Orsi: Ha lemegy a Nap

Nagyon sokan vannak, akik csak egy vagy néhány album erejéig voltak köztudatban, aztán úgy tűntek el, mintha nem is lettek volna jelen. Persze időnként megemlékeznek egy-egy nagysikerű dalára, készül róluk egy “Mi lett vele?” vagy “Így néz ki” jellegű műsor, vagy cikk, de érdemben senki nem emlékezik meg róluk. Az, hogy a nagyjáról nem érdemes, ez igaz, de most hadd essen szó egy olyan énekesnőről, akiről talán érdemes komolyan értekezni, és az első albumáról is, ő pedig Tunyogi Orsi.

No, nem azért, mert a ’90-es évek zavaros zenei világában egy olyan albumot hozott össze, ami példaértékű, hanem mert egyedi dalok kerültek fel rá. És ezt most nem gondolom se jó, se rossz értelemben. Nehéz dolgom van Orsival, mert egy énekelni tudó, és kifejezetten kellemes megjelenésű énekesnőről van szó, de sokáig, ahogy hallgattam az albumait, nem tudtam eldönteni, hogy ki a célcsoport. Kinek szólnak a dalai? Egy idő után aztán oda jutottam magamban, hogy Orsival arra akartak kísérletet tenni, hogy egy énekelni tudó énekesnő trendi dalokkal befut a rádiókban, ismertté, népszerűvé válik, de az albumain azok a dalok dominálnak, amik valami mélyebb mondanivalóval rendelkeznek. Tehát, a trendi zenékhez szokott fiatalságot átszoktatni a jobb zenék felé.

Hasonló lehet a koncepciója a Ha lemegy a Nap című albumnak, csak a kivitelezés messze nem lett hibátlan. Az albumon 14 dal van, és bár a címeken annyira nem érződik a kettősség, de érdemes kilistázni őket.

1. Baby, Baby
2. Ha lemegy a Nap
3. A Föld felett
4. Felgyúlt a tűz
5. Az utolsó ölelés
6. Választok egy csillagot
7. Dzsungel mélyén
8. Míg gyermek voltam
9. A legjobb dolog
10. Szállj sólyom szállj
11. Ha neked jó
12. Dzsungel mélyén (remix)
13. Ha lemegy a Nap (remix)
14. Generation Next

Tehát jól látható, hogy vannak dalok, amikkel a mai (akkori… tekintve, hogy 1997-es albumról van szó) fiatalságot akarta Orsi, vagy általa a dalok szerzője, Dorozsmai Péter megszólítani. Ha lemegy a Nap vált híressé Orsitól, 1997 egyik legismertebb dala lett, ez röpítette fel az albumot egészen a MAHASZ lista 7. helyéig. De hogy utána a többi dal, amit játszottak a rádiók, és készült belőlük videoklip is, miért nem tudtak befutni, ez számomra rejtély. Ott volt például A legjobb dolog, a Ha neked jó, melyből videoklip készült és a Dzsungel mélyén, melyből szintén készült videoklip. De ezek távolról nem kaptak akkora publicitást, mint a címadó dal.

Az, hogy akartak valamit mondani ezzel az albummal, az nemcsak az átlagosnál jobb zenében érhető tetten, hanem hogy az akkori (és lényegében a mai) trendeket, témákat igyekeztek költészetbe foglalni. Ebben valószínűleg nagyban közrejátszott, hogy Dorozsmai Péternek, mint a Korál együttes dobosának van némi fogalma a zeneszerzésről, ahogy Orsinak is lehet köze az énekléshez. Elég csak az apjára, Tunyogi Péterre gondolni, illetve Orsi vokalista múltjára, ahol egyrészt folyamatosan fejlődött énekben, másrészt meg jó eséllyel figyelte, hogy mi történik a magyar könnyűzenei életben, és az így összehozott tapasztalatokból próbáltak összehozni egy, a ’90-es évek mércéjéhez képest egy jó albumot. A túlnyomórészt élő zene mindenképp az album dicsőségére válik, de költészet terén erősen hagy kívánnivalót maga után. A szövegek egyszerűen hemzsegnek a kényszerrímektől, és az olyan borzalmas sorvégektől, mint a “végre már” vagy az “újra már”.

