Ismét Pokémon

Rákaptam ismét a Pokémonozásra, jól esik egy kicsit játszani velük. Folyamatosan nézem az animét, ma a Black & White (Best Wishes) 74. részét néztem meg. Tehát az 5. generációnál tartok. Még mindig célom az, hogy napi 1 részt megtekintve egyszer utolérem az animét és eljutok az aktuális epizódig. Nem reménytelen annak fényében, hogy hétszeres sebességgel haladok.

Igazából onnan jött vissza a Pokémon, hogy az 5. generációs sorozat magának való riválisa (Trip) volt annyira szimpatikus, hogy úgy döntöttem, utánajárok, hogy szerepel-e a Black & White játékokban. Talán még a játékot is megvettem volna miatta. De mint megtudtam bagszitól, nem. Ő egyike azon kevés rendszeresen visszatérő anime karaktereknek, aki nem szerepel a játékokban. Na hogy pont az nem szerepel, akit kedvelek. Így a játékvásárlás elmarad (egyébként is nagyon kellene spórolnom, ha kiadnám érte a € 70,00-et), de egy kicsit ismét jobban elmerültem a Pokémonban.

Kicsit elmélyítettem a tudásomat, illetve elkezdtem hallgatni Matsumoto Rica Pokémonos dalait. Aztán eszembe jutott, hogy a Nintendo DS játékaim itt vannak, köztük a Diamond is, tulajdonképpen játszhatnék vele. Az előző mentésem már túl régi volt, nem emlékszem, hogy hol tartottam benne. De valószínűleg nagyon az elején, mert csak 1 óra volt a játékban. Inkább egy új játékot kezdtem el. Chimchart választottam kezdőpokémonnak, a 4. generációsok közül ő a személyes kedvenc, a riválisomat meg a barátomról neveztem el. Igazából messzire nem jutottam el, 1:18 van a játékban, és az első célom az volt, hogy az elkapott 3 Pokémonnal együtt mind a négy legalább ötös szinten legyen. Chimchar mellett van egy Starlym egy Bidoofom és egy Shinxem. Közülük valószínűleg Bidoof hanyagolva lesz, mert eléggé lassú és a támadásai sem valami erősek. Mindenesetre miután mindegyik Pokémont felfejleszteni az 5. szintre, Jubilife City-ben meggyógyítottam őket a Pokémon Center-ben és utána mentettem.

Még olyat is kigondoltam, hogy melyik generációs Pokémon játékok közül melyiket venném meg és miért.

• 1. generéció: Red - Mert a piros az egyik kedvenc színem.
• 2. generáció: Gold - Az arany mégiscsak értékesebb, mint az ezüst.
• 3. generáció: Ruby - Mert pirosan csillog.
• 4. generáció: Diamond - A gyémánt kifejezőbb, nem utolsósorban jobban tetszik annak a borítója.
• 5. generáció: White - A világos színeket preferálom.
• 6. generáció: Y - Itt egyébként gondban voltam, mert sokáig az X mellett voltam, de ha arra gondolok, hogy a férfi kromoszóma az XY, akkor az Y jobban megy a nemi identitásomhoz.
• 7. generáció: Sun - A nappal és a fény híve vagyok.
• 8. generáció: Sword - Mert a legjobb védekezés a támadás.
• 9. generáció: Violet - Mert annak a Pokémonja menőbb. a Scarlet Pokémonja olyan, mint egy szteroidokkal kitömött kakas.

Ezek közül az első négy meg is van. A többit meg időközben megveszem, ahogy pénzem lesz rá.

Azt nem gondolom, hogy akkora Pokémon rajongó leszek, mint 2015 első felében voltam, de talán jobban a mindennapjaim részévé teszem.

Digitális Pokémon Crystal

Tegnap ugyan nem telefonáltak a Konzolvilágtól, de mivel időszerű lett volna, hogy megjöjjön a Pokémon Crystal Version, ezért elmentem érdeklődni érte. És tényleg megjött. Át is vettem, ez is 1.399 forint volt.

