A Link to the Past - értékelés

Amikor 1992-ben megjelent a Super Nintendo, már akkor tudható volt, hogy sok fantasztikus játék fog megjelenni rá. És rendesen meg is kaptuk a magunkét: Super Mario World, Super Mario All-Stars, Super Metroid, Kirby's Fun Pak, vagy amit csak akarsz! De ha a legjobb játékról akarunk beszélni, akkor a teszt tárgyát képező a Link to the Pastet kell megemlítenünk.

Hát, hol is kezdjem? Nagyon nehéz egy olyan játékról írni, ami elindította a Zelda mániámat, és olyan élményt kaptam, mint még soha! Megtapasztaltam milyen az, amikor nem kell idegesedni, hogy sikerül-e legyőzni egy ellenséget. Milyen az, amikor csak úgy céltalanul járok Hyrule földjén!

Sokak szerint ez az első igazi Zelda játék! Mivel ez az első olyan Zelda, mely komoly történetvezetéssel rendelkezik. Az első 2 Zeldában csak megkaptuk a feladatot, hogy irány a Triforce darabokért, majd legyőzni Ganont! A Link to the Pastben folyamatosan történnek a dolgok, mindig van valami fejlemény. Például Kakariko Village-ben eleinte még béke van, emberek sétálnak, de a játék végére a falvat lerombolják a tolvajok, és teljesen elnéptelenedik. Maga a grafika csodálatos! 3D-nek még túlzás nevezni, de hogy Link immáron nemcsak 4, hanem 8 irányban képes mozogni, hatalmas szabadságot ad! Aztán itt találkozhatunk először logikai feladatokkal, melyek azóta a játékszéria védjegyeivé váltak.

A játék nehézségét nem is tudom, hogy lehetne jellemezni! Elsőre nagyon nehéz. De amikor kiismerjük a lehetőségeket, és hogy mit hol lehet megszerezni, sokkal könnyebbé válik a játék, és akár egy délután alatt végig lehet vinni. Ebből simán azt gondolhatnánk, hogy a szavatosság nem lesz valami fényes! Csakhogy a szavatosságban én nemcsak azt nézem, hogy milyen hosszú az adott játék, hanem, hogy mennyire tartalmas, és esetleg rávesz-e arra, hogy újrajátszam. Hát az, hogy negyedszer viszem végig a játékot, az azt hiszem, hogy mindent elmond! Magát a történetet nem akarom még egyszer leírni. Ha a címkefelhők közül rákattinottok "A Link to the Past"-re, akkor az egyik postban elolvashatjátok.

És most lássuk az értékelést táblázatban:

	SNES	GBA
Grafika	98%	96%
Játszhatóság	98%	97%
Szavatosság	100%	100%
Kihívás	99%	99%
Zene/Hang	98%	100%
Hangulat	99%	99%
Összhatás	99%	99%

Köztudott, hogy Game Boy Advance-en nagyon sok SNES játékot adtak ki újra, viszont a Link to the Past volt az első olyan remake, melybe pluszt is raktak bele. A zenét még jobbá tették, Linknek van hangja. Nem is beszélve a plusz egy Dungeonról, mely akkor nyílik meg, ha végigvisszük a Four Swordsot. Nagyon durva lett! Aki SNES-en játszotta, annak talán egy kicsit furcsa lehet a GBA verzió gombkiosztása, de hamar meg lehet szokni.

Mi mást is mondhatnék konklúzióként, minthogy egy olyan remekművel van dolgunk, mellyel nagyon sokat veszíthetsz, ha kihagyod!

Boldog új évet mindenkinek!

