Vége az egyetemi éveknek

Hat év fél év után, a mai nappal egy sikeres szóbeli vizsgával lezártam az egyetemi éveket. Büszkén jelentem, hogy mától én is diplomások táborát erősítem!

Nem volt feltétlen nehéz a szóbeli vizsga. Először volt a szakdolgozatvédés. Összefoglaltam a témaválasztás okát és célját, válaszoltam a feltett kérdésekre. Ez hollandul ment, egész jól. Legfeljebb egy-egy szó nem jutott eszembe. Aztán volt nyelvészet: "A főnév alaktana" tételt húztam ki. Ez is nagyjából jól ment. Beszéltem a többes számról, névelőkről, kicsinyítőképzőkről. Ezt is hollandul mondtam, és jól ment. Viszont az irodalomból elég nehéz tételt húztam: "A hűség témája a régi irodalomban", ezért ezt mondhattam magyarul. Ez azért nehéz téma, mert a középkori holland irodalom meglehetősen komplex. Nemcsak mert több témáról szól egy adott irodalmi mű, hanem mindegyik témát részletesen ki lehet elemezni egy mű kapcsán. De azért is nehéz, mert a szimbolikák mai fejjel nehezen értelmezhetők. Igazán egy-egy holland irodalmi mű egy külön könyvet kitenne. Igyekeztem a tudásomnak megfelelően megoldani, és szerencsére elegendő volt a tudásom ahhoz, hogy sikeresen levizsgázzak.

Ezzel egy 2017 szeptembere óta tartó korszakot zártam le az életemben. Pontosabban, ha belevesszük az előkészületeket, akkor 2016-ban kezdtem el. Hiszen 2005-ben, amikor érettségiztem, nem csináltam emelt szintű érettségit. Ezért először ezt kellett. Ekkor még úgy voltam, hogy informatikát akarok az egyetemen tanulni. Egyrészt mert érdekelt, másrészt meg ebből érettségiztem jelesre, és úgy voltam vele, hogy ez determinálja az egyetemi tanulmányokat. Azért is érdekelt az informatika, mert ahol csak dolgoztam, azt láttam, hogy az informatikus elvan ott hátul, csak az a dolga, hogy a cég informatikai rendszere flottul működjön, egyébként aranyélete van. Ezt is irigyeltem. A másik, ami miatt tanulni akartam, hogy elegem volt a sok idétlen munkából. Egyszerűen méltatlannak éreztem magam hozzájuk. Ezért úgy döntöttem, hogy bevállalok néhány évet annak reményében, hogy diplomával sokkal jobb lehetőségeim lesznek.

Ehhez először emelt szintű érettségit tettem le angol nyelvből. Úgy emlékszem, hogy megfordult a fejemben, hogy informatikából csináljam meg, de ahhoz olyan magas szintű tudás kellett, amiről előre tudtam, hogy nem fogom tudom elsajátítani, ha 2017 szeptemberében el akarom kezdeni az egyetemet. Így maradt az angol. Ezzel egyébként két legyet ütök egy csapásra, hiszen a sikeres emelt szintű érettségi egyenrangú a középfokú nyelvvizsgával. Tehát nem lesz gondom a nyelvvizsgával sem. Először 2016 októberében próbálkoztam meg, ekkor néhány százalék híján nem lett meg a jeles, így 2017 májusában újra nekimentem. Ekkor már sikerrel vettem az akadályt, így a jeles emelt szintű érettségivel együtt szert tettem egy középfokú nyelvvizsga bizonyítványra is. Egyébként ahhoz képest, hogy már akkor is eléggé magabiztosnak éreztem az angol nyelvtudásomat, elég sokat kellett készülnöm. Meglepett, hogy mennyi hibám volt az érettségi felkészítő feladatokon. Ráadásul azt tartottam furcsának, hogy az egyik feladatsoron nagyon jól ment az olvasott szöveg értése, de a hallott szöveg értése katasztrófa volt. A másikon meg vica versa. Itt tanultam meg, hogy mennyire nem egyformán állítják össze a feladatsorokat.

Végülis bekerültem a BGE-PSZK-ra Gazdaságinformatikus szakra. Szerettem ide járni, mai fejjel azt mondom, hogy tanultam hasznos dolgokat itt is, de végsősoron nem sikerült elvégezni. Ahogy sokaknak, nekem is a Matematikai alapokba tört bele a bicskám. De igazából a többi tárgy is olyan volt, hogy már örültem, hogy ha meglett a közepes. De sokáig azért nem éreztem ezt problémának, mert azt láttam, hogy egyetemen már az is nagyon jó, ha megvan a kettes. És amilyen kérdések voltak a vizsgákon, határozottan úgy éreztem, hogy már a kettesért is meg kellett küzdeni.

Egyébként azt gondolom, hogy végül meglett volna a diploma, de amikor ötödjére mentem neki a Matematikai alapoknak, és még akkor is csak 20% körüli eredménnyel tudtam a ZH-t megírni, akkor a napnál is világosabb volt, hogy ez nekem nem fog összejönni. Meg akartam csinálni, tanultam, ahogy tudtam, de hogy végül semmire nem volt elég, az eléggé demotiváló volt. Még az Alkalmazott matematikát is tudtam teljesíteni. Igazából szerettem mindent, de egy dolgot élveztem igazán: Az OBIC által szervezett japán nyelvtanfolyamot. Dr. Székács Anna és Dr. Sato Noriko a mai napig az egyik legjobb tanárok, akik valaha is tanítottak engem.

2019 végére még nem egészen világlott meg, hogy eltévedtem ezzel a szakkal, de ekkor kezdett el érdekelni a holland nyelv. A rövid történet: Találkoztam egy holland sráccal, akivel egész jól összebarátkoztunk. Annyira szimpatikus volt nekem, hogy nyelvtanulásra motivált. 2020. januárjában kezdtem el, akkor voltam először Hollandiában. És annyira megszerettem az országot, hogy végleg eldöntöttem: Váltani fogok. Néderlandisztikát fogok tanulni, és Hollandiában fogok élni. Fel is vettek a KRE-BTK-ra.

Az első félévben még párhuzamosan csináltam a hollandot és az informatikát. Ekkor volt az, hogy ötödjére veselkedtem neki a matematikának. De ekkor már bosszantott a matematika, mert már ott volt a nyelv, amivel hasznosabban tölthettem volna az időt. Valamit igyekeztek segíteni, hogy könnyebben menjen, de hát egyszerűen reménytelen volt. Ezután már biztos voltam abban, hogy fel fogom adni a BGE-t. Ekkor már tudtam, hogy mit akarok, és teljesen feleslegesnek éreztem, hogy olyannal töltsem az időt, ami nem is ment, de már célom se volt vele. Tehát az igazat megvallva, részint magamnak is csináltam, hogy ne sikerüljön a matematika. De meg merem kockáztatni, hogy akkor se sikerült volna a ZH, ha minden figyelmemet a matematikára összpontosítom. Ekkor már sokkal jobban vonzott a humán terület.

Így hát maradt a holland. És sokáig nagyon jól ment, mert már úgy mentem az egyetemre, hogy végigcsináltam a "Megszólalni 1 hónap alatt: Holland" nyelvkönyvet. Tehát az alapok már megvoltak. Ezért az első 2-3 félév kiválóan ment. Megéreztem annak a különbségét, amikor megkönnyebbülök, hogy éppen megvan a kettes, és örülök az ötös vizsgáknak. Ezért nem is volt kérdés, hogy itt vagyok a helyemen.

De itt is voltak hullámvölgyek. Sajnos volt, hogy alábbhagyott a lelkesedésem, mert volt időszak, amikor annyira fellángolt ismét a japánok iránti imádatom, hogy szinte teljesen elnyomta a hollandok iránti érdeklődésemet. És ez meg is látszott az eredményemen. Romlottak, nem lelkesedtem annyira az órákért. Egyszerűen meg kellett erőltessem magam, hogy tudjak teljesíteni. Ráadásul ez a mélypont nemcsak azért jött rosszkor, mert ekkor már magasabb szinten voltunk, mint amikor elkezdtem a holland szakot, hanem mert elkezdtek bejönni a holland nyelvnek azon sajátosságai, amik megkülönböztetik a német nyelvtől. Ugyanis a német nyelvtudásomnak is köszönhetem, hogy az első időkben olyan gördülékenyen ment a nyelvtanulás, mint az óvodásoknak. Pont a legrosszabbkor akadtam el, amikor igazán szükségem lett volna az extra motivációra.

Volt egy pár elégséges, de amennyire csak lehetett, azért igyekeztem jobb jeggyel teljesíteni az adott tantárgyat. De az tény, hogy akkor sokkal nehezebb volt. Végül sikerült egy olyan egyensúlyt kialakítani magamban, hogy egyformán érdekel a holland és a japán nyelv és kultúra. És mind a kettőben jó akarok lenni.

Ebben biztos, hogy besegített az is, hogy a végére a rosszabb eredmények ellenére elfogadták az Erasmus jelentkezésemet, így tanulhattam Hollandiában. Az első félévet a Christelijke Hogeschool Ede-ben nagyon szerettem. Ott nemcsak sok hasznos dolgot tanultam, hanem a légkör is inspiráló volt. Meg megszerettem Ede és Wageningen városokat. Aztán a Universiteit Leiden egy újabb mélypontot hozott az egyetemi tanulmányaimba. Az egy nagy ugrás volt nekem. A tananyag is sokkal magasabb szintű volt (mégis csak egy nagyhírű egyetemről van szó), a rideg légkör sem segített a lelki állapotomon, ahogy az sem, hogy a teszteken 80%-ot kell teljesíteni, hogy az sikeres legyen. Hát, ha valahol akkor itt tényleg meg kell dolgozni azért, hogy egyáltalán meglegyen a vizsga. Úgy kell elképzelni, hogy 60% volt a legjobb eredmény, amit el tudtam érni, és arra a holland osztályzat szerint 1,4-et kaptam... Úgy, hogy 10-es skálán osztályoznak, és 6 jelenti az elégségest. Ez nemcsak demovitáló, hanem demoralizáló is volt. Kialakult bennem egy "leszarom az egészet" érzés, miközben borzalmasan frusztrált voltam, hogy szinte sehonnan nem kaptam biztatást. Így kénytelen voltam abbahagyni és hazajönni.

Ekkor láttam meg azt, hogy egy egyetem alapszakja a felső határ nálam. Az a személyes intellektusom felső határa. A Hogeschool, mint főiskola (tehát Hollandiában a mai napig van főiskola), gyakorlatilag olyan szinten van itt az oktatás, mint egy magyar egyetem alapszakán. De az Universiteit Hollandiában az az egyetem keménymagja. Leidenbe mintha egyből egy mesterképzésen vettem volna részt. Ez már egyértelműen meghaladja a képességeimet. Igazából nemcsak a magas szintű képzés volt, ami nehézséget okozott, hanem az a kötöttség, amit elvárnak a diákoktól.

Mondjuk már eleve a BGE-re is úgy mentem, hogy csak az alapszak, de a Néderlandisztikán is biztos voltam abban, hogy csak az alapszakot végzem el. Úgy voltam vele, hogy majd a mesterszakot elvégzem az életben, a magam ritmusában. Tehát az Erasmusos tanulmányok végül azt igazolták vissza, hogy helyesen gondolkodtam ebben.

Persze a fejlődés nem áll meg. Könnyen elképzelhető, hogy az intellektusom idővel fejlődik annyira, hogy akár képes lennék egy mesterszakot elvégezni, de ezt már tényleg kötetlen formában. Nem mondom, hogy soha, mert bármit hozhat a élet, de jelen gondolkodásom szerint nem szeretnék többé iskolai keretek között tanulni. Jó volt ez a 6 és fél év, de untig elég volt.

Van még egy ok, ami miatt egyetemre akartam járni. A sok értelmetlen munka teljesen elvette a kedvemet. Voltak konkrét rossz élmények is, amik csak erősítették a munkahelyek iránti szorongásomat. Azért akartam egyetemre menni, hogy időt nyerjek és oldjam magamban ezt a szorongást. Tehát nemcsak munkahelyek terén akartam magamnak jobb lehetőségeket, hanem mentálisan is fejlődni akartam. Rájönni az elakadásaim okaira és pszichológus segítségével oldani. Mostanra érzem úgy, hogy nagyjából sikerült. Mostanra tudtam egy olyan jellegű önbecsülést felépíteni magamban, hogy talán egy munkahely nem fogja tudni csak úgy lerombolni. A hét hátralévő részét kiadom magamnak szabadságnak, aztán jövő hétfőtől, ha minden jól megy, mehet élesbe a dolog.

Sikeres modulzáró vizsga

Oly nagy örömmel tétetik közzé, hogy sikerült a modulzáró vizsga az egyetemen! Ez egy külön vizsga, amit mi, holland szakosok megírunk (nem tudom, hogy van-e más nyelvi szakokon), lényegében egy B2-es szintű nyelvvizsgának felel meg. Ugyanazokból a feladatrészekből áll, mint egy nyelvi érettségi, vagy nyelvvizsga: Olvasott szöveg értése, nyelvhelyesség, hallott szöveg értése és íráskészség. Meg persze a szóbeli.

Borzasztóan izgultam egyébként, úgy éreztem magam, mintha kórházban lennék, és várok a nagy műtétre. Az azért volt rettenetes, mert annyira nagy dolognak éreztem, hogy az utána következő események nagyon távolinak tűntek. Most is így voltam vele. Mondtam is a szóbelin, és pont az állandóan poénkodó holland tanár vizsgáztatott, mondta is, hogy itt vagyunk, mi mind orvosok, és bizony nagyműtét lesz. És a stílus, ahogy ezt előadta... Nagyon tudja oldani a hangulatot, az óráin is könnyeztünk a nevetéstől.

