Amit az önismereti könyvekből megtanultam

Vagy hogy is fogalmazzak... Eléggé rossz áthallása van, de hát pszichológiai könyveknek mégsem nevezhetem azokat, hiszen nem szakkönyv, csak elvétve vannak benne szakszavak. De a lényeg az, hogy többször is foglalkoztam már az általam nagyra tartott pszichológusokkal, most szánnék egy külön posztot arra, hogy összefoglaljam, hogy mit tanultam tőlük. Ez a poszt egyfajta visszatekintés, számvetés. Átnézem, hogy miben fejlődtem 2023-ban, és mi vár még rám 2024-ben. Lássuk hát.

Orvos-Tóth Noémi

Vele kezdem, mert ő az, akinek az elméleteit elsődlegesnek tartom. Mivel Orvos-Tóth Noémi a múlttal foglalkozik, annak elfogadásával, lezárásával, ezért azt gondolom, hogy vele érdemes kezdeni. Nekem legalábbis az segített, ha előbb a problémáim gyökerére néztem, és utána könnyebb volt ellene tenni. Azért, mert felszínre tört.

Például az imaginációs módszer rendkívül hatásos, mert erősen visszajönnek a múlt történései. Pont ezért rendkívül fájdalmas is tud lenni, nem is merem bátran ajánlani mindenkinek, mert nem biztos, hogy mindenki jól viseli az azzal járó, olykor kínzó érzéseket. De nekem nemcsak az volt nagyon fontos, hogy a gyerekkori sérelmek ismét a felszínre kerültek, hanem a rokonok családi történetei is. Egyrészt tényleg ad egyfajta stabilitást, hogy tartozok valahova, másrészt sok olyan tulajdonságom is az ősöktől gyökerezik, amikre nem vagyok büszke. Például az egyik rokonom történetéből tudtam meg, hogy honnan származik az kisebbrendűségi érzésem. Ez több generáción át normalitássá vált, így jutott el végül hozzám. De mindig volt egy öntudatlan lázadásom ez ellen, de nem volt ellene megfelelő eszközöm. Ennek első lépése, hogy felszínre törtek a gyökerei, és azt érzem, hogy már könnyebb harcolni ellene. És ha még újabb történeteket ismerek meg (más rokonaimat is tervezem ebből a célból meglátogatni), biztos, hogy újabb rejtett dolgok kerülnek a felszínre, amik még inkább segítenek majd, hogy a vágyott életem végre valóság legyen.

A mindfulness lényegét is Orvos-Tóth Noémitól olvastam először. Át tudtam élni azt, amikor amikor az egyik könyvében a pácienst oly módon lazította el, hogy éreztette vele, ahogy a háta a szék háttámláján nyugszik, a talpa földön pihen... pontosan nem emlékszem a részletekre, de az a lényeg, hogy a testének elhelyezkedésével megélte a jelent. Kipróbáltam én is, és tényleg segít, jó hatással van rám.

Tehát ezt tartom kiindulópontnak, mert ha ismerjük a problémáink, traumáink gyökerét, akkor könnyebb tenni ellene.

Almási Kitti

Mivel Almási Kitti sokkal inkább a jelenre fókuszál, ezért azt gondolom, hogy az ő módszereit akkor lehet hatásosan alkalmazni, miután a múlt a helyére került. De addig sem elvetendő, mert amíg a múltunkon dolgozunk, addig nagyon jó arra, hogy a felszínen maradjunk, ne süllyedjünk el.

Almási Kitti adott érvényes magyarázatot arra, hogyan fókuszáljunk a hiányok helyett arra, amink van. Nekem sokat segített, hogy tudatosítottam magamban, hogy egészséges vagyok, mindenem ép, semmim nem fáj, tehát alkalmas vagyok arra, hogy testedzéssel karbantartsam magam. Most, 24-én is megmértük a családban mindenki vérnyomását, az enyém 122/80 volt... Ennél már csak betegebb lehetek. Nagyon jó tudatosítani magamban, hogy egészséges vagyok, jól szolgál a testem, jó érzés tudni azt, hogy vannak jól működő dolgok bennem. Ez plusz motivációval szolgál arra, hogy ami nem működik jól, azon javítsak, ahogy tudok.
Azzal lehet engem ugyanis a leginkább motiválni, ha valaki a pozitívumokat is kiemeli a kritikák mellett. Nagyon jót tett nekem az egyetemen a mostani sikeres moduzáró vizsga. Az, hogy közepes eredményt értem el, jelzi számomra, hogy megérte a sok befektetett munka, van eredménye, de lehetek ennél még jobb is. És van is hatása. Azon kapom magam, hogy sokkal fogékonyabb lettem a holland nyelvre. Könnyebben megy az olvasás hollandul, jobban értem a holland szöveget. Tehát motivált vagyok abban, hogy tovább fejlesszem magam.
Ahogy tudom, kerülöm azokat az embereket, akik csak a hibáimra összpontosítanak, mert általuk nemcsak kevesebbnek érzem magam, hanem azt érzem, hogy nem érdemes foglalkozni az adott dologgal, mert úgysem tudok elég jó lenni benne.

Nagyon fontosnak tartom, hogy látom Almási Kittin, hogy önazonos. Hite a belső meggyőződéséből fakad, ezért van az, hogy valamivel nem is értek egyet, el tudom fogadni, mert tudom, hogy tényleg úgy gondolkodik, és nem árt vele senkinek.

Lukács Liza

Lukács Liza a "Hogyan szeretsz" című könyvével írta be magát végleg azon szakemberek közé, akire érdemes odafigyelni. Nagyon fontos dolgokat írt a szeretet fontosságáról, a kapcsolódásról, és nagyon jól összefoglalta a négy kötődési típust.

Nemcsak azért fontos, hogy az étkezési zavarokkal foglalkozik, mert sokakat érint, és közérthető nyelvezetben fogalmazza meg a lényeget, hanem mert talán ő volt az első (legalábbis én tőle olvastam először), aki részletesen kifejtette, hogy miért fontos azokra is odafigyelni, akinek nincsenek súlyos tünetei, de érinti őket a probléma. Pont ők vannak a leginkább periférián, mert az evészavaruk nem annyira látható, ezért sokan el is bagatellizálják a problémájukat. Nálam is pont ez van: Soha nem ettem ki az egész hűtőt, soha nem ettem annyi édességet dugiban, hogy magam előtt is szégyellnem kellene magam, de például hajlamos vagyok arra, hogy ha valaki otthagyja a kajáját, azt én megegyem, hiába nem vagyok éhes. Vagy addig egyek, amíg el nem fogy, de amúgy már régesrég jól laktam.

Ezek is komoly problémák, és nagyon jól összekötötte Lukács Liza a kötődési típusokat azzal, ahogy eszünk, hiszen elsődleges, hogy saját magunkra figyeljünk. Figyeljük a testünk jelzését, hogy meddig esik jól enni, és ha jóllaktunk, akkor hagyjuk abba az evést. És itt fogalmaznék meg egy kritikát Lukács Liza munkásságával kapcsolatban: Nincs ellenére az, hogy kidobjuk a kaját, amit már nem tudunk megenni. Nálam alapelv, hogy nem dobunk ki kaját! Amit nem tudunk megenni, azt becsomagoljuk, és megfelelő körülmények között tárolva később megehetjük, ha újra megéhezünk. Nincs bajom a "másnapos" kajákkal, szívesen eszem azt is.

Az evés egy nagyon jó módja annak, hogy megtanuljunk jól kapcsolódni saját magunkhoz. Hiszen aki jól tud kapcsolódni magához (más szóval jól tudja szeretni magát), az tud másokhoz is jól kapcsolódni. Többek között azért, mert nem azt keresi a másikban görcsösen, amit hiányol magában, hanem megadja azt saját magának, így tud ténylegesen figyelni a másikra.

Kádár Annamária

Kádár Annamária mesepszichológia könyveiben nagyon jól összefoglalja többek között a gyerekneveléssel kapcsolatos tudnivalókat. Ez olyan téma, amivel sokan foglalkoztak már, de én erről komolyabban még nem olvastam. A mesepszchológia viszont fontos számomra, ezért itt olvastam először átfogóan a gyereknevelésről. Általa nemcsak a gyerekeket értettem meg jobban, hanem a magam gyermeki működését, hogy miért viselkedtem gyerekkoromban úgy, ahogy. Így még jobban megismertem saját magamat.

Soha nem gondoltam volna, hogy gyerek nemcsak azért feszegeti a határokat, hogy minél jobban kipróbálja saját magát, hanem azért is, hogy a szülő világos kereteket jelöljön ki. Pont az növeli a gyerek biztonságérzetét, ha a szülő következetesen tartja magát a keretekhez. Ezt aztán folyamatosan lehet tágítani, ahogy érik a gyerek.

Kádár Annamária is nagy hangsúlyt helyezett a családi történetekre, illetve a hagyományokra. Ő volt az első, akinek köszönhetően tudatosodott bennem, hogy a családi hagyományok, a rítusok növelik a valahova tartozás érzését, ami szintén plusz stabilitást ad a gyerek számára.

És akkor ne felejtsük el Kádár Annamária végtelenül szerethető személyiségét, és önazonosságát. Annyira őszinték az érzelmei, hogy engem is nevetésre ingerel, amikor valami vicces dolgot mesél, vagy elneveti magát, ahogy teljesen elérzékenyültem akkor is, ha elsírta magát, amikor egy személyes traumáját mesélte el.

Dr. Máté Gábor

Dr. Máté Gábor némileg más vízeken evez, de ő az, aki a könyveivel világosan és komplexen világít rá arra, hogy nem lehet betegségekből meggyógyulni anélkül, hogy nem derítjük annak lelki hátterét. Nagyon fontos az, hogy Máté Gáborra az utóbbi időkben ennyi figyelem összpontosul, mert nagyon jól rávilágít arra, hogy a stressz hatására miért változik meg a test működése. És milyen jó, hogy ő is magyar, így jól tudja a magyar "egészség" szó az egész ember jóllétére utal, fizikai, lelki, szellemi értelemben. Ezt a jelentést se az angol "health" se a német "gesundheit" se a holland "gezondheid" nem adja vissza.

Dr. Máté Gábornak köszönhetően még jobban odafigyelek az egyéb működésemre, de amiért még inkább hálás vagyok neki, hogy külön fejezetet szánt a negativitásnak, a negatív érzelmeknek. Nagyon jól leírta, hogy mivel jár ezek elfojtása. Pedig ezeknek is fontos szerepük van az életünkben, és ha megtanuljuk úgy kifejezésre juttatni, hogy egyúttal kordában is tartjuk őket, akkor jó szolgálatot tesznek nekünk. Hiszen egészséges keretek között az irigység és a féltékenység pont a fejlődésünket szolgálja, ahogy a haraggal és a fenyegetettség érzésével elkerülhetjük, hogy tényleges harc legyen. Emellett a haraggal kifejezésre lehet juttatni, ha valaki átlépte a személyes határainkat.

