Rögtönzött utózönge

Csak olvasom, és el vagyok képedve, hogy mennyi negatív véleményt olvasok a ShibuyaConról. Nos igen, szerencsés voltam, hogy a késői érkezésem ellenére hamar bejutottam, én semmit nem érzékeltem abból, ami lent zajlik, csak néztem a páholyból (bocsánat, de jobb szó nem jut eszembe), hogy mennyien vannak lent. És ahogy olvasom a már megírt blogpostokat az eseményről, és egyes megnyilvánulásokat, hát meg tudom érteni a másik oldalt. Ez az 1.500 helyetti 500 fő beengedése nagyon nagy hiba volt. Pontosan nem ez volt a nagy hiba, mert én mindvégig tudtam, hogy 1.500 főt várnak, de meglepő módon ezt sehol máshol nem olvastam, ezek szerint sehol nem volt lekommunikálva. Én úgy tudom, hogy az utolsó néhány napban kavart be valamit a Garay üzletközpont igazgatósága, hogy a tűzvédelmi szabályzatnak köszönhetően 500 főt engednek be. Igazából itt két kérdés merül fel:

1. Mikor derült ez ki?
2. Ha esetleg néhány nappal a con előtt derült ez ki, akkor miért nem írták ki?

Nagyon pozitívak voltak a várakozások, bagszi nem győzött lelkesedni nekem, hogy mennyire várja ezt a napot, de ha tényleg idejében tudták ezt, és mint kiderült, sok ember várható, akkor ezt miért nem jelezték előre? Nagyon meg tudom érteni azokat a vidékieket, akik mondjuk Pécsről, vagy Nyíregyházáról, vagy Békéscsabáról utaztak fel Pestre, hogy ott állni lent órákat, közben elvileg semmi infót nem kaptak, hogy mi hol merre, hát nagyon szép lehetett. Már csak azért sem értem, miért nem mehetett fel 500 embernél több, amikor a folyosó gyakorlatilag üres volt, a termekben sem volt tumultus. Úgyhogy az egész nagyon el volt cseszve. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezután, és hogy a MAT mit fog erre lépni? Mert nagyon kapják a fejükre a hideget.

Sokan azt sem értették, hogy miért pont a Garay Üzletközpontban volt. Most már talán le lehet írni az okát. Ez a con ugyanis eredetileg nem volt betervezve. A Garay igazgatósága kereste fel a MAT-ot, hogy átadják egy napra az emeleti részt, ha cserébe felfuttatják az épületet. Innentől magától értetődő volt, hogy akkor legyen egy rendezvény.

Mondjuk a MAT-nak mindig is lépfenéje volt a tűzvédelmi szabályzat, ez már a Petőfi Csarnokban rendezett conoknál is megkeresítette egy pár vidéki később érkező anime rajongó életét, mert egy Pesti animés csak-csak elfogadja, hogy hát most nem jutott be, majd máskor, de egy vidékivel, aki nem kevés pénzt fizet az utazásért, ezt nemigen lehet eljátszani. Rengetegen szidják a MAT-ot, de szerintem előbb várjuk meg az ő magyarázatukat, hogy mit mondanak, mert ha csak ma, a rendezvény napján tudták meg ezt az 500 fős dolgot, akkor sajnos keményen át lettek verve ők is, de ha már tudták még ha csak néhány napja is, akkor is bőven kiírhatták volna például a honlapjukra, és akkor szervezésből könyveljenek el egy hatalmas elégtelent.

ShibuyaCon

A MAT egy mérsékelt sikert követő 2010-es Őszi AnimeCon, és egy meglehetősen jó japán kiállítás után új erőre lelt, és új rendezvénnyel jöttek elő. A Garay üzletházban megrendezett ShibuyaConon szerintem meglepően sokan voltak, és összességében azt lehet mondani (bizonyos embereknek, de erről nemsokára), hogy jó volt.

