Hazautazás

Na most aztán kivonatoztam magam rendesen, visszatértem most Magyarországra. Sok cuccom maradt még Hollandiában. Egy részét DPD csomagküldő szolgálattal küldettem haza, ezek úton vannak. Nagyjából sikerült annyit hazaküldeni, hogy a többiről ránézésre azt gondoljam, hogy el tudom őket egyedül is vinni.

Aztán végül ennyi csomaggal jöttem haza.

Ezt mind egyedül. A két bőrönd nagyon nehéz volt… Sőt, minden nehéz volt. A vállamat és a hátamat egy darabig nem fogom terhelni, hogy regenerálódjanak. És még csak nem is ennyivel indultam el, hanem plusz egy csomaggal. Alphen aan den Rijn-ből Utrechtbe 0:39-kor indult az utolsó vonat, azt hittem, hogy ha 23:45 körül elindulok, akkor kényelmesen elérem, mivel számítottam arra, hogy lassan fogok ennyi csomaggal haladni. Átlagban 20-25 perc az út gyalog a vasútállomásig onnan, ahonnan laktam. De lett kb. 70 perc. Ugyanis annyira nem tudtam haladni, hogy úgy kellett csináljam, hogy a felét elvinni valameddig (kb. 50 métert haladtam), majd azt le, vissza a másik feléért és előre menni 100 métert, aztán vissza az elsőért, újabb kb. 100 méter. Tehát lényegében kétszer tettem meg a távot a volt albérlettől a vasútállomásig. Így a vonat természetesen nélkülem ment el. De nem votam elveszve, mert ment a 870-es busz a Schiphol repülőtérre és onnan ment vonat éjjel Utrechtbe. 1:18-kor indult a busz és rendben odaért a repülőtérre. Aztán, ahogy láttam, hogy mennyi helyet foglal az a rengeteg minden, amit magammal vittem és mennyit szenvedtem, mire odaértem a buszpályaudvarig (természetesen itt is a vasútállomás mellett van), úgy döntöttem, hogy megszabadulok néhány dologtól.

Mert már a buszról való leszállás is borzalmasan nehéz volt. Ennek jegyében lettem szegényebb egy nagy LIDL-ös táskával, benne a Philips monitorral, a Logitech billentyűzettel, valamint azokkal a kajákkal, amik még az albérletben maradtak (amiket megcsinálhattam volna itthon, tehát, nem az útra vettem). Az előbbi kettőt nagyon sajnálom, mivel nagyon jók voltak és hosszútávra vettem őket. De ott és akkor nem találtam mást, amivel könnyíthetnék a helyzetemen. Aztán persze itthon, amikor szétpakoltam, láttam olyan dolgokat, amiket kevésbé sajnáltam volna, de ahhoz nagyon szét kellett volna pakolni. Idő lett volna rá, hiszen 1:57-kor érkezett meg a busz a repülőtérre, a vonat meg 3:13-kor indult. Igazából nem stresszben voltam, de ez is egy olyan szélsőséges helyzet, amiben, ha ott és akkor jól döntöttem volna, akkor sokat menthettem volna a helyzeten. Ez hiányzik belőlem, ebben szeretnék fejlődni.

A vonat negyed órás késéssel érkezett meg, de az út rendben volt. 4:17-re érkezett meg Utrechtbe. Úgyhogy volt majdnem 2 órám a vonat indulásáig. Nagyon nem volt erőm bármit is csinálni, mert fáradt voltam, ugyanakkor aludni se mertem, nehogy elvigyenek valamit. A vonat 6:09-kor indult Eindhovenbe, ott 21 percem volt az átszállásra. Bár nagyon nem kellett átszállni, mert a vonat Venlóba ugyanarról a vágányról indult, ahol leszálltam.

Venlóban volt nagyon durva, mert eredetileg 7 perc lett volna az átszállás, de mivel 3 perc késéssel érkezett meg a vonat, ezért 4 perc alatt kellett eljutni a 3. vágányról az 1. vágányra. Az volt a szerencse, hogy volt lift. Mivel az nem kérdés Hollandiában, hogy működik-e a lift, ezért életet mentett. De igen messze volt a vonat a lifttől, ezért mindennel együtt rohanni kellett. Nagyon rossz volt az az érzés, hogy nincs pihenés, mert ha elmegy a vonat, akkor órákkal hosszabbodik meg az út. Mellettem egy ázsiai férfi is sietett a vonathoz. Nem vett el tőlem egy csomagot sem, hogy segítsen, de azt megtette, hogy a lépcsőn állva ott tartotta a vonatot, amíg oda nem érek. De ennyi cuccal rohanni a vonathoz, olyan volt, mintha valami hadseregben lennék kiképzésen. Borzalmas szenvedés árán meglett a vonat, de úgy kell elképzelni, hogy amint felszálltam, már jelzett is, hogy zárják az ajtót és indul a vonat.

Innen Düsseldorfba vezetett az út. Kicsit aggódtam, hogy fog-e késni, az elmúlt hónapok német tapasztalatai után, de ez nem történt meg. 15 perc volt Düsseldorfban az átszállás. Fővasútállomás lévén volt lift és a működése Németországban sem kérdés, ezért kényelmesen elértem a vonatot. 9:24-kor indult és ez már egyenesen ment Bécsig. 18:47-re érkezett meg. Jó dolog bő 9 órán át vonaton lenni. El tudom tölteni az időt, nekem nem probléma, ha sokat kell utazni. Tudtam egy kicsit aludni, úgyhogy egész jó állapotban érkeztem meg Bécsbe. Itt kellett bizalomjátékot játszani, mert rengetegen utaztak ezért kellett helyezkedni, illetve helyet a bőröndöknek csak tőlem távol tudtam találni, mivel útban nem lehettek. De mivel sokak bőröndje volt a tulajdonosától távol, ezért nem éreztem, hogy nagyon aggódnom kellene. Egyszer, kb. másfél óra múlva azért rájuk néztem és a helyükön voltak.

Bécsre már elfogyott a kajám, ezért bementem az Intersparba venni néhány dolgot. Itt már azért nem voltam annyira fáradt a rengeteg csomaggal, mert megnyugtatott, hogy egyrészt jó volt az út, másrészt mindjárt vége. De ha úgy vesszük, ekkor már 19 órája úton voltam. Az volt a szerencsém, hogy az itteni vonat Bukarestig ment, ezért azt gondoltam, hogy elmehetek ezzel egyenesen Szolnokig. Békéscsaba után vágányzár van, ezért terelőúton, Berettyóújfalu felé jár a vonat, egyébként ez az a DACIA nemzetközi gyorsvonat, mely eredetileg Bécstől Békéscsabán át megy Bukarestig. Nem egészen úgy volt, ahogy elgondoltam, mert egy magyar kocsiba szálltam be, melyet Budapesten lekapcsolnak, ezért amikor megérkezett 22:20-kor a vonat Keletibe, át kellett mennem egy hátsó, román kocsiba. Azzal mehettem el Szolnokig. Egy férfi volt a fülkében, aki szintén Békéscsabéig ment. Felajánlotta a segítségét, meg egész jókat beszélgettünk az úton, annak ellenére, hogy fáradt voltam.

A szolnoki átszállás mondjuk problémás volt, mert nem az eredetileg meghirdetett 1/b vágányra érkezett meg, hanem a 4. vágányra. Mivel a vonat Békéscsabára az 1/a-ról indult, ezért az eredeti terv szerint érkezett volna meg, nem kellett volna lépcsőzni. És hát a szolnoki vasútállomásnak nemcsak az az egyik nagy átka, hogy úgyszólván igencsak ráféne egy alapos felújítás, hanem, hogy hiányzik a felvonó is. De ez ott és akkor nem zavart, csak érjünk haza. Szolnok után már nem nagyon beszéltünk, mert annyira fáradt voltam, hogy csak bealudtam. Úgy kellett felkelteni, amint Békéscsabára értünk. Meg itt már ki lettem úgymond kompenzálva azzal, hogy az 1. vágányra érkezett meg a vonat (nem az eredetileg meghirdetett 4. vágányra), ezért egyből lehetett menni a taxihoz. Onnan meg már…

Jó volt, szerettem mindennel együtt. Most az a fontos, hogy lediplomázzak és küzdjek magamért. Utána meg megragadni a lehetőségeket. Az sokat segített rajtam, hogy elsirattam, elgyászoltam a veszteséget, ennek köszönhetően megkönnyebbültem és most már tudok előre nézni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem gondolok már vissza, de igyekszem ezt motivációként a javamra fordítani, hogy újra kint leszek Hollandiába. Folytatódni fog ez a történet.

De tényleg azt tudom mondani, hogy az utóbbi bő 2 hónapot nem lehetett már kibírni. Ki lehet próbálni, milyen az, amikor egy autistával élsz együtt, akinek teljesen saját életritmusa van, nem tudok tőle normálisan aludni éjszakánként (kevés volt a tényleg nyugodt éjszaka), ezzel együtt bejárni Hollandia egyik elit egyetemére, teljesíteni az ottani magas elvárásokat. És mivel Hollandiában nem olyan könnyű csak úgy költözni, ez az egész sok volt nekem.

Az igazság az, hogy nem az életritmusa zavart a legjobban, mert mindenki úgy él, ahogy akar (amíg nem zavarja a másikat vele…), hanem hogy soha nem láttam, hogy bármi produktívat csinált volna. Munkája nincs (ezen mondjuk nincs mit csodálkozni, mert a kommunikáció is nehézkes vele… szó szerint lassabb a felfogása), de olyat se láttam, hogy olyat csinált volna, amitől több lett volna. Nem írt, nem rajzolt, nem barkácsolt, egyebek… Nem alkotott semmit. És mivel olyannak láttam őt, amilyennek gyűlölném magam, ezért nem tudtam tisztelni őt. Erre rájött az, hogy a lakás borzalmasan mocskos volt. Amíg ott voltam, a mosogatáson kívül semmi mást nem csinált. És nem azért, mert egy átlag emberhez képest igénytelenebb, hanem mert nincs “szeme” arra, hogy milyen körülmények között él. És még ott az a kutya is… Ezt csak azért írtam le, hogy láttassam, hogy is lehet még járni külföldön. Tényleg olyan volt az egész, hogy innen csak elmenni lehetett (mivel a problémák békés megbeszélése nem vezetett eredményre), de ha nincs más út, akkor csak így.

Gyakran eszembe jutott, amikor 2015-ben dolgoztam Békéscsabán az AUT-PONT alapítványnál, hogy ott miket láttam, illetve rendezvényeken is besegítettem. Jók ezek az érzékenyítő programok, meg tényleg szükség van arra, hogy minél többen tudják, hogy mi fán terem az autizmus, de a valóság az, hogy teljesen más a helyzet akkor, ha ennek a negatív velejárói közvetlenül érnek. Ami szintén baj, hogy már akkor megszólalt a vészcsengő bennem, amikor ismerkedés gyanánt még csak videochateltünk az elején. De akkor úgy voltam vele, hogy hát ne ítéljük el őt, hiszen ő is csak ember. De sajnos az ő esete csak megerősítette azt, hogy ha megszólal a vészcsengő, akkor azt komolyan kell vennem.

De ez már így alakult, a következő ennél csak jobb lehet.

Albérletkeresés másképp

A héten újabb tapasztalatokat szereztem arról, hogy mit is jelent az, hogy Hollandiában nehéz albérletet találni. Többen is javasolták ugyanis, hogy ha kisebb lakásba akarok menni nyáron, akkor jobban járok, ha azt ingatlanos által keresek, mert bár fizetni kell a közvetítésért, méghozzá százas nagyságrendben (Euróban természetesen). De az biztos, hogy legális, ügyvéd által hitelesített szerződést kötünk, bejelentenek, minden törvény szerint lesz, bármilyen kérdésem, problémám van, a rendelkezésemre állnak, így nem érhetnek meglepetések.