Jobban érzem magam a bőrömben, amikor szabadabb teret adok a haragomnak és a féltékenységemnek. Többen mondták nekem, hogy mennyire kedves vagyok, és mennyire jó velem beszélgetni. Valóban ez az énem egyik oldala, de ahhoz, hogy ez meg is maradjon, ahhoz alkalmanként felszínre kell törnie a negatív érzelmeknek is. Még ha csak a gondolatban is, meg néha kiírom magamból... Annyit elárulok, hogy olykor egészen horrorisztikus jelenetek játszódnak le a fejemben, amikor szabadjára engedem az egyébként hét lakat tartott vadállatot. Aztán visszatér a ketrecbe és nyugton marad, de rá is nagy szükségem van ahhoz, hogy kedves és jólelkű maradjak a nyilvánosság előtt.

Újévi fogadalom

Ha valami újévi fogalmat akarnék megfogalmazni, akkor azt mondanám, hogy tovább folytatni az utat a biztonságos kötődési minta felé. Szorongó-ambivalensként nőttem fel, és éltem sokáig az életemet, de úgy érzem, hogy jó úton haladok. Sok kérdésre választ kaptam idén, de még legalább ennyi vár megválaszolásra.

Az egyik nagy felismerés idén az volt, hogy úgy volt jó, hogy a nagy szerelmeim nem váltak valóra. Kétszer voltam életemben nagyon szerelmes, és én is azt hittem, hogy ezek azok (mármint az egyik) amik elhozzák számomra a végső boldogságot, és semmi nem állíthat meg. Ma már tudom, hogy pont hogy az árulkodott nagy bajról, hogy annyira szerelmes voltam. Lényegében arról van szó, hogy megláttam a másikban, amit hiányoltam magamban, és görcsösen ragaszkodtam hozzá. És ha beteljesült volna az egyik, akkor valószínűleg nem tartottam volna fontosnak önmagam fejlesztését, ami azzal is járt volna, ha a másikat egyfajta rabságban tartom. Tehát nem szerettem volna jól. Azóta nem éreztem olyan nagy szerelmet, de talán pont ez jelzi azt, hogy jó úton járok. Ha lesz majd párkapcsolatom, mindenképp azt akarom, hogy a partnerem úgy érezze jól magát velem, hogy autonóm, szabad életet él mellettem, és ha el akar menni, akkor békével elengedjem őt.

Ezen még azonban dolgoznom kell. Most decemberben is kiderült, hogy még ott munkálkodik bennem az önbizalomhiány és kisebbségi érzés. Tehát lesz dolgom 2024-ben is. Az idei évvel összességében elégedett vagyok. Számomra a karácsony nemcsak a szeretet ünnepe, hanem az év lezárása is. Olyankor jobb a karácsony, amikor úgy érzem, hogy van mit ünnepelni. A jövő évi még jobb lesz.

Szembenézés a múlttal

Mindig izgalmas, amikor egy szerző más témában ír könyvet, mint amit tőle megszokhattunk. Abban jó eséllyel más hangot fog megütni, talán a stílus is egy kicsit különbözni fog, de minimum színesebbé teszi a repertoárját. Ez ömnagában elegendő ahhoz, hogy érdeklődéssel várjam Almási Kitti legújabb könyvét, ha nem jönne még az hozzá, hogy a mérhetetlenül tisztelem a pszichológusi munkásságát. Nagyon jó tanácsokat tud adni általánosabb és komolyabb problémákra egyaránt. Teszi mindezt úgy, megértéssel, empátiával közelít az emberek felé. Ráadásul találóan, olykor humorral színesíti a mondanivalóját, így egy kicsit oldja is a feszültséget.

Almási Kitti sokkal inkább a kognitív viselkedési terápia híve, vagyis megnézi, hogy egy adott szituációból milyen más attitűddel hozhatjuk ki a legtöbbet. Meg is írta a "Bátran élni" című könyvében, hogy nem feltétlen foglalkozik a múlttal, ami nekem mindig is egy személyes kritikám volt vele kapcsolatban. Meggyőződésem, hogy csak akkor lehet újfajta habitussal élni a mindennapokat, ha a múlt megfelelő módon a helyére van téve. Ezt aztán azzal rendeztem le magamban, hogy a múlt tisztázására kiváló könyveket írt Orvos-Tóth Noémi, így ők ketten kiválóan kiegészítik egymást nálam.

Ellenben most Almási Kitti tett kísérletet arra, hogy a múlt lezárásának fontosságáról írjon könyvet. Már a bevezetőben megírta, hogy egy régi ismerősével való találkozás ébresztette rá, hogy a múltjában vele bizonyos dolgok nincsenek a helyükön. Ez inspirálta könyv megírására. Tehát Almási Kitti kikötötte a hajóját, hogy a múlt és az emlékek tengerén átkeljen a túlsó partra. Időnként az időjárás nagyon viharos volt, többször fennállt a veszélye annak, hogy felborul a hajó, de több évtizedes hajóskapitányi tapasztalatának köszönhetően végül partot ért.

De valószínűleg számított az időjárási viszontagságokra, hiszen már a fülszövegben sem ígért könnyű utazást. Bár olyan fajsúlyos kijelentésekre ne számítsunk tőle, mint akár a fentebb említett Orvos-Tóth Noémitól, de ő is több időt töltött az érzelmek viharában. Volt tőle is néhány olyan gondolat megérintett, mindazonáltal nem volt annyira nehéz olvasmány. Az előző Almási Kitti könyvekhez képest valamivel nehezebb, de ha csak Lukács Liza vagy Dr. Máté Gábor könyveivel hasonlítom össze, azokhoz képest könnyedebb volt. De arra kiváló, hogy aki érintett egy-egy témában, azt mindenképp elgondolkodtassa.

És nem hiszem, hogy lenne bárki is, aki úgy olvasná el ezt a könyvet, hogy ne tudna valamilyen módon kapcsolódni a leírtakhoz, hiszen szinte mindjányunknak vannak lezáratlan kapcsolatai. A ki nem mondott szavak és ki nem fejezett érzelmek pedig évek múltán is mély sebet tudnak ejteni a szívünkben. Almási Kitti 11 fejezeten keresztül elemzi a különböző eseteket, ezeket a személyes tapasztalataival teszi átélhetőbbé, és a végén hasznos és érvényes tanácsokat fogalmaz meg.

Ha van valami kritikám a könyvvel a kapcsolatban, az inkább a külsőségekhez köthető. A tördelés ugyanis nem sikerült valami jól. Az oldalak tetején is a cím túlzottan oldalt van, ahogy az oldalak alján a számozás is túlzottan alul, mintha nem lenne margója a könyvnek. Vagy az lehetséges, hogy nagyobbra tervezték a könyvet, végül kisebb lett, és nem korrigálták a tördelést utólag, vagy ez a tördelő első munkáinak egyike.

Az utóbbi is esélyes, hiszen nemcsak ez az első olyan Almási Kitti könyv, amit a Firmitas kiadónál jelentetett meg, hanem a kiadónak ez egyáltalán az első könyve. Tudomásom szerint ez Almási Kitti magánkiadója, mely vélhetőleg a későbbi könyvekről is gondoskodni fog. Ha a tördelésen a későbbiekben javítani fognak, akkor teljes értékű kiadó lesz a többi mellett.

Szerencsére a belbecs többszörösen kompenzálja a külcsín hibáit. Aki szeretne Almási Kittitől valami mást olvasni, de a tőle megszokott magas nívón, akkor magasan ajánlott ez a könyv.

Szerző: Almási Kitti
Cím: Elvarratlan szálak
Kiadó: Firmitas kiadó
Megjelenés éve: 2023
Ár: 4490 forint

Moly.hu profil | Könyv a Nyitott Akadémia honlapján

Csak az állandó, hogy mindig változunk

Jakupcsek Gabriella 2019-ben megjelentette 3. könyvét "Nagy levegő!" címmel. Az igazat megvallva sokáig nem tudtam mit kezdeni a címmel, de annyira nem is foglalkoztam a könyvvel, hogy komolyabban elemezzem magamban a címet. De azért se foglalkoztatott sokáig a könyv, mert az alcímmel együtt (Aki megáll, elsüllyed) még annyira sem tudtam mire vélni a címet. Nem tudtam elképzelni, hogy mit akar konkrétan mondani. De most, hogy elolvastam, nemcsak azt konstatáltam örömmel, hogy értem, hogy miről van szó, hanem hogy ez a könyv jobb, mint az első kettő.

A másodikról is azt írtam, hogy jobb, mint az első, ez a könyv még emelte a nívót. Már a borító is nagyon szép, jól érzékelteti képletesen a mondanivalót. A könyv nagy előnye ugyanis, egyben a fő ok, ami miatt sokkal jobb, mint az első kettő, hogy ugyan most is több témáról ír, de sokkal koncentráltabbak, ugyanis egy fő témakör köré lettek csoportosítva a témák. Jelen könyvben a változás a fő témakör és az ahhoz kapcsolódó viszonyunk. A könyvben elsősorban a televíziós műsoraiban tartott beszélgetéseiből szemezett, olyan emberi sorsokat elemzett ki, melyek komoly változásra késztették az interjúalanyt.

A beszélgetések is jól voltak összeválogatva, jobban kapcsolódtak egymáshoz és az adott fejezethez, ami azért volt nagyon jó, mert hosszabban, koncentráltabban ki tudta fejteni egy adott jelenségről a véleményét. Sőt, mivel mindegyik fejezet a változás témakörét ölelte fel, ezért a fejezetek átfedésben voltak, ami még inkább lehetőséget adott arra, hogy bizonyos témákban, kérdésekben hosszabban fejtse ki a véleményét. Így azt kell mondjam, hogy az eddigi 3 könyve közül ez volt az, amiben a leginkább éreztem azt, hogy miért kedvelem Jakupcsek Gabriellát és miért tartom fontosnak a média-beli munkásságát.

Bár a markáns vélemények ebben a könyvben is elmaradtak, de adekvátan, komplexebb módon fejti ki a gondolatait, véleményét. Azért is tartom fontosnak a munkásságát, mert annak ellenére, hogy sokféle emberi sorssal találkozott, némelyek kifejezetten tragikusak voltak, meg tudta őrizni az életvidámságát. A pozitív gondolkodás tőle belülről fakad, és mivel ez érezhető, ez sokat emel a könyv minőségén. Nemrég jöttem arra rá, hogy valójában nem a pozitív gondolkodással van a baj, hanem azzal, hogy olyan emberek hirdetik, akik nyilvánvalóan csak magukra erőltették, ezáltal hiteltelennek hangzik tőlük. A hiteles pozitív gondolkodást elsősorban Almási Kittitől tanultam meg, aki a könyveiben úgy írt és fejtette ki azokat mondatokat, amiket úton-útfélen boldog-boldogtalan hirdet, hogy éreztem, hogy azok ténylegesen a saját gondolatai. Ettől teljesen más színezetet kaptak azok a gondolatok, elhittem, hogy lehet úgy is gondolkodni, ahogy Almási Kitti is gondolkodik. Hasonló érzéseim voltak Jakupcsek Gabriella könyvének kapcsán is. Nincsenek olyan igazán filozofikus jellegű mondatai, gondolatai, de végig éreztem, amit írt, azt ő tényleg úgy gondolja és már ez önmagában nagy lépés.

