Régi találkozó új köntösben

Ezt a hétvégét a Budapesten töltöttem, október 24-én találkozó volt. De már 23-án mentem, mert volt egy régi álmom, hogy szeretném megint négyesben játszani, csak egyszer az életemben Mario Kart 64-et. Na jó, ez így lehet, hogy erős, de tény, hogy annyi szép emlék köt ehhez a játékhoz multiplayer módhoz meg pláne, hogy csak egyszer átélhessem, perpillanat ez volt minden vágyam. Nos, október 23-án megvalósult. Gábornál voltunk, ott volt még Csabi, valamint Young Link. Nem hittem volna, hogy ennyire szórakoztató lesz. Ennyit nevettünk a játék hibáin, de rettenetesen élveztük. Hát igen, tagadhatatlan tény, hogy a játéknak mai szemmel égbekiáltó hibái vannak, ami (ha hiszitek, ha nem) akkori szemmel nem tűnt fel senkinek, mert ez még kiforratlan volt. Ilyen például a játék sebességének váltakozása. Több játékos módban még nem tudták jól megcsinálni, hogy mindig ugyanabban a sebességben menjen a játék. Gondolok itt arra, hogy például a Rainbow Roadban ahol kevés a megjelenítendő grafikai elem, túlzottan gyors volt. Hisz ezen a pályán csak a fekete messzeség volt, egy pár csillag, és maga a pálya, ami váltakozó színű volt, nevéhez hűen. De van ellenpélda is, pl. DK's Jungle Parkway, akkor rengeteg minden van a pályán. Megy a hajó, a sok fa, erdő, meg hasonlók, itt kicsit lassabban ment minden, kvázi laggolt a pálya. De csak ilyen másodperc töredékeire kell gondolni, annyira nem zavaró, csak észrevehető. Még ami hiba (mai szemmel), az irányítás kicsit nehéz. Amikor falnak ütközünk, csak úgy lehet könnyen rátérni az útra, ha az R-gomb használatával ugrálunk. A harmadik hiba (ami csak nekem tűnt fel, és erről írtam is korábban), hogy a gépi játékosok, ha elsők vagyunk, akkor ha gombát kapunk (márpedig itt elsőként is lehet gombát kapni) és előnyt szerzünk, akkor 5-10 másodperc múlva visszatér a gépi ellenfél. Ez 4 játékos módban természetesen irreleváns. De az első két hibán megmosolyogtuk magunkat. Nem szép ilyen szituációban, több, mint 10 év előnnyel kijelenteni, de 12 vs. meccsből 10-et én nyertem. ^^ Másnak is hagytam esélyt. ^^' De a Csabinál mutatkozott meg igazán, hogy nem kanyarodik a Mario Kart 64. Szerintem csak neki volt szokatlan az N64 controller, mert mindenkinek ment rendesen. Meg úgy összességében nagyon élveztük. Utána volt Mario Party 7 GC-n. Végre megláthattam. Nem rossz. Csak hát az extrák mennyisége az előzőkhöz képest... ismerjük a történetet. De egész hangulatos volt. Csak azzal vertem ki a többieknél a biztosítékot, hogy mindig elnyomtam a minijáték-ismertetőt. De szerintem jogos. Utálom a gyakorló-módot. Annyira egyszerű a minijátékok irányítása, hogy seperc alatt meg lehet tanulni. A kvázi követelmény is egyszerű. De jót szórakoztunk. De még mindig a 2. rész a legjobb.