Eleve nagyon furcsán indul az album, Orsi zenei kíséret nélkül a következőt énekli:

Itt egy dal, egy piciny darabka a lelkemből
Itt egy dal, néhány őszinte hang a szívemből
Mindezt neked úgy odaadnám,
Csak kérlek, te is gondolj néha rám!

Ez önmagában egyébként kiváló kezdet lenne egy arc poetica jellegű dalszöveghez, ahol megtudhatnánk, hogy mi lakozik Orsi lelkében, és milyen hangok szólnak Orsi szívében, és mit szeretne odaadni nekünk. És így felvezetni egy debütáló albumot, nagyon jó ötlet lett volna, mert jelezte volna, hogy Orsi komolyan gondolja az éneklést, és hogy valami értéket szeretne átadni. Erre elkezdi, hogy “Baby, Baby, úgy tűzbe hoztál…” Nagyon jól jelzi, hogy mennyire zavaros az egész album, és hogy utána tovább elemzi, hogy Baby Baby mit tettél velem, teljesen érvénytelenné teszi az Arc Poetica jellegű kezdetet. Arról nem is beszélve, hogy ennek a dalnak a refrénjében is olyan végek vannak, mint “szédülök már”, “végre már” és “van már”. Ez az az eset, hogy jobban járunk, ha inkább ne rímelnének a sorvégek, mert nagyon eséllyel lenne tartalommal megtöltve a szöveg, mert nem azon izzadnának, hogy csak rímeljenek a sorvégek. Lehetne akár dicsérni az olyan próbálkozásokat, mint például a “Föld felett” című dalban, ahol igyekeztek költészetbe foglalni az intimitást, vagy a “Dzsungel mélyén” -ben a szexualitást, annak megélését, de azokban is fellelhetők a kényszerrímek. Az albumborító tanúsága szerint bizonyos dalokat csak Dorozsmai Péter jegyez, ebből következik, hogy a szövegeket ő írta. Ahogy utánaolvastam, konzervatóriumot végzett, és dobosként működik közre albumokon, koncerteken. Azt gondolom, hogy zeneszerzőként nincs gond vele. A zenében tetten érhető a zenészi múltja, és hogy iskolát is végzett ebben a témában. Jó zenéket írt erre az albumra is, de mint szövegíró teljességgel alkalmatlan.

Viszont, ahogy írtam, zeneileg teljesen rendben van az album. Nemcsak az dicséretes, hogy a zene döntő többségében élő hangszerekre lett megírva, hanem van dallama is. Elindul a dal valahonnan, és eljut valamerre. Nagyon jó hallgatni az elektromos gitár betéteket, és az egyéb hangszereket. Hallatszik, hogy zeneileg dolgoztak az albumon, meg vannak töltve tartalommal a dalok. Azt is jó hallani, hogy olyan dalokat írtak Orsinak, amiket el tudott énekelni, és kellemes hallgatni tőle. Ebből a szempontból nagyon jó lett az album, és elsősorban a zene miatt lehet azt mondani, hogy olyan érzetet ad az album, mintha az akkori trendeket akarták igényesebb köntösben átadni a hallgatóságnak. Az ötlet egyébként nagyon jó, de a szöveg sokat ront az összképen.

És akkor álljon itt a címadó dal videoklipje is.

Konkrét jelentése nincs a videoklipnek, igazából kár, hogy erről az albumról csak ez maradt meg az utókornak. A Ha neked jó és a Dzsungel mélyén videoklipeknél jobban érzékelni, hogy van munka bennük. Nagyon régen láttam őket, amikor aktuális volt az album, de erősen megmaradt bennem. A Ha lemegy a Nap esetében inkább csak mint egy kötelező elem a videoklip, ahol Orsi a színpadon is debütál énekesnőként. A tánc olyan, amilyen, illik a dalhoz, de meg mernék esküdni, hogy Ganxsta Zolee is ott volt Orsi mellett a színpadon, és úgy rappelte a maga sorait. Itt meg teljesen máshol van. Arra tippelek, hogy két verzió készült a videoklipből.

Az albumborítótól személy szerint nem vagyok annyira elragadtatva. Van benne munka, azt látom, de személy szerint nem rajongok a pasztell színekért, mert nekem olyan élettelennek tűnnek. Jobban szeretem az élénkebb, erősebb színeket. Az viszont kétségtelen, hogy a borító jól néz ki abból a szempontból, hogy egyrészt a különböző oldalak különböző háttérszínei illenek egymáshoz, az énekesnő is úgy van “színezve”, hogy beleillik a háttérszínbe.