Természetesen ez a könyv sem tökéletes, két dolog is volt, ami nem tetszett. Az egyik, hogy az egyes fejezetekhez köthető idézetek döntő többségével már végképp nem tudtam mit kezdeni. Vagy én nem éreztem odavalónak, vagy én másképp gondolkodok arról a témáról, ezért nem tudtam azonosulni vele. A másik, a könyv szerkezete. A cím egy páratlan oldalon, az idézet a következő páratlan oldalon olvasható, tehát a fejezet lényegében az 5. oldaltól kezdődik. És mivel meglehetősen szellősek a sorközök, elég gyorsan el lehet olvasni egy oldalt. A könyv névlegesen 304 oldal, de a hasznos tartalom talán csak 240 oldal, mert az új fejezet mindig páratlan oldalon kezdődik, így ha az előző egy páratlan oldalon fejeződött be, akkor van még egy üres páros oldal. Valószínűleg azért találták ezt így ki, hogy annyival vastagabb legyen a könyv, hogy a borító oldalán a cím úgy elférjen, ahogy azt eltervezték. Más értelmes indokot nem tudok erre.

De szerencsére jelen esetben a pozitívumok dominálnak. Nagyon jót tett a könyv minőségének, hogy most nem a világ négy égtájáról keresett mindenféle témát Jakupcsek Gabriella, ami foglalkoztatja az embereket, hanem koncentráltan, egy témakörre alapozva írt egy könyvet. A borító meg nagyon szép, a színek is nagyon jól illenek egymáshoz. Úgyhogy azt gondolom, hogy minőségi ugrás a könyv. Megvan a negyedik könyv is, az "Alul semmi?" az következik most a személyes olvasmánylistámban.

Hogyan olvassunk mesét?

Manapság egyre jobban terjed az irodalomterápia, meseterápia, egyre több ember él vele. Ami teljesen legitim, hiszen a történeteket a legtöbb esetben a való életből vesszük, így adott esetben útmutatásul szolgálhat bizonyos nehézségek, krízisek feldolgozásában. Nincs ez másképp a mesékkel sem. A mesék kiváló iránytű lehet a gyerekek számára, hogyan birkózzanak meg az első nehézségekkel, hogyan induljanak a maguk felfedező útján.

De mivel a gyerekek észjárása teljesen más, ezért mesét is másképp kell írni. Azért van annyi képzelet-szülte esemény, szereplő, mert a gyerek, főleg kicsiként még nem tudja teljesen elválasztani a képzeletet a valóságtól, ráadásul, amire nincs egzakt válasza, azt a maga képzeletével egészíti ki. És mivel a gyerek az évek előrehaladtával folyamatosan fejlődik, ezért a mesék kb. két-három évnyi korcsoportba oszthatók. Más mese ideális egy 2-3 éves gyereknek és más egy 8-9 évesnek.

A mesepszichológia elemzésére kiváló választás Kádár Annamária, hiszen végtelenül kedves és szerethető személyiség. Vele először Almási Kitti műsorában találkoztam, már akkor meglepett, hogy mennyire őszinte az, ahogy kifejezi magát.

Vele nevettem, amikor ő is nevetett, vagy valami vicceset mesélt és nekem is összeszorult a szívem, amikor életének traumáira helyeződött a fókusz. Ezután kezdtem el nézni az Erdélyi Magyar Televízió YouTube csatornáján a Pszichopercek című műsorát, ahol pár percben foglalja össze a lényeget különböző jelenségekről, amilyenek az emberek, ahogyan az emberek viselkednek. Ezekben a rövid videóban nemcsak egy szimpatikus nőt látok, hanem nagyon jól meg tudja ragadni az adott téma érdemi részét, a kérdésekre jó és adekvát válaszokat ad.

Így teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy nem hibázhatok a könyveivel. És tényleg! Bár volt még egy célom a könyvsorozatával, hogy animéket más nézőpontból is nézzek, tudjak elemezni. Az animés blogomban ennek örömére megszületett az első karakterelemzés az egyik kedvenc animém főszereplőiről, és mivel nagyon szerettem írni, ezért azt kell mondjam, hogy a könyvsorozat cél ért nálam. Sokat segített abban, hogy hogyan nézzek rá a karakterekre, a velük történt eseményekre, múltbéli emlékeikre, hogyan kapcsoljam össze esetükben a múltat és a jelent. Ennek köszönhetően a kirakós darabjait kirakva sikerült egy nagyobb képben rálátni a szereplőkre, jobban megérteni az eseményeket, levonni a tanulságot. Bár egy animét másképp kell elemezni, mint egy mesét, hiszen jellemzően tinédzserek számára készülnek, ezért a történetmesélés módja is más, mint egy meséé, de kiindulópontnak kiváló volt a könyvtrilógia.

Sőt, túl is mutatott az elvárásaimon a könyvsorozat. Sok szó van benne a gyereknevelésről és arról, hogyan érdemes a gyerekkel egy adott életszakaszban kommunikálni. Milyen mesét válasszunk nekik, hogyan olvassunk nekik mesét, sőt nagy hangsúlyt helyez a rituálékra. Ami azért jó, hiszen a rítusok csak a miénk, a mi kis közösségünké, ami identitást ad, megerősít minket. Olyanok, mint az egyes nemzetek, országok, hagyományai, az egyénnek, a kis közösségének is megvannak a maga szokásai, amit csak ők csinálnak, ami csak őket jellemzi. Identitáserősítő hatása van. Jó érzés volt gondolatban visszaidézni a gyerekkori ünnepi ebédeket, azokra való készülődéseket, a karácsonyi, húsvéti, újévi szokásokat, ami tényleg csak minket jellemzett. Illetve nekem személyesen van olyan, hogy mivel a '90-es években voltam gyerek, ezért én a szombat-vasárnap reggeli matinékon nőttem fel, amikor rajzfilmek mentek a TV-ben, illetve szombat délelőtt jellemzően könnyedebb, szórakoztató műsorok voltak. Néha most is megcsinálom azt, hogy hétvégén reggelenként rajzfilmekkel ébresztem magam, illetve szombat délelőtt, hacsak nem vagyok nagy krízisben, kizárom a problémákat és vidámabb zenéket hallgatok vagy könnyedebb témákról hallgatok podcasteket. Az internet és a számítógép világa ráadásul kedvez is ennek, hogy én magam választhatom meg, hogy mit nézek és mit hallgatok.

A három könyv jól elkülöníthető egymástól, az első könyv inkább "idealista" oldalról közelíti meg a gyerekeket. Kicsit olyan, mintha azt érzékeltetné, hogy a gyerek az gyerek, amennyire csak lehet, hagyni kell őt érvényesülni. Olyan érzetet hagyott maga után, mintha a gyerek legyen bármennyire is problémás, tele van az a ház szeretettel, ahol gyerek is van. A második könyv jobban kitér a gyereknevelés problémás részére. Amikor a gyerek túlzottan akaratos, a testvérféltékenység külön fejezetet kapott. A harmadik könyv pedig különböző gyakorlatokkal, példákkal illusztrálja, hogyan lehet a meseterápiát a gyakorlatban is alkalmazni. Különböző szertartásokat ír le javaslatként, amit a saját maga által írt mesékhez lehet alkalmazni, tetszés szerint kipróbálni őket. Nagyon érdekesek, ezek tényleg szokássá alakulhatnak az életünkben. Ráadásul ötletesek is, ilyen játékötleteket még csak nem is hallottam. Olyanok, mint a csoportterápiában a különböző szituációs gyakorlatok, ahol a résztvevők biztonságos közegben játszanak el olyan helyzeteket, amik kint a "való életben" nehézséget okozna nekik. Csak mindezt gyerekekkel, nekik szóló játékokkal, gyakorlatokkal.

Bár az első könyvről írtam azt, hogy idealista, de a másik kettő is az. Hamvas Béla idézetével kezdte a 3. könyvet: "A világot ismét a romlatlanra, az ártatlanra és a tapasztalatlanra kell bízni..." Nem idézem végig, mert majdnem egy teljes oldal a könyvben, de nyilván a gyereklélek idealista mivoltára utal. Az egész könyvsorozat erre az eszmére épül fel. Fel is merült bennem a kérdés, hogy Kádár Annamária csak a jók világát ismeri? És mi a helyzet a valóság sötét oldalával? Említi azt is, de tényleg nem ereszti bő lére. Emiatt sokáig volt olyan érzésem, hogy a könyv túlságosan naiv, de aztán rájöttem arra, hogy ez így van rendjén. Szükség van egy ilyen gondolkodásmódra is, mert ha ez minél több embert megérint, az tényleg elindíthat egy olyan lassú folyamatot, mely ugyan évtizedeken át tartana, de annak a végeredménye valóban az lenne, hogy a világ a romlatlanra, az ártatlanra és a tapasztalatlanra lenne bízva. De azért meghallgatnék egy Kádár Annamária - Puzsér Róbert beszélgetést.

Végül, amik nem tetszettek a könyvben: Az első két könyv végén van 10-10 mese, ezek nem érintettek meg engem. Olvasásuk közben nem éreztem azt, hogy visszahozták volna a gyermeki énemet és azzal a kíváncsisággal olvastam volna őket. Túlságosan azt éreztem, hogy ehhez én már túlzottan felnőtt vagyok. Pedig lehet ezt másképp csinálni. Nagyritkán, ha hallgatok valami Halász Judit dalt, vagy látom valamelyik gyerekeknek szóló előadását, mindig az a kellemes érzés jár át, hogy milyen jó volt gyereknek lenni. Itt ez nem jött át. A második, ami nem tetszett, hogy a harmadik könyvben bizonyos rituálék nekem túlzottan erőltetettek voltak. Ez az alkossunk egy kört, járjunk körbe és mondjuk, hogy "szia mese!" inkább kellemetlen volt olvasni. Meg bizonyos gyakorlatoknál is azt éreztem, hogy túlzottan le kell vedlenem gyerekbe, hogy azt tényleg szívvel-lélekkel játsszam a gyerekemmel. Pedig még azt se mondanám, hogy nem ebbe szocializálódtam bele, de ilyesmiket a barátaimmal játszottam. Talán az lehet a baj forrása nálam, hogy a szüleimmel ilyesmit soha nem játszottunk, ezért annyira élesen elkülönült nálam a gyerekkor és a felnőttkor, hogy nem bizonyos dolgokat már egyszerűen nem tudok megcsinálni. Pedig, ha valakire, rám nem lehet azt mondani, hogy nem tudok gyerek lenni, hiszen ott vannak a plüssök az ágyamon.

Ettől függetlenül jó szívvel tudom ajánlani a könyveit, mert látszik, hogy tényleg gyerekekkel foglalkozik és nagyon ért hozzájuk. Ha lenne gyerekem, minden további nélkül rábíznám, ha valamilyen gyerekekkel való foglalkozásnak Kádár Annamária lenne a vezetője. Hiszen rendkívül módon önazonos, őszinte, annyira látszik, hogy saját maga és azt csinál, amit szeret és ez különösen jó hatással lehet a gyerekekre. A könyv az általam hibáknak felsorolt tényezőket leszámítva is ajánlható nemcsak szülőknek, hanem bárkinek. A könyv pont az idealista mivoltával világít rá arra, hogy milyen az ideális gyerekkor, és ha valamit fáj olvasnunk, mert nem kaptuk meg, akkor azzal dolgunk van. És érdemes vele foglalkozni, hogy teljesebb életet éljünk. Tehát a könyvsorozat sokkal több, mint mesepszichológia. Nagyon jó tanácsok olvashatók szülői neveléssel kapcsolatban és reflexió a saját gyerekkorunkra. Ne féljünk szembesülni vele.