És akkor a találkozó szombaton. Szép volt, jó volt, de volt jobb is. Azért írtam, hogy új köntösben, mert új BigN fórum van: http://newbign.forumx.hu A történet röviden annyi, hogy már 1 éve gyűrűzött az, hogy egyre többen értettek egyet az adminisztrátorral, és szeptember végén betelt a pohár, és elhatároztuk, hogy újra megcsináljuk a BigN fórumot. Éldegél. Ajánlom mindenki figyelmébe, szerintem jó kis hely lett, már toboroztam embereket. A régi BigN fórum, meg ahogy én tudom, már csak 1 ember használja az adminon kívül... Tehát ennyi. A kilencedik, vagy akinek úgy tetszik 1. új BigN találkozón kb. 10-12-en voltunk. A Mario Kart DS buli csak félig jött össze. Ami pozitív értelemben meglepetés volt, hogy össze tudtam hozni egy Tetris DS meccset. 9-en gyűltünk össze (10-en lehet max. játszani offline multiban) egész hangulatos volt. A Zeldás küldetéses extrém nehéz multiban. Olyanokat adott, hogy azt 8-an rábíztuk a Tetris-mesterre, Gáborra, csinálja meg. Meg is csinálta, nehézkesen. pl. ilyen volt, hogy L alakkal kell 3 sort egyszerre kilőni. Vagy úgy kell 2 sort kilőni, hogy közötte kihagyunk 2 sort. Meg ilyenek. De jó volt az egész. Ja igen: És az Árkád étkezőjét kijelentem vagyontárgyak terén különösen veszélyeztett helynek. Tavaly Young Linknek veszett el majdnem a Final Fantasy IV DS játéka, nagy nehezen előkerült. Most meg nekem kelt lába 1 GBA és 1 DS játéknak: WarioWare Inc., és Pokémon Mystery Dungeon: Explorers of Darkness. Az a WarioWare, amire évek óta vágytam! T_T Ha esetleg az ottlevők között valakinek a cucca közé keveredett, könyörgöm, juttassa vissza hozzám. De ez komolyan hihetetlen. 3 éve járok Pestre, eddig mindig 100%-osan tértem haza vagyontárgyak terén, most, pont most, amikor a véletlenre bízom, hogy úgysem vész el semmi... Most járom meg. És egy játékkal, Isten mentsen, egyből kettővel. T_T

Phantom Hourglass multiban

Most nézem, hogy ebben a hónapban még csak egy postot írtam? T_T Hát mi van velem? Nem játszok manapság, vagy nem Zeldával. Mostanság a Final Fantasy IV-gyel játszok GBA-n. De most csütörtökön volt alkalmam kipróbálni a Phantom Hourglasst Single Card multiplayerben. Nagyon aranyos ^^' Az a lényege, hogy ketten vagyunk, az egyik Linket irányítja, másik az őrt. Linknek az a feladata, hogy a pályán elterülő háromszöget elhelyezze a megfelelő helyre. Természetesen ugyanúgy Cielával irányítjuk. Az őrt meg úgy lehet irányítani, hogy az érintőképernyőn megrajzoljuk az útvonalat, és ő arra megy. Az egésznek az a hátulütője, hogy nem lehet változtatni az útvonalon. Az őr végig azon az úton megy. És ha végigmegyünk, akkor lehet új útvonalat rajzolni. A cél természetesen elkapni Linket. Természetesen Linknek ekkor is vannak védelmi része, amibe bemenve az őr nem látja. Ami Linknek nehézség, az az, hogy csak akkor látja az őrt, amikor kezében van a háromszög. És a szerepek cserélődnek. Tehát, ha Link vagyok, és elkaptak, akkor én leszek az őr.

Annak ellenére, hogy milyen ügyetlenül játszottam, többzör is elkapott az őr, és őrként sem voltam valami ügyes, mégis én nyertem 31-21 arányban. Pontokat a háromszög elhelyezése után kapjuk. És a háromszögek nagysága váltoó, és nyilván minél nagyobb helyezünk el, annál több pontot kapunk.

Nem tudom, hogy van-e más multiplayer, de ez tetszett, bár nem valami tartalmas szórakozás.

