Verseny ezerrel

Betegség miatt voltam sokáig inaktív. Erősen kijöttek a vastagbél-gyulladás tünetei, olyannyira hogy az ebből fakadó vérszegénység miatt annyira legyengültem, hogy még lépcsőzni is nehezemre esett. Próbáltam házi módszerekkel gyógyítani magam, például vaspótlással, de amikor szembesültem azzal, hogy semmit sem javultam, sőt, mintha nem is csináltam volna semmit, romlott az állapotom, már elmentem orvoshoz. Mert a lépcsőzés csak egy kiragadott példa. A vashiánynak rengeteg hatása van, saját tapasztalat, hogy legalább akkora jelentősége van, mint a különböző vitaminoknak. Az orvosnak meg nem is kellett semmit mondani, másnapra beutalt a kórházba, az osztályra. Itt kaptam nagy dózisú vasat, szteroid lökéskezelést, meg gyulladáscsökkentők, ezek helyrehoztak, és olyan vagyok, mint régen.

A kórházban megint felfedeztem magamnak az F-Zero játékot, Nintendo 3DS-en játszottam a Maximum Velocity-vel. Valaki nemrég kérdezte a Facebook Nintendós közösség csoportjában, hogy csak ő tartja unalmasnak a Mario Kart 7-et? Ezt akkor eléggé bátor kijelentésnek gondoltam, mivel elég sokan szeretik és játsszák, de személy szerint igazat adtam neki. Az új Mario Kart-okban nagyon jókat lehet többen szórakozni, akár marháskodni is, de elveszett a kihívás a játékokból. Nem annyira technikásak a pályák, és az ellenfél játékosok sem feltétlen izzasztanak meg minket. Inkább csak bosszantanak a kék tekivel. De az F-Zero által megint felfedeztem azt a játékélményt, amiről szerintem szólnia kellene egy versenyjátéknak. Keménynek írják, és tényleg nehéz, de pont ezért nagyon jó, mert olyan nehézsége van, ami által külön élmény megcsinálni egy bajnokságot. Ezen játékélmény miatt játszatja magát a játék, és most is sokat veszem elő, és szeretném 100%-osra végigjátszani. Ez azt magában takarja a Master nehézségi szint megnyitását, a Queen Cup megnyitását, és a megszerzendő 6 kocsit, így összesen 10 kocsink lesz. Nagyon jól állok, megvan a Master, a Queen Cup is, és már 8 kocsim elérhető. De utolsó kettőt (főleg az utolsót) megszerezni nagy kihívás. Ezt most Nintendo 3DS-en csinálom, itt most kicsit jegelem is, hogy előrébb jussak, mert a master szint már tényleg nagyon nehéz, ellenben megvettem Wii U-n a játékot, így megvan mind a három változatban a játék. GBA-n kazettán, Nintendo 3DS-re és Wii U-ra letöltve. Azért is vettem meg, hogy a digitális kollekció is teljes legyen, valamint hogy úgy erősítsek a játékban, hogy legyen tétje is a dolognak, és a Wii U-s változatban is eljussak addig, amíg tudok. Nagyon jó ott is játszani, viszont nagy képernyős TV-n rettenetesen pixeles a játék. Mondjuk ez nem csorbít a játékélményen, inkább az zavaró, hogy nincs sok beállítási lehetőség a Virtual Console menüjében, és Full HD TV-n játszani egy eredetileg kis kijelzős játékot nagyon durva látvány. Viszont a hang nagyon szép. El tudom képzelni, ha a TV-t Hi-Fi-hez kötném, akkor akár még egy GBA játéknak is olyan hangzása lenne, mint egy komoly, nagy teljesítményű játéknak.

És komolyan kacérkodok a gondolattal. Nem hangprojektorban vagy házimoziban gondolkodok, hanem egy Hi-Fi berendezést kezdtem el összeállítani magamnak. A Sony-nak voltak a '90-es évek közepe táján olyan CD-lejátszói, rádiói, kazettalejátszói meg erősítői, amiket külön lehetett megvásárolni, ezeket aztán az erősítőhöz csatlatkoztatva egy komplett Hi-Fit lehetett összeállítani, persze hangfallal. A CD lejátszó és a rádió már megvan, a kazettalejátszó (DECK), az erősítő és a hangfal kellenek, és akkor meg is van teljesben. Az eddigieket vaterán vettem meg, és rendben működnek, nincs semmi baj velük. Nem tudom, hogy mennyire alapdolog, de olyan erősítőt fogok kinézni magamnak, amelyikben van AUX csatlakozás, ezáltal lehet külső eszközt (RCA csatlakozóval ellátott) kötni, így TV-t is, és bízok egy jó eredményben. Kazettalejátszóra meg igényt tartok, mert egyrészt van kazettagyűjteményem, amit szívesen hallgatnék, másrészt meg jó minőségű berendezéssel egy kazetta is úgy szól, mintha CD-t hallgatnék.

