Szerelem vagy rajongás?

Ma végeztem az Adachi to Shimamura animével. Kifejezetten ígéretesnek indult, aztán az lett vége, mint egy átlag romantikus shoujónak: Nem futott ki sehová a történet, bőven lehetett volna folytatni. Hogy vajon ennek is az volt-e a célja, hogy a mangát népszerűsítse, nem tudom, de az biztos, hogy rettenetesen foghíjas volt az egész. Sőt, a végén olyan szinten hagyott hiányérzetet maga után, hogy azt mondanám, hogy a manga népszerűsítésére sem alkalmas az anime.

Miről van szó? Két lány, nevezetesen Adachi Sakura és Shimamura Hougetsu szerelméről. Vagyis... szerelem? Annyira nem egyenrangú a két lány, annyira máshol vannak, hogy valójában soha nem találkoznak. Kettejük közül Shimamura Hougetsu a szociálisabb, társaságkedvelőbb. Kisebb baráti kör veszi körül, míg Adachi Sakura végig szinte csak egyedül élte az életét. Shimamura az első lány, akivel barátságot köt, egyből túl is értékeli a barátság fogalmát.

És lényegében ennyi. Az anime azért rettenesen vérszegény, mert semmi kerettörténet nincs. Nincs semmi olyan, ami színt adna az animének. Nincs olyan, mint például a Given-ben, hogy a fiúk egy együttest alkotnak és az ottani történések is érdekessé teszik a történetet, nem utolsósorban a fiúk kapcsolatára is hatással van. Az Adachi to Shimamurában nincs ilyen, csak az a kislány, aki elvileg az űrből jött... Ő ilyen aranyos akarna lenni, de egyébként semmi funkciója nincs az animében. Nincs hatással a lányok kapcsolatára. Olyan ő, mint egy cuki kisállat, akit mindenki szeret, amolyan "aranyossági kellék". Engem személy szerint idegesített, mert semmi lényegi funkciója nem volt az animében, mégis ott fontoskodott a lányok körül.

Rá lehet jönni, hogy miért fontos a címben szereplő kérdés. Adachinak nem volt komoly kapcsolata emberekkel és minthogy Shimamura az első barátja, ezért én inkább úgy érzékelem, hogy valójában nem szerelmes belé, csak rajong érte. Örül, hogy végre van barátnője. Ráadásul Shimamurán látszik, hogy nem szerelmes. Shoujo-Ai-nak akarják eladni a történetet, de valójában nem az. Meg egy idő után inkább zavaró volt, hogy Adachi tényleg szinte kutyaként ragaszkodik Shimamurához, aki egyébként érzékeli is ezt és tényleg úgy bánik vele (jó értelemben) mint egy kutyával. Persze, magához engedi, simogatja, egyebek, de most komolyan: Ki akar egy háziállatot párjául? Tehát a lényeg: Adachinak még érnie kell ahhoz, hogy párkapcsolata legyen. Igazából még az se lett volna jó, ha az anime oda fut ki, hogy összejön a két lány, mert akkor megkérdőjelezném, hogy mennyire lenne legitim vagy tartós egy ilyen kapcsolat. Akkor meg azért várnék folytatást, hogy ezt lássam.

Így igazából nem végződött sehogy ez az anime és pont ezért nem érdemes semmi folytatást várni, mert el nem tudom képzelni, hogyan lehetne folytatni a történetet, mert nagyon nem haladt előre. Az a fejlődési folyamat, amin Adachinak keresztül kellene mennie (ha valós akarna lenni az anime), nagyon hosszú folyamat lenne, amit érdemes lenne a lehető legteljesebben bemutatni, hogy átélhető legyen a fejlődéstörténete. A manga egyébként 2012 óta fut (ehhez képest elég későn lett belőle anime), úgyhogy ott elképzelhető, hogy jól megírták a történetet és érdemes olvasni a mangát, de az anime alapján nem adok neki sok hitelt. Ez a 12 rész olyan, mint film előzetese. Mondjuk kérdéses, hogy egy ilyen színvonalú előzetes mennyire inspirál a manga olvasására.

