Super Mario zene a köztévében

Írtam korábban, hogy szoktam nézni a Négy szellem című műsort. Szombatonként 14.50 körül szokott lenni, ma a nevetés volt a téma. Minden ilyen műsor vége felé szokott lenni olyan, hogy embereket kérdeznek meg az adott téma kapcsán, emögött szokott lenni háttérzene. Hallgatom a mostanit, hát istenemre mondom, hogy ez ismerős valahonnan. Mivel nem hallgatok divatzenét, ezért szinte biztos voltam, hogy valami játék- vagy valami rajzfilmzene lehet, ráadásul nemrég hallottam. Ahogy gondolkodtam, egyre inkább Marióra gondoltam, de ha az, akkor valamelyik Super Mario Galaxy zene lehet. Nem hagyott nyugodni a gondolat, rákerestem YouTube-on és végül meglett:

http://www.youtube.com/watch?v=xmzavp3-Mxw

Az egyik legmenőbb galaxis zenéje, röhögtem magamban, hogy közszolgálati TV-ben Mariós zene. Volt egy másik zene is, méghozzá az Aladdinból a Dzsinn dala, a jóbarát. Nagyon jó volt mind a kettőt hallani.

És pont most szól ebből a játékból egy zene, amikor játszok vele. Nagyon élvezem, ugyanakkor sokat szenvedek benne, szinte vért izzadok, de legtöbb esetben sikerül. Most 33 csillagom van, a 3. világ utolsó pályáján a Bowseres galaxist nem tudtam már megcsinálni, mert Game Over lett a végére. Itt kapcsoltam ki, mert maga a pálya is nagyon nehéz volt, ezért is örültem a zászlóknak (check point), hogy legalább visszamenni nem kell, ha meghalok. A Bowser Jr-os főellenség azzal a nagy robottal meg a halálom volt. Erre a kastélyra meg is utáltam Yoshit, mert sokszor, amikor megsebződtem vele, és ijedten elrohan, olyan képtelen helyekre menekül, hogy onnan mire megint felszedem, ismét megsebződök valami miatt, és a három életerő meg nem feltétlen biztosíték arra, hogy egyből meg tudok csinálni egy pályát. Néha már hagytam, hadd essen le.

Most is volt néhány időlimites küldetés, például a 100 lila érme, amiket 1 perc alatt kellett összegyűjteni. Ez is olyan, hogy ha nem jössz rá a stratégiára, akkor szenvedni fogsz vele egy darabig, de nekem itt most könnyen sikerült. Egyedül az Árnyék Mariók törtek borsot az orrom alá, akik mindenáron követtek, de végül olcsó győzelem lett. A másik ilyen, ami időre ment, az a Freezy Flake Galaxy titkos csillaga, amikor a kék csimpánz (neki még számítania kell arra, hogy legyilkolom a múltkori miatt -_-) ilyen nem is tudom, talán zsákokat kellett jeges pályán kiütni. A világoskékek 10 pontot értek, az aranyszínűek pedig 50-et, és 500 pontot kellett összességében összegyűjteni. Most nem ölt meg, amikor sikertelen próbálkozás volt, és azonnal kezdhettem újra, de így sem volt könnyű, mivel, hogy voltak tüskés zsákszerűségek is. De ahhoz képest könnyen meglett, ha jól emlékszem 570 pont az egyéni rekord. Ugyanígy szinte képtelenségnek tűnt a madarakkal való versenyzés. Ott is csak akkor vagy jó, ha első vagy, minden más esetben kemény halál a jutalmad. Azt is mire rájöttem, hogy ha egy kicsit lejjebb tartom a Wiimote-ot (magyarán, mintha landolnék), az egy kis extra sebességet jelent. De aztán az sem jó, hogy túlságosan lent tartjuk, mert a nagy madár a mi terhünk alatt nem tud annyira felrepülni, és falhoz csapódás szintúgy egyenlő a halállal (kis lyukakon kell átrepülni). Aztán nagy nehezen meglett annak a stratégiája, hogy érdemes lent tartani a Wiimote-ot, hogy megfelelő legyen a sebesség, de fel is tudjon repülni, ha arról van szó, és végül 1:08:33-as idővel értem be.

De hogy én mit össze nem izzadok ezen a játékon. Komolyan mondom, látni kéne egy-két ilyen játék után, milyen állapotban vagyok, a létező összes adrenalint kihozza belőlem. Eddig három olyan küldetés volt, amit jelenlegi tudásom szerint sehogy nem tudok megcsinálni, ebből kettő üstökös-küldetés, tehát extrán nehéz:

1. Első világ második galaxis: Amikor egy perc alatt kell 30 tüskés bogarat (amiket Lakitu dobál le) kell Szivárvány Marióként megölni. Nagyjából megvan, hogy merre kell menni, hogy éppen meglegyen az összes, de ez a küldetés valami rémálom. Mert Mario vízben lassan megy, ahogy a sárban is, a Szivárvány Csillag csak 20 mp-ig tart, tehát ha elmegy a hatása, lehet menni újért, de érdemes még előtte elmenni érte. Öt darab van a pályán. Egyébként biztos megvan az a körvonal, amely mentén, ha mész, akkor éppen meglesz, de ez tényleg kegyetlen.
2. Első világ negyedik galaxis: Erről írtam korábban, ez a majmos, hogy 2 perc alatt kell 10.000 pontot összegyűjteni, ezzel azóta nem próbálkoztam.
3. Pontosan nem jut eszembe, hogy melyik az a vizes pálya, amit jéggé lehet változtatni, de abban van egy titkos csillag (ez nem is üstökös). Egy lyukacsos, vizes égitesten vagy, és a nyulat kell elkapni úgy, tele van a pálya molnárkákkal. Még csak meg sem tudtam közelíteni a nyulat, ugyanis bármikor, amikor leesel, akkor vár a fekete lyuk, vele a halál. Vannak gondolataim, hogy mit lehet csinálni, de ezzel is úgy vagyok, nem nagyon akarom idegelni magam.