Vissza a játékhoz. Az eredeti Game Boy Advance játékot is elővettem, ezt a GameCube-hoz csatlakoztattam, ugyanis van Game Boy Player-em. Kíváncsi voltam, hogy milyen a kép. Valamivel szebben mutat TV-n, de azért, mert a pixelek le vannak kerekítve, valamint ugye a GameCube még nem HD konzol, ezért inkább enyhén homályos a kép. Viszont a hang nem olyan tiszta. Wii U-n van olyan beállítási lehetőség, hogy szintén le lehet kerekíteni a pixeleket (smooth), de ott még ugyanúgy látszik, hogy kis képernyőre tervezték a játék, mivel Full HD-re vitték fel a játékot (nem tudom, van-e erre kifejezés), ezért ha lehet, még csúnyább a játék. Maradok az éles pixeleknél, ez a kisebbik rossz. A hangminőség viszont sokban kárpótol.

Az új Nintendo konzoltól várom a megváltást, és hogy rendbehozzák a dolgokat. Ezer gyengélkedésem közepette megtudtuk, hogy Switch lesz az új Nintendo konzol neve, és hogy egyszerre lesz hordozható és asztali konzol is. Illetve maga a gép csak egy dokkoló lesz, a lényeg a kijelzős controlleren lesz. Igazából nem is számítok arra, hogy lesz utódja a Nintendo 3DS-nek, egyesítik az asztali- és kézikonzolok sajátosságait, és minden játék egyben lesz. És már csak egy Nintendo konzol lesz. Mert mint gyűjtő veszem meg a játékokat 3DS-en és Wii U-n is, de milyen az, hogy mind a két tulajdonomban levő konzolra külön-külön kell megvenni a játékot? Az új konzolban meglesz minden, és az összes játék egy gépen lesz, és ha olyanom lesz, játszhatom mondjuk vonaton a GameCube játékokat, vagy TV-n a Game Boy játékot. Mert a GameCube Virtual Console nagyon hiányzik, és bízom benne, hogy az új konzolra megcsinálják és azok klasszikusait is lehet játszani digitálisan.

De most a jelen. Egyelőre a Maximum Velocity-vel játszom, aztán ha sikerül végigvinni 100%-ra (akár mindegyik kiadásban), akkor előveszem a többit is, hátha boldogulok velük is.

Dalmaták és a többiek

A hosszú hétvégére hazajöttem Békéscsabára. Milyen érdekes, hogy 2 éve, amikor felköltöztem Pestre, és akkoriban hazajártam, szinte mindig aznap vissza akartam menni, most meg kellemesen érzem itt magam. Változtam ezidő alatt, sokminden miatt voltam nyugtalan akkoriban, de úgy érzem, hogy azóta jóra fordultak a dolgok, és innen már csak feljebb van út.

És akkor jómúltkorában 10 Disney videokazettát hoztam haza, megnéztem akkor hármat, most a maradék hetet. Ezekről írnék.

Nagyon vágytam arra, hogy ismét megnézzem a 101 Kiskutya élőszereplős verzióját, ez valamiért sokkal jobban tetszik, mint az eredeti rajzfilm, jobban a hatása alá kerülök általa. A rajzfilmben valahogy annyira komolytalan Szörnyella De Frász, viszont a filmben sokkal jobban kijön az őrült jelleme, ezért a tettei sokkal hatásosabbak. Na meg hát filmben sokal szeretetőbbek a kiskutyák.

A két Oroszlánkirályt egybe fogom vetni, ugyanis most jutott idő az Oroszlánkirály extra változatára. Egy jelenetet átalakítottak benne (vagy az eredeti mivoltában láthatjuk?). Amikor Zazu hozza a friss napi híreket Mufasának. El is gondolkodtam azon, hogy valami nincs rendben, nem ezt mondja. Aztán leesett, hogy ez az extra jelenet. Ha valóban ez lett volna az eredeti forgatókönyv, akkor jobb, hogy átalakították, mert egyrészt hirtelen jön az ének, másrészt nagyon nem is illik oda, hogy dalban mondja el Zazu a dolgokat, harmadrészt, meg a jelenet végén túlságosan hirtelen jön a hangulatváltás, ahol már visszatérünk az általunk ismert jelenetekhez. A videokazettát a film végén megspékelték még két videoklippel. Az egyik valami Disney Channel Circle of Stars, ahol ilyen megcsinált tinik éneklik el a Circle of Life dalt. Az ilyenekből nőttek ki a Hannah Montana és társai, rémes volt, bár talán egy fokkal jobbak voltak, mert természetesebbnek tűntek, de az énekstílus miatt egyébként is felejthető, nem szeretem az ilyet. Nagyon elrontották vele a videokazetta értékét. A másik videoklip pedig Elton John: Can you feel the love tonight? dal PV-je, természetesen az eredeti. Amit még ennyi idő után is nagyon kellemes hallgatni, biztos nincs olyan ember, aki ne ismerné a dalt.
Aki jó Disney folytatást szeretne nézni, az mindenképp az Oroszlánkirály 2: Simba büszkeségét válassza. Sőt, még második megnézésre is azt mondom, hogy ez jobb lett, mint az első, mert mélyebb a mondanivalója, és nagyon jól megcsinálták a készítők. Sokszor még saját magamon is tapasztalom, hogy az egy dolog, hogy egy bölcseletet, egy elméletet megértesz, magadénak tudsz, de azokat alkalmazni teljesen más. Nagyjából így írható le az Oroszlánkirály 2 története. Ugyanis az első részben az apjától megkapja a szükséges intelmeket ahhoz, hogy jó király legyen, de a második részben, amikor király lesz, rajta a sor, hogy azokat következetesen alkalmazza. Ugye milyen nehéz? De egy nagyon nehéz, göröngyös úton Simba megérti apja tanításait, és igazi jó király lesz belőle.