Kíváncsi voltam, hogy ez miben tudott más lenni, mint a Gold vagy a Silver, merthogy van néhány extra a játékban. Mindenek előtt ez az első olyan Pokémon játék, ahol volt animációja a harcoknak. Természetesen kezdetleges volt, de jó volt már ennyit is látni, és folyamatosan figyelni, hogyan fejlődnek ezen a téren a Pokémon játékok. Természetesen ennek belsejében is csak a letöltőkód van.

Ebbe a játékba is belenéztem, megadtam a nevemet, a riválisom nevét, meg személyleírást adtam a tolvajról, aki ellopta Elm Professzor egyik Pokémonját. Először elmentem Mr. Pokémonhoz a professzor megbízásából, aki ad egy Mystery Egg-et, hogy vigyük el a professzornak. De hát a kis affér miatt nem ez lesz az elsődleges gondolata, mire visszatérek, hanem jelenti, hogy ellopták a Pokémonját. Én meg mivel láttam a gaz tettest, személyleírást adtam róla. Kapják el szépen, és zárják börtönbe. Ez nagyjából 20 perc játék a harcokkal együtt, itt mentettem, és ha sorra kerül a játék, akkor folytatom, sőt végigjátszom! Ebben Totodile a kezdő Pokémonom, aminek örülök, mert vízi Pokémonokkal jó szoktam lenni.

És akkor ünnepélyesen kijelentem, hogy megvan mind a három Pokémon játék!

És ígéretet teszek arra, hogy mind a három végig lesz játszva.

Pár éven belül minden digitális lehet

Legalábbis amerikai kutatók szerint. Érdekes írást találtam a Nintendo Life-on, mely szerint 2022-re a videojáték-ipar úgy, ahogy van digitális lesz. Alig pár óra alatt 220 komment érkezett a cikk alá, egy részük hevesen tiltakozik, van aki aláírja, hogy a 90% tényleg digitális lesz, de hogy 100%-osan, az kizárt.

Én inkább az utóbbival értek egyet. Aki hevesen tiltakozik, az jó eséllyel nagy gyűjtő, és nem tudná elképzelni, hogy kedvenc játéka ne legyen a jövőben is elérhető fizikai változatban. Ők lesznek azok, akik miatt tényleg nem lesz 100%-os az átállás. Azt gondolom, hogy lassabban fogunk átmenni a teljesen digitálisba, elég csak arra gondolni, hogy már régóta döntő többségében digitálisan szerezzük meg a kedvenc zenénket, filmünket, mégis lehet kapni CD-ket, DVD-ket, Blu-Rayeket. És ennek én személy szerint csak örülök, mert gyűjtő vagyok, ha zenéről és filmről van szó, és a mai napig örömmel veszek CD-ket, DVD-ket, sőt, adott esetben Blu-Rayeket is, csak sajnálom, hogy nem terjedtek el annyira. Úgyhogy emiatt én is inkább azt gondolom, hogy a videojátékok ilyen hamar nem fognak eltűnni a boltok polcairól, de hogy jóval kevesebben fognak fizikai formában játékot vásárolni, az teljesen reális.

A 2022-es év azért is reális évszám, mert akkorra várható a nagy konzolgeneráció váltás, és kiderül, hogy lesz-e bármilyen optikai meghajtó, vagy olyan bemenet, melybe játékkazettákat lehet beletenni, és úgy játszani. Ha nem, akkor nagyon meg fognak fogyatkozni a konzolboltokban kapható játékok, hiszen már csak az előző generáció játékait lehet majd kapni, amíg ki nem fogy a teljes készlet. Utána már csak a használt, régi játékok maradnak. Gyűjtői kiadásokat meg úgy képzelem el, ahogy például Pokémon Gold / Silver / Crystal hármast is kiadta a Nintendo, csak nagyban, mindenféle extrákkal, benne a letöltőkóddal.