Könyv a szeretet fontosságáról

Ahhoz képest, hogy Lukács Liza régebb óta van jelen a nyilvánosságban, én csak néhány hónapja hallottam róla először. Dr. Almási Kitti hívta meg "A te döntésed" című műsorába és mivel Almási Kitti munkásságát követem annyira, hogy azon vendégeivel való beszélgetéseit is meghallgassam, akit nem ismerek, vagy annyira nem kedvelek, ezért megnéztem ezt is. És azt kell mondjam, hogy határozottan figyelemfelkeltő volt. Nemcsak az tetszett, amiket mondott, itt is több mindenen felkaptam a fejem, hanem át is tudtam érezni, amiket mondott.

Ekkor döntöttem el, hogy jobban fogom figyelni a munkásságát. Elkezdtem olvasni, elsőként a "Hogyan szeretsz" című könyvét digitális formában és már a bevezető olvasásánál is olyan fontos dolgokat olvastam, hogy úgy döntöttem, hogy nekem ez a könyv kell! Megvettem először a könyvet és végül annyira megragadott, hogy hangoskönyv formájában is megvettem.

Életem egyik legfontosabb könyve, amit valaha is olvastam. Olyan dolgok vannak leírva, amiket iskolában kellene tanítani. Már címben felmerülő kérdés és a borító is rendkívül beszédes, valójában tényleg nagyon nehéz megtalálni az utat egy ember szívéhez. Elég csak arra gondolni, hogy hányszor fordul elő az, hogy akaratlanul is megbántjuk azokat, akiket szeretünk, mérgesednek el kapcsolatok. És sajnos én is meg tudom bántani azokat, akiket szeretek, voltak olyan párkapcsolataim, melyek inkább miattam bomlottak fel. És nagyon tud fájni az, ha megbántom azt, akit szeretek.

Szokás mondani, hogy attól fejlődünk, hogy megbánjuk a hibáinkat. Ezt a nézetet én is osztom, én is azt gondolom, hogy az, aki a világ négy égtájára azt harsogja, hogy ő nem bán semmit, ők azok, akik igazán bánják a hibáikat, csak talán még maguknak sem ismerik be. Pedig tényleg a fejlődés lehetőségét vonják meg maguktól. Személy szerint a legnagyobb megbánásaim ahhoz kötődnek, amikor megbántok valakit. Az, hogy hibázok, azzal úgy vagyok, hogy igyekszem úgy lerendezni magamban, hogy átgondolom magamban, hogy miben hibáztam, mit tehetnék másképp és ez általában lassú folyamatokban be is következik. De az szokott fájni, ha a hibáimnak más is a kárvallottja.

A könyv első fele a négy kötődési minta részletes elemzéséről szól. Ezek az alábbiak:

• Szorongó-ambivalens
• Szorongó-elkerülő
• Félelemteli
• Biztonságos

Azt gondolom, hogy nem nehéz belátni, hogy a "biztonságos" kötődési minta ezek közül a legjobb. Nevezhetjük egyfajta végső célként is, ahogy én is tettem. Magamban leginkább a szorongó-ambivalens kötődési minta jeleit ismertem fel a leginkább és egy kötődési teszt (angol nyelvű) is ezt hozta ki eredményül. Nem érintett rosszul, érzékeltem, hogy ez a valóság, nekem inkább egyfajta megkönnyebbülés volt szembesülni vele, mert innen már csak előre lehet lépni. Ahogy olvastam a biztonságos kötődés mikéntjét, úgy érzékeltem, hogy ebből több is igaz rám (amit úgy veszek, hogy már úton vagyok felé), de még mindig jobban tudok stresszelni dolgokon az átlaghoz képest, de annyi fejlődés mindenképp van, hogy könnyebben megnyugtatom magam egy problémás helyzetben. De az út tényleg rendkívül hosszú és göröngyös. De érdemes, mert megadjuk magunknak az esélyt arra, hogy lassú, de folyamatos fejlődéssel jobb és jobb életminőséget éljünk.

Szóval én azt javaslom, hogy olvassa el mindenki ezt a részletes elemzést és ne féljen szembesülni azzal, ha nem abban ismeri fel magát, amit ideálisnak tart, mert onnan már csak egy lépés, hogy - akár segítséggel is - de elinduljunk a fejlődés útján. Tényleg megéri.

Teljes mértékig meggyőzött a könyv arról, hogy a kötődési mintáink az alapjai annak, hogy tényleg jól szeressünk. Bár erről nincs említés, de behoznék ide egy másik listát, méghozzá az 5 szeretetnyelvről:

• Elismerő szavak
• Minőségi idő
• Ajándékozás
• Szívességek
• Testi érintés

Ezek közül az utóbbi időkben kiemelt figyelmet kapott a minőségi idő, mint a legfontosabb szeretetnyelv. És valóban, mert akkor érezzük, hogy igazán figyelnek ránk, hogy fontosak vagyunk a másiknak. De fontos tudni, hogy a minőségi idő is olyan, hogy nem lehet túl sokat adni belőle. Nem várhatjuk el a partnerünktől, hogy folyton ránk figyeljen és minden idejét ránk fordítsa, mert akkor nem marad energiája saját magára. Nem utolsósorban, ha nem hagyjuk a partnerünket levegőhöz jutni, az árulkodik rólunk, mégpedig, hogy dolgunk van magunkkal. Nem is kicsi.

Ez a könyv nemcsak azért nagyon fontos, mert elemzi a négy kötődési stílust, kliensei által példákkal is illusztrálja azok fontosságát, hanem ötleteket, tippeket is ad arra, hogyan fejlesszük magunkat mentálisan. Én konkrétan ebben a könyvben olvastam először úgy arról, hogy miért fontos a meditáció, hogy azt tényleg elhittem. Nem arról van szó, hogy nem vagyok spirituális beállítottságú, de igazán érvényes és tényleg valós érvet nem nagyon olvastam a meditáció és a jóga fontosságáról, csak itt. Minden ilyen valóságtól elrugaszkodott érv a belső hangra és csendre csak eltávolított ezektől. Főleg azért, mert a környezetemben azt láttam, hogy ezeket leginkább azok követik, akik nem megoldani akarják a problémáikat, hanem felületesen kezelni. Több olyan embert is láttam a körömben, akiken azt érzékeltem, hogy legfeljebb imitálják a jól érzik magukat, de nem sugárzott róluk. Tőlük azt a következtetést vontam le, hogy a meditáció, jóga egyfajta menekülés a valóság elől. Legalább akkor jól vannak magukban. De ez nem valódi jóllét, mert utána visszamennek a maguk mindennapi életébe, ott ugyanúgy mennek tovább a dolgok, mintha semmi nem történt volna.

Azt hiszem, a baj forrása ott van, hogy sokat ezeket a spirituális gyakorlatokat egyfajta végső megoldásként űzik, és úgy is kezelik, mint egyfajta megváltás. Lukács Liza volt az első, akitől, ahogy olvastam a meditációról és jógáról, érzékeltem, hogy ez nem végső megoldás, hanem segítség abban, hogy tudjunk fejlődni. Lehet, hogy mástól is olvastam már, de tőle maradt meg igazán az, hogy a meditáció segít a koncentrációban, abban, hogy a gondolataink összeszedettek, rendszerezettek legyenek. Neki köszönhetően gyakorlom és például elalvás előtt tapasztalom azt, hogy még ha rosszabb napom is volt, könnyebben megnyugszok, ezáltal könnyebben elalszok. Illetve zenehallgatás közben (főleg, ha olyan dalt hallgatok, ami nagyon fontos számomra) szoktam hagyni az elmémet, hogy járjon amerre akar. Itt is az utóbbi időkben igyekszem azt csinálni, hogy ne össze-vissza ugráljanak a gondolataim (ahogy ez lenni szokott egyébként), hanem egy adott dolgot, ami épp az eszembe jut, azon végigmenjek. Ez ténylegesen segít a koncentrációban. Az elején nem volt könnyű, de mindig egy kicsivel jobban megy.

És az, hogy ezek így elkezdtek működni nálam, tényleg nem azt jelenti, hogy ezek a végső megoldásokat nyújtanak, hanem segítenek. Hiszen még megvan az, hogy az áltaghoz képest jobban stresszelek nehezebb időszakokban, de ezeket mindig egy kicsivel könnyebben tudom kezelni. Amit még nagyon javasolt Lukács Liza, a testi érintések, az ölelések. Tényleg nagyon fontosak, azon vagyok, hogy ha majd lesz párkapcsolatom, ott a testi érintés is fontos szerepet kapjon.

Külön fejezeteket kapott a szülőkhöz való kötődésünk. Ez azért nagyon fontos téma, mert a szülő az első, akitől látjuk és eltanuljuk a viselkedési mintákat, ezért azok beépülnek a normánkba. Ezeken nem feltétlen szükséges változatni, mert tanulunk jó dolgokat szülőktől, de nagyon nehéz a szülőktől függetlenül szemlélnünk azt, hogy mik azok a belénk épült normák, amikben ténylegesen jól érezzük magunkat és mik azok, amik inkább kényszerek számunkra. Pedig ez a szülőről való érzelmi leválás első lépése. Csak ezt sokan nagyon nehezen teszik meg, mert olyan szinten szeretik a szüleiket, hogy mégis milyen ellentmondani nekik. Pedig felnőttként pont akkor "tisztul meg" a szüleink iránti szeretetünk, ha tőlük függetlenül elemezzük magunkban, hogy mik azok a jó dolgok, amikért hálásak lehetünk nekik és mik azok a rossz dolgok, amiken változtatni akarunk. És aztán, ha változtatunk azokon a dolgokon, amikben rosszul érezzük magunkat, utána megtapasztalhatjuk azt, hogy hatalmunk van a saját életünk felett, ami felszabadító. Ez segít abban, hogy megbocsássunk a szüleinknek minden rosszért, amit kaptunk tőlük, akkor alakul át a kapcsolatunk valódi felnőtt gyerek-szülő kapcsolattá. De ez valóban nagyon lassú és nehéz folyamat, Lukács Liza ezt kiválóan érzékelteti a könyvben.

A könyv hangoskönyv formájában is megjelent és azért is tartottam fontosnak megvenni, hogy anyagi támogatásommal is jelezzem, hogy mennyire fontosnak tartom ezt a könyvet. Hogy ilyen könyvre szükség van. Maga Lukács Liza olvassa fel a könyvet és tényleg hatásos. Egyébként is kellemes hangja van és tőle, mint a szerzőtől kifejezetten hitelesnek hangzik, ahogy felolvassa. Jól átadja a mondandójának jelentősségét, odavonzza magához a figyelmet.