És ha már jó folytatás: Hasonlóan tetszetős volt a Szépség és a Szörnyeteg: Varázslatos Karácsony. Bár ha az eredeti rajzfilm anime lenne, ez inkább egy OVA lenne, mert bár jól kiegészíti a történetet, nélküle is teljes értékű a rajzfilm, és rövidebb is. Mégis nagyon jó lett. Soha nem láttam az eredeti Szépség és a Szörnyeteget, az egész emlékem róla annyi, hogy egy mozis újságból levő óriásplakát volt belőle kirakva apám szobájában. És annak idején a poszter alapján valahogy nem gondoltam, hogy olyan jó lenne. Aranyosak voltak az életre keltett tárgyak, de ennyi. De ez a rajzfilm nagyon megtetszett, keresni fogom az eredeti történetet (videokazettán és DVD-n), felkeltette az érdeklődésemet.

És ha extra változat, akkor az Aladdin is. Bár nem tudom, hogy mivel érdemelte meg az "extra változat" rangot, mivel semmivel nem több az eredetinél, max az új borító, de csak a DVD érdemli meg az extra változat jelzőt, hiszen az 2 lemezes. De ettől függetlenül jó volt megint megnézni. Mind az Aladdin, mind az Oroszlánkirály esetében eszembe jutott a SNES játék, főleg az Oroszlánkirálynál, hogy milyen nehéz. Elhatároztam, hogy ha hazamegyek, megpróbálom.

És egy nagyon-nagyon régi Disney rajzfilm, amit szintén most láttam először: Bambi. Csak azt tudtam róla, hogy legenda, (mifelénk még italt is neveztek el róla. Jó ez elcsépelt. ^^') és sok jóra megtaníthatja a gyerekeket, de ennyi. Hát most megnézve inkább az aranyosságra helyezték a hangsúlyt. Nézhető felnőttek számára is, de annyira... nem is tudom hogy kifejezni magam, de egyáltalán nem negatívan gondolom. Tehát annyira gyerekeknek akarja elmagyarázni az élet dolgait, hogy hozzám például egyáltalán nem jutott el úgymond. Néztem, nagyon aranyosak voltak az állatok, kedves történet, jó a lezárás, de ennyi. Igazából nem érintett meg mélyen.

És a legvégére hagytam az első Disney-Pixar alkotást, az Egy bogár életét. Nagyon-nagyon régen nem láttam Pixar rajzfilmet, és talán most éreztem meg igazán, hogy mennyire hülye vagyok, hogy mert 16-18 éves voltam, akkor azt gondoltam, hogy ezeket úgyis gyerekeknek találták ki, én már nem nézek több ilyet. Pár órája még bántam, de most már nem. Lehet, hogy így volt jó, mert most fejlődtem úgy érzelmileg, hogy megint tudom szeretni a Pixar alkotásokat. Nemrég ment a mozikban (talán még megy? Akkor meg fogom nézni) a Merida, a bátor, zsida látta, és mesélte, hogy ez a rajzfilm is ugyanazt a hatást váltotta ki belőle, mint a korábbi Pixar animációs filmek, hogy teljesen a hatása alatt leszel napokig, szinte lázban égsz tőle, és az Egy bogár élete is pontosan ilyen. Mert a szereplők szerethetőek, jó a történet, hiteles az egész megjelenítés, a poénok ütnek, és az egész hangulatvilág, nagyon meg tudják ragadni az embert. Csupán egyetlen egy hátránya van az Egy bogár életének, az pedig a végefőcímdal. A magyar előadója valami borzalmas, semmi hangja nincs az énekesnek. De ez nem szegte a lelkesedésemet, hogy a Pixar kiadványokat is összegyűjtsem. Kíváncsiságból megnéztem, hogy milyen a Disney-Pixar lista, nem túl hosszú, én hosszabbra számítottam. Nem lesz nehéz bepótolni a többit. Bár azt megjegyzem, hogy én azért is gondoltam hosszabbnak, mert amielőtt nem foglalkoztam komolyabban a Disney rajzfilmekkel, azelőtt nekem a Pixar, és a Dreamworks alkotásait teljesen egy kalap alá vettem, és a kettőt egynek hittem, ezért gondoltam azt, hogy jóval több Pixar rajzfilm van, de most már látom, hogy nem így van. Így nem lesz nehéz dolgom megszerezni a hiányzókat is.