A másik fő kérdés, ami megoldásra vár a teljes digitális átállásra, hogy tudnak-e olyan komplex felhőszolgáltatást nyújtani az elérhető- és letölthető játékok számára, melyeknek köszönhetően a játékaink bárhol, bármikor elérhetők lesznek. És ne az legyen, mint a Wii Virtual Console-nál, hogy 2019-re leállítják egy az egyben az egészet, mert azt már úgyis csak nagyon kevesen használják, minek pocsékoljanak rá erőforrást? Erre az lett volna a jó válasz, hogy vagy a Nintendo kialakít egy egységes felhőszolgáltatást valami sokkal erősebb szerverrel, ami által nem lenne akkora megterhelés. Vagy a másik lehetőség, hogy elérhetővé tenni minden játékot Wii U-ra is. Mert a Nintendo DSi Shopot is lekapcsolták egy idő után, de ott minden DSiWare játékot átvittek a Nintendo 3DS eShop-ra, így nem volt feltétlen fájdalmas a döntés, legfeljebb azoknak, akik imádják a Nintendo DSi-jüket. Ugyanilyen megoldás kellene, hogy a WiiWare játékok átkerülnének Wii U-ra. És akkor nem is beszéltünk azokról a Virtual Console játékokról, melyek csak Wii-n érhetők el. Hogy minek alapján dönt a Nintendo arról, hogy miket tesz elérhetővé online, nem tudom, de az biztos, hogy a Virtual Console rendszer soha nem volt igazán jó. Lassan jöttek az újabb és újabb játékok, és elég sok klasszikus kimaradt, vélhetően szerzői jogok miatt. A játékot kiadó cég nem adta ehhez hozzájárulását, pedig micsoda gyűjtemény lehetne kurrens Nintendo konzolokra.

Legújabb információim szerint nem is lesz Switch-re Virtual Console, úgyhogy retro játékok nem fognak az új konzolra is megjelenni, pedig pont itt lenne igazán értelme. Hordozható módban bárhol tudom játszani, de ha úgy adja kedvem, miért is ne játszhatnám TV-n? Így valószínűleg Wii U az utolsó olyan konzol, ahol játszhatunk retro játékokat. Ami abból a szempontból különben nem egy utolsó döntés, hogy így legalább nagyobb legitimitása van a NES Classic Mini és a SNES Classic Mini gépeknek, amiket már meghackeltek, és annyi játékot teszünk rá, amennyit nem szégyellünk. Így megvan a nosztalgiafaktor, főleg a controllernek köszönhetően, amit élmény kézbe fogni, olyan, mintha vadonatúj NES vagy SNES controllerem lenne, így még feelingesebb a játék. Remélem, igazak a pletykák, és tényleg jön a Nintendo 64 Classic Mini.

Ez már csak azért is jó megoldás, mert a különböző konzolok eloszlása, tehát hogy melyik retro konzol játéka, hol jelenik meg, az egy idő után nem tetszett. Addig jó volt, hogy Wii-n NES, SNES, N64, és más cégek asztali konzoljainak játékai jelentek meg, de hogy a Nintendo 3DS-re és a Wii U-ra össze-vissza jelentek meg játékok, az nem tetszett. Miért jó, hogy csak TV-n (Wii U) játszhatjuk a Game Boy Advance, Nintendo DS játékokat, amik nagy kijelzőn nagyon rondák, és ugyanígy nincs értelme annak sem, hogy Nintendo 3DS-re lehet NES és SNES játékot megvenni. Bár kis kijelzőn szépen mutatnak, de itt jelenik meg leginkább az, hogy kétszer kell megvenni a játékot, ha két különböző konzolon szeretnénk játszani. Ez tényleg zűrös volt a Nintendónál, és azért nagy kár, ha tényleg nem lesz Switchre Virtual Console, mert ott már tényleg mindegyik előző konzol mindegyik játéka bekerülhet egy konzolba, és ott aztán már tényleg egy helyen lenne minden, otthon TV-n, úton, bárhol, és ha folyamatosan biztosítanák a felhőszolgáltatást a retro játékoknak, akkor tényleg nagyon ugrás lenne a digitális átállás felé.

De ha csak az új, aktuális játékokat nézzük, akkor jó eséllyel tényleg megtörténhet, hogy digitálisan veszünk játékokat. Ez azért is előnyös, mert akkor nem lenne méretkorlát egy-egy játékra, akkora lehet, amekkorára csak szeretnék, és a kisebb játékok is helyet kapnának. Erre mondjuk a WiiWare óta lehetőség van, de mostanra az feltételezhető, hogy jóval kevesebb a korlát. Meg hogy nem lesz az, hogy a lemezre csak fix méretben kerülhetnek fel játékok. Az milyen már, hogy 2010. decemberében megjelent a Super Mario All-Stars Wii-re, és 4.37 GByte-os ISO-t kreáltak 18 MByte-ból.

