Az egység ereje

Még a Paradox Live-os posztok előtt írtam Slayers: Get along dal Okui Masami verziójáról. Csak hogy ez a "sorozat" is teljes legyen, akkor értekezzünk a Mas"ami Okui"terpiece album másik bónusz daláról, a ONENESS-ről is.

Ez is olyan dal, amit Okui Masami nem egyedül, de még csak nem is duettben, hanem sokadmagával énekelt. Ez ugyanis a 2005-os Animelo Summer Live koncert betétdala volt. A dalt zenéjét és szövegét Okui Masami írta, a hangszerelés pedig Suzuki "Daichi" Hideyuki munkáját dicséri. Az ő neve is ismerős az Okui Masami rajongók számára, hiszen az énekesnő sok dalában működött közre.

Ez a koncert nem jelent meg DVD-n annak idején (pont a 2006-ostól kezdték el kiadni képhordozón az Animelo Summer Live-ot), csak utólag a hivatalos YouTube csatornán nézhető meg egy előadás, egészen pontosan Kageyama Hironobu-tól. Egyébként sehol nem tették közzé a 2005-ös koncertet.

A dalból készült videoklip is, és mivel hivatalosan nem érhető el digitális streamingen az új Okui Masami album, ezért csak ezzel a videoklippel tudok szolgálni.

Tetszik az ötlet, hogy a dal felhangzása előtt a stúdiómunkálatokba nézhetünk bele, így egy kicsit személyessé válik a dal. Bár egyáltalán nem kell azt személyessé tenni, hiszen a dal csodálatos. Emelkedett hangulatú, és arról szól, hogy mindnyájan egyek vagyunk, nem számít kik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk. De van egy lényeges különbség, hogy az ehhez hasonló álszent dalokhoz képest: Látszik az énekeseken, hogy hisznek abban, amiről énekelnek. Ezért nem hat giccsesnek, ahogy a dal végén megfogják egymás kezét, és a magasban balra-jobbra lengetik. Nekik tényleg ez a hitvallásuk, ez belülről fakad. Megítélésem szerint azért is lett hiteles a dal, mert a dallam is csak annyira emelkedett, amennyire annak lennie kell. Megvannak benne azok a nem annyira magas hangok, hogy megindítsa a hallgatót, de van egy lüktetése, aminek köszönhetően nem azt halljuk 6 percen keresztül, hogy mi mennyire szeretjük egymást, kezünk az egekben, tartsatok velünk, hanem mintha egy történetet mesélne el, hogy hogy jutottunk el ide, miért ez a hitvallásunk. Ezzel szemben a szöveg nem történetet mesél el, hanem elmondja, hogy az énekesek hogyan képzelik el az egységet. (Most ez nem verselemzés, ezért nem "lírai én"-ezek.) Nagyon szép az, hogy minden egyes emberi életet egy kis virágként írnak le, mely a megszületéssel fakad virágba, és legyen az bármilyen kicsi, szebbé teszi ezt a világot. A zene és a dallam pedig gondoskodik arról, hogy ne hasson giccsesnek a szöveg.

Nagyon szépen hangzik ennyi embertől, de hogy hangzik ez egyedül Okui Masami-tól? Főleg 18 év elmúltával. Hát úgy, hogy egymaga bizonyítja, hogy ez a dal tőle belülről jön. Ezt is dalt is képes ugyanazzal a beleéléssel énekelni, mint a Get along-ot. Energiára annyira nincs szükség, hiszen ez valamivel nyugodtabb dal. De ugyanúgy megvan az az érzelem a saját verziójában, mint az eredetiben, ezért nagyon szépen hangzik tőle a dal. A hangszerelés teljesen ugyanaz, mint a 2005-ös dalé, de talán ez így van jól, mert úgy gondolom ezen a zenén csak rontani lehet. Nem tudom elképzelni legalábbis, hogy mitől lehetne még jobbá tenni. Zenehallgatói, rajongói füllel számomra ez a dal hibátlan. Ennek a dalnak az ereje leginkább abban van, hogy Okui Masami már a karrierjének elején is bizonyította, hogy ő egy erős és autonóm személyiség. És azzal, hogy lényegében a maga énekhangjával képes tizen-, huszon-ember helyett teljes értékűkét felénekelni a dalt, nagyon jól jelzi, hogy ugyanannyira erős és autonóm személy, mint amilyen mindig is volt.

Ezért nagyon fontos Okui Masami énekesnői karrierje alkalmából megjelentetett válogatásalbum. Egyrészt egy fantasztikus karrier összegzése, másrészt a két új dallal bizonyítja, hogy az évek során folyamatosan fejlődött, de soha nem felejtette el, hogy ki ő, honnan indult, mik az ő gyökerei, mert 28 és 18 éves dalt képes ugyanazzal az energiával és hittel énekelni, mint annak idején. Ezzel a válogatásalbummal Okui Masami bebizonyította, hogy ő mindig úgy újult meg, hogy közben megőrizte önmagát. A két újonnan felénekelt korábbi dalával bizonyítja, hogy hű a gyökereihez, és hogy ezt a 30 évet semmire nem cserélné le. Ez az éneklés iránti szeretet, alázat, önismeret és önelfogadás volt az, amit annak idején 2006-ban meghallottam nála, és emiatt van, hogy jöhet bármilyen kiváló alkotás a japán populáris kultúrából, Okui Masami-nak mindig lesz helye a szívemben.

Hyper Projection Engeki Haikyuu!!

Amikor először néztem a Haikyuu!!-t, már akkor is tudtam, hogy készült egy élőszereplős színdarab. Olyasféle, mint a Prince of Tennis Musical (Tenimyu), tehát színházban adták elő, magát a sportágat is imitálták, de nagyon vicces volt. Főleg a színészi játék volt szerethető. Igazából a Tenimyu-t akkor néztem, amikor már bőven kiábrándultam az animéből, mert már kezdtem unni a "harcos" meccseket, ezért kifejezetten üdítőnek hatott a musical. Mert olyan érzetet adott, mintha kiparodizálnák az eredeti művet. De mivel a Haikyuu!!-t végig nagyon szerettem, és mivel az első pár perc után ez is olyannak tűnt, mintha kiparodizálnák az eredeti művet, ezért ki is kapcsoltam. Főleg, hogy mivel 2 órás volt, és spontán döntöttem el, hogy megnézem, csak akkor néztem volna végig, ha nagyon megtetszett volna.

De ma úgy döntöttem, hogy és nem lesznek elvárásaim vele kapcsolatosan, lesz amilyen lesz. És megérte, nagyon jó volt. Ha ott és akkor láttam volna a színházban, biztos, hogy életre szóló élmény lett volna. Alapvetően itt is imitálják a röplabda meccseket, de gondolom, hogy inkább azért van, mert egyrészt a színészek nem röplabda játékosok, másrészt a labda ne menjen a nézőtérre. Labda egyébként volt, de egy segítő egy bottal irányította. Ez némileg rontotta az összhatást, de csak ennyire tudták a röplabdát megjeleníteni. Tetszett a színészek játéka, főleg Kimura Tatsunari színészi játéka. Kifejezetten olyan érzésem volt, mintha magát Kageyama Tobiót keltette volna életre, annyira hitelesen játszotta a szerepét. Mondjuk részint maga a karakter is olyan, hogy nem nehéz őt egy ázsiainak úgy megjeleníteni, mintha ő maga "jött volna le" a rajzlapról, mivel Kageyama Tobio az egyik "legjapánabb" anime karakter, akit eddig valaha láttam. Kicsi, ferde szem, fekete haj, szinte teljesen kerek arc. De mindezek mellett a színészi játéka is rendkívül jó volt, tökéletesen olyan volt a beszéde, az arcvonásai, mintha tényleg Kageyama jelent volna meg a mi világunkban. Legfeljebb a hangja miatt nehéz őt egy ázsiainak eljátszani, mert a seiyuu-jának (Ishikawa Kaito) olyan mély hangja van, hogy még egy európai férfinak is a dicsőségére válna. A Kimura Tatsunari ebből a szempontból is kiváló választás volt, neki is nagyon mély hangja van.

A színdarab (nem tudom, hogy lehet-e musical-nak hívni, nem énekelnek benne) az anime első évadát dolgozza fel, meglehetősen zanzásítva. Ahogy Hinata meglátja a TV-ben a Karasuno röplabdameccset, megmérkezőzik Kageyamával, majd csapattársak lesznek. Majd gyakorlás, és a mérkőzés a Jousai Aoba középiskola csapatával. Ezt sűrítették bele 126 percbe. Természetesen voltak jelenetek, amiket kihagytak belőle, például a Nekomával való meccset, de amit eljátszottak, abban nem volt hiányérzet. Szerettem nézni a színdarabot, volt olyan érzésem, hogy a színészek nagyon jó csapatot alkotnak. Éreztem egyfajta kohéziót köztük, és ez emelte a színészi játék színvonalát. Bár olvasva a színdarabról, lehet, hogy ez csak illúzió, ugyanis voltak konfliktusok az időpontok miatt, ezért 2015 után 2016-ra öt szereplőt lecseréltek, köztük Kimura Tatsunarit is. Bár az az érdekes, hogy pont őt nem említették meg, hogy "részt vett" volna ezekben a konfliktusokban (csak arról tudok, ami a linken olvasható), mégsem szerepel a második évi szereposztásban. Helyette viszont sikerült olyan színészt találni, aki még nevében is hasonlít a karaktére: Kageyama Tatsuya. A másodikat nem láttam, és egyelőre csak az első érhető el neten.

A képen az összes színész látható, és mint jól kivehető, csak férfiak játszanak. Pedig megnéztem volna Shizumu Kiyokót, ő az animében az elképesztően tehetséges, de rideg női csapatvezető, coach. Külön poén lett volna a színdarabban is megjeleníteni, ahogy bolondulnak érte a pasik. :D

Egyébként megnéztem a CDJapannél, kapható DVD-n, de japán szokás szerint irgalmatlanul drága. Nem magyar pénztárcára van szabva a ¥8.000-es ár. Akkor döbbentem meg, hogy mennyire drága egy-egy DVD, Blu-ray Japánban, amikor kb. 10 éve Animelo Summer Live DVD-t és Blu-ray-t kerestem, és láttam, és nemcsak hogy nagyon drága volt mind a kettő, hanem alig volt különbség a két kiadás ára között. Úgyhogy nem hiszem, hogy maholnap fogom megvenni, pedig nagyon szívesen betudnám eredetiben, mert élmény volt az a két óra, amíg tartott az előadás. De hátha lesz spórolós kedvem, és megveszem majd. Aki szeretné megnézni, az itt letöltheti magának.

A teljes AnimeStars magazin gyűjtemény

Van néhány epost vázlatban, és tudnék miről írni, de nem jutok el odáig, hogy ki is tegyem őket. Talán majd most. Átnézem őket, hogy melyeket tudom befejezni, és kikerülnek, amik úgy állnak, hogy rendben vannak.

Most viszont egy régi animés magazinról szeretnék írni, az AnimeStars-ról. Mely bár csak 2007-2010 között élt, de ekkor jelentős volt az akkori animés közösség számára, ezért azt gondolom, hogy érdemes írni róla. Főleg azért, mert ma már inkább olyannak tűnik, mintha elfeledkeztek volna róla. Akkor jelentős volt, de annyira mégsem, hogy ma is emlegessék. Sőt, azt gondolom, hogy aki az utolsó 5 évben lett animés, azok talán nem is hallottak a magazinról, vagy csak érintőlegesen. De mivel én már akkor is néztem animéket, ezért folyamatosan vettem az újságot, és meg is van az összes szám az elsőtől az utolsóig, de még a különszámok is.

Összesen 22 számot élt meg az újság, plusz volt az InuYasha és a Yu Yu Hakusho különszám. Már az első számot is megvettem megjelenésekor. Azt, hogy hogyan értesültem a megjelenésekor, nem emlékszem, szerintem csak annyi volt, hogy megláttam az újságosnál, és tudtam, hogy ez kell nekem.

Az első számokon lehetett érezni, hogy ugyan kezdetleges, de ebből valami jó dolog fog kisülni. Olyan volt az AnimeStars a magazinok között, mint a Magyar Anime Társaság a conok között. A legkevésbé sem érződik, hogy az anyagiak miatt csinálták az újságot, sőt inkább egyfajta naivitás figyelhető meg az írások között. Olyan érzetet adnak a cikkek, mintha néhány lelkes fiatal összeverbuválódott volna, hogy rajongásuk tárgyáról, az animékről írjanak magazint. Voltak is kapcsolataik, de a Mondo magazin sokkal progresszívebb volt marketing, hirdetések, és kapcsolatteremtés terén, nem utolsó sorban olcsóbb is volt, ezért 2010. júliusában jelent meg az utolsó szám, és aztán meg is szűnt. És talán a nem olyan jó marketing miatt nem maradt meg annyira az emlékezetekben az AnimeStars, legalábbis én nem hallom, hogy beszélnének róla, hogy milyen jó újság volt. Pedig jó volt, nekem tetszett. A dizájn tetszett, a tartalom is, jó volt az elosztás, és mindenről írtak, ami japánnal kapcsolatos. Az értékelési irányelv is megfelelő volt. Az írások is jók voltak, de azért lehetett érezni, hogy nem szakképzett újságírók írják az ismertetőket, cikkeket, mindezek mellett a cikkekben lehet érzékelni azt a naivitást, amire utaltam már feljebb. Persze pont ez adhat egyedi színezetet a cikkeknek, mert így nem a megtanult protokollok szerint születnek a cikkek, hanem adott esetben "sajátabbnak" tűnnek az írások, meg jobban érzékelni a személyiségüket bennük.

