2. N-Con

Nagy izgalommal vártuk a 2. Nintendo napot, ami tegnap megrendezésre került. Sokat dolgoztunk rajta, sokat szerveztük, és mindent egybevetve elégedettek vagyunk az eredménnyel. Megkaptuk a nagytermet, ezzel úgy éreztük, hogy egy nagy lehetőséget arra, hogy a rendezvény dinamikusan nőjön. Mi meg ahol csak tudtuk, vittük az N-Con hírét: Fantasy Expo, Regamex Retro Videojáték kiállítás és társai. Tegnap pedig befutottunk a célba.

Végül kevesen értek be pontosan. Nekem a vonatom késett negyed órát, a többiek közül az egyik elaludt, a másik nem találja a cuccait, a harmadik útját vonat állja. Áh, ki van rúgva az egész bagázs! Csak kemény kézzel lehet rendet tartani. Komolyra fordítva a szót, szerencsére rendben ment a készülődés. Mindenki tette dolgát, így 10-re rendben elkészültünk.

A fő témakör alapvetően a Nintendo World Championships volt, ennek a témájára kreáltuk meg a plakátot. Plusz mostanra alkotta meg egyik fő segítőnk, Krisse az esemény két mascotját, Joyce-t és Connort, akik mint látható, izgatottan készültek a Super Smash Bros. versenyre.

Az emberek szépen gyűltek, a konzolok körül is hamar megtelt a létszám. Három verseny volt, az első volt a zenekvíz. Azért kezdtünk ezzel, mert papíralapú volt a kitöltés, és legyen elég idő kijavítani. Mivel szerencsére voltak jelentkezők rendesen, ezért kellett is rá az idő.

Megosztanék néhány tapasztalatot:

• Általánosságban ment a Super Mario témakör. Jó volt látni a sok mosolygó, magabiztos arcot, ahogy felcsendült egy-egy zene a szériából.
• Ezzel szemben a The Legend of Zeldánál messze nem voltak annyira magabiztosak a tekintetek. Nem is születtek annyira jó eredmények. Az felettébb meglepett, hogy az Ocarina of Time-nál Water Temple és a Spirit Temple zenéjét módszeresen összekeverték! Talán több tipp jött a Spirit Temple-re, pedig a másik szólt. Nem véletlen volt egymás alatt a két választási lehetőség. Mind a kettő az Ocarina of Time legemlékezetesebb dungeonja. A Water Temple hirdedten az egyik legnehezebb dungeon a játékban. A magam részéről szeretem, csak az zavaró, hogy Link többet vált benne cipőt, mint egy óvodás. A Spirit Temple meg talán az egész Zelda széria egyik legkedveltebb dungeonja. És nem feltétlen azért, mert annyira könnyű, mert annyira flowban van az egész, hogy ott lehet igazán érezni, hogy eggyé válsz a játékkal. Ettől válik annyira könnyűvé.
• A Mario Kartnál volt egy beugratós rész, ahol egy Mario Kart 64-ből vett Mario Kart 8 zene szólt (így az utóbbi a helyes megoldás). Arra viszont nem számítottam, hogy duplán beugratják magukat a játékosok, és egy harmadik választási lehetőséget ikszeltek be. Az is meglepett, hogy a Piranha Plant Cove zenéjét talán csak egy vagy két ember ismerte fel... Úgy tűnik, nagyon keveseknek van meg a Mario Kart 8 Deluxe DLC-je, így nem tudják, hogy az a mobilos Mario Kart Tour-ból volt. És hát a mobilos Mario Kart sem ismert errefelé.
• A Super Smash Bros. résznél nem születtek annyira rossz eredmények. De itt külön ügyeltem arra, hogy a játékok egy bizonyos aspektusból hasonlítsanak egymásra. Így nehéz volt pusztán a zene hangulatából megtippelni, hogy melyik játék zenéje szólt. Bizonyos esetekben a kérdést is úgy tettem fel, hogy több logikus válasz is lehetséges. Sikeresen be is dőltek egy néhányan.
• A hardcore szerencsére annyira nem izzasztotta meg az embereket. Sőt, az volt a nagy meglepetés, hogy voltak néhányan, akik az előző négy kategóriában nem értek el kimagasló eredményt, de a Hardcore-ra annyira belehúztak, hogy ezzel az egy kategóriával megduplázták az összpontszámaikat. A pontok duplán számítottak, tehát a helyes válasz 2 pontot ért. Itt az volt a furcsa, hogy a Metroid és a The Legend of Zelda zenéjét keverték össze.

60 pont volt a maximum. Szerencsére olyan nagyon siralmas eredmény nem született, még a leggyengébb eredmény is 22 pont volt. A nyertes pedig Ölveczky Péter volt 57 ponttal. Csak a The Legend of Zeldánál tévesztett egyet, meg a hardcore-ban. A többinél maximálisat teljesített.

A zenekvíz dokumentációja (feladatlap, megoldások, videók) itt elérhetők.

A Super Smash Bros. Ultimate verseny ug barátom szervezte le. Ezt másra bíztam, mert a SSB nem a specialitásom. Meg addig volt időm kijavítani a zenekvíz feladatlapokat. Illetve a technikai részben segítettem ug-nak, mert sehogy nem akart hangot adni a dokkolója. Azt hitte, hogy elromlott az övé, mire kiderült, hogy a jack csatlakozó volt az én laptopomhoz csatlakoztatva. De azt pont eltakarta a függöny, úgyhogy nem láttuk. Ez is csak úgy derült ki, hogy lejátszottam a hardcore kategória első zenéjét, amikor javítottam, mert olyan sokan adták meg a The Legend of Zeldát eredményül, hogy azt hittem, hogy én kevertem össze és rosszul adtam meg a megoldókulcsban a Metroidot, mint helyes válasz. De kiderült, hogy nem én hibáztam, ugyanakkor ug felfigyelt arra, hogy a zene, amit bejátszottam a hangfalból szólt. Így derült ki, hogy hol volt a baj forrása.

Ennyi technikai izgalom után pedig elkezdődhetett a Smash Bros. verseny. Az volt a nagyon jó, hogy erre a találkozóra már jöttek kiállítók is, az egyik közülük a Zúzás Fivérek, akik hardcore Smash Bros. versenyeket szerveznek. Az egyiküknek átadta ug a lehetőséget, hogy kommentálja. Nagyon jól kommentálta az eseményeket, igazi versenyhangulat volt. Egyébként volt egy diskurzus arról, hogy a verseny tárgyakkal vagy nélküle menjen, de azért döntöttünk a tárgyak mellett, hogy legyen valami meglepetés-faktora a versenynek. Tehát ne az legyen, hogy elárasztják a rendezvényt a hardcore Smash Bros.-osok és a kezdő versenyzők levegőt se tudjanak venni, hanem legyen valami esélyük. Nem utolsósorban a tárgyakat is tudni kell jól használni. Ellenben a Zúzás fivérek szívesen szerveznének a következő N-Conra egy tárgyak nélküli, ténylegesen hardcore Smash Bros. versenyt. Végsősoron én benne vagyok. Az csak nekünk jó, ha minél többen jönnek el.

Én annyira nem figyeltem a versenyt, csak itt-ott néztem a kivetítőt. De örömmel konstatáltam, hogy jól érezték magukat a versenyzők. Borzalmasan fárasztó volt javítani a zenekvízt. Nem irigylem a tanárokat, akik folyamatosan javítanak dolgozatokat, agyilag fárasztó munka. Többször belezavarodtam én is, de szerencsére hamar észrevettem, ha rosszul javítok, így végsősoron mindenkié jól lett kijavítva.

És micsoda véletlen, pont akkor lettem kész a javítással, amikor befejeződött a Smash Bros. verseny. És nagyjából addig tartott, hogy időben el tudtuk kezdeni a Nintendo World Championships versenyt. Összesen 6 nevező volt, plusz kettő jött, így összesen 8-an voltak. Ez pont egy elődöntőre futotta és a legjobb négy ment a döntőben. Nyolcan egy fordulót mentek a Challenge Pak-ben, itt a négy legtöbb pontot összegyűjtött játékos egy nagyversenyt ment a Mario Master küldetésben, ahol a cél a Super Mario Bros. speedrun végigjátszása volt. Ez a verseny is okozott némi zavart, és sajnos én is oka voltam ennek, mert nem beszéltem világosan. Többen nem értették, hogy a "hetes" játékos alatt a 7. helyen végzett játékost értem vagy a 7. controllert birtokló játékost. Látszik, hogy nincs gyakorlatom játékvezetésben, meg kommentálásban, legközelebb ezt javítani fogom.

A versenyt végül Solt Barnabás nyerte. A Super Smash Bros. Ultimate verseny dokumentációja ug-nál van, de emlékeim szerint Szöghy Richárd nyerte meg. Gratulálunk a nyertesek és köszönjük mindenkinek a részvételt. Remélem, elégedett mindenki a nyereménnyel.

Reményeim szerint nemcsak a dokumentációt kapom meg ug-tól, hanem a videókat is (felvette a versenyeket). Kreálunk majd egy N-Con YouTube csatornát és felkerülnek oda a verseny videók.

A versenyek után kötetlen játék volt. Örömteli volt a jó hangulat, meg végsősoron eljöttek az emberek, de ami csalódás volt, hogy nem sikerült elérni a 100 résztvevőt, amit célul tűztünk ki. 67 jegyet adtunk végül el, amit eddig beszéltünk, ennek több oka is van.

• Mégsem jó a vasárnapi nap. Mindenképp akartam ősszel is egy N-Cont, de már csak vasárnap volt hely. Viszont azért tartottam jónak ezt a napot, mert egyrészt csak egy napos volt a rendezvény. Tehát nem az van, hogy szombaton látott mindenki mindent, aztán vasárnap már csak a fele jön el. Ráadásul pont őszi szünet volt, így az iskolásoknak se gond, hogy másnap nem kellett készülni. De nem jó azoknak a vidékieknek a vasárnapi nap, akik másnap mennek dolgozni.
• Az jó volt, hogy jött végül négy kiállító, de ők is csak az utolsó egy héten értesültek a rendezvényről. Így ők sem tudták hatékonyan promotálni, hogy jelen lesznek a rendezvényen. Az ajtó természetesen a következő alkalomra is nyitva áll számukra.
• Változatosabb többjátékos játékok kellenek. Eddig is igyekeztünk a többjátékos mókára helyezni a hangsúlyt, hiszen az a cél, hogy együtt érezzük jól magunkat egy közös játék keretében, de többféle játékra van szükség. Jöjjön akkor a Just Dance vagy a Nintendo Switch Sports.
• Nem hangoltuk össze jól a TV és a konzolmennyiséget, így voltak üres helyek. Tehát nem tudtuk jól kihasználni a nagyterem adta lehetőségeket. Ez a legnehezebb része az szervezésnek, mert ki tud konzolt hozni, ki nem, mennyi TV lesz. Nintendo Switch controllerekből meg soha nem elég.

