Tegnap egy svéd lány elérhetővé tette Chihiro Yonekura: Nakeru Anison albumot flac-ban, berippelte a saját CD-jéről. Nagyon megörültem neki. ^_^ A mai napig nagyon szeretem hallgatni az albumot, de csak V0 (VBR) mp3-ban volt meg. És többször rákerestem más verziókra, de sehol semmi, még ha valahova ki is írták, hogy 320 kbps mp3, ugyanakkora volt a méretük, mint a V0 (VBR) mp3-é. Amivel hangminőség terén nincs gond, mert hangzásban ugyanazt tudja, mint a 320-as mp3, csak a zene hangereje *igyekszik nem hülyeséget írni* függvényében változik a bitráta, akár másodpercenként. Így ez az album v0 (VBR) mp3-ban 85,8 MByte, míg 320 kbps mp3-ban pedig 118 MByte. Nagy különbség, de hangminőség ide, vagy oda, jobban preferálom a 320-as hangzást. Nem mintha abszolút hallásom lenne, de Winampen szebben mutat, hogy a folyamatos 320-as szám. ^^' Sajnos a lánynak nincs scannere, megkértem, ha teheti, scannelje be a borítót. Pedig nagyon kíváncsi lennék a képekre, amik a albumon vannak.
Ezt elküldtem egy argentin srácnak, aki szintén nagy rajongója az énekesnőnek, ő cserébe mutatott egy olyan oldalt, ahol az összes Chihiro album fent van veszteségmentesen. Igaz, hogy ape-ben, de Foobar 2000-rel átalakítom flac-ban, és meglesz minden albuma 320 kbps mp3-ban. ^_^ És majd feltöltöm ide is szép lassan őket.
Ma volt a 2. 3DS találkozó. Abban állapodtunk meg kéthavonta lesz találkozó, a mai a WestEnd-ben volt, az étkezős résznél, ahol a Pokémon találkozók voltak. Ilyen nomád találkozó volt, mert menekültek (én is, bár én maradtam volna a helyemen) a Naptól a többiek. Nos igen, tény, hogy nemigen lehet látni a 3DS képernyőjét a napon, érdekes belegondolni, a régi Game Boy-nál pont az volt a jó, ha kimész a kimész a szabadba, mert akkor látod a legjobban a kijelzőt, míg a 3DS-nél már inkább vonulj be a szobába, különben semmit nem fogsz látni. Egyébként nagyjából ugyanannyian voltunk, mint az elsőn, voltak új emberek, és voltak, akik nem jöttek, köztük olyanok is, akik eltűntek. Egyelőre úgy tűnik, hogy egy jó társaságot hozott össze a 3DS Hungary, mindenki normális és jó fej, nagyon jókat beszélgettünk. Játszani is sokat játszottunk. Két újonc srác elhozta az összes 3DS játékainak tokját, az első 3DS játékoknak még rendes papíros leírásuk volt, csak nemrégiben szoktak át az elektronikus leírásra, vagyis, amikor 3DS-en megnyitod az adott játékot, lehetőséged van megnézni a leírást a gépben. A Nintendo elmondása szerint a természetvédelem miatt tértek át erre. Annak ellenére, hogy nem vagyok egy környezetvédelmi aktivista, szép dolognak tartom, ne írtsuk az erdőket a papírokért, ugyanakkor meg gondolatban a kardomba dőlök, mert számomra legalább annyira a játék részét képezi az a kis füzet, amit a játékok mellé adnak, mint maga a játék, vagy a doboz. De elég jó játékok, a Street Fightert próbáltam ki 3DS-re, mert azt szerettem SNES-re, itt is tetszett, csak tényleg kiábrándító, hogy a kombó támadások az érintőképernyőn vannak, egyszerűen csak rákattintunk egy egyikre, és már el is ment az ellenfelünk legalább negyed életereje. Pedig nagyon jó játék. Közösben legtöbbször Mario Kart 7-eztünk, egyértelműen az eddigi 3DS kínálatból az a legjobb multiplayer játék. Azzal nagyon sokat tudunk játszani.
A lényeg ennyi. És tökre meglepett, hogy találkoztam Tukeinonnal. :D Neki is pont ma volt találkozója a csoportjával. ^^' Na de még nincs vége a hétvégének, holnap megint jó nap lesz.
Korábban többször kerestem, mert nagyon szerettem volna egy Game Boy Pocketet, és most végre szert tettem egyre! ^_^
Nem feltétlen zöldet akartam venni, de ez volt az egyetlen, melynek elérhető volt az ára, és megvan az elemfedele. Én a mai napig nem tudom, hogy mit csinálnak az emberek az elemfedelekkel, azért nem annyira vékony, hogy csak úgy eltörjön. Egyébként ez a Game Boy második kiadása. Még semmilyen technikai újítás nincs benne, csak kisebb lett, így hű a nevéhez, és elfér zsebben is. Öt játék járt mellé, a Pokémon Blue (német) és a Tetris már megvannak nekem, ezért azok felkerülnek a Vaterára. A Tetrisre máris licitáltak. ^^ Az a Pokémon Blue, mely régebb óta megvan, szintén német, és szakadt is matricája, ezért azt tettem ki vaterára 1 forintért. Akinek kell, az viheti:
A másik három játék meg Mickey's Dangerous Chase, Turok, és F1 Race. Kipróbáltam mind a három játékot. A Mickey-t elég nehéz volt kiismerni, hogy mit is kell csinálni, azt hittem, hogy ez is a ráugrós szisztéma, mint SNES-en, ám itt a téglákat kell felvenni, és azzal kell megdobni az ellenségeket. Annyira nem hozott lázba, majd egyszer-egyszer eljátszogatok vele. A Turok jobb lett, mint amilyet vártam. Még mindig bennem van az a sztereotípia, hogy Game Boy játékból csak a Nintendo tud mindent kihozni, de ez is tök jó lett. Dínó gyilkolászós, és a zene is jó. Felkeltette egy kicsit az érdeklődésem a sorozat iránt. Az F1 Race is jobb lett, mint amilyet vártam. Ahhoz képest, hogy GB játék, precíz az irányítás. Azzal is tök jól elvoltam. De nem hiszem, hogy bármelyiket is rajongási szinten fogom szeretni.