Én őszintén remélem, hogy jelennek még meg ilyen könyvek. Ha több ilyen könyv lenne a könyvesboltok polcain, az jelezné, hogy mennyire fontos a téma és talán több ember kezdi el ténylegesen fejleszteni önmagát. Az a tudás, amit Almási Kitti és Orvos-Tóth Noémi átadnak a könyveikben, nagyon jó irány, hozzájuk csatlakozott Lukács Liza nálam harmadikként, akire ténylegesen érdemes odafigyelni, mert nagyon fontos dolgokat mond. Őszintén remélem, hogy népszerű ez a könyv és általa egy kicsit jobban odafigyelnek magukra az emberek. Akkor egy kicsivel jobb hely lenne ez a világ.

Új könyv egy új szerzőtől

Mérhetetlenül hálás vagyok Almási Kittinek, hogy meghívta Dr. Lukács Lizát a TE döntésed című műsorába a YouTube csatornáján. valószínűleg ő lesz az, akitől szintén fontos útmutatásokat kaphatok az élettel kapcsolatosan. Bár a műsorát nézve még nem figyeltem fel rá ennyire, mert elsősorban az evészavarral foglalkozik. Ami valamilyen szinten ugyan érint engem is, mert hajlamos vagyok a hízásra és arra, hogy “csak úgy” egyek, de ebben mindig volt bennem egyfajta önkontroll, aminek köszönhetően meg tudom állni egy idő után. Ez pedig az a tudat, hogy sokkal rosszabbul érezném magam kövéren, minthogy valamit nem eszek meg, amit az adott pillanatban kívánok. Talán ezért van az, hogy ha van is evészavarom, nem kóros, mert az önkontroll még mindig erősebb.

Ugyanakkor mondott olyan fontos dolgokat az interjúban, amik is elgondolkodtattak. Be is linkelem, érdemes megnézni.

Szóval volt annyira jó ez a beszélgetés, hogy felfigyeljek Dr. Lukács Lizára és a könyveire. Eleinte csak letöltöttem magamnak a könyveit, mintegy ismerkedés gyanánt beleolvasok, elolvasom, és ha lesz annyira jó, hogy megvegyem, akkor majd tavasszal megveszem, ha ismét hazajövök. A “Hogyan szeretsz” című könyvét kezdtem el olvasni és nem jutottam vele messzire, mert már az előszónál után eldöntöttem: Ezt a könyvet MOST veszem meg! Nemcsak a magánkönytáramban van helye az Almási Kitti és Orvos-Tóth Noémi könyvei mellett, hanem úgy éreztem, hogy a magam eszközével, anyagi támogatásával érzékeltetnem kell, hogy ilyen könyvre szükség van. Ennek a könyvnek minél több emberhez el kell jutnia! Már az előszónál is többször meg kellett álljak, mert a mondataival, kérdéseivel egyből záporoztak a fejemben a gondolatok. Azokat fel kellett dolgozzam. Innen tudtam, hogy ez a könyv megszólított és nagyon fontos lesz nekem.

El is mentem értem korán reggel a Tescóba. Azért most, mert ma megyek vissza Hollandiába és hamarosan indulok. De egyszerűen nem mehetek el anélkül, hogy ne legyen meg a könyv és ne olvassam el. Már a borító is rendkívül beszédes, hogy egy labirintus és annak célja a szív. El is kezdtem követni a szememmel, hogy hogy jutok el a külső piros ponttól a szívhez. Két utat próbáltam meg, de egyelőre nem jutottam célba. Ilyen az, amikor egy könyvnek kiváló borítója van. És ahogy visszagondolok az előző kapcsolataimra és hogy miket hibáztam, oda jutottam magamban, hogy a szeretet tényleg egy nagy labirintus. Nagyon nehéz tényleg jól szerezni.

Úgy néz ki, nagyon fáradtan fogok útnak indulni, ugyanis csak 2 órát aludtam az éjjel. De azért, mert annyira erős álmom volt, hogy nemhogy felébredtem belőle, de nem is tudtam visszaaludni. Az a helyzet, hogy ez a párkapcsolat, ami szüneten van / nemrég véget ért, nagyon erősen bennem van még, ugyanis gyakran álmodok vele. Az az érdekes, hogy ezek nem vágyálmok, tehát nem érzelgős vagy szex közben látom magunkat, hanem mintha a jelenlegi állapotában látnám őt. Hogy mit csinál, mi történik vele. Nem akarom nagyon túlmisztifikálni a dolgot és elvinni az egészet “álspirituális” irányba elvinni, (bár lehet, hogy egyszer kiírom magamból, hogy milyen természetfeletti dolgokban hiszek, minek látom az alapját) de a JAM Project: THE JUDGEMENT album dalainak hallgatása közben erősen elgondolkodtam magamban azon, hogy miért kötődök valakihez még mindig ennyire erősen érzelmileg, amikor már sokat tettem magamért. Az zavart az egészben, hogy olyan érzésem volt, mintha hiábavaló lett volna az egész munka, mert nincs semmi fejlődés. Aztán ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, folyamatosan jöttek a gondolatok, oda jutottam magamban, hogy valójában nagyon is van fejlődés, mert legalább az az állapot nincs már meg, hogy teljesen összezuhanok és kilátástalannak, reménytelennek látom a helyzetemet. Tehát úton vagyok.

Meg talán az is jelzi, hogy mennyire foglalkoztat a téma, hogy a legtöbb megválaszolatlan kérdésem ehhez a témához kötődik. Ezek közül amit a legfontosabbnak tartok:

Hol van annak az egyensúlya, hogy valakinek önmagáért kell tenni de ott van a másik?

Sokan dobálóznak azzal, hogy szeresd saját magad, akkor tudnak mások is igazán szeretni. De ennek mikéntjéről igazi útmutatást nem olvastam. Különben vissza tudnám idézni. Nagyjából most kezd bennem összeállni, egyrészt a holland tanulmányoknak köszönhetően, másrészt meg hogy úgy érzem, hogy tényleg úton vagyok, csak idő kell, amíg annak komoly eredménye lesz. Arra már a pszichológusom is felhívta a figyelmet, hogy türelmetlen vagyok magamhoz. És tulajdonképpen igaz.

Nem kéne azzal foglalkoznom, hogy mások mit gondolnak (gondoltak) arról, hogy élem meg a kapcsolatomat, hanem a saját magam módszerével, ritmusával, megélni, végigmenni az úton. Aki jókat mond, arra odafigyelni és elgondolkodni rajta, de tényleg arról van szó, hogy ha én magam nem úgy viselkedek, ahogy a közeg elvárja, akkor sokkal oldottabb tudok lenni. Vagy úgy, ahogy a társadalom normálisnak tartja. Csak járni a magam útját. De ezt a könyvet is azért vettem, mert arra számítok, hogy találok itt is megszívlelendő gondolatokat. Majd megírom, ha elolvastam, hogy mire jutottam vele.

A héten vásárolt könyvek

A héten megvettem Almási Kitti legújabb könyvét, illetve Jakupcsek Gabriella első könyvét is.

Almási Kitti könyvét régóta vártam, elvileg még tavaly jelent volna meg, de többször is csúsztatták a megjelenését. Feltehetően a papírhiány miatt, meg hát a papírárak emelkedése miatt is. És tényleg: Az előző "Ki vagy te?" című könyve 3.499 forint, "a TE döntésed" viszont már 3.990 forint. Nem is ennyiért vettem meg, hanem a Jó ár shop-ról rendeltem meg és mentem érte. Itt még az új könyvek is 31% kedvezménnyel vannak, úgyhogy 2.700 forint volt végül a könyv. Nagyon szeretem Almási Kitti munkásságát és támogatom is, meg tudok róla, olvastam, hogy irgalmatlan a helyzet papír terén, de ha egy mód van rá, szeretnék a pénzemnél maradni.

Egyébként eddig 50 oldalt olvastam el a könyvből, és úgy néz ki, hogy hozza a tőle megszokott színvonalat. Itt is nagyon jó gondolatokat oszt meg, egyetlen dolog nem tetszik: Vannak ismétlések a korábbi könyveiből. Bár az egyiket a jelen könyv témájának kontextusába helyezte át, a másikat mintha egy az egybe áthozta volna. Ez így első blikkre nekem úgy tűnik, hogy bár jó gondolatai vannak, de kezd kifogyni a témákból. Kíváncsi vagyok a későbbiekre, biztos, hogy el fogom olvasni a könyvet.

Jakupcsek Gabriella bizonyos szempontból érdekes eset, mert ő is alapvetően jó dolgokat ír, de neki nincsenek olyan progresszív, magvas gondolatai, mint Almási Kittinek. Talán igazságtalan a párosítás, hiszen Almási Kitti psichológusként más aspektusból szemléli az embereket, a körülötte történő eseményeket, de olvastam korábban "online formában" a Megúszhatatlan című könyvét és már akkor is olyan érzésem volt, hogy nem vizsgálja meg eléggé mélyen a világ dolgait. Meg mintha itt-ott már-már kényszeresen akarja a dolgokat pozitívan látni. Azon gondolkodtam, hogy ő tényleg így szemléli a világot maga körül, vagy csak nem ír meg ténylegesen mindent úgy, ahogy gondolja, és vagy tart némi távolságtartást az olvasóval, vagy félti a műsorvezetői karrierjét. Vagy egy plusz, amire nem gondoltam. Igazából ezt a könyvet a Libri antikváriumából vettem 790 forintért, mert úgy vagyok vele, hogy ennyit megér, mert jó olvasni, amiket ír, és habár nem progresszívek a gondolatai, nem is károsak. Jakupcsek Gabriella esetében el tudom fogadni, hogy van egy rajongótábora, aki tiszteli a munkásságát, mert alapvetően van mit. Jókat mond, jó gondolatai vannak és el tudom fogadni, hogy vannak emberek, akiknek az ő munkássága ideális. Én is úgy fogom olvasni ezt a könyvet, hogy jól jöhet még valamikor.

Egyébként hasonlóképp vagyok Borbás Marcsival is, bár talán az ő munkásságát több kritika éri. Borbás Marcsi is az a fajta személyiség, aki szintén közvetíti valamilyen módon a világot. Ez ugyan többeknek is nem tetszik, de vele is úgy vagyok, hogy nem káros az, amit csinál. Ahogy járja a falvakat, ő nem azt tűzte ki céljául, hogy megmutassa a rögvalóságot, a zsákfalvakkal, azzal, hogy szinte semmi lehetőség nincs ott megélni, illetve a közmédián túl nem nagyon tájékozódnak az emberek. Hanem megmutatja az adott település szokásait, hogy élnek ott az emberek, mit esznek. Én ezt nem tartom problémásnak. Azt már igen, hogy néha olvasom az egy.hu oldalt, és néha már "túl egyszerűnek" tartom mondanivaló terén a cikkeket az oldalon. Mintha 10-es skálán ilyen 3-4-es szintű gondolatokat, bölcsességeket osztana meg, és ennél nem is akar tovább menni. Jakupcsek Gabriella ennél azért érettebb gondolatokat oszt meg, sőt, elárulok valamit: Régi holland irodalmat tanulunk ebben a félévben egyetemen, és már 14-16. században is olyan összetett rálátásuk volt az embereknek a lélek és a világ dolgaira, hogy középkori irodalmat olvasva nem egyszer olyan érzésem van, mintha a 21. század embere újra tanulná azt, amit már a középkorban is tudtak.