A tapasztalatok?

Alphen aan den Rijn

Három ingatlanosnál is voltam, a háromban volt összesen 1 kiadó kisebb lakás, de arra annyian jelentkeztek, hogy esélytelen, hogy az enyém legyen.

Leiden

Itt inkább olyan ingatlanosok vannak, akiknek a weboldalára kell regisztrálni és reagálni a kínálkozó albérletre, amelyik tetszik. Plusz egy, amelyik személyesen foglalkozik albérlet közvetítéssel, de nála 6-7 hónap várólista van, utána tudnak esetleg valamit tenni értem.

Tehát lesújtó a helyzet. Komolyan meglepődtem, amikor annál az ingatlanosnál voltam, mely a várólistát mondta. Vissza is kérdeztem, hogy 6-7 hónap? Jól értettem? Sajnos igen. Ez azt jelenti, hogy már most el kell kezdenem albérletet keresni, ha nyárra saját helyet akarok.

Nem is csak akarok, hanem szükséges is. Ez a hét ugyanis eléggé hektikus volt. Elmesélem, de nem azért, hogy "döbbenet, hogy mik nem történnek", hanem megírjam, mint plusz tapasztalat, hogy hogy lehet járni, még akkor is, ha minden törvényesnek tűnik.

Kiderült ugyanis, hogy egy olyan lakás szobáját bérelem, amit nem lenne szabad kiadni. Ez ugyanis egy szociális lakás, tehát az állam tulajdona, ami felett értelemszerűen a lakója nem rendelkezhet. A férfi eredetileg nem is akart szerződést kötni, de én mégis az orra alá nyomtam egy sablont, egyrészt azért, mert legyen ami védjen, ha baj van, másrészt, hogy be tudjam jelenteni magam. Itt volt a baj: Azáltal, hogy bejelentettem magam, az államnak tudomására jutott, hogy lakik itt még valaki, akinek nem lenne szabad. A férfi szemszögéből, akivel együtt lakok, persze nagy bajt csináltam, de pont én csináltam mindent törvényesen, mivel hosszútávon akarok itt maradni Hollandiában, ezért köteles vagyok bejelenteni magam. Ugyanis ha kiderül, hogy hosszútávon olyan helyen tartózkodok, ahol nem vagyok bejelentve, akkor megbüntethetnek engem és a hollandok nem viccelnek a büntetéssel. Azt meg én is csak a héten tudtam meg, hogy ez egy szociális lakás.

Végülis több napos huza-vona után végül oda jutottunk, hogy ugyan maradhatok, de ha találnék másik helyet, az nagyon jó lenne. De ha befejezem az egyetemet, akkor mindenképp mennem kell. Tehát ezért is kell már most keresnem albérletet, és így sem biztos, hogy találok valamit júniusig.

Korrekt volt a férfi, hogy nem dobott csak úgy ki, de azért azt gondolom, hogy ezt a szerződésnek is köszönhetem. Így véd engem, nem lehet csak úgy kidobni az utcára.

Szoba egy studentenhuisban

Hollandiában a kollégium némileg mást jelent, mint Magyarországon. Itt ténylegesen “diákszálló” jelentéssel bír, ahol egyágyas szobák vannak. A szobák mellett egy nappali van, mely megtöbb esetben közösségi térként szolgál. Nemcsak együtt folytattunk ott közösségi életet, hanem az is megesett, hogy valaki áthívta a barátait és egy néhány órára lefoglalták egy délutánra, estére. Kétszer fordult elő az, hogy egy ilyen összejövetel túl sokáig tartott, melynek én voltam a kárvallottja, mivel az én szobám van a nappali mellett. Bár a falak elég jól vannak szigetelve, néhány hang azért áthallatszott, ami miatt nem tudtam aludni, ezért megkértem a többieket, hogy éjfél után legyen csend. Ezt szerencsére tiszteletben tartották.

Egyébként meg egész jól néz ki a konyha is, a WC, fürdőszoba is. Több WC és fürdőszoba is van, így egyszer sem volt példa arra, hogy valakire várni kellett. Az én szobám egyébként elnyerte mindenki tetszését, aki bejött ide. Irigyek voltak arra, hogy mennyire újszerű, milyen jól be van bútorozva és mennyire nagy. Konkrétan az én szobám a legnagyobb. Szemmértékre kb. 17 m2. És azt kell mondjam, hogy elégedett vagyok vele. Jól érzem magam itt és tényleg jól néz ki.

Itt nekem minden megvolt, amire szükségem volt. A folyosóban nincs semmi különös, inkább a lépcsőházat mutatnám be jobban. A lépcsőház minden emeletének mind a négy oldalán van egy-egy ajtó, mely a folyosókhoz vezet. Ezekben változó mennyiségű szoba van, a szerencsésebbek 6-7 szobás folyosón laknak (mármint annak egy szobájában), én pont azon az oldalon voltam, ahol a legtöbb szoba (12) volt, így mi voltunk a legtöbben. Ennek fényében érdekes, hogy a folyosón relatíve csend van. Ritka volt a hangoskodás, azzal meg együtt lehet élni.

A lépcső mellett természetesen lift is van. Mert bár a lépcsőház öt emeletes, de a költözést jelentősen megkönnyíti egy felvonó. De én a testmozgás jegyében mindig lépcsőztem. 3. emeleten volt a szobám, igazán semmiség volt és úgy vagyok vele, hogy amíg van fizikai erőm, addig használjam is ki. A földszint a más padlózattal érdekes.

Kint a lépcsőház előtti tér is rendben van. Több nagyobb bicikitároló is van, illetve a szemétnek is bőven van hely. Nagyobb tér inkább a két épület között volt. Ezt most nem láttam használva, de állítólag nyáron sokat vannak kint a fiatalok és főleg sokáig, ami többek között a késői napnyugtának is köszönhető. Mert ha Hollandiában 22 órakor van napnyugta, akkor csak 23 órára sötétedik be teljesen.

Az ott a háttérben a nagyon magas épület szintén egy studentenhuis. Van itt Wageningenben több 10+ emeletes diákszálló is, mivel ennek a városnak is van egyeteme, melynek több campusa is van egymáshoz közel. Többször bicikliztem el mellette, konkrétan olyan, mint egy különálló falu. Van ott több bolt, étterem, külön busz is jár ott. És mivel nagyon kevesen vannak idevalósiak, el kell szállásolni a rengeteg diákot. De mint látható, ez meg is van. Ilyen az, amikor egy ország pénzt invesztál az oktatásba.

Sikeres albérletkeresés

Néhány viszontagságos hét után sikerült Hollandiában albérletet találni. Alphen aan den Rijn-ben fogok lakni, onnan negyed óra lesz az út Leidenbe. Nagyon tetszik a hely, úgyhogy az előzetes várakozások mindenképp pozitívak.

Ugyanakkor csak megerősíteni tudom, hogy nagyon nehéz albérletet találni Hollandiában. Azért, mert néhány hét alatt sikerült, az nem azt jelenti, hogy sétagalopp volt. Rengeteg üzengetés, hiábavaló levelezgetés van a hátam mögött. Ráadásul hiába néztem az albérleteket, több akadályba is ütköztem:

• Nem felelek meg a kritériumoknak. Elég csak arra gondolni, hogy nőt keresnek (mert az itt is jellemző), de az életkori korlát is akadályozó tényező.
• Időszakosan adják ki a szobát. Több az olyan albérlet, amit csak max. 3 hónapra adnak ki, mert a tulaj, vagy aki abban a szobában lakik, elutazik hosszabb időre és arra az időre adja ki a szobát, amíg vissza nem tér.
• Bulizós képek. Ez a legfurcsább, bár ha belegondolok, logikus. Leiden diákváros és sok kiadó szobát úgy hirdetnek meg, hogy Studentenhuis-ba keresnek lakót. Ezekben a hirdetésekben az a furcsa, hogy a képeken nem a szoba látszik, hanem a többi lakó, és hogy milyen közösségi élet megy náluk. Én meg, aki a csendet és nyugalmat preferálja, az nem fog ilyen helyre menni.

Úgyhogy nem könnyű. Ráadásul a vizsgákra is készülni kellett, beadandót kellett írni, ráadásul a hó közepén beteg is voltam (láz, fej- és torokfájás, fájt felkelni az ágyból), ez is hátráltatott. Meg az is gyakori, hogy üzenetekre csak napok múlva válaszolnak és akkor már csak azt kapom, hogy bocsi, már ki van adva.

Ez a túlkereslet generál egy olyan helyzetet, hogy a kiadót nem érdekli a bérlő helyzete. Aki kapja, marja. Ennek egyik legfájdalmasabb megélése akkor volt, amikor múlt szerdán elmentem Leidenbe megnézni egy kiadó szobát, de nem tudtam, mert kiderült, hogy két utca is van ugyanazzal a névvel… A Google Maps meg persze a rosszra irányított. Nem értem oda a megbeszélt időpontra, 9 órára, felhívtam az ingatlanost (mert közvetítő hirdette a szobát), aki már csak annyit tudott mondani, hogy már nincs ott az ingatlanos és nincs másik időpont. Sajnáljuk, de ez elúszott! Rendkívül csalódott voltam, de azt is tudtam, hogy hiába magyarázom neki, hogy én akkor feleslegesen utaztam, ez nekem pénzbe és fáradtságba került, nem fogja érdekelni. És megteheti, hogy ne érdekelje, mert pár percre rá megtalálja a potenciális bérlőt.

Igazából nem is azt tartom problémának, hogy nehéz Hollandiában albérletet találni, hanem hogy nincs egy olyan trükk, amivel gyorsabban, nagyobb eséllyel lehet szobát találni. Kérdeztem több embert is: magyart, aki Hollandiában él vagy élt, hollandokat, senki, semmi érdemlegeset nem tudott mondani. Én csak annyit csináltam, hogy a Kamernettől kértem E-mailt az aktuálisan Leidenben vagy Alphen aan den Rijn-ben kiadó lakásokról, szobákról. Ezeket mindig megnéztem és amelyik szimpatikus volt, annak írtam.

Így jött össze a mostani is. Egy férfi lakik egy kis lakásban (2 szobás) és a kisebbik szobába keresett bérlőt. Azonnal válaszolt Kamerneten, átirányított Messengerre, itt megbeszéltük az alapokat, majd tartott annyira szimpatikusnak, hogy aztán videochateltünk. Körbemutatta a lakást, tetszett, mondta, hogy én vagyok az első komoly jelentkező, ezért nekem fog először visszaszólni. Másnap, (kb. 2 órája) szólt, hogy nekem adná ki. Öröm és boldogság, végül jól sült el a történet, de én sem tudok semmi biztosat mondani. Ez teljesen véletlen jött össze. Semmilyen trükköt nem alkalmaztam. Csak azt, hogy kértem E-mailt és az abban segít, hogy elsők között jelentkezhessek, de mint látható, ez se tutibiztos módszer. Nincs ilyen. Kitartósan keresni, írni és bízni a jószerencsében. Ez a legtöbb, amit én is tudok mondani.