És tegnap este sikerült megtalálni az ALI PROJECT: Kyomu Densen kislemez regular editionjét mp3 formátumban! ^_^ Mindenki a Limited Edition-t rakta fel, ez az egyszerűbb kiadás meg nem kapott akkora figyelmet, pedig azon rajta van a két másik dalnak is az instrumental verziója. Sajnos nem 320 kbps mp3, de ez sem tántorított el attól, hogy megcsináljam a karaokéját. A kislemez Limited Edition bescannelt borítójának képeit használtam fel. Nem volt könnyű átméretezni, mert a borító az kihajtható, és valaki egybe bescannelte, és ilyen 8500×5700-as pixel méretűek jöttek ki. A GIMP lefagyott, amikor meg akartam nyitni. A Paint is, de az legalább, ha késlekedve is, de megnyitotta. Átméreteztem 1024×768-asra vágtam. Előre elnézést kérek azért, hogy a hajtás fehér vonalait nem tüntettem el. ^^' A "Yomi no Tasogare no, Utsurou Naru Aoki Hitomi no." dalból csináltam meg (eddig szinte mindig ctrl+c és ctrl+v módon írtam be a címet mindenhová) a karaokét, sikerült megint olyanná tenni, amilyennek elképzeltem. Viszont a refrénnél egy nagyon érdekes dologgal találkoztam. Időzítem úgy, ahogy gondoltam, hogy van, egyszer csak azzal szembesülök, hogy kicsit megszaladtak a szótagok. Megcsináltam megint, csak nem akart kijönni. Megnéztem több helyen is a dalszöveget, ugyanannyi szótagból áll. Lelassítom 25%-kal, így sem akar kijönni. Megnézem a japán kanji szöveget, láthatóan jól romanizálták. Akkor levittem 50%-ra, és ekkor hallottam ki, hogy a második szótag magánhangzója el van nyújtva, de úgy, hogy előbb elhalkul, majd felerősödik, így külön szótagnak hallatszódott normálban. Nagyon megtévesztett. Amikor elkészültem a karaokéval, akkor meghallgattam normálisan, és így már kihallottam, hogy tényleg elnyújtja a magánhangzókat. Megcsinálom majd az anime openingből is a kfn-t. ^^'
Ismét Disney videokazetta, ismét régi kincsek:
Ugyanattól az eladótól vettem meg, akitől az új Macskarisztokraták videokazettát, egyeztettünk, hogy melyek vannak még meg neki, és ezeket odaadta nekem olcsóbban. Nagyon örülök ezeknek, olyan érzésem van, mintha ezzel is újraélném a gyerekkoromat, mert olyanokat veszek meg, amiket akkoriban nem lehetett, elsősorban az áraik miatt. Tényleg nem voltak olcsók az InterCom Disney videokazettái, meglepett, amikor láttam, hogy a Notre Dame-i toronyőr 2.800 forint volt. 1996-1997 táján ez iszonyú drágának számított. O_O Emlékszem, ezt akkor láttam egyszer moziban, szerettem, de azóta nem néztem meg többször. Úgyhogy ha majd hazamegyek, kíváncsian fogom nézni. A Pocahontast azt nemrég néztem meg, miután megszereztem a filmzenét kazettán, az Oroszlánkirályt tavaly újra megnéztem, de akkor is láttam, amikor aktuális volt. Emlékszem, hogy soha nem szerettem nézni (utána többször is megnéztem), mert annyira megrázott az a jelenet, amikor Zordon lelöki Mufasát a szikláról, és utána amikor Szimba megszemléli az apját, és látja, hogy meghalt, és odabújik mellé. Az nagyon hatásosra sikeredett. Nem az, hogy utáltam, csak nem akartam még egyszer elérzékenyülni, az nagyon belém vésődött, de állítom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akiben ekkora hatást keltett az a jelenet. De most már azért más nézni. Ja és a játék. Nekem még dolgom van a Super Nintendóval!
Nemrég egy update-et kapott a Super Mario Bros. 3DS játék, mely segítségével Restore Point-ot lehet létrehozni. Ez arra jó, hogy ahol azt létrehozzuk, és később aktiváljuk, akkor onnan folytathatjuk, ahol azt létrehoztuk, így ha elveszítjük az összes életet, nem kell a játék elejétől újrakezdeni, hanem csak aktiváljuk a Restore Point-ot. És a képet elnézve, még egy extrát kapott: Más lett a logója. Egy NES konzol, és mellette egy régebbi TV. Tök menőül néz ki, remélem, majd a többi NES játékkal is megcsinálják ezt. :) És még amit remélek, hogy nem állnak meg 10 NES, és 10 GBA játéknál, mert igencsak furcsán festene egy hiányos játékkínálat.
A jelenkor vívmányai olykor igen nehezen küzdenek meg a múlt technológiájával. Itt volt ma bagszi, megmutattam neki a Mario Paint-et, most is nagyon nehezen indult be. Rettenetesen utálok belefújni a játékkazettákba, de úgy tűnik, hogy itt szükséges. Én már attól is rosszul vagyok, hogy Krisi, mielőtt beindít egy játékot, első dolga, hogy alaposan belefúj a kazettába, és a gépnek a kazettanyílásába (tök mindegy, melyik konzolról beszélünk). Kipróbálta, természetesen Pikachut rajzolt, Super Mario World pecsétekkel megspékelve.
Meg elővettük a GameCube-ot is, ugyanis kirostáltam egy pár játékot, de mielőtt feltettem Vaterára, teszteltük. Az alábbiak kerültek eladósorba:
De jó érzés volt újra elővenni a GameCube-ot! :D Évek óta nem volt elővéve, nagyon rég nem láttam a GC logót, és az egyszerű menürendszerét, de még nekem is olyan szívet melengető érzés volt újra látni, aki nem rajongott soha a konzolért. És ennek ellenére azt mondom, hogy rossz érzés, hogy a GameCube teljesen funkcióját vesztette, hiszen a Wii tökéletesen helyettesíti.
Most, hogy több konzol is kint van, tök menőül néz ki a szobám. Szerintem kint is maradnak ezek a gépek. ^^
Mindegyik gépet nem tenném ki, mert a vezetékek olyan gordiuszi csomót alkotnának, hogy tényleg már csak karddal lehet szétbontani.
Cseri, a 3DS Hungary főszerkesztője önként jelentkezett, hogy megcsinálja a Game Boy-omat. Tegnap átadtam neki, ma visszaadta működőképesen. :) Ezúton is köszönöm szépen, nagyon örülök neki. Majd megkérem, hogy írja meg részletesen, hogy mi a teendő, amikor kifolyik az elem, hogy legközelebb magamtól is meg tudjam csinálni, ha beállna még egyszer egy ilyen baleset.
Így kezembe véve a Game Boy-t, azért sajnálom, hogy nekem akkoriban nem volt, amikor aktuális konzol volt, van egy feelingje, ahogy az ember kezébe veszi ezt a legendás kézikonzolt. A Super Mario Land 2 megy rajta egyébként. Majd holnap játszok vele, ma már eléggé fáradt vagyok.
Egyébként nekem még megvan a Game Boy doboza, viszonylag jó állapotú. Használtan vettem 9 éve, dobozzal együtt adták, azóta vigyázok rá.
Szépen meg lett tisztítva az elemes rész, szinte tele volt száraz elemsavval. Cseri elmondása szerint nekem már nem kell legközelebb szétszednem, mert az is gond volt, hogy nem érintkezett az elemmel rendesen, ezt ónnal pótolta, és nekem már csak a savas részt kell letisztítanom. Szerintem ez a Game Boy még engem is túl fog élni, olyan jó minőségű.
Tegnap hosszú idő után ismét elkezdtem játszani a Pokémon TCG-vel Game Boy Color-on. Nagyon régen nem TCG-ztem már, és nincs már egy lapom sem, de a GBC játék még megvan, ezért ezzel játszok. De ez is olyan Pokémon játék, amit egyszer a kezedbe veszel, és le nem teszed. Már 4 órányi játékidőm van. Egyébként az előző olyan 31 órás volt, azt töröltem. Megint kedvet kaptam a játékhoz sok idő után, de mivel a TCG az drága mulatság, nem ártana kicsit meggazdagodni. Hogy ki nyer a játékban, az három dologtól függ: A paklidtól, a szerencsédtől, és a tudásodtól. És az ellenfél részéről ugyanezek. Az egyik része a tudás hogy ismerd a paklidat, és tudd, hogy mikre képesek a Pokémonjaid, és okosan tudd használni őket. De a szerencsén is nagyban múlik, hogy épp milyen lapok vannak a kezedben, és önmagában a paklitól is, milyen típusú pokékból áll. A kedvenc zeném a játékból a tűz, harcos klub zenéje:
Örömmel játszok vele, az első (harcos) jelvény már megvan, még hét kell.
Ma korán reggel nagy nehezen megtaláltam, hogyan kell Twittert oldalra beágyazni. Jól elrejtették, amikor a saját profilom alatt kerestem, de rájöttem, hogy ha csinálok új profilt a Mariós oldalnak (neki szántam), akkor a kezdeteknél lehet valahol. És tényleg. Úgyhogy most már oda is kiteszem a frissítéseket, érdekességeket, ezzel tartván életben az oldalt.
Régen csináltam a játékos gyűjteményemről képet, azóta beszereztem egy jópár játékot. Így megérett az idő arra, hogy ismét bemutassam a játékaimat.