Az egyetlen hiányzó Almási Kitti könyv

Múlt vasárnap megvettem az egyetlen még hiányzó Almási Kitti könyvet, a "Bátran élni"-t. Ezt későbbi olvasmány gyanánt vettem meg, most inkább gyűjteménybe, mert van mit olvasni. A tartalmát már ismerem, hiszen megvan hangoskönyv formájában is és már kétszer végig is hallgattam. Ezért most inkább gyűjteménybe van, de később, ha több könyvvel is végzek, jól fog jönni. Akkor egyébként is az lesz, hogy jól fog hatni frissítésként újra elolvasni. Most van mit olvasni. Még a "Lezárás, elengedés, újrakezdés" című könyvével is adós vagyok magamnak, az is félbe van hagyva, de azt a könyvet is szeretném olvasni, ami egyetemen, Holland / Flamand irodalomra fel van adva.

Mindenesetre most már megvan Almási Kitti összes eddig megjelent könyve, ezekről csináltam néhány képet. Először is a Bátran élni a hangoskönyvvel együtt.

És az összes eddigi könyve.

És hamarosan jön az új könyve, "A te döntésed" címmel. És máris elért az első kellemetlen meglepetés, ugyanis eredetileg november 29-én jelent volna meg, de ahogy elnézem, áttették a megjelenést 2022. február 28-ra. Tudok arról, hogy komoly papírhiány van, bizonyos megjelenéseket el kell halasztani és úgy sejtem, hogy itt is ez áll fenn, de igazán szólhattak volna, tekintve, hogy előrendeltem a könyvet. És úgy rendeltem elő, hogy az összes addig összegyűjtött pontomat betettem ebbe a könyvbe, mert úgy voltam vele, hogy így majd könnyen ki tudom fizetni (majdnem 50% mínusz a 20% előrendelési kedvezményen túl), de most az a sok pont úszik valahol a levegőben, és annak ezek szerint majd csak márciusra lesz foganatja. Holnap bemegyek a könyvesboltba és rákérdezek majd. De jó lett volna, hogy ha értesítettek volna.

Új könyv Almási Kittitől

Sikerült megszerezni Almási Kitti (nekem) negyedik könyvét, a Lezárás elengedés újrakezdés címűt. Kicsit nehéz volt, mert a Libri már nem árusítja, így a Bookline-tól rendeltem meg. De múlt hét hétfőn rendeltem meg és csak ma szállították ki. Valószínűleg már ők is nehezen tusták beszerezni. Ez az a könyv, amivel nem nagyon találkozok könyvesboltokban. Ez ugyanis Almási Kittinek az a könyve, amit nem a Kulcslyuk kiadó adott ki, hanem az Atheneum. Látszik is rajta, hogy mennyivel másképp néz ki. A papírborító sokkal vastagabb, van belső füle, illetve a belső papírok vastagabbak, emellett sárgásak, illetve a tördelés is másabb, mint a Kulcslyuk kiadó könyvei. Ez a könyv csak 220 oldalas, de a belső oldalakat elnézve, talán van benne annyi belső tartalom, mint akárcsak a Hűtlenség című könyvben, ami 264 oldalas. Az illata is jellegzetes. Ja igen: Rólam tudni kell, hogy imádom a friss nyomdaillatot. Szeretem megszagolni a belső papírokat. De ez is utal arra, hogy szeretek olvasni.

Részint azért is ezt a könyvet vettem meg következőnek, mert ezt elég nehéz megszerezni (valószínűleg a kiadó nem gondoskodik annyira az utánnyomásról), de sokkal inkább azért, mert ez a könyv pont azt a témát dolgozza fel, amivel sokáig nagyon komoly problémám volt. Problémám most is van vele, de valamivel könnyebben kezelem, amióta rájöttem, hogy miért okoz akkora problémát a másikat elengedni érzelmileg. Ettől a könyvtől pedig újabb útmutatásokat remélek. Gondolkodtam is azon, hogy ez lehetne a Hűtlenség könyv folytatása, hiszen az szokott sok esetben válással végződni. Aztán megmosolyogtam, amikor olvastam a bevezetőben, hogy Almási Kitti maga is a válás utáni következő lépéseként szánta ezt a könyvet.

És már a bevezetőben is fontos gondolatokat fogalmazott meg. Írta, hogy azért foglalkozik újrakezdőkkel, mert az ember első nagy szerelmet sokkal szabadabban, tisztábban éli meg. Aki már túl van néhány kapcsolaton, az másképp fog bele egy újabba. Ezt én magam is alá tudom támasztani. Nyitott vagyok arra, hogy ismerkedjek, ki tudja, melyikből lesz kapcsolat, de ahogy Almási Kitti fogalmazott, már "fel vagyok páncélozva". És így más... Valamennyivel jobb, mert nem sérülök annyira, ha mégsem sikerül, ugyanakkor hiányzik az a "gyermeki" szerelem, amikor tényleg őrülten bele tudok szeretni a másikba. Rájöttem magamban arra, hogy miért élem meg annyira intenzíven a szerelmet, talán ez is visszafogja. Most azt érzem, hogy az az intenzitás későbbre marad, amikor biztossá válik a kapcsolat, és érzem, hogy meglelhetem az érzelmi biztonságot abban a szerelemben. Ez így lenne jó megoldás, mert ez segít abban, hogy ne menjek bele annyira érzelmileg egy olyan szerelembe, ami egyoldalú marad, így könnyebben ki tudok jönni belőle.

De kíváncsi vagyok, hogy mikről fog még írni Almási Kitti. Azt tippelem, hogy fog ismételni a Hűtlenségből, mert mégiscsak sok esetben abból lépnek tovább a felek és sok esetben ugyanazok a problémák, elakadások lépnek fel, csak ott más színezetet kapnak. És az az igazság, hogy azáltal, hogy Almási Kitti már a bevezetőben megemlítette, hogy valamennyire védjük magunkat egy új kapcsolatban, így felderengett bennem egy kis remény arra nézve, hogy arra is útmutatást fog adni, milyen módon adhatjuk meg a bizalmat a többedik kialakuló kapcsolatra és akár megélni ugyanazt a szerelmet, mint régen. De ehhez biztos kell az is, hogy ha nem sikerül, könnyebben el tudjam engedni a másik felet, különben megint nagyon fogok sérülni.

Úgyhogy ezzel a könyvvel kapcsolatosan is vannak várakozásaim. Bár ennek a könyvnek egy kicsivel alacsonyabb az átlagértékelése a moly.hu-n (86%), mint a Hűtlenségnek (95%), ahogy olvastam, többen túl egyszerűnek vélik a könyvben szereplő javaslatokat, tippeket. Ebből arra következtetek, hogy Almási Kitti nem elemzi a párkapcsolat kudarcának okát. Most első körben azt mondom, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, meg vannak túlérzékeny emberek, de azt gyorsan hozzáteszem, hogy ennek tényleg nagyon komoly hátsó oka lehet és ezt felderíteni nagyon komoly munka. Úgyhogy tényleg nem egyszerű, de az is igaz, hogy Almási Kitti annyira mélyen nem szokta elemezni a lelki problémák okát, hogy mondjuk transzgenerációs terápiát alkalmazna. Írta is, hogy azt ritkán alkalmazza. Kíváncsi leszek, hogy miket fogok olvasni. Fogok olvasni véleményeket a könyvről, de azon leszek, hogy saját véleményem legyen.

Almási Kitti könyve elolvasva

A hét elején a végére értem Almási Kitti: Hűtlenség című könyvének. El is gondolkodtam azon, hogy olvastam-e valaha is ennél jobb könyvet. Rosszabb esetben is ott van minden idők legjobb olvasmányai között. Almási Kitti ugyanis sok szemszögből körbejárja a hűtlenség okát és annak mögöttes tényezőit, és részletesen kifejti azok lehetséges okait. Nem mond senki felett ítéletet és nem moralizál, ami azért nagyon jó, mert így az olvasó egyrészt saját értékrendje szerint döntheti el, hogy melyik elfogadható számára, másrészt, aki kellőképp nyitott, az sokkal elfogadóbb lehet.

Ugyanis ahogy Almási Kitti megírta ezt a könyvet, az végtelen nagy nyitottságról és elfogadásról tanúskodik, aki tényleg azon van, hogy megértse, hogy miért dönt valaki a megcsalás mellett bizonyos esetekben. Teljesen érvényes okokat ír le, pont olyanokat, amik miatt egyre többen döntenek a nyílt- vagy poliamor párkapcsolat mellett. Pont ezért gondolom, hogy nagy szükség volt erre a könyvre, mert a szexuális forradalom sok fogalmat átírt. Például a hűség: Azt gondolom, hogy hibás onnan elindítani a diskurzust, hogy a hűség fogalma leértékelődött. Inkább átértékelődött. Szabadabb kontextust kapott, a nyílt párkapcsolatban élők azt mondják, hogy el lehet úgy is köteleződni, hogy alkalmanként másokkal folytatnak viszonyt. Találkoztam egyébként én is olyan emberrel, akik hasonló kapcsolatban él, megkérdeztem, hogy ez miért jó neki? Ő ezt úgy definiálta, hogy vannak barátok, akikkel sportolni jó együtt, vannak, akikkel utazni, vannak, akikkel nagyon jókat lehet beszélgetni a filmekről. A nyílt kapcsolat is valami hasonló, mindenkivel más jó. Ennek azért lehet érvénye, mert ha például a párunk valamit nem szeret a szexben, de nekünk meg nagyon jól esik, az adott esetben hiányként jelenhet meg az életünkben. És vannak olyanok, akik ezt egy külső partnerrel oldják meg, de úgy, hogy kölcsönösen tudnak egymásról. Ha ez működik, miért is ne?

Habár Almási Kitti nem moralizál, azért érzékelhetően a párkapcsolat mellé teszi le a voksát, ezt nem is titkolja a könyvben. Van egy mondat a 227. oldalon, ami nagyon megmaradt bennem:

A párkapcsolati intimitás nem három emberről szól, már csak azért sem, mert három ember egyszerre nem tud egymás szemébe nézni.

