Egy animét mindenképp meg akartam nézni, melynek ALI PROJECT énekli az openingjét, ez pedig a Shigofumi. Az openingje, a Kotodama ugyanis a legnagyobb kedvenc ALI PROJECT dalom, amelyik az összes fölött áll. Féltem attól, hogy nem fog tetszeni az anime, mert nem egyszer futottam már bele abba, hogy előadó alapján választottam animét, és nem jött be az alkotás, hiába volt maga a dal nagyon jó. Ugyanakkor meg ki lehet fogni nagyon jó animéket, melyekről lehet, hogy nem is tudnék, ha nem az egyik kedvenc előadóm énekelné az openingjét vagy / és az endingjét. A Shigofumi-ra talán a mestermű jelző sem túlzás.
Már maga a téma is rendkívül érdekes. A főszereplő lány, Fumika halottaktól szállít levelet (shigofumi) az élő rokonaiknak. Ha valaki meghal, mi lenne az utolsó szava, gondolata? Ezt a kérdéskört feszegeti az anime. Ez már önmagában érdekes, elég csak arra gondolni, hogy van jónéhány olyan anime, ahol láthatjuk, hogy visszatér a halott lelke, és háborog. Ezek az életben lerendezetlen dolgainkról szólnak, melyek legtöbbször az adott epizódban a helyükre kerülnek. A Shigofumi-ban levél formájában üzen a halott a még élő rokonának, szerettének. Megírja neki a nagy fájdalmát, miért döntött úgy, ahogy, vagy bármit, ami nyomasztja a lelkét.
Az anime történetvezetése epizodikus, tehát minden részben más történetet ismerünk meg. Általában még élve ismerjük meg azt, aki majd megírja a levelet, a történet során hal meg, és az epizód végére kapja meg a címzett a levelet. Melyek legtöbbször a miértekre is választ ad, mert a gyásznak több oldalát mutatja be. Van olyan, aki csendben gyászol, van olyan, aki kimutatja az érzelmeit és sír, és van olyan is, aki beleőrül a fájdalomba. Na az ő történetük lesz igazán érdekes, mert nekik fáj igazán, hogy elment a másik fél, és vajon miért. Ez az anime is azt mutatja meg, hogy legtöbb esetben azoknak fáj sokkal erősebben a másik halála, akik nem tettek meg mindent a kapcsolatukért. Vagy nem mutatták ki eléggé az érzelmeiket felé annyira, amennyire belül érezték, vagy valami közös tevékenység, projekt maradt félbe az egyik személy halála miatt. A lényeg a lerendezetlen ügyön van, és az abból fakadó fájdalmon, hogy már nincs esély, hogy az rendezett, befejezett legyen, ezáltal a helyére kerüljön. Csak 12 részes az anime, de többféle élethelyzetet mutat fel. Akár arra is felhívhatja a figyelmet az anime, hogy az élet törékeny, bármikor itthagyhat minket az, akit nagyon szeretünk, ezért addig tegyünk meg neki mindent, addig mondjuk ki neki, mit érzünk iránta, amíg velünk van. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a biológiai halál vet véget két (vagy több) ember kapcsolatának, hanem az is, ha valaki messzire kerül, vagy egyszerűen megszakítja velünk a kapcsolatot. Több esetben ez is felér a halál élményével, főleg, ha nincs is esély arra, hogy lerendezzük azt, ami csak abbamaradt, de nincs lezárva.
De az anime lehetőséget ad arra, hogy a levél által lerendezzük a kapcsolatunkat. Ez is sokszor fájdalmas, de könnyebb lesz utána feldolgozni a halálesetet.
SPOILER
Az egyébként meglepett, hogy később Fumika múltját is megismerjük. Mert ő végig a háttérben maradt, neki csak az a munkája, hogy kézbesítse a halottak levelét, és nincs feltétlen utalás arra, hogy később az ő történetét is megismerjük. De hát erre is lesz mód, ugyanis, ugyanis Fumika egyszer az apjának kézbesít levelet, akivel nagyon rég találkozott utoljára. Hamar kiderül, hogy miért is. Lényegében itt mutatja be az anime azt is, amikor nemcsak a halál választhat el egymástól két embert, hanem a megromlott kapcsolat is. Mint ahogy az ő múltjuk sem volt felhőtlen, de leginkább a nagybátyjával való kapcsolata érintett meg lélekben. Hibiya Takehiko 32 évesen rákos lesz, de az az érdekes, hogy nem ebbe hal bele, hanem hogy megmenti Fumikát az eléje kerülő autótól, ami majdnem elgázolta őt, de végül a nagybácsi lett áldozat. Fumikának persze még más postázta a levelet a nagybátyjától, melyben egy rajz volt (Takehiko egy videojáték fejlesztő cégnél volt grafikus), és érdekes, hogy a lány akármennyire is szerette a nagybátyját, teljes nyugalommal vette tudomásul, hogy meghalt.