Keserédes lányszerelem

Próbáltam analógiát keresni a citrusfélék és a leszbikus szerelem között, annak "keserédes" mivolta volt a legokosabb, ami eszembe jutott. Már ha mindenképp keresni kell értelmet a címnek. De az biztos, hogy alapvetően ígéretes alkotásnak tűnik a Citrus, először úgy voltam vele, hogy adok neki egy esélyt, aztán az 1. rész után láttam, hogy ebből akár nagyon jó dolgot is ki lehet hozni. De biztos, hogy elég erre 12 rész? Végignézve az animét, sajnos beigazolódott a gyanúm, hogy nem, amit csak tovább erősített a közepétől bevetett történetszál, ami megint jó dolog lenne, de a rövidsége alkalmatlan arra, hogy az adott történés hátterét részletesen kifejtsék. Miről van szó? Spoilerrel teli post jön, így aki nem látta az animét, de szeretné megnézni, az ugorjon egy nagyot a szemével.

Aihara Yuzu anyja összeházasodik egy férfival, emiatt iskolát kell váltania. Yuzu, aki meglehetősen szabadelvű, követi az aktuális divatot, igencsak nehezen éli meg, hogy egy olyan lányiskolába kell járnia, ahol komoly megkötöttségek vannak. Az egyenruha csak hagyján, de komoly viselkedésbeli szabályok vannak érvényben, és az oda járók szinte minden lépésüket figyelik, és ha bármiben hibáznak, azonnal megfeddik őket. Nem csoda, hogy Yuzu-chan ezt igencsak nehezen éli meg. Persze ezen kívül is folyamatosan érik meglepetések, ugyanis az a férfi, akivel Yuzu anyja összeházasodott, az nem más, mint Aihara Mei apja, Mei pedig az tanulói tanács (Student council, értsd DÖK vagy HÖK) elnöke. Ő a legszigorúbb az egész iskolában. Elnök pedig azért lehet, mert a nagyapja az iskola igazgatója. A szigort pedig otthonra is megtartja. Eléggé ridegen viselkedik Yuzu-vel, akinek viszont egyre inkább megtetszik a lány. Hova tovább beleszeret, ezt pedig Mei észreveszi, és maga sajátságos módján tudtára is adja. Ugyanis olykor rányomul Yuzu-ra, de csak azért mert azt látja, hogy ő ezt akarja.

Innestől elgondolkodtatott a dolog. Azért gondoltam, hogy ez egy nagyon jó sztori lehet, mert azáltal, hogy van egy lányiskola, ahol ennyire szigorúak a szabályok, azt gondoltam, hogy úgy alakul ki lányszerelem, hogy a kemény szabályok miatt felettes én annyira elnyomja az ösztönént, hogy az emígyen fog kitörni. És akár erre is lehet gondolni, mert Yuzu-chan a maga nyílt személyisége okán jobban hagyja, hogy átjárják az érzései, Mei pedig elnyomja magában, és csak fokozatosan engedi szabadjára. Láthatjuk Mei családját is, és azért nyilvánvalóan kiderül, hogy miért nem engedi el önmagát a lány. Ilyen szigorban felnőni, komoly megkötöttségek mellett, nem csoda, hogy nem tudja, hogy kezelje magában az érzéseit, amikor nem erre tanították... vagy arra, hogy azokat hogyan nyomja el. És itt szokott jönni egy érzelgős szerelmes történetbe a "hős megmentő" szerepe, aki "kiszabadítja" a "fogoly" valódi identitását, ezáltal szabad lesz.