Tehát, nagyon furcsa album lett. Talán reflektál a ’90-es évek zavaros zenei időszakára. Orsi itt próbált valami érvényes tartalmat átadni, de a végeredmény sajnos több sebből vérzik, legfőképp szövegileg. Egy olyan szövegírónak kellett volna megírni a szövegeket, akinek vannak érvényes gondolatai a világról, érti a költészetet, és tud úgy írni, hogy felkeltse a fiatalság érdeklődését. Vagy elhagyni a sor végi rímeket. És akkor egy nagyon jó album lehetett volna, de így is érdemes meghallgatni, mert egyébként jó próbálkozás volt arra, hogy egy fiatal énekesnő élő zenére énekeljen, és valami tartalmat is átadjon. Csak érdemes felkészülni a kényszerrímekre, mert az itt-ott bántja a fület is.

Zene: 9/10
Ének: 8/10
Szöveg: 4/10
Hangszerelés: 8/10
Borító: 7/10
Hangulat: 7/10

+ Nagyon jó zene, Orsi hangja
– A kényszerrímeket rettenetes hallgatni.

73%

Vissza a '90-es évekbe

Érdekes diákmunkám van, Nyugdíj igazgatóság egyik irodájában rögzítek adatokat. Bér, nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék... Érdekessége számomra abban rejlik, hogy 1988-1997 közötti adatokat kell berögzíteni, és ahogy nézegetem a papíron szereplő dolgokat, valósággal elfog a nosztalgia. Másrészt meg amikor látom a béreket, és hogy mennyi járulékot vontak le, azért komolyan elgondolkodtam azon, hogy meg lehetett-e élni akkoriban? Jó, tudom, hogy akkor az árak is lényegesen alacsonyabbak voltak, de a mostani fejemmel valahogy nonszensznek érzem, hogy ha 1991-ben dolgoztam volna, akkor az egész havi munkámért 4-5.000 forintot vigyek haza. Tavaly jelent meg a Best of könyvsorozat, egy néhány részét megvettem 1990-1993-ig, most kíváncsiságból végiglapozgattam az 1991-es évit, akkoriban tényleg totál más világ volt. Igazából elgondolkodva a dolgokon arra jöttem rá, hogy igazából a dolgok nem változtak sokat az elmúlt 20 év során, csak mi lettünk mások. Igazából én a mobiltelefon létét a mai napig totál feleslegesnek tartom. Nemrég láttam egy ilyen plakáthirdetést mobiltelefon kapcsán: "A világ felgyorsult. A mobilod is?" Ez bicskanyitogató számomra. Nem elég, hogy hirdeti, hogy milyen egy érzékelten felgyorsult világban élünk, ahol az embernek nincs ideje magára, de még meg is kérdezi, hogy alkalmazkodtál már hozzá? Nem, én nem alkalmazkodtam hozzá, és nem is kívánok. Igazából nem is a gondtalan gyermekkort sírom vissza, mert jól érzem magam a jelenben is, tényleg sokkal inkább azt a nyugalmat, amikor még nem volt ennyire elbulvárosodva a média, és több idő volt egymásra, bár erre is csak azt a már-már sablonszövegnek mondható dolgot lehet mondani, hogy minden a fejben dől el, és szemléletváltás kérdése az egész. Talán az internetről nem tudnék lemondani. Olyan sokat ad az embernek manapság, hogy azt nem nagyon lehet pótolni.

Ennek örömére több hónap után nemrég meghallgattam Orsi: Ha lemegy a Nap albumát, a mai napig tisztán látom azt a kövérkés gyereket magam előtt, aki én voltam, amikor azokat a '90-es évek beli dalokat hallgatoma, amiket akkoriban nagyon sokat hallgattam.

Viszont felfedeztem most egy egyéni zenét. Devin Taylor a zeneszerző, és régi Nintendo játékok zenéit hangszereli át, de még milyen jól! Nagyon kellemes hangzást ad nekik, érdemes belehallgatni, amit ezen link alatt meg lehet tenni.