SPOILER VÉGE
Csak ajánlani tudom az animét, mert végig hiteles, olyan érzelmeket jelenít meg, amit a valóságban mi is érezhetünk, ha az adott szituáció velünk történne meg.
Az ALI PROJECT dalra külön kitérnék, érdemes róla egy kicsit értekezni. Kotodama a címe, és akkor ismertem meg, amikor meghallgattam a La Vita Romantica albumot. Már ekkor is teljesen magában ragadott. Nem is túlzok, ha azt mondom, hogy zeneileg szinte csak erről a dalról szólt nekem 2010 augusztusának vége, szeptembere. Nagyon szeretem, mert rendkívül erős a hangszerelése, nyomatékosítja az érzelmeket, melyet a dal közvetít. Márpedig a dal nem feltétlen negatív. Az énekesnő hangját semmiképp nem érzem annak, bár a borító kétségtelenül ezt sugallja. A cím is egy olyan japán szó, amit nem lehet egyértelműen lefordítani. Bár az katakanával van írva, de nem lehet nem észrevenni, hogy benne van a "kotoba", ami a szó jelentéssel bír. Főleg, hogy kanjival így néz ki: 言霊, ebből a kotoba az első kanji. A kotodama erős bizalmi kapcsolat, ugyanis azt írja le, amikor valakit a keresztnevén hívunk. Japánban legtöbb esetben a családnevükön hívják egymást az emberek, és hozzáteszik a "-san" szót, de ha valakit csak a keresztnevén hívnak, az nagyon erős bizalmi kapcsolatra utal. Hivatalos kapcsolatban sértő valakit a keresztnevén szólítani, szoros baráti kapcsolatban meg erős utalás arra, hogy a felek között szoros kötelék van. Érdekes (ugyanakkor teljesen logikus), hogy két barát között az a sértő, az esik rosszul, ha családnevükön szólítják egymást, mert az olyan, mintha kihátrálna a barátságból, falat építene a másik fél elé. Ennek a bizalmi kapcsolatnak, a nagyon szoros érzelmeknek a súlyát érzem ebben a dalban, amit hihetetlenül pozitívnak írtak le zene formájában, ezért szerettem meg nagyon ezt a dalt. A szöveg itt is eléggé furcsa, mert Takarano Arika inkább arról énekel, hogy szeretné megszólítani azt, akihez szól a dal (akihez feltétezhetően szoros kapcsolat fűzi), de nem jut el hozzá az üzenet. Ennek ellenére rendkívül pozitívnak érzem a dalt.
A B-side track az, ami inkább negatív, és amire inkább utalhat a kislemez borítója. A címe Kohibumi (így van írva katakanával, amúgy Koibumi a szerelmes levél), na ezzel a dallal nagyon kell vigyázni, mert olyan szinten depressziós, hogy képes magával rántani. Nem is szeretem hallgatni a dalt, mert annyira a hatása alatt tudok lenni érzelmileg, hogy konkrétan az életkedvem is elmegy egy rövid időre. Mert hát kihez szól az a szerelmes levél? Akihez már nem juthat el. Mély fájdalommal tölti el? Olyan mélyen, hogy abból nem lehet kimászni. Ugyanis olyan szinten érződik a dalban a reményvesztettség, a kilátástalanság, hogy minden elveszett, hogy annál sötétebben, üresebben nem is láthatnánk a jövőnket. Takarano Arika valami olyan szintű fájdalmat énekel meg, amit nagyon-nagyon kevesektől hallottam.
Ebből a szempontból amúgy egy kiváló kislemez, mert érdekes kontraszt a két dal. Mondhatjuk rá azt is, hogy a nagy szerelemből fakadó érzelmeket mutatja be mindkét oldalról. A címadó dal a beteljesült szerelemből fakadó érzelmek, a Kohibumi meg a meghiúsult próbálkozásból fakadó fájdalmakat jeleníti meg. De igazából az első dal sem pozitív, ha a szövegből indulunk ki, én érzem annak. Azt semmiképp nem javaslom, hogy ha valaki rosszul van lelkileg, a második dalt hallgassa, mert csak még jobban leviszi a depressziójában. Inkább akkor érdemes hallgatni, amikor jól vagyunk lélekben, mert nem viszi annyira le a kedvünket, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy akár így is végződhetett volna a történet. Segít megbecsülni a boldog pillanatokat, ez a dal értelme.
Az anime meg 10 pontos.