Íme a NES játékok. A nagyon régi időkben csak a Super Mario Bros. és a Super Mario Bros. 3 volt meg, és mivel nem is nagyon ismertem helyeket, ahol be tudnék szerezni játékokat, ezért sokáig csak ez a kettő volt meg. Békéscsabán mondjuk nem is nagyon volt lehetőség. Az Univerzál áruház 2. emeletén lehetett játékokat venni, majd később nyílt meg az 576 KByte üzlet a Jókai u. 6 szám alatt. Úgyhogy a játékaim nagyrészét nemrég vettem. A Kirby's Adventure-t Krisi segítségével szereztem be 2006. július 14-én vadonatújan 1000 (!!!) forintért. Igen, a Game Park-ból! A legkedvesebb emlék a jófej-korszakukból.
A kedvenc konzolom a mai napig. Tessék megnézni a játékokat, nem csoda! A régi időkból a Super Mario All-Stars, The Magical Quest: Starring Mickey Mouse, és a Hurricanes maradt meg. A Super Mario Worlddel és a Super Mario Karttal csak jóval később 1995-1996 magasságában tudtam játszani, az egyik gyerekkori barátomnak volt SNES-e, és neki SMW volt mellé. A Kart meg a békéscsabai PSX shop által ismertem meg. Mivel fokozatosan voltam ismereteim (és anyagi lehetőségem), hogy honnan szerezhetek be játékokat, így fokozatosan tudtam bővíteni a gyűjteményemet, bár azóta van egy néhány játék, amitől megváltam. Például a Street Fighter II-t nagyon sajnálom, a Kirby's Fun Pak-nek meg gondolatban külön sírja van. R.I.P. T_T Azok a játékok nagyon kellenek. Az Aladdin csak kölcsönbe volt meg Szelinek köszönhetően, azóta visszakerült hozzá, de a Disney játékokat nagyon be akarom még szerezni. Meg a Hupikék Törpikék, és a Tom & Jerry SNES játék is a Wishlistemen van.
Na, a Nintendo 64-nek is van egy szép története. Ahogy írtam korábban, csak jóval később, 2000-ben tudtam szert tenni a saját példányomra, mert anyám 12-13 éves koromban mindig azzal jött, hogy már nem vagyok kisgyerek, ne játszak már. Azt gondolom, hogy ezt sokan átéltük. De 2000. április 18-án (pár nappal a 14. születésnapom után) megvehettem a saját példányomat! Se éjjelem, se nappalom nem volt enyhe túlzással élve abban a 2 hónapban, míg végigjátszottam 120 csillagra a Super Mario 64-et. A Mario Party-t 2005-ben vettem csak a kazettát mindössze 3 fontért, nagyon örültem neki, mert csak egyszer játszottam 2000 karácsonyán, és nagyon szerettem. A dobozt és a leírást később a Game Park-ban kaptam meg 2500 forintért. A Mario Party 2-t először emulátoron próbáltam ki, és annyira tetszett, hogy képes voltam 2007. februárjában kiadni érte 10.000 forintot, a Game Parkban volt teljesen újszerű állapotban. Most sem sokat romlott az állapota. No, nem azért, mert nem játszok vele, hanem mert kímélem. A Yoshi's Story, és a Donkey Kong 64 nincsenek meg, csak a dobozuk, de jó lesz majd, ha majd meglesz játék.
GameCube-ot se tudtam azonnal venni, csak 2005 májusában. Egyben hozott egy kisebb szünetet a konzolos életemben, mivel a Super Mario Sunshine és a Mario Kart: Double Dash!! kiabrándítottak a Nintendóból. Most tudom, hogy sokan imádják a SMS-t, de sajnos én így jártam. A 2005-2006 közötti időszak egyfajta mélypont volt a gamer-korszakomban, és csak 2006 nyarán rázódtam vissza, amikor Krisi bemutatott egy pár nagyszerű játékot, amivel előtte még nem játszottam. Még 2005 júniusában megvettem a Mario Party 5-öt Angliában, ezzel elég jól elvoltam akkor nyáron. Igazán megszeretni a GC-t csak 2008-ban tudtam, amikor nagyon Zeldáztam, és a Zelda Wind Waker teljesen megváltoztatta a véleményemet a konzolról. Azért kedves kis konzolként gondolok a GameCube-ra, de számomra mindig utolsó helyen lesz a Nintendo-konzolok között.
Sokakkal ellentétben bennem pozitív benyomást tett anno a Wii, amkor először megláttam a Wii Sports-ot rajta. Nekem bejött a mozgásérzékelés. Szerintem sokan az újdonság miatt fogadták be nehezen, emellett a a sok casual játék, és az olcsó előállítási költség miatt is szidták a konzolt. Nem is az olcsó mivolta volt a gond, hanem, hogy ennek ellenére drága volt. De én nagyon szerettem, és jól is jártam, mert 2008. március 5-én vettem meg a saját példányomat, amikor akciós volt a Media Markt-ban, 49.990 Ft. Akkor csak a Wii Sports volt, de azzal is sokáig játszottam, és szépen lassan jött a többi játék. Bár a végén jár ez a konzolgeneráció, de a Virtual Console-nak köszönhetően sokat játszok ezzel a konzollal.
A handheld korszak nagyon sokáig kimaradt az életemből. Tudtam róla, hogy létezik, láttam német reklámokban, a Mariós kalandkönyvben is láttam, mint nyeremény, és gondoltam, hogy jó dolog, de csak 2002 karácsonyán tudtam venni Game Boy-t. Az eredetit, a vastagot, a hatalmasat. Nagyon jó kis gép, akkor azért volt bennem egy rossz érzés, hogy kimaradt. Akkor a Mario & Yoshi, Tetris és Pokémon Gold Version volt. Már akkor gyerekesnek tartottam a Pokémont, ezért nem játszottam vele komolyan, persze ez a vélemény idővel változott. Aztán szépen lassan jöttek a játékok, sok jó jelent meg erre a kis kézikonzolra.
Game Boy Advance-et egy évvel a Game Boy után szereztem be, 2003 karácsonyára. A nagy karácsonyi hajrában vettük meg a Tescóban, mert volt sárga címkésen 15.000 forintért. Nem volt semmi baja, vadonatúj volt. Fehéret akartam venni, de már csak rózsaszín maradt. Nagyon nekem való szín... Aztán idővel lecseréltem fehérre. Erre a gépre főleg akkor vettem játékot, amikor 1-2000 forintos végkiárusítási áron voltak a Media Markt-ban, és a Tescóban. Akkoriban nagyon szerettem, mert nagyon hangulatosak voltak a játékok grafikái, és a zene is kellemes volt, és milyen nagy számnak tartottam akkor a sima GBA-t. Most meg... Nincs saját fénye, és ez ma már hatalmas hiányosság. GBA SP-t csak 2008-ban tudtam venni, de akkor nagyon jól jártam, mert a Tribal Editiont vettem meg, aminek sokkal erősebb a fénye, mint az első kiadású GBA SP-knek, mert azoknak még a kijelző alján volt egy kis lámpa, az világította meg a játékot. A Micrót 2007-ben vettem sárga címkésen a Tescóban. Pokémon Emeralddal volt 5.500 forint vadonatújan!! Ki lehet fogni a jó ajánlatokat. És nagyon jó gép volt, utólag is nagyon jó a hangulata, úgyhogy ajánlom beszerzését.
Ahogy a sima Game Boy Advance, úgy a Nintendo DS-re is csodakonzolként tekintettem, és mi maradt mára a tekintélyéből? Mindenki csúfolja, hogy úgy néz ki, mint egy ősrégi Game & Watch, pedig hatalmas sikerszériát indított el 2004 végén. És nagyon sok hatalmas játék van erre a kis gépezetre. A 2006-os DS Lite segített valamit a konzol megítélésén, én is szerettem. 2006 karácsonyán tettem szert a saját Nintendo DS-emre, majd egy évre rá a DS Lite-ra. Majd a DSi kimaradt, és 2010 márciusában jött a DSi XL. Azért ha úgy alakul az anyagi helyzetem, egy DSi-re még befizetek.
