Legalábbis nálam. Ugyanis nem aludtam semmit péntekről szombatra virradó éjjel (Nemurenai (眠れない) - álmatlan), hát akkor úgy döntöttem, hogy megint hamar megyek, akárcsak ősszel. De azért még 2.45-kor nekiállok futni, meg Wii Fitezni, aztán lassan összekészülődtem, lett egy 6 óra mire el tudtam indulni, és 7 után nem sokkal értem oda. Mivel nagyon nem tudtam lefoglalni magam mással, addig Tetris DS-eztem, elvittem 185 sorig, majd Chihiro Yonekura: 10 YEARS AFTER dalát hallgattam (A Nintendo DSi XL-be külön kell zenét konvertálni, mert csak aac formátumot lát.). 7.45 körül érkezett meg Lam'O és Daki, és mivel nem tudták, hogy hol van a szervezői bejárat (segítők a karaoke részlegen), ezért odajöttek hozzám. Kis beszélgetés után elmentek Tukihoz, mert nem tudták, merre kell menni, aki - ahhoz képest, hogy a segítőknek 8-ra kellett megérkezniük - még az Örs Vezér Terénél volt 8 után. Úgyhogy megint egyedül, elvoltam a 9 órási bejutásig. Elsők között jutottam át, nem sokkal ezután felhív Zoli, hogy most jött meg. Nagyszerű, mehettem hátra. :D Megbeszéltük, hogy ha jön 9-ig, akkor előreengedem, hogy hamar bejuthasson, de végül én kerültem hátra. Mindegy, ettől nem jutottam be az épületbe sokkal később. Egyből a karaoke terembe. Üdvözöltem a többieket is, kicsit beszélgettem velük. Zoli most annyira nem volt elemében, mint eddig, nem is volt annyira jól. Úgyhogy most egyedül jártam-keltem. Az az igazság, hogy tényleg én már csak a karaoke miatt vagyok itt. Nagy újítás volt a tavaly őszi MondoCon, például az óriási konzol terem, de végig az volt az érzésem, amikor szétnéztem, hogy ezt már mind láttam. Az árusok mindig ugyanazok, a konzolterem megint nagy, de a Nintendós mivoltom miatt, csak az a részleg érdekelt ... érdekelt volna, ha nem csak két Wii lett volna, azokban is csak noname játékok. Hol van a Nintendo Magyarország, kérem szépen? Nagyon ígérték, hogy ott lesznek, ehelyett, még 3DS sem volt. Jó, a PC, X360, PS3 az természetesen nagyon nagy volt, és fantasztikus, de ez a részleg ebben a formában közömbös számomra, de örülök, hogy a konzolosok megtalálták a számításukat, nagy buli volt, de bosszant, hogy a Nintendo Magyarország megint nem tesz semmit, hogy népszerűsítsék a Nintendo konzolokat. Mert azzal a két géppel, és azzal a két játékkal olyan érzetet keltettem, mintha a Wii egy utolsó semmi kis gép lenne, amire éppen, hogy megjelenhetett néhány játék. De ennyi elég is a konzolos részlegről. A Cosplay megintcsak nem érdekel, a látogatóság meg... Semmit nem javul. Ugyanaz a rengeteg szeretethiányos tizenéves otaku, akik ezer bánatukban bárkit megölelnének, meg gazdit keresnek... Neem, ez nagyon nem az én helyem. Nagyon azt érzem, hogy a SakuraZakában, amit beszélgettem az ottani férfi eladóval, az be fog következni. Most is tisztán látszik, hogy a MangaFan nagyon sok pénzt beleöltött a rendezvénybe, de semmi innováció nincs, és a léggömb egyszer ki fog pukkadni. Csak nehogy túl hangos legyen.