A hibáinkból tanulunk, én is fejlesztem a beszédkészségemet. Alapvetően szeretek beszélni közönség előtt, csak ezt sajnos még magam előtt is titkolom. Visszajelzésekből is az jött le, hogy jó, amit csinálunk, de nem használjuk ki eléggé a lehetőségeinket. A Smash Bros. versenynek örülnek, és mivel a Zúzás Fivérek bevállalta, hogy a következőt ők szervezik meg, ezért hardcore Smash Bros. verseny várható. Vannak, akik Pokémon bajnokságot akarnak, ezt átruházuk bagszi Pokémon Professzornőre. A legérdekesebb kérés egyértelműen a Philips CD-i-s Nintendo játékok voltak. És Sakmannak van is ilyen gépe, meg játék... Beszervezem a következőre.

Képekkel sajnos nem tudok most szolgálni, mert kevés képet csináltam, azok többsége is kriminális lett. Konkrétan a két használhatót publikáltam itt.

Keményebben dolgozunk a következő alkalomra, hogy minden jobb legyen. Találkozunk 2025. február 1-jén!

Regamex - Retro Videojáték kiállítás

Mindig jó, ha van valaki geek rendezvény. Ha ne adj isten ez még színvonalas is, családok számára is ideális rendezvény, akkor egy rossz szavunk nem lehet! Ilyen volt a Regamex Retro videojáték kiállítás, ami idén ősszel is a TEMI-ben volt. Itt még soha nem voltam, úgyhogy a terepet is fel tudtam mérni. Az egyik legérdekesebb konklúzió az volt, hogy vasárnap lényegesen jobb volt a forgalom, mint szombaton.

Szombat

Szombaton 4-kor keltem, hogy 5.32-es vonattal elindulva 8.15-re beérjek Pestre. Ott Gábor már várt rám, aki kocsival elvitt a művelődési házba. Ide érve a főbejárat melletti nagyteremhez mentünk, itt volt a helyünk. Itt egy kicsit várni kellett, mert a portás nem volt épp ott, aki nyitotta volna az ajtót. A várakozás sajnos traumatikus élménnyel is társult... Volt egy Regamexes segítő, akivel azon versenyeztünk, hogy melyikünk érkezett messzebbről. A Békéscsaba-Szeged párbaj ugyan döntetlen maradt, de tájékozatlanságban ő K.O. kiütéssel nyert. Mondtam ugyanis neki, hogy nemrég voltam Szegeden, ott néztem meg az új Boku no Hero Academia filmet. Lövése se volt, hogy mi volt az, de annyi animés ismerete volt, hogy a "de ugye semmi köze nincs a Boku no Picóhoz?" golyóval célba vegyen... Ezt 3 órás alvás után korán reggel hallani, fizikai fájdalom volt. Ehhez képest, hogy "Zelda a The Legend of Zelda játékok főhőse" tévhit többszörösen kiállja a próbát! Azért megnézném azt a mozit, amelik Boku no Picót ad... Ahhoz teljesítmény kell, hogy valaki kikezdje az én tévhit-toleranciaszintemet, ennyire a közepébe nagyon kevesen találnak bele.

A portás is nagyjából akkor jött, amikor kihevertem ezt a hatalmas traumát, így már nyugalomban tudtam összekészülődni. Velünk voltunk egy szobában Bagszi a Nintendolgokkal, és a Game Boy múzeum is jelen volt. Én egy nagy TV-t kaptam, azon ment a Nintendo Switch a Nintendo World Championships-szel. Gábornak meg egy Wii U-hoz és egy Nintendo GameCube-hoz volt egy-egy TV-je. Eleinte NES Remixet lehetett nála játszani Wii U-n, GameCube-on meg jellemzően Mario Kart: Double Dash!! és Mario Party 7 volt játszható. Gyorsan elkészültünk az összeszereléssel, elégedett vagyok a végeredménnyel.

Az emberek viszont eléggé lassan jöttek. Úgy néztem, hogy most a rendezvényen se voltak annyira sokan, tehát még azt se lehet mondani, hogy hozzánk nem találtak el. Aztán végülis jöttek emberek. Az is kicsit csalódás volt számomra, hogy a Nintendo World Championships iránt nem volt most akkora az érdeklődés, mint a Fantasy Expón. Az is meglepett, hogy sokan voltak, akik azt se tudták, hogy hol van az első gomba a Super Mario Bros. játékban. Többen nem értették, hogy mi a baj, miért viszi őket vissza a játék. Óva intem magam, hogy bárkinek is kisgyerek szintjén magyarázzam el az irányítást, és meg is értem, hogy ha valaki nem tudja, hogy mennek a klasszikus játékok irányítását, de hogy retro videojátékos eseményen többen nem ismerik a Super Mario Bros.-t, az felettébb meglepő. Nem is gondoltam volna, hogy bárkinek is úgy kell mutatni, hogy hol van az első gomba.

Azt viszont mindenki érdeklődéssel vette, hogy lesz Nintendo nap vasárnap. Szívesen veszik, hogy lesz egy egész napos Nintendós esemény. Az is sokaknak tetszett, hogy a KMO-ban lesz, mert Kőbánya-Kispest felől egész jól megközelíthető. De voltak, akiknek kellemes emlékeik is kötődnek a művelődési házhoz, hiszen oda járnak például társasjáték klubba. Tehát a helyet is jó érzékkel választottuk ki.

Gyakorlatilag mi voltunk az egyedüliek, akik természetes fényhez jutottunk. Az esemény fő színhelye ugyanis az alagsor volt. Az ottani nagyteremben volt az összes retro konzol és számítógép kiállítva, ahogy a kiállítók és vásárok is itt voltak. Két terem volt, a nagyobban voltak a retro konzolok és számítógépek. Itt is volt néhány kiállító. A kisebb teremben a árkád gépek és a fénykardosok voltak.

Kint pedig a Colin Konzol és a Power of Smile eladó standja volt. Valamennyi szelídült a véleményem a Colin Konzol magas árai kapcsán. Most sokkal inkább egy szükséges rosszként gondolok rá, mert ha ők adják olcsón a konzolokat, játékokat, akkor skalperek fogják kifosztani őket, és teszik fel hasonló áron eladásra, mint amennyiért ők adták volna eredetileg. A másik oldala meg az, hogy bár egyre kevesebb használható példány van egy-egy retro játékból, de amik megvannak, azok vajon meddig használhatók még?
A Power of Smile pedig támogatója lett az N-Connak, ugyanis ők biztosítják a versenyekhez a nyereményeket. Kérdeztem, hogy van-e Haikyuu!!-s mystery boxuk, elmondásuk szerint hamarosan várható. Remélem ez azt jelenti, hogy megjelennek Magyarországon is az eredeti licenszelt relikviák, a Crunchyroll Store-on már kaphatók.

A nap hátralévő része is inkább eseménytelenül telt. Azt hallottam, hogy a tavalyi TEMI-s Regamexen is eléggé kevesen voltak, ami abból a szempontból furcsa, hogy elég jól megközelíthető helyen van. Újbuda-Központtól nem kell sokat gyalogolni, nagyobb villamosjáratok például a Deák térről közvetlen a TEMI előtt állnak meg.

De azért tudtuk magunkat promotálni, és összességében nem volt annyira rossz a nap. Meg egymás között jól is éreztük magunkat. A helyszín 18 órakor zárt, addig el kellett hagynunk. Én wakánál aludtam. Vacsora után megnéztük a Forma 1 sprintfutamot, meg átmásolta a külső merevlemezre a talált digitális Haikyuu!! anyagokat. Nem verem nagydobra, de ide megírom, hogy kb. 890 GB-nyi anyagom van csak Haikyuu!!-ból. Kicsit se vagyok elborult rajongó, ugyan. Ezután aludni tértem.

Vasárnap

Szerencsére jól aludtam, úgyhogy a vasárnapi nap már abból a szempontból is jobb volt, hogy kipihentebb voltam. Megkérdeztem Gábort, hányra megy. 9.30, tehát annyira nem kell sietni. Nem is kell már sokat pakolni, hiszen mivel zárva volt a terem éjszakára, mindent úgy hagytunk. Így lényegében csak nyitni kellett, bekapcsolni a TV-t, konzolt, és már jöhettek is az emberek.

És érdekes mód, jöttek is! Nem tudom, minek köszönhetjük ezt, de vasárnap összességében nagyobb volt a forgalom. Szombaton hosszabb időre voltak üresjáratok, most viszont szinte alig volt. Úgy láttam, hogy inkább arról van szó, hogy vasárnap mintha az elkötelezettebb rajongók jöttek volna (vissza), mert összességében több időt töltöttek egy-egy játékkal. De ezzel együtt is több szórólapot, névjegykártyát osztottunk. A fogadtatás ugyanúgy kedvező volt, mint tegnap, az emberek összességében örülnek egy egész napos Nintendós eseménynek.

Itt viszont már egy kicsit engedtem abból a szempontból, hogy lehetett Mario Kart 8 Deluxe-szel játszani. Úgy láttam, hogy az emberek ma sem érezték annyira a Nintendo World Championships-et. Tényleg furcsa, hogy alapvető dolgokat is úgy kell elmagyarázni az általánosságban ismert régi játékokról, és hogy nem érik fel ésszel, hogy mi a teendő... De mivel jókedvemben voltam, nem esett nehezemre türelemmel viseltetni mások nehézségei iránt. Ilyenkor hagyom, hogy maga jöjjön rá, hogy mi a baj, de ha társaságban jönnek, akkor egymást is rávezetik a megoldásra. De nem hittem volna, hogy ekkora nehézséget fog okozni egyeseknek néhány egyszerű küldetés, ami ráadásul még videóval is illusztrálva volt.

Most annyira nem járkáltam szétnézni, hogy mi van lent. Volt elég dolgom a helyemen (szerencsére). Jó volt a hangulat, és a nap végén is elég sokan voltak.

Ami kellemes meglepetés volt, hogy nemcsak embereket érdekelte az N-Con, hanem a kiállítókat is! Hárman jöttek oda hozzám, hogy jönnének most vasárnap. Mivel mind a hárman nagyon jó dolgokat hoznak, azonnal igent mondtam nekik! Be is mutatnám őket pár sorban:

1. Tuan Kiadó - Nemrég jelent meg a Firebat Revolution játékuk Nintendo Switch-re is, és promotálnák a rendezvényen. Nekik azért is örültem, mert a gaming és fantasy témájú könyveik nagyon igényes kiadásúak, és az áruk is elfogadhatók. Tehát örömmel látott vendégek.
2. Pixel Punx - Ők retro Nintendo konzolok japán és amerikai kiadásait hoznák el. Őket azért lesz érdekes megnézni, mert magunk láthatjuk a különbségeket az egyes játékok között.
3. Az ő nevüket sajnos nem jegyeztem meg (később pótolom), de ötletes Nintendo logós és konzolos relikviákat készítenek fémből és műanyagból. A világító logó és a miniatűr konzol külön nagyon jól néznek ki. Az áruk is teljesen jó, úgyhogy lesz árusítás N-Conon!