Orsi: Ha lemegy a Nap CD

Két hete írtam, hogy régi kedvenceket hallgattam, és milyen nosztagikus élmény volt. Az albumok többszöri meghallgatása után arra jöttem rá, hogy még ma is jó ezeket a zenéket hallgatni. Én trendi zenéknél megállok a '90-es években! :D Ahogy így hallgatom ezeket a dalokat, arra jöttem rá magamban, hogy az akkori tinédzsereket, fiatal felnőtteket is ugyanaz a téma foglalkoztatta, mint 15 év után a mostaniakat, buli, szerelem, szex, de az albumokon fellelhetők olyan szövegek is, melyek komolyabb mondanivalót hordoznak magukban, és a könnyedebb témájú dalok szövege is választékos, és mivel az akkori fiatalságnak ez nagyon bejött, ezért azt gondol(hat)ták róluk, hogy bár szabadok akartak lenni, mégis ismerték a korlátaikat, határaikat, és érett gondolkodásúak voltak, felkészültek a nagybetűs életre. Hogy most mi van, azt szerintem nem kell firtatni, mindenki tudja.

Az egyik '90-es évek beli énekesnő, akiről korábban írtam, Orsi, sikerült a zsibvásáron megszerezni a Ha lemegy a Nap albumát CD-n. A zsibvásár, ha valaki nem ismerné, olyan aukciós oldal, mint a vatera, vagy a teszvesz, és viszonylag elég sok minden megtalálható rajta, mivel nem kell jutalékot fizetni, így elég hamar népszerű lett. Szoktam is nézni, mert többször előfordult, hogy amit nem találok meg vaterán, azt megtalálom itt. Most is így jártam. Örülök, hogy sikerült beszerezni végre, mert akkoriban megvettem kazettán, 980 forint volt, de mivel nagyon megszerettem a dalait, nagyon meg akartam venni CD-n is, csak sehogy nem jött össze anyagilag. Pedig emlékszem, Békéscsabán az Univerzál áruházban, amikor ott volt az 1. emeleten a lemezbolt, ott 2.100 forint volt a CD. Akkoriban 2.000 forint körül volt a magyar kiadványok átlagára. Kellemes hangja van Orsinak, jó hallgatni a dalait. Azt túlzás lenne mondani, hogy egy álom vált valóra ezzel a CD-vel, de örülök neki.

Egy kis nosztalgia – Egy kis ízelítő a '90-es évek második felének magyar zenéjéből

Mindig, amikor Békéscsabán vagyok, és előkerül egy pár régebbi relikvia, mindig elkap a nosztalgia élmény. Baby Sisters és Orsi valakinek mondanak valamit ezek a nevek? Nekem akkoriban kedvenceim voltak. Már gyerekként is kiterjesztett zenei ízlésem volt, ugyanúgy szerettem hallgatni LGT-t Zoránt, Skorpiót, mint egy pár tőlük teljesen eltérő zenét, például a fentebb említett együttest, és énekesnőt.

Csütörtökön az Üllői úti CBA Prímában láttam a kazetták között egy régebbi Pa-Dö-Dő albumot, és mivel ők is azok közé tartoznak, akiket szívesen hallgatok, így megvettem 289 forintért. Már korábban is írtam, hogy a mai napig szeretek kazettákat hallgatni, van is egy jó Sony Walkmanem, így tudom hallgatni őket, bár ma már nagyon ritkán hallgatok kazettát. Eszembe jutott, hogy van egy Pa-Dö-Dő CD-m, melyen rajta van az egyik dal Karaoke verziója (Utazz velünk), hát gondoltam, csinálok kfn-t belőle. Ha Tukeinon leellőrzi, akkor ide is kiteszem. És bár tudom, hogy nem azért csinálnak albumokat, hogy műemléket hagyjanak maguk után, de poénnak nagyon jók a dalaik, nagyon bírom őket. Ennek ellenére mégis elgondolkodtatott, hogy azért a mai zene mellett kifejezetten igényesnek számít, amit csinálnak, és akkor gondolkodtam el azon, hogy amikor gyerek voltam, akkor mennyit szidták a magyar zenét, hogy mivé fajult. És tegnap jutott eszembe Baby Sisters és Orsi, akiket anno nagyon szerettem, hát gondoltam, leszedem az albumaikat, hogy ma milyen érzés tölt el, amikor meghallgatom őket. Szerintem ilyen érzés lehet a Harry Potter könyvekben, és filmekben belelátni a Merengőbe. Nagyon-nagyon régen nem hallgattam az albumaikat, és most így újra hallgatva őket tisztára elfogott az a 11-14 éves korombeli életérzés. Jó érzés volt, ugyanakkor, ha mai fejemmel nézem, ma már egyáltalán nem ugyanaz az érzés ezeket a dalokat hallgatni, mint akkor. Azóta sok minden történt az életemben, formálódott a zenei ízlésem, azt nem mondom, hogy nem tartom jónak ezt a zenét, de ma már nem tudom elképzelni, hogy szinte csak ezeket hallgassam.