Én már péntek este elmentem, mert felajánlottam a Wiimet, a New Super Mario Bros. Wii játékot, a NES-es Super Mario Bros. / Duck Hunt játékot, és a NES zappert a konzolrészlegnek segítségül, cserébe járt egy VIP jegy. Már akkor lázasan készülődtek, beszélgettek, jó érzés volt látni őket. Kicsit későn indultam el, ezért félek, hogy már nem fognak beengedni, ezért a 99-es busszal mentem el a Határ úttól a Golgota térig, majd onnan a 24-es villamossal a Keletiig. Visszafele meg a 79-es villamossal a Dózsa György útig, majd metróval a Határ útra.

Szombaton már fél 4-kor felébredtem hajnalban. Azt hittem, hogy nem fogok már visszaaludni, de fél 5-kor csak lefeküdtem, egészen fél 9-ig aludtam. Összekészülődtem, fél 10 fele elindultam. Amior 10.15 fele megérkeztem, már akkor sokan vártak jegyért, de a sor nem ment. Az utolsó napokban kiderült, hogy csak 500 embert engedhetnek be a megígért 1.500 helyett. Úgyhogy nagyon nem ment olajozottan a bejutás. Azt nem gondolnám, hogy a MAT hibája lenne, mert mi érdekük lenne tartani a sort, ha jegyek vannak? Csak saját magukkal szúrnának ki. Mondjuk nekem a VIP jegy miatt nem kellett sorban állni, másik helyen adták azokat, így gyorsan feljutottam. kb. 500-an voltunk fent, de ezen túl még rengetegen várakoztak a jegyre, délutánra szépen lassan el lehetett adni mindet. De azokra gondoltam fentebb, hogy "bizonyos embereknek", akik hamar feljutottak. Mert egész jó volt a ShibuyaCon, legalábbis abból, amit láttam, abból ezt tudom mondani. Az előadások, amik érdekeltek, jók voltak, a konzol-részleg nagyon jól sikerült, a karaoke meg... Az a helyzet, hogy lehet ujjal mutogatni az Adarnára, hogy ennyivel jobb karaokét csinálnak, de ne felejtsük el azt sem, hogy ez nagyrészt társaságfüggő. Az Adarnás karaokékon van egy összeszokott társaság, akik rendszerint sokat énekelnek, és ők csinálják a hangulatot. Ami meg nagyon nehéz helyzetben van, hiszen neki nincs ilyen társasága, itt még 65× eléneklik a Pokémon főcímdalt, 40× a Dokuro-chan openinget, így aztán nagyon van változatosság, de ahogy elnéztem (az előadások a szomszéd teremben voltak, és üvegfal választotta el a két termet egymástól) Bleach-ből, és Vampire Knight-ból sem volt hiány. Úgyhogy még nem az igazi, de itt is csak egy összeszokott társaság kéne. Én most nem énekeltem semmit. Egyrészt mert nagyon sovány volt a lista, amiből választani lehetett (lehet, hogy ezért sem voltak annyira változatok az előadói kínálat?), másrészt, meg nem volt hangulatom. Bár gondoltam, hogy esetleg egy Slayers számot, de végül mégsem. Vártam az Adarnások közül kik jelennek meg, ahhoz képest, hogy többen is ígérkeztek, csak Amina, Gh0sT, Leea és Tsuki voltak. Leea és Tsuki énekelt egyet közösen, a "Chiketto wa Sold out, gomen" dalt, ez a szöveg van benne, a címét nem tudom, meg hogy melyik animéből van. Ezt a sort is csak onnan tudom, hogy Leeának ez a személyes üzenete. Amina énekelt még egyszer, a Gundamből a Akatsuki no Kuruma című dalt. Eszembe is jutott, hogy leszedtem magamnak a kislemezt, de még nem jutottam el odáig, hogy meghallgassam. De Chihiro Yonekura által maradt meg bennem, eredetileg a FictionJunction YUUKA énekli. De azért nem hallgattam meg, mert az énekesnőtől leszedtem még egy kislemezt (Silly-Go-Round, .Hack Roots OP), és az nekem nem jött be, és féltem, hogy az Akatsuki no Kuruma sem fog tetszeni, de így, ahogy hallottam a zenét, mégiscsak nagyon jó. Amina előadását meg felesleges elemezni, akik látják és hallják, azok tudják.