Már most több az N-Con, mint amire számítottam. És a terveink a harmadikra is arra utalnak, hogy bőven van itt potenciál. Tehát jól sikerült a vasárnapi nap.

17.30-ig maradtam, otthagytam azt a néhány dolgot, amit a vasárnapi N-Conra terveztem vinni, de hogy annyival is kevesebb legyen. Azok már biztonságos helyen várják, hogy vasárnap szórakoztassák a látogatókat. Legközelebb ott találkozunk!

The Legend of Zelda - Az oroszlán bajsza meghúzattatott

Én is meg vagyok huzatva, amióta hollandul tanulok, belekényszerítem a magyar nyelvbe a szenvedő szerkezetet... De ami a lényeg, hogy kész a 8. Dungeon, a Lion az első The Legend of Zelda játékban. És nincs mit tagadni, eléggé megizzasztott. A Darknutok és a Pols Voice-on nehezítették meg nagyon a dolgomat, illetve azok a szobrok, amik tüzet köpnek.

Még akkor is nehéz, amikor a fejemben kialakítok egy rendszert. Néztem a térképet, és figyeltem, hogy miket lehet a térképen és az iránytűn kívül megszerezni a dungeonban, és hogy hol vannak. És még így is voltak gondok, főleg, hogy peches is voltam, amikor először voltam a főellenségnél. Az történt, hogy Gleeoknak már három feje is levált, amikor már kevés életerőm maradt, ezért meghátráltam. Ez a "meghátrálás" túl jól sikerült, ugyanis véletlen kimentem az ajtón. És amikor visszamentem, láttam, hogy Gleeok köszöni szépen, jól van. Tehát, kezdhettem elölről az egészet. Nagyon ritkán vagyok ennyire peches egy játékban. Ezzel persze egyből aláírtam a halálos ítéletemet.

Ekkor úgy döntöttem, hogy mentek, hogy azért ami megvan, biztosan bekerüljön a játékba. Meg akkor egyből kint kezdek, így tudok venni legalább egy szimpla potiont. De ez nagyon rosszul jött. Az a baj, hogy nem tudok lehiggadni, hogy ha túlzottan izgulok, ezért tűnök úgy, mintha hadonásznék. De nem is tudom, hogy tudnám kontrollálni magam, mert nem tudom honnan van ez. Gyanakodtam egyébként arra is, hogy ez kimeríti a szuperérzékenység fogalmát, de amikor ezt felvetettem a pszichológusnak, ő nem tartotta valószínűnek. Akkor valami más, de ez régóta probléma nálam. És ilyen helyzetekben elég könnyen kijön belőlem.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy ha elkezdek ezzel dolgozni, az hosszas folyamat lesz. De hát erre is jók a játékok, hogy ilyenek felszínre kerüljenek. Szerintem a Death Mountain-t is két részletben fogom megcsinálni. Már csak azért is, mert oda is minimum dupla potionnel akarok menni. Ez egy igazi útvesztő. Ráadásul hatalmas is, úgyhogy szerintem sokáig elleszek ott. Valószínűleg ott is úgy csinálom, hogy szakaszokra bontom a fejemben, és ezeket próbálom lépésről lépésre teljesíteni, és akkor könnyebben meglesz.

A démon legyőzettetett!

Haladok a The Legend of Zelda játékban, immár a 7. dungeont, a demont abszolváltam sikerrel. Ez tényleg lényegesen könnyebb, mint a 6. dungeon, itt azért időztem, hogy összegyűjtsem a 100 rúpiát, hogy megvehessem az öreg bölcstől az extra méretű bombazsákot. Ezzel már 12, hanem 16 bombát tudok magamnál tartani. Így már könnyebb lesz a játék.

Azon morfondírozok magamban, hogy nem emlékszem arra, hogy korábban valaha is vásároltam volna extra méretű zsákot. És valószínűleg ezért is tudtam nagyon nehezen végigvinni ezt a játékot. Remélem, hogy jól emlékszem, mert akkor könnyebb lesz majd a 8. és a 9. dungeon, amikkel lesz dolgom bőven!

Mielőtt nekimegyünk ennek a dungeonnak, mindenképp meg kell szerezni az ételt, amit oda kell adni az éhes Goriyának, mert csak ekkor enged tovább. A főellenség meg ugyanaz az Aquamentus, aki az 1. dungeon főellensége volt. Ráadásul mivel ugyanannyira nehéz, ezért sokkal erősebb karddal könnyű megölni őt. Tehát komoly nehézségem nem volt most.

Ezért is csináltam meg azt, hogy összegyűjtöttem 68 rúpiát, hogy dupla potionnel menjen neki a 8. dungeonnak. Az biztos kemény lesz majd. a bejáratnál mentettem, már csak be kell lépnem.

Hosszasabb menetelés a The Legend of Zeldában

Mi tagadás, egyéb haszna is van a régi posztok migrálásának, minthogy egy helyre kerüljenek a posztok. Ha nem jutok el addig a posztig, amikor Chewie mondta, hogy a kék gyűrűvel feleannyit sebződök, akkor minden bizonnyal szenvedés lett volna a 6. dungeon. Úgyhogy most két nagy küldetésem volt a játékban. Egyrészt összegyűjteni 250 rúpiát, hogy meg tudjam venni a kék gyűrűt, majd további 68-at, hogy piros potion-nel biztosítsam magamnak, hogy ne haljak meg, és így nekimenni a 6. dungeonnak.

Emlékeztem rá, hogy nagyon nehéz, ezért itt már nagyon fontos, hogy alaposan felszerelkezve induljak a nagy kalandnak. Sikerült is elhalálozás nélkül megcsinálni, de így is vigyázni kellett.

Mivel kb. 33 rúpiával indultam neki a játéknak, ezért tudtam, hogy eljutni 250 rúpiáig nagyon sokáig fog tartani. De kénytelen voltam Linket bérgyilkosként alkalmazni, ha könnyíteni akarok a játékomon. Ám sajnos ebben a játékban ez nagyon rosszul fizető munka, így kénytelen voltam megnézni a térképet, hol nem fedtem még fel a 100 rúpia titkot. Mivel a térkép jobb-felső sarkán voltam, ezért jobb híján bevállaltam, hogy azt a részt, amit soha nem tudtam, hogy hogy jutok el, mert nincs ott lépcső. Ja, hogy ha nincs lépcső, akkor Link megmássza a hegyet! Értem már...

Így már könnyebb volt. Miután meglett a kék gyűrű, összegyűjtöttem a 68 rúpiát a dupla potionért, és mehettem a 6. dungeonba. Így már valamivel könnyebb volt. Könnyebben meghaltak az ellenségek, én se sebződtem annyiszor. De poén, és biztosan látszik a videóban is, hogy meg tudok zavarodni, ha hirtelen sokan támadnak, hogy mit csináljak. Azért nehéz ez a dungeon, mert egyszerre több oldalról támadnak, és azt se tudom, merre támadjak. Főleg, hogy a Wizzrobe-ok messziről támadnak... Megtanulok lehiggadni, és átlátni a terepet, mielőtt támadok.

Az viszont meglepett, hogy a főellenséget ennyire könnyű volt legyőzni. Egy nyílvessző és máris a túlvilágon tudhatja magát. Gohma egyébként is egy legendásan könnyű főellenség, az Ocarina of Time-ban is sokan egy kardsuhintásra megölik. De arra nem emlékeztem, hogy ennyire könnyű lenne megölni őt az első Zeldában. Igazából spontán találtam ki, hogy nyíllal támadom meg, mert úgy emlékeztem, hogy az Ocarina of Time-ban is a mennyezeten van Gohma, tehát messziről kell megtámadni, ahhoz, hogy aztán tudjuk kardozni. És lám, jelen esetben is eredményre vezetett. Nem is gondoltam volna, hogy vannak ilyen átfedések a Zelda játékok között. A másik játékból szerzett tudás jól jön ide is.

Kész egy nehéz dungeon, a 7. dungeon pedig pont arról híres, hogy könnyű. Úgyhogy azzal nem lesz gond, de utána a 8. és végül a 9... Arra alaposan fel kell készülni.

The Legend of Zelda - Kész az 5. dungeon

Sikerrel abszolváltam az 5. dungeont az első Zelda játékban. Igen, éberebb állapotban valamivel könnyebb volt, alaposan át is gondoltam, hogyan könnyíthetném meg a játékomat. Arra is csak nemrég jöttem rá, hogy az az öreg bölcs, aki elvesz tőlünk 100 rúpiát, cserébe nemcsak arról gondoskodik, hogy 12 bombát tudjak magamnál tartani, de tele is rakja a zsákomat. És mivel a bomba szintén megkönnyíti a játékomat, ezért bíztam abban, hogy ha előbb azt megszerzem, utána könnyebb lesz a Recordert megszerezni.

Csak a baj ott van, hogy az öreghez ugyanúgy lehet eljutni, mint a Recorder-hez, tehát nem lehet előbb megszerezni az extra zsákot, mint a fuvolát. Így be kellett vállalni a nehezebb utat. Az is külön kihívás volt, hogy meglegyen a 100 rúpia, mire eljutok az öreghez, így külön emiatt is tizedelni kellett az ellenségeket. Végül meglett. Az meg gondolom, a videón is látszik, hogy mennyire féltem a Darknutoktól, több esetben is, ahogy kardoztam, egyből hátraarcot vettem. De végül nem volt annyira nehéz, mint amennyire számítottam rá.

A főellenség ugyanakkor csak másodjára lett meg. Az a helyzet, hogy rettenetesen izgultam, és nem éreztem jól magam a végére. Ugyanis valahol érzem, hogy ha felvételt csinálok a játékról, és kiteszem YouTube-ra, nem nyújthatom el nagyon a szerencsétlenkedésemmel, mert a néző könnyen tovább áll. Tudom magamról, én is így csinálom. Jobb esetben (például egy barát YouTube csatornájánál) ha már többedjére meghal, akkor előretekerek a videóban, hogy azért haladjon a történet, de ha egy idegen játékát nézem, én is könnyen elkapcsolok. Ezért van az, hogy alaposan megnézem a térképet, mielőtt felvételbe kezdek. Mondjuk a The Legend of Zelda játék esetében 2 éves szünet után folytattam a játékot, mert már a 4. dungeon, a Snake is erősen próbára tett, és éreztem, hogy már az is túl hosszú.