A többi feladat nagyjából megegyezett a májusi feladattal. Az olvasott szöveg és értése és a nyelvhelyesség teljesen ugyanaz volt. Nem volt könnyű az olvasott szöveg értése, ugyanis a szövegekkel kapcsolatos kérdések egyszerűsítve vannak feltéve, de a szövegben sokkal komplexebben van megfogalmazva, tehát egy bonyolult szövegrészt kellett megtalálni. A nyelvhelyesség leginkább a mondat kiegészítéséről szólt. Az volt a vicces, amikor az egyik mondat az elbocsátásról szólt. Nem tudtam, hogy van hollandul a "kirúgni", ezért májusban oly módon találtam fel magam, hogy az angol "fire" igéjét írtam át hollandul "vuren"-re. Ezen akkor Humbby barátom jót nevetett. De most sem emlékeztem az "ontslaan" igére, ezért "afscheid nemen" (elbúcsúzni) igével helyettesítettem.

A hallott szöveg értése egyetemen nehezebb, mint a nyelvvizsgán, mert a szöveget csak egyszer lehetett meghallgatni. És természetes holland beszéddel beszéltek, tehát nagyon kellett figyelni. Az íráskészségnél meg három téma közül kellett egyet kiválasztani, és amellett vagy ellene kellett érvelni. Mind a három a nyelvtanulásról, nyelvhasználatról szólt. Az "büntetni a helytelen nyelvhasználatot" témát élből dobtam, mert semmilyen módon nem tudok a büntetéssel azonosulni. Helyette inkább "kötelezővé tenném a szaktárgyakat angol nyelven tanítani" témát választottam, de még emellé is motiváló szövegekkel érveltem. Írtam olyat is, hogy "Je kunt het doen! Geloof in jezelf!" (Meg tudod csinálni! Higgy magadban!) Majd a végén: "Nu of nooit? Dit is de grote vraag!" (Most vagy soha? Ez a nagy kérdés!) Közben elképzeltem magamat, ahogy rektorként egy holland egyetem aulájában kiabálom a mikrofonba a motiváló szövegemet és az érveimet. Nagyjából aköré építettem az érveimet, hogy ma már az angol egy világnyelv, így a megszerzett tudásodat világszerte tudod használni, tehát a tudásod sokkal értékesebb lesz.

És úgy tűnik, hogy ezzel sikert lehet aratni. Azt azért tudni kell, hogy nagy különbség van aközött, hogy májusban egy sikertelen hollandiai tartózkodásom után, nem nagyon tudtam, hogy hogyan tovább, el is vesztettem a holland nyelv iránt az érdeklődésemet, és ez mind a vizsgámra is hatással volt. Most meg hogy van valami jövőképem, nemhogy ismét érdeklődök a holland nyelv iránt, hanem ismét érdeklődök a Hollandiába való visszatérés iránt, és lám... máris megfordul a világ.

Mert néhány hete gondolkodok azon, hogy visszatérnék Hollandiába dolgozni. Egyrészt a sikeres záróvizsgától tettem függővé a dolgot (efelé már jó úton haladok), másrészt, azért sem forszíroztam még a dolgot annyira, mert már van tapasztalatom abban, hogy a személyes problémáimat nem oldja meg az, hogy Hollandiába megyek. Ha felmerülnek ugyanazok a gondok, akkor azokkal Hollandiában is ugyanúgy nehéz megoldani, mint Magyarországon. Ráadásul dönteni azért is nehéz, mert ha megállapodok egy helyen, akkor onnan nem lehet csak úgy elmenni, mert az albérlet Hollandiában is, és Magyarországon is sokba kerül. Tehát a jövőmnek ez a része még kétséges. De a mostani sikernek, és a januárban várható diplomának nagyon örülök.

Az egyetemen tanultak összefoglalása

Több ismerősömmel is megbeszéltem azt, amit a holland egyetemen a “Liefde, Seks en Erotiek” minoron tanulok és szinte mindnyájukkal arra a konklúzióra jutottunk, hogy itt olyan dolgokat tanulok, amiknek általános ismeretnek kellene lennie. Ezeket nem egyetemen kellene tanítani, hanem már általános iskolában, felsőben. Aztán a többit gimnáziumban. De hát nem véletlen nem tanítják ezeket iskolákban… Ismert tény, hogy például a fogyasztói társadalomnak nem érdeke az, hogy jól legyen az egyén mentálisan, hiszen csak akkor jó fogyasztó ha mentálisan rosszul, hiszen akkor keresi a kompenzációkat.

Ha össze akarnám foglalni a lényeget, ezen a minoron azt tanulom, hogyan legyek rossz tagja a fogyasztói társadalomnak. És mivel az lenne az igazán szép, ha minél többen lennének rossz tagja a fogyasztói társadalomnak, ezért úgy döntöttem, hogy közzéteszem azokat, amiket itt tanultunk, kiegészítve a saját gondolataimmal. Úgyis kell írni hollandul egy portfoliót a tanultakról, megírom itt magyarul, mint vázlat, aztán már csak le kell fordítsam. A gondolataimról fontos tudni, hogy azok a saját magam értékrendje alapján kialakított gondolatmenet, semmiképp ne tessék amolyan “végső megoldásként” venni. Sokkal inkább egyfajta plusz egy lehetőség, amin el lehet gondolkodni, hogy lehet így is gondolkodni, élni. Hátha valakit ez szólít meg. Nos, lássuk.

Meztelenség családon belül

Hogy azért bennem is van egy kis prüdéria, jelzi, hogy percekig ültem az asztal előtt, a monitort bámulva, mire rászántam magam, hogy leírjam a címet. De ez Hollandiában tényleg nem tabutéma. Olyan oldottsággal beszéltek holland diákok a saját e tárgyú emlékeikről, mint akár az óvodában kötött első barátságaikról. Egyébként tetszik ez a szabadelvűség. Hollandiában több könyvet is láttam a nudizmusról, ahol főleg nők olyan gyönyörűen voltak ábrázolva, fényképezve meztelenül, hogy teljesen kidomborította a hetero énemet. Kellemes bizsergést éreztem magamban a meztelen nők láttán, amit nők esetében ritkán érzek. Ez számomra hatalmas előny és felszabadultság.

A fő kérdések a következők voltak:

• Mennyire volt normális a családban a meztelenség?
• Inkább szabadon gondolkodott erről a család, vagy a prüdéria dominált?

Nem ördögtől (és cukros bácsitól) való dolog a családon belüli meztelenség, a gyerek így a szülein keresztül láthatja a férfi és a női test közti különbséget, fedezheti fel saját magát, de ami még ennél sokkal fontosabb: Ha a szülők teste nem tökéletes (amire jó esély van), akkor azáltal, hogy nemcsak a médiában közvetített tökéletes testet látja, megtanulhatja elfogadni önmagát olyannak, amilyen. Persze az elfogadás itt is (mint annyi helyen) nem azt jelenti, hogy nem kell tennem magamért, hanem azt, hogy vagyok egy adott állapotban, ami adott esetben nem ideális számomra. Ennek elfogadása rendkívül fontos dolog, nemcsak azért, mert ezáltal azt is el tudjuk fogadni, hogy ezen változtatni egy lassú folyamat eredménye, hanem azt is, hogy az a tökéletes test, amit a média mutat, sokak számára genetikailag elérhetetlen. Valójában a feladatunk a testünkkel az, hogy folyamatosan vigyázzunk rá, és az adottságainkhoz mérten a lehető legjobb alakunk legyen.

Ez már korábban is megviláglott bennem, de igazán csak tavaly tudatosodott bennem, hogy ugyan a testem még mindig nem úgy néz ki, mint amit ideálisnak tartok, de már azzal, hogy leadtam 16 kg-ot, sokkal jobb érzés a fürdőszobában a tükörbe nézni, mert dolgoztam azért, hogy ennyivel jobban nézzek ki. Most nem a testképzavarosokról beszélek, hanem azokról, akik tényleg rosszul néznek ki és legszívesebben a leköpnék a türköt, ha meglátják magukat meztelenül. Azt gondolom, hogy ilyenkor valójában nem a testüket köpnék le sokan, hanem azt az állapotot, hogy nem tesznek magukért semmit és ennek súlyos látszata van. Nekem tényleg sokat segített önmagam megítélésén az, hogy ugyan még nem néztem ki jól, de az, hogy tettem magamért, azért, hogy jobban nézzek ki, önmagában sokat javított az önmagamról alkotott képen.

Az is egyre elterjedtebb mondás, hogy a test egy börtön, a lélek az, ami igazán szabad. Erről is azt gondolom, hogy leginkább azok mondása ez, akik nem tudják elfogadni magukat olyannak, amilyen. És most megint nem a testképzavarosokról, transzneműekről beszélek, ők egy teljesen más, sokkal bonyolultabb téma. Ez a minor túl rövid ahhoz, hogy erre is kitérjünk.

Párkapcsolat és házasság

Főleg a párválasztás mikéntje volt a téma. A feladat rendkívül érdekes volt, amit ezen az órán végeztünk. Egy lapot osztottunk fel négy részre és felírtuk a párunkkal kapcsolatos elvárásunkat négy szempontból:

• Külső
• Személyiség
• Viszonyulása másokhoz
• Viszonyulása hozzám

Miután ezt megbeszéltük, a tanár két további kérdést tett fel:

• Mennyire felel meg a jelenlegi- vagy ex-partnerünk az elvárásainknak?
• Mennyire felelünk mi magunk az elvárásainknak?

Erős kérdések, főleg a második gondolkodtatott el komolyan. Egyrészt: Milyen alapon fogalmazok meg elvárásoknak a másik felé, ha magammal szemben nem fogalmazok meg? Másrészt: Nem lehet, hogy a mások felé támasztott elvárások is rólam árulkodnak? Ahogy megnéztem a papíromat, azt láttam, hogy több esetben olyan elvárásokat írtam, amikkel én nem rendelkezek, és azt akarom, hogy a párom egészítsen ki vele. Ez pedig további kérdéseket fogalmazott meg bennem: Nem tudnám ezeket elérni? És jöttek a gondolatok: Az egyik ok, ami miatt ragaszkodó vagyok a szerelemben, hogy azt láttam a szerelmemben, partneremben, hogy valami olyasmivel rendelkezik, amivel én nem. És ezzel olyanná válik a kapcsolat, mintha hozná az ő puzzle darabkáit, hozzárakja az enyéimhez és az egész kép sokkal színesebbnek, szebbnek tűnik. De ha ő elmegy, vagy nem teljesül be a szerelem, akkor az ő darabkái nélkül csak az enyémmel sokkal szürkébb, fakóbb.

És ha már annyit beszélnek arról, hogy szeresd magad (annak mikéntjéről annál kevesebbet…) megfordult a fejemben, hogy nem jó módja vajon a szeretet kifejezése magam felé, ha felruházom magamat azokkal a képességekkel, melyeket elvárásként támasztok a partnerem felé? Főleg, hogy a nagyja egyáltalán nem nagy dolog és kétségtelenül több lennék tőle. Tehát magam helyezem el azokat a puzzle darabkákat, amik ténylegesen színesebbé, szebbé teszik a teljes képet. Ez nemcsak azért lenne nagy előny, mert önmagamat fejlesztem, hanem a másik felé sem lesz elvárásom. Jöhet úgy, amilyen. Hiszen ha már rendelkezek azokkal a tulajdonságokkal, amikkel a másikat látom többnek, akkor nem fogom elvárni, hogy a másik rendelkezzen vele. Csak az alapvető elvárásaim lennének felé: Vegyen engem emberszámba és legyen magára igényes.

Fontos tudni: Az elvárások megölik a szerelmet, mert feltételessé teszik. A szerelemnek és a párkapcsolatnak pont az az egyik lényege, hogy feltétel nélkül szeressük a partnerünket olyannak, amilyen. Ez azért fontos, mert a külvilág tele van elvárásokkal, amiknek meg kell felelni: Munkahelyen, iskolában, egyéb közösségekben, az a kapcsolat az igazi, amelyik meleg otthonként szolgál és biztonságot ad. Természetesen fontos megbeszélni a problémákat és hogy mivel tehetnék jobbá az együttélést, de óriási hiba leszidni a másikat azért, mert nem felel meg az elvárásaimnak vagy mert valamit rosszul csinál. Lényegi változást nem érünk el vele, ráadásul plusz nyomást teszünk a partnerünk felé. Azt gondolom, hogy ha a partnerünk megfelelő önreflexióval rendelkezik, akkor magától tudja, hogy mi az, amin érdemes változtatnia, hogy javítson az együttélés minőségén és maga fogja megtenni.

Ezután tértünk rá a házasságra. Itt is elsősorban a nehézségekről, a házasság megtartásán volt a hangsúly. Egyértelműen az volt a konklúzió, hogy sokkal több házasság lenne megmenthető, ha a felek dolgoznának rajta. Minden házasság alapja a kompromisszum és a tolerancia. A következtetés egyértelmű: Nincs tökéletes házasság, nincs olyan kapcsolat, melyben ne lennének problémák. Sokkal többre mennénk azzal, mi lennénk rugalmasak és amíg csak lehet, dolgozunk azon, hogy megmentsük a házasságot. Súlyos vétség fizikálisan vagy verbálisan bántani a partnerünket, de az első ilyen eset után azt gondolom, hogy bőven lehet megértéssel, toleranciával fordulni a másik felé és megkérdezni, hogy ez most miért volt, felderíteni, hogy vajon miért viselkedett így. Ha ebben nincs következetes változás, pedig mindent megtettünk az ügy érdekében, akkor tényleg el lehet gondolkodni azon, hogy ideje a válóperes ügyvédhez menni.