Remélem, mindenkinek jó volt a szilvesztere. Én itthon voltam, és Krisi is itt volt, meg az unokatestvérem, Kailniris. Nagyon jókat játszottunk hármasban. Volt Super Smash Bros. Melee, Mario Party 6, Mario Kart: Double Dash!!, Kirby Air Ride, meg Mario Kart DS. Érdekes, valahogy arra számítottam, hogy kettesben nem annyira élvezetes a Mario Kart DS, de nagyon kellemesen csalódtam. Ugyanolyan jó, mint nyolcan, sőt még egyjátékos módban is fantasztikus. Egy ilyen játékra szokták azt mondani, hogy tökéletes? Nagyon-nagyon jó az egész, egyszerűen tényleg, letehetetlen. Mivel Kailnirisnek nincs DS-e, ezért csak ketten tudtunk Mario Kartozni DS-en. Volt Super Smash Bros. Melee is, amit a korábban elmondott okok miatt nem élveztem.Tényleg nem lehet olyan ember ellen élvezetesen játszani, akiről tudod, hogy sokkal jobb nálad (remélem nem félreérthető :$) De Krisi csak akkor gyenge, amikor Ganondorffal van. A többiekkel laposra vert minket. Ezután jött a Mario Party 6, amit mikrofonon játszottunk, erről is írtam korábban, hogy miért nem élvezem. És most is fenntartom azon álláspontomat, hogy nem bírom a szórakozásnak eme módját. Aztán játszottunk egy kicsit a Kirby Air Ride-dal, amivel meg az volt a baj, hogy a TV-m kicsi, és maga a jármű meg hihetetlen gyors, tehát a kép nagyon gyorsan változik, emiatt nagyon kicsi kép nagyon rosszul látszódott. Ezért nem tudtunk vele sokat játszani. A Mario Kart: Double Dash!!-sal jót játszotunk, de itt meg pont a Super Smash Bros. Melee ellenkezője érvényesül. Tehát ebben a játékban meg én vagyok a jobb, és emiatt volt kevésbé élvezhető. Ez egy ilyen problémás szilveszter volt, de jól éreztük magunkat. 😀 Élveztük egymás társaságát, és azt hiszem, hogy ez a lényeg. Aztán Kirby’s Fun Pakeztünk, ketten. Na végre egy olyan játék, amit felhőtlenül élveztünk :-D. Egész éjfélig játszottunk. Aztán amikor ránk jött az éjfél, én nyitottam ki a pezsgőt (életemben először sikerült, nekem, aki még a pezsgő durranásától is halálosan fél, nehogy megijedjen :-D), és boldog új évet kívántunk egymásnak. A Krisi elővett egy ősrégi NES játékot, amit ő hozott, Ice Climber a címe. Valami hihetetlen jó a játék. Egyszerű és élvezetes. Olyan, hogy fölötted levő jégsort kell kiütni, hogy feljebb juss, és a legtetején meg kell fogni a madár lábát. Nagyon jó. És nagyon viccesen jön le, az, amikor kiütnéd a feletted álló jeget, és pont a szakadékba esel. Meg a végén annyira nevetséges Popo és Nana (alias Ice Climber) sírása. Olyan hangjuk van, mintha valami nyálkás izé a földre pottyanna. A játékon nagyon látszik, hogy 1984-ben adták ki, és a zene is annyira azokat az időket hozza vissza. Nagyon jó a játék. Meg aztán elővette Krisi a régi, 1983-as Mario Bros-t, ahol csövekből jönnek ki az ellenségek, mint pl. rák, tüskés, méh és a teknős. És alulról fel kell ütni őket, ekkor fejreállnak, és odamenni, és elrúgni őket. Ez is amennyire egyszerű, annyira élvezetes. És ezen játékokkal való játszás közben jöttem rá, hogy 1985-ben milyen nagy szó volt a Super Mario Bros. Aztán még Mario Kart DS-eztünk multiban, aztán egy olyan 3 óra fele elfáradtunk, és lefeküdtünk aludni. Krisi egész délig aludt, utána ő érdeklődéssel nézegette a régi 576 KByte újságokat, egy kicsit Mario Kart DS-eztünk, és aztán kikísértem az állomásra, hazament. Hát ennyi volt, és nagyon jó volt ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Őszi szünet