De vissza a karaoke részlegbe, mert akkor tele lenne sírva az egész blogpost. Itt minden nagyon jól ment. Az elmúlt hónapok viharos történései után végre megint jól éreztem magam az adarnásokkal. :) A hangulat nagyon jó volt, bár a versenytől - már többször is jeleztem - tartottam, hogy mi lesz a végkimenetel, de hála istennek, minden nagyon jól ment, sőt! Sokkal jobb lett a gyakorlatban, mint ahogy elképzeltem. A második fordulóba 17 versenyző jutott be, azért volt egy pár, aki ilyen "szóba se jöhet" kategória, de a többség nagyon jó volt, egyértelműen Leea volt ennek a fordulónak a sztárja! Ennyire, de ennyire jó, még soha nem volt! Ahogy előadta a Baka Go Home! dalt, az az előadás, meg az a hang! Ennyire egybe még soha nem volt a produkciója, de mindenki nagyon élvezte, hatalmasat alakított. Én a füzetembe írtam teljesen egyéni elveim szerint magamnak, hogy kit hogyan értékelek, jó meg rossz oldalról, én mit látok. Voltak különbségek, a valódi eredményhez képest, de ahogy elbeszélgettem Samival, teljesen jogos. A harmadik forduló nagyon jó volt, ott is nagyon ügyesek voltak. Megmondom őszintén, Neela dalától (Angel Beats!: My Song), kicsit elérzékenyültem, hitelesen énekelte a dalt. Aztán hagyományos karaoke. Én kétszer énekeltem (egyszer még délelőtt): Gundam 08th MS Team: Arashi no Naka de Kagayaite és Yuuto Suzuki: Garden of Eden. Igen, végre férfidallal álltam ki. :D Izgultam, hogy fog elsülni, mert eredetileg ezzel a dallal akartam nevezni, csak mindig amikor próbálni akartam, nem volt rendesen hangom, meg a történések is elvették a kedvemet, hogy versenyezzek. Bár néha hajtott az a tudat, hogy csak azért is küldjek be dalt, mert ha ott leszek, bánni fogom. Bántam is! Azt nem gondolom, hogy bekerültem volna az első hatba, de ha a középmezőnyig eljutottam volna a 17-ből, akkor azt mondom, hogy ez igen, fejlődés, ezen az úton kell továbblépni, legalább ezt jó lett volna tudni. De ez már az én hibám, felül kellett volna kerekednem a problémákon! De az biztos, hogy más volt visszahallani a hangomat a Garden of Eden előadása közben, sokkal jobb. Ezt az énekhangot vissza merném hallgatni. Készült is hangfelvétel, úgyhogy, ha felteszik, a fejlődés érdekében visszahallgatom magam. Az volt a rossz, hogy a második refrénnél annyira ki akartam énekelni a magas hangot, hogy teljesen megfájdult a bal oldalam, egy pillanatra azt hittem, hogy nem tudom tovább folytatni, de szerencsére, csak 2-3 másodperces fájdalom volt. 18.30-kor volt az első három helyezett kihívása a nagyszínpadra, izgultam, hogy kik kerültek be, mert az egyéni véleményem alapján két emberben biztos voltam, de a harmadik kétséges volt számomra, két ember között vacilláltam, de azok jöttek ki, akikre számítottam. Mindenki nagyon jó volt a nagyszínpadon is.
Aztán megtudtam a végső eredményt, hazaindultam. Már kezdett velem forogni a világ. A karaoke teremben iszonyat hőség volt! Ugye nem volt ablak, a légkondit meg spórolás miatt nem kapcsolták be, de akik egész nap bent voltak, azok már teljesen ki voltak merülve. Amikor délelőtt kiosztották a Mondós kérdőívet, az volt az utolsó kérdés, hogy mivel lehetne jobbá tenni a MondoCont? Én nem voltam szívbajos odaírni, hogy szóljon kevésbé a pénzről. Ingyen szauna mellett énekelni...
Hát ennyi volt. Aki egy átlagos MondoCon élménybeszámolót várt, az most szerintem nagyot csalódott. Nálam MondoCon = karaoke, ennyi. De Tukiék és a társaság mindent megtett annak érdekében (meg én is így álltam hozzá), hogy nagyon jó legyen, köszönöm nekik. :)
Ma meg vasárnap. Majd csak fél 9 körül indulok, bár inkább kicsit később, jegyem megvan, úgyhogy hova siessek? Igaz, hogy ezt a kérdést szombatra is fel lehetett volna tenni, amikor már megvolt a jegyem, de ma megengedem magamnak, hogy később induljak. Nem tudom, hányszor fogok kiállni hagyományos karaokén (eleve kevés idő lesz rá), de szerintem csak egyszer. Megvan, hogy mit fogok énekelni. Ezentúl csak férfi előadóval fogok kiállni, mert már ennyire is visszahallgatni magam is más volt, jobb... De még tágítanom kell a tárházat, de az is problémám, hogy azok a férfi dalok, amiket nagyon szeretek (Bleach: Anima Rossa, One Piece: Dear friends) nincs hivatalos karaoke verziójuk. De a mai is szép próba lesz. Remélem sikerülni fog. :)
Ja, és még valami. Amely dalt nagyon megszerettem: Higurashi no Naku Koro ni Kai: Naraku no Hana. Leszedtem a kislemezét, és valami eszméletlen az eredeti verzió! Nem annyira szomorú, mint ahogy első hallásra tűnik, inkább olyannak, mint akit sok fájdalom ért, de nem adja fel. Nekem ezt sugallja a dal, maga a szöveg, és a zene is. De ez a dal valami fantasztikus! Meg segítséget kérek! Az a dal, amit Megumi énekelt, annak a kislemezét keresem. Jungle Wa Itsumo Hare Nochi Guu: Love Tropicana Deluxe. Nincs fent a Jpopsukin, és ha valami ott nincs fent, az nagyon ritka lehet (A Jpopsuki a legnagyobb japán zenei letöltő site). Annyira jó az a dal, nagyon jól elénekelte Megumi is.