Ocarina of Time – Goronok útján

Mennyivel másabb másodjára játszani az Ocarina of Time-mal. Sokkal jobb, valamiért nem sietek annyira, mint előszörre. Csak úgy békésen járok Hyrule földjén. Találkoztam Sariával. Na ez egy nagyon érdekes dolog. Aki egy kicsit mélyebben benne van az OoT világában, az tudja, hogy a monda szerint Saria és Link szerelmesek egymásba. De az én meglátásom szerint ez a szerelem csak egyoldalú Saria részéről. Link inkább Zelda iránt érez többet. Inkább Saria “csak” legjobb barát. Na mindegy, sétáltam egyet a Hyrule Fieldben. Természetesen a “szerencsém” most sem hagy el. Pont akkor esteledett be, és húzták fel az átjárót, amikor ráléptem voltam. Nem baj, jót buliztam a csontvázakkal T_T Aztán bementem, egész a Hyrule Castle-ig. Ami nagyon meglepett, hogy megjegyeztem az útvonalat, hogy merre kell menni, hogy az őrök ne füleljenek le, és elsőre sikerült! Azért, mert ezt utoljára 3 hónapja csináltam! Megtaláltam Malont, és felkeltettem, és a bokrok között cikázó őröket is sikeresen kijátszva jutottam el Zelda Hercegnőhöz! Hogy megijedt tőlem. 😅 Aztán, amikor láttam, hogy tündér van nálam, megnyugodott. Elmeséli, hogy Ganondorf bent van a kastélyban, és az apja rendületlenül bízik, de Zelda Hercegnő érzi, hogy elpusztítaná Hyrule földjét. Ganondorf beédesgette magát Zelda apjához, hogy aztán majd átvegye tőle a hatalmat. Persze most még csak kedves. Zelda továbbmeséli a Triforce történetét. Azt mondja, hogy amikor három Istennő megalkotta a Triforce-t, akkorazt bezárták az Idő Templomába, mert akkora ereje van, hogy aki birtokolja, az képes lenne elpusztítani egész Hyrule földjét! Amikor Zelda elmesélte ezt, szomorúan panaszolja, hogy az apja nem hisz neki, és csak egy buta mesének tartja. Minket kér meg arra, hogy bízzunk benne. Hát kérlek… Amennyi nagyszerű kaland fog rám várni, alapvető, hogy bízzak benne. 😅 Ekkor Zelda elenged minket, megjelenik Impa, Zelda dadája. Megtanította nekünk Zelda altatódalát, melyre mindig elaltatta csecsemőkorában. Érdekes Impa megjelenése. Megmondom őszintén, hogy sokáig nem tudtam Impáról, hogy férfi vagy nő? Azért, mert láttam, hogy van melle, de olyan férfias a kiállása, hogy elgondolkodtatott. De amikor legláttam, hogy “She” akkor tisztázódott bennem. Kivezetett minket Hyrule Castle-ből, és megmutatta nekünk Kakariko Village-et, a szülőföldjét. Most már értem, hogy miért ő a Shadow Temple bölcse. 😅 Én most nem a Kakariko Village-be mentem, hanem a Lost Woodsba, találkozni Sariával. Érdekes, egyébként annyira hitelesen mutatja meg azt, hogy Saria tényleg többet érez Link iránt, hihetetlen, hogy egy 1998-as játék ilyenre képes. Aztán elmentem a Lon Lon Ranchba, ott találkoztam Talonnal és Malonnal. Megtaláltam Talon három szuper cuccóját. Egyébkéntha valakit érdekel, van egy trükkje annak, hogy hogyan lehet könnyedén megtalálni Talon szuper tyúkjait. Mindig a három sarok környékére repülnek. Igyekezzünk minél hamarabb megtalálni őket, mert könnyen elvegyülnek a többi között. 30 másodperces időkeret van, nekem 15 mp alatt sikerült megcsinálni. Aztán benéztem az istálló, és ott találtam Ingót XD Nagyon jót nevettem magamban, hogy elégedetlen, hogy mi az, hogy ő egy alkalmazott, ő többre hivatott! Hát persze. 😅 Aztán megnéztem Malont, akitől megtanultam Epona dalát. Aztán mentem Kakariko Village-be. Itt a Vihar dalát akartam megtanulni a malomban, de valamiért nem ment, már nem emlékszem, hogy volt a menete, de nagyon nem is erőltettem. Visszavittem a szegény hölgynek az elkóborolt tyúkjait, és ugyanott vagyok, ahol elsőre, hogy egyetlen egy tyúkot nem találok, pedig mindenütt szétnéztem. Innen mentem a Death Mountainen át Goron Citybe. Aranyos kis lények. 😅 Bementem Daruniához, aki nem hajlandó beszélni. Mert rossz kedve van, hogy nem tudja a megoldást a problémára. Ganondorf elzárta a Dodongo’s Cavernbe a bejáratot, márpedig a Goronok onnan nyerik a táplálékaikat, a köveket. És nekem kell megnyitni. Érdekes, annyira nem szerettem azt a Dungeont, mert egy titokra nagyon nehezen jöttem rá, de most könnyedén ment. Bár volt egy nagyon rázós pillanat, amikor másodjára küzdöttem meg a 2 Lizalfossal (azok a krokodilok), az egyik már meghalt. A másikat meg kellett volna ölni, de már csak fél szívem maradt a 4-ből. Ott van 2 szív a végén, el akartam menni, hát nem üldözőbe vesz a szemét? Ezer izgalmamban, kishíján megfeledkeztem arról, hogy anyám a másik szobában alszik, és éjjel 23.30 körül majdnem felordítottam, hogy “Hagyjál békén!” De végül megszereztem, és sikeresen megöltem. Innen egyenes út vezetett a főellenséghez, King Dodongóhoz. Aki köztudottan az egyik legkönnyebb boss. De most mégis sokat bénáztam vele. Nem mindig ette meg a bombát, és amikor megette, azt hittem, hogy rendületlenül lehet kardozni, de kiderült, hogy csak egyet lehet belé döfni egy alkalommal, és többször is rám esett. Mínusz fél szív. De aztán észbe kaptam és megöltem. Nagyon vicces volt látni, hogy Darunia úgy vállom veregeti a kis Linket, hogy összeesik alatta. Aztán az összes Goronnal bulit akartak csapni. Amikor megjelent az összes Goron, Link annyira megijedt, hogy elszaladt. Én tényleg nagyon örülök, hogy segíthettem rajtuk, de azért mégsem vagyunk egy súlycsoport. 😅