Az első benyomások a szobáról

Határozottan pozitívak! Jó hely a bútorok is teljesen újak, és tágas. 17m2 az enyém. Egy ruhásszekrény van, egy kis könyvespolc, egy asztal, egy lámpa és az ágy kétszemélyes! Konkrétan az volt az első gondolatom, hogy akár a barátomat is ide hozhatnám. Nagyon jó itt lenni, a studentenhuis is kifejezetten kellemes. Mindenkinek van külön szobája, és mindenki kifejezetten rendesnek tűnik így elsőre. Ha kérdezek, mindig készséggel válaszolnak, egy kicsit beszélgettem is az egyikükkel. És egészen jól ki tudok kapcsolódni meg pihenni, senki sem hangoskodik. Nagyon nem is hallatszik be semmi a szobába, ami igen, azzal bőven együtt lehet élni. Bár jó eséllyel azért is, mert mindenki "emberi hangerővel" ténykedik a konyhában és a közös helyiségben. Nem tudok arról, hogy szerveztek-e valaha bulit, mindenesetre ott van egy TV. De nem úgy tűnnek így első látásra, hogy a bulizásé lesz itt a főszerep, úgyhogy ebből a szempontból is jó a szálláshely. Úgyhogy ahhoz képest, hogy milyen helyen voltam Bredában €300-ért, és most milyen helyen vagyok €450-ért, azt kell mondjam, hogy bőven megéri. Idén minden-minden sokkal jobb, mint tavaly volt.

Emeletenként vannak különböző szálláshelyek elosztva... Nehéz ezt pontosan leírni, mert ilyet még nem láttam. Az a lényeg, hogy egy emeleten több ajtó is van, és mindegyik egy folyosóhoz vezet, és ott vannak a különböző szobák. A különböző bejáratokhoz nincs kulcsunk, csak ahhoz, amelyikben a szobánk van. Gondolom ilyen Hollandiában egy átlagos studentenhuis. Eddig nagyon elégedett vagyok mindennel. Persze lehet mit fejleszteni rajta, meg jobbá tenni, de azt mondom, hogy ahhoz, hogy elinduljak, elkezdjem az életemet, annak első körben ideális. Egyébként Wageningenben több ilyen studentenhuis-t is láttam, amit az Idealis.nl tart fenn, úgyhogy valószínűleg ők fogják közre egész Ede és Wageningen (itt is van egyetem) külföldi tanulóit. Bár nem kell feltétlen külföldinek lenni, többen is vannak itt hollandok.

A környék is kellemes. Wageningen kisváros, kb. 39.000-en lakják. Könnyű elérni mindent biciklivel. Nincsenek úgy feltétlen látványosságai, viszont Wageningen tipikus egyetemi város. Az egyik holland srác, aki itt egy másik szobában lakik, mondta, hogy Ede valamiért nem annyira népszerű lakhelyként, sokan járnak át Wageningenből is az Ede-i egyetemre. Ott nem tudom, mi a helyzet, az biztos hogy sokan vannak itt fiatalok. Pedig Ede nagyobb város, ott kb. 76.000-en laknak. Több minden is van ott, már kétszer átmentem biciklivel. Autópálya mellett végig bicikliút vezetett a városba. Úgyhogy kellemes környék, Gelderland nyugati csücskében van, a térkép már kicsit balra Utrecht tartományt mutatja.

Úgyhogy minden adott ahhoz, hogy hosszútávon is itt maradjak.

Csak hogy ne menjenek simán a dolgok...

Hát, nem teszem zsebre, amit most a hétvégén megéltem. Azért a hollandok is tudnak "csodákat" művelni. Az a lényeg, hogy fel kellett tölteni arra a weboldalra különböző dokumentumokat, akik megadták a prioritást az albérletre, és akikkel szerződést kötök. Kértek ugyanis egy bizonyos "studiebewijs" nevű dokumentumot. Ez lényegében az igazolás arra, hogy az egyetem felvett engem.

Hát gyorsan kiderült, hogy ilyenem nincs. Alaposan szétnéztem az E-mailjeim között, semmilyen Studiebewijs-t nem találtam. A csavar a dologban ott volt, a szobát péntek délután fogadtam el, és 48 órát kaptam arra, hogy mindent feltöltsek. Tehát vasárnap délutánig kellett feltöltsek mindent. Főtt a fejem rendesen, mert fogalmam sem volt, honnan szerezzem meg a hiányzó papírt, hiszen a hétvége hollandoknál is hétvége. Senkit nem tudtam elérni. Drága holland barátommal, Humbby-val úgy néztünk utána, hogy mégis hogyan tudom elérni a Studiebewijs-emet. Elmondása szerint a studielink.nl oldalra kellene regisztrálnom, és ott érhetem el. Végig is mentem rajta, rengeteg kérdésre kellett válaszolnom, de ezzel a hosszú regisztrációval csak azt értem el, hogy kaptam egy vadonatúj profilt és még egyszer jelentkeztem az egyetemre.

Az idő közben elment, én meg kapom az E-mailt, hogy törölték a szerződést. Ez azon kevés esetek egyike, ami nagyon tud dühíteni, amikor valami az én hibámon kívül nem sikerül. Nem is volt más választásom, kapott az Idealis egy "erősebb" hangvételű E-mailt, hogy ezt nagyon nem így kellett volna. Végülis ma reggel meghosszabbították a dokumentum feltöltési határidőt, és elkértem az egyetemtől a beiratkozásról szóló papírt. Ezt a papírt tényleg nem láttam még. Feltöltöttem és ezzel lett rendben minden.

Már csak alá kell írni online a szerződést, és remélem több gondom vele. De ez az egész nagyon nem hiányzott.

Utazás terv Hollandiába

Nagy nap ez a mai, ugyanis sikerült albérletet találni. Mondjuk ahhoz képest nem volt nagy kunszt, hogy egyébként mennyire nehéz albérletet találni Hollandiában. Az van ugyanis nálam, hogy az egyetem (vagy HBO, annyira mindegy!) szerződésben áll egy albérletkereső weboldallal és a náluk tanuló egyetemistáknak prioritást adnak. Ez az oldal némileg másképp működik, mert úgy jelezzük az igényünket az albérlet felé, hogy a "reagálok" gombra kattintunk. Ezzel kifejezzük, hogy érdekel minket az albérlet. A prioritást meg úgy kell elképzelni, hogy volt olyan szoba, ahova 70-en is jelentkezhettek, engem viszont besoroltak a 2. helyre. Ami azt jelenti, hogy ha a 1. helyre besorolt jelentkező nem fogadja el, akkor következek én. Megkaptam az ajánlatot, és elfogadtam.

Így biztosított a helyem. Ami viszont újdonság lesz nálam, hogy most nem repülővel megyek Hollandiába, hanem vonattal. Néztem repülőjegyet Eindhovenbe, és tényleg elszabadultak a jegyárak. Konkrétan már ha veszek csomagot, amit feladok a gépre, azzal együtt a legolcsóbb repülőjegy is szinte ugyanannyiba kerül, mint a vonatjegy. Meg is vettem a vonatjegyet. Elvileg augusztus 23-ától költözhetek be a szobába, a legolcsóbb vonatjegyet augusztus 29-ére tudtam megvenni. Úgy van a jegy, hogy Békéscsabától Bécsig van egy €20-s jegy, plusz €3 helyjegy. Majd a közvetlen Bécs-Amszterdam vonattal megyek tovább. Így Bécstől nekem már egyenes utam vezet Hollandiába. Addig kétszer kell átszállni, mert Békéscsabától Bécsig nincs akkor közvetlen vonat, amikor a vonat Bécstől indul, ezért Budapesten át kell szállni. Onnan meg a vonat Bécsig megy, ott meg egyértelmű, hogy át kell szállni. De Bécstől kezdve már csak kényelembe kell helyeznem magam, és több dolgom sincs. Bécstől Amsterdamig a kedvezményes jegyár €89.99 volt, így forintba átszámolva összesen 45.160 forint volt a jegy Békéscsabától Hollandiáig. Illetve nem Amsterdamig kértem a jegyet, hanem Utrechtig (mivel ott is megáll a vonat), és onnan közelebb van Wageningen, ahol lakni fogok.

Egyéb szempontok is közrejátszottak abban, hogy vonattal megyek Hollandiába. Nemes egyszerűséggel szeretek vonatozni. Ezt most nagy dózisban meg fogom kapni, ugyanis Bécstől 20:13-kor indul a vonat, Utrechtbe meg másnap 9:52-kor érkezik meg. És előtte amíg kiérek Ausztriába. Várakozásokkal együtt majdnem 22 óra lesz az egész (plusz még Hollandián belül utazni). Nem sokkal kevesebb repülővel, ráadásul utálom a repülőtéri macerákat. A másik meg amint értesültem arról, hogy elindul a Bécs-Amszterdam közvetlen járat (nem olyan régi sztori ez), tudtam, hogy egyszer az életben biztos, hogy vonattal megyek Hollandiába! Ez most megadatik. Életemben másodjára leszek Ausztriában (először 1994-ben voltam), meg át fog vágtatni a vonat Németországon! Tehát végre Németországban is leszek. Ráadásul a vonat meg fog állni Kölnben is! És hát aki ismer, az tudja, hogy Köln számomra Németország alfája és omegája, és hogy valamennyit fogok látni a városból, azt nem tudom, de számomra fantasztikus élmény lesz! Ezek után kérdezi még bárki is, hogy miért lesz jobb nekem vonattal utazni?

Ami nagyon jó még az albérletben, hogy 2024. július 31-ig érhető el, tehát bőven maradhatok az egyetem után is. Így lényegében az önálló életem első lépcsőfokai is biztosítva vannak. De természetesen ha találok hamarabb is szobát, elmehetek onnan nyugodtan. Azért remélem, hogy akármekkora lakáskrízis is van Hollandiában, két év alatt csak találok már valami helyet, ahol lakhatok. Mert hogy mekkora lakáshiány van Hollandiában, jelzi az is, hogy Redditen már olyan szöveg terjed, hogy "Ha Hollandiába költözöl, vigyél magaddal házat is!". Nagyon úgy néz ki, hogy nem túloznak. De nagyon remélem, hogy megtalálom aztán a végleges helyemet, és aztán végre élhetem a saját életemet.

Gyakorlati hely és albérletkeresés

Valószínűleg májusban nem leszek annyira aktív. Nemcsak mert közelít a vizsgaidőszak, hanem időszerű most már szakmai gyakorlati helyet és albérletet keresni Hollandiában. Úgy néz ki, hogy csak Utrechtbe kötök ki, ugyanis nemrég derült ki, hogy Edében csak egy félévet lehetek. Most erre azt kaptam, hogy vagy keresünk egy másik egyetemet, ahol két félévet lehetek, vagy maradok itt és az őszi félévben majd megpályázok egy másik holland egyetemet a tavaszi félévre. Az utóbbit választottam. Abban bízok ugyanis, hogy az őszi félévben Edében lesz már annyi tapasztalatom, hogy utána egy nehezebb egyetemen is meg tudom majd állni a helyemet. Utrecht meg tényleg azért ideális, mert Hollandiának pont a földrajzi közepén van, több nagyobb város is elérhető onnan. Fél óra a vonatút Utrechtből Amszterdamba, Leiden is alig több, mint 40 perc. Úgyhogy ha tényleg Edében csak egy félévet lehetek, akkor Utrechtből könnyebben átmegyek másik egyetemre a fennmaradó kettő közül. Utrechtben is van egyetem, de az azért nagyon nehéz, mert ott konkrétan nincs holland tanulmányok, a többi meg állítólag nagyon nehéz, nagyon szenvednek azok, akik Erasmusszal Utrechtben tanulnak. Groningen a másik nagy egyetemi város, de ott eleve nagyon magasak az elvárások. Úgyhogy jelen tudásom szerint Amszterdam vagy Leiden marad.