Holnap megyek haza (nekem Békéscsaba és Budapest is ugyanúgy az otthonomat nyújtja. ^^'), kiválasztottam 4 régi 576 Konzol magazint, amiket magammal viszek, hogy olvassam az úton. A 2000. áprilisiban van benne az Egy bogár élete Nintendo 64 játék tesztje, azt fogom elolvasni, valamint egy olyan N64 játék, mely régen megvolt nekem: Vigilante 8: 2nd Offense. Nem egy Mario Kart, de elvoltam vele. A másik, a 2003. áprilisi szám, ebben van egy 2 oldalas ismertető a Game Boy Advance SP-ről. Érdekel, hogy akkoriban mit írtak róla. A harmadik, a 2003. júniusi, ebben van egy 22 oldalas írás az E3 2003-ról, valamint egy 2 oldalas teszt a GBA-s WarioWare, Inc.: Minigame Mania játékról. És végül a 2003. novemberiben van benne a Super Mario Advance 4: Super Mario Bros. 3 teszt, és egy jó reklám róla. Idefele a vonaton pedig az új Konzol magazint olvastam. Gratulálok a szerkesztőknek, sikerült színvonalas magazinná avanzsálni az újságot, van akkora élmény olvasni, mint a régi 576 Konzolokat. Ne adják alább!

Gamer gyűjtemény

Régen csináltam a játékos gyűjteményemről képet, azóta beszereztem egy jópár játékot. Így megérett az idő arra, hogy ismét bemutassam a játékaimat.

Íme a NES játékok. A nagyon régi időkben csak a Super Mario Bros. és a Super Mario Bros. 3 volt meg, és mivel nem is nagyon ismertem helyeket, ahol be tudnék szerezni játékokat, ezért sokáig csak ez a kettő volt meg. Békéscsabán mondjuk nem is nagyon volt lehetőség. Az Univerzál áruház 2. emeletén lehetett játékokat venni, majd később nyílt meg az 576 KByte üzlet a Jókai u. 6 szám alatt. Úgyhogy a játékaim nagyrészét nemrég vettem. A Kirby's Adventure-t Krisi segítségével szereztem be 2006. július 14-én vadonatújan 1000 (!!!) forintért. Igen, a Game Park-ból! A legkedvesebb emlék a jófej-korszakukból.

A kedvenc konzolom a mai napig. Tessék megnézni a játékokat, nem csoda! A régi időkból a Super Mario All-Stars, The Magical Quest: Starring Mickey Mouse, és a Hurricanes maradt meg. A Super Mario Worlddel és a Super Mario Karttal csak jóval később 1995-1996 magasságában tudtam játszani, az egyik gyerekkori barátomnak volt SNES-e, és neki SMW volt mellé. A Kart meg a békéscsabai PSX shop által ismertem meg. Mivel fokozatosan voltam ismereteim (és anyagi lehetőségem), hogy honnan szerezhetek be játékokat, így fokozatosan tudtam bővíteni a gyűjteményemet, bár azóta van egy néhány játék, amitől megváltam. Például a Street Fighter II-t nagyon sajnálom, a Kirby's Fun Pak-nek meg gondolatban külön sírja van. R.I.P. T_T Azok a játékok nagyon kellenek. Az Aladdin csak kölcsönbe volt meg Szelinek köszönhetően, azóta visszakerült hozzá, de a Disney játékokat nagyon be akarom még szerezni. Meg a Hupikék Törpikék, és a Tom & Jerry SNES játék is a Wishlistemen van.

Na, a Nintendo 64-nek is van egy szép története. Ahogy írtam korábban, csak jóval később, 2000-ben tudtam szert tenni a saját példányomra, mert anyám 12-13 éves koromban mindig azzal jött, hogy már nem vagyok kisgyerek, ne játszak már. Azt gondolom, hogy ezt sokan átéltük. De 2000. április 18-án (pár nappal a 14. születésnapom után) megvehettem a saját példányomat! Se éjjelem, se nappalom nem volt enyhe túlzással élve abban a 2 hónapban, míg végigjátszottam 120 csillagra a Super Mario 64-et. A Mario Party-t 2005-ben vettem csak a kazettát mindössze 3 fontért, nagyon örültem neki, mert csak egyszer játszottam 2000 karácsonyán, és nagyon szerettem. A dobozt és a leírást később a Game Park-ban kaptam meg 2500 forintért. A Mario Party 2-t először emulátoron próbáltam ki, és annyira tetszett, hogy képes voltam 2007. februárjában kiadni érte 10.000 forintot, a Game Parkban volt teljesen újszerű állapotban. Most sem sokat romlott az állapota. No, nem azért, mert nem játszok vele, hanem mert kímélem. A Yoshi's Story, és a Donkey Kong 64 nincsenek meg, csak a dobozuk, de jó lesz majd, ha majd meglesz játék.

GameCube-ot se tudtam azonnal venni, csak 2005 májusában. Egyben hozott egy kisebb szünetet a konzolos életemben, mivel a Super Mario Sunshine és a Mario Kart: Double Dash!! kiabrándítottak a Nintendóból. Most tudom, hogy sokan imádják a SMS-t, de sajnos én így jártam. A 2005-2006 közötti időszak egyfajta mélypont volt a gamer-korszakomban, és csak 2006 nyarán rázódtam vissza, amikor Krisi bemutatott egy pár nagyszerű játékot, amivel előtte még nem játszottam. Még 2005 júniusában megvettem a Mario Party 5-öt Angliában, ezzel elég jól elvoltam akkor nyáron. Igazán megszeretni a GC-t csak 2008-ban tudtam, amikor nagyon Zeldáztam, és a Zelda Wind Waker teljesen megváltoztatta a véleményemet a konzolról. Azért kedves kis konzolként gondolok a GameCube-ra, de számomra mindig utolsó helyen lesz a Nintendo-konzolok között.

