Jó nap volt a tegnapi, megnéztük a Rontó Ralph-ot moziban. 10-16 óra között Pokémon találkozó volt a WestEnd-ben, meglepően kevesen voltak, pedig őszi szünet volt, és szombati nap. Nem volt hirdetve FB-n a találkozó, eléggé gázosnak tartom, hogy ha már ott nincs hirdetve bármilyen esemény, akkor már nem is tud róla senki, pedig a bagszipoke oldalán is kint volt. Közös játék nem volt, de attól még jól éreztük magunkat.
Este mozi, Corvin mozi. Eleinte kissé visszakoztam, vagyok olyan, hogy ilyen menő filmet a Cinema City-ben kell nézni, de végül azért döntöttünk mellette, mert itt mindenki diákkedvezménnyel nézheti meg a filmet. De hamar megbékéltem, mert soha nem voltam még a Corvinban, és érdekelt, hogy milyen hely. Mint a régi mozik, szükség van rájuk. Egyébként összegyűltünk 30-an, mindenki egyénileg jött, átvette a saját jegyét. A filmnek egyébként előre szavaztam bizalmat, ugyanis a Port.hu-n még azelőtt értékeltem 10-esre, mielőtt megnéztem. És nem bántam meg! Nagyon jó volt, örülök, hogy a Disney-nél a mai napig képesek minőséget kiadni a kezükből. A videojátékos elemek nagyon jók voltak, de elgondolkodtam azon, hogy ezeket a poénokat csak azok értik igazán, akik játszanak, ezért vannak kételyeim affelől, hogy Magyarországon sikeres lesz, mivel nem vagyunk olyan sokan játékosok. De hogy mennyibe kerülhetett ez az animációs film, nem tudom, de volt egy jónéhány videojáték karakter, nem lehetett olcsó a jogdíj. Elvileg Mariót és Luigit is be akarták tenni, de azért már annyi pénzt kért volna a Nintendo, hogy nincs az a cég, mely azt kifizette volna, így csak említés szintjén került be. Egy ünnepségen csengetnek: "Biztosan Mario az, tudjátok, mindig késik." Több nem feltétlen méltán híres előadó énekelt, az endingen lepődtem meg. Az egyik dalnak olyan furcsa volt a szövege. Ismerős volt, éltem is a gyanúperrel, hogy nem angolul van, aztán, amikor olyan szót vettem ki, mint például "bokutachi", akkor nem volt kétségem affelől, hogy ez japánul van. Aki még a moziban maradt, felém nézett, hogy nem ismerős? :D Az előadó nem, de a nyelv igen, Csibi mellettem ült, neki nem tűnt fel, hogy japánul énekelnek. Másnap utánanéztem, az AKB48 volt az előadó, Sugar Rush a dal címe, mint a játéké. Az AKB48 az a japán együttes, mely minden egyes kislemezéből kismillió példányszámok mennek el, Tokióban külön kávézójuk van, és most már világuralomra törnek. Csak tessék, de hozzanak magukkal még egy pár japán előadót. Én egyébként nem bírom őket annyira, nem mintha olyan sokszor hallgattam volna, de olyan semmilyen a zenéjük nekem. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy megjelenik-e kislemezen Japánban. A filmet meg ajánlani tudom, és tartom magam ahhoz az ígérethez, hogy megjelenés napi vétel lesz, ha adódik rá anyagi lehetőség.