Gyakorlati hely tekintetében meg szerencsére vannak lehetőségek, és Erasmusosokat is várnak. Mindenképp csak olyanra fogom beadni a jelentkezésemet, amit elolvasva biztos vagyok abban, hogy meg tudom csinálni. Van LinkedIn profilom, de a KRE Erasmus információs oldalán is van néhány hasznos link, ahol lehet Hollandiába gyakorlati helyet keresni. Az önéletrajzot aktualizáltam, viszont ahogy elnézem, néhány helyre motivációs levelet is kérnek, ezért arra is ránézek és azt is frissítem. Meg arra is gondoltam, hogy egyéni weboldalakat is megnézek, olyan cégekét, ahol munkát is ajánlanak, és szívesen dolgoznék ott. Náluk is érdeklődök, hogy milyen lehetőségek vannak. Több forgatókönyv is van a fejemben, és mivel tényleg úgy érzem, hogy egyre több helyen meg tudnám állni a helyem, ezért bátrabban is fogok jelentkezni majd helyekre.

Ami az albérletet illeti, a hivatalos weboldalak fizetősek, de most úgy döntöttem, hogy most nem a kamernet.nl-re fizetek be, hanem a Direct Wonen-re. Ahogy szétnéztem, itt is sok albérlet van, ráadásul a havi előfizetési díj kevesebb, mint a felébe kerül a Kamernet előfizetési díjának. És amit azonnal megcsináltam, hogy fizetés után azonnal kikapcsoltam az újra befizetést. A tavalyi év egyik hibája volt, hogy nem kapcsoltam ki az automatikus újrafizetés opciót. Nem is tudtam arról, hogy van ilyen, egyszer csak kapom az E-mailt miután lejárt az időkeret, hogy újra be lett fizetve, pedig akkor már megvolt a helyem. Sajnos a törvények nem ismerete ez esetben sem ment fel annak betartatása alól, így tanultam a hibámból. Úgyhogy most első körben Utrechtben keresek szobát. Azért lenne jó ott találni egyet, mert ha ott jó lesz, akkor sokáig maradhatok, akár addig, amíg nem találok egy végleges helyet. Költözködni meg borzalmas dolog. Ha egy mód van rá, el akarom kerülni. De ha nem lesz más lehetőség, akkor természetesen bevállalom, ezen ne múljon a holland létem.

Bár akadályba sajnos már ütköztem, ugyanis kinéztem egy szobát Utrechtben, ami tetszett, még nem is volt drága, havi €350,- De ahogy rákérdeztem, hogy lefoglalhatom-e anélkül, hogy megnézem, erre "nem" volt a válasz. Igen, mivel úgy állok, hogy június 1-jén megyek Hollandiába, értelemszerűen azonnal laknom kell már valahol. Ezért csak úgy tudok albérletet keresni, hogy egyből le is foglalom. Ha mindenhonnan azt a választ kapom, hogy nem lehetséges anélkül lefoglalni, hogy ne nézem meg, akkor a legokosabb, ami eszembe jut, hogy pár napra valami drágább szállást keresni addig, amíg nem tudok egy végleges helyre költözni. Ezt jelen tudásom szerint úgy tudom megoldani, hogy már most nézek szobát, és ha nem engedi, hogy megnézés nélkül beköltözhessek, akkor június 1-re időpontot foglalni, hogy megnézzem, és ha megvan a kölcsönös szimpátia, akkor lefoglalni. Akkor viszont nagyon szép lesz minden cuccal rohangászni, mert akkor már nyilván úgy lenne, hogy többet is megnéznék, és ahol megtalálom a megfelelő helyet. Ha ez a forgatókönyv valósul meg, akkor elég nehéz nap lesz június 1-je, mivel a repülő reggel 6:30-kor indul, ezért feltehetően nem fogok előtte való éjjel aludni... Már csak azért sem, mert Békéscsabáról 20:40-kor indul az utolsó olyan vonat, amivel kényelmesen elérem a repülőteret. És még onnan aztán szobá(ka)t nézni...

Úgyhogy nem lesz könnyű menet, de állok elébe.

Retro részleg fejlesztve

Történt némi változás, amióta nem írtam az albérletről, ugyanis sajnos azóta megint újba költöztem. Szerencsétlenül alakultak a dolgok, néhány barátom már azon viccelődött, hogy az új hobbim lett az albérletkeresés. Ez a 9. albérlet, érdekességként az 5. kispesti albérlet. Nemcsak azért akartam a XIX. kerületbe költözni, mert szeretek itt lakni, hanem mert már sok cuccom van itt, és nem akartam messzire költözni a X. kerületből, hogy ne kelljen annyit cipekedni. Szerencsére itt nagyon jól alakulnak a dolgok, maximálisan elégedett vagyok mindennel, a hiányosságaival meg együtt tudok élni, azokat majd később.

És itt új retro részleget találtam ki, ezt fejlesztettem, ugyanis volt anyagi lehetőségem venni képcsöves TV-t, jó minőségűt, jó áron. Méghozzá egy Sony Trinitron KV-21M3K modellt. Itt most konkrétan modellt nem kerestem, két kitételem volt. Az egyik, hogy a márkája lehetőleg Sony vagy Panasonic legyen, és 51 cm képátmérőjű, ami képcsöves TV-knél ideális számomra. Mind a kettő bejött. ráadásul az ára is kedvező volt (3.900 forint), megvolt az eredeti távirányítója is, úgyhogy azt gondolom, hogy jó vásár volt. Mazsibazsi barátom segített elhozni, akinek nem tudok eléggé hálás lenni a segítségéért, és hogy ennyire készséges volt.

Mielőtt beüzemeltem, még ki kellett takarítani, ugyanis eléggé koszosan vettem át, csupa por volt. Még a képcsőre is ragadt valami kosz. De néhány univerzális nedves törlőkendő, és még a rések portalanításával és a távirányító alapos kitisztításával is éveket fiatalítottam a TV-n. Annyira alaposan tisztítottam ki, hogy még a réseknél is portalanítottam, minden egyes rést letakarítottam. Először a legegyszerűbbet akartam kipróbálni, az AV csatlakozást. Ehhez egy Nintendo 64-et csatlakoztattam, bele Mario Kart 64-et, szinte zavarba ejtő az eredmény:

Különben nagyon nehéz képcsöves TV-ről jó képet elkapni, mert ez a TV is csak 50 Hz-et tud, és írtam róla nemrég, hogy amúgy folyamatos a kép, de valamiért ha fényképezőgépen nézem, rettenetesen vibrál. És olyan képet elkapni, amin a legkevesebb vibráció látszik... Nagyon sok képet csináltam, mire megtaláltam a megfelelőt. Egyébként akik emlékeznek a '90-es években, amikor valami hír vagy tudósítás keretében TV-k és számítógépes monitorok látszottak, ott volt nagyon erős vibrálás, ami a TV-n keresztül látszott. Na ugyanez az eset van itt is. Amúgy Mario Kart 64-ezni mindig jó buli, most is szerettem.

Aztán jött az, hogy kipróbáljam a hangolást, rácsatlakoztattam a Super Nintendót RF kábellel, és jelentem, megtalálta:

Bár a keresés eleinte problémás volt, ugyanis nem értettem a jeleket a TV-n. Az volt, hogy behangoltam, az ment, de azt hittem, hogy ezzel el van intézve, el is van mentve, de amikor visszaléptem, láttam, hogy mégsem mentette el.. Nem értettem a piktogramokat, aztán többször próbálkozás után rájöttem, melyik a mentés. Még szép, hogy a Super Mario All-Stars-szal próbáltam ki, mentem vele egy pár percet. Ami furcsa volt, hogy többször változott a kép minősége. Volt olyan, amikor olyan szép és tiszta volt a kép, mintha AV-ra lett volna csatlakoztatva, máskor meg erősen hangyás lett a kép.

De aztán kiderült, hogy inkább a Nintendo RF kábel érintkezése az, ami problémás lehet, ugyanis harmadikként a videomagnót csatlakoztattam rá (azt is ugyanígy), és amikor arra rákerestem, annak a képe tökéletes volt, és nem volt változás. A Super Mario videokazettával próbáltam ki.

Úgy tűnik a Super Nintendót hangyásabb "pillanatában" kaptam el, mert azért látható különbség a videós kép javára. Úgyhogy most már videokazettákat is tudok nézni régi TV-n.

A következő a Sega Master System volt. Ezt is be akartam hangolni a helyére, teljes siker volt. És ennek a képe is végig gyönyörű volt.

Továbbra is nagyon szeretem a Master Systemes első Sonic the Hedgehog játékot. Most is elvittem a feléig. Aztán tovább nem, mert éhes voltam, és addig is pihentem egy kicsit.

Legvégül a régi DVD-lejátszót csatlakoztattam a TV-hez. Van ugyanis egy Pioneer DV-340-es modellű DVD lejátszóm, ami még a DVD-korszak kezdeti szakaszából származik, 2001-2002 tájáról, amikor még 120.000 forint volt egy lejátszó. Ez a lejátszó annyira kezdetleges, hogy nincs rajta se USB csatlakozás, valamint adat DVD-ről semmilyen formátumot nem ismer fel (avi, mkv, mp4, semmilyet). Úgyhogy ez csak eredeti DVD-t tud lejátszani, illetve élek a gyanúperrel, hogy az ISO-ban kiírt DVD-kkel is boldogul, ezt még nem próbáltam. Magát a lejátszót igen, a Hófehérke és a hét törpe DVD-vel próbáltam ki, és megy rajta rendben minden.

A retro részleg most kicsit szűkösen van itt az új helyen, de örülök neki.

Jelen állapotában elégedett vagyok, csak sajnos szűkösen vagyok abban a szobában, ugyanis ott van tárolva majdnem minden olyan bútor, ami nem kell. Két ágy is van a szobában, egyik van a másikra téve, úgyhogy épp csak annyira tudom magam ott kényelembe helyezni, hogy egy széket oda, és kb. 40-50 cm távolságból nézem a TV-t. Egyelőre ez még nincs megoldva, most kényelmetlen és szűkös, de teszek azért, hogy felszabaduljon a szoba. Tehetek is róla, ugyanis a főbérlőnek sem kellenek a bútorok, mondta nekem, hogy ha meg tudom oldani, hogy elszállítsák, akkor engedélyt sem kell kérnem, intézhetem, hogy vigyék el. Örömmel, mert amúgy eléggé régi bútorok. Foglalják a helyet, nincs szükség rájuk, és öregítik a lakást. Úgy volt, hogy a bútorok és az ágy közül három az én szobámban volt, amit nekem adtak ki, csak mivel én vettem saját bútorokat korábban, és időközben át lettek hozva, ezért ki kellett rakni a szobából. De hogy milyen nehezen találtam meg a helyüket, és mire odatettem őket... Na az nagy munka volt, de egyébként bámulatos a különbség. Azzal, hogy az én néhány hónapja vásárolt bútoraim kerültek ide, már attól sokat fiatalodott a szoba.