És nem titok, hogy én is írtam néhány cikket a magazinba. Már ekkor igyekeztem népszerűsíteni az általam kedvelt személyeket, és írtam olyanokról, mint Hayashibara Megumi, Okui Masami vagy a legnagyobb animés koncertrendezvény, az Animelo Summer Live-ról is írtam. Sőt, ha jól emlészem Ohmi Tomoe-ról is írtam, meg rémlik Ikue Ohtani és Yamaguchi Kappei is. Szerettem írni, csak egy idő után elvesztettem a motivációmat, és egyre nehezebben születtek meg a cikkek. Nem is merem elolvasni az írásaimat, mert olyan érzésem van, hogy akkoriban sokkal elfogultabb voltam, ráadásul nem is volt annyi ismeretem unblock az animékkel kapcsolatosan. Persze folyamatosan változok és fejlődök, úgyhogy ez annyira nem kifogás, de aminek viszont örülök, hogy ekkor tanultam meg több szemszögből nézni a dolgokat, a cikkekben is igyekeztem több szempontból rávilágítani a dolgokra. A legtöbb cikkem 2009-ben készült, aztán 2010-ben is talán van egy-kettő, de szerintem nem maradtam végig a magazinnal, mert tényleg nem voltam motivált. Azért sem, mert ritkán tetszett a cikkemnek a dizájnja, és nem tudtam, milyen képeket tettek ki. Okui Masamiról is sikerült két olyan képet találniuk, ami... nem is az, hogy nem előnyös, hanem olyan jellegű kép, ami nem megszokott róla. Vagy nem tudom, hogy fejezzem ki, de nem ezekkel mutattam volna be az énekesnőt. A másik ami nem tetszett, hogy többször átszerkesztették a cikket. Ez megszokott dolog, hogy megírom a cikket, visszaküldik, nézzem át, és ha valami rosszul van javítva, akkor írjam át. De voltak olyan javítások, amikről nem tudtam, hogy bizony előfordult egyszer-egyszer idétlen mondat, amire én is csak lestem, hogy ezt mégis hogy találták ki? Ezt be az újságba? Eszembe jutott, hogy Park Romi-ról is írtam, és nem tudom, hogy írtam már, hogy dél-koreai japán seiyuu. A lényeg, hogy volt egy ilyesféle javítás, hogy "ez az ügyeskedés sem akadályozta meg abban, hogy népszerű seiyuu legyen". Csak lestem. Nem emlékszem arra, hogy ilyet írtam volna, nem is tudtam arról, hogy így javították volna. Arról van szó, hogy Dél-Koreából került át Japánba, és hogy ennek ellenére sikeres tudott lenni. El kéne olvassam, hogy tudjam miről van szó. Valószínűleg ezek is demotiváltak az írásban.

Akkoriban MSN-es csoportban beszéltük meg a dolgokat. Már semmit nem tudok ezekből visszaidézni, csak azt, hogy igyekeztem egy harmadik különszámot kisírni, ami a Slayers-ről szólt volna. Szerettem volna az egész szériát bemutatni a videojátékokkal, nem utolsósorban a zenét, a kislemezeket és albumokat. Persze, hogy azért, hogy ezzel is vigyem Hayashibara Megumi és Okui Masami hírét, mi másért. Az az igazság, hogy úgy, nagy Slayers rajongó soha nem voltam. Soha nem jött be annyira a sorozat, nem volt rám annyira hatással, mint akár a Kaleido Star is. De végül anyagi okokra hivatkozva ez nem valósult meg.

A hibái ellenére szerettem, és azt gondolom, hogy jó magazin volt, hiányzik, és kár, hogy nem maradt meg az emlékezetekben.

Új Hayashibara Megumi és Okui Masami közös kép

Nagyon kevés közös kép lelhető fel Hayashibara Megumi-ról és Okui Masami-ról, pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire emblematikus páros ők számomra. A Slayers opening és ending megtették a hatásukat, de most ismét együtt jelentek meg. A 2015-ös King Super Live koncerten mind a ketten énekeltek és egy közös fotó erejéig összeálltak. Titkon mindig reménykedtem abban, hogy idén újra feléneklik a Get along számot, amolyan 20th Anniversary Edition, hiszen idén 20 éves ez a szám. Ilyenről egyelőre nincs hír, de ennek a képnek nagyon örülök. Mind a ketten énekeltek külön-külön, de ami érdekes, hogy felhangzott ezen a koncerten a Get along, de nem ők énekelték közösen. -_- Ezen kicsit kiakadtam. Egyáltalán nem énekeltek közösen, akkor vadásznám a videót az interneten. Mellesleg érdekes, hogy a közös munkájuk után is megmaradtak barátai lenni egymásnak, de szakmai téren csak egyszer tudtak közösen dolgozni, amikor Okui Masami-nak 2008-ban megjelent a Tribute to Masami Okui ~Buddy~ albuma, és Hayashibara Megumi meghívta a Heartful Station rádióadásába vendégnek. De Hayashibara Megumi soha nem lépett fel például az Animelo Summer Live-on, vagy nem szerepelt egy @Tunes. adásban sem, melynek műsorvezetője Okui Masami volt. De ugyanígy megjelenhetett volna a JAM Project által vezett Anipara Ongakukan TV műsorban, de ez sem történt meg. Úgyhogy ez a kép kincset ér. Vicces az öltözködésbeli különbség: Hayashibara Megumi szinte utcai viseletben, míg Okui Masami milyen csinos. Pedig annak idején, 20 éve Okui Masami a rövid hajával ő volt az, akinek lazább volt a stílusa. Úgy tűnik a Lantis kikupálta.

De esküszöm, ha lenne anyagi lehetőségem, én pénzelném az új közös kislemezüket, újrahangszereltetném a Get along-ot és a KUJIKENAIKARA-t, és addig promotálnám, míg el nem érnék a milliós eladást. Jaj, nekem kellett volna az 5 milliárdot megnyerni az ötös lottón, nemes célra ment volna el.

2012-ben megjelent japán albumok és kislemezek

Tavaly, tavalyelott is osszegeztem a szamomra fontos japan kislemezek megjeleneset, iden is megtennem ezt.

Januar 25:

• JAM Project: Waga Na wa Garo
• ALI PROJECT: Kyomu Densen
• angela: THE LIGHTS OF HEROES

Februar 8:

• Hironobu Kageyama: ROCK JAPAN

Februar 29:

• Minori Chihara: D-Formation

Marcius 7:

• Suara: Niji Iro no Mirai

Marcius 21:

• Minori Chihara: Celestial Diva

Aprilis 25:

• JAM Project: LIMIT BREAK
• ANIMETAL USA×Hironobu Kageyama: Give Lee Give Lee Rock Lee

Majus 23:

• JAM Project: Hagane no Resistance
• Suara: Future World / Thanks a lot

Julius 4:

• Masami Okui: Love Axel

Julius 11:

• Minori Chihara: ZONE//ALONE

Julius 18:

• ALI PROJECT: Gansakushi
• Anisama Friends: INFINITY ~1000nen no Yume~

Augusztus 8:

• Masami Okui: Sora no Uta
• Hiroshi Kitadani: Real

Szeptember 5:

• FLOW: Brave Blue

Szeptember 26:

• Suara: The Best ~Tie-Up Collection~

Szeptember 29:

• Megumi Hayashibara: Tsubasa

Oktober 24:

• angela: KINGS

November 14:

• JAM Project BEST COLLECTION IX: THE MONSTERS

December 5:

• JAM Project: Wings of the legend

December 26:

• Super Robot Taisen X JAM Project OPENING GTHEME COLLECTION ALBUM: MAX THE POWER

Esőáztatta 2012. nyári MondoCon

Reggel fél 7-kor arra ébredek, hogy dörög, villámlik. Na mondom magamban, nagyon szép lesz, ha ekkora esőben lesz a MondoCon, mekkora élmény lesz átmenni a 25-ös terembe. Azt hiszem, volt már esős con, a 2010. őszi MAT-os AnimeCon, többre nem emlékszem.

Mivel csak 11-re kellett menni, ezért nem nagyon siettem a készülődéssel. Mondjuk már 9 óra után indultam el, mert bementem az ecseri úti Lidl-be, ott vettem Freeway-es kólát, mert akciós, és vettem még kaukázusi kefirt, és egy almát. Már csak 1,7 kg-ot kell fogynom, hogy elérjem az ideális testtömeget. ^_^ Még itthon megsütöttem magamnak a sajttal töltött pulykamellet (engem nem hízlal), és egy 4 darabos Győri Édes Jó Reggelt! kekszet. Ennyivel bespájzolva már csak nem fogok éhezni egész nap. A kekszet haza is hoztam. Az Ecseri úttól mentem a MondoConra. Az eső szerencsére nem esett, de igencsak lógott a lába. A kettes metrónál már volt egy pár animés csaj. Érdekes volt, hogy a velem szemben ülő két csaj megjegyezte, hogy biztosan MondoConra mennek. Tökre meglepett, hogy átlagos megjelenésű lányok voltak, akiknek láthatóan semmi közük nincs az animéhez, és mégis tudnak ilyen dolgokat. Ők nem jöttek, de azért valahol jó érzéssel töltött el az, hogy az átlagos ruházatomból nem is gondolnák rólam, hogy én is MondoConra megyek, nem bélyegeznek meg. A szokásos Pillangó utcai leszállás, és odasétálás. Érdekes, hogy láttam, már a kaputól is igen messze volt a sor vége, kérdeztem is magamban, tán csak nem megint a kapunál lehet jegyet vásárolni? Nem, maradt a bejáratnál, de olyan hosszú volt a sor, hogy a kapun túl igen messze volt. Meglepően sokan voltak, pedig az elmúlt évek azt jelezték, hogy csökken az érdeklődés. Örültem neki, azért jó az, ha egy jó irányba megy az animés kultúra. Mivel megvolt a jegyem, ezért előretörtem, a sorban összetalálkoztam Megumival, egy kicsit beszélgettünk. Én mondtam neki, hogy megvárom vele a sort, de nem akart feltartani, így tovább mentem.

Kerestem a konzolokat, ugyanis most van benne egy kis részem: Kint volt a TV-m és a Nintendo 64-em. Még Night vetette fel az ötletet, amikor panaszkodtam neki, hogy biztosan csak annyira lesz kint a Nintendo, hogy a Wii és Just Dance, aztán azzal el van intézve, de aztán felvetette, hogy mi lenne, ha én magam vinnék saját konzolt. Egyből belém is csapott a villám, hogy hát igaza van. Ahelyett, hogy itt panaszkodok, hogy jaj, megint nem lesz Nintendo, és de gagyi a Nintendo Magyarország, hogy megint nem lesz kint, mi lenne, ha én tennék azért, hogy több Nintendo konzol legyen? Fel is vettem a kapcsolatot a konzolrészleg főszervezőjével, Zoloróval, és bár eleinte nem engedték meg, hogy legyen több retro konzol, pedig ő is akarta, végül jött az E-mail tőle, hogy  zöld utat kapott. Péntek este jöttek a TV-mért és a Nintendo 64-ért, melléadtam a Mario Kart 64-et. És melléadtam mind a 4 controllert. De úgy tűnik, a szürke már nagyon használhatatlan, vennem kell még egyet. Amikor játszottam, másik három srác is csatlakozott, és aki a szürke controllerrel volt, az le is tette azt, mert egyáltalán nem tudta használni az analóg kart. Mivel megvolt a belépőm, ezért mangát kaptam a konzolért. Meg egyet vettem a jegyből levásárolható árral. (tudom, hogy értelmes mondat, de most mondjatok jobbat)

• Love.com 4 (ezt a konzolért)
• Árnybíró 4 (ezt vásároltam olcsón)

Ezután mentem a karaokéhoz. Most kétszer énekeltem:

• Saber Marionette J: I'll be there
• Animelo Summer Live: OUTRIDE

A Saber Marionette J az jól ment, az Animelo Summer Live is, abban is jól éreztem magam, bár a taps sűrűségéből arra következtetek, hogy nem sokan osztották ezt az érzést. Van ez így... Egyébként most többet voltam a karaoke teremben, de egész idő alatt a Love.com-ot olvastam, néha-néha felnéztem. A kézikonzoljaimmal nem foglalkoztam olyan sokat, pedig bespájzoltam. Vittem a 3DS-emet, a DS Lite-ot is, a Nintendogs miatt, és a Game Boy Advance SP-t a Pokémon Emerald és a Mario Kart Super Circuit miatt. Csak a 3DS-sel foglalkoztam, és azzal sem sokat. Az volt a poén, amikor zenekvíz alatt 3DS-eztem. Akkor néztem meg, hogy vajon StreetPassoltam-e valakivel. Négy emberrel is! Adrienn, Dóri, Szebi és Charlie. Annyira megörültem neki, hogy a zenekvíz papírjának hátuljára írtam jó nagy betűkkel: "Négy emberrel Streetpassoltam!" és egy awesome szmájlit is rajzoltam mellé. Apróbb kommenteket a belső oldalakra írtam. Úgy nagyjából ment. Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy Tukeinonnak írtam, hogy milyen nehéz a zenekvíz, alig ismertem egy pár animét. Ahhoz képest dupla csavar, hogy több olyan anime dalrészlet is volt, ahol a szövegben felhangzott az anime címe is. Amikor volt Kitadani Hiroshi: We are! dala, akkor az egész terem felröhögött, amikor felhangzott a dalban a ONE PIECE szöveg. Még csak komment sem kell hozzá. Meg sokáig kerülgették a forró kását azáltal, hogy több helyen is volt megoldási lehetőségként a "Shin Mazinger Z Hen", de végül az előadóknál volt a JAM Project alatt a Shugoshin-The guardian dal. ^^' És ezúton is jelezném a tévedést: Az énekes neve helyesen Endoh Masaaki. Egyébként most nem volt Tukeinon, mások működtek közre, a zenekvízt pl. Daki vezette. A játék kategóriában reméltem, hogy mind a három Nintendo zene benne lesz, ami lehetőség volt, de csak az egyik volt: Super Mario Bros. Az volt az első. Mondja Dani a végén: "Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom a fiatalembert". Ezen is nevettünk. Menőség volt a zenekvíz. A karaoke előadások meg... hát jó, voltak jók, de azért még mindig vannak gyengék, de ma volt egy olyan, amire csak 1 pontot adtam volna a 10-ből. Egyébként is üzenném mindenkinek:

A NARUTO: GO!!! DALÁT, MINT A TÜZET, ÚGY KERÜLJÉTEK!!!