Tehát még ha nem is Speedrun meg profi videót csinálok, jogos elvárás a néző részéről, hogy haladjon is a játék, meg mutassak fel valami tudást, mert könnyen megunja. És mivel a 6. dungeon különösen nehéz, ezért alaposan tanulmányozni fogom a térképet, mielőtt folytatom ezt az egyébként fantasztikus játékot. Mert ha nem is azzal a hévvel, mint 2008-ban, de most is nagyon szeretem a The Legend of Zelda játékokat.

The Legend of Zelda - A Master Sword megszerzése

Ahogy migrálom át a régi blogpostokat, és eljutottam addig az időszakig, amikor teljesen bele voltam bolondultam a Zelda játékokig (2008 tavasz), úgy jött meg a kedvem a Zeldázáshoz. Gondolkodtam is, hogy melyik játékot venném elő. Végül, ahogy nézegettem a Backloggery profilomat az első Zeldára esett a választásom.

Úgy rémlett, hogy a 6. dungeonnál álltam meg, mert az hírhedten nehéz, de láttam, hogy csak 4 Triforce darabka van meg. Így nagy elánnal mentem neki az 5. dungeonnak, gondolván, hogy nem lesz komoly gond vele.

Nem úgy van az... Ez az a dungeon, amelynek Digdogger a főgonosza. Előbb a Recorderrel (Varázsfuvola) kell apróra összezsugorítani, majd karddal kivégezni. A baj csak az, hogy a Recordert nagyon nehéz megszerezni, ugyanis egy hadseregnyi Darknut állja utunkat. Ők az egyik legnehezebb ellenségek, mert pajzssal védi magát szemből, így csak oldalról és hátulról lehet megsebezni. További nehézség, hogy kiszámíthatatlan, hogy mikor fordulnak meg, ne adj isten, jönnek velünk szembe.

Így vissza kellett forduljak. Ezután jutott csak eszembe, hogy már korábban is szívtam a fogam emiatt a dungeon miatt, és az az általános javaslat, hogy most szerezzük meg a legerősebb kardot, vagyis a Master Sword-ot, hiszen könnyítünk a helyzetünkön. Több se kell nekem, megyek én utána. A temetőben van, csak a baj az, hogy hiába megyek oda, nem veszi fel Link a kardot. Itt már utánaolvastam, hogy mi a baj, kiderült, hogy 12 szívünk kell legyen a Master Sword-hoz... Hát nekem meg csak 10 van. Egyértelmű a feladat, megszerezni a hiányzó két szívet.

Úgyhogy előbb megszereztem Hyrule Field-ben a két hiányzó szívet. Hogy ez gördülékenyen menjen, néztem a térképet (ez ultimate segítség a játékban), hogy célirányosan nézzem meg a szíveket, melyeket vettem már fel, melyek maradtak még hátra. Csak most, ahogy részletesem elemeztem magamban a térképet, jövök arra rá, hogy az 5 extra szív nincs annyira szétszórva. Jellemzően a Hyrule Field keleti oldalán van, egy van középtájt. Ráadásul, ha jobban belegondolok abba, hogy milyen segítő tárgyakat lehet az első 4 dungeonban összegyűjteni, összeáll a fejemben, hogy az 5. dungeonra már tényleg mehetünk a Master Sword-dal, hiszen minden olyan segítő tárgy megvan, aminek köszönhetően mind az 5 extra szívet megszerezhetjük. És pont az 5. dungeonra durvul be a játék. De jó, hogy 16 éve játszok ezzel a játékkal, és csak most látok meg ilyen összefüggéseket.

Szerencsére gyorsan meglett a 2 hiányzó szív, úgyhogy mehettem ismét a Master Swordért. Emlékeztem a kombinációra, hogy jutok el a temetőbe, illetve megvolt, hol van a Master Sword. Ezzel már könnyebb lesz a játék. Terveztem is, hogy megcsinálom az 5. dungeont, de sajnos 4 órás alvással ugyanannyira nehéz ez a dungeon, mintha rendes karddal mentem volna neki. Úgyhogy inkább abbahagytam a játékot, majd legközelebb, amikor éberebb leszek.

Egészen jó még most is ilyeneket írni. A jövőben gyakrabban olvashattok majd ilyen posztokat. Ráadásul saját gameplay videómmal is illusztrálhatom, így konkrétan figyelemmel követhetitek, hogy miről beszélek. Arról nem is beszélve, hogy teljesen másképp írok már, mint 16 éve. Arra emlékszem, hogy volt is egy kis olvasótáborom ezen leírásoknak köszönhetően, de azért is hagytam abba az ilyen jellegű posztok írását, mert egyrészt más is érdekelt akkor, másrészt untam, hogy mindig ugyanúgy fejezem ki magam. De most más. Most jobb. Úgyhogy számíthattok ilyen írásra később is, hátha kicsit fellendíti a blogot is.

Második mesepszichológia könyv

A Libri akciójának és a törzsvásárlói pontjaimnak köszönhetően olcsón meg tudtam szerezni Kádár Annamária: Mesepszicholgógia 2 könyvét. Kíváncsi leszek rá, olvasom az 1. kötetet és nagyon tetszik. Ugyan még nem kaptam választ a kérdéseimre, de amit eddig olvastam, az kifejezetten hasznos, mert nagyon jól megírja, hogyan működik a gyermeki elme. És ahogy visszagondolok arra, én hogyan gondolkodtam gyerekkoromban, vagy az én gyerekkorom miben volt más, több olyan kérdésre választ kaptam, amiről nem is gondoltam, hogy esetleg releváns lehet. Márpedig az. 87 oldalt olvastam el az első könyvből és eddig ugyan mást kaptam, mint amit vártam, de azok is hasznosak és értékesek voltak.

Inkább az kezd egyébként kirajzolódni, hogy nem közvetlen fogok választ kapni a kérdéseimre, hanem tovább kell gondoljam az olvasottakat. Mindenesetre érdekes volt ezt a videojátékokra kivetíteni és végiggondolni azt, hogy Tajiri Satoshi is úgy találta ki a Pokémont, hogy gyerekkorában bogarakra vadászott és közben figyelte az állatok viselkedését, ahogy Miyamoto Shigeru is úgy találta ki a The Legend of Zelda játékokat, hogy szeretett kalandozni és ezeket egészítette ki a saját fantáziáival. Tehát a nagy Nintendo sorozatok is hasonló fantázia szüleményei voltak, mint a meséké.

Ugyanakkor belegondoltam abba is, hogy videojátékok más módon is leképezhetik a való életet. Jó ideje így játszok Tetrist. Adott a terület, adottak az alakzatok, magunk döntjük el, hogy a lehetőségeinkhez mérten hova helyezzük azokat, hogy aztán egymásra téve minél több sort rakjunk ki. Az alakzatok viszont teljesen véletlenszerűen jönnek, ahogy az életben is a különböző események, egyáltalán nem biztos, hogy pont az jön, amelyikre épp a leginkább vártunk, amire a leginkább szükségünk van. Ez is olyan, hogy akkor abból mit hozunk ki? Van úgy, hogy egy alakzatot rossz helyre teszek le, azon már nem lehet változtatni, de a többivel ki lehet javítani. Ha pedig betelik a terület, az mintegy az élet végét jelképezi.

Az viszont csak most jutott eszembe, hogy a Super Nintendós F-Zero játék szintén lehetne egy leképezése a való életnek. Ez egy nagyon nehéz játék: Gyorsak a kocsik, trükkös a pályavezetés, a pályaelemek szintén nehezítő körülmények, nem is beszélve az ellenfél kocsikról és versenyzőkről, amelyek szándékosan jönnek nekem, hogy megemlegessem a versenyt. Most jutottam el odáig, hogy az F-Zero annak az analógiája, hogy milyen az, amikor igazságtalan velünk az élet. És ilyen nehéz és igazságtalan körülmények között kell nyernünk. Kitaláltam, hogy a következő YouTube videóimban azt fogom megcsinálni, hogy mindegyik kocsival, végigmegyek mindegyik bajnokságon mind a háron nehézségi szinten. Tudatosan fogom figyelni, hogy meddig jutok el. Ha elég messzire jutok ilyen körülmények között a saját vezetési stílusomból a legtöbbet kihozva, azt egyfajta inspirációnak fogom fel, hogy ezen túl a való életben is jól kezelem a nehéz helyzeteket, úgy, hogy közben megőrzöm az egyéniségemet. A különböző kocsik különböző tulajdonságai pedig a személyes adottságok. Itt az első videó.

2006 óta van meg a játék, olykor előveszem, mint szórakozás, olykor magasabb szinten játszva, de soha nem sikerült a nehéz szinten végigjátszani. Most játszok ezzel a játékkal először így tudatosan. Aztán lehet, hogy pont ennek köszönhetően fogom tudni végigjátszani.

Nem hittem volna, hogy a mesepszichológiából eljutok a videojátékokig, de hát igazából nagyon is van kapcsolat a kettő között.

Könyvek ajándékba

Nagyon meglepett, amikor az egyik olvasóm egyszer csak rám írt, hogy nekem ajándékozná a Zelda könyveit, valamint egy The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D Nintendo 3DS tokot. Elmondása szerint költözés miatt nem tudja megtartani, így felajánlotta nekem. Nagyon kedves volt tőle, köszönöm szépen! Waka barátom, aki már annyi mindenben segített, ezt is elintézte nekem. Épp csak belelapoztam a könyvbe, nagyon jól néznek ki. Fogom forgatni, olvasni őket, az biztos, hogy a könyvespolcon nagyon jól mutatnak.

The Legend of Zelda utazóbögre

Jó ideje szemezek már a Konzolvilágban kapható The Legend of Zelda utazóbögrével, amit a WestEnd-ben láttam a vitrinben. A 3.500 forintos árára azt mondom, hogy még belefér. Tegnap lehetőségem volt megvenni.

Ennek másik oldala:

Nekem nagyon tetszett, és örültem is neki, mert amikor korán járok be dolgozni, vagy szeptembertől egyetemre, és nincs lehetőség meginni a reggeli kávémat, akkor itt van ez. Örülök, hogy nemcsak kezdeti lelkesedés volt bennem, amikor szétnéztem a MondoConon. Ezek tényleg nagyon jól néznek ki, és megéri venni őket. Sajnos csak sima fehér doboza volt, meg az átlátszó nylon, amivel be volt fedve sem volt különleges, úgyhogy azokat nem őrzöm meg, de a címkéje szerint eredeti Nintendo.