Nemcsak a gyors, kényszerű költözés miatt döntöttem emellett a szoba mellett, hanem mert láttam fantáziát, úgy az egész lakásban. Ugyanis a panelek közül, amiket láttam, ennek az elrendezése tetszik a legjobban. Ez ugyanis egy három szobás lakás, van a nagyszoba, amiben a lakótársam lakik, és van a közepes méretű szoba, amiben én. A kicsiben senki, itt vannak a bútorok, amik nem kellenek, és ide is berendezkedtem. Aztán ha sikerült elszállíttatni minden bútort, ami nem kell, akkor berendezkedhetek ide is, meg van engedve. Úgyhogy lényegében két szobát bérelek egy áráért. De nagyon jól érzem itt magam, végre úgy tűnik, hogy ez lesz az a hely, ahol sokáig fogok maradni, akár hosszú évekre is. Főleg, hogy ha ez a lakás fel lenne újítva, nagyon szép lenne, akár egyedül is bérelném, ha majd olyan anyagi helyzetem lesz. A legkisebb szoba ugyanis a konyha mögött van közvetlen, én megcsinálnám azt, hogy a kettő közötti falat kivetetném, és lenne egy nagy étkezős konyha. Valamint a konyha és szoba bejáratát is kivetetném, mivel egymás mellett vannak, és így a folyosó tág terű lesz. Aminek azért örülnék, mert többek között amit a '80-as években épült panelekben nem szeretek, hogy a folyosó szűk, és olyan érzetet ad, mintha elszeparálná a lakás egyes helyiségeit, és nem egy teljes egészet ad a lakás, hanem mondjuk két felet. Például Békéscsabán abban a lakásban, ahol felnőttem, egy szűk folyosó egyik végén van két szoba, a másik végében meg kettő, és olyan érzetet ad, mintha két különböző lakás szobái lennének. Viszont az a gondolatom, hogy ha tágas lenne a folyosó azáltal, hogy a konyhával egy teljes egészet ad, és sokkal jobb lesz a lakásban is tartózkodni. Hogy ilyeneken is gondolkodok, ez is jelzi, hogy jól érzem magam itt, és hosszútávra tervezek ide. Egyébként nagyon jófej a főbérlő, elmondtam neki a terveimet, gondolataimat a lakásról, és maximálisan nyitott rá. Úgyhogy ha tényleg sokáig itt maradok, és minden rendben lesz, fogok indítványozni jövő nyárra egy átfogó felújítást. Addig meg a hiányosságaival együtt vagyok elégedett a lakással. Végre oldottan jól érzem magam, ez nagyon hiányzott.

Macskatartás egy panellakásban

A másik dolog, ami miatt jól érzem magam az albérletben, hogy van két macska. Nagyon szeretem a macskákat, többször mondtam már másoknak, hogy ha tehetném, macskatenyészetet tartanék. Ebben azért van némi túlzás, de az biztos, hogy szívesen venném gondját legalább egynek.

De panelban? Gyerekkorom egyik fájdalma volt, hogy anyám soha nem engedte meg, hogy tartsak macskát, pedig nagyon szerettem volna. Panellakásban laktunk, és soha nem fogadtam el azon érvelésüket, hogy állat nem való lakásba. Még csak pár napja lakok itt, és hiába szeretem az itt lévő macskákat, kezdem érteni, hogy miért tiltották, hogy legyen macskám. A kép árulkodó, ez az egyik macska, és épp az erkélyen néz ki. Nem engedhetem csak úgy ki őket felügyelet nélkül, mert az 5. emeleten lakunk, és ha felmásznak az erkélyen lévő asztalra, onnan ők könnyen ráugranak a korlátra, és még egy ugrás a szabadság, ami már végzetes lenne... Igazából nem tudom, hogy mennyire érzékeli egy macska a magasságot, és hogy mivel járna, ha innen leugrana, de van egy kisebb rés, amin állandóan ki akarják dugni a fejüket, de szerencsére nem fér ki. De az látszik, hogy ha tehetnék, kimennének világot látni. Ez részint azért is van, mert lényegében még kölyökmacskák, májusban lesznek 8 hónaposak.

Mind a kettő fiú, így most még nem, de ha itt maradnak, mindenképp fontos lesz a közeljövőben ivartalanítani őket. Mondom ezt annak ellenére, hogy egyébként az ivartalanítás ellen vagyok. Már most is mozgékonyak, alkalomadtán harcolnak egymással (gondolom, ez a játék egyik módja náluk). Úgy tudom, hogy a macskák 1 éves korukra válnak ivaréretté, és az panelban végzetes, mert állítólag elviselhetetlenül büdös, ha kijelölik a területüket, azt viszont hallottam már, hogy milyen elviselhetetlen hangot adnak ki magukból, ha párosodási időszakuk van.

Én azt csinálnám, hogy ha családi házban laknék, nem ivartanalíttatnám őket. Akkor hagynám, hadd csavarodjanak el,  ha úgy érzik, nyugodtan lássanak világot, aztán ha számít nekik, hogy én etettem őket, meg szeretgettem őket, úgyis visszajönnek. Gondolom, a macskáknak is vannak oltásaik - sőt most néztem utána, hogy de még mennyire, hogy vannak - akkor azt csinálnám, hogy beoltatnám a macskámat, és utána oda mehetnek, ahova csak akarnak, mert jó eséllyel védettek lesznek. Ha pedig panelban laknék, akkor muszáj leszek ivartalaníttatni őket, mert akkor kicsi az esélye annak, hogy olyan helyen laknék velük, ahol ki tudnának menni. Ivartalanított macska meg nem akar kijárkálni, még inkább párosodni. Ellenben bújósabbak, jobban hagyják magukat megszeretgetni.

Azért vagyok az ivartalanítás ellen, mert úgy vagyok vele, hogy teljesen természetes, ösztönös cselekedetük a párzás, és úgy képzelem el, hogy nekik is egyfajta élvezet, ha egy kandúr és egy nőstény egymásra talál, némi szerenád után egymáséi lesznek egy rövid időre. És miért fosszam meg őket ettől az élvezettől? Amíg nem fertőzik meg egymást, csinálják csak. Ami a csavargást illeti, tudom, hogy a macska sokkal kevésbé hűséges állat, így igazából csak azzal lehet őket hozzánk "láncolni", ha folyamatosan etetjük őket. Ez a két macska is csak akkor dörgölőzik a lábamhoz, amikor éhesek, egyébként nem feltétlen tartanak igényt a társaságomra meg a szeretetemre, elvannak magukkal. És inkább magukkal, mert például, amikor etetem őket, akkor is csak azon vannak, hogy ők maguk jóllakjanak, aztán, hogy a másiknak mennyi marad, az már az ő baja.

Egyébként meg a macskatartás kötelezettségei nem okoznak problémát nekem. Az etetés mellett cserélem az almot, meg pont ma történt az, hogy nyávognak, de nem tudtam kitalálni, hogy mi a bajunk. Adtam nekik enni, meg minden, de semmi eredménye. Kicsivel később jöttem arra rá, hogy az a bajuk, hogy szinte már csupa mocsok volt a tálkájuk környéke. Kitakarítottam ott, és utána már ettek.

Úgyhogy nem okozna nekem gondot a macskatartás, csak az lenne rossz, ha nem hálálnák meg szeretettel. Bár ezt valószínűleg egy ivartalanított macskától kapnám meg, mert ők bújósabbak. Az biztos, hogy szeretnék majd macskát tartani, de hogy az hogyan lesz, az majd kiderül.

Mizéria a lapra szerelt bútorokkal

Tegnapelőtt új albérletbe költöztem, mely bútorozatlan volt. Csak a TV állvány volt meg, és egy könyvespolc, és mivel egyik sem alkalmas ottalvásra, ezért venni kellett néhány bútort. Ágyat, mellé vettünk íróasztalt, széket és éjjeli szekrényt. A JYSK-ben vettük meg. Az ágykeretből, ágyrácsból a legolcsóbbat vettük meg, a matracból egy kicsivel jobbat. Az éjjeli szekrényből a legolcsóbb tetszett a legjobban. Az íróasztal esetében meg szerencsés voltam, mert volt egy, amit már korábban kinéztem magamban, de az eredeti árán, 37.500 forintért nem tudtam volna megvenni magamnak, de pont most akciózták le, amikor a vásárlásra került a sor, 25.000 forintért már jöhet. Pénteken hoztuk el, a bátyám segített a pakolászásban. Az összeszerelést már nem vállalta, de a szállítás is nagy segítség volt tőle.

Viszont lapraszerelt bútorokat szerelni tényleg nagyon problémás. Nem feltétlen tapasztaltam olyat, amit más, hogy nincs is olyan, mint amilyen a rajzon, másképp néz ki, meg ilyenek, inkább arról van szó, hogy nekem nincs jó képességem a barkácsolásban, és előfordult olyan, hogy a rajzból nem tudtam kikövetkeztetni, hogy kell összeszerelni, és elkezdtem másképp csinálni. A legnagyobb hiba a képen látható. Aki szerelt már össze bútort, biztosan volt dolga ilyen csavarszerűséggel. Az a lényege, hogy van egy olyan csavar, melynek a másik oldala is nagyon hosszú, és két olyan "kiállás-szerűség" van (ennyire szakbarbár vagyok), hogy ha ráteszem a ráillő bútorrészletet, akkor egy kis rés kiáll, így nem ér össze a két bútorlap. Ekkor azt csináltam, hogy eszeveszett erővel vertem kalapáccsal, de semmi eredménye nem volt. Amikor megpillantottam egy másik, szabadon lévő hengerszerűséget (ami a képen van), akkor jöttem rá, hogy ez rögzíti meg a csavar másik oldalát, ha kicsit csavarunk rajta. Csak már késő volt, ugyanis, amit beleillesztettem, az teljesen elferdült, és kivenni se tudtam már. Pont úgy, ahogy a képen látható. A másik, amivel nagyot lehet hibázni, ha polcba vagy asztalba szöget kell verni. Ezek kicsi szögek. A másik komoly hiba, amit elkövettem, hogy az íróasztalnak van egy polca, és annak az alja egy vékony falemez, azt vertem rá fordítva. Már három szöget teljesen belevertem, mire észrevettem, hogy rosszul van benne. Esélytelen volt, hogy kiimádkozzam onnan, ezért maradt az alja a látható oldalon. Úgyhogy lehet ezekkel szívni, akinek nincs hozzá képessége, és nem eléggé körültekintő. Aztán, olyan, hogy fordítva teszek össze polcrészeket, azokkal így nincs gond, mert kicsavarozom, és jól összeillesztem, csak hosszabbá teszi az összeszerelési időt. Ezért nekem ezek a dolgok lassan mennek, de azért elkészültem. Az eredmény:

Azért elégedett vagyok. Összességében azért is írtam le, hogy jobban megmaradjon bennem, és ha lesz alkalom még bútort szerelni, akkor már gördülékenyebben menjen. Maradtam Pesten, úgy szoktam mondani, hogy eddig Kőbánya-Kispest egyik oldalán laktam, most átköltöztem a másik oldalra. Egy távoli ismerősköz költöztem. Ez egy kicsivel nagyobb szoba, ahol előzőleg laktam, és olcsóbban is kaptam, úgyhogy nem is volt kérdés a költözés. Főleg, hogy tetszik a szoba, igazán otthonosnak érzem. A környék is nagyon jó, úgyhogy az az előzetes tervem, hogy ha jól kijövünk egymással, és meg tudjuk beszélni a problémákat, akkor innen már a végleges lakhelyemre költöznék. De ez még több tényezőtől is függ, például párkapcsolat valamelyikünknél. Bárhogy is lesz, egyelőre elégedett vagyok a jelenlegi helyzettel, és csak így tovább, mindent megteszek azért, hogy innen már csak feljebb vezessen út.

Egy kis retro részleg

Tegnapelőtt költöztem új albérletbe. Azt hiszem, említettem ezt korábban, hogy sikerült nagyobb szobát találni olcsóbban, így nem is volt kérdés a költözés. Természetesen maradtam Pesten, úgy szoktam mondani, hogy Kőbánya-Kispest egyik oldalán laktam, most átköltöztem a másik oldalra.

