A tegnapi német TV csatornás "élmény" akkora érzelmi töltetet adott nekem, hogy szinte teljesen visszatértem a gyökerekhez, és megint ráéreztem arra, hogy miért szerettem annyira a német nyelvet. Amikor általános iskolába, és gimnáziumba jártam, az eredményeim évről évre romlottak, azért, mert nem volt motivációm affelől, hogy tanuljak. Persze a kötelesség, és néha egy-egy érdekes tananyag javított az összképen, de általános iskolában egyetlen egy tantárgy volt, amiből mindig négyes-ötös voltam, az pedig a német nyelv. Aztán gimnáziumban ez is sokat romlott, és ki merem jelenteni, hogy ez legfőképp tanárfüggő (túlzottan erős lett volna, ha azt írom, hogy a tanárnak köszönhető, de ez sem áll messze az igazságtól). Én is azok a közé a gimnazisták közé tartoztam, akiket minden érdekelt, csak a tanulás nem, de egy jó tanár motivált volna. Nálam az történt, hogy egy rossz tanár demotivált. És lehet, hogy ez kifogásnak hangzik, de 12. osztály év végén konkrétan úgy voltam, hogy innestől kezdve vége a német nyelvi "karrieremnek", mostantól kezdve csak az angolra fókuszálok. Meg is lett az eredménye, sokat felejtettem németből.
Azóta egyszer-egyszer megfordult a fejemben, hogy újra tanuljak németül, de ez inkább csak azért, hogy ha itt nem találok munkát, akkor német nyelvterületen szívesen dolgoznék. De tegnap volt meg az az érzés, hogy igen! Ismét akarok tudni németül! Olyannyira motivált voltam, hogy úgy döntöttem, hogy megveszem annak a német nyelvkönyvnek az első kötetét, melyből a legjobban szerettem tanulni, a Start!-ot. Szétnéztem itthon, de annyi minden lett kidobva, ami tankönyv, hogy a német könyvek is áldozatul estek. Meg azt olvastam, hogy sokat frissítettek a szövegen, modernizálták, igazították a középiskolás "ízléshez", de persze jó értelemben. Kíváncsi leszek. Annak idején a hangkazettát is megvettem, de az is rostálás áldozata lett. Most is kapható a hanganyag CD-n, de baromi drága: 3.990 Ft, 2 CD-s. Úgyhogy a hanganyagot egyelőre letöltés útján fogom birtokolni. Persze, jöhet a kérdés, akkor miért nem töltöm le inkább a könyveket is? Hát azért, mert akkor nem lehet kitölteni a könyveket, és a munkafüzeteket, és igencsak sok időt vesz el az, hogy ha leírom a feladatot, mert annak semmi értelmét nem látom, hogy például egy összekötős feladatnál csak annyit írok a füzetbe, hogy 1-e, 2-c, 3-b, és a többi. A másik ok, ami miatt megvettem, hogy ha végeztem ezzel a könyvvel, én ezt szeretném eltenni, hogy ha bármit nem tudok, akkor elő tudjam venni, mint egy rendes könyvet. Nekem ebből volt a legjobb tanulni, én ezt ajánlom. Drága (tk: 3.490 Ft, mf: 2.490 Ft), de megéri, mert tényleg azon van, hogy megszerettesse a német nyelvet.
Egész vicces a 3DS németül, átállítottam a nyelvet, így Az összes játékom német lett. Kitettem egy képet szemléltetésképp. Ha már kutya, ami szinte nevetésre ingerelt, az a "plump" németítése, a "rundlich", engem ez inkább a kerekded szóra emlékeztet. Viszont a Mario Kart 7 túlságosan német lett, még a pályák neveit is meghonosították. Hát, nem tudom. Ha én Mario Kartot magyarítanék, akkor szerintem nem adnék a pályáknak magyar nevet. De ez a német játékok nagy hátránya, hogy mindent lefordítanak, még a Pokémonoknak is saját, német nevük van.