Annak ellenére, hogy szeretem én is gyűjteni a játékokat, engem nem zavar, ha átmegyünk digitálisba, de ahogy írtam feljebb, ez függ attól, hogy majd az újgenerációs konzolba lesz-e valamilyen bemenet vagy meghajtó, vagy már semmi, és akkor már csak a gép erejétől függ, milyen játékok jelenthetnek meg rá. Ha nem lesz rajta semmilyen bemenet, akkor hamarabb megtörténhet az átállás, de azt gondolom, hogy konzolboltokban még legalább 10 évig fogunk látni játékokat.

Egy kis Pokémon Gold

Bizony, más tekintetben is jót tett a Pokémon találkozó, bár többször eszembe jutott, hogy jó lenne játszani a Pokémon Gold-dal, ha már egyszer olyan drágán megvettem. Még év elején vettem meg, ha jól emlékszem, 32 font volt licittel. Ez akkor volt, amikor éjjelem-nappalom a Pokémonról szólt, csak aztán azért maradt el a játék, mert a kazetta eleme lemerült, tehát nem mentett. Az egész elemcsere folyamata lassan ment, mert sem az órás, sem az alkatrészbolt eladója nem vállalták a cserét. Felnyitották, és azt látták, hogy nagyon bonyolult elérni az elemet. Le van zárva valamivel. Én inkább meg sem próbálom, mert nincs olyan műszaki érzékem. Aztán az lett a vége, hogy megvettem az elemet (ha jól emlékszem, 2025-ös kell bele), és LL kicserélte nekem. Aztán ez az egész addig tartott, hogy mire ki lett cserélve, már nem érdeklődtem annyira a Pokémon iránt, mint amikor megvettem, ezért elmaradt a játék. A másik ok pedig, hogy megjelenésük (generációk) sorrendjében akartam a Pokémon játékokat végigjátszani. Van nekem egy angol nyelvű európai Red-em (csak a kazetta), azzal játszottam is, csak 7 és fél óra az a játék is megfeneklett, mert azt sem vettem elő egy idő után, aztán meg totál elfelejtettem, hol tartottam benne. Engem zavar, hogy nincs kiírva, hogy épp hol járok, mert a helyek eléggé egyformának tűnnek nekem, aki nem játszott száz órákat Pokémonnal. De most már úgy döntöttem, hogy nem várok a Red-re, jöjjön a Gold.

Cyndaquil-t választottam kezdőpokémonnak, és 1 óra 56 perc játék után megvan az első jelvény Violet City-ből. Eleddig 6 Pokémont fogtam el: Caterpie, Bellsprout, Hoothoot, Pidgey, Rattata, ... és a hatodikra már nem emlékszem, mert benne van Bill PC-jében. Cyndaquil 13-as szinten van, és nem mentem az első jelvény után azonnal tovább, hanem vissza, kicsit fejleszteni a többi Pokémont. Szeretnék úgy tovább menni, hogy mindegyik legalább 10-es szinten van. Így mindegyik használható lesz a harcok során, és mindegyiknek ki tudom használni az erősségét. Első ízben ennyi, a fejleményekkel még jövök.

Beszélj meg tanulni!