Ma reggel ki is próbáltam, bíztam benne, hogy az árában a minőség is benne van, de sajnos tévedtem. Ugyanis amikor beletöltöttem a vizet kipróbáltam, hogy csöpög-e valahol. Annak ellenére, hogy le volt zárva, nemhogy csöpögött, ömlött a tetejéről a kávé, amit elkészítettem. T_T Valami a másik oldaláról, ahonnan egyébként lehet inni, nem zárja le, és úgy ömlik onnan, mintha nyitva lenne. Ezek szerint nem zárja le rendesen. Ez a része csalódás, de van rá megoldás: Nem kerül táskába. Kézben viszem utcán, és akkor használható. Kár ezért, hogy csak így tudom használni, de amúgy nagyon szép a minta rajta.

Nintendo Nap - Smash bajnokság Szegeden

Hirdetés-jellegű blogpost következik, de megéri. Super Smash Bros. bajnokság lesz Szegeden, melyre gyertek el minél többen, hiszen én írtam. Az esemény Szegeden lesz a LVL UP eSport bárban 2018. július 28-án. A rendezvény egész napos lesz, versenyre jelentkezni pedig E-mailen lehet a smashbros.szeged@gmail.com címen, de a helyszínen is lehet jelentkezni 10 és 11 óra között, a verseny pedig tervek szerint 11 órakor kezdődik.

És hogy mik a nyeremények? Szinte zavarba hoz leírnom, hogy micsoda nyeremények vannak a bajnokságra:

1. Donkey Kong Country Returns 3DS játék + Diddy Kong amiibo (Smash változat)
2. The Legend of Zelda 500 db-os puzzle + Ganondorf amiibo
3. Morton Koopa plüss.

A nyereményeket a Game Park ajánlotta fel, amiről azt gondolom, hogy külön jófejség volt tőlük. Hiszen boltjuk csak Budapesten van, mi érdekük lenne vidéki rendezvényt támogatni. Habár van webshopjuk, de vélhetően a legtöbb vásárlójuk Budapestről van. Úgyhogy hatalmas dicséretet érdemelnek, ismét tanúbizonyságot tettek arról, hogy az élen járnak, ha konzolboltról van szó.

És arról se feledkezünk meg, hogy YouTuber barátunk, LernenBoy is ezen a napon tartja találkozóját. Lehet vele beszélgetni, játszani, közös képet készíteni, és amiket ilyenkor szokás.

Összefoglalnám a lényeget:

• Super Smash Bros. bajnokság
• Helyszín: LVL UP eSport bár
• Cím: 6720 Szeged, Jókai utca 7-9.
• Időpont: 2018. július 28., szombat - 10-18 óra
• E-mail: smashbros.szeged@gmail.com
• Facebook eseményoldal

Mario Kart 8 DLC

A tegnap találkozó utóhatása, hogy megvettem magamnak a Mario Kart 8 DLC-ket. Úgy voltam vele, hogy amíg nem lesz meg a Switch, és a Mario Kart 8 Deluxe, addig ez nagyon jó lesz egyáltalán valami megérezni a Switch által nyújtott életérzésből, másrészt meg több pályán tudok gyakorolni. Méghozzá ennyin:

Ez a nagy haszna a tegnapi képkészítő trollkodásomnak. Addig nem vettem komolyan, hogy lehet képeket csinálni, és azokat feltölteni Miiverse-re, most meg csináltam néhányat. Switch-en mondjuk valamivel egyszerűbb, mert ott megnyomom a képkészítő gombot, és készen vagyok. Itt meg kell nyomni a HOME gombot akkor, amikor olyan kép jelenik meg, amit fel akarok tölteni, rámenni a Miiverse-re, és kérésre külön feltölti nekünk. Ez némi időbe telik, ráadásul ezen a képen is látható, hogy azért a Nintendo rontja a képminőséget, nehogy már a tökéletes képeimmel plágiumot kövessek el... A másik meg, hogy nem is lehet full HD-ban letölteni a képeket, csak 800×450-es méretben tudtam. Azért jól jött volna egy 1920×1080-as képméret. De ez legyen a legnagyobb baj, nagyon örülök, hogy lehet képeket elmenteni.

Szóval van hol gyakorolni, meg is teszek mindent az ügy érdekében, 50cc-n már ki is maxoltam a DLC kupákat.

Véletlen a csukott szemű Mario, ha könnyebb lenne képeket feltölteni, akkor megtettem volna, hogy visszalépek, és úgy jelenetet kapok el, de lusta voltam. Egyébként nagyon tetszenek a DLC pályák, az ExciteBike, az Animal Crossing a The Legend of Zelda és az F-Zero pályák külön zenéi külön élménnyé teszik a játékot. A pályák felépítése is tetszenek.

De a választható versenyzők tárháza is bővült.

Az alsó sor vált szabaddá, valamint különböző színű Yoshikat és Shy Guy-okat lehet választani. Nem vagyok rajongója az Animal Crossing sorozatnak, ezért nem is gondoltam volna, hogy szimpatikusak lesznek a karakterek onnan: Villager és Isabelle. És mégis. Tanooki Mariónál nagyon tetszett, hogy amikor ugratok vele, akkor szoborrá is változik. Ez egy nagy easter egg volt a Super Mario Bros. 3-ban, amikor Mario felvette a Tanooki mezt, akkor egy gombkombináció hatására szoborrá változik. Ez egyébként egy japán folklórra utalás, méghozzá a Bake-Danuki-ra, mely egy szellem (youkai), mely állatot a japán irodalom többször is versbe szedett. Az az igazság, hogy a legendáját nem nagyon tudom értelmezni, mert a japán folklór a sok furcsa, sajátságos hitvilága miatt túlságosan elvont, így nehezen értelmezhető számomra. De az viszont érdekesség a New Super Mario Bros. 2-ben Luigi-nak a levél hatására azért lesz "róka-farka", mert az a Kitsune a japán mondavilágban, és a képessége nagyon hasonlít a tanookihoz. Van néhány Japánnal kapcsolatos easter egg a Mario 3-ban, érdemes felfedezni őket, külön élménnyé teszik az amúgyis életre szóló játékélményt. Link nagyon jó, hogy választható karakter lett, Dry Bowser viszont ijesztő, mert a Mario Kart Wii online játékában a legtöbb csalást, hackelést Dry Bowserrel követték el, és ez így rossz emlékként megmaradt vele kapcsolatosan.

Ez az eredmény nem olyan nagy szám, mivel 50cc-n sikerült elérni, az örömöm megosztása miatt teszem ki.

Kellemes meglepetés számomra, hogy Cat Peach nyávogó hangja korántsem annyira idegesítő, mint ahogy gondoltam, hogy az lesz. Ebben még mindig Pink Gold Peach a "nyerő" a galamb-szerű hangjával.

Ha megvesszük a DLC-ket, még ezek a kocsirészek járnak mellé:

Legalábbis ez egy része, amit meg tudok mutatni, de azért ez is szemléltet néhány újdonságot. Azt gondolom, hogy jó kocsikat adtak, és a piros Yoshi olyan aranyos, hogy a jeges pályákon is piros hó esik a jelenlétére. Egyébként vele próbáltam ki a VS-t, hogy random megyek mindegyik pályán. 8 versenyt állítottam be 150cc térfogattal és hard CPU-val, és ilyen eredményt sikerült elérni:

Egyedül az utolsó játékot sikerült megnyerni, azzal szépítettem a negyedik helyemen. Amúgy általában, ha ilyen versenyre megyek, ami nagyobb kihívást nyújt, szinte mindig a 4. hely körül végzek. És ez így is van rendjén, szépen fokozatosan felérek a csúcsra. Most az volt a cél, hogy közelebb legyek a 3. helyezetthez, mint a 5.-hez, majd felérek a dobogó alsó fokára, megkörnyékezem az ezüstérmet, onnastól kezdve nincs megállás. A fokozatosság elvében hiszek, ha a fejlődésről van szó.

Ez a két kép már csak amolyan "fun fact", kipróbáltam Time Trialban is néhány új pályát, ezek eredményeit örökítettem meg.

Nem hiszem, hogy nagy kihívás lenne ezeket az időket legyűrni. Az új pályák közül egyértelműen a metrós a kedvencem (Super Bell Subway), azért a metró aluljáró feeling azért nagyon ott van.

Határozottan azt mondom, hogy megérte megvenni a DLC-ket, addig remek szórakozás lesz a Mario Kart 8, amíg nem lesz meg a Switch. Addig meg felhozom magam a többiek szintjére.

Digitalizált The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D

A blog "nagytakarításának" hatására megint elkezdtem Zeldázni. Ahogy írtam korábban, a régi postok címkéinek javítgatása közben, amikor a Zeldás postokat javítottam, átéltem megint azt a hangulatvilágot, amit annak idején, és ez Zeldázásra inspirált. Most azon vagyok, hogy Nintendo 3DS-en és Wii U-n is végigvigyem a NES-es Zeldákat. Először a The Legend of Zelda legyen meg 100%-osra, a Zelda II-re külön lelki világ kell annak nehézsége miatt. Az első játékot viszont mindkét konzolon játszom egyszerre, Wii U-n az 5. dungeonnál tartok, míg Nintendo 3DS-en a hatodikat kezdtem el. Az 5. dungeon legnagyobb nehézsége a varázsfuvola megszerzése, ugyanis összesen 11 Darknut-ot kell megölni, hogy megszerezzük. Eleinte sokat szenvedtem vele, mert nem volt meg a kék gyűrű, amivel feleannyit sebződnék, valamint a levél sem volt meg, aminek segítségének az öreg nőtől (old woman-nek van írva, ezek után mégis minek hívjam? ^^') lehet potiont venni. Eszembe jutott, hogy a potiont régen szörpnek hívtam, mert mintha szörpös üvegben adná a varázsló néni. Most is jó így hívni poénból. Szóval a levelet odaadtam a néninek, tőle lehet potiont venni. Soha nem vettem 40 rúpiáért egyszer használatosat (kék színűt) mindig a kétszer felhasználhatóból vettem, a pirosból. Ennek ára 68 rúpia és kétszer újra lehet tölteni az életerőnket. Így és feleakkora sebzéssel már lényegesen könnyebb dolgom volt, de mire ez eszembe jutott. De amúgy is eléggé szivatós az 5. dungeon, mert bomba nélkül nehéz megtalálni a megfelelő utat (nagyot kell kerülni). Aztán megtaláltam, közben meg már a bombáim is gyűltek, de akkorra meg már mindegy volt. A főellenségnél megfújtam a varázsfuvolát, ő összezsugorodott a hang hatására, onnan meg már könnyű dolgom volt. A 6. dungeonba csak belenéztem, de ide úgy nézem, hogy nincs szükség erősítésre.
A NES-es Zeldában egyébként több dolog sem vehető ki rendesen, hogy mi az. A memóriakorlátok néha érdekes dolgot művelnek a játékban. Arra emlékszem, hogy a 7. dungeonban majd egy Goriya az utunkat fogja állni, aki mormogással jelzi, hogy éhes. Neki kell húst venni, és például azt cukorkának néztem régen.