Még egy gondolat erejéig (melyből talán gondolatmenet lesz) szeretnék visszatérni a német RTL II-re. Egyrészt, az animék. Annyira nem különleges a német szinkron, olyan elhallgatja az ember. A Naruto Shippuudennek eredeti japán openingje volt hallgató. Nem is tudom, melyik volt, ezt még soha nem hallottam. De egy visszaemlékezős rész volt, amikor a kilencfarkú rókadémonnal megküzdöttek, és megszületett Naruto. A Dragon Ball Z-nek és a Detective Conannek az eredeti zenére írtak német szöveget. A Dragon Ball Z-nél konkrétan azt hittem, hogy Kageyama Hironobu fog énekelni, aztán hallom, hogy nagyon nem... Mondjuk, annyira rossz nem volt. Másrészt egy pár TV műsor. Amikor megláttam a műsorajánlók között a Berlin - Tag und Nacht-ot, már minden világos lett. Már tudom honnan szedte a mi RTL Klubunk az új műsorcsodáját. :D A német változatban is ugyanúgy balhés emberek csinálnak mindenféle hülyeséget. Sőt, ennek van egy másik változata is, valami "Köln 50667" a címe. Ez inkább a bulizásról, és annak utóhatásairól szól, ahogy kivettem, de lehet, hogy egy valóságshow. De amiről valójában beszélni akarok, azok a reklámok. Szó nincs arról, hogy reklámbuzi lennék, de annyira érdemes figyelni őket, hogy tudjuk, hogy mire van igény, és azt hogyan tálalják elénk. Ami szinte azonnal feltűnt, az, hogy jóval kevesebb a gyógyszerreklám, mint nálunk. Nálunk ebből rengeteg van, főleg fejfájásra, megfázásra, puffadásra, és még sok egyébre, ami így hirtelen nem jut eszembe. De ez is lényegében a rohanó világunkat szimbolizálja, hogy nincs idő a betegségre, mert munka van, teljesíteni kell, kirúg a főnök, ha egy napot hiányzol. Inkább csak vegyél be gyorsan egy gyógyszert, és negyed óra múlva már nem is fáj semmi. Most nem akarok abba belemenni, hogy egy egyszerű fejfájás, akár valami sokkal komolyabb betegség előjele is lehet, inkább az, hogy a német reklámokban nagyságrendekkel kevesebb a gyógyszerreklám. A másik az, hogy a német reklámok sokkal kreatívabbak. Érvényesül az, hogy nem magát a terméket akarják eladni, hanem azt az érzést, amit a termék által fogsz érezni, ezzel jobban meg lehet fogni az embert. Például most ami így megmaradt bennem, hogy a nő táncolt, mikor körbefújta a szobáját legfrissítővel. És ezzel azt akarják érzékeltetni, hogy neked is táncos kedved lesz, ha azzal a légfrissítővel fújod be a szobádat. Többet nem tudok visszaidézni, de az biztos, hogy így ránézésre egy reklámot sem mondanék idegesítőnek. Ehhez képest, nekünk csak ilyen szeresd pocakot, meg efféle marhaságok jutnak. Én tisztába vagyok azzal, hogy az idegesítő reklám csak még jobb, mert az jobban megmarad az ember fejében, jobban megjegyzi, de én ezekkel úgy vagyok, hogy csak még jobban eltántorít az adott termék megvásárlásától. Hiszen ugyanannak a terméknek van konkurrense, melyről biztosan nem az az idegesítő dolog fog eszembe jutni.
Kerestem a két Nintendós reklámot YouTube-on, amit láttam tegnap, de nem találtam meg. Ellenben láttam egyet, amit mindenképp ajánlok:
Ez a reklám ékes bizonyítéka annak, hogyan lehet az emberekkel megszerettetni egy adott terméket. Ugyanis a New Super Mario Bros. 2-ről az volt a véleményem, hogy csak egy újabb rókabőr, ami ráadásul jól is tejel a Nintendo cégnek, én ezt nem veszem meg. De ezután a reklám után azt mondtam, hogy nekem ez a játék KELL! Nagyon is sokat számít az, hogy ismertetjük meg az emberekkel az adott terméket.
Ugyanennyire találó a Luigi's Mansion 2 reklám is:
A Nintendo régen inkább csak játszós reklámokat csinált, és azt akartam érzékeltetni, hogy a gyerek hogy élvezi a játékot. De amikor a Sony betört a teljesen más hangulatú reklámjaikkal, akkor a Nintendónak is váltania kellett. Jól látható, hogy az a reklámpolitikájuk, hogy azt akarják éreztetni, hogy te is a játék részese vagy, ilyen bármikor megtörténhet veled. És azt kell mondjam, hogy nagyon jól csinálja, még ha nem is fognak meg mindenkit a reklámjaikkal, de magamból kiindulva a rajongók tényleg egy új oldaláról ismerik meg a játékokat. Nekem ezek a reklámok eszembe juttatják azt, hogy miért is szerettem gyerekként a Nintendót, és azt sugallják, hogy ezt a jelenben is megélhetem. És tényleg megélhetem!