Több érdekes előadás volt, ami tetszett is. Mindjárt az első a NANA animéről szólt. "A sorozat mögött meghúzódó japán valóság" címet kapta, amire már az anime nézése közben is felfigyeltem, és beszélgettem is róla az egyik mexikói ismerősömmel, aki szintén nagy animés, szerinte is sok párhuzamot lehet felfedezni. Sajnos nem tudtam végig ottmaradni, mert a konzolszobában jelenésem volt Super Mario Bros. verseny ürügyén, de reménykedek abban, hogy készült felvétel az előadásokról. A második, ami érdekelt, az a "2011. március 11, túlélni egy katasztrófát". Nagyon jó volt! Egy Japánban élő magyar nő tartotta az előadást, aki épp kint volt azon a végzetes napon, de valami hihetetlen jól beszélt. Képekkel, és videókkal illusztrálta a mondanivalóját, nagyon hatásos volt, elgondolkodtató, hogy melyik másik nép viselne ennyire higgadtan egy ekkora természeti csapást. A nap végén volt még egy "hogyan nőj fel az animék szerint" című előadás, melyen már nem maradtam, mert már haza akartam jönni. Nem tudom, milyen lehetett, de a címe alapján ilyen nap végi lazításnak tűnhetett, komolytalannak, de aztán rájöttem, hogy azért az animék sok POZITÍV értéket mutatnak a gyerekeknek, így nagyon érdekes előadás kerekedhetett ki, de már nem maradtam.

A konzol részleget meg bagszi szervezte, meglehetősen jól sikerült, jó ötlet volt beszervezni retro konzolt, nagy érdeklődés volt rá, még az idősebbek körében is. Nagy volt a szórás egyébként korosztály terén, láttam egy-két érdeklődő nyugdíjast is! Tehát nem tudtam maradni a NANA előadáson végig, mert 11.30-kor volt a Super Mario Bros. verseny. Ahogy írtam, ennek az volt a lényege, hogy az első pályán, aki végigmegy, anélkül, hogy meghal, és a legtöbb pontot gyűjti össze, az nyer. 8-an indultunk, 5-en meghaltak. Csak Krisi, Kristóf és én vittük végig, és én nyertem meg, valami 39.150 ponttal a végén. Krisi ott szúrta el, hogy ahol el lehet lökni a Koopa Troopát, hogy a Goombákért halmozódó pontokat kapjon, az ellenkező irányba lökte el véletlen. Kristóf ügyes volt, csak sok mindent kihagyott. Én meg beszereztem mindent. Az egyetlen izgalmam az volt, hogy meg ne haljak, de túléltem. Jó kis verseny volt, gyorsan lement. Poénos oklevelet kaptam, már csak ezért is megmutatom. A második a Duck Hunt verseny volt, ezen már nem én nyertem. Megnéztem a bagszi által hozott Wiire hackelt Duck Huntot, hát nagyon szép volt. Csak a Wiimote-ot kellett használni, és az A-gombbal kellett lőni, de ami külön poén volt, azok a miniatűr kacsák. Vagy kacsafiókák? Elpoénkodtunk rajta. Pluszba még, hogy ne kelljen megerőltetni magad különösen, célkereszt is volt a képernyőn, hogy tudd hova lőssz. Úgyhogy érdekes volt, de maradtam a NES-es verziónál. Kicsit szervezetlen volt a verseny, bagszinak időközben jutott eszébe, hogy egyáltalán meddig vigyük el az egészet, mert a 100-as szintig elvinni (már ha valaki el tudja), azért eléggé időigényes. Végül úgy döntött, hogy a 20-as szintig kell csak elvinni. Ez is eltartott egy darabig. Én a 12-es szintig jutottam el, valami 204.500 pontot gyűjtöttem össze. A Brawl verseny jó volt, bár nem tudom, hogy oldották meg 14 fő esetében az egyenes kieséses rendszert, én már az első körben kiestem. Sőt, csak hogy tovább halmozzuk az élvezeteket, elsőként játszottam. El is követtem egy nagy hibát, annyira nem is érdekelt az egész. Utána, hogy őszinte legyek, különösebben nem érdekelt a verseny lefolyása, de Ricsi nyert. Még Naruto verseny volt X360-ra. Egyébként 3 Wii volt, 1 NES, 1 X360, 1 PS3, és ha jól tudom 2 vagy 3 PS2. Nos igen, egy Nintendós esetében várható, hogy a Nintendo kerül túlsúlyba. Sokan játszottunk, nagy volt az érdeklődés a konzolok iránt.