Senki, de senki nem képes még csak meg sem közelíteni azt a szintet, mint az eredeti előadó. És amilyen hangulata van a dalnak, meg is követeli azt a szintet. Szóval, volt egy srác, aki... szerintem totál más világban járt, mást "énekelt", a szöveg helyett csak makogott, mintha nem is közöttünk lenne. De az előadások döntő többsége azért hallgatható volt. Bejött a karaoke terembe Charlie és a barátnője, kölcsönadta a 3DS-re megjelent ONE PIECE Unlimited Cruise játékot, kíváncsi voltam rá. Most nem tudom, hogy a mentés milyen szakaszában értem el, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a játékkal. Épp csak annyi volt, hogy a hajón vagyunk, megyünk valamelyik sziget felé, be is jelöltem, hogy hova menjünk, de csak a hajóban voltunk, és nem tudtam mit csinálni a játékban. Úgyhogy inkább visszaadtam neki a játékot. Azt hiszem, hogy ezt az elején kell kezdeni. ^^' Amúgy volt egy mélypont nálam, amikor kishíján majdnem elaludtam, le is csuktam a szemem, de azért ezt mégsem itt kéne. Meg az milyen lenne, ha pont akkor szólítanának ki, és látják, hogy alszok? ^^' Úgyhogy elvoltam én egymagam, elszórakoztatom magamat, ha arról van szó.

16.45-kor ért véget a karaoke, utána átmentem a konzolokhoz megnézni, hogy mi a helyzet a Nintendo 64-gyel. Látom, azért játszanak vele. Örülök neki, tessék csak érdeklődni a régi Nintendo konzolok iránt. Aztán nem sokkal ezután mentem is el, mert találtam Csibivel az Örs Vezér terén, odaadtam neki a Super Mario 3D Landet, hadd nyaraljanak együtt. Az Árkádban beszélgettem vele egy kicsit, aztán jöttem is haza.

Jó nap volt, jól éreztem magam. Ha később is kell Nintendo konzol, boldogan kölcsönadom, láttam, hogy vigyáznak rá, sokakat érdekel, így rendben van, később is számíthatnak rám.

Okui Masami album eladási adatok

A majdnem teljes adatbázis. Nem tudom, miért vagyok ennyire eladási adat-mániákus, de valamiért nagyon érdekel. Okui Masami esetében arra lettem figyelmes, hogy amíg a V-sit. albuma a 19. helyet érte el az Oricon charton, 13.980-as eladással, addig a Ma-KING a 12. helyet sikerült elérnie 24.870-es első heti eladással, mégis a V-sit. a legeladottabb albuma. Hogy is van ez? Csak egy magyarázat lehet rá: Nagyon közel van a két eladási szám. Mert az egy dolog, hogy a V-sit. 7 hétig volt listán, míg a Ma-KING csak 5 hétig, az első heti eladási számok különbsége nem feltétlen indokolja a változást.

A Generasia wikipediás (ez az új neve a JpopStop! oldalnak) oldalát szoktam nagy lelkesedéssel szerkeszteni, de nekem a tudásom eladási adatok terén mindig csak addig terjedt ki, amíg az Oricon nyilvánosságra hozta. Azaz, napi eladás terén 30-as lista, heti eladások esetében 50-es lista. És az istennek se tudtam, honnan tudják, hogy x album csak *hasára üt* a 82. helyet érte el, ennyi meg annyi eladással. Régen kis kereséssel rátaláltam a http://ranking.oricon.co.jp oldalra, mely már  teljes 200-as (kislemezeknél), és 300-as (albumoknál) helyezést kiírja, hogy melyik hogy teljesített, ám eladási számok nélkül. Azokért valamiért fizetni kell... De nem értem, hogy ha az 50-es listáig nyilvánosságra hozzák a teljes eladási bázist, utána, miért kell fizetni...

Mivel láttam a Generasia oldalon, hogy vannak, akik birtokában vannak a komplett adatbázisnak, ezért ezek után úgy hoztam létra album és kislemez adatlapot, hogy az "Oricon chart positions" részleget x-szel pótoltam ki, abban reménykedtem, hogy valaki majd kiegészíti. Ehelyett az adminok kitörölték azt a részt, és PM-ben a fejemre koppintottak, hogy ha nem tudom a teljes eladási adatot, akkor ne csináljam meg az Oricon chart táblázatot, és ne töltsem ki x-ekkel. Ezt elfogadtam, és ezek után nem csináltam.

Viszont nemrég arra lettem figyelmes, hogy az anime, videojáték album és kislemez eladási részlegeivel senki nem foglalkozik, még az olyan ismertebb előadók eladási adatai is kimaradtak, mint pl. az ALI PROJECT. Ekkor határoztam el, hogy megkérdezem PM-ben az egyik admint, akiről tudom, hogy sok anime album és kislemez adatlapot hozott létre, hogy segítsen, hogy honnan tudhatom meg a teljes adatbázist, szeretném kitölteni az Oricon táblázatot. Kicsit megkésve, de válaszként egy linket kaptam: http://toki.2ch.net/test/read.cgi/musicnews/1309172564/ Ezen link alatt az anime és videojáték albumok és kislemezek teljes eladási adatbázisához hozzá lehet férni. Egy japán fizet ezekért az adatokért, és nyilvánosságra hozza, nem semmi...

De ez az oldal, csak a legfrissebb eladási adatokat tartalmazza. Viszont elkezdtem ügyeskedni a Google-lel, és és olyan album és kislemez eladási adatokat tudtam meg ma éjjel (ezért voltam fent ma hajnali 4-ig, egyébként már éjfélkor elaludtam volna, mert fáradt voltam), amikre már évek óta nagyon kíváncsi voltam.

Az Okui Masami kislemez eladásainak adatbázisát már korábban kiírták a Generasia-ra, viszont az albumok döntő többségének az eladási adatait csak most tudtam meg. Nem kevés munka volt megtalálni (ezek az oldalak eléggé áttekinthetetlenek - nekem nem a japán karakterek miatt - és nehéz eligazodni bennük), de megvan. Most egy listát közölnék, ahol eladási adat szerint rangsorolom az Okui Masami albumokat, melléjük írom az ismert számot. Sajnos még így sem tudtam meg az összes album eladási adatait, de az Oricon ranglistája alapján tudom, hogy hányadik helyen állnak, így oda, ha más nem, becsült adatokat írok)

1. V-sit. - 48.330 (Legjobb helyezés: 19. hely, listán volt 7 hétig)
2. Ma-KING - 45.550 (Legjobb helyezés: 12 hely, listán volt 5 hétig)
3. Do-can - 42.870 (Legjobb helyezés: 12. hely, listán volt: 3 hétig)
4. Her-Day - 34.920 (Legjobb helyezés: 18. hely, listán volt: 4 hétig)
5. BEST-EST - 31.530 (Legjobb helyezés: 21. hely, listán volt: 4 hétig)
6. NEEI - 27.340 (Legjobb helyezés: 11. hely, listán volt: 3 hétig)
7. S-mode #1 - 17.780 (Legjobb helyezés: 26. hely, listán volt: 3 hétig)
8. Masami Kobushi - 17.324 (Legjobb helyezés: 17. hely, listán volt: 4 hétig)
9. DEVOTION - 13.790 (Legjobb helyezés: 30. hely, listán volt: 2 hétig)
10. Gyuu - 11.450 (Legjobb helyezés: 47. hely, listán volt: 2 hétig)
11. crossroad - 10.630 (Legjobb helyezés: 34. hely, listán volt: 2 hétig)
12. angel's voice - ? (Legjobb helyezés: 67. hely; ekkori eladás 5.137, listán volt: 2 hétig)
13. ReBirth - 6.640 (Legjobb helyezés: 49. hely, listán volt: 3 hétig)
14. S-mode #2 - ? (Legjobb helyezés: 50. hely; ekkori eladás 5.491, listán volt: 2 hétig)
15. Dragonfly - 5.253 (Legjobb helyezés: 68. hely, listán volt: 2 hétig)
16. Li-Book 2000 - 4.800 (Legjobb helyezés: 61. hely, listán volt: 1 hétig)
17. S-mode #3 - 4.739 (Legjobb helyezés: 76. hely, listán volt 2 hétig
18. evolution - 3.109 (Legjobb helyezés: 60. hely; ekkori eladás: 2.348, listán volt: 2 hétig)
19. God Speed - ? (Legjobb helyezés: 111. hely, listán volt: 2 hétig)
20. Ooku - 2.740 (Legjobb helyezés: 78. hely, listán volt: 2 hétig)
21. Akasha - 2.670 (Legjobb helyezés: 68. hely, listán volt: 1 hétig)
22. Masami Life - 2.484 (Legjobb helyezés: 110. hely, listán volt: 2 hétig)
23. A Tribute to Masami Okui ~Buddy~ - 1.816 (Legjobb helyezés: 120. hely, listán volt: 1 hétig)
24. i-magination - 1.349 (Legjobb helyezés: 95. hely, listán volt: 1 hétig)
25. Self Satisfaction - 974 (Legjobb helyezés: 127. hely, listán volt: 1 hétig
26. Self Satisfaction II - 903 (Legjobb helyezés: 113. hely, listán volt: 1 hétig)

Kicsit érdekesnek tűnhet a lista azoknak, akik átnézték, ennek két magyarázata van: Az Oricon 2002. decembere előtt csak a legjobb 100 albumból és kislemezből csinált listát, azok értékeit is tizes értékre kerekítette, 2002. decembertől albumokból 300-as lista, míg a kislemezekből 200-as lista készült pontos eladási adatokkal. És az sem elhanyagolható tény, hogy a lemezeladások Japánban is, akárcsak a többi országban jelentősen csökkentek.

Ennek kapcsán nagyon érdekes dolgot láttam meg, ugyanis rábukkantam nagyon-nagyon régi eladási adatokra ('70-es, '80-as évek), és akkor sem volt valami magas, a '90-es évek legelejétől kezdődött egy hatalmas felfutás. Szerintem ez a CD-k megjelenésével és robbanásszerű terjedésével magyarázható. És ez az egész felfutás az egész évtizedben tartott, 2000-től kezdődött egy nagyon lassú apadás, 2004-2005-től indultak meg nagyon az eladási számok lefelé, mely nyilván a letöltéseknek "köszönhető".

Emellett sikerült egy pár számomra érdeklő album és kislemez eladási adatait megtalálni, nagyon érdekesek:

• JAM Project: GONG - 14.931 (Legjobb helyezés: 22. hely, listán volt: 6 hétig; ez a legsikeresebb kislemezük)
• JAM Project: Little Wing - 7.778 (Legjobb helyezés: 45. hely, listán volt: 5 hétig)
• JAM Project: Rescue Fire - 3.713 (Legjobb helyezés: 62. hely, listán volt: 4 hétig)
• JAM Project: Battle No Limit! - 1.680 (Legjobb helyezés: 56. hely, listán volt: 2 hétig)
• JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire - 1.578 (Legjobb helyezés: 63. hely, listán volt: 2 hétig)
• JAM Project: NOAH - 3.238 (Legjobb helyezés: 40. hely, listán volt: 3 hétig)
• JAM Project Best Collection VIII GOING - 7.710 (Legjobb helyezés: 12. hely, listán volt: 4 hétig)
• Chihiro Yonekura: WILL - 85.920 (Legjobb helyezés: 18. hely, listán volt: 10 hétig)
• Hiroshi Kitadani: R-new - 688 (Legjobb helyezés: 240. hely, listán volt: 1 hétig
• Tomoe Ohmi: Float ~Sora no Kanata de~ - 649 (Legjobb helyezés: 156. hely, listán volt: 1 hétig)
• Tomoe Ohmi: Yuunagi - 1.166 (Legjobb helyezés: 87. hely, listán volt: 1 hétig)
• Chihiro Yonekura: Voyager - 998 (Legjobb helyezés: 167. hely, listán volt: 1 hétig)
• Chihiro Yonekura: Nakeru Anison - 512 (Legjobb helyezés: 154. hely, listán volt: 1 hétig)
• Yoshiki Fukuyama: SYNAPSE - 974 (Legjobb helyezés: 110. hely, listán volt: 1 hétig)
• ROmantic Mode: DREAMS - 168.390 (Legjobb helyezés: 10. hely, listán volt: 10 hétig)
• ROmantic Mode: Resolution - 92.440 (Legjobb helyezés: 12. hely, listán volt: 5 hétig)
• Chihiro Yonekura: WILL / FRIENDS / Hi no Ataru Basho - 837 (Legjobb helyezés: 131. hely, listán volt: 1 hétig)
• Anisama Friends: OUTRIDE - 1.817 (Legjobb helyezés: 99. hely, listán volt: 2 hétig)
• Anisama Friends: Generation-A - 6.343 (Legjobb helyezés: 30. hely, listán volt: 4 hétig)

Ennyit találtam így hirtelen, érdekes elmerülni bennük. De még sokat nem találtam meg, amit keresek, úgyhogy majd még nézni fogom, de muszáj voltam már hajnali 4-kor kikapcsolni a gépet, mert már szinte minden tekintetben kezdtem fáradni.

5 éve a Jpop bűvöletében

Hogy telik az idő, azért furcsa, hogy már 5 éve hallgatok japán zenét. Eleinte nem kizárólagosan, az csak nemrég alakult ki. De emlékeim szerintem 2006. júliusának végén, 2006. augusztusának elején hallgattam először japán zenét. Ekkortájt kezdtem el érdeklődni az animék iránt, emlékszem, a Kaleido Star 11. része volt a legelső rész, amit láttam. Akkor annyira nem fogott meg, de jó volt nézni, ezért mindig néztem az RTL Klubban, aztán egyre jobban megszerettem. Az első dalt az egyik barátom küldte át MSN-en, ez épp a Kaleido Star egyik openingje volt, a Tattoo Kiss. Amikor akkor meghallgattam, valahogy megtetszett. De aztán, ahogy átjött a másik KS dal, a Yakusoku no Basho he, na ez már egy sokkal kellemesebb dal volt, valamiért világhíresnek gondoltam. De mint mára kiderült, sajnos Yonekura Chihiro nem vált világsztárrá. Ekkoriban sok Kaleido Star dalt ismertem meg, én magam is leszedtem, és megszerettem őket.