Tegnap Krisi megünnepelte a születésnapját. Én 8.47-kor érkeztem meg Pestre, és a Keleti aluljárójának metrómegállójánál vártam meg Krisit, és egy közös barátunkat, Papp Attilát, és hárman elmentünk a Pecsába. Attila Pokémon Colosseumot vett magának, Krisi egy másikfajta Super Mario Brost, ami csak a borítójában különbözik a másiktól, én meg Pokémon Goldot, Pokémon Pinballt, és egy Dr. Mariót Game Boyra. Ezután mentünk a 70-es Trolival, az Izabella utcáig, de én a Kossuth térig akartam menni, mert ott is van kettes metró megálló, és onnan is eljuthattunk volna a 16. kerületbe. Csak ezek olyan okosok, hogy hogy leszálltunk az Izabella utcánál, mert azt mondták, hogy megy onnan egy busz, ami közvetlen hazaviszi őket. Csakhogy az Izabella utcának a közelébe se járt az a bizonyos busz, úgyhogy végül csak odajutottunk, hogy hogy visszamegyünk a Keletihez, és a kettes metróval megyünk az Örs Vezér Teréig. Szeretem, amikor “okosokkal” vagyok körülvéve! ^^ Mindegy. Aztán végülis a 31-es busszal jutottunk el a célállomásig. Mi Attilával egy kicsit hamarabb szálltunk le, mert Attila közelebb lakik, és addig nem akartunk Krisiékhez menni, amíg el nem kezdődik a születésnapi bulija, ami 14 órát képezett. De jól elvoltunk Attiláéknál is. Kipróbálta a Pokémon Colosseumot, meg Mario Kartoztunk DS-ben és Gamecube-on is. Azt soha nem fogom elfelejteni, amikor a GC-s Mario Kartban a Peach Beachen a végén a két hátsó karakterünk (Koopa és Bowser Jr.) ütlegelték egymást, és egy pillanattal értem be előbb én, mint ő! 😀 Aztán Attila anyukája ellátott kajával minket, utána azonnal mentünk is, mert már így is késésben voltunk. Végülis odaértünk. Már várt minket egy kisebb kompánia, de végül 10-en lettünk. Krisi, az öccse, én, Attila, Spidey, Ricsi, Geri, Janisch, Dani és Peti. Jó hangulat volt, én azt gondolom, hogy mindenki jól érezte magát. Spidey hozta a Wii-jét, aminek mindenki nagyon örült, így mindenki megtalálta a magának megfelelő elfoglaltságot. Bár az érdekes, hogy a többség inkább Gamecube-on Super Smash Bros. Melee-zett, minthogy Wii-n játszon. Ez is csak azt bizonyítja számomra, hogy még korai Wii-t venni. Akárhogy is nézzük, ha Nintendo-buli, akkor Super Smash Bros. Melee. Volt SSBM verseny is, amit hát persze, hogy a Ricsi nyert meg! -_- Krisi már az első körben kiesett, mert a Danival került össze, aki ezek szerint sokkal jobb, mint ő. Amin én őszintén szólva meglepődtem, mert azt hittem, hogy csak hárman igazán jók a SSBM-ben, Krisi, Ricsi és a Papp Attila. De kiderült, hogy senki sem gyenge. Én már az első körben kiestem, mert egy olyan pályát kaptam, amit nem ismertem, mert nincs megnyitva nekem az a pálya, így nem ismertem, és nem épp kellemes meglepetések értek. De bátran ki merem mondani, hogy a Brinstar Depth-en (amiben a legjobb vagyok) simán továbbjutottam volna. Nem is értem, hogy miért nem szeretik sokan a Brinstar Depth pályát, szerintem az a legjobb. Amúgy a Mr. Game and Watch pályáját kaptam meg.

És persze nem születésnap születésnapi torta nélkül! Ami NES alakú volt! Nagyon szép volt, és persze finom is! Eper izű volt. Meg rengeteg ennivaló! Húú, rendesen ellátott minket Krisi anyukája! Ha esetleg valaki nem érti a címben szereplő elég hülyén álló mondatot, arról van szó, hogy valaki SSBM-ezés közben valaki mondott egy eléggé félresikerült mondatot, és erre valaki azt mondta, hogy tanulj meg beszélni! Erre Krisi rávágja, hogy beszélj meg tanulni! És ezen röhögött a társaság hosszú percekig. Végülis engem különösebben nem zavart, hogy én voltam magasan a rangidős a 20 évemmel, és az utánam legidősebb 16 éves, jól elvoltam velük. Krisinek is 15. születésnapja volt. Számtalanszor bebizonyosodott nálam, hogy a barátságnál nem számít a korkülönbség, csak az, hogy ugyanaz legyen az érdeklődési körünk, és jól érezzük magunkat egymással, és akkor mit számít, hogy mekkora a korkülönbség? Amúgy a buli 20 óráig tartott, ha érdekel benneteket, rakok fel képeket!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)