Nagyon érdekes volt az a holland nyelvű cikk, mely a hosszútávú házasság titkairól szólt. És ez nem valami női magazin színvonalán íródott, annál több. Elsődleges téma a másik feltétel nélküli elfogadása volt és nem elvárásokat helyezni a másik felé, amit fentebb is elemeztem. De van itt szó arról is, hogy nem kell a házasságot túl komolyan venni. A humor elengedhetetlen része az együttélésnek. És itt van még valami, amivel mélységesen egyetértek: “Maradj, utána jön a mélyebb szerelem!” Ez a lényege annak, hogy miért kell dolgozni a házasságon. Amikor már kellőképpen ismerjük a partnerüket negatív oldaláról is esetleg voltak belőle problémák, de megoldottuk, túljutottunk rajta, akkor tudjuk meg, hogy mi az igazi szerelem. Mi az, ami hosszútávon összeköt két embert. Amiről nem beszélnek a romantikus filmekben és a szerelmes dalokban. De az is komolyan elgondolkodtatott, hogy ha valami dühít a párunkban, az azért van, mert nem értünk vele kapcsolatban valamit. Ez a kijelentés önmagában annyira már nem számít forradalminak, az már sokkal inkább, hogy miért érdemes nyitni a partnerünk felé. Folyamatosan változunk, ami azzal is jár, hogy változhat az érdeklődési körünk is. Amit korábban szerettünk, azt felváltja egy másik. Előfordulhat, hogy a partnerünk valami olyan dolog miatt kezd el rajongani, amit nem értünk, furcsállunk tőle. Ekkor is nagyon fontos beszélgetni vele, hogy miért lett az számára fontos. Olyan dolgokat tudhatunk meg a partnerünkről, ami még ő előtte is titok volt eleddig. Ezáltal újra és újra megismerjük a partnerünket, így végig izgalmas lehet a személye. Kell ennél nagyobb bizonyíték arra, hogy a házasság tényleg az egyik legjobb dolog a világon?

Most összefoglalva, jelen gondolkodásommal azt gondolom, hogy három olyan eset van, amikor indokoltnak látom a párkapcsolat, házasság felbontását.

1. Ha már nem ég bennünk a tűz a másik iránt.
2. Ha már nem tudjuk megadni egymásnak a kompromisszos, de elvárások nélküli érzelmi biztonságot.
3. Ha az egyik ismételten követ el súlyos vétségeket.

Azt gondolom, hogy a második vagy a harmadik bekövetkezte hozza magával, hogy az első eset is megszűnik, onnantól már tényleg nincs miről beszélni, ha a kapcsolat megmentése a téma.

EFT – Emotional Focused Therapy

Önmagunk fejlesztésének egy fontos eleme. A módszert Dr. Sue Johnson találta ki és három elemből áll.

• Kapcsolatterápia
• Családterápia
• Egyénterápia

Mindhárom elem alapja, hogy az érzelmekre fókuszál és ahol több szereplő is van (az első kettő esetében) a kommunikáció az elsődleges. Cél az egészséges érzelmi kötődés a partnerünk felé. A családterápia nemcsak azért fontos, hogy rendezzük az ottani kapcsolatot és egészségesen kötődjünk a szüleinkhez, hanem a gyerekkori családi traumákat lerendezve a partnerünkhöz is egészségesen kötődjünk. Ma már szinte közismert tény, hogy ehhez elengedhetetlen a családból hozott sebek gyógyítása. A terápia segít a kötődési problémák helyreállításában. Itt található két teszt (hollandul, angolul), amivel felmérhetjük, hogy milyen módon kötődünk a partnerünkhöz. Négyféle kötődési mód ismert.

• Szorongó-ambivalens kötődés
• Szorongó-elkerülő kötődés
• Félelemteli kötődés
• Biztonságos kötődés

Nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el azzal, hogy az utolsó a végső cél. És azért rendkívül fontos, mert a viszonyunk, kötődésünk másokhoz az élet egyéb területén is befolyásolja működésünket, mert életünknek egy nagyon fontos területén bizonytalanságot élünk meg.

Jelen tudásom szerint azt mondanám, hogy a másoktól kapott szeretet által érezzük magunkat fontosnak, értékesnek, hogy számítunk valakinek. Kétségtelenül jó alappal indul az a gyerek az életbe, akinek ez a szülei által megadatott, de aki ezt nem kapta meg gyerekként, annak magának kell megdolgoznia érte. Azért felelőtlenség olyat mondani, hogy akkor a megfelelő embert kell keresnie, aki segíthet rajta, mert nem kapta meg a megfelelő útmutatást arra, hogy ki az, akiben tényleg megbízhat és ki az, aki valójában árt neki. Neki teljesen mindegy, hogy ki, csak valaki által érezze, hogy tartozik valahova.

Honnan ismerhető fel, hogy valaki nemcsak szeret minket, de biztonságosan kötődik hozzánk

• Empatikusan viszonyul hozzánk.
• Biztonságot ad és elismeri az erényeinket.
• Elfogadja az építő jellegű kritikát és folyamatosan fejlődik mentálisan.
• Különbséget tesz az elsődleges (belül megélt) és másodlagos (kívül megélt) érzelmek között.
• Mindig dolgozik a kapcsolaton.

Egy példa arra, hogyan viselkedik az, aki biztonságosan kötődik.

1. Azon van, hogy megszüntesse a negatív interakciót (pl.: vitát)
   A konfliktusok “kötődési harcot” generálnak. Belső nyugtalansággal jár az, ha egy általunk szeretett személlyel romlik meg a kapcsolatunk, mert jó eséllyel újra kell definiálni a vele való kapcsolatunkat.
   Visszafogja az elsődleges érzelmeit. Ezek a belül megélt érzelmek, mint például a szégyen, magány érzése, bánat, félelem.
2. Megváltozik a viszonya a másikhoz.
   Elfogadja a megváltozott helyzetet.
   Újradefiniálja a kapcsolatát a másikkal.
3. Konszolidálás és integráció
   Új megoldásokat keres a régi problémára, hogy azokat legközelebb jobban kezelje.

További útmutatásokat olvashatunk Lukács Liza: Hogyan szeretsz? című könyvének 56-64. oldalában, ahol a biztonságos kötődés mikéntjét elemezte gyerekkorban, felnőttkorban, párkapcsolat terén, valamint hogyan viszonyul önmagához. Én onnan két dolgot emelnék ki.

Érez, amikor érezni kell, gondolkodik, amikor arra van szükség, és cselekszik, amikor annak jön el az ideje.

Lukács Liza: Hogyan szeretsz? 63. oldal

Ez a három alapvető cselekedet, amit nagyon nehéz összehangolni. Csak gondoljunk arra, hogy el tud ragadni minket az indulat egy-egy krízishelyzetben...

A másik, amit szintén fontosnak tartok:

Fontosnak tartja önmagát, de nem fontosabbnak másoknál.

Lukács Liza: Hogyan szeretsz? 64. oldal

Innentől kezdve felesleges beszélni mindenféle énidőről, meg helyezd magad előtérbe, ne csak másokon segíts. Akikben kényszerként ott munkálkodik, hogy elrejtse magát mások elől, vagy folyamatosan azt lesse, miben lehet a másik szolgálatára, azokon ilyen frázisokkal nem lehet segíteni, mert a gondjai sokkal mélyebbről gyökereznek.

A biztonságos kötődés elérének jó eszköze lehet az, ha összeírjuk, hogy mire is van szükségünk, hogy biztonságosan érezzük magunkat egy kapcsolatban és alá írjuk azon személyek nevét, akitől úgy érezzük, hogy ezt megkap(hat)juk. Ha kiderül, hogy több ember is van elérhető közelségben, akitől ezt megkaphatjuk, ez nagyban javíthat az önbizalmunkon, önbecsülésünkön. Érdemes azt is összegezni, hogy mi az, amit mi magunk el tudunk érni saját erőből. Ez a függetlenségünket erősíti. Nem esünk kétségbe attól, ha nincs mellettünk a másik, mert egyrészt tudatában vagyunk annak, hogy szeret, másrészt mi magunk is meg tudunk állni a lábunkon, amikor például olyan helyzet adódik, hogy valami gond van, de a partnerünk nem tud jelen lenni.

Egyéni értékrend a szexben

Itt határozzuk a személyes határainkat a szexben. Mi az, amit örömmel csinálunk, amit megengedünk, mi az, amit már semmiképp nem szabad? Itt beszélgettünk a szexuális tapasztalatainkról, kinek milyen egyéni fantáziája van és mit valósítana meg belőle. Jó érzéssel tölt el minket vagy a szégyen párosul ezekhez a fantáziákhoz?

Én alapvetően liberális elveket vallok a szex terén. Azt gondolom, hogy amíg két (vagy több) felnőtt ember közös és kölcsönös akaratból létesít egymással szexuális kapcsolatot, az jó mindegyiküknek és nem ártanak vele senkinek, addig senkinek semmi beleszólása nincs abba, hogy mit csinálnak. Hogy egy párkapcsolatban többen is benne legyenek, mint ketten? Egy időben én is elgondolkodtam ezen. Nem mondom, hogy teljesen elzárkózok előle, de nagyon veszélyes. A poliamor kapcsolat nemcsak arról szól, hogy “halmozzuk az élvezeteket”, hanem kivételes érzelmi intelligenciával kell rendelkezni, mert több ember között kell érzelmileg egyensúlyt tudjunk tartani. Aki ezt nem tudja, szélsőséges esetben kiszorulhat a kapcsolatból, ami borzalmas sérüléssel járhat. Elég azt végiggondolni, hogy már egy ember elvesztése is nagyon fájdalmas szokott lenni, de több embert… Nagyon óvatosan kell bánni az ilyen kapcsolattal.

Mi az, ami nem fér be nálam a szexben?

• Szex, mint szolgáltatásként történő igénybevétele.
  Ahogy írtam, a szex ideális esetben közös és kölcsönös akaratból létesül, mert a résztvevők örömüket lelik benne. Erről nem beszélhetünk, ha fizetünk a szexért. Elképzelhető, hogy van rá magyarázat, de jelen gondolkodásom szerint csak akkor fizetnék a szexért, amikor már annyira kétségbe lennék esve, hogy nem kellek senkinek, hogy már fizetnék, csak valaki adja már oda magát nekem.
• Ha valaki kiárusítja a szexet.
  Erről lesz majd szó később részletesebben, mert volt az is téma, hogy hogyan jelenik meg a szex a médiában. De mivel lehet kiárusítani a szexet? Amikor valaki nagyszerűnek állít be egy triviális dolgot. Ebben a populáris kultúrában Madonna járt az élen, aki az egész szexet valami olyan nagyszerű dolognak állította be, az élet élvezetének netovábbja, hogy aki azt megéli, annak több se kell a végső boldogsághoz. Tudhatjuk, hogy ez nem igaz. A szex egy fontos része az életnek, de aki ezt “mindenek felettinek” állítja be, annál komoly értékrendi válság van.
• Ha valaki “elállatiasítja” a szexet.
  Nem nehéz erre példát találni, elég csak megnézni a pornófilmeket. Hiszen sok esetben a nő mintegy játékszerként van bemutatva. Mintha a férfi magától eldöntötte volna, hogy ő most jól kiosztja a csajt, nem érdekli, hogy ő mit akar. De az is kimeríri nálam a szex “elállatiasítását”, hogy ha valaki ugyan ellenszolgáltatás nélkül, de tényleg bárkivel összefekszik, aki csak felajánlja magát neki.

Van-e a szexnek szakralitása? Ez a kérdés főleg akkor gondolkodtatott el, amikor egyszer azt olvastam, hogy az evés és a szex annyira ösztönös cselekedetek, hogy nincs katarzisa. Végül oda jutottam magamban, hogy ez az állítás szex terén vitatható, mert ha két ember (és itt inkább leszűkíteném a létszámot) úgy van együtt, hogy minimum szoros barátok, de inkább szerelmesek egymásba és teljes érzékiséget adnak a szexuális együttlétbe, akkor ott van szakralitása a szexnek. Az intimitás adja meg a szex valódi lényegét.

Szexuális felvilágosítás

Ez az, amire még a hollandoknak sincs biztos receptje. Nemcsak azért, mert minden egyes gyerek fejlődése egyéni, hanem mert az interneten hamarabb (és könnyen) találnak felnőtt tartalmat, mint ahogy egyáltalán bárki is merne nekik beszélni arról, hogy nem a gólya hozza a gyereket. Ha arra gondolok, hogy a ’90-es évek végén, amikor elkezdtem érdeklődni a szex iránt, internet híján nekem még minimum éjfélig fent kellett maradnom, hogy lássak ilyet a TV-ben. Most meg már… És ez legalább akkora kihívás elé állítja azokat, akik kiskamaszok szexuális felvilágosításával foglalkoznak, hát még a szülőket. Az az igazság, hogy ahogy elképzelem, hogy majd én is apa leszek majd (ha megadatik) és ha a gyerekem majd 10-12 éves lesz, én is félnék. Hogy mit látott a neten, kikkel van kapcsolatban online. De erre is, mint annyi mindenre jó eséllyel az a válasz, hogy hitelesnek maradni a gyerek előtt, ne mutassuk magunkat másnak, mint akik vagyunk és mindig beszélgessünk a gyerekkel. Óriási hiba azt mondani a gyereknek, hogy “ehhez még kicsi vagy!”. Mindent el lehet neki magyarázni a maga nyelvén, biztos, hogy meg fogja érteni. Pont azzal tesszük őt még kíváncsibbá, ha tiltjuk, titkoljuk előle az adott dolgot. A gyerek nagyon is tudja, hogy az jelen van és ha még egy felnőttnek is édes lehet a tiltott gyümölcs, egy gyereknek még annál is jobban. És ha nem fogadjuk el, hogy a gyerek ma már hamar hozzájut szexuális tartalomhoz, ha nem világosítjuk fel a maga szintjén, hogy mi történik, amikor két ember együtt van, akkor útmutatás nélkül fog bolyongani az interneten, amivel sokkal nagyobb veszélynek tesszük ki, mintha az ő nyelvén kielégítjük a kíváncsiságát, mert legalább tud valamit, ami által máris biztonságosabban mozog az interneten.