Majd az utolsó galaxisoknál, ha már végképp nehéz lesz, akkor fogok ezekhez visszatérni. Nincs kizárva, hogy ez még nagyon a kezdet, fogok még egy párszor izzadni, de az biztos, hogy ez a játék az utóbbi évek legnagyobb játékélményei közé sorolható.

Nézőpont váltás

Talán egy kicsit túlzás a nézőpont váltás, mert ha nem is utálatból ment át némileg pozitív irányba a véleményem egy emberről, de tény, hogy ahogy jobban megismertem őt, kiváltotta a tisztelemet. Mert nem arról van szó, hogy nem szerettem őt, hanem amit eddig hallottam róla, úgy voltam vele, hogy hozzám képest más világban él.

Nagyon szeretem a Négy Szellem című műsort, mert Borbás Mária, a műsorvezető, akit egyébként nagyon kedvelek, komoly témákról beszél emberekkel, elsősorban lélektani dolgokról. Eléggé szellősen nézem, nem mindig jut eszembe, hogy éppen megy. De nagyon szeretek ilyen beszélgetéseket hallgatni, egyrészt, mert ezek nem ilyen légből kapott felemelkedett szövegek, mint amiket például FB-n posztolnak ki egyesek. Ezektől a falra mászok, mert vagy olyan embertől látok ilyet akiről tudom, hogy nem így éli az életét, tehát egyáltalán nem hiteles, vagy olyan... nem is tudom milyennek mondjam a másképp, de olyan "tutyimutyi" (most elnézést, de tényleg nem tudom másképp kifejezni) emberektől látok ilyet, akik csak ülnek, naponta 50 ilyet kitesznek, és azzal elvannak... A harmadik "harmad" meg azért nem tesz ki ilyeneket, mert tudja, hogy nem az idézeteknek, hanem a tetteknek kell beszélniük. És azok az emberek, akik ebben a műsorban megjelennek, és beszélnek, azokról lehet érezni, hogy amiről beszélnek, azokat valóban úgy gondolják, nemcsak mint személyes gondolat, hanem lehet érezni, hogy a tetteikben is megnyilvánul az, hogy így gondolkodnak. És több ember, aki nem volt szimpatikus nekem, így vált hitelessé a szememben.

Megnéztem egy régebbi adást, konkrétan a 2012. szeptember 6-ait, amikor a világvége volt a téma. Volt mítoszkutató, asztrológus, filozófus, ezek mind logikus, hogy ott legyenek, de hogy Puzsér Róbert hogy kerül oda. O_O Akkorát röhögtem, amikor megláttam az arcát, hogy szerintem még a szomszédok is hallották. Mint sokan, én is a Csillag Születikből ismerem. Én akkor már nem néztem a tehetségkutatókat, csak visszahallottam, hogy milyen "furcsán" kritizál, aztán a Bagi-Nacsa is kiparodizálta, az nekem nagyon tetszett. Aztán rájöttem, hogy miért hívták be őt a műsorba. A másik három vendég inkább a valóságtól elrugaszkodottan elemezgette a dolgokat, míg Puzsér sokkal inkább "földhözragadtabban" (nem ez a legjobb szó ide) látja a témát, és vicces volt hallgatni, ahogy vitázik a többiekkel. XD Viszont rendkívül okos. Olyan szintű kapcsolatokat lát dolgok között, amik szerintem nem tűnnének fel az átlagembernek, mégis végighallgatva azt mondanám, hogy egyáltalán nem hülyeség, sőt nagyon is logikus. És érdekes, azt figyeltem meg rajta, hogy bár látszik, hogy nem hisz sem az asztrológiában, sem a mítoszok elemzésében, sőt látszott is, hogy nevet a többieken (még ha csak gondolatban is), de mindig kérdezett. Kíváncsi volt arra, hogy miért gondolja a másik, úgy, ahogy gondolja. És normálisan elmagyarázták, és ha nem is teszi magáévá, de láthatóan elfogadta. És ez nagyon tetszett. Úgyhogy teljesen szimpatikus ember lett számomra, hogy láttam, milyen okos, és bár hallottam, hogy alapból utálja a médiát (nem csoda), és konkrétan ebben a műsorban mondta, hogy az emberiség egy nagy tévedés (ezzel azért vitatkoznék), de mégsem zárkózik el a beszélgetéstől, kérdez, kíváncsi az emberekre. Így viszont hiteles számomra, mert nem légből kapottan vannak negatív véleményei dolgokról, hanem azokat "tanulmányozva" mondja el a gondolatait. Szívből ajánlom az ilyen műsorokat, mert tényleg meg tud változni a véleményünk az emberekről, ha megismerjük a hitelesebb oldalát. Ez a műsor erre nagyon alkalmas.