Sokakkal ellentétben bennem pozitív benyomást tett anno a Wii, amkor először megláttam a Wii Sports-ot rajta. Nekem bejött a mozgásérzékelés. Szerintem sokan az újdonság miatt fogadták be nehezen, emellett a a sok casual játék, és az olcsó előállítási költség miatt is szidták a konzolt. Nem is az olcsó mivolta volt a gond, hanem, hogy ennek ellenére drága volt. De én nagyon szerettem, és jól is jártam, mert 2008. március 5-én vettem meg a saját példányomat, amikor akciós volt a Media Markt-ban, 49.990 Ft. Akkor csak a Wii Sports volt, de azzal is sokáig játszottam, és szépen lassan jött a többi játék. Bár a végén jár ez a konzolgeneráció, de a Virtual Console-nak köszönhetően sokat játszok ezzel a konzollal.

A handheld korszak nagyon sokáig kimaradt az életemből. Tudtam róla, hogy létezik, láttam német reklámokban, a Mariós kalandkönyvben is láttam, mint nyeremény, és gondoltam, hogy jó dolog, de csak 2002 karácsonyán tudtam venni Game Boy-t. Az eredetit, a vastagot, a hatalmasat. Nagyon jó kis gép, akkor azért volt bennem egy rossz érzés, hogy kimaradt. Akkor a Mario & Yoshi, Tetris és Pokémon Gold Version volt. Már akkor gyerekesnek tartottam a Pokémont, ezért nem játszottam vele komolyan, persze ez a vélemény idővel változott. Aztán szépen lassan jöttek a játékok, sok jó jelent meg erre a kis kézikonzolra.

Game Boy Advance-et egy évvel a Game Boy után szereztem be, 2003 karácsonyára. A nagy karácsonyi hajrában vettük meg a Tescóban, mert volt sárga címkésen 15.000 forintért. Nem volt semmi baja, vadonatúj volt. Fehéret akartam venni, de már csak rózsaszín maradt. Nagyon nekem való szín... Aztán idővel lecseréltem fehérre. Erre a gépre főleg akkor vettem játékot, amikor 1-2000 forintos végkiárusítási áron voltak a Media Markt-ban, és a Tescóban. Akkoriban nagyon szerettem, mert nagyon hangulatosak voltak a játékok grafikái, és a zene is kellemes volt, és milyen nagy számnak tartottam akkor a sima GBA-t. Most meg... Nincs saját fénye, és ez ma már hatalmas hiányosság. GBA SP-t csak 2008-ban tudtam venni, de akkor nagyon jól jártam, mert a Tribal Editiont vettem meg, aminek sokkal erősebb a fénye, mint az első kiadású GBA SP-knek, mert azoknak még a kijelző alján volt egy kis lámpa, az világította meg a játékot. A Micrót 2007-ben vettem sárga címkésen a Tescóban. Pokémon Emeralddal volt 5.500 forint vadonatújan!! Ki lehet fogni a jó ajánlatokat. És nagyon jó gép volt, utólag is nagyon jó a hangulata, úgyhogy ajánlom beszerzését.

Ahogy a sima Game Boy Advance, úgy a Nintendo DS-re is csodakonzolként tekintettem, és mi maradt mára a tekintélyéből? Mindenki csúfolja, hogy úgy néz ki, mint egy ősrégi Game & Watch, pedig hatalmas sikerszériát indított el 2004 végén. És nagyon sok hatalmas játék van erre a kis gépezetre. A 2006-os DS Lite segített valamit a konzol megítélésén, én is szerettem. 2006 karácsonyán tettem szert a saját Nintendo DS-emre, majd egy évre rá a DS Lite-ra. Majd a DSi kimaradt, és 2010 márciusában jött a DSi XL. Azért ha úgy alakul az anyagi helyzetem, egy DSi-re még befizetek.

És a jelen, mely elindította a 8. konzolgenerációt! Múlt hónapban tettem szert egy Mario pakkos 3DS-re, utána nem sokkal jött a Mario Kart 7, és Angliában a Zelda OoT 3D, amit 20 fontért vettem meg. Nagyon jól jártam vele, mert pár nap múlva visszavitték az árát 35 fontra. De már most tudni, hogy legendás konzol lesz, akárcsak az elődei!

És végül grátiszkép. Kitettem a szobám falára az angol újságok posztereit. Szerintem nagyon jól mutatnak.