Azt gondolom, hogy a közösségi szexuális felvilágosítást nem nagyon lehet jól csinálni. Azért, mert gyerekek más-más tudás- és fejlettségi szinten vannak, ezért is van az, hogy egy-egy ilyen felvilágosítás kínos nevetésbe torkollik. Az egyéni felvilágosítás lehet hatásos, ha tiszteletben tartjuk a gyerek jelen tudását, ismeretét és életkorát.

Kaptunk egy prospektust arról, hogyan fejlődik a gyerek mentálisan, szexuálisan. Ez is hollandul van, de az ábrák által könnyen érthető. Ez is sokat segíthet abban, hogy megértsük a gyerekünk mentális fejlődését és hogy hogyan magyarázzunk meg neki dolgokat az életkorának megfelelően. Egy a lényeg: Nem titkolni előle semmit, mert annak sokkal rosszabb vége lesz.

Szexuális visszaélések

Ez is külön téma volt szerencsére és akkor nőtt meg ez a szak igazán a szememben, amikor a férfiak elleni szexuális visszaélésekről, bántalmazásról is kiemelt szó esett. Sajnos több ok miatt is nagyon keveset lehet erről olvasni, hallani. Az egyik fő oka, hogy mivel a férfi nemhez sok esetben az erőt párosítják, ezért külön szégyen az, ha egy férfi nem képes megvédeni magát a gyengébbi nemmel szemben. A másik fő oka, hogy a különböző feminista kurzusoknak nem érdeke erről beszélni, hiszen így kiderül, hogy az általuk védelmezett nem is lehet bántalmazó és akkor veszít a munkájuk az értékéből. Pedig vannak férfi áldozatok is és ahogy utánaolvastam az interneten (közvetlenül nem tapasztaltam ilyet), nem is annyira elhanyagolható a bántalmazott férfiak száma. Csak ezek azért sem kerülnek a felszínre, mert nincs látható jele annak, hogy a férfi a bántalmazott. Mert a nők nem fizikailag, hanem verbálisan erősek, ezért a nők szavakkal bántalmaznak, ami tud annyira erős lenni, mint a fizikai bántalmazás. És az egyenjogúság jegyében azt kell mondjam, hogy ha gyávának nevezzük azt a férfit (teljes joggal), aki fizikálisan bántja a nőt, akkor az a nő is gyáva, aki verbálisan bánt egy férfit, hiszen ő is olyan eszközzel árt, amivel szemben egy férfi védtelen.

Természetesen a szexuális visszaélések több módjáról is esett szó. Ahogy fentebb utaltam rá, az a férfi a legaljára se való, aki bántalmaz egy nőt. Komoly szó esett a szexiparról, prostitúcióról. Itt is egyértelműen az volt a konklúzió ez a nők döntő többségének ez kényszer. Valamilyen úton-módon bele lettek kényszerítve. Itt Hollandiában is. Csak azért, mert van Amszterdamban piros lámpás negyed, messze nem azt jelenti, hogy mindegyik ott dolgozó nő önként és dalolva várja a kuncsaftját. Vannak olyan nők, akiknek ez olyan szinten borzalmas élmény lett, hogy disszociálnia kell, hogy túlélje az adott aktust.

Annak ellenére, hogy a pornó sokak számára örömöt okot (nézni), valójában benne lenni sokak számára szintén nagyon rossz élmény. Hiszen a pornószínészeknek akkor is teljesíteni kell, amikor egyáltalán nincs kedvük hozzá, vagy nincsenek abban a “hangulatban”. Egyszer régen olvastam, hogy valami olyan anyagot fecskendeznek a férfi péniszébe, ami által merevedése lesz és nagyobbnak is tűnik a pénisze. Nem emlékszem már a nevére, de az is komoly probléma, ha egy-egy ilyen felvétel sokáig tart, hiszen akkor végig aktívnak kell maradni...

Egyéb példákat viszont nem tudok mondani, mert nem nagyon láttam ilyet a közvetlen környezetemben. De minden verbális és érzelmi erőszak, visszaélés súlyos elítélendő, akár nő követi el, akár férfi, akár nő ellen, akár férfi ellen.

Sex sells

Nagyon furcsa cím, mert nem a sex shopról, illetve szexuális segédeszközök eladásáról volt itt szó, de tényleg nem lehet másképp jobban összefoglalni a lényeget. Különböző médiatermékek (pl.: TV műsorok), nem szexuális jellegű termékek eladása szexszel. Tehát egy-egy műsor nézettebbé tétele szexszel, illetve egy termék vonzóbbá tétele egy vonzó nővel reklámarcként (amit férfiaknak szánnak). A TV-műsoroknál meg nem arra kell gondolni, amikor egy szexuális jellegű ismeretterjesztő műsort nézünk, vagy egy beszélgetős műsorban szexuális jellegű témáról beszélgetnek, hanem egy más jellegű témába belecsempészik a szexet, hogy azzal növeljék a nézettségét. Tehát például valaki bemond egy szexuális jellegű buta viccet vagy utalást és azon megy a röhögcsélés.

Ez azért szokott hatásos lenni, mert látszólag szembemegy a prüdériával és azt az érzetet kelti, hogy itt szabadon lehet beszélni a szexről. Csak amit csinálnak egy ilyen műsorban, azért káros, mert végtelenül leegyszerűsíti, lebutítja a szexualitást, így az még jobban visszatetszést kelthet abban, aki egyébként is tabutémaként kezeli a szexet, vagy abban, aki tudja, hogy a szex több annál, ahogy egy ilyen műsorban beszélnek róla. De ezen műsorok célja tényleg a nézettség növelése és nem az, hogy a szexről tényleg szabadon beszéljenek az emberek.

Ha már korábban említettem Madonnát, tényleg érdemes róla többet beszélni, hogyan jobban megértsék az emberek, miért volt rettenetesen káros a tevékenysége. Egyesek ugyanis már-már forradalmárnak tartják őt, hiszen valósággal felszabadította az embereket a prüdériától. Még a “forradalmiságot” is el lehet tőle vitatni, hiszen a szexuális forradalom 1968-ban volt. De tényleg igaz az, hogy Madonna kiárusította a szexet, mert azt mindennél jobbnak állította be. Hogy aki szexel, az megéli a végső boldogságot, hiszen annál jobb dolog nincs kerek e Földön. Aki ezt így gondolja, annál tényleg komoly értékválság van, mert bár a szex tényleg jó dolog, de vannak annál nemesebb dolgok, amikkel a világot tehetjük jobbá. A másik meg elfedi azt, hogy a szex nem mindig jó. Nem kell ehhez feltétlen erőszakot megélni, elég csak arra gondolni, amikor tényleg semmi kedvünk nincs a szexhez. De mi mégis belemegyünk és az egész emiatt nem lesz jó.

A másik, ami miatt borzalmas Madonna tevékenysége az az, hogy természetesen ő sem arról beszélt, hogy mitől lehet jó a szex, hanem csak beszéljünk róla és csináljuk. De hogy például mennyire fontos a megfelelő partner, arról soha nem beszélt. De hogy ő ezt mennyire nem tartotta prioritásnak, arra legjobb (és egyben legundorítóbb) példája a “Sex” című könyve, amit még a szabadabb gondolkodásúaknak is csak óvatosan!

Tehát Madonna nemzedékeket tévesztett meg azzal, ahogy közvetítette a szexet. Ezért is van annyi meleg rajongója, ráadásul meg is jelenítette a homoszexualitást a videoklipjeiben. Már korábban is volt olyan elméletem, hogy a melegeket azért lehet jól megszólítani, hiszen elnyomva érezték magukat és van valaki, aki ily módon szólítja meg őket. Így tényleg megélhettek egyfajta szabadságérzetet.

De azokkal a termékekkel sem vagyunk sokkal előrébb, melyek a szexualitással akarják eladni magukat. Nem kell messzire, elég csak azokra a férfiaknak szánt termékekre gondolni, melyeknek reklámarca, vagy a csomagolásán látható egy csinos nő. Természetesen ezeknek is csak az a célja, hogy minél többet adjanak el belőle és nem az, hogy a szex szabad téma legyen.

Szeretetnyelv

Ez az, aminek összehangolása igazi kihívás lehet egy párkapcsolatban. Alapvetően ötféle szeretetnyelvet különböztetünk meg.

• Megerősítő szavak
• Minőségi idő
• Fizikai érintés
• Szolgálat
• Ajándékok

Ezek közül a “minőségi idő” van a leginkább feltörekvőben és az “ajándékok” a leginkább lenézett szeretetnyelv. Az, hogy a minőségi idő van leginkább feltörekvőben, jelzi azt, hogy az emberek nagyon igénylik a figyelmet, hogy személyesen csak rá figyeljenek, hogy érezzék, hogy fontosak a másiknak. Az ajándékozás meg eléggé lenézett, mert finoman szólva is “mindenre kapható”-nak tűnik az, akinek az ajándékok számítanak a leginkább. Pedig nem alaptalan: Ha valaki elégedett egy kisebb, személyre szóló ajándékkal, az is jelzi, hogy a másik ismeri őt, tiszteletben tartja azt, amit szeret. Ez is lehet a szeretet kifejezésének egy szép, személyes módja. De csak akkor ha a mögöttes jelentésre fókuszálunk, nem feltétlen csak az ajándékra. Mert aki drága ajándékra vágyik, annak nem a másik személy szeretete számít. De a többi is csak akkor működik, ha érezzük, hogy tényleg nekünk szól. Például nem azért kapunk megerősítő szót, hogy udvariasak legyenek hozzánk, ahogy a fizikai érintés mögött is érezhetjük a másik ember valódi szeretetét. A szolgálat, szívességtétel is csak addig működik, amíg a másik tényleg azért segít nekünk, mert neki is jó, mert ő is érzi belül, hogy tényleg szolgálatot tesz nekünk, és nem azt érzi, hogy ki van használva.

És talán ez a titka annak, hogy hogyan lehet a különböző szeretetnyelveket összehangolni. Ebben is kompromisszumot kötni. Mert az utóbbi időkben az annyira felértékelt minőségi időt is túlzásba lehet vinni. Amikor minden egyes pillanatban csak azt várjuk a partnerünktől, hogy minden energiájával figyeljen ránk és töltse velünk minden idejét. Azzal nemcsak kizsigereljük a partnerünket, hanem róluk is árulkodik, méghozzá valami nagyon súlyosat: Hogy a partnerünktől igényeljük azt, amit gyerekkorunkban nem kaptunk meg a szüleinktől. Tehát rosszul kötődünk a partnerünkhöz, ami számára is megterhelő. Tehát a szeretetnyelvek összehangolásához nemcsak az kell, hogy felismerjük, hogy a partnerünknek mire van szüksége, hogy szeretve érezze magát, hanem egészséges psziché, hogy a különböző szeretetnyelveket össze tudjuk hangolni. Tehát igényeljük a partnerünktől, ami által szeretve érezzük magunkat, de adjuk is meg neki, amivel ő érzi magát szeretve.

Plusz egy ok, ami indokolttá teszi a szakítást: Ha a felek nem képesek összehangolni a szeretetnyelvüket.

Szerelem és szex a művészetben

Itt lehet gondolni kortárs művészetre, akár régi, hagyományos műre, ahol a szexualitás és a szerelem magas színvonalon jelenik meg. Jó példa erre a Vénusz Születése című festmény, de a Willendorfi vénusz is sokat árulkodik arról, hogy milyen volt a női ideál az ősi időkben.

Mert hát a meztelenség, a szexualitás már az őskorban is foglalkoztatta a kor emberét. Nagyon sokáig voltak művészek, akik szabadon ábrázolták a meztelenséget, illetve a szexualitást az akkori jelentésében. Mint tudható, hogy az ókori görög és római társadalomban normális dolog volt a két férfi közötti szex, ezt különböző cseréprajzokon is ábrázolták. De természetesen a férfi-női ábrázolás is gyakori volt. A meztelenség árbázolása egészen a 17. századig volt gyakoribb jelenség, majd az 1600-as évektől ez megváltozott. Onnantól nőket jellemzően ruhában ábrázoltak, úgy igyekezték érzékeltetni a szexualitást. A 19. századra tértek vissza a nyílt meztelenségre. Az első pornográfnak minősülő festmények, képek is ekkor jelentek meg.

Talán az is hozzájárul ahhoz, hogy a hollandok ennyire szabadon beszélnek a szexualitásról, hogy a művészettörténetükben is sok meztelen (legalábbis a mellük látható) női alakot ábrázoltak kifejezetten esztétikus formában. Elsősorban nők voltak szabad kebellel lefestve, sok esetben kifejezetten esztétikusan. Jó példa erre Cornelis van Haarlem festményei. Bizonyos képein pont a meztelenséggel fejezi ki, hogy mit akar ábrázolni. Talán más országok festői is használták ezt a kifejezésmódot, de a holland festészetben több festő pont a meztelenséggel fejezett ki bizonyos érzelmeket, élethelyzeteket.