Egy távoli ismerőshöz költöztem, nagyon rendes, azt hiszem, jól ki fogunk jönni, és ha minden rendben lesz, akkor sokáig fogok itt lakni. Nagyon otthonosnak érzem a lakást, meg a szobát, ahol vagyok. Részint azért, mert mivel nagyobb, több dolog kerülhet át ide, ami az enyém, és még otthon maradt, Békéscsabán. Az egyedüli furcsaság, hogy a fal pirosra van festve. Egyik kedvenc színem a piros (a sárga és a narancssárga mellett), de falra túl erős.

Aminek már akkor is csodájára jártam, amikor megnéztem a lakást, hogy van egy régi TV, aminek nagyon megörültem. Mondta nekem, hogy nem is néz TV-t, régi TV-vel meg végképp nem tud mit kezdeni. Mondtam neki, hogy egyet se féljen, ha ide fogok költözni, újra életre fog kelni. Ez így is történt:

Szerettem volna játék közben képet csinálni, de akkor a TV képe elsötétít mindent maga körül. Szóval ilyen Grundig TV van, 51 cm képernyőjű, úgyhogy pont ideális. Nagyjából így képzeltem el. Most ez a komód áll rendelkezésre de jó néven vennék egy keskenyebb TV állványt, oda lenne az igazi. Felül középen a TV, alatta a videó és a konzol. Most egyelőre a GameCube áll rendezésre, ahogy írtam korábban, a többi régi konzol még Békéscsabán van. Mindenképp el fogom hozni őket is, már csak azért is, mert itt már több tárolási lehetőség van, úgyhogy elrakni is el tudom.

Kipróbáltam, prímán működik. Szép a játék képe, és igazán régi képcsöves TV-n jó retro konzollal játszani. Így már lesz értelme bővíteni retro konzolok terén.

Sikerült mindent elrendezni, az új konzol részleg ilyen:

Itt volt a videó és a GameCube, de mivel az már átkerült máshova, ezért itt helyek szabadultak fel. Jöhet ide a Nintendo Switch, vagy hosszabb távon akár a PlayStation 4 is.

Az asztal pedig a PC-vel:

Vettünk néhány bútort az új albérletbe, így asztalt, széket, ágyat, meg éjjeli szekrényt. Szép másfél nap volt ezeket összerakni. Az a helyzet, hogy nincs jó érzésem a bútorok összerakásában, ezért az ágyon ugyan annyira nem látszik, de az íróasztal némileg szépséghibás lett. Igazából nem örülök ennek a svéd lapraszerelt módszernek, mert vannak olyan részek, ahol elég csak egyszer hibázni, és ott már nem lehet javítani. Például ahol kis szögeket kell beleverni kalapáccsal. Ha valamit elrontunk ott, akkor azt már nem lehet kivenni, hogy javítsunk rajta.

Ez az egy, de amúgy ár-érték arányában a legjobb asztalt sikerült megvenni, akciós is volt. Örülök ennek az új helynek, látok itt lehetőségeket. Ha minden jól alakul (értsd: jól kijövünk egymással, és meg tudjuk beszélni a problémákat), és ha nem jön közbe semmi, akkor innen már a végleges helyemre szeretnék menni. Ami egy kétszobás lakás lesz, amit egyedül bérelnék, vagy ha párkapcsolatban leszek addigra, akkor a párommal. Annak az egyik szobája lesz a retro szoba, és akkor úgy fogok élni, ahogy ideálisnak gondolom.

Végezetül egy kis extra, hogy miért is örülök még az új albérletnek:

Miből lesz a cserebogár

Nagyon rég nem éreztem, hogy ennyire sínen vagyok, minden nagyon jól alakul. Még szerdán voltam a WirralMet iskola Birkenhead-i épületében érdeklődni angol nyelvtanfolyam iránt, és konkrétan utolsó pillanatban jelentkeztem, ugyanis másnap volt a szintfelmérő. Erre természetesen el is mentem. Maguk a feladatok annyira nem, de a rendszer nagyon emlékeztetett a TELC-es nyelvvizsgára. Azt hallottam egyébként, hogy külföldön nagyra becsülik a TELC rendszerét, mert ha jól tudom a feladatokat az adott anyaországban állítják össze, és ott is javítják. Teszt volt döntő többségében, meg szövegbe kellett behelyettesíteni a megfelelő szót, valamint levelet kellett írni egy külföldi ismerősnek, aki jelezte, hogy ellátogatna a szülőországunkba, és lássam el tanácsokkal. Igyekeztem választékosan fogalmazni, azért ha megerőltetem magam, akkor megy. Ott azonnal kiértékelték a tesztet, kicsit olyannak tűnt, mintha kutyafuttában cselekedtek volna. 37 pontot értem el az 50-ből, ezzel a jobbik csoportba kerültem. Level 1 és level 2 van, és nekem a kettes jutott. Azt mondom, hogy nem olyan rossz, kezdetnek megfelel, de ha tényleg az lesz, hogy végleg itt maradok, akkor minden helyzetben kiválóan kell beszélni angolul, és akkor bizony a végére nem 50 pont kell, hanem legalább 60 az 50-ből. És most erre iszonyú lelkesedést érzek. Szeptember 8-án kezdődik a tanfolyam, egy héten háromszor kell menni hétfőtől szerdáig 9 és 12 óra között. Összesen egy éves lesz. A teszten persze mindenféle nemzetiség megfordult, az egész világ három kis teremben.

Amúgy a teszten pont azok nem mentek, amiket már nem nagyon tanultam. Mert talán kiírtam ide korábban, de én angolt össze-vissza tanultam, mivel általános iskolában és gimnáziumban németet tanultam, valamint középiskolában az olasz volt a második nyelvem. Az olasz nyelv iránti érdeklődés még a Játék Határok Nélkül egyik "maradványa", ugyanis, ahogy írtam, az olaszok voltak a magyarok mellett, akiknek nagyon szurkoltam, és mivel láttam, hogy van lehetőség a nyelvük megtanulására, ezért mellette döntöttem. De ne tettem volna... Tényleg nagyon sok múlik a tanáron, a végén már csak a túlélésre játszottam. Tehát, angolul először magántanárnál tanultam 1997-1999 között, majd ahogy elment a kezdeti nagy lelkesedés, úgy maradt abba. Ezek után dalszövegekből, innen-onnan lestem el szavakat, kifejezési formákat. Majd tanárnál ismét 2006-tól kezdtem el tanulni, miután leérettségiztem, és képzésekre jártam. Ez elment 2010-ig. Igazából sok haszna volt, mert sok mindent megtanultam, de mivel haladó csoportba kerültem, ezért egy árok képződött. Mert ugye tanulgattam én a két időintervallum között is, de nem a nyelvtant. Például az alap igeidőket ismerem, de hogy a különböző múlt és jövő időket mikor használjuk, azt már nem. Remélem majd erre is sor fog kerülni. Meg sokszor keverem a szavakat angolul, elsősorban a hasonló kiejtésűeket. Például előfordul, hogy a drága szó helyett tapasztalatot mondok (expensive - experience). Vagy keverem azokat az igeidőket is, amiket tudok. Múltban megtörtént eseményekről jövő időben beszélek. Ezek csak úgy jönnek, gondolkodás nélkül, és ez néha kavarodást eredményez.

Elkezdtem komolyabban nézni az albérleteket. Több eshetőségre is felkészülök, de az biztos, hogy ha tényleg fizetnek nekem egy egyszobás stúdiólakást is, akkor nem lesz nekem rossz sorom. Sok felújított, vagy új építésű házat adnak ki, mely a képek alapján igazán szépnek tűnik. Csak annyi, hogy berendezetlen. De mondta nővérem, hogy nem baj, mert tudnak bútort, ágyat adni és hogy ne lelkesedjek arról, hogy adományboltokban milyen olcsón lehet hozzájutni, mert akkor már kezdem azt érezni, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Valószínűleg a jövő héten tudok költözni, de ezt még meg kell beszélni.

És most, hogy úgy néz ki, hogy maradok, vásároltam néhány olyan dolgot, amiket már akkor vettem volna, ha biztosra kiderül, hogy nem megyek haza. A DVD és egyéb kínálatot mindig is kerültem, hogy ha hazamegyek akkor ne legyen gond a hazaszállítással. Azt hiszem egy második nagy Harry Potter korszak veszi kezdetét, az összes DVD első kiadását be akarom szerezni, valamint a könyveket is, hogy ne csak érdekes történetet olvassak, hanem fejlesszem az angol tudásomat. Az első két filmet megnéztem, és mivel tartani akarom a sorrendet, ezért a hatodikkal várni fogok. Mint ahogy a könyvből is először az elsőt akarom elolvasni. Azt meg nem is figyeltem, hogy az első DVD felső részéről hiányzik a sárga csík, ami ott van a második DVD-nél, és most már tudom, hogy mit jelent: 4:3-as képarányú, és nem 16:9-es. Hiba volt ezt nem figyelni, de ezért nem viszem vissza, mert annyira olcsó a DVD, hogy érték tekintetében nem játszik már szerepet. £1.99 volt egy HP, és azért vettem hármat, mert együtt £5 voltak. A Gyűrűk urát is azért vettem meg, mert érdekel. Tudtam, hogy mekkora kultusznak örvendett már annak idején, de mivel az első filmet nem láttam, csak a másodikat a moziban, ezért az egész nem állt össze egy egésszé, így kevés dolog maradt meg bennem. Szinte már megaláztatás, hogy £1-ről 75p-re értékelték le, pedig eredeti első kiadás a belső papírja is benne van. Nem hiszem el, hogy ennyire nincs értéke a DVD-nek, pedig annak idején mekkora lendülettel indult. Biztos voltak ezek a maguk idejében 15-20 fontok. Mindegy, csak én járok jól, mert igen jutányos áron be tudom szerezni azokat, amik érdekelnek.

Üdítők tekintetében ez a nagy kedvenc:

Az összes fajta kóla közül ennek van a legjobb íze, és hogy koffeinmentes, az talán kicsit egészségesebbé teszi.

Itthon van minden

Az éjszaka folyamán hazacuccoltunk mindent Békéscsabára. Hát, nem volt egy semmi munka, egyvalamire már most megesküszöm: Ha visszamegyek Pestre, akkor legfeljebb két utazótáskányi cuccot viszek magammal! Nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is megterhelő. Rengeteg minden volt, de mivel ismerős által volt a szállító, ezért viszonylag olcsón vállalta, és rendkívül segítőkész volt, még itt Békéscsabán is, amikor pakoltunk ki a tárolóban, akkor is segített mindent úgy elrendezni, hogy a lehető legkevesebb helyet foglalja a rengeteg cucc.

Tegnapelőtt délután vitt ki Pestre, majd tegnap kicsit késve érkezett meg, olyan 20 óra fele, és mivel bagszihoz is kerültek cuccok, ezért jóformán éjfél lett, mire MINDEN össze lett pakolva, és el tudtunk indulni. Kecskeméten megálltunk, és hajnali 4 óra lett, mire Békéscsabára értünk. 5 óra lett, mire végeztünk mindennel.