Budapesten – Talán utolsóelőtti alkalom

A SakuraCon blogpostjában írtam, hogy mivel akkor otthon hagytam a 90%-os szelvényemet, ezért májusban megajándékozom magam egy utazással. Ez a nap ma jött el. Bár nemcsak ezért mentem. Ugyanis kaptam levelet, hogy a mai napon (azaz 05.27-én) menjek el a Szolnoki vasút rendőrőrsre, és vegyem át az irataimat. Ugyanis a SakuraConról hazajövet a vonaton valahogy kiesett a táskámból a pénztárcám. Ennek a valahogynak a mikéntjére igazán kíváncsi vagyok, amikor márciusban voltam Krisi születésnapján, akkor is este az anyja elvitt kocsival az Örs Vezér Térig, hogy esett ki a kocsijában a táskámból a telefonom? Erre a mai napig nem találok magyarázatot. De visszatérve a tárcámra nagy szerencsém volt, mert az igazolványaimat máshol tárolom, így az egyetlen kár, ami ért, a bánkkártyám elvesztése, és ennek pótlása. Azonnal mentem letiltatni, így semmi baj nincs, bár a megtaláló nem gazdagodott volna meg túlságosan a számlámon található pénzből. ^^' De a szükséges óvintézkedéseket meg kell tenni. Meg ilyen apróságok voltak benne, mint Supershop kártya, Smart kártya, tehát nem feltétlen esszenciálisak a mindennapi léthez. De úgy tűnik leadták a rendőrségen. A pénz természetesen nem volt benne (legyen boldog azzal a max. 200 forinttal). De mentem is tovább Szolnokról Pestre a 11 órási zónázó vonattal. Nagyon jó kedvem volt, bekapcsoltam a DSi XL-en Okui Masami: i-magination albumát, és néztem ki az ablakon. Most is vittem ki cuccokat, csak most nem bagszihoz, hanem a Csabihoz. Az alábbiakat:

• GBA konzolok
• GBA játékok
• Nintendo DS és Nintendo DS lite
• GBA és DS kiegészítők

Azért viszem ezeket ennyire, mert rendkívül sok helyet foglalnak a dobozaik. Legközelebbi alkalommal, mely a HoldfényCon napja lesz, akkor viszem a Wiit, és a DSi XL-t. De akkor már nagyon kevés idő lesz hátra terveim szerint. De előtte, mivel kicsit korábban érkeztem meg, ezért az Arénába mentem a Keletiből. Szinte már motorosan lementem a metró aluljáróba, amikor ráeszmélek, hogy nem az Árkádba akarok menni. Ott mentem az 576-ba, vettem Love.com 2 mangát. Döbbenten láttam, hogy az 576 külön Nintendo termékismertető katalógust rakott ki. Határozottan állítható, hogy amióta újra van 576 KByte, jobban foglalkoznak a Nintendóval, mint előtte. Aztán mentem is Csabihoz az iskolája elé, olyan sok idő már nem volt. Elsétáltunk hozzá, ott letettük a cuccaimat, és játszottunk egy kicsit. Kipróbáltam a Sonic Heroes-t GC-n, tetszetős. Jó játék, bár nem merném azok közé sorolni, melyekkel órákig eljátszanék. Aztán hívtuk a többi BigN-est, egy kis MKW online bulira, jó volt. Most olyan sokáig nem maradtam, mert időben haza akartam érni. Még elkísért a Kaiser's-be, ahol vonatútra vettem magamnak kaját, aztán én már mentem is. A 17.13-as vonattal szerettem volna hazamenni, vennék IC pótjegyet, de döbbenten látom, hogy hatalmas sor áll, de egy sor van. Ugyanúgy, mint a repülőtereken. Na mondom magamban, fújhatom az IC vonatot. De teljesen meg voltam lepve, hogy nagyon gyorsan ment, kb. 50 ember lement olyan kb. 5 perc alatt... Ez két tényezőnek volt köszönhető: Sok pénztár volt nyitva, és gyorsan hívták az embereket. Ugyanis ez az új rendszer. Be kell állni egy sorba, és kijelzik, hogy melyik kasszához lehet menni. Én ezt nagyon jó dolognak tartom. Ugyanis többször jártam már úgy, hogy nézem a kasszák sorait, hogy melyik a legrövidebb, beálltam oda. Csak hogy szemre legrövidebb, az időre átalában a leghosszabb, ugyanis tanulság, hogy ahol rövid a sor, annak az embernek biztos komolyabb adminisztrációs ügyei vannak bizonyos okokból. Ezt küszöbölték ki ezzel az új rendszerrel, és én ezt nagyon jónak tartom. Na de a 17.13-as IC vonatra az összes ülőhely foglalt volt, úgyhogy a 18.13-assal kellett mennem. Hogy ne legyen addig sem tétlen az egy órám, elmentem az Árkádba (csak eljutok oda is. ^^'), ott vettem mentolos fagyit. Azóta vagyok belezúgva a mentolos fagyikba, amióta először voltam Angliában 2005-ben, és ott megkóstoltam. A rabja vagyok azóta is. Szétnéztem az ottani 576-ban is, aztán mentem a vonathoz. 21 órára hazaértem.