De az is meglepő, hogy a japán festészetben (ukiyo-e) hogyan jelenítették meg a szexualitást. Nem csupán a meztelenséget ábrázolták, hanem a szexet magát, ahol a nemi szervek is láthatók. Az egyik meglepőbb kép volt, amit a témában láttam, amikor egy gyerek is tanúja volt két felnőtt szexuális együttlétének. Ott is mindent nyíltan mutattak.

A fenti példákból is látható, hogy a meztelenség, szexualitás alkalmas lehet a magasfokú művészet ábrázolására. De megfigyelhető ez a kortárs művészetben is. Minden olyan szerelmes dalszöveg irodalmi igényességűnek nevezhető, mely a szerelmet nem túlidealizáltan, hanem a maga valóságában fejezi ki. Sajnos mind a szerelmes dalokra, mind a romantikus filmekre is általánosságban jellemző, hogy az embernek egy egyébként valós igényét jeleníti meg túlidealizáltan. Hogy aki megtalálja élete szerelmét, az a végső boldogságot találja meg vele és onnantól kezdve bánat még csak mutatóban sem jelentkezik. Ezáltal olyan szintre korbácsolhatja fel a néző / hallgató igényét a szerelemre, ami által frusztrációt élhet meg, hogy neki az nem adatik meg. Csak azért, mert messze nem olyan a kapcsolata, házassága, vagy mert nincs is. Tehát ezek legalább annyira eltorzítják a képzetünket a szerelemről, mint ahogy a média eltorzítja a képzetünket a szexről.

Mégis milyen pozitív példát lehetne hozni szerelmes dalszövegekre? Többségében magyarral tudnék szolgálni, mivel angol nyelvű dalt keveset hallgatok.

• Zorán: A szerelemnek múlnia kell
• LGT: Nagyon kell, hogy szeress
• Presser Gábor: Őt

Néhány kiválóság azoktól az előadóktól, akiket nagyra becsülök, de biztos, hogy van más pozitív példa is. Holland nyelvű dalból nem ismerek még sokat, de két olyan példát tudok hirtelen mondani, ami a szerelemnek egy valódi, szép oldalát mutatja be:

• S10: Adem je in
• Froukje: 17

Természetesen film, sorozat formájában is lehet olyan művet találni, mely a szerelmet a maga valóságában mutatja be annak minden szépségével, nehézségével. Az eheti órára mindenkinek be kellett mutatni egy olyan művet, amelyik a szexualitásról, szerelemről szól és személyes kedvence. A legtöbben festményt mutattak be, verset olvastak fel, amik megérdemelték a figyelmet. Én viszont egy animét mutattam be, a "Given"-t. Hiszen ez nemcsak arról szól, hogy a főszereplő srác, Mafuyu és Uenoyama egymásba szeretnek (sőt, két pár is van), hanem hogy a megélt szerelem által milyen nehézségekkel találkoznak. És hogy addig nem tudják egymás szívből szeretni, amíg le nem rendezik a maguk traumatikus múltját és nem teszik a helyére azt, hogy egyszer elvesztettek egy számukra fontos embert. Ezen az anime szépen végigmegy, de aki az aktualitásig követte a mangát, az azt is tudhatja, hogy a relatíve “boldog vég” után is vannak nehézségek.

De hogy egyéb kortárs művészeti ágban mily módon jelenik meg a szerelem és a szexualitás… Az aktfotók, nudista magazinok határeset nálam. Vannak nagyon szépen lefotózott meztelen nők (inkább nőket látok, férfiakat ritkán), akikkel tényleg a testiség szépségét fejezik ki. Ahol nem az a lényeg, hogy milyen nagyok a mellei, milyen formás a feneke, hanem a női test, mint esztétikum. Viszont nagyban torzítja az összképet, ha egy túl vékony nőt ábrázolnak, akinek kilátszanak a csontjai. Róla is el lehet mondani, hogy torzítja az ideálról alkotott képet.

Viszont mivel pornófilmek kifejezetten azért készülnek, hogy a nézőt felizgassa, ezért ott nem lehet magas fokú művészetről beszélni. Nagyon kevés (egy a millióhoz) az oktatófilm minőségű, de volt szerencsém ilyenhez.

LMBT

Mint utolsó heti anyag, helyet kapott az LMBT is, tehát nemi identitások és szexuális orientációk. Sokan tévesen összekeverik a kettőt és képesek “nemi identitásként” beszélni például a homoszexualitásról, de a kettő nem ugyanaz. Mindazonáltal a szexualitás valóban része a nemiségünknek, hiszen, ha valaki az egyik nemhez vonzódik, a neme alapján határozzuk meg a szexualitását.

Azért is maradt az utolsó hétre ez a témakör, mert ez eléggé új abból a szempontból, hogy ma már nemcsak két nemről beszélünk és négy (vagy öt) szexualitásról, hanem ez folyamatosan burjánzik. Jönnek az LMBT mellé az újabb betűk. Én azért maradok meg az első négynél, mert a végeredmény úgyis az lesz, hogy a latin ABC-nek mind a 26 betűje fog egymás mellé kerülni meghatározott sorrendben. Főleg annak fényében, hogy a legújabb betűsor, amit láttam: “LGBTQAIPC”. A C a ciszneműeket takarja magába, tehát aki azonosul a biológiai nemével. Ennek az lesz az eredménye, hogy végül a világ összes embere egy betű alá lesz sorolható, hiszen nagyon sok ember harmóniában van a biológiai nemével.

Ez egy rendkívül ingoványos terület, azért mert rendszerint sok sérelem, trauma társul hozzá. És mivel új, ezért ezen traumák valódi oka még nincs feltárva. Elég csak arra gondolni, hogy a két legrégebb óta ismert szexualitás, a homoszexualitás és a leszbikusság okát sem ismerik még mindig teljes mértékig a szakemberek se biológiailag, se pszichológiailag. És ha erre nemcsak a még több szexualitás jön rá hanem a különböző nemek is, akkor teszünk róla, hogy a különböző pszichológusok és szakemberek munkája még sokkal tovább tartson. Ugyanakkor pont azért, mert sérelmek és traumák nincsenek feldolgozva, kiváló táptalajt szolgáltatnak a harcos aktivistáknak arra, hogy maguk közé csatlósokat gyűjtve nemhogy jogokat, de bizonyos esetekben előjogokat követeljenek meg maguknak, vagy támadást indítsanak azok ellen, akiket ellenségnek gondolnak. Elég csak J.K. Rowling-ra gondolni, akit transzfóbiával vádolnak. És ha már Rowling: A Legendás Állatok: Grindelwald bűntettei című filmben mondta Grindelwald Credence-ről: “Az ő fájdalma ad nekünk erőt.” Ez megmagyarázza a hangos és harcos aktivistáknak miért nem érdeke, hogy feldolgozzák az érintettek a traumájukat. Ráadásul a módszerük nagyban hasonlít Grindelwaldéhoz. De valójában erre a problémára pont nem harccal, hanem együttműködéssel lehet megoldást találni, egymást segítve, támogatva. Elfogadni a magunk traumáját és azt, hogy keveset tudunk a témáról, de együtt többet tudhatunk meg magunkról és egymásról is. Ez az útja a békés gyógyulásnak és a harcos aktivisták letörésének.

Három fő kérdés volt erre a hétre:

• Örülsz a szexuális orientációdnak? Fejtsd ki bővebben.
• Örülsz a nemi identitásodnak és ahogy kifejezed magad? Fejtsd ki bővebben.
• Miből tudod, hogy melyik nemi identitásba tartozol? Mész a trendek után vagy magad kísérletezed ki?

El lehet mind a három kérdésen gondolkodni. Hiszen alapvetően a szexualitásunk és a nemi identitásunk is meghatározza az egyéniségünket, azt hogy kik vagyunk. Ezek felfejtése is fontos. Nagyon fontos tájékozódni és amelyiket magunkhoz legközelebbinek érezzük azt elfogadjuk. Ha nem tudjuk, dolgozzunk rajta, ha kell, szakember segítségével. Igaz az, hogy ezeket nem lehet elfedni. Azzal csak még rosszabbat teszünk magunkkal. Ha viszont felfedjük, helyére tesszük magunkban a lelki okait, akkor megadjuk magunknak az esélyt arra, hogy egy új, minőségi életet éljünk, önmagunkkal harmóniában élve.

Az biztos, hogy a különböző szexualitásokat, nemeket nem lehet trendeknek elkönyvelni és “jó dolgában nem tudja, mit akar” jellegű szöveggel lezárni. Ezek valamiért vannak. Valamiért a felszínre törtek. Ezekkel foglalkozni kell. Az biztos, hogy ezek nem olyan rég még alig voltak a médiában. Én is vissza tudom idézni: Gyerekkoromban, a ’90-es években, a homoszexualitás a TV-ben nagyon ritka jelenség volt. Nem is csak évente egyet, még annál is kevesebbet láttam. Az minden kétséget kizáró, hogy akkoriban is jelen volt (elég csak a történelmi időkre gondolni), arra tényleg kíváncsi lennék, hogy az akkori kor embere hogyan élt a maga identitásával. Azt gondolom, hogy azzal is sok titkot fel lehetne fedni, ha ezen emberekkel készülne egy dokumentumfilm. Talán már van is?

Összegzés

Szó se róla, én magam se számítottam arra, hogy ennyire komplexen fogjuk venni ezt a témakört. De a magam részéről maximálisan elégedett vagyok a tanultakkal, ezekből bőven lehet építkezni. Mit is lehet a végére mondani? Mindenkinek kell dolgoznia saját magán, de senki ne féljen múltjától. Rémisztő találkozni vele, nem is vagyunk alkalmasak arra, hogy mindegyiket fel is tárjuk. De amit fel tudunk, azzal érdemes kezdeni, aztán a többi szép sorban jön magától. Az út rettenetesen nehéz és göröngyös, de a legnagyobb ajándékot ezzel adhatjuk meg magunknak: Független élet és szabad akarat. Megéri. Ezzel nemcsak a saját, de környezetünk életét is jobbá tesszük. Meggyőződésem hosszútávon ezzel tesszük jobbá a világot.

Visszatérés Hollandiába

Tegnapi indulással ma reggel visszatértem Hollandiába. Most nagyon jó volt az út, minden simán ment. Csak kétszer kellett átszállni Bécsben és Frankfurtban és mindkét helyen bőven volt várakozási idő: Bécsben 50 perc, Frankfurtban 3 óra 40 perc. Úgyhogy nem lett volna baj, ha késtek volna a vonatok. De szó nincs késésről, most olyan pontosan mentek a vonatok még Németországban is, hogy a tavalyi állapotok után csodájára jártam. Minden, minden sokkal jobb volt. Bécsben a nagy InterSparban volt időm kaját meg innivalót venni az útra.

Az osztrák InterSpar egyszerűen a tökéletesség határát súrolja. A gyümölcsszelet van Magyarországon is, azt Hollandiába vettem, mert azt nagyon szeretem és tudtam, hogy hiányozni fog. Ugyanúgy 5 db van benne, mint a magyarban, sőt a csomagolás is ugyanaz, mert a magyar információk is rajta vannak. Azért vettem most, mert megmutatom valaki hollandnak, hogy ugyan mondja már meg nekem, hogy lehet-e ilyet kapni Hollandiában és ha igen, hol. Ennék ilyet itt is.

Hú, nagyon előre szaladtam. A 10.20-as vonattal indultam Békéscsabáról. Itt volt néhány perc késés, mert Békéscsaba és Lőkösháza között átépítik a síneket, de ez is igazán semmiség, mert Budapesten is volt 50 perc átszállási idő. Kényelmesen át tudtam szállni az ÖBB Münchenig közlekedő RailJet vonatára. A vonat rendben megérkezett Bécsbe, itt voltam az InterSparba, majd bevásárlás után egyből mentem is a vágányhoz. A vonat 17.13-kor indult a vonat és Frankfurt volt a végállomása. Deutsche Bahn vonat szállított és örömmel jelentem, hogy a vonat végig pontos, gyors és precíz volt. Az út is rendben volt. 23:37-re érkezett meg Frankfurtba a vonat. Az az igazság, hogy nem érzem, hogy 6 órán keresztül utazok megállás nélkül. Mindig lefoglalom magam valamivel: Animézés, könyvolvasás, történetem hibáinak javítása.

Egészen zavarba jöttem, hogy még tetszett is Frankfurt am Main Hbf. állomás.

El is gondolkodtam azon, hogy tényleg annyival jobban néz ki, vagy csak én látom másképp? Mindenesetre most semmilyen balhé nem volt. Persze, hajléktalanok, koldusok itt is voltak, de nem zavartak.

Az állomás bár fedett volt felülről, de oldalról nem mindenhol, így érződött a hideg. De van McDonald’s a vasútállomáson és szerencsére nyitva is volt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy zárásig ott melegedek. Persze nem ellenszolgáltatás nélkül, ettem egy Big Mac McMenüt €8,49-ért.