És a jelen, mely elindította a 8. konzolgenerációt! Múlt hónapban tettem szert egy Mario pakkos 3DS-re, utána nem sokkal jött a Mario Kart 7, és Angliában a Zelda OoT 3D, amit 20 fontért vettem meg. Nagyon jól jártam vele, mert pár nap múlva visszavitték az árát 35 fontra. De már most tudni, hogy legendás konzol lesz, akárcsak az elődei!
És végül grátiszkép. Kitettem a szobám falára az angol újságok posztereit. Szerintem nagyon jól mutatnak.
Tehát ma voltam ezen a RETRO85 kiállításon. Előtte a Pecsába mentem el szétnézni, kíváncsi voltam, hogy van-e valami menőség. A liftben jutott eszembe a Zelda: Phantom Hourglass, úgyhogy megállítottam, és visszamentem érte. ^^' Hármas metróval elmentem az Árpád hídig, onnan az egyes villamossal az Erzsébet Királyné útjáig. Ezentúl mindig így járok a Pecsába, így a legkényelmesebb. Tehát ott voltam, nagyon nem láttam sok érdekeset. Mentem tovább az egyes villamossal a Stadionokig, majd egy megálló a kettes metróval, majd a 7E busszal a Móricz Zsigmond körtérig, innen a Fehérvári úton gyalogoltam a Prielle Kornélia utcáig. Maga az utca gyorsan meglett, csak a Műszaki Múzeumot kicsit nehézkesen találtam meg, mert ilyen hatalmas nagy épületet kerestem. A hatalmas nagy stimmelt is csak nem magasságra, hanem szélességre. A másik bejáraton mentem be, egy úr vezetett a helyes útra. A jegy, mint diáknak 250 forint volt, igazán semmiség. Felmentem, már az emelet elején ki volt állítva egy NES. Nagyon szép látvány nekem. ^^ Hátul lehetett játszani a Wiivel, és C64-gyel. A BigN-esek közül ott volt Gábor, Fantos és Kristóf. Pont akkor értem oda, amikor Kristófot elkapták az ATV-sek egy interjú erejéig. :D Gáborral elcseréltük a játékot átmenetileg, én odaadtam neki DS-re a Zeldát, én meg elkértem tőle a Super Mario Galaxy 2-t, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az lesz a teszt következő tárgya. Na meg szeretném megismerni a játékot is. A piros Wiiben New Super Mario Bros. Wii volt, jobbára mi játszottunk.
Volt több képeslap is, az egyik Mariós volt. Le is fényképeztem. Még kétféle volt, egy Pac-Manes, és egy Lara Croftos. Nemrégiben megjelent egy könyv, "Pixelhősök" címmel. A Libri honlapján meg is rendelhető: http://www.libri.hu/konyv/pixelhosok.html Az ára ugyan rettenetesen magas, de jár mellé DVD, és 550 oldalas a könyv, ki volt állítva egy darab, szép, igényes a borítója. Azt nem mertük megkérdezni, hogy belelapozhatunk-e. Már csak azért sem, mert pár perc múlva kezdődött a Nintendo-előadás. Edvi Tímea a Magyarországi Nintendo Marketing-menedzsere tartotta, nagyon jó volt. Négy részre volt osztva az előadás:
Nintendo-történelem (cég)
Game Boy-történelem
Nintendo-történelem (asztali konzol)
Super Mario-történelem
Az asztali konzol részlegből csúnyán kihagyta a Super Nintendót, amit nagyon sérelmezek. De nagyon jó volt, nagyon jól beszélt a hölgy, mintha csak kitanították volna, mégis természetesnek hatott a beszéde. Az egyedüli, ami szerintem hátrány volt, hogy nekem egy kicsit személytelen volt. Tehát azt láttam, hogy nemigen tartotta a szemkontaktust a közönséggel, hanem amikor felnézett, csak úgy kifele a nagyvilágba, de lehet, hogy én láttam rosszul. De a diák is nagyon jól össze voltak állítva, nagyon jó Nintendo-dizájnt készített. A végére bemutatta a videót, ami szerintem a Nintendo-channelen is fent van, bemutatja a Super Mario 25 éves történelmét. Tehát nagyon jó volt. Ezen kívül volt még 3 előadás. Még a másodikon maradtunk, azt Berényi Zoltán tartotta, aki a 25 éves Amigára emlékezett. Ő a néhai Guru magazin alapító főszerkesztője. Érdemes volt maradni, mert számomra sok új, meglepő dolgokat mondott. Az Amiga történelméről mesélt, de megmondom őszintén, az újság története sokkal inkább megmaradt bennem, ugyanis ez eredetileg lemezújságnak indult. Nos, én ilyenről még soha nem hallottam. Az a lényeg, hogy 1990-ben indult ez a lemezújság, egy Amiga lemezre volt kiírva, és hasonlóképp, ahogy manapság a DVD menüje, ugyanúgy lehetett tallózni az újságot, persze meglehetősen egyszerű volt a kivitel. Aztán 1992-ben jelentek meg először rendes papírújság formájában. Érdekessége az, hogy a cikkeket Amigán írták meg, tördelték, és hasonlók. Mondta is, hogy nagyon nehéz volt. Hát nem csodálom. Az újság utolsó számáig (1995. nyár) végig Amigán írták meg a cikkeket. Az Amiga élettörténetének vége miatt szűnt meg az újság. Nagyon érdekes előadás volt, örömmel hallgattam. Ezután még volt kettő, de ezen már nem akartunk maradni.
Le akartuk támadni Edvi Tímeát, hogy közösen kérdéseket szegezzünk felé. Az emelet elején volt, ahol a NES volt kiállítva. Ott megállt egy kicsit, én odamentem mellé, mint aki meg akarná nézni a NES-t, arra voltam kíváncsi, hogy mennyire kommunikatív, de egyáltalán nem vett észre. Elmegy, Gábor leszólítja, de úgy megy el, mintha senki nem szólt volna hozzá. Nagyon le voltunk döbbenve. Visszamentünk a Nintendóhoz, de mivel gyerekek játszottak a Marióval, hagytuk érvényesülni őket. Később visszajött Tímea fényképezni, ekkor ismét megragadtuk az alkalmat, sikerrel. Akkor biztos csak nem hallott meg minket, de most készséges volt, válaszolt a kérdéseinkre. A következőket tudtuk meg:
Dolgozik azon, hogy legyen magyar nyelvű hivatalos Nintendós oldal, és legyen magyar Wii Connect 24. Elmondta, hogy a Magyarországi Nintendo, és a Stadlbauer sok mindent megmagyarítana, csak engedély kérdése az egész.
Nem árulhat el pontos eladási számokat. Bár tett rá utalást, amikor Gábor megkérdezte, hogy a Nintendo konzolok dobozain miért nincs magyar nyelvű leírás. Azt a választ kaptuk, hogy nem éri meg anyagilag külön 10.000 példányban nyomtatni, csak azért, hogy legyen magyar nyelvű leírás.
Egyelőre nem várhatók magyar játékok. Ezt határozottan kijelentette, hogy nagyon drága a hivatalos magyarítás, nem éri meg.
Ő reklámozza a Nintendót Magyarországon, ahol csak tudja. Bár arra nincs büdzsé, hogy TV reklámokat is készítsenek, de ahol tudnak, megjelennek. A MondoConon is az ő jóvoltukból volt kint 4 Nintendo gépezet, és tervezi, hogy a 2011-es tavaszi MondoConra Tímea személyesen kimegy, és hoz majd Nintendo 3DS-t!
A GameStar weboldalán lesz egy online TV adás, mely konzolokkal foglalkozik. Ezt még úgy jelentette ki, hogy félig hivatalos.