Ez volt az első komolyabb vonzódásom a japán zene iránt. A következő nagy hatás (egyben az egyik legnagyobb) Hayashibara Megumi által ért. Először a brave heart dal volt, ezt először egy helyes, vidám dalnak gondoltam, szerettem hallgatni. De ez épp elég volt ahhoz, hogy rákeressek egy néhány dalára. Bár a Slayers animét még nem láttam, de már többször hallottam róla, így azok openingjeit, és endingjeit szedtem le, meg egy néhányat. Ekkor ért az első "sokkhatás" az olyan dalok következtében, mint például, a Give a reason, vagy a Northern lights, vagy a Reflection. Nem akartam hinni a fülemnek, nagy hatást keltett bennem. Ekkor kerültem abba a bűvkörbe, hogy Japán az ideális világ, ahol minden tökéletes, ahol csak pozitív gondolkodású emberek vannak. Persze ma már azt is tudom, hogy ez nincs így. De akkor egy nagyon szép álomvilágba kerültem, ami akkor nagyon szép volt, és talán lehet, hogy jobb lett volna ki sem jönni belőle?

Persze soha nem voltam az a sikító rajongó. 2006. őszi AnimeCon volt az első, akkor még minden más volt, és bár ekkor is kezdtek terjedni a különböző animék iránti esztelen rajongások. Ekkor még elég sokat voltam az AMV-knél, a nagyteremben, már ekkor is voltak sikítozások, de emlékeim szerint elsősorban nem a Naruto miatt volt, hanem a Gravitation, és az egyéb Shuonen ai, animék alatt. És a korosztály is jobban szétszóródott, sokkal többen voltak idősebbek is. A karaoke meg már ekkor is érdekelt, mivel ekkor már nagyon szerettem a japán zenét. Szerintem ekkor még nem ismertem annyira Okui Masamit, azt biztosan nem tudtam, hogy az r.o.r/s tagja volt. Őt egyébként a Slayers openinggel, a Get alonggal ismertem meg, már akkor felfigyeltem a japán mércével nézve nem éppen szokványos hangjára. Viszont a dalaira csak később kerestem rá, és akkor nagyon nem is hallgattam őket, mert valamiért a nyomasztóbb, negatívabb hangulatú dalaira bukkantam rá: spirit of the globe, Taiyou no Hana, Megami ni Naritai ~for a yours~, bár volt egy pár pozitívabb szám, amit találtam tőle: Rinbu-revolution, TRUST, Never die, Sora ni Kakeru Hashi. Végülis Hayashibara Megumi és Okui Masami volt az a kettős, melyek a legnagyobb szerepet játszottak a Jpop életemben, iszonyú nagy hatást gyakoroltak rám. Persze, más zenékre is nyitottam, de azok valamiért nem voltak rám olyan nagy hatással, talán Yonekura Chihiro az egyedüli rajtuk kívül...

A 2008-as év volt még nagyobb számomra, mert akkor sikerült megtalálni a r.o.r/s egyetlen albumát, akkoriban nagyon sokat hallgattam, annak ellenére, hogy nem nagyon rajongok a dance zenéért. Okui Masami albumait már korábban megtaláltam, de akkoriban valamiért még nem hallgattam azokat komolyabban, mert túl sok volt egyszerre. Viszont Megumi Hayashibara albumok valamiért nem akartak előkerülni. Nagyon kerestem őket, nagyon kíváncsi voltam az összes dalára. 2008 őszén nagy nehezen rátaláltam. Nagyon örültem neki, akkoriban csak azokat hallgattam. Sokáig a WHATEVER albuma volt a kedvencem, nagyon meg voltam lepve, hogy annak ellenére, hogy 2. album, mennyire jó lett. Nem sokkal ezután szerettem meg a SpHERE albumot, az a mai napig nagy kedvenc.

Ezután nem kellett sokat várni arra, hogy felfedezzem, hogy eBay-en lehet vásárolni esetenként jó áron eredeti japán CD-ket. Soha nem felejtem el azt az érzést, amikor 2008. decemberében először kezembe vehettem az eredeti Okui Masami: Gyuu és V-sit. albumait. Hatalmas volt, soha nem hittem volna, hogy eredeti CD-ről hallgathatom a dalait. 2009 elején ismertem meg az egyik legnagyobb Hayashibara Megumi rajongói oldalt, az Ashita Smile-t. Erre az oldalra mindig ki volt írva, hogy mely dalok voltak azok, melyeket Megumi lejátszott a két rádió műsorában, a Tokyo Boogie Night-ban, és a Heartful Station-ben. Innen ismertem meg két együttest, az angelát, és az ALI PROJECT-et. Mindkét együttesnek fel volt tüntetve a legújabb dala, A Spiral és a Jigoku no Mon, ezekre kíváncsi voltam, mind a kettő bejött, bár komolyabban csak később ismerkedtem meg velük.

Az Animelo Summer Live hatására. Azt már régóta ismerem, de eleinte csak Okui Masami előadásait néztem meg. Aztán a 2009-es Animelo Summer Live volt az első, amit végignéztem, akkor kezdtem el nagyon sokak felé érdeklődni: angela, ALI PROJECT, Ohmi Tomoe, Suara, Chihara Minori, Mizuki Nana, stb. Magyarán ekkoriban kezdett el  a zenei érdeklődésem jelentősen Japánon belül tágulni. 2009. augusztus 22-ei nap volt szintén nagyon fontos volt számomra, a karaoke miatt. Ahogy egyre többet voltam ott, és figyeltem mások előadását, megismertem egyre több dalt, ez is hozzájárult ahhoz, hogy kitáguljon a zenei érdeklődésem. De valamiért Okui Masamit senki nem tudta túlszárnyalni bennem. Egy nappal ezelőtt jelent meg Okui Masami: Self Satisfaction album, mely igaz, hogy elsősorban az akkor megélt érzelmek miatt, de nagyon jelentős album számomra. Nem kevésbé az ugyanekkor megjelent Okui Masami feat. May'n: Miracle Upper WL single. TO DIE FOR ×××, ezen dal által éreztem meg milyen érzés meghalni valakiért, Okui Masami eddig sem volt utolsó, ha igazi szerelmes dalt kellett írnia a saját stílusában, de akkor ez mindent túlszárnyalt.

A 2010-es év akkora váltást nem hozott számomra, ebben az évben kezdtem el az adarnának kfn fájlokat csinálni, valamint ekkor használtam komolyan a JpopSukit. Két albumot tudok mondani, ami ekkor nagy hatással volt rám: ALI PROJECT: Psychedelic Insanity és Suara: Yumeji.

Idén, 2011-ben kezdtem el komolyabban ismerkedni a JAM Projecttel, de valamiért nem akar eszembe jutni, hogy hol hallottam róluk először, hogy hol találkoztam velük, lehet, hogy még jó régen Okui Masami által, de már tényleg nem emlékszem. A lényeg, hogy tavaly év végén megjelent a nagy válogatásalbumuk, a 10th Anniversary Complete Box, mely 8 CD-t, és 4 DVD-t tartalmazott. Kicsit megkésve, de kitették letöltésre, és ennek hatására csak nemrég kezdtem el velük komolyan megismerkedni, de nem hittem volna, hogy ennyire be fognak jönni! Valami eszméletlen, hogy amit csinálnak, az ennyire jó legyen, ekkora tűz nem sok emberben van, és az még kevesebb emberre jellemző, hogy azt így, ilyen hitelesen adják át, hogy a hallgató szinte beleborzong a dalaikba.

Hát, nagyjából ennyi volt nekem az elő 5 év. Azt nem tudom, hogy érhet-e még valami nagy hatás, de ennyi történet nekem azért épp elég ahhoz, hogy az anison zene az életem része legyen, és szinte biztos vagyok, hogy mindig lesz helye, nem lesz az a zene világszerte, mely kiölheti az életemből.

Okui Masami a földrengés után

Annyira megijedtem, de komolyan. Ugyanis Okui Masami volt az utolsó a JAM Project tagok közül, aki életjelet adott magáról, de hála istennek jól van. :) Életemben először mondom azt, hogy a Twitter jó dolog. :D Oda írt, hogy sietett haza, miután az Animelo Summer Live 2011-es konferencia alatt megrengett a föld, hogy mi a helyzet a házával. Hála istennek, megvan, de ablak, váza, és minden, ami üveg, ripityára tört. Zongorájában lett kár, meg minden kotta, minden ilyen jellegű papírja szanaszét volt, hatalmas rendetlenségről ír. Bár sokkal jobban aggódott a macskája miatt, ugyanis az a házban maradt, szegényke meg annyira megrémült, hogy csak nagysokára került elő, hiába kereste az énekesnő. Most takarít. Áram van, gáz nincs, nem tud fűteni, igaz, nincs már annyira hideg Japánban sem, de azért 14-15°C-ot teljes erejével beengedni csak nem kellemes. De az a lényeg, hogy nincs semmi baja. :) Sőt, a híreket, képeket elnézve, azt kell mondjam, hogy ő még szerencsésen megúszta.

Japán zene 2010-ben

Lassan eltelik 2010 utolsó szerdája is, ami azt jelenti, hogy idén megjelent minden kiadvány, amit 2010-re szántak. Ugyanis Japánban az albumok és kislemezek döntő többsége szerdán jelenik meg, ez náluk már évtizedes "hagyomány".

Azért idén is volt egy pár kiadvány, ami emlékezetessé teszi ezt az évet japán zene terén, bőven lesz mire emlékezni. Összeállítottam egy listát, melyek azok az albumok, és kislemezek, melyekről biztos ez az év fog eszembe jutni. Hát nem lett sovány a lista. ;)

január 13:

• FLOW: Sign
• ALI PROJECT: La Vita Romantica

február 3:

• Masami Okui: i-magination

február 10:

• Hironobu Kageyama: EVER LAST

február 17:

• Minori Chihara: Sing All Love

március 17:

• ONE PIECE MEMORIAL BEST

április 21:

• Masami Okui: Renka Tairan

április 23:

• Girls Dead Monster: Crow Song

május 12:

• Girls Dead Monster: Thousand Enemies

június 9:

• Girls Dead Monster: Little Braver

június 16:

• FLOW: MICROCOSM

június 23:

• Anisama Friends: evolution ~for beloved one~
• Suara: Suara LIVE 2010 ~Uta Hajime~

június 30:

• Girls Dead Monster: Keep the Beats!

július 14:

• BEST HIT NARUTO

július 21:

• Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame
• Megumi Hayashibara: CHOICE
• Minori Chihara: Freedom Dreamer
• Suara: Amane Uta (reissue)

július 28:

• Tomoe Ohmi: Girlfriend
• Girls Dead Monster: Girls Dead Monster OFFICIAL BAND SCORE „Keep the Beats”
• angela: Aoi Haru
• May’n: Ready Go!

szeptember 8:

• Faylan: Polaris

szeptember 29:

• ALI PROJECT: Han Shinnihon Shugi

október 13:

• May’n: Shinjitemiru

november 21:

• Megumi Hayashibara & Soichiro Hoshi: Heartful Station

december 8:

• Girls Dead Monster: Last Song
• Girls Dead Monster: Ichiban no Takaramono ~Yui final ver.~
• Chihiro Yonekura: Voyager

december 22:

• Chihiro Yonekura: Seize the Days
• angela: Soukyuu

Igen, végül csak megjelent idén az új angela kislemez. ^^' És nem is rossz! Igazán szép lista, örülök, hogy van ország, hogy van igény az igazi pop zenére.

Na, folytatom az importálást. ^^

December anison megjelenések

Bár lassan vége az évnek, de még egy pár japán CD megjelenést tartogat a karácsonyi hónap:

• december 8: Girls Dead Monster: Last song (single)
• december 8. Girls Dead Monster: Ichiban no Takaramono (single)
• december 8: Chihiro Yonekura: Voyager (15th Anniversary Best album)
• december 22: Chihiro Yonekura: untitled (single)

Úgy volt, hogy angela is megjelenteti új kislemezét december 22-én, de áttették 2011. január 19-re.

Úgy tűnik, hogy igaz volt azon megérzésem, hogy a Girls Dead Monster csak az Angel Beats! anime alatt volt aktív, bár várható is volt, hiszen az együttes csak az animében szerepelt, tehát egy fiktív együttes. Annak fényében sajnálatos, hogy nagyon-nagyon igényes zenét csináltak, és az énekesnő hangja... Ilyen is csak sok évente van egyszer.

Chihiro Yonekura album talán várható volt, hiszen az első kislemeze 1996. január 24-én jelent meg (Arashi no Naka de Kagayaite), bár így egy kicsit sántít a 15th Anniversary, de az az egy hónap ide, vagy oda, már igazán nem számít. Az új kislemez megjelentetése meg külön meglepetés, ugyanis utoljára 2007. március 16-án jelent meg kislemeze (Lion no Tsubasa), pedig nem is vonult vissza. Az Animelo Summer Live-okon is inkább a régi dalait énekelte. Még címet nem kapott a kislemez, de remélhetőleg, jók lesznek az új dalok.

Kik az igazi sztárok?