Kevés árus volt kint, háttérinformációk ismeretében sajnos nem csoda. Kint volt a sokak által kedvelt ázsiai (talán japán?) árus, aki nagyon sok plüsst hozott, most sem okozott csalódást. Ami meglepett, hogy japán CD-ket is hozott? Talán van Hayashibara Megumi, Okui Masami, netalántán JAM Project? Sajnos egyik sem volt, viszont, amin meglepődtem, az Ayumi Hamasaki: Rock 'n Roll Circus CD. Ha lett volna rá pénzem, szerintem megvettem volna. Meg volt még BEST HIT NARUTO, ami még megállított, de döntő többségében OST CD-k voltak. Mondjuk a CD-k eredetiségében kételkedtem, mert nem a japán CD-ken megszokott szöveg volt olvasható a fentebb említett CD-ken sem (pl. nem volt rajta a megjelenési dátum, ami minden japán CD-n rajta szokott lenni), az egyik OST CD-re rá is volt írva, hogy Made is Taiwan. Hát az nem japán. Meg kint voltak még azok is, akik japán nyelvkönyveket szoktak árusítani, többek között az általuk készített Hiragana és Katakana oktató füzet, ahol megtanulhatjuk a karaktereket leírni. Elég olcsó volt, ráadásul 20% kedvezménnyel 720 forint volt, gondolkodtam is rajta, hogy megvegyem-e, de úgy döntöttem, hogy inkább elviszek egy névjegykártyát, azon rajta van a cím. Kajára kellett a pénz, de ha majd lesz egy kis tartalék, akkor felkeresem őket. Kár, hogy Budafokon vannak, nem könnyű Kispesttől eljutni oda.

Összességében jó volt, amik érdekeltek, azokról jókat tudok mondani. A DDR-ről, vidéki klubok versenyéről szerintem majd mások írnak. A nap végére már nagyon untam magam, ezért is jöttem haza, de hogy bagsziék mennyire elfáradtak a nap végére, az volt még szép. Egy órás alvás után, reggel 6-ra menni szervezni egészen 20 óráig, talán túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy megállás nélkül... Úgyhogy kemény napjuk volt. Hogy jól sikerült-e (látszólag igen, mert szemmel láthatóan sokan voltak), és hogy lesz-e ennek a MAT részéről messzemenően pozitív következménye, az a jövő zenéje, én a legjobbakat remélem nekik. :)

Super Mario chips

Hiába hallottam, hogy a piacokon általában olcsóbb bizonyos élelmiszer, valamiért soha nem jutottam el odáig, egészen máig, és olyat találtam, ami számomra nagyon kedves, és milyen olcsón: Pringles chips, ráadásul ecetes ízesítésű! Mennyit vettem ilyet Angliában, nagyon szeretem. Tescóban láttam ilyen chipset, de ilyen 8-900 forintért. Ez meg 550 forint volt az egyik vegyesboltban a Lehel téri piacon. De mi a pláne: Super Mario van rajta! Nintendo Wiit lehet(ett) nyerni! Nem tudom, honnan szerezte az eladó, de többféle mintás volt, szerintem megveszem mindet. Mert ezek nagyon jók, és megnéztem a szavatossági ideje is rendben van. Nagyon megörültem neki, teljesen váratlanul ért. Csináltam képeket, így néz ki:

Emlékezetkiesés

Régen jártam az AnimeCon fórumon (MAT-oson), de most felkerültem oda, és olyan dolgokat olvastam vissza saját magamtól, amire egyáltalán nem emlékszem. O_O Nevezetesen, hogy neveztem a 2009. nyári AnimeCon versenyére. Meg jóval korábbi fórumpostok, amik csak úgy kiestek. Hogy én már 2009. júniusában is írtam, de amin végleg meglepődtem, az az, hogy Okui Masami: SECOND IMPACT dalát akartam vinni... Ez hogy jött? O_O De ahogy elnézem, csak annak a részlegnek az elején voltam aktív, aztán eltűntem, de hogy ez így kiessen az emlékezetemből, ez nagyon meglepett.