Egyébként azért kezdtem el másodjára s játékot, hogy végigvigyem minél kevesebb meghalás nélkül. Eddig nagyon jól állok, mert 2 Dungeon után 000 a statisztikám. 😅

Aztán a játék után hallgattam a kedvenc együttesemet a Noxot. Nem tudom, hogy ti mit szóltok hozzá, de én sok párhuzamot vélek felfedezni a Nox dalainak hangulatában, és a Zelda játékok között. Elég csak a szövegre gondolni. Bár lehet, hogy inkább a Final Fantasyhez kellene hasonlítani, hisz a Nox egyik dalához, az Örökkön Örökkéhez a Final Fantasy IV egyik zenéjét vették alapul. Bár ezt csak Szabolcscsal állítjuk rendületlenül, de a dalhoz ugyanúgy Harmath Szabolcs-Valla Attila szerzőpárost rendelik hozzá. De tényleg 99%-ig ugyanaz a zene. Egyébként már a legelső albumuk reklámján felfigyeltem rájuk 2002. augusztusában. Egy olyan stílust mertek felvállalni, melyet még senki nem mert. Hogy népdalokat énekelni modern zene alatt, melyek népi hangszerekkel elegyítenek. Már az elején megvettem az albumukat, nagyon sokat hallgattam őket, és a mai napig rendületlen rajongójuk vagyok.