Mielőtt elkezdeném írni a tegnapi nap történését, azt hadd említsem meg, hogy igencsak meglep, hogy elég sokan keresnek rá a "supermario4ever letöltés" kifejezésre. Erre egyrészt azért felesleges rákeresni, mert azért vannak a kategóriák, és azért rakom külön a letöltéseket, hogy ha bárki keresi, akkor rákattint, és megtalálja. Másrészt, meg engem senki ne akarjon letölteni. ^^' Szóval az lehet, hogy valakinek szimpatikussá válok a blogpostjaim alapján (ennél mi sem természetesebb. :D), de még nem tudom, és nem is akarom megosztani magam, hogy bárki letöltsön. ^^'

Még múlt héten beszéltem Lam'O-val, hogy náluk felejtettem a váltás ruhámat, amiben ott aludtam náluk, és hogy elmennék érte. Ma mentem át. Elég furcsán indult, mert olyan 10.45 fele telefonáltam Lacira, hogy akkor mehetek-e. Érdekes dolog történt, mert kicsöng, hallok valami zajt a telefon túlsó végén, de tovább cseng. Fél perc múlva ránézek a telefonomra, már rég számlálja a (nem létező) beszélgetést. -_- Aztán felhívtam még egyszer, akkor már az üzenetrögzítő szólal meg. Na után megpróbáltam Duongot felhívni, szintén üzenetrögzítő, de ő visszahív. Így tőle tudtam meg, hogy mehetek. Hármas metró, 99-es busz, gyorsan odaértem, én nem tettem kerülőt, mint amit a múltkor megjáratott velem. Simán odaértem, a kutyájuk engem mindig nagy örömmel fogad. ^^ Szeretem őt, mert tényleg nagyon aranyos. Behoztuk a szobába, egy kicsit játszottunk vele. Mondta Duong a másik kutya már nem fog visszakerülni hozzájuk. Valami furcsa okból kifolyólag elszökött, de ahhoz, akihez került, az nem akarta visszaadni, és ottmaradt.

Aztán beszélgettünk az emberi kapcsolatokról, mondtam Lacinak, hogy egyszer kölcsönadom neki Csernus Imre: A Férfi című könyvét, abból nagyon sokat tanulhat. Ugye írtam róla korábban, hogy nekem szinte teljesen átmosta a gondolkodásom az emberekről, és sokkal tisztábban látom a dolgokat. Továbbra is csak ajánlani tudom a könyvet. Aztán így eléggé egybefolytak a történések, nem is pontosan emlékszem. Kicsit körülnézett a blogomban, segített az angol nyelvű szöveget helyesbíteni, köszönet érte. ^^ Talán most már jók a mondatok. Aztán így szétnézett a WordPress admin felületén, tetszett neki, hogy ilyen sok mindent lehet rajta csinálni, létrehozott egy saját blogot. Ne kérdezzétek mi a címe, nagyon furcsa címet adott neki. Inkább lett volna az a "dotdotdot4u", amit először talált ki. Az találó volt. Közben Duong játszott a Prince of Persia: The Forgotten sands játékkal, kifejezetten tetszett. Lekötötte a figyelmemet, pláne a sok furcsa megjelenítés... Azon gondolkodtam, hogy most vagy félkészen adták ki a játékot, vagy az ő gépe nem bírta el, de néhány dolog eléggé furán mutatott. Bár én a félkészre szavazok, mert az egyik legfurcsább az volt, amikor a főhős nem a lépcsőn ment le, hanem előtte a levegőben, és nagyon lassan. Hát ilyet még életemben nem láttam.

Később kénytelen voltam egy kicsit lefeküdni, mert már kezdtem szédülni. Később, amikor jobban lettem, megfogtam a fűtőtestet, és tűzforró volt. Én nem is értem, hogy Zoli miért nem a radiátoron csinált a tükörtojást, ugyanaz lett volna az eredmény. Lam'O-nak nagyon tetszik a 2008-as Animelo Summer Live dal, így megmutattam neki a többit is kronológiai sorrendben. Már a 2005-ös után is azt mondta, hogy ez tiszta Megasztár. Azért ne alacsonyítsuk le az ASL-t, bár tény, hogy teljesen másképp festenének a tehetségkutató műsorok, ha tényleg olyanok lennének, mint azok. Meg is mutatom mind a hat dalból készült videoklipet, hogy értse mindenki, hogy miről beszélünk.

https://www.youtube.com/watch?v=_g9gZBhMHZo
https://www.youtube.com/watch?v=p99QanR8Mr0
https://www.youtube.com/watch?v=Lvgj3gjELso
https://www.youtube.com/watch?v=CrWQIrJ_s2w
https://www.youtube.com/watch?v=lDd4UsUZ5mU
https://www.youtube.com/watch?v=SeymUp3zTJA

Vannak olyan dolgok, amikre egyik más előadó sem lesz képes. Azért a videókból is szerintem kitűnhet, hogy az az alázat, ami a Japánokban van, annyira naggyá teszi a zenéjüket, és még ezt akartam írni az Okui Masami: NEEI CD kapcsán, hogy bőven találni olyan énekeseket, akik nagyon szerényen, alázatosan viselkednek, és undorító, hogy pont azok sztároltatják magukat, akik semmit nem tettek le az asztalra. Na én ezért nem nézek TV-t, és ezért nem is bánom, hogy nincs kábel TV-nk, elég volt nekem azalatt az egy hét alatt belenézni a kereskedelmi csatornákba, még most sem hiszem el, hogy ilyenekre van igény... Hát jól van, nézzék csak, én ezekre biztos nem leszek vevő. De különben érdekes, hogy a régi dalokra mondták, hogy örökzöldek, ma meg már csak három napos slágerek készülnek. Óvatosan a kijelentéssel, és tessék megnézni a videókat. ^^ Amíg teret kapnak ilyen nagyszerű előadók, addig van hitem a zene erejében!

Amíg ők mentek vacsorázni, addig én Mario reklámokat néztem a YouTube-on. Milyen érdekesek voltak a régi reklámok. ^^' De aztán este lett, és mentem.

Végül csak az lesz, hogy maradok itt. Örülök, hogy végül meg tudtuk beszélni a problémákat, úgy tűnik, jót tett ez a 10 napos távolság, azt érzem, hogy ő is átgondolta a dolgokat. És nagyon örültem a hírnek, hogy Amina hozzánk csapódik 1 hónapra lakótársnak! ^_^

A nap beszólása:  Duong: "Ezt a videót most átkonvertálom mp3-ba."

Top 50 Masami Okui #48

A megnövekedett érdeklődésnek eleget téve angolul is megírom a dalhoz tartozó gondolataimat. (Úgysem ártana gyakorolni az angolt, mert tervezek ismét megpróbálkozni a nyelvvizsgával)

Melted Snow

Viszontagságos évben jelenik meg a kislemez, hiszem ez volt az az év, amikor betegen is fellépett Makkun az Animelo Summer Live-on, de nem hagyja cserben a rajongóit. Ennek persze nagy ára volt: Ugyanis 2008. november 5-én nemcsak kislemezt tervezett megjelentetni az énekesnő, hanem a soron következő stúdióalbumát, ám betegsége miatt nem tudott dolgozni, így annak megjelenése 4 hónapot késett. A kislemezre nagyon megérte várni, nagyon szép dal, egyetlen hátránya, hogy a vonós hangzást szintetizátorral helyettesítik, sokkal nagyobb hatású lehetett volna a dal eredeti hangszereléssel. A szöveg impresszionista téli tájról mesél, mit érez a szív, amikor karácsony közeledtével a hóesésben sétálunk? Nagyon szép dal, tényleg karácsonyi hangulata van.

The single was released in a stormy and stressed time, namely in that year Makkun was singing while being ill at the Animelo Summer Live. Though she didn’t let her fans down, but she payed a big price: she wanted to release a new studio album on 5th November 2008 near its single, but her sickness delayed the release of the album by 4 months.
However it was worth to wait for the single, the song became very nice. The only one problem is that the string instrument was substituted by a synthesizer. The song would have been a lot better with the original instrument.
The lyrics is about an impressionist winter landscape and about what the heart feels while we are walking outside when its snowing and with the Christmas approaching.
A very nice song with a real Christmas atmosphere.

https://www.youtube.com/watch?v=QzRyqgMkeEk

Okui Masami 15 éve

Idén jelent meg 15 éve Okui Masami első nagylemeze, ennek alkalmából úgy érzem, hogy nekem, mint rajongóként illő megemlékezni erről a 15 évről. Hiszen aki jobban ismeri az énekesnő pályafutását, az talán elmondja róla, hogy ha valaki, akkor ő megérdemelte volna, hogy az Oricon chart élére kerüljön. Persze Japánban is - annak ellenére, hogy teret adnak a tehetséges egyéniségeknek - ugyanúgy a kiadók szabják meg, hogy mi kerülhet a toplista csúcsára. Persze ez nem azt jelenti, hogy senki nem érdemelte meg, aki felkerült az 1. helyre, de némileg másképp festene a lista, ha a tehetség lenne az etalon.

Talán maga Okui Masami az, aki nem vágyott oda, mert talán ő maga is látta, hogy mivel jár az, ha valaki az első helyre felkerült. Ő nagyon boldog volt azzal, hogy van egy maroknyi ember, aki szereti a zenéjét, fantasztikus emberekkel barátkozott meg a szakmában, és nem utolsó sorban ő a japán munkamorál élő példája. Amellett, hogy az elmúlt 15 évben 221 dala jelent meg összesen 25 albumot (beleértve az élő- válogatás, feldolgozás, és Tribute albumokat is), 45 kislemezt, 13 DVD-t jelentetett meg, megannyi énekes-zenésztársának írt zenét, vokálozott alattuk, hangszerelte, megszervezte az Animelo Summer Live-ot, ahova, ha kell betegen is fellépett, hogy ne hagyja cserben a rajongóit. És itt van 42 évesen és még mindig fáradhatatlan. Úgy tűnik teljesen alárendelte magát a zenélésnek, hisz élettársa sincs.

És szeretnék saját erőmből még nagyobb ismerettséget adni az énekesnőnek, méghozzá úgy, hogy top listát csinálok a dalokból. Tanakodtam azon, hogy milyen legyen a lista, arra jutottam magamban, hogy talán egy Top 50-es lista lenne az, amelyik szinte az összes dala benne lenne, melyet nagyon szeretek. Holnaptól naponta egyet-egyet nyilvánosságra hoznék, és ha ebben az ütemben haladunk, akkor kb. december elejére érnénk az 1. helyezett dalra. YouTube videókat is teszek ki a dalokról, remélem, ezáltal segítek abban, hogy jobban megismerjék az énekesnőt.

Anisama Girl's Night

Egyre több és több anison előadó lép fel az Animelo Summer Live-on, idén már annyian voltak, hogy csak úgy tudtak új előadók fellépni, ha egy páran kihagyták ezt a rendezvényt. Három naposra "dúsítani" a rendezvény már sok lenne. Erre találta ki Okui Masami idénre az Anisama Girl's Night rendezvényt, mely szintén két napos lesz. Október 31-én és november 3-án lesz. Itt már fellép Suara is. ^^ Emellett több olyan előadó lép itt fel, akinek már nem jutott hely az ASL-en. Itt egy pár:

• Kuribayashi Minami
• Okui Masami
• Faylan
• May'n
• Stephanie
• Asou Natsuko
• Shimoda Asami
• Sato Hiromi
• Misato Aki

Végre Misato Aki is felép. ^^ Hiányoltam, hogy miért nem lép fel az ASL-en, de most akkor itt.

Jó ötlet, hisz nagyon népszerű a rendezvény, de egyre több énekesre van igény, ezeket akarják kielégíteni, de a régiek is megérdemlik, hogy fellépjenek, ezek után kíváncsi vagyok, amikor lesz Anisama Boy's Night! ^^'

Lesz még egy fantasztikus anison rendezvény, ami nem Japánban, hanem Kínában lesz Shanghai-ban! Ugyanis ebben a hatalmas kínai városban lesz 2010. október 4-6-án Shanghai Expo, annak keretében lesz Anison Festival. A következők fognak fellépni:

• Okui Masami
• Kageyama Hironobu
• Endoh Masaaki
• Kitadani Hiroshi
• Fukuyama Yoshiki
• Misato Aki
• Kuribayashi Minami
• JAM Project

Végre kimozdulnak Japánból! ^^

Anisama Girl's Night hivatalos weboldala
Anison Festival hivatalos weboldala

Masami Okui

Úgy érzem, hogy már sok mindent tettem azért, hogy számomra Japán legnagyszerűbb énekesnőjét minél ismertebbé tegyem, de nem lehet eleget tenni érte. Ezért döntöttem úgy, hogy ebben a blogban egy (majdnem) mindenre kiterjedő biográfiát írok róla. Hátha így jobban érthető lesz, hogy miben rejlik a nagyszerűsége. Lássuk hát!

Gyermek- és fiatalkor

Okui Masami 1968. március 13-án született Itami nevű japán városban. (Milyen érdekes, a város neve azt jelenti japánul, hogy fájdalom) A szülei hamar elváltak, és nem sokkal ezután elhunyt az édesapja. Ezután a család Osakába költözött. A kis Masami énekhangjára már óvodás korában felfigyeltek, 5 éves korában benevezték egy énekversenyre, amit meg is nyert. Ennek hatására inspirálták a szülei, hogy énekeljen, és mivel Makkun is szeret énekelni, ezért nem volt kérdés, hogy komolyabban tanuljon. Az ének mellett gitározni, és zongorázni is tanult. Így teltek gyermekévei, majd a középiskola vége fele, amikor pályát kellett választania, akkor döntötte el, hogy művészi szintre emeli az ének-zene tudását, és beadja az Osakai Művészeti Főiskolára a jelentkezését. Nagyon örült, amikor felvették, ám már az első félév annyira kemény volt számára, hogy nem tudta tartani az iramot, és úgy döntött, hogy inkább feladja, és a saját kezébe veszi az életét, 1988-ban költözött Tokióba. A szülők nagyon nehéz szívvel engedték el egyetlen gyermeküket, de nem akartak álmai útjába állni. Kezdetben dolgozott, mellette kereste a lehetőséget a könnyűzenei szakmában. A lehetőség nem váratott sokáig, 1989-ben már vokálozhatott Saito Yuki japán seiyuu-énekesnőnek. Körülbelül 1991-re tehető, amikor megismerkedett Hayashibara Megumi seiyuu-énekesnővel, aki Saito Yukival dolgozott közösen szinkronszínésznőként az egyik animében. Már az első pillanatokban megértették egymást, nagyon jó összhang alakult ki köztük, Meguminak köszönhetően Masami 1993-ra szerződést köthetett a King Records kiadóval, és megkezdődhetett énekesnői karrierje.