Bár külön nyomtatni nem éri meg magyar nyelvű borítót, dobozt, viszont várhatóan lesznek matricák a Nintendo-játékok hátulján, melyen a nemcsak a kötelező információk lesznek megtalálhatók, hanem minden, ami a borító hátulján olvasható, rá lesz ragasztva magyar nyelven is.
Hát ennyi. A többiek még maradtak, én ezután elindultam haza. Örültem neki, hogy egy kommunikatív hölgy a Nintendo marketing-menedzsere. Forradalmiakkal nem kecsegtetett, de azt mondta, hogy szépen lassan lehet fejleszteni a magyar Nintendo-életet.
Hát nagyon későn jött meg a hangulatom a SakuraConra. Valahogy nem is csoda. Mert maga a helyszín, és a programok nagyon éreztették, hogy ez nem az a fajta con lesz, amit eddig megszokhattunk. És igen... Ez a SakuraCon most sok mindent alulmúlt. De lássuk, hogy alakult a hétvége.
Pénteken a 13.18-as vonattal mentem. Az egyik osztálytársam vitt ki az állomásra, mert most sem kevés csomaggal mentem, az alábbiakat vittem:
Nintendo GameCube konzol
Nintendo GameCube játékok
GameBoy konzol
GameBoy Color konzol
GameBoy és GomeBoy Color játékok.
Hálásan köszönöm az osztálytársamnak Andinak, hogy elvitt az állomásra, mert már csak az az idő, amíg kivittem a vonathoz a cuccaimat, egyértelműen azt igazolta, hogy ha 3 hete nagyon fájt mind a két kezem, akkor most megszakadtam volna. De a nagy hülyeségemet már itt elkövettem. Otthon felejtettem a 90%-os szelvényemet. T_T Így diákjegyet kellett vennem... Úgyhogy elhatároztam magamban, hogy májusban megajándékozom magam egy utazással, amikor még viszek ki cuccokat, még elválik, hogy miket. De szerencsére Pesten ott volt bagszi, és segített vinni a cuccokat hozzájuk. Ott este vacsoráztunk, mert elbeszélgettünk, elneteztünk, meg kényeztettem bagszi macskáját, aztán hamar aludtunk.
Szombat reggel meg elég hamar keltünk, egyikőnk sem tudott aludni. Úgyhogy reggel 7 után már elindultunk. Bagszi egy darabig velem állt sorba, majd fél 9-kor el kellett indulnia a MAT pultot rendezni. Aztán egyedül álltam sorba. Akartam hallgatni Tomoe Ohmi: HAPPY DAYS CD-jét, de bagszinál maradt a fülhallgatóm, úgyhogy ez a program ejtve. -_-' Így a körülöttem lévőket hallgattam, közben kerestem ismerősöket. Megláttam Young Linket, és Ákost, de már ment a sor, és nem akartam kijönni belőle. A jegyosztás most sem ment valami gyorsan, de most legalább 2 ember intézte. De az volt az érdekes, hogy az egyik lány az egy napos jegyeket intézte, a másik pedig a két naposat. Az a lényeg, hogy bejutottam. Az épületbe elvileg 10-től engedték be az embereket, de ez természetesen miért lenne így... -_- 10.20 körül indult meg a sor.
Mivel nem érdekelt a Video Game Awards, ezért felmentem a 2. emeletre megnézni a karaokét. Látom, most minden gördülékenyen ment. De nem maradtam ott sokáig mentem megnézni a 25-ös pavilonba az árusokat. Egy helyen volt Zelda manga, csak épp Ocarina of Time nem volt, úgyhogy azt nem vettem. Viszont volt egy árus, Animeland, mely több mindent forgalmaznak, többek között japán CD-ket is. Azt mondták, hogy nehezen beszerezhető CD-k beszerzését is vállalják, csak írjam meg E-mailben, hogy mi kell. Kérésük parancs, már meg is írtam, hogy egy Masami Okui: Do-can és egy limited edition Tomoe Ohmi: HAPPY DAYS CD-kre vevő lennék. Nos, azt gondolom, hogy a lecke fel van adva. ^^'
Amikor visszamentem, egy régi-új ismerőst, Duongot láttam meg a XBOX360-oknál. Nem is értem miért nem lep meg, hogy a konzoloknál van. ^^' Közben láttam, hogy a karaokénál lehet jelentkezni, gyorsan fel is irattam magam. Ekkor a RAY the Animation: Yuunagi dalát énekeltem. Egész jól ment. Visszamentem a helyemre, kicsit később megjelent Duong is, egy sorral előttem ült. Beszélgettünk egy kicsit, aztán el akartam menni, rábíztam a táskámat, meg a Nintendo DSi XL-emet. Megnézte, kipróbálta a Mario vs. Donkey Kong: Minis March Again játékot, tetszett neki, elszórakozott vele. Eközben még egyszer kimentem énekelni, ekkor Okui Masami: OVER THE END dalát énekeltem el. Mondtam Duongnak, hogy tanuljon egy kis művészetet. ^^' Na most nem magamra gondoltam, hanem a dalra, amit elénekelni fantasztikus érzés volt. Ahogy bejött a zene, egyből libabőrös lettem, annyira szeretem ezt a dalt, és énekelni fantasztikus volt. Csak a refrénnél vannak nagyon erős hajlítások. Azokat kicsit félénken tettem meg, nem is sikerült tökéletesen. Azért nem mertem bátran énekelni, mert féltem, hogy akkor meg túlugrom a magas hangot. Közben megjelent Andi (Leea) is. Nagyon extrém cosplay ruhában. Nagyon jól nézett ki. Sokat beszélgettünk. Szegényt sajnáltam abban a cipőben, teljesen bedagadt benne a lába. Nem sokkal ezután jött a verseny, amit izgatottan vártam. Ugyanis Tukeinon egy nappal a con előtt írta a fórumon, hogy készüljenek azok is, akik nem kerültek be a döntőbe, mert várólistások lesznek. Na ez felcsigázott, mivel a várólistások közül első vagyok. És már az elején biztosra volt mondható, hogy énekelni fogok én is, mert már az első versenyző nem jelent meg. És elég sokan nem jelentek meg. Egyvalaki mondjuk igazoltan volt távol, mert lebetegedett. Úgyhogy mind a négyen sorra kerültünk. A hallott versenydalokat Duonggal elemezgettük. Látom, eléggé ért a szakmai énekhez, egész jól kritizálta a versenyzőket. És nagyjából egyet is értettünk. Volt olyan, akiről elkönyveltük, hogy na, utolsónak is kell lenni valakinek. De én pl. Narumit egyből kikiáltottam gondolatban elsőnek. Lement minden versenyző, és mivel senki nem jelent meg a hiányzottak közül, így sorra kerültem, tehát He is my Master: TRUST. Saját magamtól voltam ledöbbenve... Ilyen jól még soha nem ment a dal. Egy-két volt apró hiba, de szinte tökéletesen úgy ment a dal, ahogy elképzeltem. Úgyhogy nagyon elégedett voltam. A hangfelvétel kapcsán az volt a legfőbb kritika, hogy nem volt meg eléggé a beleélés, és többször is úgy hangzott az énekem, mintha erősen koncentrálnék. Aláírom, ez igaz. Ugyanis úgy énekeltem fel a dalt, hogy már elég jól ment, de nem 100%-osan. És ott koncentráltam nagyon, ahol tudtam, hogy nehezen ment. És kicsit ideges is voltam, hogy egy nappal előtte tudtam meg, hogy a várólistások sorra kerülhetnek. És már az eddig megszerzett gyakorlatból is kiestem... Ennek ellenére nagyon jól ment. Vártam is az eredményhirdetést, hogy remélem, hogy jobb helyet kaparintok meg, erre 16. lettem a 19-ből... És ez engem komolyan bosszant, úgy érzem, hogy egyre jobban megy a verseny éneklés, mégis egyre rosszabb helyezést kapok. Hogy is van ez? De ez mind semmi. Eredményhirdetés. Harmadik helyezett, jó, második helyezett, jó, első helyezett... Hát fogtam a fejem. És gondolatban bokán rúgtam a zsűrit. EZ ELSŐ??? Pont ez volt az egyik olyan ének, melyről azt beszéltük Duonggal, hogy valakinek utolsónak is kell lenni. DE NEM HÁTULRÓL! Ez talán még jobban kiakasztott. Az első Nodame Cantabile endinget énekelte. Aki nem ismerné, ez az:
Azért nagyon jó ez a dal, mert hihetetlen élethűen énekli az előadó, hogy alakul ki benne a szerelem, az az érzés, hogy mennyire jól érzi magát, ugyanakkor nem tudja szavakba önteni az érzéseit, a refrénben szinte kapkodja a levegőt, annyira magával ragadta az érzés. Ellenben a mostani előadás nekem nagyon monoton volt, egyáltalán nem éreztem ezt az érzést, hangilag se ment hozzá a dal, úgyhogy...