Most már nagyon nézem az albérleteket, hogy mi újság van, milyenek vannak. Három éve nézem őket egyébként változó rendszerességgel, és érzékelhetően lementek az albérlet-árak. 2007-ben, amikor még híre nem volt a gazdasági világválságnak, akkor az ment csodaszámba, hogy 50.000 forintért is van már albérlet. Most meg már 40.000 forintért is könnyedén találni. De a bérleti díj még nem minden, a rezsi, és az esetleges közös költség is rendkívül fontos. Találtam egy albérletet 19. kerületben egy nagyon jó albérletet, de olyan, hogy rezsivel, mindennel együtt nyáron 52.000 forint, télen pedig 62.000 ft. Na mondom, ez az igazi. Írtam, de ma kaptam választ, hogy már elkelt! T_T Úgyhogy kutatok tovább. Nézegetem a kerületeket, de valamiért a 19. kerület nagyon bejövős. Ott sok olcsóbb albérletet találni, és a házak is jó állapotúak. Meg pont ez az a kerület, ami számomra olyan téren ideális, hogy nincs annyira a belvárosban, de még kint sincs. A Határ útról szinte bárhova el lehet könnyen jutni. A belvárosban nem mernék lakni.

Még az egy fontos szempont számomra albérletnél, hogy kisállat tartható-e. Ugyanis nagyon szeretnék gyerekkori vágyamnak eleget tenni, macskát tartani. Egyszerűen imádom a macskákat, csak az a gond, hogy mi ugye panelban lakunk, anyám meg itt nem tűri meg a háziállatot (ami érthető is) ezért, nem lehetett semmilyen állatom. De érdekes, mert 2 emelettel alattunk lakott egy másik család (már elköltöztek), akiknek egyszerre 3 macskájuk is volt. Hihetetlen nagy macskabarát család volt. És hihetetlenül igényes volt a lakásuk, szóval nagyon jól tartották őket, és azt mondták, hogy a macskák könnyen megtanulják, hol kell végezni a dolgaikat, tehát szobatiszták. Macskatartásra a lehetőség adott, ugyanis Csibinek az egyik osztálytársának a macskája épp a napokban szült kiscicákat, és megbeszéltük, hogy kaphatok belőlük egyet. Érdemes megnézni azon blogpostját, arról róla ír, kitett egy képet az egyik kiscicáról, hát nincs rá szó, milyen aranyos. Nagyon szeretnék egy ilyet. A macska neme is teljesen mindegy lenne, bár a lány esetében attól félnék, hogy kb. 3-4 év múlva arra lennék figyelmes, hogy kánonban igen magas hangon nyávogásokat hallanék, megnézném a macskát, és látom, hogy szoptatja a kicsinyeit. Azért nem bírnék eltartani 6-8 macskát! T_T De 1 bármikor jöhet. Azt olvastam, hogy a macskák átlagban 15-20 évet élnek, de nagyon büszke lehet magára az a gazdi, kinek macskája 25 éves. Elképzeltem magamban, hogy ha a macskám 25 évig élne, akkor lennék 49 éves, ami azért nem semmi. ^^' Egyébként bagszi javasolta, hogy mi lenne, ha albérlet helyett inkább szobát bérelnék, és akkor több pénz maradna nekem, jobban tudnék spórolni? Az ötlet ilyen téren mindenképp nagyon jó, csak azon gondolkodtam el, hogy milyen lehet mondjuk egy családban élni, akihez semmi közöm nincs? Kicsit furcsa lenne kerülgetni őket. ^^' De mint így ötletként tetszik, vannak is nagyon jó áron, szinte kevesebb, mint fele áron, mint a fentebb említett áraknak. De amilyen hirdetéseket találtam... Elgondolkodtam, hogy biztos, hogy az illető CSAK albérlőtársa(ka)t keres? Meg az se mindegy, hogy milyen emberek közé költöznék? Mert amíg elmegyek, megnézni a szobát, a leendő lakótársakat, addig mindenki tud kedves lenni. De amikor ott leszünk... Szóval az biztos, hogy pénzkímélőbb, de kockázatosabb.

Egyébként Okui Masaminak is macska a kedvenc állata. Van is neki egy, és eléggé különleges példánya van. Többször tett ki róla képet a blogjába, ilyen fehér, fekete foltokkal, és az orra is foltos. Jobb oldalt természetesen ő maga látható. A kép a hivatalos honlapjának blogjából származik. Emellett albumain is többször mutatta macskák iránti rajongását, pl. az 1999-es Her-Day albumának hátsó borítóján, ahol egy macska mellett ül.

De a 2000-ben megjeleni NEEI albumának borítója is hasonló:

Itt nemcsakhogy macskával van (szemmel láthatóan etetni próbálja), hanem az album logójában is egy fekete macska látható. Maga a fekete macska, az nem biztos, hogy a japánoknál is ugyanazt jelenti, mint nálunk. És Megumi Hayashibarától sem állnak messze a macskák. Az 1995-ös Enfleurage album borítóján láthatóan egy macskát kért fel modellként:

Nagyon aranyosak együtt. ^^

Szóval lényegében ennyi lenne még a budapesti lakással kapcsolatos igényem. És ha minden a terv szerint halad, akkor ez volt az utolsóelőtti alkalom. Utoljára a HoldfényCon napján megyek, és ha minden jól megy, akkor június vége-július eleje. Már nagyon várom.