A kezdetek

Okui Masami 1993. augusztus 21-én debütált a Dare Yori mo Zutto… kislemezzel, mely a Girl from Phantasia (másik nevén Fantasia) OVA dala lett. A single nem került fel az Oricon chartra, de mivel mára nagyon ritka lett, ezért az egyik legkeresettebb kislemezek között tartják számon. Ilyen téren még súlyosabb a helyzet a második, Yume ni Konnichiwa kislemezével, mely a „The Wind of the Willows” angol mese anime adaptációja. Ebből a kislemezből mára olyan kevés lelhető fel, hogy ha találni egyet a japán amazonon, akkor is az egekben van az ára. A legutóbbi példányt, amit láttam, 77.000 yen volt az ára, az forintban több mint 190.000 forint. Viccen kívül, én vagyok annyira elmebeteg, hogy ha lenne ennyi pénzem, megvegyem ennyiért ezt a kislemezt, de nem olyan könnyű a japán amazonról vásárolni. De térjünk is vissza az énekesnőre. 1994-ben már olyan kislemezek is készültek, melyek felkerültek az Oricon chartra. A soron következő I WAS BORN TO FALL IN LOVE single a 92. helyet érte el, és 3.280 példányt értékesítettek belőle. Ebben az évben még 3 kislemezt adott ki, és ha lassan is, de feljebb jutott a japán kislemez-eladási listán. Az év végén megjelent It’s DESTINY ~Yatto Meguri Aeta~ kislemez a 80. helyet érte el. Mivel már elegendő dal jött össze, megérett 1995-re a nagylemez. Nem lehetett könnyű Masamival együtt dolgozni, mert bár nem ő írta a dalokat, igencsak beleszólt, hogy milyenek legyenek. Ugyanis neki már az első albumával az volt a célja, hogy hatást keltsen az emberekben. Nem is az, hogy egy-egy dalával hatoljon az emberi érzelmekbe, hanem emlékezetes legyen az album. Ha engem kérdeznek, ilyen téren sikeres volt, hisz az olyan dalok, mint a REINCARNATION, vagy az FACE, It’s DESTINY ~Yatto Meguri Aeta~, és a Live alone… Sennen Tattemo dalok is mind arra szolgálnak, hogy az albummal igencsak nagy hatást érjen el. Az album címe egyébként Gyuu, és az 1995. április 1-jei Tokio Boogie Night rádióműsorban (melyet Hayashibara Megumi vezet) mondta el, hogy a „very good” kifejezésből lett összehozva. Az album a kislemezekhez képest igen szépen szerepelt, ugyanis a 47. helyre tornázta fel magát.

Csúcson, avagy a legsikeresebb évek!

Az igazi sikerre nem kellett sokáig várni, ugyanis már ekkor közösen dolgoztak Hayashibara Megumival, hogy az addigi mindennél sikeresebb daluk minél jobb legyen. Igen, ez a Get along, mely a Slayers anime openingje lett. A kislemez 1995. május 24-én jelent meg, és az Oricon szerint 76.800 példány került ki a boltokból, ezt az eladási számot eddig anime kislemez csak meg sem tudta közelíteni. A videoklip is az egyszerűsége ellenére nagyon sokat játszották a japán zenetévék. Azt mindenki gondolta, hogy ezzel a magas eladási számmal egy új korszak kezdődik az anison zene életében, és a siker tovább halmozódott. Ugyanis az év végén megjelent WHAT’S UP GUYS? / MASK kislemez, mely a Bakuretsu Hunters anime opening, ending single-je három kiadásban jelent meg, melyek együtt több, mint 120.000 talált gazdára. Itt az ending dalt énekelte Matsumura Kasumival duettben. Jött az 1996-os év, mely a Shake it kislemez mérsékelt sikere után sikerült megmászniuk Hayashibara Megumival a Fuji helyet, ugyanis a Give a reason Slayers NEXT OP / ED kislemez mindkettejüknek rekord, ugyanis 232.850-es példányszámot kevés anison kislemeznek sikerült felülmúlni, és a mai előadók közül sokan csak álmodoznak ezekről a számokról. Ezt a sikert követte a 2. V-sit. nagylemeze, mely máig az egyik legeladottabb albuma Masaminak a maga 48.330-es eladási számmal. Az év végére megjelent naked mind kislemeztől is sokat vártak eladás terén, mivel, hogy az is Slayers single, de csak a 38. helyet tudta elérni, és három hetes Oricon szereplés után 28.760 példányt értékesítettek belőle. Az 1997-es év sem telt el eseménytelenül Makkunnak, ugyanis ekkor készítette el első videoklipjét a Rinbu-revolution (Shoujo Kakumei Utena OP) dalból, ezután szinte az összes kislemezre felvett dalból készült videó. Az ősszel megjelent Ma-KING album is szép eredményt ért el, és a lemezbemutató koncertje annyira sikeres volt, hogy VHS és ún. Laser Disc formátumban megörökítették (később DVD-n is). Bár 1998-ban kicsit szellősebben jelentek meg kislemezei, de ezalatt sem tétlenkedett, hisz 1996 óta vokálozik dalok alatt, valamint nagyon sok dalt írt más énekeseknek, melyek többségében ismeretlenek. Ennek az az oka, hogy ezek a dalok elsősorban anime OST CD-kre kerültek fel, melyeket azért Japánban sem vesznek olyan sokan, és még később az internet térhódításával is világszerte csak az adott anime rajongói ismerték meg. De az ebben az évben megjelent Do-can albumából kelt el egy hét alatt a legtöbb, szám szerint 31.200, és ez akkor „csak” a 12. helyre volt elég. A borítót nézve feltűnhetnek külföldi nevek. Nem véletlen, Okui Masami később azt nyilatkozta, hogy egyre inkább szeretné a saját stílusát előtérbe helyezni, és ehhez nagy nevű külföldi zenészeket hív partnerül. A hatás nem érezhető azonnal, hisz az 1999. március 13-ai (születésnapi) koncertje annyira sikeres volt, hogy dupla CD formájában elkészült az énekesnő első koncertalbuma BEST-EST címen. Eközben kiadta a legsikeresebb önálló kislemezét, a Tenshi no Kyuusokut, mely a 20. helyet érte el az Oricon charton, és 31.700 példányt kelt el belőle. A címadó dal különben a Soreyuke! Uchuu Senkan Yamamoto Yohko anime openingje. A nyár végére megjelent 5. stúdióalbuma a Her-Day album is szép eredményt ért el, de ezután jött a változás.

Irány a minőség! Cserébe mars az Oriconról!

Nem sokkal a Her-Day album után jelent meg a következő albumot előkészítő kislemez, a Sore wa Totsuzen Yatte Kuru, melyből csak 10.000 talált gazdára (igen pontosan kiszámolták.). Bár az ezt követő only one, No. 1 (DiGi Charat OP) kislemez még szépen szerepelt az Oriconon. Nem tudni miért, de az elkövetkezendő kislemezek is egyre kisebb példányszámban keltek el. Vagy azért, mert nem anime dalok, vagy mert ekkor kezdett el komolyan külföldi előadókkal dolgozni, és ez igencsak meglátszott a stílusán. Az OVER THE END dal nagy változás, sokkal nagyobb hatást akart kelteni az énekesnő, ezért a szöveg is sokkal erősebb lett. Csak rátett egy lapáttal a TURNING POINT dal, melyben olyan nagy zenészekkel dolgozik együtt, mint Steve Lukather a TOTO együttes gitárosa. A kislemezek szinte kivétel nélkül 10.000 alatti példányszámban keltek el, ennek fényében igencsak pozitív meglepetés volt a NEEI album, mely eladási rekordokat nem döntött meg, de 11. helynél egy Okui Masami album sem tudott jobbat produkálni, és több, mint 30.000 példány talált gazdára. Az album nagyon hatásos dalokat tartalmaz, ez az első olyan lemez, ahol nyíltan beszél érzéseiről, valamint a világról és az emberekről alkotott véleményét is dalba foglalja. Az album címe, a NEEI egyfajta indulatszó Japánban, ezzel hívják azt az embert, aki nagyon hiányzik nekik, már ez is jelzi, hogy nem akármilyen albumot veszünk a kezünkbe. Ezután átmenetileg visszatért az animékhez az énekesnő, a Sora ni Kakeru Hashi a Tales of Eternia anime openingje, valamint a Megami ni Naritai ~for a yours~ a DiGi Charat OVA anime dala, ezek átmenetileg fellendítették az énekesnő karrierjét, de a 2001-es DEVOTION album már nem tudta tartani magát eladások terén, ugyanis csak a 30. helyet érte el. Ugyanakkor rajongók, kritikusok szerint mai napig az énekesnő legjobb albuma! Nem véletlen, hisz amit a NEEI albumban elkezdett, azt a DEVOTION-ben továbbvitte. Még hatásosabb és fantasztikusabb zenék, még nyomasztóbb, már-már depresszionista szövegek mind hozzájárultak ahhoz, hogy sokak szerint a legjobb album legyen.

Nincs kompromisszum!

Talán így is lehetne jellemezni a következő időszakot, ugyanis 2002-től ki tudja miért, de egyre ritkábban jelentek meg kislemezei az énekesnőnek. Szám szerint egy évente. Rossz nyelvek szerint Masami összebalhézott a King Records kiadóval, és ennek is „köszönhető”, hogy a soron következő HAPPY PLACE kislemez csak a 86. helyet tudta elérni az Oricon listán. Az összeveszés tárgya az erős stílusváltás. Ez azért gond a kiadó StarChild részlegének, mert nem profilja a rock zene, csupán anime dalokat adnak ki. A problémát úgy hidalták át, hogy formálisan felbontották a szerződést, és átment magához a King Records kiadóhoz (kb. úgy kell elképzelni, mintha lakáson belül szobából átmegyünk a nappaliba). Így jelenhetett meg a crossroad album, mely az első kiadvány, melyet maga az énekesnő producerelt, és ekkor kezdett el együtt dolgozni azokkal a (japán) zenészekkel, melyekkel a mai napig készíti az albumait. A kislemeznek már-már bukása ellenére nem szerepelt rosszul az album, a 34. helyet érte el. A 2003-as év az egyik legmozgalmasabb az énekesnő életében. Nemcsak a karrierjének 10. évfordulóját ünnepelte, hanem tagja lett a JAM Project rock együttesnek, melyet mai napig élete egyik legjobb dolgának tart, és nagyon boldog, hogy tagja lehet egy olyan bandának, mely nemcsak a stílusában játszik zenét, hanem a tagokkal is nagyon jó kapcsolatban van. A kerek évfordulót pedig a „Masami Kobushi” albummal koronázta meg, mely egy cover album. Ugyanis a korongra 12 olyan anime dal került fel, melynek vagy ő írta a szövegét, vagy alávokálozott, vagy annak az animének egy másik dalát énekelte. Az album szép eredményt ért el, a 17. helyet érte el az Oricon listán, és kb. 25.000 példány talált gazdára. A tűzszünet a kiadóval úgy tűnik, hogy csak átmeneti volt, ugyanis Masami azt akarta, hogy a soron következő albuma még keményebb legyen. Így újabb vitás napok jöttek. Sokak szerint nem volt véletlen, hogy pont ekkor alakult meg az r.o.r/s együttes, melyet a legjobb barátnőjével Yonekura Chihiróval alkotott duettben, ugyanis az együttes elektropop hangzásával akarta elérni azt, hogy 2004-ben megjelenhessen úgy a ReBirth album, ahogy végül a kezünkben tudhatjuk. Persze ezek mind csak legendák, ennek valóságtartalma sehol sem bizonyított. De az tény, hogy 2004-ben jött a nagy búcsú, megszakít minden kapcsolatot a King Records kiadóval.

Saját utakon

Még ekkor megalapítja a saját kiadóját, az evolutiont, a Gedeon Entertainment, és a Dwango alatt, valamint szoros kapcsolatba került a Lantis kiadóval. Valamint ekkoriban kezdtek el szinte gombamódra szaporodni az anison énekesek, együttesek. Hála istennek, ez nem ment a minőség rovására, viszont akármennyire is tartották Okui Masamit a barátai, rajongói, hozzáértők fantasztikus zeneszerzőnek, szövegírónak, és egy igazán kivételes egyéniségnek, nem tudta tartani a népszerűségét, és egyre kevesebb albumot adott el. De ez sem tartotta vissza attól, hogy a 2005-ben megjelent Dragonfly album olyan legyen, amilyet 100%-osan tervezett. És igen! Hallatszik az albumon az a felszabadultság, ami naggyá tette, és szakmailag is az egyik legjobb album lett, ugyanis olyan gitárszólamok hallhatók az albumon, melyet szinte csak a legjobbak tudnak. Az album a 68. helyet érte el, és kb. 6.000-et adtak el belőle az Oricon szerint. Most már gyakrabban jelenhetett meg kislemez. Persze Okui Masamiban egyáltalán nem volt semmi rossz érzés annak okán, hogy ennyi anison énekes, együttes lett az utóbbi időkben, sőt összefogásra hívta fel őket. Ekkor álmodta meg az Animelo Summer Live koncertet, mely mára Japán legnagyobb anime rendezvénye lett. Ez önmagában nem javított az album eladásain, inkább arra segített rá, hogy aki ismeri és szereti Makkunt, az újabb anison előadókat ismer meg, sokban hozzájárult ezáltal is, hogy minél színesebb legyen a japán zenei paletta. Hogy mennyire nem volt befolyással, azt bizonyítja a 2006 elején megjelent Mitsu kislemeze, melyből 1.557 talált gazdára, valamint a 11. stúdióalbuma, a God Speed csak a 111. helyet érte el az Oricon charton. A 2006-os év szintén nagyon mozgalmas volt az énekesnőnek, mert a God Speed után még ebben az évben elkészült annyi dal, hogy még egy albumot kiadhatott. És ez remek alkalom volt arra, hogy kiderítse, hogy ha külön Limited Edition példányt is megjelentet egy albumból, vajon jobban fogy-e. Így 2006 őszén megjelent az evolution album, mely 10 dalt tartalmaz, és a DVD-re felkerült három videoklip is. Némileg javított az összképen, ugyanis a 60. helyet érte el, de érdemi javulást nem hozott, a CD+DVD kiadvány. 2007 egy nyugodt év volt az énekesnőnek. Mintha elhatározta volna, hogy most egy kicsit félretesz a tehetségéből, ugyanis a Masami Life 13. album szakmailag nem lett annyira erős, viszont szövegileg nagyon odatette magát. Énekel a saját életéről, önmagáról, kigúnyolja a modern technikát, aggodalmát fejezi ki a Föld jövőjéért, valamint énekel az elfeledett barátságokról, de nem feledkezik meg az élet apró örömeiről sem. 2008-ban ünnepelte az énekesnő karrierjének 15. évfordulóját, viszont korántsem tudta annyira megünnepelni, mint a 10. évet. Bár megjelent a Tribute to Masami Okui ~Buddy~ album, ahol Masami énekes-barátai éneklik el korábbi dalait. Az album érdekessége, hogy mindenki a saját stílusára írta át a dalokat, így igazán fantasztikus album készült el. Viszont több negatív élmény is beárnyékolta az évet. Az első nagy probléma, hogy kilépett a JAM Project együttesből Rica Matsumoto, aki szinte a lehető legrosszabbkor hagyta el a csapatot, ugyanis az együttes világ körüli turnéjára készült, így igencsak megingatta annak megvalósulását, de végül is sikerrel lezajlott a koncertsorozat. Még Párizsba is ellátogattak. A másik dolog, ami nagy nehézséget okozott, az Okui Masami betegsége. Ugyanis az orvosának tiltása ellenére is képes volt betegen fellépni a 2008-as Animelo Summer Live-on. Ennek az volt az ára, hogy a betegsége súlyosbodott, és a november 5-ére tervezett Akasha nagylemezének megjelenése áttolódott 2009. február 25-ére. Az album sokak szerint nem lett a legjobb, de az augusztus 21-én megjelent Self Satisfaction cover album sok mindenért kárpótolta a rajongóit. Ide más énekeseknek nemrégiben írt dalait vegyíti egybe. Az album nagyszerű lett, megérdemelten kapta a címet.