Ennek kapcsán lehetne beszélni arról, hogy a magyar vállalkozásokból mennyire hiányzik a kreativitás. Kevés az innováció, ezen leginkább akkor gondolkodtam el, amikor bagszival egyszer Szelinél voltunk, és mutatta, hogy miket csinál(t), miket próbál(t) eladni, és tetszett. Ilyen gyurmából készített apró fülbevalók, nem is tudom, hogy mi a neve. Ezek ilyen apróságok, de ebből is mindenki gombát készít, és elmondása szerint senki nem képes bevállalós lenni, mert a gomba az kell, és mindenki a tutira akar menni. Nem akarom elhinni, hogy apró kézimunkákból tényleg csak ennyire telik. A másik meg az, hogy mennyire nem vásárlócentrikusak a kisebb kereskedések. Konkrétan egy kártyás boltot beszéltünk ki, és mivel nincs sok belőlük, ezért az sem nagy titok, hogy con is van a nevük alatt, és velük kapcsán is azt beszéltük, hogy némely eladó milyen bunkón bánik a vevőkkel, lekezelőek, mintha az üzletük lenne a királyság, ezért megtehetik ezt a vevőkkel. Pedig, ahogy hallottam, egyáltalán nincsenek abban a helyzetben, hogy ilyen flegma stílust engedjenek meg maguknak. Néhányukkal konkrétan úgy vagyok, hogy ők csak játszák a nagymenőt, de az arcukra van írva, hogy háborognak belül. De nem értem, hogy miért jó ez nekik? Hiszen a vevőkből élnek meg, ha az elégedetlen, akkor nem tér vissza vásárolni, és ma, az internet fénykorában ezer más lehetőség van különböző TCG kártyák beszerzésére. Ehhez kapcsolódik az is, hogy kihasználva monopol helyzetüket, iszonyúan drágák a kártyák ott. De mi volt ma a nagy dobás? Mit nem hallok vissza: A 3DS Hungary, a Gameparkot kérte meg, hogy támogassák a rendezvényüket kuponokkal, cserébe reklámozunk. Ezt ők megtagadták azzal az indokkal, hogy az oldal warezzal foglalkozik. Hamar kiderült, hogy a Wiihungary-re asszociáltak, mert az tényleg foglalkozik hackeléssel is. De a 3DS nem, egyébként sem lehet meghackelni (még) a 3DS-t. De ott van a linkek között a Wiihungary. Akkor isten áldja őket. Bagszi helyesen látta azt, hogy ezzel a Gamepark megmutatta, hogy ők szerint miért van olyan kevés vásárlójuk: A warez miatt. Mert véletlenül sem a magas ár miatt, és véletlenül sem amiatt, hogy a XVII. kerület külső végében vannak, csakis a warez hibás mindenért. Igaz, hogy Budán valamivel beljebb van egy másik GP, de az már inkább úgy van ott, hogy szinte nincs is... De ez fájdalmas volt. T_T Az biztos, hogy ha én valaha is kiváltom a vállalkozói igazolványomat, azt azért fogom tenni, hogy megmutassam, hogy lehet jól csinálni. Elméleteim megvannak, már csak pénz kell.
Hogy képzelek el egy Nintendós üzletet? A játékok viszonylag jó áron vannak, a kiszolgálás teljes körű, vásárlócentrikus, lehetőség van helyben játszásra. Kölcsönzésre nem tudom, mennyire lenne igény a letöltések korszakában, de szerintem a helyben játszásra lenne, már csak a közösség miatt is. Én szerintem a mai fiatalságnak még van igénye arra, hogy fizikailag együtt legyen a barátaival, és ha közös játék tartja őket össze, akkor miért is ne járnának ilyen helyekre? És ha már órákra ott tartjuk őket, akkor lehetne külön pult, rágcsálnivalóknak, üdítőknek. Ennyi dióhéjban. Ezek tervek, de az biztos, hogy egy nagy álmom válna azzal (is) valóra, ha a nevem fémjelezné az egyik legmenőbb elsősorban Nintendós konzolboltot.