Eddig 5 helyen voltam albérletben, ahány hely, annyiféle tapasztalat:

1. 2010. június 23. - 2010. szeptember 5.
   XVII. kerület, Felsőbánya utca
   Szinte már retro feeling. :D Nem volt rossz hely, bár az biztos, hogy egy kicsit elhamarkodottan választottam ezt. Aznap jöttem fel, és ahogy szétnéztem, akkor ezt találtam a legalkalmasabbnak. Nagyon kint van a külvárosban, Rákoshegy vasútállomás mellett. Ugyan a 98-as busz elvisz Kőbánya-Kispestre, de kb. 30 perc volt, és ha onnan mondjuk még a Nyugatiba akarnék eljutni, legalább 1 órával előtte kellett elindulni. A főbérlő eléggé zsémbes volt, alapból normális, ha valami jó történt, akkor örült, de például, amikor elmentem onnan, nagyon ideges volt. Mert csak 2 hónapig voltam ott, és olyan problémás kiadni a házrészt. Sajnos ez van, ez már nem az én dolgom.
2. 2010. szeptember 5. - 2011. március 26.
   XIII. kerület, Faludi utca
   Azért költöztem el onnan, mert Mystra jelentkezett, hogy Pestre jön egyetemre, és egyszer így tök spontán felmerült a költözés, és megvalósult. Egy 35 m2-es másfél szobás panelban laktunk, én voltam a kis szobában. Imádtam itt lakni, ezt a házat szerettem a legjobban. Úgy az egész jó hangulatú volt, és a téli fűtés maga volt a mennyország. Középen volt az emeleten, körbe volt fűtve, így nekünk egyáltalán nem kellett fűteni, így télen jó gázszámla volt. A főbérlőt nagyon szerettem, jókat beszélgettünk. Sajnos nem megegyezés miatt költöztünk szét.
3. 2011. március 26. - 2012. május 26.
   XIX. kerület, Kisfaludy utca
   Hát, érdekes egy hely volt, mégis itt voltam a legtovább, azért, mert szerettem Kispesten lakni. Egy fiatal pár lakott a nagy szobában, én a kicsibe költöztem be. Érdekes pár volt, hogy mennyire voltak hitelesek, arra talán elég lesz annyit mondani, hogy nekem kb. 1 hónap múlva esett le, hogy talán van köztük valami. De utána is többször vakartam a fejem, én nem ilyen párkapcsolatot képzelek el magamnak. Mindegy, ez már az ő dolguk. Sajnos eléggé szűk látókörűek voltak, így nem mindig tudtam megegyezni velük. A helyet szinte soha nem éreztem otthonosnak, mindig olyan feszült volt a légkör. Ezért is örültem zsida jelentkezésének.
4. 2012. május 26. - 2012. augusztus 10.
   XIII. kerület, Madarász Viktor utca
   Felújítás közben vettük bérbe ezt a házat, voltak ígéretek, hogy lesznek munkálatok, de ezek sorra elmaradtak, és megelégeltem ezt. A másik meg az, hogy a főbérlő sem volt tiszta számomra. Bár nem veszekedtünk, de nem tudtunk olyan kopromisszumot kötni, ami mindkettőnknek jó lett volna. Annak viszont nagyon örülök, hogy zsidával bár többször vitáztunk, de mindig meg tudtunk beszélni, és végül békében költöztünk szét.
5. 2012. augusztus 10. - 2012. december 19.
   XIX. kerület, Ady Endre út
   Jóformán a ház előtt állt meg a 42-es villamos. Nyáron nagyon jó volt abban a házban lakni, de most télen... szinte választani kellett, hogy vagy spórolok a gázzal, vagy nem nedvesedik át a fal. Most így utólag beismerem, hogy kicsit felelőtlen döntés volt saját albérletbe menni, jobb lett volna most is szobába menni, mert akkor valószínűleg nem kellene most elköltözni. A főbérlő meg a saját "rendességét" a kaució miatti elszámolások után sajnos egy kicsit megcáfolta.

De ez már így alakult. Mindent megteszek annak érdekében, hogy januárban minél előbb visszamehessek, és lehetőleg hamar találjak munkát.

Nagy utazás

Lehetne ezt jövő szombaton mondani, de ma sem volt semmi eljönni Békéscsabára, elég sok cuccom volt. A végére már kezdett fájni a karom. A helyzet a következő: Felmondtuk ezt az albérletet. Semmi baj nem volt a főbérlővel, sőt! Bár mindenki ilyen normális lenne 86-87 éves korára, igen jó véleményem lenne az idős emberekről. Bármit meg lehetett beszélni vele az albérlet kapcsán, nyitott volt a kommunikációra, ám a probléma az, hogy ott csak nyáron jó lakni, de akkor nagyon. De most télen... Egyrészt, ha jól tudom, drága a konvektoros fűtés, másrészt meg nem lehetett szellőztetni a fürdőszobában, és a konyhában, mert nagyon bejött a hideg, így meg penészedik az a két helység. A konyhában meg már annyira ellepte a sarkokat a penész, hogy szinte már díszítették a falat. Én tudom, hogy az azért van, mert nem szellőztettem, de ha meg kinyitom az ablakot, akkor meg a konvetort kell a hetesig feltekerni, aztán meg lehet fizetni a gázszámlát. Így is igyekeztem spórolni a gázzal, bár ez a hét nagyon hideg volt. November 7-e óta máig írtam minden nap a gázóra állást, az elején, amikor csak az őrláng ment, akkor ilyen 0,7 m3 gáz fogyott, de az utóbbi napokban 3-4 m3 ment el egy nap, és a számla alapján kb. 100 forint egy m3 gáz, így egy fagyos januári hónapra akár 10.000 forintos gázszámla jönne ki, és csak egy 20 m2-es kis lakást fűtök.

Alapból szeretem az ilyen kis házakat, nagyon kellemes hangulatuk van, és érdekes, hogy többen is jöttek hozzám, mindenki mondta, hogy szívesen lakna itt. Ez részben Kispest érdeme. Én is szeretek itt lakni, mert olyan kellemes a légköre, mert már nem annyira a belváros, de a Határ útnak köszönhetően könnyű elérni a belvárost. Vagy a hármas metró által, vagy a 99-es busz által a Blaha Lujza térre lehet eljutni. Bár a 99-es busz azon kevés BKV járatok közé tartozik, melyről azt mondom, hogy csak végső esetben, mert átmegy a VIII. kerület problémás helyein.

A házat egyébként nem csak a fűtés miatt mondtuk fel, hanem mert amíg nincs biztos munkám, addig nem tudunk önálló albérletet vállalni. Nem sok a 30.000 forint érte havonta, de ha szobába megyek januárban, azt sokkal könnyebben tudjuk fenntartani. Úgyhogy januárban ez lesz a felállás, ha visszatérek. És akár panel is lehet. Most, hogy itt vagyok anyámnál, ez a meleg nagyon kellemes, ami itt van. :) És ami meglepett: Pesten alig volt hó, míg itt Békéscsabán legalább 10 cm-es hótakaró van.

Nyilván nem hoztam magammal az összes cuccot, a költöztetés kicsit problémás lesz. Azért akarunk mindent hazahozni, mert ha januárban olyan szobát bérlek ki, mely berendezett, akkor mit kezdek a dolgaimmal? Azok itt lesznek a tárolóban. Gondolkodtam azon is, hogy ott hagyom az albérletben a cuccaimat, de a ház eladásra került, és ha pont sikerül addig eladni, amíg én itt, vagy Angliában vagyok? O_O Az egy vicces szituáció lenne, hiszen a ködös albionból nehezen tudnék azonnal hazarepüni, mondtam is Pista bácsinak, hogy Angliában leszek az ünnepek alatt. Egyébként, mint albérlet kifejezetten jó az a ház, de ha valaki megveszi magának, az számítson arra, hogy alaposan fel kell újítani. Mert bár szigetelve van, és elég jók a berendezések (úgy tudom, hogy ott hagyja, ő már nem akar visszatérni oda többet), de például a szoba padlóját én kicseréltetném, az ajtók nagyon régiek, a fürdőszobát jó lenne megfiatalítani.

Real Starter

Na, hát akkor üdv újra Kispesten. ^^ Péntek este költöztem át. Szerencsére nem kellett költöztetőcéget hívni, a főbérlő egyik ismerőse ajánlotta fel a segítségét. Egyébként a főbérlő egy 86 éves idős bácsi, de teljesen tiszta agyilag, és fizikailag is. Amikor leszállt a villamosról, szinte átfutott a zebrán. És vígkedélyű, mondtam is magamban, hogy én is ilyen akarok lenni idős koromra. Kellemes lakás, egyedüli embernek nagyon jó. Innen már TÉNYLEG saját lakásba szeretnék menni, ennek záloga az alacsony rezsiköltség.

Két hiányosság van, ami nekem sincs, az ágy, és a mosógép. Mosógépet használtan meglepően olcsón be lehet már szerezni a vateráról, akár 20.000 forintért, de az majd későbbi történet lesz. Az ágy mostani, viszont kicsit csúnya. Szétnéztem a JYSK weboldalán, hogy milyen matracot lehet kapni, a legolcsóbb 9.000 forint, mondtam is magamban, hogy príma, ezt megveszem magamnak. Pénteken bementem, és az egyik eladó srác magyarázott nekem. Ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy simán megveszem, üres kézzel távoztam. Ugyanis nagyon le akart beszélni a matracról. Először azt mondta róla, hogy az gyerekmatrac, csak 30 kg-ig terhelhető. Már itt sántított a dolog, mert akkor miért lenne 90×200 cm? Nem is hallottam ilyenről, hogy gyerekmatrac... Aztán mondtam neki, hogy csak egy darabig szeretném a földön használni, erre megállított, és azt mondta, hogy "földi" használatra alkalmatlan, mert az alsó része nem szellőzik. Ezt még el is hittem neki, mondtam is, hogy akkor majd napközben felállítom. Aztán folytattam, hogy majd később, ha majd több pénz lesz, szeretnék venni ágyrácsot, meg ágykeretet. Erre mondja, hogy az a matrac alkalmatlan arra, hogy ágyrácsra, ágykeretre tegyük, helyette mutatott egy 15.000 forintos matracot, mondván, hogy ez talán alkalmasabb. Végül abban maradtunk, hogy "alszok" rá egyet, és majd visszajövök. Rossz érzéssel mentem ki, és mivel ágy terén laikus vagyok, ezért fenntartottam a lehetőséget, hogy igaza van, bár inkább az volt erősebb bennem, amikor eszembe jutott, hogy Kereskedelmi Technikusi tanulmányaim alatt mondták a tanárok egy pár trükköt, hogy csalogassák be az embert egy-egy akció, vagy legolcsóbb termék keretén belül. Csak ott csúszott hiba a gépezetben, hogy hiába tukmálta volna rám a drágábbat, ha csak egy tízezressel mentem be. Most elvesztettek egy vásárlót, de ha folytatják a játszadozást, akkor végleg. De már akkor elgondolkodtam, amikor beszélt, hogy lehet, hogy valaki jól tud beszélni, de ha nem érzem mögötte a hitelességet, nem sokat ér vele. Ez volt az, ami miatt azt éreztem, hogy trükközött. Ugyanakkor meg nem volt B tervem, ezért akkor perpillanat azt tartottam a legjobb döntésnek, hogy otthagyom őt. Viszont aludni meg csak kényelmetlen a földön. Úgyhogy elmentem a KÖKI Terminál Tescóba, és ott vettem felfújható matracot, és elektromos pumpát. Azt nem tudom, hogy mennyire tartós megoldás, de hogy most jó, abban biztos vagyok. Alig 2 perc alatt felfújja, és jót lehet aludni rajta, bár egy kicsit kellemetlen, hogy besüpped, de azt meg lehet szokni. Valahol ügyes trükk az, hogy rávesszük a vevőt, hogy vegye meg a drágábbat, de nem jön be annál, aki pontos összeggel érkezik. De azt be kell ismerjem, hogy ha lett volna 15.000 forintom, akkor megvettem volna azt, és boldog lennék, hogy eggyel jobb ágyam van.