4. hely

Nem, nem versenyen értem el 4. helyezést, csak valószínűleg jövő hónapban új albérletbe költözök.

Itt volt Night, beszélgettünk, és ő is Pestre akar költözni, és felmerült, hogy összeköltözhetnénk. El is kezdtünk albérletet nézni, de ez még képlékeny, mert még nála is függnek dolgoktól, hogy mikor mi legyen, de augusztusban szerintem meg fog esni, ha tudunk találni olyan helyet, ami mindkettőnknek tetszik. Kettőt ki is szemeltünk magunknak, ami jó is, és olcsó a rezsi (itt nagyon drága), de még nézünk helyeket. Remélem, ez jó megoldás lesz, persze lesznek nehézségek, elég csak a költözésre mizériájára gondolni, vagy megbeszélni, hogy mikor nézhetjük meg az albérletet, járkálni össze-vissza, de felismertem magam körül azokat az intő jeleket, amelyek titkon arra figyelmeztetnek, hogy baj lesz abból, ha itt maradok. Hogy hosszabb távon jó lesz-e, azt persze nem tudom, de ha nem lépek, akkor sosem tudom meg.

De hogy jó dolgokat is írjak, nekiveselkedtem a Mario Kart Wiinek, lassú, de biztos elven megszerezni mindenhol a három csillagos minősítést. Tudom, hogy nagyon kemény lesz, de el kell kezdeni. Most egy helyen sikerült, ahol eddig még nem volt meg, az 50cc Shell Cup. Lejegyeztem magamnak, hogy melyik pályát mennyi idő alatt teszek meg, ebből próbáltam kikövetkeztetni, hogy mennyi összidő alatt jönne össze a három csillag. Mert a minősítés attól függ, hogy a négy pályát összesen mennyi idő alatt teszed meg.

Az alábbi időeredményekkel értem el az 50cc Shell Cup-on a három csillagot:

• Peach Beach: 2:03:311
• Yoshi Falls: 1:35:076
• Ghost Valley: 1:30:974
• Mario Circuit: 2:47:195
• ÖSSZESEN: 7:56:556

Ebből arra következtetek, hogy 8 perc alatti idő után kapjuk meg a három csillagot. Mindenképpen javaslom, hogy váltsunk motorra, ha tudunk, mert az lényegesen gyorsabb. Szerintem ezek után ezt mind jegyezni fogom, így látni fogom, hol tudok fejlődni.

Idén is mangakiárusítás

Ahogy tavaly ősszel ígérte a Líra könyvesbolt, idén nyáron is lesz mangakiárusítás. El is mentem az Europarkba, megnézni, hogy mi a helyzet, először nem láttam semmit. Megkérdeztem ott az eladó hölgyet, hogy mi van, azt mondta, hogy az akciós könyveikre átmenetileg külön üzletet nyitottak a Hervis mellett. Ez nagyon szép, de miért nem írják ki sehova? Mert sehol nem láttam erről infót. Az a lényeg, hogy az emeleten a Saturnnal szembeni túlsó végen van. Nagyon sok könyvet adnak akciósan, a mangák külön voltak. Abban reménykedtem, hogy nőni fog a kínálat, hogy idén több Mangattack manga kerül eladásra, de nem. Ami meglepett, az a mennyiség, iszonyatos mennyiségű van kiárusításon, azt mondták, hogy teljesen kipakolták a raktárat. 300 forint darabja mindnek, a kínálat jóformán ugyanaz, mint tavaly, most azokat fogom megvenni, amiket tavalyról nem tudtam. Tegnap négy mangát vettem:

• A Vörös Kert 1
• A Bárány Panasza 1
• Rémmetró 2
• A Káosz Kapui 2

Egyelőre a Vörös Kertet olvastam el, számomra nagyon kuszának tűnik az egész. Annyi jött le, hogy meghaltak, meg egy szörny üldözi őket, de tele van olyan mellékszállal, amit egyszerűen nem értem, hogy került oda. És annyira nem is volt érdekes számomra az egész, pedig szeretem az olyan animéket, mangákat, amelyek nem stílusnak "vetik alá" magukat, hanem keverednek benne a Shounen és a Shoujo elemek, a hangulata mellett ezért szeretem pl. az Inuyashát is. A többibe még nem kezdtem bele, de a Rémmetró 1 tetszett, a Bárány Panaszának a festmény-hatású borítója bejön nekem, az lesz a második, aminek nekikezdek. A Káosz Kapuiról még nem hallottam, és az egyest vettem volna meg, ha lett volna. Azt majd máshol kell beszereznem.

Ja, és visszatérek, ha csak egy rövid időre a japán szinkronú animék nézéséhez. Elkezdtem hallgatni a GRANRODEO-t (túl sok jó anison előadó van, ez a csapat valami nagyszerűt alkot), és Leea tanácsára leszedem a Needless animét, és megnézem. Érdekel, azok alapján, amiket mesélt.

Új karaoke fájlok (2011. július 16.)

Múlt hét végén újabb ellenőrzések voltak karaoke terén, így felkerültek ide is az addig elkészült karaoke fájlok, az alábbiak:

• Fushigi Yuugi: Towa no Hana
• Gundam 08th MS Team: Arashi no Naka de Kagayaite
• Gundam 08th MS Team: 10 YEARS AFTER
• Hoshi no Kirby: Kirby March
• Hoshin Engi: WILL
• JAM Project: SEVENTH EXPLOSION
• Neon Genesis Evangelion: Shuuketsu no Sadame
• Ragnarok Online: Bouken Ou ~Across the legendary kingdom~
• Super Robot Wars Z: Cosmic Dance
• Super Robot Wars Alpha: Hagane no Messiah
• 2nd Super Robot Wars Z: Destruction Chapter: Negai
• Transformers Animated: TRANSFORMERS EVO.

Only Vocal karaoke file:

• Kitadani Hiroshi: Giri Giri Emotion

Köszönet Tukeinonnak az ellenőrzésekért, és a jótanácsokért.  A letöltéseket a "Karaoke Fájlok" oldalon találjátok meg.

ShibuyaCon konzol tervek

A Magyar Anime Társaság gőzerővel készül a ShibuyaCon-ra, és örömmel olvasom, hogy elég jók a várakozások, tehát úgy tűnik, hogy jó rendezvény lesz.

A konzol részleg sok jót ígér, több verseny is lesz, olyanok is, amik eddig nem voltak. Fókuszban a retro, lesz Duck Hunt verseny. Háromféle lesz. Lesz egy NES-en, lesz egy sárga kazettás gépen, és lesz Wiin. A NES verzió jó lesz, de megmondom őszintén, nem értem, hogy miért lesz sárga kazettás gépen verseny. NES-en pontos a játék, tehát oda lő, ahova célzunk, viszont ezt sárga kazettás gépről egyáltalán nem mondható el. Miért is lenne pontos, amikor maga a gép egy hamisítvány. Ott jóformán tök mindegy, hova lőssz, vagy eltalálod a kacsát, vagy nem, az teljesen szerencse kérdése. Én nagyon régen láttam sárga kazettás gépet, gyerekkoromban játszottam ilyennel, sokáig azt hittem, hogy én vagyok a béna, hogy nem megy, de rájöttem, hogy akárhova lövök, tök mindegy. Tehát ilyen gépből versenyt rendezni eléggé snassz, vagy lelövi neked a gép (mert másképp nem lehet minősíteni) vagy nem, teljesen véletlenszerű. A Wiis játék pedig hackelt verzió lesz, nem tudom, hogy tudták megcsinálni, de Wiin is Duck Huntozhat az, aki megokosította a Wiijét. Az, hogy mennyire pontos, azt nem tudom, még nem volt szerencsém hozzá.