A Nintendo a "My Nintendo" nevű újdonságával nagyon ráment arra, hogy a digitális játékokat promotálják. Gamerek pedig szidják az új rendszert több ok miatt is, például azért, mert régen a játékok fizikai kiadásáért jártak csillagok, amiket különböző jutalmakra lehetett beváltani. Most már csak a digitálisan vásárolt játékokért jár jutalom, amit most már virtuális aranyérme testesít meg. A másik probléma, hogy ezeket az aranyérméket csak digitális tartalmakra lehet beváltani, míg régen a Club Nintendónál különböző tárgyakat lehet vásárolni, például OST CD-ket, vagy Mario Kart 7 trófeákat, Mario Golf mintázatú golflabdákat és egyéb jópofa dolgokat. Ez most már nincs, csak digitális játékokat vagy kedvezményekre lehet beváltani az aranyérméket. Alapvetően nekem sem tetszik az új rendszer, ennek ellenére, ha van lehetőségem, veszek digitálisan (is) játékokat. Főleg most, hogy azok a Nintendo 3DS játékok, melyek bekerülnek a "Nintendo Selects" katalógusba, tehát új kiadást lehet olcsóbban megvenni, ez természetesen a digitális változatok árára is jótékony hatással van. A The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D letölthető változata £39.99 / €44.99 volt, ez most lement £15.99 / €19.99-re. Az őrülten magas ár lement az elfogadható kategóriára.

Lehet azt mondani, hogy fizikai mivoltában az új kiadás is olcsóbb, de az nekem egy forintot nem ér, mert az a bordó színű keret borzasztóan elcsúfítja a borítót. Itt is egy kép róla, nekem nagyon nem tetszik. Viszont, ha digitális változatának "külseje" (menüje) ugyanolyan, mint az eredeti kiadásé, (tehát semmiben nem mutatkozik, hogy miért olcsó) akkor vonzónak gondolom a digitális változatot. Meghánytam-vetettem az anyagi lehetőségeimet, és ha megveszem, az milyen anyagi áldozattal jár, és úgy döntöttem, hogy jöhet. 3.656 blokk az egész játék, ez a Nintendo saját memória mértékegysége. Ha ezt elosztjuk 8-cal, akkor kapjuk meg, hogy hány MByte-os az adott játék. Ez körülbelül 457 Mbyte. Bőven ráfér, mert még régebben vettem egy 32 GByte-os SD kártyát a külön a Nintendo 3DS-nek, ugyanis jelen állás szerint 32 GByte-os memóriakártya a maximum, amit támogat a kézikonzol. Ez körülbelül 262.000 blokknak felel meg. Letöltöttem, és örömmel láttam, hogy semmi változtatás nincs a menü ikonjában. Ez elvisz engem a digitális játékok felé, egyébként is azt gondolom, hogy ez lesz a jövő. Bár nemrég terjedtek el olyan hírek, mely szerint a Nintendo legújabb konzolja, ami jövő márciusban jelenik meg, megint cartridge-es lesz, mint például a Nintendo 64. O_O Nagyot néztem, amikor olvastam, elképzeltem, ahogy megint váltogatjuk a kazettákat, mint a régi szép időkben. De szerintem olyan lesz, mint a Nintendo DS-nél, 3DS-nél, tehát memóriakártya-szerű lesz a cartridge. Aztán továbbgondolva, arra jutottam magamban, hogy egyáltalán nem hülyeség, mert ugye a Blu-ray az eddigi legnagyobb kapacitású optikai lemez, ami 25 GByte-os (az egyrétegű), míg egy memóriakártya akár 128 GByte-os is lehet (legalábbis ez a legnagyobb, amit láttam). Bár az ár megint kérdéses, mert annak idején a Nintendo 64-re is azért morogtak a fejlesztők, mert baromira drága volt kazettára rámásolni a játékot. Ha belegondolunk, hasonló árak figyelhetők meg, hiszen például egy 128 GByte-os SD kártyának, jelenleg körülbelül 25.000 forint az ára, míg egy írható Blu-ray lemez nagyjából tizedáron vásárolható meg. Azt mondjuk elképzelhetőnek tartom, hogy azért gondolkodik cartridge-ben a Nintendo, mert az új konzol 4k-s (vagy UHD, nem tudom, melyik a legnagyobb manapság) felbontású lesz, és arra nem biztos, hogy elég lesz a Blu-ray lemez, vagy valami hasonló formátum. Már csak az ára miatt vagyok szkeptikus, amúgy tiszta nosztalgia így első körben a dolog.

Ennek ellenére azt gondolom, hogy meglepő lesz, ha tényleg cartridge-es lesz az új Nintendo konzol, mert tényleg a My Nintendóval annyira érződik, hogy a "digitális átállást" promotálja a cég, hogy lazán az volt a gondolatom, hogy meghajtó nélküli lesz az új gépezet. El is gondoltam magamban, hogy a dobozos, fizikai játékoknak más lesz a "szerepük", ezután - hogy úgy fogalmazzak - dísztárgyak lesznek, elvesztik a használati tárgy mivoltukat, mivel a digitális játékokat fogjuk használni. És hogy ezek után úgy fogok nézni a dobozos játékokra, mint egy relikvia, például egy Link figura, ami ott van a polcon, jó érzést okoz, hogy van, mert kifejezhetem vele, hogy Zelda rajongó vagyok, de ennyiben ki is merül a szerepe. Egy előnyük biztosan van, hogy nem kell cserélni a kártyát, de legalább ekkora veszélye is van, hiszen ha elvész a konzol, akkor a digitális játékoknak is oda. Ugye erről én tudnék bőven mesélni, miután jártam így, és milyen nehéz volt visszaszerezni az NNID-met. Különben annyira hülyeség, hogy nem lehet csak úgy kiköt(tet)ni, hanem mindenféle hivatalos dolgot kellett majdnem intézni. Ugyanúgy kéne, mint az Androidnál, ha bármi baj történik, a Google oldalánál ki lehet köttetni az adott telefonról a felhasználói fiókot. Miután úgyis csak egy Nintendo 3DS-nél lehet az adott NNID-t használni, ezért a felelősség mindenképp az enyém. Ha nincs más mód rá (mert elhagytam, vagy ellopták, esetleg elromlik a gép), a kiköttetésre nagyon jó lenne, ha a Nintendo lehetőséget biztosítana például a My Nintendo profilunkon keresztül. Nagyon vigyázok a Nintendo 3DS XL-re, hogy ilyen ne forduljon elő még egyszer, egyelőre nincs baj. A hátrányaival együtt is jó dolognak tartom a digitális játékokat, a "Save Data Transfer Tool" nevű programmal átvihetők a mentések a digitális játékba, tehát ugyanott folytathatjuk, ahol abbahagytuk, csak vigyázni kell. Azok a játékok, amik megvannak digitálisban (az OoT mellett a Mario Kart 7 és a Super Street Fighter IV), azokat visszatettem az eredeti tokjukba, és ott tárolom őket, így a DS / 3DS cartridge tartóban felszabadulnak helyek így olyan DS játékok kerülhetnek be, amik nem voltak annyira fontosak, mert nem játszottam velük annyit.

Két mentésem van az Ocarina of Time 3D-ben, az egyikben a Fire Temple-ig jutottam el, emlékszem, hogy a főellenséget, Volvagiát nem tudtam megölni, aztán már inkább nem szenvedtem vele. Nem kifejezetten nehéz, de sokat sebez, így könnyű meghalni, ha nem vagyunk eléggé ügyesek. Abba is hagytam, aztán új mentést kezdtem el, itt még Young Link vagyok, épp az első dungeont csináltam meg. A következő a Goron City-ben lesz a Dodongo's Cavern. Elég sok mindent megcsináltam már, hogy eljussak oda, megtáncoltattam Daruniát, megvan a karperec, amivel bombákat tudok felemelni, csak arra nem emlékeztem, hogy a Dodongo's Cavern bejárata hol van. A Goron City-ben kerestem, amikor eszembe jutott, hogy van a nagy elzárt bejárat a Death Mountain lábánál, szóval az lenne az. Bementem oda, de itt mentettem. Este folytatom. Amúgy nagyon tetszik az Ocarina of Time 3D, szebb lett, ami nyilvánvaló, de úgy újították fel grafikailag, hogy sokkal jobban néz ki az egész játék tőle.

Abban gondolkodok, hogy fokozatosan állok át a digitális Nintendo 3DS játékokra, ahogy bekerül egyre több a Nintendo Selects kínálatba. És ahogy anyagilag lehetséges. Az biztos, hogy 35-40 fontért nem fogok játékot venni. Eddig két plusz olyan játék van, ami megvan fizikai mivoltában, és olcsóbb digitálisan: a Nintendogs + Cats: Toy Poodle & New Friends és a Mario Tennis Open, meg néhány játék, ami érdekel, például a Paper Mario: Sticker Star, Yoshi's New Island, Mario & Luigi: Dream Team Bros., The Legend of Zelda: A Link Between Worlds, meg esetleg a Star Fox 64 3D és a Mario Party Island Tour.

Eladási adatok

Nagyon rég nem foglalkoztam The Legend of Zelda játékkal, de találtam egy érdekességet, úgy döntöttem, hogy írok róla. Köztudottan szeretek eladási adatokkal foglalkozni, mert abból is sok egyéb információt le lehet szűrni, és a Zelda sorozatról találtam egy olyan összesített eladási adatot, mely nemcsak az eredeti játék eladásait összegzi, hanem bele vannak számolva a remake-ek és a Virtual Console megjelenések is:

1. Ocarina of Time: 10,96 millió
2. A Link to the Past: 9,20 millió
3. Twilight Princess: 8,55 millió
4. The Legend of Zelda: 7,39 millió
5. Link's Awakening: 6,05 millió
6. The Wind Waker: 5,57 millió
7. The Adventure of Link: 5,07 millió
8. Phantom Hourglass: 4,99 millió
9. Oracle of Ages: 3,96 millió
10. Oracle of Seasons: 3,96 millió
11. Skyward Sword: 3,76 millió
12. Majora's Mask: 3,36 millió
13. Spirit Tracks: 3,23 millió
14. A Link Between Worlds: 2,07 millió
15. The Minish Cap: 1,43 millió
16. Four Swords Adventures: 0,83 millió

Azért látszik, hogy felnyomták a számokat rendesen, a legszignifikánsabban a LttP-ben mutatkozik meg, ugyanis az SNES-es változatból 4,61 millió példányt adtak el, a GBA port és a Virtual Console pedig hajszál híján megduplázták az eladásokat. A weboldalon több adat is van, például tisztán az eredeti játékok eladásai listázva, vagy ami még érdekesebb, hogy az adott konzoltulajdonosok hány százaléka rendekezik az adott Zelda játékkal. Ebben is az OoT a győztes 23,03%-kal. Nintendo 64-es változatból 7,6 millió kelt el, míg a konzolból 32,93 és a kettő hányadosa százalékértékben. Az utolsó százalékos érték inkább furcsa, az azt veti össze a Föld lakosságának hány százalékának van meg egy Zelda játék. Érdekes, hogy ebben a NES-es The Legend of Zelda vezet 0,132%-kal, az OoT pedig a második lett. Ha jobban belegondolunk, egyáltalán nem furcsa, hiszen az első játék 1986-ban jelent meg, akkor még nem voltak 5 milliárdan a Földön, most meg 7 milliárdnál is többen vagyunk, és a NES-es Zelda nagyon népszerű volt megjelenésekor.

