Összességében érdemes megnézni az animét.
Az endingjét az általam oly nagyon istenített Okui Masami énekli, ezzel a dallal debütált 1993-ban.
COMPILER
Ez is egy OVA, csak 2 részes. A történet főszereplője két lány, COMPILER, és Assembler akik szemmel láthatóan eléggé mogorva teremtések. A szerelem, mint olyan, számukra ismeretlen fogalom, egyáltalán nem hisznek benne. Azért jönnek el a Földre a 2D cybervilágukból, ugyanis ők egy videojáték szereplői, és azt a "játszmát" akarják játszani, hogy kitörlik a Földet, és maguk reformálják meg. De amikor két sráchoz, Toshihoz, és Nachihoz költöznek, minden megváltozik, elvesztik érdeklődésüket a játék iránt.
A Compiler egyébként magyarul fordítóprogramot jelent, valamilyen programozó nyelvvel készült programot át lehet írni egy másik nyelvre. Látszik, hogy a japánok már ekkor nagyon a jövőbe gondolkoztak (1994-es az anime).
Az openingjét és az endingjét Okui Masami énekelte, és meg is jelent kislemezen:
Az opening címe: I WAS BORN TO FALL IN LOVE, az ending dalé pedig: FULL UP MIND. Mind a kettő Okui Masami előadásában. Ez az első olyan kislemeze, mely bekerült a japán Oricon chartba, méghozzá a 92. helyen nyitott a heti listán, és 3.280 példány kelt el belőle. A dalokat én nagyon szeretem, igaz vannak neki ennél sokkal nagyobb alakításai is.
Lovely Complex
Ez az animesorozat világszerte kimagaslóan magas pontozásokat ért el, így kíváncsi voltam, hogy mégis mi ez. Remélem, senki nem harapja le a fejem, ha nekem nem egyértelműen pozitív a véleményem. De előbb lássuk a történetet. A cím nem véletlen, hisz nem akármilyen szerelemről van szó, ugyanis az osztály legmagasabb lánya, és a legalacsonyabb fiúja szeret egymásba. És persze akármennyire is szeretik egymást, akármennyire is fontos a szerelem, szinte nem lehet nem észrevenni a magasságbeli különbséget, és hogy milyen érdekesen mutatnak egymás mellett. A fiú társai nem állják meg, hogy ne tegyenek egy-egy gúnyos megjegyzést, hogy milyen barátnője van. És ahogy a kép is árulkodik, nagyon humoros sorozatról beszélünk. Érdekesen van egybevegyítve a humor, és a komolyság, nincs olyan élesen elválasztva, fantasztikusan oldották meg. És hogy miért nem 10/10 pontos? Számomra a grafika miatt, ugyanis nekem nem tetszik ez a rajz stílus. Annyira nem értek a rajzok elemzéséhez, de ez nem az én ízlésem. Az ending videó meg... hát véleményem szerint valami hihetetlen idétlen lett. Életemben nem láttam még ilyet. Mondjuk sokat is vártam, mert magát az ending dalt nagyon szeretem, erről majd lejjebb, ezért vártam, hogy valami igazi romantikus ending lesz, erre... Inkább beszéljen a videó:
Egyszerűen nem tudom hova tenni, vagy hogy mit akarnak ezzel kifejezni, de én nekem nem esik le.
Egyébként az ending dal a Tegomass előadásában a Kiss~Kaerimichi no Love Song~ valami hihetetlen jó dal lett. A kislemez ilyen borítóval jelent meg:
Egyébként nagyon szemét kiadvány, és ahogy elnézem ez Japánban egyre inkább elterjed ez a módszer, ugyanis van egy Regular, meg egy Limited Edition. A Regular Edition kislemez 5 dalt tartalmaz, a Limited meg 3-at, viszont van DVD mellékelve, mely tartalmazza a videoklipet, és egy making of werkfilm. A kislemez egyébként nagyon jól szerepelt a japán Oricon charton, a 2. helyig ért fel, és összesen 149.563 példány kelt el belőle, mely annak fényében, hogy 2007-ben jelent meg, igencsak jó eredménynek számít (összehasonlításképp Megumi Hayashibara 1997-ben megjelent don't be discouraged kislemeze a maga 211.000-es eladásával akkor erős közepesnek számított). Szóval nagyon jó a dal, és a fiúk többi dalát is végighallgatva, azt mondom igen, ezek tudnak valamit.
Végezetül egy kislemez-ajánló. Elhatároztam, hogy ezentúl hallgatni fogok az impulzusaimra. Egy Jpop-szerzőhely előnye, hogy mutatja a borítót is, azalapján szoktam dönteni, hogy megismerem-e vagy sem. Így gondoltam el, hogy megismerem a supercell - Kimi no Shiranai Monogatari kislemezt:
És nem csalódtam. A címadó dal nagyon jó. Tipikusan az a szintetizátor-gitáros Jpop dal, de nagyon hangulatos lett. A második dal pedig kissé elektropopos lett, legalábbis igencsak dominál a szintetizátor. De ez is jó lett. A kislemez az 5. helyet érte el a Japán Oricon charton, és a 82.072-es összeladás elég volt ahhoz, hogy 2009 76. legeladottabb kislemeze legyen.
Hát igen, már Ayumi Hamasaki sem produkál milliós eladásokat. Tehát Japánban is csökkennek az albumeladások, igaz nem annyira radikálisan, mint a világ többi országaiban, de majd talán erről is írok egyet később.