Maradjunk annyiban, hogy melegedni mentem a McDonald’sba, mert ahogy megettem, pár percre rá olyan éhes lettem, mintha semmit nem ettem volna. Egyébként a McDonald’s azért is volt eredetileg jó ötlet, mert a kiírás szerint 3:00-ig van nyitva, a vonat meg 3:13-kor indult. Ehhez képest a biztonsági őr 1:40-kor ránk szólt, hogy 20 perc múlva zárnak. Előfordulhat, hogy rosszul emlékszem és hármasnak láttam a kettest. A kijáratnál azért megnéztem, tényleg 3:00 volt írva. Nem mentem vissza akadékoskodni, 2 órakor kimentem. Olyan sokat nem voltam az egyébként még elviselhető hidegben, mert 2:40-kor érkezett be a vasútállomásra a vonat. Zürichből indult, az indulóországhoz hűen pontos volt a vonat, mint a svájci óra. Amsterdam Centraal-ig ment a vonat és a jegyem ugyan Utrechtig szólt, de már Arnhemben leszálltam a vonatról. Egyrészt mert hamarabb szállok le, másrészt a busz is, ami Wageningenbe visz, jóval rövidebb idő alatt érkezik meg, harmadrészt bíztam abban, hogy a jegy is valamivel olcsóbb lesz. Hát persze! Az Utrechtig tartó 96 perces út decemberben €7,50 volt, most Arnhemből Wageningenbe a 32 perc út €7,80. Totál logikus… De ha valamiért megérte, akkor, hogy másfél órával hamarabb érkeztem haza, mintha Utrechtben szálltam volna le.

Úgyhogy rövvidítettem magamnak, az út is teljesen flottul ment, úgyhogy szerencsés volt az utam. És Németországban is csak pozitív dolgokat tapasztaltam. Az a kéregető, aki mindenkitől ugyanabban a hanglejtésben kért pénzt, inkább megmosolyogtatott. Bár, hogy pontosan mit kért, nem tudom, mert a szövegéből csak ennyit értettem: “Entschuldigung! vfepoajIOBVIDfilejlMc:FJIOE können?” De annak a férfinak se hittem egy szavát se, aki 3 óra körül a vonat “álkétségbeesett” hangon kért pénzt vonatjegyre, lobogtatva a már meglévőt Euro bankjegyeit, hogy már csak egy kevés hiányzik. Hát persze… elég jól felismerem a hamisságot a hanglejtésben. Ennyi, ezeket leszámítva semmi különös nem történt.

Az egész hihetetlen. Csak az első néhány nap éreztem jól magam Magyarországon, amíg megvolt a “varázsa”, hogy hazajöttem, aztán ez megfordult és nagyon vágytam vissza Hollandiába. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy amikor átléptem a holland határt, akkor volt olyan érzésem, hogy hazajöttem. És amikor leszállta Arnhem Centraal-nál szétnéztem a Kiosk-ban (vasúti büfé, országszerte szinte mindegyik vasútállomáson van) és embereket hallottam hollandul beszélni, mintha az anyanyelvemet hallottam volna. Nem mondom, gyerek szintjén beszélem az anyanyelvemet, de soha nem késő fejlődni.

Tényleg, teljesen átfordult bennem ez a dolog. Még anyám is észrevette, meg is jegyezte. És tudja jól, hogy azért van ez, mert Magyarországon nem jöttek össze a dolgaim, míg itt Hollandiában bíztatóak a kezdetek. Erről van szó és anyám azért nem haragudott rám igazán soha, hogy nem akarnak összejönni a dolgaim, mert látta, hogy amit tudtam, azt megtettem. Engem az is komolyan érintett, hogy Magyarországon, se gyerekként, se fiatalabbként, nem tudok senki olyat mondani, aki felfedezett, felkarolt volna, egyengette volna az utamat. Persze, dicséreteket, jó szavakat kaptam, de nem emlékszem olyan emberre, aki valaha is azt mondta volna, hogy én ebben és ebben vagyok jó, ezt és ezt lenne érdemes csinálnom.

Hogy ez mennyire így van, jól mutatja, hogy komolyan megtévesztett, hogy jelesre érettségiztem (középszinten) informatikából és ebbe az irányba indultam el. Megpróbltam rendszerinformatikát tanulni a 2005-2006-os tanévben, de az első évben nemcsak hogy az volt, hogy épp, hogy átmentem a tantárgyakból, hanem többől meg is buktam. Természetesen esélytelen volt a dolog. Ekkor nemhogy senki nem mondta azt, hogy talán másfele kéne keresnem a karrieremet, hanem még marasztalni is próbáltak. Én voltam az, aki tudta, hogy ott nincs helye és elmentem. Jó döntés volt, óriási hiba lett volna ott maradni. Csak aztán nem tudtam, hogy merre tovább. Aztán jóval később megint próbálkoztam informatikával, meg jöttek a gazdasági jellegű szakok. A gazdasági szakok már jobban mentek, de messze nem volt az igazi. A Gazdagásinformatikus szak a BGE-PSZK-ról szintén kudarccal végződött.

Sokakat megtévesztett azt, hogy egész jól tudok fejben számolni és szinte biztosra vették, hogy reál beállítottságú vagyok. De az is túl későn esett le, hogy ez sem igaz, mert az egyetemi matematikát (sorozatok, deriválás, integrálás…) képtelen voltam megtanulni. Későn jutott el a tudatomig, hogy az irodalomra inkább vagyok fogékony, az is csak néhány éve lett kitalálva, hogy a nyelvek irányába lenne érdemes mennem. Ezért van az, hogy elég későn találtam meg a helyem.

Ez a gondolatmenet akkor kezdett el lefutni az agyamban, amikor elkezdtem nézni Almási Kitti műrosát a YouTube-on a Nyitott Akadémia csatornáján. Ez a műsor lényegében arról szól, hogy ismert emberekkel beszélget életük nagy fordulópontjairól, hogy kik voltak azok, akik egy-egy mondattal, beszélgetéssel nagyban alakították az életüket. Ahogy elgondolkodtam ezen, oda jutottam magamban, hogy az én műsorom lenne a legrövidebb, mert tényleg nem tudok sorsfordító mondatokat, beszélgetéseket visszaidézni.

Lényegében a nyelvek által jutottam el Hollandiába, ahol talán életemben először éreztem igazán azt, hogy nem számítok különcnek. Hogy semmi furcsa nincs bennem, lehet velem is ugyanúgy beszélgetni, ugyanúgy bánni velem, mint bárki mással. Ezt is igazán csak itt tapasztaltam meg. De poén volt, amint átléptük a holland határt, egyből elkezdett esni az eső. Szinte már viccnek is elmegy a találós kérdés, hogy “Honnan tudod, hogy megérkeztél Hollandiába?” “Már a határon zuhog az eső.”

Meg az is sokat javított a mentális állapotomon, hogy kiderült, hogy mégis csak indokolt lehet az optimizmusom a párkapcsolatomban, ugyanis úgy néz ki, hogy mégis csak menthető lesz. Drágalátos szerelmem ugyanis megtörte a csendet két hónap után és elmondta, hogy mi a baja. Annyit így el lehet mondani, hogy nagy toleranciára van ebben a kapcsolatban szükség, de megbeszéltük, hogy merre megyünk tovább és ha az bejön, akkor megéri. Azalatt is mindkettőnknek van munkája saját magával is.

Nos ennyi. Küzdelmes lesz a 2023-as év, de ha bejön, akkor túl fogom szárnyalni a 2022-eset.

A két szak összehasonlítása

Valószínűleg részint etikátlan lesz ez a blogpost, de mégis bevállalom, hogy láttassam a különbséget, illetve, hogy egy kicsit írjak az elveimről és a gondolatmenetemről.

A múlt héten elkezdődött a holland egyetemen a második szak, méghozzá a Liefde, seks en erotiek (Szerelem, szex és erotika). Ez holland nyelvű és a nyelv gyakorlása mellett azt várom tőle, hogy pszichológiai szempontból fogunk mélyebb ismeretet szerezni a szerelemről és a szexualitásról. És nagyon úgy néz ki, hogy be fognak jönni a számításaim, minden szempontból sokkal jobb, mint az előző szak. Össze se lehet hasonlítani a kettőt.

Az előző a "Building a better world" volt. Tanultunk jó dolgokat itt is, mint például "nem lehet a végtelenségig hajtani a GDP-t, mert a világ erőforrásai végesek", valamint volt téma a rövid- és hosszútávú gondolkodás közti különbség, de a tananyag döntő többsége olyan volt, amiről egyébként is tudhatunk. De ami igazán zavart, hogy naiv módon tanultunk, beszélgettünk az egészről. Többször is idéztek a Gyűrűk Urából, mintha abból le lehetne képezni a paradicsomi jövőt. Nincs bajom a Gyűrűk Urával, nekem az egyfajta "komfortfilm", egy tündérmese felnőtteknek. Alkalmanként jó leülni elé és lazítani. De mivel a fő bajok forrásának az Egy Gyűrűt mutatja be, aminek megsemmisítésével édeni jövő vár ránk, és ezt leképezni a való világra, ezt problémásnak tartom. Főleg annak fényében, hogy a többi téma lényegében az afrikai mélyszegénység, a járványok, az emberi jogok sárba tiprása Közel-Keleten, fenntartható életmód. Mindezt úgy, hogy több alkalommal volt egész napos óránk, aminek ebédszünetében biztosított volt az étkezés. És ott olyan bőséges ebédet biztosítottak, hogy úgy kértek minket, hogy vigyünk haza belőle, különben ki kell dobniuk. Mindezt úgy, hogy az egyik téma konkrétan az ételpazarlás volt... Tehát ennyire lehetett komolyan venni az egészet. Ekkor voltam úgy az egész szakkal, hogy ugyan vizsgázni nem kell, hanem különböző esszéket írni, előadásokat tartani, hogy jó, megcsinálom határidőre, ahogy tudom, aztán ha megkapom rá a hatost (ez a minimum érdemjegy, amivel Hollandiában át lehet menni, magyarán, mint nálunk a kettes) akkor rendben van.

Meg többször eljátszottunk egy-egy országot képviselve egy ENSZ közgyűlést. Hát én életemben nem süketeltem annyit, mint ott. Valószínűleg egy igazi ENSZ közgyűlésen sem csinálják sokkal jobban (főleg, ha a Coca Cola támogatja...), de biztos, hogy nem tudnám ezt hosszútávon csinálni, mert már itt is konkrétan belefáradtam abba, hogy a semmiről beszélek.

Az volt a fő bajom egyébként ezzel a szakkal, hogy olyanokról beszélgettünk, amihez nincs hozzáférésünk, mindezt úgy, hogy mi bármit is tehetünk azért, hogy ez a világ jobb legyen. De ez ebben a formában nem igaz. Én azt gondolom, hogy az ember átlagban jobb annál, mint amerre tartanak a világ eseményei (a klímaváltozással és annak velejáróival), a baj ott van, hogy az emberek 99,9%-ának semmi hatása nincs a világ történéseire. Csupán néhány hatalmas befolyású embernek, akiknek a hatalomvágya végtelen, ezért mindenki mást kiszorítanak. Ezért nincs hozzáférése az átlagembernek az afrikai mélyszegénységhez és a közel-keleti emberi jogok nem meglétének.

És akkor megróvó pillantásokat kapok a tanároktól, amikor olyat mondok, hogy az ember legfeljebb a saját környezetére lehet hatással. De hogy a komolytalanság néha mit hoz ki belőlem, az érdekes. Egyik ilyen egész napos óra végén megkért az egyik tanár minket arra, hogy az egyik weboldalon keresztül írjuk ki azt az egy szót, ami az órán elhangzottakkal, órai munkával kapcsolatban eszünkbe jut. Röpködtek az olyan szavak, mint "egyenlőtlenség", "klímaváltozás" meg "emberi jogok". Volt olyan, aki egyedibb szót írt, én a "képzelet"-et (imagination) írtam ki. Rákérdezett a tanár néhány ilyen egyedibb szóra. És persze engem is. Teljesen lefagytam, mert én csak azért írtam ki, mert a Haikyuu!! első openingje (SPYAIR: Imagination) járt a fejemben, és akkor írjuk ezt a szót. És akkor teljesen a semmiből jöttek olyan gondolatok, hogy érdekes volt elképzelni a mai napon tanultakat és átélni. Elfogadta a tanár. Miután lenyugodtam, pár másodperc múlva jöttem rá, hogy igazat mondtam: Nekünk csak a képzeletünkhöz van hozzáférésünk, ha a világ problémáit nézzük, az aktív cselekedetekhez nincs.

Tényleg azt gondolom, hogy az emberek csak a maguk környezetére lehetnek hatással, és a legtöbb, amit tehetnek, hogy ezzel jó hatással vannak másokra, ezzel egyre nagyobb környezetre lehetnek hatással, és ez terjed és terjed. Egy dolog megmaradt bennem az informatikai tanulmányokból, és már akkor is valami ilyesmire gondoltam. Ez nagyjából úgy szól, hogy "Négy ember elég ahhoz, hogy az egész világot elérjük". Ez nagyban formálta a gondolkodásomat, mert így tényleg láncszerűen fokozatosan el lehet jutni mindenkihez. Én ebben hiszek.

És ha már szóba került a Gyűrűk Ura, akkor azt is elmondanám, hogy gondolkodtam ezen az Egy Gyűrű dolgán, és oda jutottam, hogy ez a bizonyos "Egy Gyűrű" valójában nem létezik. Valójában a negatívnak titulált tulajdonságokra is szükség van kis mértékben, hogy funkcionálni tudjunk az életben. Kis mértékű féltékenységre igenis szükség van, hogy megvédjük azt, ami (aki) igazán fontos számunkra. Kis mértékű önzőségre szükség van ahhoz, hogy senki ne használjon ki minket. Így ezzel elvoltam magamban, amikor egyszer rájöttem magamban arra, hogy ez az "Egy Gyűrű" mégis létezik, és ez a mértéktelenség. Az, hogy az ember nem tudja azt mondani, hogy elég, elégedett vagyok azzal, amit elértem, amim van, ennél többet nem akarok. Ehelyett van a mértéktelen halmozás, hatalomvágy. Én ezt nevezném meg a való világunk "Egy Gyűrűjének", aminek kapcsán azt gondolom, hogy ha elpusztítanánk, akkor tényleg egy jobb világban élnénk. Hogy ezt el lehet-e pusztítani, az persze megint egy másik kérdés...