A jelen

A 2010-es évben is úgy tűnik, hogy pihen az énekesnő, ugyanis eddig egy albumot, és egy kislemezt dobott piacra. A február 3-án megjelent i-magination album borítója sok rajongóban visszatetszést keltett a félhosszú paróka haj, és a vörös kontaktlencse okán, emellett olyan a tekintete, mint valami roboté. De szerencsére a dalok nem maradtak el a szokásos minőségtől. Az album a 95. helyen landolt a heti Oricon listán. A borítón található képek nem véletlen olyanok, amilyenek, ugyanis már régóta szeretné levágatni a haját, de a rajongói mindig megtiltják neki, mert szerintük ő csak hosszú hajjal szép. Engedett a rajongók kérésének, de az új albumon parókában jelent meg. Ugyanis két hobbija van külsőségek terén, a paróka viselete és a különféle körömlakk-dekorációk. Sokszor mutatja meg ilyen jellegű műveit a blogjában. Az áprilisban megjelent kislemezt viszont nem várt sikert hozott, ugyanis 7 év után visszatért a Top 30-ba! A Renka Tairan kislemez a 27. helyet csípte el az első napon, és az első héten a 35. lett.

És hogy mit tartogat a jövő? Nem tudni. Elképzelhető, hogy megmarad a 100. hely környékén tanyázó, ámbár minőségi zenét gyártó énekesnőnek, de egyvalami tény: 1993-ban egy olyan nagyszerű egyéniség mutatta meg magát a Jpop iparban, aki bebizonyította, hogy nagyszerű minőségi zenének is van élettere. Ezzel buzdítva megannyi előadót, hogy igen, mutassák meg magukat, mert van igény a zenéjükre! Nagy dolgokat vitt véghez, és még most, 42 évesen is fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy bebizonyítsa, hogy van kereslet az igazi zenére! És nem hiába. Bár kevesen válnak igazi rajongójává világszerte, de eddig szinte mindenki, aki meghallgatta a zenéjét, arra jutott magában, hogy ez igen! Egyszer még sokra fogja vinni, és biztos vagyok abban, hogy nagy kultusz fogja övezni a nevét!

FictionJunction

Az a hír járja, hogy Anison berkeken belül az egyik legjobb zeneszerző Kajiura Yuki. Nos, ez így van. Egyszerűen képtelen vagyok megunni a Parallel Hearts dalukat. Nagyon megmaradt bennem, ahogy a 2009-es Animelo Summer Live-ban micsoda szenvedéllyel már-már püföli a zongorát, miközben az öt lány énekli a dalt.

Különben érdekes az együttes felállása, mert ebben a formájában csak 2009 óta létezik, előtte FictionJunction YUUKA volt, ahol Kajiura Yuki alkotott duettet Nanri Yuuka seiyuu-val. Hogy mennyire sikeres volt ez a duett (2007 óta nem adtak ki új kislemezt ebben a formátumban), szinte leesett az állam. Én azt hittem, hogy a mai anison énekesek közül nemigen találok Mizuki Nanánál és Chihara Minorinál sikeresebb énekesnőt, ehhez képest kiderül, hogy Nanri Yuuka volt az első seiyuu, aki el tudta érni a napi Oricon charton az 1. helyet. Sőt! A legeladottabb kislemezük az Akatsuki no Kuruma ugyan "csak" a 10. helyet tudta elérni az Oricon heti listán, de 45 hétig szerepelt rajta, így összesen 109.777 példány kelt el belőle! Ilyet Hayashibara Megumi óta egy seiyuu-anison énekes előadó nem tudott produkálni! Még nem hallottam a dalt, de nagyon kíváncsivá tett. Én nem hittem volna, hogy ilyen sokra fogja vinni. Mindenképp teszek ezzel a formációval egy próbát.

Kajirua Yuki különben 1965. augusztus 6-án született Tokióban. Az édesapa munkája miatt a család NSZK-ba költözött, itt is élt középiskolás koráig, majd visszatértek Japánba. Zenei ambícióit édesapjától örökölte, aki bár nem volt zenész, de megszállott rajongója volt a klasszikus zenének, és annyira ráragadt a lányára, hogy úgy döntött, hogy ő maga is művelni fogja a zenét. 1992-ben debütált See-Saw együttes tagjaként, producereként, és zeneszerzőjeként. Érdekesség, hogy az együttes másik tagja Ishikawa Chiaki, aki szintén szép eredményeket ér el szólóénekesnőként. Az együttes véglegesen 2005-ben oszlott fel, ekkor kezdett el fiatalabb énekesnőket felkarolni, így körvonalazódott ki szépen lassan a FictionJuction. Először volt a FictionJuction YUUKA, majd egyetlen egy kislemezt megélt a FictionYunction ASUKA formáció 2005-ben.

Az együttes 2009-ben alakult meg, és az Everlasting Songs című albummal debütáltak, mely 2009. február 25-én jelent meg. Az albumon Kajiura Yuki által korábban szerzett dalok találhatók, a lányok előadásában, tehát ez egy cover album. Ezután jött az igazán nagy áttörés a Parallel Hearts kislemez, mely méltán lett híres világszerte. Ezután az együttes még egy kislemezt és egy koncertalbumot élt meg, de nagyon remélem, hogy nem ez volt az utolsó kiadványuk, mert már a Parnora Hearts OP dal is meggyőzött arról, hogy Yuki nem egy átlagos zeneszerző.

Különben még a Kalafina együttesnek is ír zenéket. Nem tudom, hogy miféle együttes lehet, soha nem hallottam róluk, de a képekből nekem az jön le, hogy más image, teljesen más stílus lehet. Majd lehet, hogy őket is meg fogom hallgatni.

Különben Yuki életkora azért meglepett rendesen. Nem hittem volna, hogy már 45 éves, Legalább 15 évet letagadhatna.

Girls Dead Monster az Animelo Summer Live-on

Egy jó és egy rossz hír az Animelo Summer Live 2010 kapcsán. Jó hír, hogy minden évben fellépnek új előadók a rendezvényen, örömmel vettem, hogy az egyik újonc a Girls Dead Monster lesz! ^_^ Nem kellett nekik sok az ismerettséghez, elég volt az Angel Beats! anime, és már ott vannak az Oricon chart top 10-ében. És hogy mennyire megérdemlik a sikert azt kellőképp alátámasztja az igényes, fantasztikusan megkomponált zene, és az énekesnő hihetetlen tehetsége. Idén debütált, de valami fantasztikusan énekel! Nagyon jól bánik a hangjával, hatalmas érzéseket tud beleadni a dalokba. Üde színfoltja az anison zenének.

Én őket az egyik AnimeStarsos újságíró, Adrienn által ismertem meg. Beszéltük, hogy az anison énekesek nem érnek el olyan jó helyezéseket. Majd ekkor mutatott rá az Oricon chartra, hogy most látott egy "Girls Dead Monster" nevű együttest a Top 10-ben, és kérdezte, hogy ők nem anison zenét játszanak? Meglepve tapasztaltam, hogy tényleg. Lám, nemcsak Mizuki Nanának, Chihara Minorinak és Hayashibara Meguminak jár az első 10 hely. ^^ Ekkor még annyira nem foglalkoztam velük, majd később Leea beszélt róluk, hogy az énekesnő valami ritka tehetséges. Na ekkor megszereztem a "Crow Song" nevű kislemezüket, és teljesen el voltam ájulva. O_O Ez tényleg nem semmi. Nagyon tud ez az énekesnő. Ma jutottam el odáig, hogy a később megjelent kiadványaikat is leszedjem. Nem volt kevés, hisz 3 hónap alatt 3 kislemez és 2 album látott napvilágot tőlük. A két album nem véletlen, ugyanis egyik kislemezen sem szerepeltek a dalok instrumental verziói. És amikor megjelent az első album, rá négy hétre jött a következő, mely az albumon hallható daok instrumental verzióit tartalmazza. Jó hír azoknak, akik Angel Beats! kfn-t akarnak csinálni. ^^ Meg azoknak is, akik szeretnek off vocal version dalokat hallgatni, ez vagyok én.

Az, hogy csak az Angel Beats! anime erejéig tart-e az együttes, nem tudni, de mindenképp ígéretes, hogy az "Little Braver" 2 napig 1. helyen állt az Oricon charton! És azon a héten a 2. helyen nyitott a kislemez. Aztán a végén kiderül, hogy csak egy anime erejéig összeállt csapatról beszélek most, mint például az r.o.r/s (Kaleido Star) vagy a DoCo (Ranma 1/2).

Mindenesetre remélem, hogy az Animelo Summer Live-on látható lesz, hogy kik énekelnek, mert eddig egy album és kislemez borítón sem voltak láthatók, és nem szeretném, ha Hatsune Miku alapon csak kivetítőn láthatnánk az anime szereplőit.

A rossz hír az Animelo Summer Live kapcsán, hogy Suara nem lép fel idén! T_T Mondjuk lehet, hogy azért nem, mert a tavalyi ASL óta csak egy kislemez jelent tőle, az "Akai Ito". És hogy nem lép fel itt sem... Azt nem gondolom, hogy feladta a karrierjét, egyszerűen csak szünetet tart. Úgy tudom, hogy tavaly házasodott össze a férjével, és lehet, hogy most a magánéletére akar szentelni egy hosszabb időt. Végülis érthető.

Shuuketsu no Sono he vs. Shuuketsu no Sadame

Két Neon Genesis Evangelion dalt énekelt fel Megumi egy év alatt, mindkettőnek hasonló a címe, és hasonló a stílusuk. Mégis érdemes egy kicsit jobban elmélkedni rajtuk.

Érdekes a magyar fordítása a két dalnak: Shuuketsu no Sono he - A koncentráció kertjében, Shuuketsu no Sadame - A koncentráció végzete. Hogy most a koncentrációs táborra gondol, nem tudom, mert nem találkoztam angol fordítással, de nem kizárt, hogy arra gondolhat, mert a Shuuketsu no Sono he bár nem annyira tragikus, de egyértelműen olyan hangulatú, hogy buzdítja az embereket, hogy gyerünk tovább csinálni, egyszer vége lesz. Az AYANAMI verzió meg ugye egy embernek szól, akit nagyon szeret, de erről értekeztem a Megumi CHOICE album postban. A Shuuketsu no Sadame ... már most lelövöm a poént: Sokkal jobban szeretem ezt a dalt. Egyszerűen azért, mert sokkal Megumisabb lett, emellett sokkal gótikusabb (akár az ALI PROJECT is felénekelhetné ^^'), tehát az új dal műfajilag sokkal gazdagabb, és sokkal jobban igazodik Megumi egyéniségéhez, ezért lett jobb. Meg jobban is remekel az új kislemez az Oricon charton, mert a Shuuketsu no Sono he kislemez a 7. helyen nyitott első nap, a Shuuketsu no Sadame pedig a 6. helyen, viszont feljött 2. és a 3. nap a 4. helyre! És a tavalyi single összeladása 43.588, ezzel a 2009-es év 150. legeladottabb kislemeze lett. No most nagyon remélem, hogy a Shuuketsu no Sadame single-ből több fog elkelni, és akár az éves top 100-ba is bekerül. Persze, ehhez kb. 100.000-es eladást kell produkálnia. És ha sokáig marad a Top 50-ben, akkor nem elképzelhetetlen. Sok sikert Megumi! ^_^

Akármekkorák is lesznek az eladási számok, egyvalami tény: Nagyon-nagyon kellett az új album, mert az az igazság, hogy kezdett "csillapodni" bennem a Megumi fanság. Nem feltétlen azért, mert untam a régi dalokat, hanem a megszokás. Vannak nagyon jó dalai, csak ott van Okui Masami, kinek repertoárja sokkal szélesebb. Részben azért, mert ő már gyerekkorában tanult énekelni, ezért sokkal képzettebb a hangja, jól tud érzelmeket társítani a dalokhoz. Megumi pedig istenigazából nem készült énekesnőnek, ő csak a Ranma 1/2 és a DoCo által került az énekesnői szférába (helyes így ez a kifejezés?). És előtte soha nem járt hangképzésre, csak felfedezték, hogy azért van egy hangja. És ezt fejlesztette tovább. Az első albuma a Half and, Half (1991. március 21.) nem lett rossz. De hallatszik az első pár albumán, hogy nem képzett a hangja, de amit lehetett, kihozott magából. Okui Masami pl. sokkal jobban debütált a Gyuu (1995. április 21.) albumával, de vannak, akik Meguminál sokkal rosszabbak. És mára azt kell mondanom róla, hogy igazi fantasztikus énekesnő lett belőle. Szóval nagyon örülök az új albumának, mert sokkal többet hallgatom őt, és visszatért bennem az az érzés, hogy miért szeretem Megumit annyira, de ehhez kellett az is, hogy nagyon jó legyen az album. Ez megvan. ^^

Szóval számomra mindig is Megumi Hayashibara és Okui Masami lesz a no. 1. És egy petíció a végére: MEGUMI HAYASHIBARÁT AZ ANIMELO SUMMER LIVE-BA!!!

