Keserű irodalom

Rendeltem az antikváriumból egy régi könyvet, méghozzá Marga Minco: Keserű fű (Het bittere kruid) címűt, és tegnap mentem érte. Ezt a könyvet az egyetemen 2. féléven olvastuk Holland / Flamand irodalom órán. Feltett szándékom, hogy megveszek minden olyan könyvet, melyet irodalom órán olvasunk. Ezek is részei lesznek az úgynevezett holland nyelvvel, Hollandiával kapcsolatos gyűjteményemnek.

Az előző félévben kétféle Holland / Flamand irodalom óránk volt. Volt egy, ahol klasszikus, régi irodalmi műveket vettünk (például: Beatrijs, Nijmegeni Márika, Kékszakállú holland feldolgozása, Heer Halewijn, Molnár Anna), illetve volt a mai, modern irodalom, ebből volt az egyik könyv a Keserű fű. Két olvasmány volt és a kettő körül a Keserű fű volt a nehezebb. Nem is feltétlen a témájának okán, bár bőven lehetne amiatt is, hiszen a II. világháború zsidóüldözése a téma, ami bőven adhatna alapot arra, hogy nehéz mű legyen, hiszen aki ismeri Hollandia történelmét, az tudhatja, hogy a II. világháború irgalmatlan volt számukra. Amikor Holland / Flamand Kultúra órán mutatott a tanár képet a lebombázott Rotterdamról, egyből az jutott eszembe, hogy Japánban, Hiroshimában is hasonló állapotok uralkodhattak. Szóval ez, de nekem más miatt volt nehéz olvasmány. Nehéz volt átérezni, megérteni, hogy miről is van szó. A lényeg, hogy egy zsidó gyerek szemszögéből meséli el a német megszállást, és hogy hogy próbáltak elbújni a katonák elől. Az érzékelhető volt, hogy erősen benne van az a gyermeki ártatlanság, hogy nem is feltétlen nem érti, hogy mi történik, talán nem is akarja érteni, de mintha nem érezte volna. A baj ott volt nálam, hogy amikor olvastam, nem éreztem át az egész történet súlyát. Még csak azt sem éreztem, hogy mégha egy gyerekről is van szó, aki vélhetően öntudatlanul is védi magát a valóságtól, még csak megérzés szintjén sem éreztem (a gyerek részéről), hogy itt valami borzalmas dolog történik. Ezért nem tudtam átélni, és nem érintett meg különösen az egész könyv. De nem is tartottam titokban, mondtam is a tanár úrnak, hogy most ne várjon tőlem részletes elemzést, mert ezt kevésbé éreztem át. A többieknél is azt érzékeltem, hogy mintha nekik is nehezebben jött volna át, hogy miről is van szó valójában. Az olvasást ugyanis az is nehezítette, hogy több olyan zsidó szokás, szertartás is meg van említve a könyvben, amiről nem hallottam. Nem véletlen "Keserű fű" a regény címe, de a szombati templomi szertartásokkal se tudtam mit kezdeni.

Ettől függetlenül szerettem volna könyv formájában is magaménak tudni, főleg azért, mert később majd szeretném még egyszer elolvasni, mert hátha később jobban át fogom érezni, meg fogom érteni, hogy miről is van szó.

A 2. félévben lényegében két könyvről beszélgettünk. A keserű fű mellett Willem Elsschot: Sajt (Kaas) című irodalmi alkotása volt. Na azt imádtam olvasni! Imádtam a keserédes humorát, egyszerűen sokkal jobban olvasatta magát. Ezt a könyvet is meg akarom szerezni magamnak, de sehol nem találom! 2008-ban kiadta a Gondolat Kiadó (A Lidércfénnyel együtt), kétségbeesetten keresek egy példányt a könyvből, de még a kiadó weboldalán sem találtam. A Lidényfényt (Het dwaallicht) is olvastam, az is fantasztikus volt! A két regény nemcsak azért jelent meg egy könyvben, mert mind a kettő rövid mű és ugyanaz az írója, hanem mert mind a kettőnek ugyanaz a főszereplője (Frans Laarmans). Ha jól emlékszem, a Lidércfény az, amelyik később játszódik. Sőt, biztos is, mert a Sajt korában a gyerekei tinédzserek voltak, a Lidércfényben meg már felnőttek. És a Lidércfényben csak említés szintjén vannak a gyerekek, ott már nem szerepelnek. Egyébként az is nagyon tetszik a Sajtban, hogy kiválóan megjeleníti a hollandok és a belgák közti különbséget. Frans Laarmans belga, Antwerpenben él, és amikor beindítja a sajtvállalkozását, hogy mennyire nem hisz magában, a holland vállalkozók, akik meg küldték nekik az Edami sajtot, nekik meg minden teljesen magától értetődő volt.