Ha úgy vesszük, ezt kaptam az angol nyelvű szaktól. A saját gondolatmenetemet a világról alakítottam, formáltam.

De azt már most el tudom mondani, hogy a holland nyelvű szak a szerelemről, szexről, erotikáról lényegesen jobb, mint az előző. Már csak azért, mert tényleg biológiai, pszichológiai szempontokat veszünk alapul, és azt kell mondjam, hogy a lehetőségekhez mérten magas színvonalon beszélgetünk a párkapcsolatokról, szexualitásról. És tapasztalom azt, amit mondanak a hollandokról, hogy meglehetősen szabadon beszélnek a szexről, nyílnak meg a témában, osztják meg a saját gondolataikat, tapasztalataikat. Ezeken az órákon magamról is tanulok, mert már az első héten olyan téma volt, aminek kapcsán szégyenérzetet éltem meg, és nem tudtam beszélni róla. Ez a meztelenség volt, hogy mennyire volt normális a családban. Pedig nagyon jó a téma, erről lehetett diskurálni, de ebből kimaradtam. Rosszul is éreztem magam, de leginkább amiatt, mert tudtam, hogy ez a szégyenérzet nem helyes. Ráadásul teljesen meggátolt abban, hogy aktívan részt vegyek az órán. El is határoztam, hogy legközelebb küzdeni fogok ellene. Szinte sorsszerű volt, ami ezen a héten történt. Most a párkapcsolatok, házasság, válás, ezen belüli (és kívüli) szexuális élet volt a téma. Az óra végén a tanár egy kártyát tett ki az asztalra, melyen egy-egy kérdés volt. Én voltam az egyik, aki húzott, magyarra fordítva az alábbi kérdés volt a kártyán:

Szeretnél szeretkezni a partnereddel, de szégyelled a testedet. Mit teszel ellene?

Bejött nekem megint a szégyen. Erre azzal az óra eleji feladattal tudtam válaszolni, ahogy én azt megoldottam. Egy nagy papír a falon négy részre volt osztva a következő meghatározásokkal: "Uiterlijk" (külső) "Karakter" (jellemvonás) "Omgaan met anders" (másokkal kijönni) "Omgaan met je" (veled kijönni). És a lényeg az, hogy kaptunk négy kis papírt, írjuk fel, hogy milyen az ideális partner. Én az "Uiterlijk" részre egyetlen dolgot írtam: "Sterke uitstraling" (Erős kisugárzás). Azért, mert ebben minden benne van, amitől a másik ideális partner lehet. Akinek erős a kisugárzása, az hisz magában, az tud egészségesen szeretni. Az tudja elfogadni és tisztelni saját magát. Ezzel válaszoltam a fenti kérdésre. Lehet, hogy nem tökéletes a teste, de ha elfogadja magát olyannak, amilyen, akkor le tudja győzni az esetleges szégyenét és átadni magát a testi örömöknek. Egyébként az óra eleji feladat kapcsán kaptunk két kérdést, melyeket a tanév végén leadandó portfolióban kell válaszolni.

• Mennyire felel meg a jelenlegi / ex partnered az elvárásaidnak?
• Mennyire felelsz meg te magad az elvárásaidnak?

Erős kérdések. De én ezt szeretem. Ezek a valódi beszélgetések, amik ténylegesen előre visznek minket. Erős kérdések, adott esetben fájdalmas is lehet rá a válasz, de ha szembesülünk vele, akkor lehetőséget kapunk a fejlődésre. Meg ez az, amire ráhatásom lehet, amivel javíthatok a magam életminőségén. Hiszen (ideális esetben) én választom meg, a partneremet, és én döntöm el, hogy kivel részesítek szexuális kapcsolatot, és ha valami nincs rendben ezekben a dolgokban, sokkal nagyobb hatalmam van változtatni ezeken, nem utolsósorban sokat is tehetek magamért, ha változtatok azokon, amik nem tetszenek, amikkel nem vagyok elégedett. Ez is oka annak, amiért azt gondolom, hogy ezekről lehet valódi beszélgetést folytatni. Úgyhogy ez nagyon jó szak lesz.

Ilyen tapasztalataim vannak itt a holland egyetemen. Két szakon vagyok, de a kettő össze se hasonlítható egymással. De tapasztalatnak mindenképp jó.

Várható folytatás

Ma hirdették meg az Erasmus pótpályázatot a tavaszi félévre. Nos, természetesen jelentkeztem, és ha megkapom ezt is, akkor tényleg itt, Hollandiában fejezem be az egyetemet.

Úgy tűnik, hogy az Ede-i egyetem tényleg csak egy félévre fogad diákot, ugyanis a tavaszi féléves listán nem szerepeltek. Így a következőképp módosítottam a sorrendet:

1. Utrecht University
2. Universiteit Leiden
3. Rijksuniversiteit Groningen

Azért került az Utrechti (elegem van abból, hogy állandóan "Utracht"-nek írom "Utrecht"-et!) egyetem az első helyre, mert akkor nem kell innen elköltözzek. Az innen egész jól megközelíthető. Aztán örömmel megyek Leidenbe, de ha úgy alakul, hogy a fagyos Groningenben kötök ki, akkor megyek egészen északra. De az elvégezhető tanulmányok mellett a legfontosabb az, hogy Hollandiában maradhassak.

Újabb változások a tanulmányokban

Tegnap volt a második nap a holland egyetemen. Az óra nem tartott sokáig, de azt a kiscsoportot (akivel együtt dolgoztam volna) óra után behívták a tanáriba. Velük is elbeszélgettek, de a reflektorfény rám került, ugyanis mégis visszarendeltek az angol nyelvű képzésre.

Az egésszel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak. A pozitív része az, hogy kicsit mégis megkönnyebbültem a döntés kapcsán. Abból a szempontból ez jó döntés volt, hogy ugyan lehetek türelmes magammal, ahogy megtanulok hollandul, és tényleg mintegy megmérettetésként gondoltam az egészre, de ha arra gondolok, hogy tényleg úgy lehet jól hollandul tanulni, ha elfogadom, hogy ez időbe telik, és türelmesnek kell lennem magammal, akkor észszerű döntés volt. A másik ok, ami miatt jó döntés volt ez, hogy kiderült számomra, hogy a "Journalistiek" nem egészen az újságírásról szól. Az önmagában meglepett, hogy a tanterem egy TV-stúdiónak van berendezve, de úgy voltam vele, hogy biztos az egész média szaknak van ott órája. Aztán konkrétan ma derült ki számomra, hogy itt másról van szó, amikor elkezdtek a kameráról, kamerakezelésről beszélni. Meg is lepődtem, hogy hát nem operatőrnek készülök, miért kell egy újságírónak tudni, hogy kell kezelni a kamerát? Meg is mondták, amikor rákérdeztek, hogy dolgoztam-e valaha kamerával, és mondtam, hogy nem, hogy ez baj. A telefonnal készült házifelvételek nyilván nem játszanak. Úgyhogy emiatt se jött be a dolog.

De tényleg, ha elemezzük megint az itt beszélt holland nyelvet, akkor ismét csak azt tudom mondani, hogy mennyire más itt. Itt tényleg az echte, valódi hollandot hallom, ahogy az emberek a mindennapi életben használják. És elég sok különbség van ahhoz, hogy itt a holland nyelvtudásom minimálisnak számítson. Ez persze nem azt jelenti, hogy a 2 éves egyetemi holland nyelvtanulást dobhatom a kukába, mert azért csak tudok kommunikálni hollandokkal, de a valódi holland nyelvet csak most kezdem el tanulni. Csak a keddi esetre tudok visszautalni, amikor megmutattam az egyik tanárnőnek a jövő hétre kapott feladatot: Hiába van neki is felsőfokú holland nyelvvizsgája, egy szónak még neki is utána kellett néznie, hogy ő is teljes mértékig értse a feladatot. Ennyire más az itteni holland. Meg hiába voltak a magyar egyetemen holland származású tanárok, még ők is figyeltek arra, hogy még ha hollandosan is beszélnek, érthető legyen a beszédük. Jobban artikuláltak.

Összefoglalnám, hogy mik az eddigi megfigyeléseim a holland beszéddel kapcsolatosan.

• Kulcsfontosságú tudni a nyílt- és zárt szótagok közti különbséget. A jobb holland nyelvkönyvek (mint például a Taal Vitaal) már az első leckében felhívják erre a figyelmet. A holland beszédben ugyanis szinte csak a nyílt szótagot lehet hallani. A zárt szótagot szinte teljesen elnyomják. Dióhéjban úgy lehet összefoglalni a különbséget, hogy a nyílt szótagok (melyek magánhangzóra végződnek) azok a hangsúlyosak, a zárt szótagokat (melyek mássalhangzóra végződnek) meg alig hallhatóan mondják.
  És most képzeljétek el azt, hogy folyamatosan így beszélnek, ráadásul gyorsan. Az a személyes megfigyelésem, hogy magyarok általánosságban azért beszélnek lassan, mert nincs különbség a szótagok hangsúlya között. A magyar minden egyes szótagot ugyanúgy hangsúlyoz, ezért hat lassúnak a beszédünk. De ami itt van... Tényleg idő kell, amíg rááll a fülem.
• Megvannak itt a sajátságos szavak, melyeket nem lehet nyelvkönyvből megtanulni. Egyre több nyelvkönyv hirdeti magát "ahogy azt valóban használják" szöveggel, és lehetséges, hogy tényleg van némi fejlődés, de én is azt tapasztalom, hogy akkor lehet igazán megtanulni a nyelvet, ha kijövünk az anyaországba, és itt halljuk, hogyan beszélik az adott nyelvet használók.
• A különböző dialektusok szintén megnehezítik a helyzetet. Itt, Gelderlandban, nem tudom, hogy beszélnek-e "Gelderlandi" nyelvjárást, azt tudom, hogy a Brabanti legendásnak számít. Illetve minél északabbra megyünk, annál érthetőbben beszélnek hollandul. Úgy tűnik, nem vagyok eléggé északon...

És akkor jöjjön a negatív oldala a dolognak. Az egész miatt azért van rossz érzésem, mert tegnap is azt érzékeltem, hogy nem tudnak velem mit kezdeni. Tehát ez az egyetem vélhetően nem volt felkészülve arra, hogy holland nyelvű minorokon külföldi hallgató is megjelenhet. Abban biztos vagyok, hogy az Ede-i egyetemet először láttam az Erasmus listán, hogy lehet ide is jönni. Nem tudom, hogy vannak a többi Erasmusos egyetemmel, de azt érzem, hogy sokaknál szerepelt ez az egyetem először, ha tényleg én vagyok az első külföldi hallgató azon a holland nyelvű minoron. És hogy nem tudták kezelni a helyzetemet, mutatja az egyetem felkészületlenségét. Engem eredetileg a Leideni egyetemre vettek fel, de azért irányítottak át a Ede-i egyetemre, hogy gondolták, hogy ezt könnyebben fogom tudni teljesíteni. Tudtam már akkor is, hogy miről beszélnek, és igazat is adtam nekik, ezért nem volt egy rossz szavam sem. Ugyanakkor mostani fejemmel mégis azt gondolom, hogy jobban jártam volna, ha Leidenbe kerülök, mert még ha nehezebb is, de legalább tudják, hogy kezeljék a külföldi hallgatókat, mert nekik abból van bőven. Tehát ez inkább rosszul esett, mert én hiába döntök úgy, hogy legyen ez egy megmérettetés, belevágok, ha a másik fél ezt nem vállalja be. Bár hozzáteszem, hogy csak azért nem akadékoskodtam, hogy maradok, mert láttam, hogy tényleg másról szól a "Journalistiek", mint amit elképzeltem.

Ugyanakkor elgondolkodtam azon is, hogy amikor otthon szó volt az Erasmusról, hogy ki megy és ki nem, végül csak én jelentkeztem. A többiek inkább mesterszakon mennének, amikor jobb lesz a holland nyelvtudásuk. Lehet azt mondani, hogy teljesen jogos és észszerű döntés, mert akkor magasabb szinten lesznek hollandból, de ha arra gondolok, hogy mások, akik magasabb szinten vannak az adott nyelvből (és most beszélhetünk akár az angolról is), és úgy mennek ki az anyaországba, és megtapasztalják, hogy mennyire más a kint beszélt nyelv, nem vagyok biztos abban, hogy elhamarkodott döntés volt tőlem, hogy az alapszakra vállaltam be az Erasmust. Mivel egyébként is itt akarok maradni Hollandiában, ezért előbb-utóbb meg kellett tapasztalnom, hogy itt másképp beszélik a nyelvet, mint ahogy otthon tanultuk. És mivel egyébként is az alapszak után be akartam fejezni az egyetemet, utána dolgozni, ezért határozottan azt gondolom, hogy jókor vagyok itt és a helyemen vagyok.

Az első nap a holland egyetemen

Hetente kétszer van órám a holland egyetemen, kedden és csütörtökön, így az első napom tegnap volt. Alapvetően nagyon jó volt, de az összkép mégis kettős, ugyanis magát az órát ugyan élveztem, az egyetemnek olyan részén van, ami kifejezetten a médiának van szentelve. A tanterem egy kis TV-stúdiónak van berendezve. De maga az óra nagyon nem ment simán.