Ma tartottuk a Kung Fu iskolában Dominik születésnapi buliját. Nem számítottunk arra, hogy ennyien elfogadják a meghívást, de amúgy összességében jól sikerült. Oroszlántánc most is volt, néhány gyerek most is szívbajt kapott. Kínai kultúra ide vagy oda, valami mást kéne kitalálni, amikor sok gyerek van, aminek mindenki egyaránt örül, nem tartom jónak, hogy néhány gyereknek biztosítjuk a napi sírógörcsöt. Amúgy többen is jöttek magyarok, jó volt találkozni, beszélgetni velük. Volt disco is, mai zenével, természetesen gyerekeknek megfelelő hangerővel (tehát nem annyira hangos). Megszólalt egy régi nagy sláger, a Lou Bega Mambo no. 5 dala, amit annyira már akkor sem szerettem. Most sem, főleg, hogy a mai napig nyomják a rádiók, és már igencsak kezd elegem lenni belőle. De az egyik magyar lány pont ekkor hívott táncolni. Csodás, még szép, hogy csatlakoztam! De max. 10 másodpercig táncoltunk, mert több gyerek egyszerre kezdett el sírni. Elfeledkeztek saját korlátaikról... Az külön felemelő volt, amikor az összes gyerek körbeülte Dominikot, amikor felköszöntötték. Jól sikerült összességében, 16 órakor lett vége, és ahhoz képest, hogy sokan voltak, nem volt nagy szemét, négyen-öten 3/4 óra alatt összetakarítottuk az egészet. Ami érdekes, hogy egy tükör hiányzik. Valószínűleg valaki levette, mert senki nem hallott robajt.

2013. tavaszi MondoCon - Vasárnap

Szokás szerint kevésbé eseménydús nap, de legalább annyira jó hangulatban telik, mint a szombati.

Először a MAT pultnál voltam. Örülök, hogy ismét lesz MAT-os con. 2013. július 6-át mindenki jelölje be, 10 éves a Magyar Anime Társaság, és ennek örömére ismét a Petőfi (miért írok Pétert? -_-) Csarnokban ünnepelünk. Most azért lesz menő mert új igazgatóság, teljesen feújították az épületet. Én azt remélem, hogy lesz saját terme a karaokénak. A sátor hangulatosabb, de akusztikailag nulla. Egyébként ötletesen reklámozza a MAT a cont szokásukhoz híven, egyedül a Hungaromeme-es MATricával nem vagyok kibékülve. Kivételesen vicceset találtak ki, jól sikerült, de a meme-kért csak a fiatalabb korosztály rajong, és ezzel részint (szerintem persze) kizárják az idősebbeket.

Jó volt a hangulat, de nekem igazából így sem nagyon tetszett, hogy a zenekvíz az első program, szerintem elkélne a hagyományos karaoke amolyan bemelegítésként. Most csoportban zenekvízeztünk Kedvesjudittal, és Lam’O-val, hárman összehoztunk valamit. A hangulat jó volt, Tukeinon hozta a szokásos "segítőkész" formáját. El is képzeltem, ahogy kiparodizálna minket, mondjuk az Irigy Hónaljmirigy, és Tuki személyében mindig mondaná például, hogy "ezt az animét tegnapelőtt kezdtem el nézni", vagy "ezt a nagynéném ajánlotta a múlt héten, és bejött." vagy esetleg "ebből annak idején egy nap alatt 68 részt megnéztem, annyira bejött". A többségénél csak tippeltem, Lam’O volt az, aki sokat tudott. Nekem az Another ment, a K, amik most így eszembe jutnak. Jó volt angelát hallgatni. Ja, meg a Kyoukai Senjou no Horizon II opening. Chihara Minori: ZONE//ALONE. Leea mondta is, hogy csinál belőle LQ-s kfn-t. Okvetlen kíváncsi leszek rá. Az előadós résznél most is sokat tudtam magamtól. Ha nem is ismerem annyira az előadót, de az énekstílusából, és hangneméből ki tudtam találni, hogy kit hallgatunk épp. Mizuki Nana hangja jellegzetes, a nyolcadik volt a legdurvább. Nagyon kedves Tukitól, hogy mindenkire gondol egy-egy dal erejéig, rám ekkor esett a választása. Mi is volt a választások között? Chihara Minori, Suara, Okui Masami, Ogata Megumi, és angela. Ezzel bebiztosítottam magamat, hogy ezt tudni fogom, mert egy van, amit nem ismerek (Ogata Megumi, illetve egy dalt ismerek tőle, a Momen no Handkerchief, de ezt is csak Ohmi Tomoe által). Felcsendül a zene, nem ismerem fel az előadót, akkor csak Ogata Megumi lehet... de várjunk! Ancient memories... ÉDES ISTENEM!!! De rég hallottam ezt a Suara számot! Hát akkor látni kellett volna engem, milyen arcot vágtam, Tuki nagyon röhögött rajtam. Hogy tudta kiválasztani ezt a dalt? XD Ez egyébként a PS3-ra megjelent ToHeart2 játék ending dala, a Taiyou to Tsuki album 14, vagyis záródala. Hát érdekes volt. Azt hiszem, hogy a végére 51 pontot gyűjtöttünk össze, ahogy kilestem, ezzel nem lettünk helyezettek. Még mindig a 2010. őszi zenekvízben teljesítettük az akkori hármassal a legjobban, akkor 54 pontot értünk el, és harmadikok lettünk.

A vásáron szétnéztem Leeával, és találtam egy Zelda manga dobozt, benne a melléjáró poszterrel 800 forintért. Én azt megveszem magamnak. Úgysem lesz soha lehetőségem megvenni dobozostul együtt az összes mangát (nincs is értelme, hiszen megvan a Link to the Past és az Ocarina of Time 1. kötet), így megvettem ezt, bár tudom, hogy ezzel az Animeland is jól jár, hiszen külön olcsóbban tudja eladni, és a dobozt is biztosan el tudja valakinek olcsóbban adni (jelen esetben nekem). Én is jól járok, mert így nekem is megvan, és ha meglesz a többi rész is, beleteszem őket. És mást nem is vettem. Terveztem levásárolni a kuponkedvezményt, de így nem. :|

A hagyományos karaokén mindenki nagyot alakított, amúgy ma kevesebben voltunk. Nem volt például Night, Neela, Megumi és Lucy. De jött ma is Leea, Narumi, Kedvesjudit, és persze a szervezőség is jelen volt. Amúgy vicces volt, ahogy jöttem conra, ha már megemlítettem az egyéneket. Megyek át Kőbánya-felső aluljárónál, és ott a messzeségben látom valakit, azt hittem, hogy Leea. Utánakiabálok, nem néz hátra. A harmadik után néz oldalra, és akkor látom, hogy hopp, téves hívás, ez egy srác. A sötét kabát, és a világos baseball sapka megtévesztett. ^^' Leeának hosszú a haja, csak a messzeségben nem látszik a sapkája mögött, és ő is Kőbánya-felsőnél száll le. De mi páran jót buliztunk. Én háromszor énekeltem:

• Slayers: feel well
• Fantasia: Dare Yori mo Zutto...
• Macskarisztokraták: Thomas O'Pamacska dala

Az elsőt tegnap este próbálgattam az utcán, amikor hazamentem. Egyedül voltam, miért is ne énekelhetnék szabadon? Mellesleg a Disney Bűbája után egyébként is ki akartam próbálni, hogy én is tudok-e olyan hatást kiváltani az énekléssel az emberek között. :D Szóval az volt a gyakorlás lényege, hogy ennek a verséi sem annyira mélyek, így próbálgattam, azt gondoltam, hogy jól megy, és igen. ^_^ Ilyennel kéne versenyezni. A Dare Yori mo Zutto... eleje kicsit mély volt, de ezt egyszer mindenképp el akartam énekelni, mert hát ki debütálna ilyen menő dallal, ha nem Okui Masami? A Macskarisztokraták meg egy grátisz, szintén siker, a részemről is. Milyen érdekes, hogy a dal végén hallható "bizony" szótól féltem, hogy csak nehogy buzisan mondjam ki, ehhez képest azt mondtam jól, és a közepén hallható "igen" (amikor ránéz Thomas Hercegnőre), volt az, ami kicsit érdekesre sikeredett. De élveztem, hiszen miért is ne szerethetnék énekelni? Egyébként a Swort Art Online: crossing field (LiSA) dala nagy divat lett manapság. Mondjuk, tetszetős, le is szedtem a kislemezt korábban, de odáig nem jutottam el, hogy meg is hallgassam. Végig jól éreztük magunkat.

A Gamer zenekvíz is jó volt. Abban nem tudom, hány pont sikeredett össze, de egy jópárat tudtam tippből is. A Commodore 64-eket volt érdekes hallgatni, egy pillanatra elképzeltem, hogy abban az időben játszom, de azt már végképp nem tudom visszaidézni, hiszen akkor születtem. A Disney-t viszont végig tudtam. Sokat ki lehetett találni, hiszen a többséget az eredeti klasszikusban (vagy sorozatban) is lehetett hallani. A Kingdom Hearts-ot, és az Epic Mickey-t nem tudtam, ezt a kettőt hangulatából találtam ki. A platformerben volt egy Super Mario Galaxy 2 is, melynek szintén örültem.

És akkor ezzel nagyjából ennyi is nekem. 16 órakor volt Jpop videó, melyből természetesen ki akartam maradni a sikítások miatt. A másik meg az, hogy 2 órás volt, és ha maradok még akkor is karaokén, akkor nem biztos, hogy elérem az utolsó vonatot, ami 19.10-kor indult. Úgy tűnik, hogy igaz, hogy Tukeinon most volt utoljára karaoke főszervező, hiszen élete máshova tereli. Élőben már nem maradt lehetőségem, de ezzel a dallal elbúcsúznék tőle, ha nem találkoznánk többet:

Ez az utolsó dal Megumi: Fuwari albumáról, nekem tipikusan ilyen búcsúdal. Kicsit szomorkás, kicsit visszatekintős, de elengedős. Ha tényleg utoljára találkoztunk élőben, akkor sok sikert! ^_^ Csináltam még néhány képet, majd holnap közzéteszem.