Na mindegy, ez van... Mindenesetre, hogy melyik lesz a következő versenydalom, azt már kigondoltam: Okui Masami: Souda, Zettai. Tessék megcsodálni a videoklipjét:
Több szempontból is alkalmasnak tartanám ezt a dalt. Egyrészt hangilag megfelel nekem, másrészt erre talán nem mondják azt, hogy nem nekem való... harmadrészt, meg ha 100%-ra megtanulom ezt a dalt, akkor nagyon jó bulit lehet ezzel csinálni. De visszatérve a mai napra, lett volna még egy interjú az összes karaoke versenyzővel, amit szándékosan kihagytam. Ja, és még az sem tetszett, hogy velem holtversenyben 16. egy olyan srác lett, akinek marha jó a hangja, és az egész énekstílusa nagyon tetszetős volt. És őt is hátrasorolták.
Meg bagszi is előkerült, hogy összecsomagoltak, menjünk haza. Miközben mentünk, bagszi olyan szörnyű dolgokat mondott az egész SakuraConról, hogy alig tudtam elhinni. Nagyon akarta, hogy írjak ki mindent a blogomba, mert a MAT úgyis kiír mindent a honlapjára, de én ezt még nem merem. Nem kételkedek abban, hogy nem igaz, de ő is csak azt mondta, amit a MAT-osoktól visszahallott. De ha tényleg igaz, akkor már olyan dolog, amit jogi úton kell érvényesíteni. Na de hazaértünk. Este már nem voltunk sokáig fent, mert mind a ketten nagyon fáradtak voltunk. Én még este játszottam egy kicsit DSi-n a Mario vs. Donkey Konggal.
De kipihenten ébredtünk vasárnap. De bagszinak ma 7.30-ra kellett ott lennie, mert hazavitte a kasszát, és vissza kellett idő előtt vinnie. Én meg most nagyon nem akartam sorban állni, ezért elhatároztam, hogy teszek egy kört a Hungexpó körül. Közben Okui Masami: Ma-KING CD-jét hallgattam. Nagyon szeretem a CD borítóját, mert kedves, barátságos, és pont az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége.
Ez a haj nekem nem tetszik. 1997-es az album, 29 éves volt ekkor, de öregíti ez a haj.
Nagyon jó volt sétálni. Úgy mentem körbe, hogy a főbejáratnál jobbra, Pillangó utcai megálló, Örs Vezér Tere, majd vissza. Az Örsnél kicsit tanácstalan voltam, hogy merre is menjek, de hamar meglett az út. És nagyon jól eltelt az idő. Olyan 5-6 km-t sétáltam, és egyáltalán nem fáradtam el. Már rég eltelt 9 óra simán bejutottam. Ott még nem akartam sorban állni, volt még fél óra, úgyhogy leültem egy erre alkalmazos padféleségre. Most azonnal megindult a sor 10 órakor. Gyorsan be is jutottunk. Most is felmentem a karaoke terembe, láttam, hogy most is minden rendben ment, úgy tűnt, hogy most az a kivételes alkalom adatott meg a karaokésoknak, hogy minden rendben ment. Most előadtam RAY the Animation: Mitsu dalt, amit még tegnap este irattam fel, de már túl késő volt. Nem ment jól, hallatszott, hogy nem énekeltem be, szinte végig hamis volt. Utána még egy dalt énekeltem: Slayers: naked mind. Ez már sokkal jobban ment. Szerintem át tudtam adni azt az érzést, hogy mennyire szeretem ezt a dalt. Utána kerestem az alkalmat, hogy beszélgessek egy kicsit Tukeinonnal. Egyszerűen tudni akarom, hogy mi alapján pontoznak, és hogy miért bukok el mindig, holott véleményem szerint egyre jobb vagyok. De nem tudtam elérni, mert láttam, hogy nagyon elfoglalt volt, hamarosan elkezdődött a csoportos karaoke verseny, és nagyon készülődött, úgyhogy hagytam. Leültem a helyemre, és hallgattam a csoportos karaoke részt vevőit. Most nem tudtuk Duonggal elemezni a csoportos karaokét, mert PSP-zett. Valamelyik Tekkennel játszott. Hát azért kíváncsi lennék az eredményre, mert szerintem egyik sem volt annyira jó, hogy első lehessen. Vagy hamis volt valamelyik, vagy mint duó nem voltak jók, mert nem csengtek össze a hangjuk, vagy egyszerűen rossz volt az előadásmód. Az eredményt már nem vártam meg. Időközben találkoztam Csibivel a vásártéren. Eljött velem a konzolokhoz. A Wiik foglaltak voltak, így az egyik lány felajánlotta, hogy PSP-zzünk az általa nyújtott gépen. Ugyanaz a rendszer volt, mint Animekarácsonyon, hogy hozzájuk volt láncolva a PSP. Én ezt most is megalázónak tartom. De a LittleBig Planet játékkal játszottam, nagyon aranyos volt. Egy helyre nem tudtam eljutni, ott Csibi segített. Eljátszogattunk vele. Ő ment le a barátnőihez, én meg vissza a karaoke terembe. Amikor megint lementem, az ajtónál összefutottam Duonggal, épp büfébe akart menni. Elkísértem, közben beszélgettünk. A kijárat után egyből megjelent valaki... egy elvileg férfinek tűnő egyén, aki a Tokyo Mew Mew-ből Ichigo Momomiyát cosplayelte. Micsoda szerencse, hogy épp étkezni megyünk. ^^' Na mindegy, adjunk teret a nemi identitászavarnak is. Először egy termen keresztül akartunk hátramenni, de a kijáratnál nem engedtek át minket, így visszafordultunk. Hátul volt egy ilyen grilles büfé csillagászati árakkal, és a kiszolgálás... Inkább ne is firtassuk. Ott vett magának pitában gyrost. Utána megnéztük a 25-ös pavilont, feljutottunk az emeletre, ahol rajzok voltak kiállítva. Némelyek nagyon jók voltak. Ott volt az Ákos (Necrokid) rajza is. Visszamentünk a karaoke terembe, közben kipróbáltuk Wiin a Naruto Shippuuden: Clash of Ninja Revolution III játékot. Egyikönknek se ment, de én nyertem. A karaoke teremben már lassan pakoltak össze, mert csak 16 óráig volt lehettek ott. Még két dalt szerettem volna elénekelni, de már nem volt lehetőség. Úgyhogy kimentünk a PS3-akhoz. Ott volt Csibi és Levi is. Egyszer Duonggal játszottam Naruto Ultimate Ninja Storm-ot. Hát sokkal bonyolultabb, mint a Wiis verzió, meg azért érezhetően komolyabb. Úgy-ahogy ment, de nyilván nem én nyertem. Aztán még egy menetet lenyomtam Levivel, kicsit beszélgettünk, orvul lefényképeztem a Csibit (szegény, utálja a fényképezik ^^') aztán lassan mentünk. Én és Csibi még elmentünk bagszit megnézni, beszélgettünk, én meg haza akartam menni a 17.24-es vonattal, úgyhogy lassan indultam. Csibi még elkísért a kijáratig, aztán mentem a Kőbánya-felső állomáshoz. Csak 2-3 perc volt a vonat indulásáig. Elkezdtem vadul keresni a vonatjegyet. Nincs meg, most mi legyen? Megjött a vonat, még mindig keresem. Úgy döntöttem, hogy akár van jegy, akár nincs, én felszállok. Hát mikor menjek haza? Az előtérben még kerestem a jegyet, már nagy nehezen beletörődtem, hogy megbüntet a kalauz, mire előkerül a jegy... -_-' És nem ez az első eset, amikor a szívbaj kerülget, mert nem találom a jegyet, egyszer tényleg nem lesz meg. De megúsztam. Hazaúton Nana 3 mangát olvastam, amit a conon vettem. Ezzel mentem Szolnokig (mive nem ment tovább), majd gyorsvonattal haza.