Gyakorlatilag ezzel minden kérdésemre választ adott. Ugyanis amikor elkezdtem olvasni a könyvet, írtam, hogy miket remélek a könyvtől és milyen kérdéseim vannak. Természetesen a könyv egyéb fejezetei is segítettek tisztábban látni. Azt írja például Almási Kitti, hogy nem látott még olyat, hogy nyílt kapcsolat hosszútávon is működött volna. Tényleg nagyon nehéz, azt nem is elemzi tovább, hogy azért nem működik egy nyílt kapcsolat hosszútávon nagyon sok esetben, mert bármilyen olyan kapcsolat, amiben 2-nél több ember van, nagyon komoly érzelmi érettséget igényel. Erről több cikket is olvastam a neten néhány éve, amikor nagyon komolyan érdekelt a poliamor kapcsolat. Mindegyikben kivétel nélkül azt írták, hogy egy ilyen kapcsolat fenntartásához nagyon komoly érzelmi érettség szükséges, mert a résztvevőknek (mégsem párkapcsolatról van szó) sokkal nagyobb szabadságot kell megadni egymásnak, nagyon fontos a függetlenség. Egy ilyen kapcsolatban valójában nagyon nehéz benne lenni, nem is ajánlható mindenkinek. Amikor elolvastam ezeket a cikkeket, az volt a konklúzióm, hogy erre még nem vagyok felkészült. De a függetlenség megadása a másiknak nagyon imponált, mert már akkor is világos volt számomra, hogy ez az érzelmi érettség egyik alapja. És amikor elolvastam ezeket a cikkeket, úgy voltam vele, hogy az lesz egy komoly fejlődés a részemről, ha tudnék ilyen kapcsolatban élni. Ma már inkább azt gondolom, hogy abban van az igazi érzelmi fejlettség, ha megtanulunk egészségesen elköteleződni egy ember mellett. Ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy megadni a neki szükséges szabadságot, függetlenséget, ugyanakkor kitartani mellette, mindent megbeszélni vele és nem szegni meg az ígéretünket. Vegyük például a szex dolgát és az ebből fakadó hiányt. Ez is olyan dolog, hogy meg lehet beszélni adott esetben akár kompromisszumra is jutni. Hátha bizonyos időközönként mégis hajlandó azt megtenni.

Tehát Almási Kitti erősen a monogámia felé vitt el. Főleg a gyerekkel tudott meggyőzni. Sejtettem is, de Almási Kitti megerősítette, hogy akár egy nyílt kapcsolat, akár egy megcsalás erősen ki tudja húzni a gyerek lába alól a talajt érzelmileg, hiszen az az erős családi közeg, mely szeretetet és biztonságot nyújt, hirtelen megroppan és annak komoly következményei lehetnek. Hiszen a legerősebb kötelék, a család instabillá válik az életében, akkor miért bízna később a párjában, akivel a majdani családot alkotná? Tehát kötődési és elköteleződési problémákat okozhat. Ha majd lesz gyerekem, az ő egészséges érzelmi fejlődése lesz az első. Mert ő is részese a világnak és azt gondolom, hogy a szülő elsődleges felelőssége, hogy milyen embert "ad át" a világnak, hiszen a maga erejével és lehetőségeivel ő is alakítani fogja a világot.

Mindenképp az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam. De leginkább az utolsó fejezet tetszett, ahol megírta, hogy mi volt az a történet, ami végül a könyv megírására inspirálta Almási Kittit. Egy 85 éves hölgy történetét mesélte el, ott is jelen volt a megcsalás, de annyira szép vége lett az egésznek, hogy teljesen elérzékenyültem tőle. Ha százalékosan kellene értékelnem a könyvet, akkor 95%. Azt az egyet hiányolom, hogy azt nem elemezte, hogy nyílt kapcsolat miért nem működhet hosszútávon, de ezt leszámítva sok szemszögből nagyon részletesen elemzi a hűtlenség okait. Teszi mindezt úgy, hogy bár kifejti az álláspontját, de az attól eltérőket is részletesen elemzi és nem moralizál. Ettől nagyon értékes ez a könyv. Almási Kittitől még két könyvet nem olvastam el: A Lezárás, elengedés, újrakezdés illetve a Bátran élni. Mindenképp sort fogok keríteni rá, mert nagyon sokat tanultam eddig is tőle, és biztos vagyok, hogy ebben a két könyvben sem fogok csalódni.

Almási Kitti könyve a hűtlenségről

Nemrég olvastam el Almási Kitti legújabb könyvét a Ki vagy te? címűt. Kiváló könyv, sokkal jobb, mint az irigységről szóló könyve, mert részletesebb és tényleg sok aspektusból érinti önmagunk felvállalásának kérdését, és a végén még néhány hasznos, bárki által kipróbálható tippet is ad. Azon meg kifejezetten meglepődtem, hogy Almási Kitti is érintette az imaginációt, amit Orvos-Tóth Noémi könyvében olvastam. Egészen pontosan az utolsó két oldalon van róla szó. Egyébként ebben a könyvben is sok jó dolgot ír, egyetlen dologban szállnék vele vitába, hogy mit érdemes, mit nem érdemes elmondani közeli ismerősöknek, partnerünknek. Én személy szerint inkább a nyílt kimondás híve vagyok, legfeljebb azt érdemes megválogatni, hogy mikor mondunk el dolgokat a másiknak. Mikor megfelelő mértékű az ismertségünk, mikor látom rajta azt, hogy eléggé felkészült arra, hogy megtudjon bizonyos információkat. Azért vagyok inkább a nyílt kimondás mellett, mert azt gondolom, hogy az a két ember közötti bizalmi kapcsolatot erősíti, másfelől meg mikor kezdődik az, hogy a titkok inkább problémát okoznak egy kapcsolatban, szélsőségesebb esetben megnyomorítja azt. Szerintem a megfelelő időben és alkalmat kiválasztva bármit el lehet mondani annak, akit igazán közel érzünk magunkhoz. Erről szívesen elbeszélgetnék Almási Kittivel. Az biztos, hogy nem jó az, ha mindent az elején számolatlanul zúdítunk a másik nyakába. Máskülönben meg kiváló könyvről van szó, jó szívvel tudom ajánlani, mert annyi aspektusból érinti azt, hogy mennyi minden gátol minket abban, hogy egy adott helyzetben önmagunk legyünk, hogy azt gondolom, hogy nagyon sokan megtalálják ezzel a könyvvel a számításukat.

Nagyon kevesen vannak, akik ekkora hitelességgel és empátiával szólnak emberekhez, ezért Almási Kittinek feltétlen bizalmat szavazok az élet nagy kérdéseiben. Az ő véleményére mindig adok. Ha pedig valahol nem értek vele egyet (ahogy fentebb is vázoltam), az elkönyvelhető személyes véleménybeli különbségnek. Ez pedig kifejezetten előny, hiszen igyekszek autonóm személy lenni, akinek saját véleménye van. Természetesen meghallgatom a másikat, sőt azt tapasztalom, hogy nagyon jók szoktak lenni az olyan beszélgetések, ahol egymást tiszteletben tartva ütköztetjük a véleményünket, vitatjuk meg az álláspontunkat. Egyrészt azáltal, hogy a másik fél tiszteletben tartja a véleményemet, kivívja a megbecsülésemet és ez vica-versa is megtörténik, másrészt ilyenkor nagyon izgalmas történeteket ismerek meg. Egy ideje úgy vagyok az emberekkel, hogy az életük, a véleményük, a nézőpontjuk egy könyv, egy történet, és akik szimpatikussá válnak, azoknak a "könyvét" nagyon szívesen olvasom.

Említettem korábban, hogy Almási Kittitől a Hűtlenség című könyv az, ami nagyon érdekel. Úgyhogy a legújabb könyve után most az elsőt kezdem el olvasni. Elemeztem már korábban, hogy miért érdekel annyira ez a könyv, most részletesen írnék erről.

Ahogy írtam már korábban, kifejezetten szabad gondolkodású vagyok szexualitás terén, de úgy érzem ennek "gyakorlati" alkalmazására csak most kezdek megérni. És azért még csak kezdek, mert még vannak bennem kérdések, amiket úgy érzem, hogy fontos magamban tisztázni. Az első és legfontosabb:

Meddig számít a szexualitás szabad megélése az 1968-as szexuális forradalom (egyébként üdvözítő) következményének és mikortól számít az elköteleződés hiányának? Esetleg más lelki probléma áll a hátterében?

Úgy érzem, hogy még ha Almási Kitti nem is fog ebben a könyvben feltétlen egzakt választ adni a kérdésre, de mindenképpen lesznek olyan gondolatai, amik továbbgondolkodásra fognak sarkallni. Hogy miért mennék abba bele, hogy párkapcsolat mellett mással is létesítsek szexuális kapcsolatot (természetesen közös megegyezéssel) arra három fő okot tudnék mondani:

1. Annak ellenére, hogy egyébként nagyon szerelmes tudok lenni, az nem jelenti azt, hogy másra rá se nézek, nem tartanám esetleg kívánatosnak. Volt erre példa nálam nem is egyszer.
2. Ha egy kapcsolat hosszútávú, akár életünk végéig kitartunk egymás mellett, akkor óhatatlanul is előfordulhat, hogy egy idő után nem tartjuk más egymást annyira érdekesnek, akár meg is unhatjuk egymást. Ilyenkor persze megtörténhet, hogy a páros érdekessé teszi egymásnak az együttlétet, de izgalmasnak tartom az érzelmek újra megélését egy harmadikkal is, ha erre kölcsönös igény van.
3. Előfordulhat, hogy olyan partnerem lesz, aki például a szexben valami olyan dolgot nem szeret csinálni, ami nekem örömöt okoz. Ez hiányként jelenhet meg, és ugyan nagyon üdvös gondolat arra fókuszálni arra, ami van, mindenképp előre viszi a kapcsolatot, de ha annak ellenére, hogy örömöt okoz az, ami van, nem "szublimálja el" teljesen azt, ami hiányzik, az örök igényként ott marad.

Azt viszont nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ha bele is megyek egy ilyen kapcsolatba, azt csakis úgy, hogy már elején tisztázom a partneremmel, hogy nálam ez várható, Egyrészt, hogy tudja, mire számítson, másrészt eldöntheti, hogy belemegy-e ebbe vagy sem. Nálam ugyanis nem önmagában a félrelépés számít megcsalásnak, hanem az, ha érzelmei hevében mondogatja nekem, hogy csakis én számítok neki és senki más, ennek ellenére létesít mással szexuális kapcsolatot egy idő után. Egyszerűen azért, mert megszegte az ígéretét, felrúgta a kettőnk közötti szövetséget. Másrészt nem közölte magáról előre, hogy ő maga ilyen, így nem adott nekem lehetőséget arra, hogy én magam döntsem el, hogy akarok-e ilyen kapcsolatban részt venni vagy sem.

Viszont a fentebb írt kérdés mellett két olyan dolog van, ami miatt kételkedek abban, hogy belemennék-e egy ilyen kapcsolatba.