Nintendo gyűjteményképek

Egy Németországban élő vietami lány megkért, hogy fényképezzem le neki a Nintendo gyűjteményemet. Ő is Megumi Hayashibara rajongó, mint én, sőt Okui Masamit is megszerettettem vele, de a Nintendo sem áll messze tőle. Van neki egy Pikachu Edition Nintendo 64-e, azon szinte minden játék, ami vitte a gépet, Super Mario 64, Zelda Ocarina of Time, Pokémonok, Banjo Kazooie, Banjo Tooie, Yoshi’s Story, Donkey Kong 64, Super Smash Bros., tehát tényleg minden, ami számított 64-re. És küldött képet róluk. És úgy döntöttem, hogy viszonzom az én képeimmel. Nagyon tetszett neki. Úgy döntöttem, hogy itt is közzé teszem.

NES:

SNES:

N64:

GC:

Wii:

GB/GBC:

GBA:

DS:

Hát ennyi van. Egyébként mondta, hogy a nővére nagyon szeretne egy Wiit, úgyhogy hamarosan be fogak ruházni egyre, és akkor majd játszhatunk közösen Brawlt.

Amit tudunk százért adunk!

Akár ez is lehetne a szlogenje a Békéscsabai Media Marktnak. Mert az rendben van, hogy az inkurrens (nehezen eladható) áruknak az árát lejjebb kell vinni, de hogy ezért a kettőért együtt 120 forintot fizettem volna, az viccesen hangzik, pedig így van:

A Nintendo DS töltő, amit eredetileg 3000 forintért lehet kapni, itt csak 100 forint volt. Ugyan mind a DS-hez, mind a GBA SP-hez van töltőm, de sosem árt tartalékban egy. Lehet, hogy nem is fogom felbontani. Gondolom működik. Mellette jobb oldalt pedig egy GBA kazetta tartó. 20 forint volt, 1000 forintról jutottak el erre az árra. 6 darab van benne. Végülis egész jó, csak nem fedi be a teljes kazettát, a teteje kint lóg. Inkább arra jó, hogy nagyobbnak mutatkozik tőle a kazetta, és könnyebb megtalálni. Nem eredeti Nintendo termék, de jó dolog.

Konzolok és Anglia

Nos, mivel kértétek, hogy írjak az Angliai konzoléletről, hát tessék :-) Sok helyen jártam, így volt lehetőségem meglesni, hogy Angliában hogy s mint mennek a dolgok.

Angliában bizony sokkal érettebb a konzolélet, mint nálunk. Ez nyilván valóan a jó keresetnek köszönhető, meg a viszonylag olcsó áraknak. Itt említem meg, hogy forintban átváltva az árak majdnem ugyanakkorák, de a kereseti arányokhoz képest jóval olcsóbb. Mert igaz, hogy a legújabb játékok mind 30 fontba kerülnek, ami kb. 12000 forint magasságában van. Nos, ez magyar pénzben sok, és egy átlag magyar embernek sokat kell spórolnia ahhoz, hogy megvehesse, de ez egy átlag angol embernek nagyon is kielégítő ár, és nem gondolkodik azon, hogy spórolnia kell, hanem megengedheti magának, hogy megvegye. Meg az angolok, tipikus fogyasztók. Mindegy az ár, csak jó legyen ;-) Ezért is van az, hogy Londonban szinte minden belvárosi utcában van valami konzol üzlet. A legelterjedtebbek a GAME és a GAMESTATION shopok. Jártam mindkettőben, nekem a Gamestation sokkal jobban tetszik, mert az ÖSSZES retro konzolra lehet játékokat kapni, és nagyon széles a választék, és hihetetlen olcsók. Doboz nélküli játékok mind 3 fontosak, de a hármat veszel belőlük, akkor 5 font együtt. A dobozos játékok egy kicsit drágábbak, de ha valaki annyira precíz és „dobozbuzi”, mint én, akkor annak megéri, kicsivel több pénzért. Még ami nagyon meglepett az az, hogy nem csak a tinédzserek, fiatalok járnak ilyen üzletekben, hanem a közép korosztály is érdeklődéssel néz széjjel, és nem hiszem, hogy (csak) a csemetéjüknek vásárolnak játékokat. Még amit érdekesnek találok, hogy nem csak 1-1 játékot vásárolnak a kedves vásárlók, hanem összegyűjtenek kb. 10-et, és egyben veszik meg. Nekem személy szerint jobban tetszik, hogy csak egy játékot vásárolunk meg egyszerre, mert így sokkal tovább tart az egy játék élménye, minthogy gyorsan kipróbálja mind a 10-et. Meg nyomják az utcán a PSP-t, a DS-t és a GBA-t rendesen az angol emberek. Tényleg meglepő, de még középkorúak is legalább akkora élvezettel játszanak, mint a fiatalok. Meg abban a házban, ahol mi laktunk a nővéreméknél volt a 30 év körüli angol albérlő srác. Ismerte a Nintendót, de soha nem játszott vele. Megmutattam neki a GC-met a Mario Party 5 játékkal. Kipróbálta és annyira rákapott, hogy majdhogynem meg akarta venni tőlem. Én mondtam neki, hogy SEMMI pénzért nem válnék meg tőle. Szomorúan vette tudomásul. Meg hihetetlen jó érzéke van a játékhoz. Könnyen meg tud tanulni egy játékon jól játszani. Talán ez egy általános angol tulajdonság, ezért is ennyire elterjedtek a konzolok a Ködös Albionban. Lehet, hogy minden magyar konzolosban csörgedezik egy kis angol vér?