Hát, összességében nem volt annyira jó, bár tény, hogy a vasárnap jobb volt, mint a szombat. Jó volt találkozni ismerősökkal, sok régi hangulat, érzés tért vissza bennem is. És ha tényleg igaz minden, amit bagszi mondott, akkor nagyon érdekes 2010-es év elé nézünk animeconok szempontjából.
Végezetül egy Okui Masami dallal zárnám eme postot:
Egy Németországban élő vietami lány megkért, hogy fényképezzem le neki a Nintendo gyűjteményemet. Ő is Megumi Hayashibara rajongó, mint én, sőt Okui Masamit is megszerettettem vele, de a Nintendo sem áll messze tőle. Van neki egy Pikachu Edition Nintendo 64-e, azon szinte minden játék, ami vitte a gépet, Super Mario 64, Zelda Ocarina of Time, Pokémonok, Banjo Kazooie, Banjo Tooie, Yoshi’s Story, Donkey Kong 64, Super Smash Bros., tehát tényleg minden, ami számított 64-re. És küldött képet róluk. És úgy döntöttem, hogy viszonzom az én képeimmel. Nagyon tetszett neki. Úgy döntöttem, hogy itt is közzé teszem.
NES:
SNES:
N64:
GC:
Wii:
GB/GBC:
GBA:
DS:
Hát ennyi van. Egyébként mondta, hogy a nővére nagyon szeretne egy Wiit, úgyhogy hamarosan be fogak ruházni egyre, és akkor majd játszhatunk közösen Brawlt.
Tegnap ünnepelte 20. születésnapját a Nintendo első handheld konzolja, a Game Boy. Isten éltesse! A GBC-vel együtt közel 120 millió példány kelt el belőle, nagyon szép szám. Azt gondolom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek sok kellemes órát okozott eme csodagépezet. Super Mario Land, Tetris, Pokémon Red/Blue, Zelda: Link's Awakening, hogy csak egy párat soroljak fel a nagy címekből. A legnagyobb példányszámban elkelt Game Boy játék a Tetris volt (köszönhetően a bundle-csomagoknak) 33 millió. A legnagyobb bundle-nélküli eladásokat a Pokémon Red/Blue/Green produkálta 20 milliós eladással.
A Game Boy aztán a Game Boy Advance-szel kapott sikeres folytatást, most meg a Nintendo DS korszakát éljük.
Érdekesség, hogy a világon legrosszabb állapotú Game Boy az 1990-1991-es öbölháború alatt bombázás áldozata lett. A gépezet úgy-ahogy egybemaradt, viszont működik! A New Yorki Nintendo World Store-ban van kiállítva, egy Tetris jár benne. Kép is van róla:
Megmondom őszintén, hogy el nem tudom képzelni, hogy kerülhetett egy Game Boy gépezet háborús közegbe, de hihetetlen, hogy egybemaradt, és működik!
A Gizmodos Jesus Diaz egy remek képes ÖSSZEFOGLALÓT is készített a Game Boy életútjáról, érdemes megtekinteni. Boldog születésnapot ismét!
Ahogy elbúcsúztattam a Final Fantasy IX-et, úgy köszöntöm a Link's Awakeninget, de erről kicsit később.
Nemrég jöttem haza, Pesten voltam 2 napig. Csabinál voltam, nála aludtam. Sokat játszottunk mindenféle menőséggel. Megismerte a Super Smash Bros. Meleet. Tetszett neki, jól elvoltunk vele. Próbálgatott mindenkit, talán Young Linkkel volt a legjobb. Meg a Classicot és az Adventure módot is végigvitte. De sokkal viccesebb a Wind Waker sztori. Az Outset Islandben nagyon jól elvolt a malacfogással, de a Forsaken Fortress nagyon nem tetszett neki. Az, hogy őröket kikerülve kellett a kastály tetejére feljutni. Azt mondta, hogy játszott Metal Gear Soliddal, ott volt sok ilyen őrös feladat. Azt is feladta egy idő után, mint a Wind Wakert, hogy többször lefülelték az őrök. Pedig egyszer elég sokáig eljutott benne, csak hát ne világítanák meg a kastély falát ugye... Pedig biztos voltam benne, hogy tetszeni fog neki. Ma majd legközelebb. Meg mi volt még? Mario Kart Double Dash!!, Wii Play, amik így eszembe jutnak. De jó volt.
Hát akkor elköszöntem a Final Fantasy IX-től, odaadtam Young Linknek, jó helye lesz nála. És megkaptam a Pokémon Sapphire-t! Hosszú idő után újra megvan! Alig hiszem el, nagyon örülök neki.^^ Meg kölcsönadta a MOTHER 1 + 2-t, melyben rövid úton elvéreztem. Jó játék, meg minden, de japán nyelv ismerete nélkül nem ajánlom a játék kipróbálásást eredetibe. Alig mentem ki a házból, már elhaláloztam. Érteni kell a szöveget. Úgyhogy ma, amikor mentem haza, visszaadtam neki. Inkább leszedem angol nyelven emulátorról. És a vaterás üzlet, amiről beszéltem. Megvan a Game Boy az 5 játékkal. Ebből az egyik, az Aladdin hamis, de ez a legkevesebb. Ilyen olcsón, 2800 forintért ilyen pakkhoz nem jutottam volna hozzá. És itt lett meg a sima Link's Awakening. Nagyon tetszik. Valóban nemét nyelvű, de ez egyáltalán nem zavar. Tetszik a játék, amit láttam, és régi Game Boyon játszani nagyon jó dolog. Mintha tényleg 1993-ból játszottam volna vele. Képet is készítettem a szerzeményekről:
Bizony, megválok ettől a játéktól. Nem minthogyha annyira rossz lenne, egyszerűen csak arról van szó, hogy már semmi nem sarkall arra, hogy játszak vele, pláne azért, hogy a kölcsönkapott PSX-et már rég visszaadtam. De az OST-t se hallgattam már legalább fél évig. De egyáltalán nem bánom, hogy kiadtam rá 22 fontot, mert nagyon jó érzés volt megismerni az FF9 világát, egy csodálatos hangulatú játékról van szó, de ennyi volt a varázslat. A játék meg jó helyre kerül, Young Link barátommal cserélem el. És hogy mit kapok érte? Pokémon Sapphire-t! Plusz ráfizet egy keveset. De a Pokémon Sapphire, az most minden álmom! Mennyi szép emlék köt hozzá, az a játék egyszerűen csodás! Még nem játszottam a Diamond/Pearllel, de az első 3 generációt nézve azt kell mondanom, hogy a GBA-s Pokémont élveztem eddig a legjobban. Nagyon örülök, hogy meglesz újra a játék. Ezúton örökre! :-O Valamint lehet, hogy lesz lehetőségem megismerni a MOTHER játéksorozatot. Ha esetleg így ismeretlenül hangzik, akkor hátha az segít, hogy a Super Smash Bros. Brawlban benne van 2 szereplője, Ness és Lucas. Ez az egyik olyan játéksorozat, mellyel meglehetősen mostohán bánt a Nintendo, ugyanis csak Japánban jelent meg. Illetve Amerikáben is megjelent a MOTHER 2, Earthbound néven. Itt van egy eBayről. Senkit ne riasszon meg az ára, ezeket ennyiért adják, mert világszerte nagyon keresik. És itt van nekem egy élő példa Krisi személyében, hogy mikre nem képesek a MOTHER fanok egy-egy játékért. Kezdte azzal, hogy nincs