A Baby Sisters nagyon jól visszaadta azt a '90-es évek beli életérzést, hogyan gondolkodtak az akkori fiatalok, akik azért ma sem idősek, de eltelt egy pár év, ezért változtak a dolgok. A zene meg nagyon trendi volt az akkori időkben, így sikeresek is voltak. És itt gondolkodtam el azon, hogy ez a zene mai szemmel kifejezetten igényesnek számít a mai borzalmakhoz képest. De ezt már megjósolták akkor is, hogy vissza fogjuk sírni ami akkor volt. Igazuk volt. Orsi dalai még egy fokkal jobbak voltak, de róla mai fejjel az a véleményem, hogy sokkal többet is ki lehetett volna hozni, viszont az akkori divatnak megfelelően le volt egyszerűsítve az egész lénye, és azon kapom magam, hogy néhány dalszövege nagyon rossz. Érdekes, hogy ez akkoriban nem tűnt fel, de sok a ún. töltelékszó (pl. "végre már", vagy "újra már"), mindez csak azért, hogy meglegyen a szükséges szótagszám, és kijöjjön a rím. Nagyon nem szeretem a kényszerrímeket. De még a komolyabb dalszövegek tartalma nekem túlzottan egyszerű, de lehet, hogy azért, mert az élet dolgairól másképp gondolkodok. Például van az Ákossal a duettje, a 7 másodperc, ami önmagában komoly mondanivalót magában hordozó szöveget tartalmaz. De én nem tudok azonosulni vele, mert nem szeretek azon gondolkodni, hogy milyen rövid az élet, és hogy mi csak egy porszemek vagyunk a természethez képest. Nagyon szép dolog az alázat, szükség is van rá, de egy olyan dalszöveg már sokkal közelebb állna hozzám, hogy rövid az élet, ezért mindent meg kell tenni, hogy ebben a kevés időben, mely megadatott nekünk, boldogok legyünk. Visszatérve Orsira, azon azért elgondolkodtam már akkor is, hogy az "Egy csepp méz" albuma után miért állt le, és miért csak 3 év múlva jött elő új lemezzel? Erre tegnap megkaptam a választ: Mert a második albuma nem került fel a MAHASZ listára. Ja, hát milyen igaz, hogy aki nem tud jó lemezeladást produkálni, azzal megszakítják a lemezszerződést. De mai fejjel meglep, hogy nem jutott fel, mert tisztán emlékszem, hogy anno, 1998-ban sok helyen lehetett elérni az albumát, tehát egyértelműen sok volt a leszállított példányszám, és későbbről sincs arról emlékem, hogy sorakoztak volna a CD-k, és a kazetták mélyen leszállított áron, mert senkinek nem kellett. Úgyhogy érdekes, hogy legközelebb csak 2001-ben jelentetett meg új albumot, no arra már emlékszem, hogy azt adták olcsón. És mivel engem sem érdekelt már annyira a zenéje, ezért, amikor láttam olcsón, na akkor annyiért megvettem kazettán. Arra már nem emlékszem, hogy mennyi volt, de párszáz forint lehetett. Mivel én magam is láttam, hogy nem volt sikeres az az album, ezért nem is vártam, hogy a jövőben jelentkezni fog albummal, és így is lett... Pedig a Ha lemegy a Nap az örök érvényű sláger. Amikor rádió szól valahol a környezetemben, a mai napig hallom azt a számot. Az első albuma sikeres is lett, ugyanis a 7. helyet érte el a MAHASZ listán, és 12 hétig volt fent.

Én akkoriban csak kazettán vettem meg az albumaikat, de azok megvannak a mai napig, felkutattam őket. Szerintem még a mai napig hallgathatók, ha visszamegyek Pestre, majd teszek egy próbát. De jó kis időutazás volt ezeket a régi dalokat hallgatni. Azért a zenében is megmutatkozik, hogy mennyivel másabb világ volt akkor.