Még azt se bántam volna, ha csak ennyi lenne a történet, ez 12 részre bőven elegendő lett volna. Csak hogy a felétől behoztak egy harmadik lányt, aki a "szarkavaró" szerepét vállalta magára. Ő nem más, mint Mizusawa Matsuri, aki Yuzu gyerekkori barátnője, nagyon jóban voltak egymással. Feltűnik a második felétől, és látja, hogy nagyon közeli kapcsolatba került Mei-vel, nem hagyhatja, hogy bárki is elvegye az ő gyerekkori barátnőjét. Persze ő is olyan, hogy kedvesnek, ártatlannak mutatja magát, amit a cincogóan maga hangja csak tovább erősít. De ha figyeljük őt, akkor avatottabb szemeknek azonnal gyanús lehet, és bizony ez így is lesz. Mindent megtesz, hogy szétválassza a párost. És ez is nagyon jó vonal lehetett volna, hiszen, akinek volt része olyan szerelemben, vagy ismerősi körében látott olyat, hogy egy harmadik fél különböző módokon belekavar a kapcsolatba, az tudhatja, hogy ez mennyire megkeserítheti az adott pár mindennapjait, és ezt megjeleníteni, mint a valóság egy szeletét, nagyon jó ötlet lett volna. A baj csak az, hogy az ilyeneket nem lehet annyival leszerelni, hogy az emberek érzései nem játékszerek. Amikor Yuzu ezt mondja Matsuri-nak, mélyen magába néz, jó útra tér, és már azon van, hogy a két lány boldog legyen. Ilyen a való életben nincs, akinek tényleg az a célja, hogy szétválasszon két embert, annak pont, hogy játékszere mások érzései, mindent megtenne azért, hogy elérje a célját, szélsőséges esetben akár pszichopatává is válna. Ez több tényezőből is fakadhat. Elsősorban féltékenység, hiányérzet: Hiányzik neki az a szerelem, amit az ismerősi körében lát, és mivel ezt a hiányt nem fogadta el magában, ezért belső harcok dúlnak benne, amit irigységnek is hívhatunk. Ha én nem vagyok boldog, nehogy már a másik legyen boldog, dögöljön meg a szomszéd tehene is. Tehát itt erősen kisiklott a történet reflexiója a való életre. Erre nemhogy nem mentség, hogy az anime csak 12 részes, hanem pont, hogy súlyosbító körülmény. Hiszen akkor nem kellene ezt a szálat is bevetni, ha tudják, hogy nem lehet részletekbe menően kifejteni.

És ezzel még nincs vége, kijátszák az "umnei no ito" kártyát is. Bejön egy ikerpáros, nevezetesen Tachibana Sara és Tachibana Nina. Közülük Sara az, aki beleszerei Mei-be, de amint meglátja, egyből érzi, hogy a sors szála köti vele őt össze. És mindent megtesz, hogy együtt legyenek. Nina pedig azért, hogy az ikertestvére boldog legyen, ezért ha kell, kész félreállítani Yuzu-t is. Ebben a sztoriban az az érdekes, hogy pont Sara az, aki bátorítja Yuzu-t, hogy harcoljon a szerelméért. Persze ekkor még nem tudja, hogy kiről van szó, de amikor rájön, akkor ő az, aki magától félreáll, azon az elven, hogy ő akkor boldog, amikor Mei is az. Ez így nagyon szép, de valljuk be, túlzottan idealista. Hihetetlen magas szinten kell legyen az ember érzelmi fejlettségének ahhoz, hogy a lehető leghamarabb elfogadja, hogy az, akibe beleszeretett, mást szeret, és egyből arra bíztatja, hogy akkor legyen vele boldog. Egy átlag ember, ha nem is akar rosszat a másiknak, azért erősen bejátszik szerelmi bánat formájában a kétségbeesés, a helyzet el nem fogadása, lázadás ellene.  És jöhet ide a depresszió is. És idő kell, mire ezt feldolgozza, elfogadja magában.

Tehát vannak itt tündérmesébe illő idealista jelenetek, amit valljunk be őszintén, nem tesz jót az anime valós mivoltának. De nem ez az első eset, amikor azt látom, hogy nem képesek 12-13 részben rendesen kifejteni az adott történetet. Ebben látszik meg az, hogy az animék is egyre inkább futószalagon gyártódnak, és egyre inkább azon vannak, hogy minél több anime legyen a piacon, ez pedig erősen a minőség rovására megy. Ennek lett áldozata a Citrus is. Ha ennyi szálat vittek be az animébe, akkor talán még a 26 rész is kevés lenne neki. A manga egyébként 2012 óta fut folyamatosan, egyből az volt a gondolatom, hogy az anime vázlatos ismertetője a mangának, ha kíváncsi a részletekre, kérem olvassa a mangát. Elképzelhető, hogy az anime egyre inkább egyfajta reklám szerepét fogja betölteni, ami nagyon leredukálná az anime, mint műfaj értékét. A Citrus, és jónéhány rövid anime erősen ilyen érzetet ad, aztán, hogy hova fut ki a dolog, nem tudom. Az ötlet, a történet nagyon jó, viszont a kivitelezés a rövidsége miatt meglehetősen problémás.

7/10