Return to myself

Tervek szerint ez egy hosszabb, magánjellegű post lesz, úgyhogy akit ez zavar, az ugorja át nyugodtan. ^^'

Az eleje még annyira nem is, mert bagszi elhívott a Petőfi Csarnokba a piacra, hogy menjek el szétnézni vele. Pénzem alig van, de elkísérem. ^^' Most is az 1-es villamossal mentem az Erzsébet Királyné útjáig, de már a megállónál összetalálkoztam bagszival és LL-lel, ők a hármas villamossal jöttek. A bejáratnál vártak Cseri, Spartacus, és az egyik barátja. Igazából sok újdonság nincs, ugyanazok az árusok, ugyanazok az áraikkal. Volt ma is az a srác, aki az eBay-re hivatkozik mindig, és sérült matricájú SSB-t adott 8.000 forintért. Bagszi meg mondja, hogy az övét 4.000 forintért szerezte be. A srác nyilván nem ismerte be, hogy drágán áraz, ehelyett azt mondja, hogy vannak akik nem tudják, hogy mennyiért lehet játékot eladni, hogy haszna is legyen belőle, ezért náluk nagyon jó üzletet lehet kötni. Jó, ez ilyen "köszönjük szépen" alapú beszéd nálam. Úgy elbeszélgettünk, eltelt az idő, jó volt.

A piacon kettévált a társaság, én, bagszi, LL, mentünk a hármas villamoshoz. LL ment haza, mi meg bagszival kb. 4 hónap után ismét találkozunk a zsidával. De mivel még kb. 15 órára ígérkezett, és még elig múlt dél, ezért az Árkádban időztünk, olyan 14 óra fele indultunk. Először nem akart jönni, de végül csak eljött. Örültünk neki, bár én az elején annyira nem kapcsolódtam be beszélgetésekbe, valahogy érződött az a néhány hónap kiesés, nem volt meg benne a lendület. Bagszi azonnal orvosolta a problémát, elővette a Nintendo 3DS-t, és megmutatta, hogy mire képes a konzol (mintha még soha nem látta volna. ^^') És szépen lassan visszatért a régi önmaga, ahogy szerettük. Ekkor van meg benne az az igazi életérzés. És máris sokkal oldottabb lett a hangulat. 18 óra fele átjöttünk hozzám, és itt is nagyon jó volt a hangulat. Amikor a zsida meglátta a Wario Land 4-et, és a Metroid Fusion-t valósággal beletemetkezett a játékokba. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy a Zelda és a Metroid egy ugyanazon évben kezdte a pályafutását 1986-ban, tavaly a 25. évforduló alkalmából sokkal nagyobb megemlékezés volt a Zeldáról, a Metroidot meg totál elfelejtették. A Metroidnak valóban sokkal kisebb a rajongótábora, ám abban a kisebb rajongótáborban sokkal nagyobb kultusza van a játéknak, a Zelda ehhez képes sokkal populárisabb, igaz nagyon is megérdemli a népszerűséget. 22 óra fele mentek haza.

Igazából tényleg nagyon rossz dolog az, ha választani kell az emberek által kitalált elvárások, és aközött, amik mi valójában vagyunk, főleg, ha a kettő korántsem kompatíbilis egymással. És azért a videojátékok esetében még mindig az az általános tévhit, hogy gyerekeknek van (főleg a Nintendo), és nagyon sok pénzt elvesz, és a mi korunkban illő lenne már a családalapítással foglalkozni. A zsida elmondása szerint ezt akarták csinálni vele. És nagyon régen nem játszott igazi Nintendo játékkal (mostanság Final Fantasy-zik), és az elején tényleg látszott, hogy nem volt az igazi, hiányzott belőle az, ami miatt igazán szerettük őt, ezért se nagyon folyamodtam bele a beszélgetésekbe, de amikor Metroidozott, ismét a régi önmaga lett, és teljesen feloldódott.

Én egész életemben valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, velem nem lehetett soha megjátszani azt, hogy ne játszak, ne nézzek animéket, illő lenne komolyabb dolgokkal foglalkozni. Én ezt az egész átneveléses dolgot, hülyeségnek tartom. Én bármilyen gyerekkori dolgomból (vegyük egyszerű példának a gyerekdalok hallgatását) magamtól nőttem ki, és saját magamból kiindulva azt gondolom, hogy nagyon sok esetben a gyerek érzi, hogy mikor jön el az idő. Én hadakoztam sokmindennel, régen bántottak is érte többen, de most, ahogy látom az embereket magam körül az utcán, arra jövök rá, hogy megtérül az, ha nem felelek meg az emberek által kitalált elvárásoknak, hanem megmaradok aki vagyok: Tudok őszintén és oldottan mosolyogni. Erről már írtam korábban, hogy erre nagyon kevesen képesek.

Erre főleg néhány hete jöttem rá, amikor 1 hetes diákmunkán voltam. 5 munkanap borítékolás, a lényeg az, hogy öten voltunk diákok, és a legelején, ahogy szokás, még mindenki csendben végezte a dolgát, figyelte, hogy na, milyen lehet a másik. Pár óra múlva a maga múdján oldódott a beszélgetés, én elhatárolótam tőlük, mert rádiót hallgattam külön fülhallgatóval, bár egy pár érdekes dolgot kiszúrtam fél füllel. Azt tudni kell, hogy a munkáltatónk nagyon jófej volt, hihetetlen rendes, és azt mondta, hogy ha 1 nap alatt 500 darabot megcsinálunk, akkor nagyon jók vagyunk. Igazából nem tudom, hogy vagy nekem fekszik nagyon az adatrögzítős, borítékolós munka, vagy a többiek voltak túl lassúak, de én fél nap alatt megcsináltam az 500-at. A többiek közben beszélték, hogy amikor meglesz a szükséges darabszám, akkor majd ilyen fél órával a munkaidő vége előtt szólnak, hogy készen van, hogy ne adjon több munkát. Na én ezt nem voltam hajlandó így csinálni, mivel hogy legalább 2 és fél óra hátra volt, és semmi értelmét nem láttam annak, hogy ott üljek, és ne csináljak semmit. Lementem a portáshoz, megkérdeztem, hogy tudom elérni a munkáltatót (nem voltunk felügyelet alatt), és felhívta nekem. Beszélek vele, megmondja, hogy mit kell csinálni. Visszamegyek, előhozok egy újabb stóc borítékot, ami nem volt benne a napi tervbe, azonnal láttam az arcukon, hogy megijedtek, hogy mit csinálok. Én elmondtam nekik, hogy felhívtam a főnököt, és elmagyarázta, hogy mit csináljunk. A többiek olyan szinten ki voltak akadva, hogy én utána szabályosan közellenségnek számítottam, hogy én munkamániás vagyok, és hogy ne írjam bele az önéletrajzomba, hogy jó csapatszellem. Nem vagyok az a megmondóember, de utólag bánom, hogy nem mondtam nekik, hogy nálam nem azt jelenti a csapatmunka, hogy csak ülök, és nem csinálok semmit, hanem együtt dolgozunk, együtt csináljuk a munkát, és ha valaki nem tud valamit, akkor segítünk egymásnak. Erre én is kiakadtam, és mivel amúgyis beteg voltam, visszavittem a borítékokat, és szépen elmentem az orvoshoz. És ezzel még nincs vége. Ugyanis néha bejött hozzánk egy középkorú férfi, aki szintén kiszúrt magának, hogy én hogy képzelem el, hogy csak úgy elmegyek. Elmagyaráztam neki, hogy ha én azt látom, hogy ha ilyen laza a munkamorál, és a főnök sem veszi rossz néven, akkor nekem sem esik nehezemre felvenni ezt a ritmust. Ő meg mondja, hogy nekem tanárnak kellett volna elmennem, hogy milyen jól ki tudok magyarázni mindent. De ez az igazság. Egy munkahelyen általában fél óra szünet jár, ez a normális. De én 2 órában voltam távol kedden. Na ezt egyrészt számon kérték a többiek, másrészt az öreg még jobban rám szállt. Az volt a durva, hogy a nap végén, amikor megmondtam a főnöknek, hogy elnézést kérek, 2 órát voltam szüneten, neki erre az volt a reakciója, hogy nem baj, csak nem mondd el. Kacsintás. A fejemhez kaptam, minden feszültség elszállt. :D Van ilyen egyébként, persze, ahogy látom, hogy megkövetelik, hogy normálisan dolgozzunk, akkor ott tudok lenni. Az az érdekes még, hogy egyébként annak a férfinak nagyon alacsony érzelmi intelligenciája volt. Csak mondta a magáét a többieknek (nekem nem, mert én semmit nem hallottam a fülhallgató miatt), nem esett le neki, hogy az esetek többségében senki nem reagált neki. És egyszer, amikor kiment, akkor mondja egyik a másiknak, hogy nem érti, hogy miért van itt, csak mondja a hülyeségeit. Akkor már az az "I don't want to live in this planet anymore" kép jutott eszembe. Na ha ennyire hitelesek az érzelmek itt egymás iránt, akkor semmit nem fogok veszíteni, ha pénteken munkanap végén boldogan elkönyvelhetem magamban, hogy soha többet nem látom őket.

Igazából ezt csak azért írtam le, mert érzékeltetni akartam, hogy fontos az, hogy az ember megmaradjon önmaga, még olyan helyen is, ahol ezt nem feltétlen honorálják. Azt majd az élet lerendezi. A másik nagy tapasztalatom meg az, amit itt láttam meg igazán, hogy tényleg igaz az, hogy férfiak általánosságban nincsenek arra szocializálva, hogy beszéljenek az érzéseikről, és erre tényleg rábasznak, mert meg lehet fogni őket a hiúságuknál, ha nincsenek az érzelmekre szocializálva, így nem veszik észre az esetleges érzelmi manipulációkat. A másik két srác az öreggel olyan jól elbeszélgettek a politikáról, fociról, bulizásról, akkor nagy volt náluk a lendület. Nekem annyira nem áll ez az arcoskodás, menőzés, vigyorgás, és nem is tudok ilyen lenni, úgyhogy én úgy voltam vele, hogy ha nekik így jó, akkor megmaradok magamnak. És nem bánom, mert így tudok őszinte lenni.

Tehát több tapasztalat is azt támasztja alá, aki feladja a hobbiját, álmait, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásainak, az képletesen öngyilkosságot követ el.