Az a helyzet, hogy több mindenben is első vagyok ezen az egyetemen. Első vagyok abban, hogy egy félév alatt két minort végez el és első vagyok abban is, hogy az újságírás minorban én vagyok az első külföldi hallgató. És ez inkább rossz értelemben nyilvánult meg, ugyanis láthatóan tényleg mindenkinek új volt az, hogy egy külföldi hallgató is van köztük, mert a tanárok se nagyon tudtak mit kezdeni velem, a diákok sem közeledtek felém. Volt is egy enyhe "mit keresek én itt?" feelingem, de nem hagytam, hogy eluralkodjon rajtam, hiszen van célom az ittléttel.

Biztos, hogy segítség nélkül nem fog menni, jól jön a magyar egyetem segítsége. Nekik is folyamatosan írom, hogy miket tapasztalok, miket élek meg, és amiben tudnak, ők is segítenek.

Alapvetően két tanárral tartom otthonról a kapcsolatot. Mind a kettőnek megírtam, hogy komoly nehézséget okoz a holland beszéd értése, mind a ketten más tanácsot adtak és mind a kettő hasznos a maga nemében. Az első javaslat az volt, hogy kérjem el előre a tananyag prezentációját, így előre felkészülhetek, tudni fogom, hogy mi lesz a téma. Ki tudom keresni az ismeretlen szavakat, így ha előre tudom, hogy mi vár rám, akkor jobban részt tudok venni az órán. Ez határozottan jó ötlet, mert még ha csak a vázlatpontok is vannak a prezentációban, akkor is tudom, hogy mire számítsak. Bár az aktív részvétel az első időkben biztos, hogy elmarad, mert amilyen komplexen és összefüggően beszélnek a diákok... Biztos, hogy nem fogom tudni velük felvenni a versenyt az elején. Hát nyilván, aki anyanyelvi szinten beszéli a hollandot... Én is csak megerősíteni tudom, hogy az élőben használt, mindennapi holland teljesen más, mint amit otthon tanultam. Két ok miatt is: Egyrészt ahogy a hollandok egymás között beszélik a nyelvet, azt sehol nem lehet elsajátítani, csak itt, Hollandiában. Másrészt a magyar egyetem részéről nemcsak arról van szó, hogy a tanárok magyaros stílusban beszélnek hollandul, mert vannak Hollandiából származó nyelvtanárok is. De ők is inkább artikuláltak, hogy a hollandos beszédük jobban legyen érthető. Itt Hollandiában - a holland egyetemen is - erről szó nincs. Itt a tanárok is úgy beszélnek, ahogy bárkivel a mindennapi életben, és ahogy a diákok is beszélnek... Most a holland nyelvtudásom konkrétan az első könyv első lecke szintjén van... És nem túlzok, nincs ebben semmi önbizalomhiány. Már csak azért sem, mert a prezentációkat egész jól tudom olvasni (ezért is volt hasznos tanács, hogy kérjem el előre a következő heti anyagot), onnan továbbra is csak pár szót nem ismerek, de egy-két szóról kiderült, hogy azt ismerem, de más szóval. Elküldtem ugyanis a tanárnak a jövő hétre megoldandó feladatot, és hiába beszél felsőfokon hollandul, egy szónak még neki is utána kellett néznie, mert annyira csak a köznyelvben használatos szóról volt szó, hogy azt tényleg ritkán használják. El is gondolkodtam azon, hogy lehet, hogy ha a diákok is más szavakat használnának, amiket mi tanultunk, lehet, hogy jobban érteném, hogy mit beszélnek.

A másik tanács pszichológiai jellegű volt: Önelfogadásra buzdtított, hogy az első idők mindenkinek nehezek, akik külföldi egyetemen tanulnak, a nyelv miatt is. Mondta, hogy fogadja el, hogy az első idők nehezek, és ha még frusztrációval is járnak, azt az érzést is el kell fogadni. Ez abból a szempontból ismerős, hogy amikor a pszichológusnál is utoljára voltam, akkor ő is javasolta, hogy legyek türelmes magammal. Ez kétségtelen hasznos, és ez az ideális, csak a magammal való türelmetlenség leginkább abból fakad, hogy mások voltak türelmetlenek velem szemben, és így a megfelelési kényszer egyik formája az önmagammal való türelmetlenség is. A tanár külön felhívta a figyelmet a kikapcsolódásra is, hiszen az regerációnak egy fontos formája ez is, mint a pihenés, alvás. Nekem ilyeneket tanár még nem írt, és azt kell mondjam, hogy fontos dolgok ezek is, úgyhogy hálás vagyok ezekért a tanácsokért. Arról nem is beszélve, hogy a hollandot más módon is tudom tanulni, elég csak arra gondolni, hogy a Nintendo Switch is hollandra van állítva. Egyébként hasonló tippeket olvastam A kiégés társadalma című könyvben is, ahol külön fejezet volt a passzív tevékenységeken is, és hogy valójában akkor vagyunk igazán aktívak a világban, a jelenünkben, önmagunkban. Az is megmaradt bennem, hogy a fáradtság lényegében nem más, mint a passzív tevékenységre való igény. Sajnos nincs nálam a könyv, de érdemes lenne még egyszer elolvasni, mert érdekes olvasmány. Úgyhogy nem ördögtől való tippek ezek, meg ha hosszútávon gondolkodok, akkor nem alaptalan az önmagammal való türelem, hiszen az eredmények leginkább hosszútávon kell, hogy beérjenek, mire elkezdek itt dolgozni. Addig megalapozom a dolgokat itt. Bár az továbbra is kérdés bennem, hogy fogok a teszteken teljesíteni. De ezen majd ráérek akkor gondolkodni.

Nincs mit tagadni azon, hogy az első nap az egyetemen némileg megtörte a kezdeti lendületet, de maradt bennem annyi, hogy megmérettetésnek fogjam fel. Azt gondolom, hogy meg fogom majd szokni a holland beszédet. Elfogadom, hogy az elején még keveset értek a beszédből, ez megalapozza, hogy idővel folyamatosan többet értsek a beszédből.

Megváltozott tanulmányok

Ahogy egyeztettem a magyar egyetemmel, hogy miket fogok itt Hollandiában tanulni, több tanárnak is nem tetszett, hogy angol nyelven fogok itt tanulni. Ezt egyébként tökéletesen megértem, igazság szerint nekem sem tetszett, de sokáig abban a tudatban voltam, hogy holland nyelvű minort csak B2-es hollanddal lehet tanulni. Nagyon sokat leveztem a holland egyetem Erasmus koordinátorával, konkrétan külön levelesládám lehetne csak a holland tanulmányokkal. Mindezt április óta, de most augusztus második felében, ahogy a Learning Agreement-hez egyeztettük a tantárgyakat, akkor tűnt fel magyar egyetem tanárainak, hogy én angolul fogok tanulni. Kicsit megalázó volt olvasni, amikor az egyik tanár írta, hogy én lennék az első a Néderlandisztika szakon, aki angol nyelven folytatna tanulmányokat Hollandiában. Ráadásul azért sem örültem annak, hogy csak angolul folytathattam tanulmányokat, mert a rendelkezésre álló 31 minor többsége hollandul van, köztük azok, amik igazán érdekeltek. Végülis egyet találtam angolul, amelyik tetszett, a "Building a Better Life"-ot választottam.

Végül az egyik tanár felajánlotta nekem, hogy beszél a holland egyetem Erasmus koordinátorával, hogy hollandul tanulhassak. Már az ajánlatért is hálás voltam, hát még hogy sikerült elintézni! Kiderült ugyanis csak a teljes alapszakhoz kötelező a B2-es szintű holland, minorhoz csak erősen ajánlott. Nem volt egyébként semmi turpisság abban, amikor tavasszal egyeztettük a tanulmányokat, igazából én nem akartam bevállalni, mert a koordinátor azt is írta, hogy akik nem tudnak nagyon jól hollandul, azoknak nehézséget okoz a holland nyelvű minor. Ezért választottam angol nyelvű minort. Úgy voltam vele, hogy majd más módon tanulok hollandul, de végsősoron éreztem, hogy nem ez okoz végső elégedettséget. Végül sikerült elintézni, hogy hollandul tanuljak. De hogy még nagyobb legyen az öröm, nem is egy, hanem két minort fogok tanulni:

• Újságírás
• Szerelem, szex és erotika

Ez volt az a kettő, ami komolyan felkeltette az érdeklődésemet holland nyelvű tanulmányok közül. Az újságírás azért telitalálat, mivel nagyon szívesen élnék meg írásból, és azt gondolom, hogy itt nemcsak hollandul fogok tanulni, hanem rámegyünk a különböző kifejezésekre is, hogy a lehető leghollandosabban fejezzem ki magam. A Szerelem, sex és erotika pedig a pszichológia oldala világosodik meg. Arra számítok ugyanis, hogy ezt a három tárgykört lélektani oldalról fogjuk megvizsgálni, ami nekem azért nagyon jó, mert a pszichológiának pont ez az oldala érdekel inkább. Azt meg tudjuk, hogy a hollandok mennyire szabadok kezelik a szexualitást. Amit én pozitívnak tartok, talán ezért is van náluk sokkal inkább a helyén bizonyos fogalmak.

Ha minden így lesz, akkor nagyon jókat fogok tanulni. A kettőt egy félév alatt fogom tanulni. Ez azért lehetséges, mert az újságírás szeptembertől novemberig tart, a szerelem, szex és erotika meg novembertől februárig. Aztán, ha lesz pótjelentkezés szeptemberben majd jelentkezek a 6. félévre is. Aztán tényleg végleg Hollandiában maradok.

Az utolsó teendők

Igencsak elfoglalt voltam ezen a héten, volt még tennivaló a holland kiutazás előtt. Nem is igazán a teendők mennyisége volt az, ami sok volt, hanem amiket azokon belül kellett tenni. A bizonyos Learning Agreement is most lett kitöltve. Ez az online szerződése az Erasmusnak, ide nemcsak a személyes adatokat, a két egyetem elérhetőségét kell beírni, hanem azt is, hogy milyen tárgyakat fogok felvenni a holland egyetemen, és azokat mely tárgyakkal tudom kiváltani a magyar egyetemen. Itt például el kellett kérni a tantárgyak listáját a holland egyetemen. Sajnos a weboldaluk nem annyira részletes ebből a szempontból. Van olyan holland egyetem (pl.: a leideni és az utrechti), melyek részletesen listázzák azt is, hogy mely tantárgyak vannak az adott szakon belül. Ez a Christelijke Hogeschool Ede honlapján nincs fent, ezért ezt külön kellett elkérni. És akkor erre várni, egyeztetni a KRE holland szakával, hogy mely tantárgyakkal válthatom ki, elérni mindegyik tanárt... Leginkább a válaszok miatt telt hosszú időbe. Aztán amikor leegyeztettük, kitöltöttem mindent, alá is kellett írni a két egyetem Erasmus koordinátorának. A magyar részről ez gyorsan ment, a holland koordinátort kellett nagyon megsürgetni, hogy írja alá. Végül több nap után, az utolsó órákban tette meg. Nem volt egyébként tétlen, biztos, hogy nagyon elfoglalt nem sokkal a szak kezdése előtt, mert kaptam előtte egy körlevelet az első napi teendőkről. Vélhetően el volt havazva a szervezési teendőkkel, de szerencsére az utolsó pillanatban aláírta a szerződést.

Nekem azért utolsó pillanatban, mert csütörtök volt az utolsó nap, amikor felutazhattam Pestre, hogy aláírjak személyesen mindent. Ugyanis a magyar nyelvű szerződést csak akkor írhattam alá, ha mindhárom fél (én, a magyar- és a holland egyetem) is aláírta a Learning Agreement-et. A magyar nyelvű szerződés meg a Tempus Közalapítványnak kell (emlékeim szerint). Nélküle... végülis kiutazhatok Hollandiába, csak akkor pénz nélkül maradok. Aláírtam a zöld támogatást is, hogy mivel vonattal utazok ki Hollandiába, ezért kapok €50 pluszt. Ez azoknak jár, akik nem repülővel vagy hajóval utaznak külföldre. Vonat lévén én is megkapom. Nálam volt a vonatjegy, de meglepett, hogy nem kellett felmutatni, csak mondta a koordinátor, hogy őrizzem még fél évig, mert elkérhetik. Meg az Erasmus támogatáson felül kaphatok majd havi €250 esélyegyenlőségi támogatást, mert önköltséges hallgató vagyok. Ezt a támogatást azok is megkaphatják, akik például betegek, vagy speciális étrendre szorulnak.

Illetve még az Erasmushoz közvetetten kötődik az is, hogy ugyan aktív lesz a hallgatói jogviszonyom, de kedvezményes tanulmányi rendben leszek, és le kellett egyeztetni a tanárokkal külön-külön, hogy milyen módon teljesítsem a tárgyukat. Ez is papíralapon megy. Mivel már nem lesz módom többször visszamenni Pestre, ezért úgy beszéltem meg a titkársággal, hogy feladom postán a tanszéknek a papírt, aláírják az illetékes tanárok, ők meg eljuttatják a Tanulmányi Osztályra.

Hála istennek, nagyon készséges és együttműködő volt mindenki, úgyhogy ha az utolsó pillanatban is intéztem mindent, de úgy néz ki, hogy a végére rendben lesz minden. Erre rájön még egyébként - bár ez nem kötődik az Erasmushoz - hogy a Károli Ösztöndíj fejében kapott önkéntes munka is csak most lett kész. Annak a papírjait sem volt egyszerű kitöltetni a tanárral, mert egyébként nagyon elfoglalt, végig mindent online intéztünk. Ezért tellett 4 hónapba megcsinálni 55 óra munkát. Ennek a papírját is le kellett adnom csütörtökön. De úgy tűnik, végül úgy megyek ki Hollandiába, hogy rendben lesz minden az itteni teendőkkel.