Famicomja, de megvette a japán verziót kazettán. Majd később megtalálta ugyanazt a kazettát dobozzal, leírással mindennel, azt is megvette. Így kétszer van meg neki a játék. Aztán, hogy játszani tudjon vele, megvette GBA-n a MOTHER 1 + 2-t. Az pontosan így néz ki. És amikor Young Link hallott erről a játékról Krisi által, akkor próbálta ki emulátoron, és teljesen a rabja lett, ő is megvette GBA-n az 1 + 2-t. Ő már (azt hiszem) végigvitte, és kölcsönkértem tőle, lehet, hogy odaadja. Engem is érdekel a játék, mert ha csak azt nézem, hogy Ness és Lucas (számomra) szimpatikus karakterek a Smash játékokban, akkor érthető, hogy sokakban megvan a vágy abban, hogy kipróbálja a játékot, ha másképp nem, emulátoron. És lehetőségem lesz kipróbálni nekem is. A játék full japán, és Young Link szerint kicsit nehéz dolgom lesz, mert a szöveg rendkívül fontos. De most készítik az angol nyelvű fan fordítását a játéknak. A Mother 3-é már kész, és van honlapja is: http://www.starmen.net/ Most készítik az első és a 2. részét is. A rajongók világszerte már rengeteg módszerrel próbálták rávenni a Nintendót arra, hogy adja ki világszerte a játékot, ennek leginkább az EarthBound marathon nevű TV műsorral adtak hangot, mely ha jól emlékszem, kb. 50 órás műsor volt. Szóval a rajongók mindent megtesznek annak érdekében, hogy a sorozat angol nyelven kijusson Amerikába. Egyébként nekem nemcsak a SSBM és SSBB által volt lehetőségem megismerni, hanem megkaptam Krisitől az OST-t is, ami meglehetősen érdekes. Nagyon jó, azt mindenképp el kell mondani. Az érdekessége abban rejlik, hogy japán játék dalait angol nyelven brit előadók éneklik. No nem világsztárokra kell gondolni, bár nem tudom, hogy Catherine Warwick neve mond-e valakinek valamit. Ő énekel 4 dalt. Szerintem nagyon jó dalok lettek, ez már egy jó alap arra, hogy pozitív véleményem legyen a játékról. A dalok egyébként 1989-esek.
És ezzel még nincs vége. Ugyanis egy nagyon kedvező ajánlatra leltem a Vaterán: Régi Game Boy + 5 játék volt 2800 forint! És bizony az 5 játék közül ott lapul a Link’s Awakening! Az eredeti Game Boyos kiadás! Hát mondom, ezt nem hagyhatom ki! A régi Game Boyom amúgysem működőképes már (legalábbis amikor utoljára kapcsoltam be, akkor nem működött) és szívesen veszek egy működő régi Game Boyt is. Egyébként a Link’s Awakening, ahogy kivettem a képekből, német nyelvű, de egyáltalán nem zavar, hisz ott van nekem a DX angol nyelven. Legalább látom a játékot németül is. Egyébként van még a Super Mario Land mellé, meg 3 kisebb cím. Sebaj, legalább meglesz a SML kétszer. De amiért már megérte nekem leütni az üzletet, az a Game Boy kazettatartó. Még egy darabom sincs, de mindig is szerettem volna olyat, mert nekem nagyon tetszett. De hogy kapok mellé régi Game Boyt, meg Link’s Awakeninget, hát komolyan mondom! Mindig ott rejlik a lehetőség, csak észre kell vennünk! Nagyon örülök neki!
Engedjétek meg, hogy meséljek a Nintendós múltamról. A konzolos történetem nem a Nintendóval kezdődött. 1989-ben a szüleim vettek Bécsben egy Commodore 64-es gépet. Én olyan sokat nem játszottam vele, inkább a bátyám. A Nintendo Entertainment System konzolt 1991. nyarán vette meg a nővérem mindhármunk szórakozására. A Super Mario Bros. játékkal. Tetszett a játék, de nagyon ügyetlen voltam. 😀 Az igazi nagy áttörést számomra az 1992. tavaszán kapott Super Mario Bros. 3 hozta meg. Kegyetlen volt az egész játék, ahogy felfogtam, mint a mennyországot. Már akkor tudtam, hogy ez a játék szakít. Szóval felejthetetlen élményeket adott a NES. 1993-ban jött a fejlődés, Super Nintendo. Én akkoriban nem gondoltam volna, hogy jön majd újabb Nintendo-konzol. De amikor 1993. december 20-án (napra pontosan emlékszem rá, ezt felírtam magamnak annak idején) megtudtam a Nintendo új gépéről, és láttam, ahogy játszottak a Super Mario All Stars-szal, teljesen kész voltam. Szinte sírtam, hogy vegye meg nekem anyukám. El is felejtettem, hogy karácsony közelít. És nem hittem a szememnek, megkaptam december 24-én. Azonnal beköttettem a TV-hez, és rangeteget játszottam vele. Ide kötődik az egyéni rekordom, ezt is feljegyeztem, 1994. március 8-án több, mint 8 órát játszottam a Super Mario All Stars-szal egyhuzamban. Folyamatosan jöttek a játékok, rengeteget kölcsönöztem, így sok SNES játékkal volt lehetőségem megismerkedni. Mára 15 játék gyűlt össze, de legalább 100 játékot kölcsönöztem ki, mert akkoriban még volt 576-os üzlet Békéscsabán a Jókai u. 6. szám alatt. A másik nagy SNES játékot 1995-ben vettem a Super Mario Kart-ot. Egyszerűen ilyen nincs! Hogy ilyen tökéletesen kivitelezni Super Nintendóra egy autóverseny játékot. Szerettem az autóversenyes játékokat, és hogy Mariós, az rendesen halálos. 😀 1997-ben nagyobb anyagi probléma állt be, emiatt nagyon sokat kellett várnom a Nintendo 64-re, egészen 2000. április 18-ig. Muszáj volt várnom, nem volt mit tenni, ha nincs pénz, csak úgy nem jön. De annyira örültem neki, hogy hihetetlen. Annyira jókat játszottam a Super Mario 64-gyel, 2 hónap alatt kijött a 120 csillag, nem tagadom, segítséget vettem igénybe. De mindent magamtól csináltam meg. A legnagyobb multiplayer élmény számomra a Mario Kart 64 hozta. Ezt négyen játszani, felejthetetlen élmény. A következő Mario játék, ami nagy hatással volt rám, az a Mario Party, amit 2000. karácsonyára kaptam, annyira tetszett az egész megvalósítás, hogy társasjátékot ilyen fantasztikus módon ki lehet vitelezni. Sajnos a Gamecube is sokáig váratott magára, 2005. májusáig, a ballagási pénzemből vettem, de a szüleim nagyon nehezményezték, hogy 19 évesen még mindig játszok, és kérdik, hogy mikor növök fel? A válasz: SOHA!!! De a játék nem is kor függvénye. Nekem ez a szenvedélyem, nem tehetek róla. A Game Boyok is jöttek, azok sem maradtak ki az életemből. 😉 Augusztustól valószínű elkezdek gyűjteni a Nintendo DS-re, hogy karácsonyra összegyűjlön a pénz. Valószínű, novemberre megjelenik a WII, az 2007-re halasztódik, remélem, hogy össze fog jönni. 😉