Ezen kívül még két könyv lett volna a tematika szerint, amit olvasunk, az egyik Harry Mulisch: Merénylet (De Aanslag) és Kader Abdolah: A Mecset ura (Het huis van de moskee), de ezekre már nem maradt idő. De szerintem önszorgalomból majd el fogom olvasni őket.

A 3. félévben eddig két könyv volt fókuszban. Az egyik Multatuli: Max Havelaar-ja a másik Hella S. Haasse: Urug (Oeroeg). Fogok majd ezekről is írni, elöljáróban annyit, hogy a Max Havelaar az egyik legfurcsább könyv, amit valaha olvastam.

Belgium VS Hollandia

Szívesen ismerkednék belgákkal is, hogy meggyőzzenek arról, hogy az ő országuk is érdemes arra, hogy jobban tanulmányozzam, többet tudjak róla és akár el is járjak Belgiumba. Ezért kezdtem el beszélgetni egy belga sráccal, aki szintén videojátékos, kíváncsi voltam arra, mit tud mondani az országáról.

De végül engem igazolt vissza, ugyanis elmondása szerint, ha tehetné, Hollandiában élne. Mondta, hogy a belgák távolságtartóbbak, kevésvé optimisták és kevésbé elfogadók. Ezzel szemben a hollandok sokkal inkább élettel telibbek, bevállalósak, alapvetően pozitívabban látják az életet és hát ha mértékegysége lenne az elfogadásnak, annak biztos, hogy a hollandok lennének a mércéje.

Igen, egyébként van ennek is történelmi vonatkozása. Még olyan sokat nem tudok a belga és holland történelemről, de amit biztosra tudok mondani, hogy két ország közül Hollandia történelme szerencsésebb. Erre egyik legjobb példa a 16-17. században a Nyolcvanéves háború (mely Németalföldi háborúként is ismert) során a belgák szinte azonnal spanyol kézre kerültek és egyből a katolikus vallás dominált az országban, míg a hollandok sokkal keményebben harcoltak a spanyol megszállás ellen. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig sikerrel jártak, volt olyan, amikor a spanyolok voltak fölényben, de végsősoron a hollandok soha nem adták fel a harcot az autonómiájukért, és meg is maradt a protestáns vallás, mint fő vallás az országban.

Amiről még tudok, hogy különbség a két ország között, hogy a flamandoknak sokkal inkább harcolni kellett a történelem során a nyelvi autonómiájukért, míg a hollandoknak nem. Ezért van az, hogy Hollandiában távolról sem annyira erős a hazaszeretet, mint azokban az országokban, ahol jobban meg kellett küzdeni a hazájukért. Megvan a hollandok maguk nemzetiségtudata, de mivel nagyon megszenvedték a II. világháborút, ezért a túlzott hazaszeretetnek inkább pejoratív érzete van.

Már olyan könyvhöz is volt szerencsém holland / flamand irodalom órán, mely szintén jól érzékelteti a belgák kisebbségérzetét a hollandokkal szemben, méghozzá Willem Elsschot: Sajt című könyv "személyében". Willem Elsschot flamand költő, prózaíró volt, aki Antwerpenben élt. A sajt története is ott játszódik, méghozzá 1933-ban. Egy 50 éves férfiról, bizonyos Frans Laarmansról szól, aki egyik barátjának közbenjárásának köszönhetően otthagyja a gyárat, ahol eddig dolgozott és vállalkozást indít, melynek keretében sajtot értékesít. Az egész történet során lehetett érzékelni, hogy valójában ezt az egész sajt-bizniszt nem érzi magáénak, túl kevésnek érzi magát ahhoz, hogy ő maga be tudjon indítani egy vállalkozást. Ugyan folyamatosan csinálja, amit kell, hogy azért sikeres legyen, de nagyon botladozva és érzékelhető, hogy nem hisz magában. És a holland-belga gondolkodás közti különbség egyrészt akkor jön ki, amikor ő maga elment Amszterdamba, hogy szerződést kössön az Edami sajtok értékesítéséről és a vonaton történtek is érzéketették a különbséget. Másrészt akkor jön ki (és itt sokkal erősebben) a belgák kisebbségtudata, amikor a holland üzletember, Antwerpenben meglátogatta volna Fransot, hogy maga lássa a sajtvállalkozás fejleményeit. Frans annyira rettegett a látogatástól, hogy konkrétan nem nyitott neki ajtót, amikor csengetett. Úgy tettek a feleségével, mintha nem lettek volna otthon. Ebből tudható is, hogy mi lesz a meg nem történt látogatás következménye, de az kemény jelenet volt.

Úgyhogy az irodalomban is megjelenik a hollandok és a belgák közti különbség. Egyébként élveztem a könyv olvasását, tervezem, hogy írok majd róla olvasónaplót.

Szóval maradok Hollandiánál.