És remélem, hogy lehet internet is. Megnéztem a DIGI TV honlapján, és az online megrendelésnél nem találtam meg Budapest XIX. kerületét, úgyhogy holnap bemegyek, és megnézem, hogy mi a helyzet. Nem kifizetődő a mobilinternet, azt nem napi használatra találták ki. Ha meg lehet csinálni, akkor mindent megteszek annak érdekében, hogy a legtovább maradjak itt. Nagy segítség, hogy zsida hozott a munkahelyéről kartonokat, így már lényegesen könnyebb volt a pakolászás, költözés, bár valószínűleg jobban el kéne osztanom a súlyokat, mert a ruhás doboz könnyű volt, de amibe könyveket, újságokat tettem, az lehetett vagy 25-30 kg, és mivel nem vagyok valami erős, ezért nagyon megterhelt. Az út kissé hosszú volt, amikor ideértünk, még meg kellett csinálni 1-2 dolgot, ugyanis az előző albérlők elvileg nagyon igénytelen állapotban hagyták itt a házat. Ha ez igaz, akkor a szomszéd, akire rábízta a főbérlő a házat, nagyon szépen megcsinálta. Valószínűleg nemrég lett kifestve, penésznek semmi nyoma, és aminek nagyon örültem, hogy körbe van szigetelve a ház. Remélhetőleg ez télre kedvezőbb fűtésszámlát eredményez. Egyébként is elég 18°C télen a szobában. A hűtő, a tűzhely újabb, a mikrosütő pedig saját. Az előző lakók itthagytak két szekrényt, ami nagyon jól jön ruhásszekrénynek, és egyéb dolgok tárolására. Viszont péntek este volt egy kicsi rossz érzésem az egész kapcsán, mert olyan öregesnek tűnt az egész ház, de egy fél óra múlva gondolatban pofon vágtam magam; hát pont én vagyok az, aki a pozitív gondolkodásról beszél másokról, és magamon nem alkalmazom? Azonnal megváltozott a gondolkodásom, amikor eszembe jutott, hogy a lehető legtöbbet kell kihozni ebből a házból. És nem volt utána nehéz. Csak rendetlenség volt még, és emiatt még nem éreztem otthonosnak, de most már 90%-ban kész vagyok, már másképp néz ki, és sokkal jobban érzem magam. Én most is azt mondom, hogy ha nem lesz lehetőségünk arra, hogy egy újépítésű házba / lakásba költözzek (max. 35-40 m2-es), akkor egy ilyen sorház áll nálam a 2. helyen, és nagyszerű kompomisszumos megoldás lenne.

Tegnap még visszamentem az előző albérletbe, mert ottmaradt néhány dolog. Összepakoltunk, zsida segített elhozni őket. Útközben beestünk az Ecseri úti Burger Kingbe, majd eljöttünk hozzám. Tetszett neki a ház, ahol vagyok, mivel falusi, egyébként is szereti a kertes házakat, még azokat is, melyeknek csak kis kertrészük van. Nézett magának egy pár albérletet, felírt egy pár lehetőséget, kipakoltunk, és elmentünk a KÖKI terminálba faragasztóért, és egy pár dologért. Érdekes, de amikor vettem az íróasztalt, akkor volt a csomagban valami fehér máz, de el nem tudtam képzelni, hogy mi lehet az. Csak akkor esett le, hogy az faragasztó, amikor már régen kidobtam, és bár egyben volt az asztal, amikor felemeltem, elemeire esett szét, ahogy most is, így össze kellett ragasztani. Jót vettünk, pár perc alatt megkötött. Olyan 19 óra fele elmentünk Kőbánya-Kispesttől a 85-ös busszal egészen az Árkádig. De előtte még megnéztem egy házat a kerületben, ugyanis emlékeztem arra, hogy volt egy kiadó kis sorház, majdnem ugyanilyen, mint ez. Ez még akkor volt, amikor Pestre költöztem, és ez tetszett, ki is vettem volna, de a költözésem előtt egy nappal, amikor rátelefonáltam, hogy aktuális-e még, már kiadta. És kíváncsi voltam, hogy mi a helyzet vele. Azt néztem később is, hogy el is adja, nemcsak bérletbe akarja adni, de meglepett, hogy a mai napig eladó. 2 éve hirdeti, és a mai napig nem sikerült eladni? Én azt tudom, hogy a lakáspiac soha nem látott mélyponton van, de pont azt hallottam, hogy inkább a kisebb garzonokra van kereslet, de valamiért ez még mindig eladó. Lehet, hogy nem is él már a telefonszám, a nő, meg aki kiadta, már rég nem járt arra. Mondjuk erről a lakáspiac mélypontjáról röviden annyi a véleményem, hogy válság előtt pont azért lendült fel annyira, mert a bankok jóval több embernek adtak hitelt, mint ahányan egyébként hitelképesek lennének, és utána bejött a gazdasági világválság, ráfáztak erre a bankok, és most már nagyon meggondolják, hogy kinek adnak hitelt, és így már nagyon kevés ember tud lakást venni. Visszatérve a történésekre, elmentünk az Árkádba, én a Media Marktban megvettem magamnak a Garfield DVD-t (a filmet. Nem egy nagy szám, de azért nézhető. Megelőlegezte Jon és Liz kapcsolatát. :D), majd a KFC-ben vacsoráztunk. 1.800 forintért kicsit drága az a Deluxe divatnevű menü, amiben volt 5 Strips, vagy mi a fene (egész finom volt! :o) 3 Hot Wings, és egy nagy adag krumpli, valamint újratölthető üdítő. Érdekes a KFC-nél ez az újratölthető üdítő dolog, többször elgondolkodtam azon, hogy mivel kívül van az automata, és ahogy elnéztem, nagyon nem figyelik, vajon milyen lenne, ha valaki egy pohárral odamenne, és csak úgy tölt magának. Persze, ezt senki nem kísérletezze ki. ^^' Miután ettünk, a 3-as villamossal elmentünk az Ecseri útig. Tervben volt, hogy ott beszélgetünk, mint mindig, amikor bagszinál voltunk hármasban, és hazajövet az Ecseri úttól, mielőtt mentünk a metróval az egyik irányba, a másik a másik irányba, mindig beszélgettünk, de vagy fél órát. Most ez "meghiúsult", mert zsida épp összefutott az egyik volt osztálytársnőjével (és az ő barátjával), és majdnem egy órán keresztül nosztolgiáztak. Jó volt hallgatni őket, de aztán olyannyira elkanyarodott a téma, hogy már mind a négyen együtt beszélgettünk, jó fejek voltak. Aztán mentünk is haza.

Jó nap volt, és nagyon remélem, hogy a lehető leghamarabb meg tudom alapozni azt, hogy a tartósan itt maradjak, és innen már saját lakásba menjek. Az alapkő legyen az Okui Masami: Real Starter videoklip:

Yume no Olympia

Rég írtam, így hát úgy döntöttem, hogy egy kicsit itt is jelentkezem. Tegnap fogyott el a mobilinternetem, úgyhogy megint bevásárlóközpontokba vagyok száműzve, ha netezni akarok. Többet nem akarok költeni mobilinternetre, mert jövő héten költözés lesz. Lázasan keresem az új helyeket, több verziót is számon tartok, ugyanis nem azért költözünk el, mert összevesztünk volna, hanem mert a lakás egyszerűen élhetetlen. És még július elején elterveztem, hogy ez így nem maradhat tovább, és amint megkapom a fizetésemet (ami remélem, hogy megjön 10-én), azonnal lépünk. Aztán, hogy vele, vagy nélküle, egy másik szobába, azt még nem tudom, még nem beszéltük meg, de ez a hétvége a 3DS Hungary találkozó mellett az albérletkeresés jegyében telik. Mindkét verzióra vannak jó ajánlatok, úgy tűnik, tényleg az augusztus a legideálisabb hónap albérletkeresésre, most nagyobb a kínálat.

Egyébként az Olimpia vitte el a mobilnetet. Hétfőn még 2 gigányi szabad hely volt, és mivel nincs TV-m (mármint nem tudok csatornákat nézni), ezért úgy döntöttem, hogy online nézem. Nagyon szeretem nézni az olimpiát, de örömöm csak 24 órán keresztül tartott, ugyanis kedden kaptam az üzenetet, hogy már csak 400 MByte-nyi leforgalmazható adat van. Megijedtem azért, mert azt gondoltam, hogy az online videó igencsak lopja az adatforgalmat, de hogy ennyire. O_O Hát így jártam. És sajnálom is, hogy nem tudom nézni az londoni olimpiát, ugyanis egy kis személyes élmény fűződik hozzá: 2005. júniusában pont akkor voltam Londonban, amikor már nem sok maradt hátra, hogy eldőljön, hol lesz 2012-ben az Olimpia. Hát persze, hogy London nagyon promotálta magát, minden egyes kültéri lámpán ott lógott a "London 2012" zászló. Én gondolatban nagyon szurkoltam, hogy Londonban legyen, mert akkor nagyon beleszerettem a brit fővárosba, és elképzeltem, hogy 2012-ben "hazai" állampolgárként fogom nézni az Olimpiát. London bejött, "hazai" állampolgárság nem. Kicsit közbeszólt az élet. ^^' Jó érzés volt erre visszagondolni. Egyébként amióta úgymond tudok az Olimpiáról, mindig nézem, nagyon szeretem. Érdekes, hogy az itt látott sportesemények valahogy nagyon megmaradnak a fejemben. Az első, amire emlékszem, hogy láttam, az az 1996-os atlantai Olimpia volt. Ebben Kovács Kokó István győzelme maradt meg nagyon a fejemben. Ha jól emlékszem, az interjún a kisgyermekét tartotta a kezében. 2000-ből Nagy Tímea eredménye maradt meg bennem. Nagyon tetszett, amikor a vívómeccsének döntőjének végén járt, és neki volt találata, valamiért elesett az ellenfele, és visszafordult hozzá, hogy nincs-e baja. Ritka nagy emberségről tett tanúbizonyságot. 2004-ben meg Igaly Diána sportlövő teljesítménye lett szép emlék számomra. Azt hiszem, hogy akkor egyet sem hibázott. 2008 meg... Az nem magyar teljesítmények miatt maradt meg bennem, hanem pont akkor voltunk kint Angliában anyámmal nővéremnél, Pekingben volt, és a nővérem férje ugye kínai mivolta miatt nagyon büszke volt arra, hogy az országa rendezte az Olimpiát. Hát sajnos magyar vonatkozásban nem is lehetett annyira maradandó.
Az ideit meg elsősorban munkahelyen, a Kossuth Rádióban követem. Nagyon színvonalas a közvetítés, szinte tökéletesen pótolják a TV élményét, bár a vizuális élmény hiányzik. Sajnos csak hallottam Gyurta Dani teljesítményét, de most, hogy elért minket egy új korszak, most a Facebookon megy az új módi, hogy "egy lájk, egy gratuláció", és hasonlók. Az ilyenektől még mindig a falra mászok, de még mindig sokkal inkább ilyenekkel legyen tele a "fal", minthogy ki esett ki a Való Világból, éppen kit siratunk meg hasonló okokból.

Egy kis gamerkedés: Márpedig menő leszek a Mario Kart: Super Circuit-ban! Nagyon nyüstölöm a játékot, hogy meglegyen 150cc Special Cup-on az arany kupa. Nagyon nehéz, az ezüstig eljutottam, de tudom, hogy menni fog! Egyszerűen fantasztikus ez a játék, hogy meg tudták találni azt az egyensúlyt, hogy milyen nehéz, de inspirál! Hatalmas hangulata van, csak ajánlani tudom. Az ilyen kincsektől lehet hardcore gamerré válni.