1. Ha hagyom is a partneremet, hogy mással is legyen együtt, mi van akkor, ha a másikkal sokkal jobb, mint velem, olyannyira, hogy onnantól kezdve végleg vele akar maradni? Erre még úgy érzem, hogy nem vagyok felkészülve. Ebben ugyan megjelenhet a birtoklási igény, de ez nem feltétlen ördögtől való dolog, hiszen előfordulhat főleg gyerekeknél, hogy valamire sokáig rá se néztek, és ahogy más igényt tartana rá, hirtelen rájönnek, hogy az mennyire értékes és azt meg akarja tartani. Ezért is van az, hogy a szerelem bizonyos krízishelyzetekben, amikor felmerül annak a lehetősége, hogy elveszíthetjük egymást, nagyon megerősödik. Ezt én magam is megéltem. A másik meg az, hogy mennyire szól ez az elköteleződés hiányáról? Egyébként lazán lehet érvelni a kapcsolat megszakítása ellen úgy, hogy a másikat azért tartja érdekesebbnek, mint engem, mert az új számára, ezért több izgalmat tartogat. Azt gondolom, hogy ezt nagyon fontos alaposan megbeszélni a partnerünkkel és nem kész tények elé állítani, mielőtt végső döntést hozunk.
2. Mennyire etikus ilyen életet gyerek mellett élni? Az kétségtelen tény, hogy egy gyerek sokkal egyszerűbb gondolkodású, ezáltal sokkal inkább elfogadó, de részint amiatt is, mert nincs saját értékrendje, ezért egy gyerek bármit jónak tarthat. Az értékrendje fokozatosan alakul ki a szülei és az őt körülvevő közösségek által. Így ugyan előfordul, hogy ez lesz a gyerek számára normális és elfogadóbb lesz, de mi van akkor, ha valójában megzavarodik attól, hogy nem látja a szülei kötelékét annyira stabilnak, mert vagy az egyik szülő van egy harmadik egyénnel, vagy a másik? Ezáltal úgy érezheti a gyerek, hogy a szülei nem nyújtanak neki védelmező, biztonságos és erős közeget, ami szükséges a fejlődéséhez. Egy biztos: Ha gyerekről van szó, szeretet mindenek felett és nagyon fontos, érzelmileg stabil és egészséges felnőtt legyen.

Úgyhogy igazából ez nagyon bonyolult kérdés, ezért is írtam azt, hogy kezdek rá érni. Sok még a kétely, amit úgy érzem, hogy fontos tisztázni, hogy ha bele is megyek egy ilyen kapcsolatba, ott már ne legyenek kérdések. És határozottan azt gondolom, hogy Almási Kitti könyve jó alapot fog adni arra, hogy néhány kérdés tisztázva legyen.

Almási Kitti könyve az irigységről

A múlt héten vettem meg Almási Kitti Irigységről szóló könyvét és ma értem a végére. Azért is voltam kíváncsi erre a könyvre, mert nem emlékszem arra, hogy van még egy könyv (magyarul szinte biztos, hogy nincs...) mely külön szólna az irigységről. Pedig nagyon fontos téma, csak hát tabutéma, így nagyon kevesen beszélnek róla nyíltan. Vagy ha beszélnek róla, azt csakis és kizárólag negatív fennhangon, mintegy elítélő stílusban. Csak mivel ennyire szégyenletes, ezért az ember előszeretettel mutogat a másikra, de hogy saját magáról beismerje, hogy irigy, vagy hogy hajlamos rá, az nagyon nem megy. Hiszen akkor nemcsak azt ismerné be, hogy a vetélytársával szemben valamiben alulmaradt, de emellett még rendelkezik egy, a társadalom által egy emberként elítélt tulajdonsággal.

És a könyvben ezt részletesen ki is elemzi Almási Kitti, hogy miért is van rossz helyzetben az, aki irigy a másikra. És mindenképp hasznos és formabontó a könyv, hogy egy olyan témát dolgoz fel, amiről tényleg nagyon kevés érdemleges információ lelhető fel. Nagyon jó, hogy már az elején különbséget tesz a féltékenység és az irigység között, ezáltal segít jobban körülhatárolni, hogy pontosan miről is lesz szó. Hiszen pont azért, mert az irigységnek alig van szakirodalma, sokan keverik más érzésekkel és nem tudják, hogy mikor is éreznek irigységet valójában. És nagyon sok, a hétköznapokból vett példát vesz górcső alá és elemez Almási Kitti, ezért nagyon jól meg lehet érteni az irigység jelenségét.

Viszont a könyv nem mondható kiválónak. Méghozzá azért nem, mert nem részletezi az irigység okát és gyökerét kellő részletességgel. Az elején ír arról, hogy az ősi időkben miként jelent meg és milyen hatással volt a különböző törzsekre, ami ugyan jó alapot ad, de ezt néhány példa részletesebb elemzésénél jól jött volna, ha annak is elemzi a gyökerét. Több esetnél is volt, hogy ott sorakoztak a fejemben, hogy mik lehettek ennek az okai, de ezek legtöbb esetben kimaradtak, vagy nem voltak elég részletesek. Mondjuk amennyire eddig megfigyeltem Almási Kitti munkásságát, az jött le, hogy ő nem feltétlen annak a specialistája, hogy egy-egy jelenséget nagyon mélyen elemezzen. Elmond egy jelenséget annyira, amennyire a hétköznapi embert érinti és abből az aspektusból elemzi, és abból indít el egy kvázi beszélgetést. Mert azért szeretem nagyon Almási Kittit, mert hihetetlenül közvetlen és kellemes a stílusa, mindezek mellett nagyon jó rálátása a dolgokra is. Csak szerintem ezt a témát mélyebben kellett volna elemeznie. Amit még hiányolok, hogy esetleges megoldásokból is nagyon kevés van a könyvben. Hogyan kezeljük a saját irigységünket, mások irigységét, hogyan lendüljünk túl rajta?

Úgyhogy rövid ez a könyv, de sajnos azért, mert hiányos. De szeretném az összes könyvét elolvasni. A következő, ami nagyon érdekel, az a Hűtlenség. Méghozzá azért bár ugyan megvan a saját magam elmélete arról, hogy mi számít megcsalásnak, de szívesen "meghallgatnám" egy általam nagyra tartott szakember véleményét a témáról, hátha formálja is.

Néhány mostanság olvasott könyv

Néhány napja befejeztem Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyvét. És hát azt kell mondjam, hogy nagy szükségem volt erre a könyvre, de minden szempontból. Egyrészt szükségem volt egy innovatív pszichológiai könyvre. Egy olyanra, amit eddig nem olvastam, így az újdonság erejével is hat rám, nemcsak a belső tartalma miatt. Ettől a könyvtől ezt maximálisan megkaptam. Sokat tanultam tőleg és sokat segített abban, hogy jobban megértsem magam. Nem is tudom, hogy létezik-e magyar nyelven még egy olyan könyv, amelyik ennyire a transzgenerációs szemléletre fókuszál. Ha nem, akkor komoly hiányt tölt be ez a könyv, amiről azt gondolom, hogy minél több emberhez el kell jutnia, mert nagyon jó útmutatást ad a saját elakadásaink okának megértésére.

Egyedül annyi, hogy a címekből arra következtettem magamban, hogy ír még a szerző néhány otthon, magunkban is alkalmazható terápiát, ami segíthet, de ez elmaradt. Azt persze, nem vártam, hogy komplett gyógymódot ír le, mert arra azért a könyv terjedelme nem ad lehetőséget, másrészt mindenki problémája egyedi, ezért mindenkin másképp kell alkalmazni a különböző terápiákat, harmadrészt meg kiürülnének a rendelők, ha mindenkihez eljutna és akkor miből élnének a pszichológusok?

De önmagában az nagyon jó terápiás módszer volt olvasni a különböző példákat, történeteket, amivel Orvos-Tóth Noémi illusztrálta a mondandóját. Azokat a saját példámra vonatkoztatni, így is volt egy-két olyan dolog, amibe megrázó volt belegondolni. És attól, hogy befejeztem a könyvet, nem szakítottam meg vele a "kapcsolatot", mert most hangoskönyv formájában hallgatom. Maga a pszichológus előadásában hallgatható és így is nagyon jó, mert nagyon kellemes hangja van és hatásos az előadása.

Mindenesetre könyvekkel haladok tovább, mert most Almási Kitti: Ki vagy te? című könyvét olvasom tovább. Ezt elkezdtem olvasni akkor, amikor megvettem, de kb. a 100. oldalnál félbehagytam. Most jól jön, mert kiváló kiegészítése Orvos-Tóth Noémi könyvének. Almási Kitti munkásságát egyébként élénk érdeklődéssel követem, a YouTube-on is meg szoktam nézni az éppen aktuálisan kitett videóit. Őt azért szeretem és azért ajánlom jó szívvel, mert nagyon jó gondolatai vannak egy adott témával kapcsolatban. Főleg az tetszik, hogy nemcsak napjaink emberét foglalkoztató témákkal foglalkozni, hanem szokott hozzászólásokra is reagálni egy-egy videó keretében. Főleg kritikákra reagál, amiket szokott kapni, ezekre is nagyon jókat szokott mondani. Nagyon tetszik, hogy érzékelhetően teljes mértékig tiszteletben tartja és jogosnak gondolja a negatív észrevételeket és ezekre nagyon jó reakciókat ad.

Egyelőre ez az egyetlen könyv, ami megvan tőle, de tervezem a többit is beszerezni. Emellett a videói, Facebook postjai alapján tudom nagyjából megítélni, hogy ő melyik oldaláról érinti az emberi lélek dolgait. Ő nem megy vissza generációkig, hogy szemügyre vegye az emberi viselkedés rejtett okait, kifejezetten a mi életünkben, gyerekkorunkból keresi a baj forrását, illetve ha visszamegy a szülőkig, akkor csak addig, amíg mi megszülettünk. Tehát máshonnan szemléli a dolgokat, de nagyon innovatív és progresszív a mondanivalója, nagyon értékesnek tartom a munkásságát.

Aztán van itt két könyv, ami egyelőre úgy néz ki, hogy inkább csak kiegészítésnek lesz meg. Habár nem írok manapság a röplabdáról, de azért érdekel. Sokáig szemeztem a könyvvel, de azért csak most vettem meg, mert a Libriben az utolsó darabokat árusították ki 50% kedvezménnyel. Így tudtam annyiért megvenni, amennyiért nekem megéri. Sajnos a baj az, hogy még így is drága volt, ugyanis ahogy írva van a bal alsó sarokban: tanároknak, edzőknek, versenyzőknek ajánlott és nincs ott, hogy kezdőknek. És tényleg nem ajánlható kezdőknek, ugyanis a magyarázatok többségében nehezen érhetők és az is furcsa, hogy az ábrákat is piktogramokkal oldották meg és abból is elég nehezen vehető ki, hogy egyes gyakorlatokat pontosan hogyan is kell kivitelezni. Úgyhogy tényleg nem kezdőknek készült a könyv, ami azért baj, mert a röplabda annyira nem elterjedt sportág és hirtelen nem is tudok más kézikönyvet, ami segíthetne elsajátítani az alapokat.

Ezt meg arra az esetre, ha eljutnék egyszer Horvátországba. Mivel szeretek nyelveket tanulni ezért szívesen megtisztelném a horvátokat azzal, hogy az anyanyelvükön beszélek hozzájuk, ha majd ott fogok nyaralni. Egyébként valahányszor szláv nyelvet olvasok, mindig elgondolkodok azon, hogy lehet az, hogy a magyar az egyedüli olyan nyelv, amelyik egyik másik nyelvhez sem hasonlít. Úgy érzem, hogy sokkal jobb lenne, ha valamelyik szláv nyelv lenne az anyanyelvem, mert azzal már lenne belépőm a többi szláv nyelvhez és mivel annyira nem egyedi, ezért a többi nyelvet is könnyebb megtanulni. Mindenesetre nem ebből a kis könyvecskéből érdemes elkezdeni a horvát nyelv megtanulását, mivel ebben kész mondatok vannak mindenféle nyelvtani magyarázatok nélkül, ezért érdemes egy nyelvkönyvet keresni. De ez kiegészítésként, 275 forintért miért is ne?