Vajon mire képes egy supermario4ever és egy Krisi, ha reakcióba lépnek egymással? Talán még a Földet is elmozdítanánk a helyről. De egy biztos: Nintendóban együtt legyőzhetetlenek vagyunk, az biztos. 😉 Bizonyítottuk ezt azalatt a 2 nap alatt, amíg nálam volt. Ő is hozott magával egy-két nagyon menö játékot. Amit a leginkább kiemelnék, az a Paper Mario Nintendo 64-re. Ilyen játékot, hogy még nézni is élvezet legyen, nagyon rég találkoztam. Az egész Paper Mario-világ nagyon megfogott engem. Az az aranyos grafika. Tényleg olyan, mintha papírból vágták volna ki az egészet. És hogy ez az állítás még igazabbnak tűnjön, bizonyos grafikai elemeket celluxszal ragasztották össze. 😀 De mivel Krisi már a játék végén járt, ezért nem láttam sokat belőle, de amit láttam, az meggyőzött, hogy igen. Ez a játék kell nekem. Én is kipróbáltam egy pár perc erejéig, és nagyon élveztem. Nézegetem manapság az eBayen, elég drága egy Paper Mario N64-re. Volt még Mario Party 6 is. A Mic. mode nagyon jól elszórakoztott minket. Tényleg nagyon vicces, hogy félreérti (vagy nem érti) a gép, amit mondunk a mikrofonba. Bár, hogy őszinte legyek, én azt nem tartom szórakozásnak, hogy össze-vissza beszélünk a mikrofonba, engem idegesít. De úgy voltam vele, hogy ha Krisit ez szórakoztatja, akkor csinálja. Én normálisan beszéltem a mikrofonba, nem mintha megértette volna, hogy miket mondok. 😀 Meg a Super Smash Bros. Melee, hát persze. Talán Krisi a legmenöbb azok közül, akiket láttam Super Smash Bros. Melee-zni. Megvan mind az 51 Eventje, és még Kailnirisszel se tudtuk közösem legyőzni Krisit. Azt hiszem ennyi elég, hogy bemutassam, hogy Krisi mennyit is tud ^^ Meg N64-en is Super Smash Brosoztunk. Az közel se annyira jó, mint a GC-s. Grafikailag sem, meg a karakterek hangjai. Nem olyanok, amilyet megszokhattunk. De grafikailag tényleg nagyon csúnya. A hordók ötszögletűek, a karakterek hihetetlen szögletesek, de a háttér a szép. Gondolom ez a grafikai hiba elsősorban a sokféle-fajta mozgásnak közönhető. Meg amit hiányolok az, hogy kevés titkos karakter és pálya van benne. Szám szerint 4 titkos karakter, és 1 titkos pálya. 😀 De alapból ez se rossz játék. Meg a Mario Party 1. része, az, ami derültséget okozott nekünk. Imádom megszivatni Krisit >:-) A Yoshis pályán mentünk, nagyon menö. Meg még a NES-re, és az SNES-re is szakítottunk időt. Kipróbáltam az Ice Climbers-t, a Duck Huntot, és SNES-re a F-Zero-t. Egyre több játékba leszek szerelmes, ezek mind fantasztikusak. 😀 A Donkey Kong-ról és a Mario Bros-ról már írtam korábban, hogy miért menö. Meg még a Game Boyos Kirbyket is kipróbáltam. Ugyanaz az élvezetes játékmenet jellemző ezekre a játékokra is, mint a NES-es Kirby’s Adventure-re és az SNES-es Kirby’s Fun Pakre. Meg szerettem volna kipróbálni sok pokés játékot, mert Krisi elhozta az összeset. Ugyanis ezután mi pénteken a Pokéconra mentünk Pestre (hirdetve volt). Csak sajnos ezekre már nem maradt. De jó volt. Krisivel tényleg jó játszani. Több helyen is olvastam, hogy nem tetszik nekik az ő nyers stílusa, meg egoistának tartják. De aki megismeri az ő valódi énjét, az rájön, hogy igaz barát.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Legközelebb az lesz, amit én akarok. :P