Sunao na Kimochi

Istenem, ez a hőség. -_- 23 órakor aludtam el, és már 3.20-kor felébredtem, és egyszerűen képtelen vagyok visszaaludni. Na mindegy, ma úgysincs semmi dolgom, majd alszok, ha fáradt vagyok.

Tegnap mentem el a Wiiért, Lam'O-ékhoz. Már 6 órakor felébredtem, összekészülődtem, és elvileg 7.15-kor terveztem indulni, de 7.20-kor indultam el. Ez aztán a késés! Olyan 8.15-re értem a Határ útra (most a rövidebb úton mentem), és ha bár Lam'O azt mondta, hogy tök mindegy mikor érkezek meg, mert Duong már úgyis korán fent van, azért ilyen korán még nem akartam menni, ezért az Europarkban voltam egy kicsit. De nem maradtam sokáig, szálltam fel a 42-es villamosra. Elmegyek hozzájuk, felhívom őket (mivel nem jó a csengőjük), kijön Duong. Istenem, csak nem felébresztettem őket? Sajnos de. Kicsit kellemetlenül éreztem magam emiatt, de gyorsan felmentünk játszani, addig is ébredeztek. Kipróbáltuk a Wii Playt. Érdekes játék, 9 játékot foglal magában a pakk:

1. Lövészet (Shooting Range)
2. "Miitaláló" -> [én találtam ki most spontán ezt a szót, azt hiszem, nem érdemes szabadalmaztatni. ^^'] (Find Mii)
3. Asztalitenisz (Table Tennis)
4. "Miipóz" -> [ez talán kicsivel jobb, de csak nem az igazi] (Pose Mii)
5. Lézerhoki (Laser Hockey)
6. Billiárd (Billiards)
7. Horgászat (Fishing)
8. Rodeó -> [Biztos, hogy így hívják, amikor tehénen versenyzünk?] (Attack)
9. Tank! (Tanks!)

Először az asztaliteniszt próbáltuk ki. Tény, hogy érdekes az irányítás fizikája, de ez komplexen az egész Wii kezdeti koráról elmondható. Most komolyan elgondolkodtam azon, hogy a Wii Motion Plus-szal jobb a Wii Play irányítása? Akinek van tapasztalata írja meg. Ahogy az általam várható volt, legtöbbet a Tankkal játszottak. Hát igen, a régi szép emlékek. Ugyanis ez egy régi NES játék újragondolt változata. Épp most keresem a játékot, de sehol nem találom. Pedig emlékszem, hogy piaci Nintendo-utánzaton sokat játszottam vele. Megmondom őszintén eredetiben NES-en még soha nem láttam. Laciék (ez Lam'O magyar neve) nagyon sokat játszottak a tankkal, és csak azért jutottak el csak a 10-es szintig, mert néha élvezetet láttak abban, hogy egymást is kilőhetik. Ó, a megható a testvéri szeretet... ^^'

Aztán lementünk, itt töltöttem fel Suara: Towa ni, valamint Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame dalokat YouTube-ra, meg az adarnára feltettem Suara dalának kfn változatát. Ezt még egy kicsit csinosítottam képekkel, közben Laciéknak nagyvonalban elmondtam hogy kell kfn-t csinálni, majd feltöltöttem a végleges karaoke fájlt. Tudom, hogy nincsenek oda azért, ha only vocalt énekel valaki, de az őszi conon mindenképp szeretném előadni. Különben nem náluk írtam meg a Suara blogpostot, csak késett egy napot. Itthon próbáltam meg feltenni a YouTube-ra, de sehogy sem sikerült, a képekkel is meggyűlt a bajom, csak Firefoxon sikerült normálisan megoldani. De mindenképp be akartam a videót is tenni, hátha így jobban érdekli az olvasót maga a szöveg is. Beszélgettünk egyszerre több mindenről is, erre annyira nem emlékszem, de mentek utána ebédelni. Addig én nézelődtem egy kicsit a neten. Amikor visszajöttek, az volt a nagy szám, hogy van egy "Cat shit" nevű anime. Nem tudom, honnan van a cím, nem tudtuk megfejteni, de a YouTube-os előzetes alapján nekem nem bejövős.

Amíg Laci csinált valamit a gépen, mi Duonggal felmentünk Brawlozni, 10 perces idővel. Érdekes, egy-két kivétellel mindig én nyertem. Amikor meglátta a Metroidot (magát a karaktert), akkor nagyon elgondolkodott, hogy az honnan lehet. Ekkor megmutattam neki Virtual Console-ról a Metroid játékot, a régi 1986-osat. Egyből meglátta, hogy mi a "probléma" a játékkal. Azért tettem idézőjelbe, mert valaki pont ezért imádja a játékot. Az a lényege, hogy nemigen lehet tudni, hogy merre lehet menni, több kijárat is van, és ahogy elnéztem (persze nem értek hozzá), mindegyik helyes. Utána jött egy kis ExciteBike. Mondta, hogy ezt játszotta régen. Nem is tudtam, hogy ezt is lehetett játszani piaci gépen. Megmutattam neki a WiiWare-es felújított verziót. Tök jó vagyok, sikerült bronz kupában az összes pályán megszerezni az S-rangot. ^^ Így jött egy új motor. Ezután WiiWare-en Dr. Marióztunk. Érdekes, azt hittem, hogy mennek neki az ilyen észjátékok (mivel egyszer még régebben megemlítette, hogy jól tud sakkozni), ehhez képest elég sokat hibázott. Vagy lehet, hogy a Dr. Mario másképp mozgatja meg az agyat? Semmit nem tartok kizártnak. Lehet, hogy ha többet játszik vele, rájön, mi a játék lényege. Ekkor jött fel Laci, aki átvette tőlem az irányítást. Poénból kipróbálták milyen lehet a legmagasabb, 20-as szint. Természetesen nem bírták sokáig. ^^' Majd amikor Duongtól átvettem az irányítást, és pár bemelegítő-menet után komolyabbra vettük a figurát, elég sokáig eljutottunk, de hiába maradt nekem kevesebb vírus, én veszítettem, mert szép kis tornyot építettem a kapszulákból, és szépen betöltötték a kémcsövet.

Majd lementünk megint, a gépen megmutattam azt a kfn-t, amit tegnap este csináltam, majd megmutattam nekik az egyik legdurvább kfn-t, amiről itt is írtam, az Animelo Summer Live: Yells ~It's a beautiful life~ dalt. Nagyon tetszett nekik, egyáltalán nem vetették el azt az ötletet, hogy a karaokén egy csoportos ének. Sőt, úgy kéne, hogy a karaokés "keménymagból" mindenki vállaljon el 1-2 sort, és énekeljük szépen el. Szép is lenne. ^^' De nagyon ők sem tudtak mit mondani arra a problémára, hogy a neveket hogy csináljam, hogy ne legyen zavaró. Ezért is várom, hogy Tukeinon kitegye, véglegesítse, mert akkor a többit annak alapján fogom megcsinálni. De készek arra, hogy megtanulják a dalt.

Majd kicsit ki kellett menni, mert pakolászás kezdődött, ugyanis az egyik régi szekrényt szedték ízeire, és lepakolták a pincébe. Egy kicsit én is segítettem vinni. Amíg ott eltakarítottak utána, addig Duonggal néztük, ahogy a kutyák... khm... játszanak. Ugyanis a héten találtak egy kutyát, és befogadták, így a "régi" kutyának van játszótársa. De nagyon aranyosak voltak. Meg beszélgettünk egy kicsit a kutyák lélektanáról, amikor visszamegyünk azt látjuk, hogy Laci Megasztár videókat néz a válogatásokról. Csak lestem, hogy kik hiszik magukat énekes-jelöltnek. Különben én már nem követem figyelemmel ezeket a tehetségkutatókat. Nekem megvannak a Megasztárjaim. ^^ Bár mutatott egy nagyon jót, aki tényleg jól énekelt. Mondtam Lacinak, hogy írjon blogot, mert szerintem jókat írna. De ő azt mondta, hogy nem vállalná el, mert elsősorban kritikákat írna, és esetleg animéket oly módon kritizálna, ami a rajongók szemét bántaná. Én mondtam neki, hogy a kritikával soha nincs baj. Ami baj szokott lenni, az a stílus, ahogy megírja. Majd nagyon mondogatta a Girls Dead Monster együttest, akik az Angel Beats! anime betétdalait énekelték. Már előző alkalommal is emlegették az animét, azon gondolkodtam, hogy honnan ennyire ismerős? És most esett le, ahogy mondta a Girls Dead Monster nevű együttest. Hát persze, hát erről is mennyit beszéltünk Leeával, hogy az énekesnő annak ellenére, hogy most debütál, mit ad ki magából. Különben tényleg nagyon jó hangja van.

Laci hív, hogy menjek én is vacsorázni, hogy nem ettem semmit, legalább egy kicsit. A hús nem volt rossz, megint próbáltam evőpálcikával enni. Érdekes, ő egy kicsit másképp mutatta, mint Duong (vagy az ő módszerére emlékszem rosszul), hogy kell fogni, így se könnyű. Az a gond, hogy mindig megcsúszik a pálcika, de ez sokaknál probléma, majd belejövök. Miközben ettem, ismét a blogírás rejtelmeiről beszélgettünk. Mondta, hogy ezek döntő többsége valóban negatív hangvételű, de valahány véleményt olvas (a téma mindegy) igazából nem lehet ezen írásokból, hogy pontosan mi is a baj az adott dologgal. És ez tényleg így van. És divatosabb negatív dolgokról írni, és olvasni. Az oka egyszerű lélektan, az ember saját negatívumait érzi, hogy "eltörpülnek", ha olyan emberről, vagy bármi dologról olvas, aki/ami eléggé negatív. Ez véleményem szerint jellemgyengeség. Mert ha az ember küzdene a negatív dolgok ellen valamilyen úton-módon, rájönne arra, hogy pozitív dolgokról sokkal jobb olvasni, még akkor is, ha az életünk nem éppen vidám, mert valamilyen szinten felemel lelkileg. Ez saját tapasztalat. Én is ezért vagyok ennyire pozitív gondolkodású, mert az évek során felismertem, hogy ez tényleg így van. Lacinak megmutattam azon blogpostomat, amikor az Animelo Summer Live-ról írtam, azt akartam demonstrálni, hogy lehet a pozitív dolgokról is sokat írni. Ekkor kiszúrta Hatsune Mikut, igen az első vocaloid "énekesnőt", aki nem ember, csak géppel generáltak. Nem az bosszantja őt (mint ahogy engem sem, de ezt szerintem már akkor is megírtam), hogy van ilyen, mert jó, legyen, jó dolog is kisűlhet belőle, hanem az, hogy ennyire népszerű. És elkezdtük elemezni, hogy az jó dolog, hogy van ilyen, aki képes olyanokat is kiénekelni, amit ember nem, de pont ettől vész el az a fajta varázs, hogy ember énekel valódi érzelmekről, amiket lehet, hogy meg is élt. Meg az, hogy játszik a hangjával egy igazi énekes, szóval jó dolog az ilyen gépi énekes, de vannak dolgok, amikre csak ember képes, és semmi más nem pótolhatja. Aztán megnézték a supercell együttest, hogy mégis kiféle-miféle, számomra is rejtély egyébként, csak van egy nagyon jó kislemezük a Kimi no Shiranai Monogatari, de érdekesek. Az volt a vicces, amikor Laci rákeresett Google-ön a supercell-re, azt képként mindenféle szupercellákat adott ki. ^^' Adtam neki meghívót a Jpopsuki oldalra, most már szabadon szerezhet be magának olyan zenéket, amiket szeret. Végső fázisként megnéztük az Animelo Summer Live 2009-ről egy olyan videót, ahol az előadók beszélnek az érzéseikről, meg gondolatairól. Összesen hármat láttunk, nem jutott sokra idő. Az első Kageyama Hironobu volt, ő elég érdekesen fejezi ki magát, sokat gondolkodik, mintha ez egy spontán beszélgetés lenne, és keresné a legjobb szót, amivel a leginkább ki tudja fejezni önmagát. A második Okui Masami, aki nagyon lazán beszél, és tök vidám. A saját vidámságával képes másokat is jókedvre deríteni. A harmadik Yonekura Chihiro volt, aki különösebben nem keltett bennünk semmilyen benyomást, csak meglepte őket, hogy ő énekelte a Kaleido Star 2. openinget. Összehasonlították, és furcsa volt nekik, mintha nem illene össze a két hang. Pedig az egy és ugyanaz.

Na de ők elkezdtek játszani online PC-n, ezért úgy döntöttem, hogy megyek, már csak azért is, mert akkor eszméltem fel, hogy már lassan 21 óra van, és már kezd sötétedni! O_O Szóval mentem. Majd látjuk mikor találkozunk legközelebb, nincs fix időpont lebeszélve. De jó nap volt ez is.