Nagyon örülök, hogy ismét játszottunk Krisivel Gamecube-on, de annak nem, hogy nem az volt, amit én akarok. 😛 Abban egyet értettünk, hogy Mario Party 6-ozni kéne, de abban nem, hogy azon belül mit is játszunk. Én Party Mode-ot akartam, míg ő Mic Mode-ot. Végülis az ő akarata teljesült… Menö dolog ez a kvíz. És igazából nem is bánom, hogy félreérti a beszédünket, mert így sokkal szórakoztatóbb. Van egy olyan, hogy fel kellett ismerni, hogy ki van a képen. Tisztán mondjuk, hogy Waluigi, erre ő Toad-ot ért. És rámondja, hogy helytelen válasz, mert a helyes Waluigi. Meg kell bolondulni, komolyan mondom. 😃 Aztán mással nagyon nem is játszottunk, mert mindenképp el akartunk menni a Game Parkba. Csináltunk egy kis ingyencirkuszt. 😀 Mellesleg azért mentünk, mert volt 2 felesleges GBA, 2 felesleges N64 és 3 felesleges SNES játékom, és hogy cseréljem el. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat érnek. Az értékéből tudtam venni egy Mario Smash Football Gamecube játékot, egy Pokémon Stadium N64 játékot és egy Pokémon Yellow GB játékot. Szóval nagyon elégedett voltam. És mint látható, gondoskodom arról, hogy a pokémon-gyűjteményem is bővüljön. És szükségem is van rá, mert nagyon jó játékok. Menö a Stadiumban harcolni. Aztán még egy kicsit Kirby’s Fun Pakeztünk, és kipróbáltam a Mario Smash Footballt, hogy egyáltalán működik-e. Jaja. ^^

Krisinél

De még milyen jól éreztünk magunkat ^^

Tegnapra (vagyis 14-re) beszéltük meg Krisivel, hogy találkozunk az Árkádban az 576-os üzlet előtt. A kép alapján azonnal felismertem, aztán mentünk is hozzájuk.Nagyon sokat játszottunk az összes Nintendóval. Megfigyeltem Krisi játékát, alapvetően a megfontoltság jellemzi, míg az enyém pont az ellenkezője. Gondolkodás nélküli “ahogy esik, úgy puffan” játék. Csak az derült ki, hogy nincs biztos recept, mert néha én voltam a jobb, máskor meg ő. Az egésznek az az alapja, hogy mennyire ismered az adott játékot, és ki kell tapasztalni a lényeget, hogyan kell játszani. Ezt tanúsította a Mario Party 6, amivel Krisi először játszott, így nekem egyértelműen jobban ment. Meg kipróbálhattam egy pár Mario játékot. pl: az ősi, 1981-es Donkey Kongot, az 1983-as Mario Brost. Látszik rajtuk, hogy nagyon kezdetlegesek. 😀 A Donkey Kongban nagyon egyszerű a zene, míg a Mario Brosban egyáltalán nincs, csak Mario mozgását hangoztatják, nagyon viccesen. Kipróbálhattam egy olyan Mario játékot, mely, hogy őszinte legyek, nem tetszett. Ez pedig a Mario Party 4. Nem a mini játékokkal van probléma, mert az változatos és érdekes, de a grafikai megjelenítés, a színek, nagyon lehangoló, és a karakterek mozgása is hihetetlen lassú. Viszont játék, ami nagyon megtetszett, az a Super Mario World 2: Yoshi’s Island. Az egész egyben maga a tökély. Ahogy meg van csinálva, amennyi ötlet van benne, nagyon aranyos Yoshi, de amikor Baby Mario elkezd bőgni, legszívesebben behúznék neki egyet. 😀 Ami nagyon vicces szituációt adott, a Mario Party 6 mic mode-ja, ahol mikrofont kellett használni. Ilyen nincs. 😀 Képzeljétek, beszélünk bele a mikrofonba, és néha teljesen mást csinál. 😀 Volt Quizjáték is, ahol egyszer egy eltorzított képből kellett kivenni, hogy ki ő. Krisi bemondja: Waluigi, mire a gép: Helytelen válasz, a képen nem Toad látható, hanem Waluigi. Dőltünk a röhögéstől. Egy másik nagyon vicces szituáció volt, hogy van egy olyan mini-játék, ahol ilyen nyolcszögletű platformok vannak egymás mellett gyümölcsök rajzaival ellátva, úgy, mint szőlő, dinnye, alma, narancs és banán. Én mondtam a gyümölcsök neveit. Krisi maradt a végére, tisztán kimondom, hogy “grape”, Krisi rá is áll egy szőlővel ábrázolt platformra, erre leesik, és az almával ábrázolt platformok maradtak fent, mintha “apple”-t mondta volna. Hihetetlen… 😀 Szóval minden rendben volt, nagyon jól éreztük magunkat.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)