Lesz Super Mario Bros. verseny, kicsit Elektor Kalandor módjára. Itt nem 3 perc alatt kell minél több pontot összegyűjteni, hanem az első pályán kell végigmenni, az nyer, aki a legtöbb pontot gyűjti össze. Aki meghal, az nem folytathatja a játékot. Erre nevezni fogok, már csak azért is, hogy lássam, hogy hányadán állok. Legjobb emlékeim szerint az első pályán olyan 40-50.000 pont körüli értéket tudok összekaparni, de kíváncsiságból megnézem később, most Animaxet nézek.

Valamint lesz még Super Smash Bros. Brawl, meg Naruto (X360-ra) verseny is. Ezek biztos jók lesznek.

Szerintem most inkább a konzolteremben leszek, mert a karaoke... Az olyan, hogy egyszerre lesz, és nem lesz. A szervezők ugyanazok lesznek, mint 2010. őszén. A főszervező, Ami nagyon sok negatív kritikát kapott a karaoke kapcsán, ezért elszállt belőle a lelkesedés, és nem nagyon akar karaokét. Versenyt nem szervez.

Kedden voltam bagszinál, és kipróbáltam a DDR-t, mivel még soha nem volt szerencsém hozzá. Szeretnék részt venni a 10 próbán, már csak azért is, hogy minél több, mindent kipróbáljak, és akkor DDR-eznék, csak lássam, hogy megy. Pontosan olyan, mint a Wii Fit Step aerobic-ja, rá kell érezni, ehhez még fejleszteni kell a mozgáskultúrámat. Amúgy jó szórakozás, csak legkönnyebb szinten unalmas, várod, hogy egyáltalán léphess...

Szerintem jó lesz, remélem, hogy sikeres lesz.

Könyvek

Jó pár napja nem írtam, mostanában nagyon nem történik semmi. Nemrég vettem két Csernus Imre könyvet (A Keleti Pályaudvaron nagyon olcsóak még az új könyvek is), ezeket olvastam. A Fájdalom Arcai és Ki Nevel a Végén? A utóbbi könyvet szerintem nem kell bemutatni senkinek, még a címe is nagyon árulkodó, a gyereknevelésről és annak hiányosságairól szól. Elmélete szerint, már nem a pokol tornácán vagyunk gyereknevelés terén, hanem a pokolban. Ijesztően hangzik. Bár én nem foglalkozok gyerekekkel, és nincs a terveim között az, hogy gyerekekkel foglalkozzak, de én még az utcán sem nagyon találkoztam kemény dolgokkal, egyszer-egyszer igen, amiken azért én is megrökönyödtem, de ennyire nagy számban még nem. Az előző albérletünkben Mystrával, a főbérlő elsős tanító volt, ő mesélt még hajmeresztő történeteket, hogy miket tapasztalt. És arra voltam kíváncsi, hogy hol rontják el a szülők, ami miatt ekkora gáz van. Amiket leírt, azokat én is tapasztaltam (nemcsak a saját bőrömön keresztül, hanem másoknál is), és ha belegondolok, azok a dolgok, amiket ott leírt, azok tényleg nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a szülő elveszítse a hitelességét a gyereke felett. És a könyv rávilágított arra, hogy nem érdemes a társadalomra fogni, hogy az rontja el a gyereket, minden a szülőtől indul. Ha a szülő hiteles nevelést ad a gyereknek, akkor megismeri, és meg tudja különböztetni a rosszat, a jótól, és elkerüli azt.

A Fájdalom Arcai a legutolsó könyvkiadványa. Előadásaiból válogat, ahol embereket buzdít arra, hogy merjenek változtatni a saját életükön, persze ezt a maga egyedi stílusában. Szerinte minden változás és fejlődés fájdalommal jár, de ha készek vagyunk változtatni a saját poklunkon, akkor hosszú és keserves munka árán meglelhetjük a saját boldogságunkat, és lelki békénket. Ehhez azonban félre kell tenni a gyávaságunkat, és fel kell ismerni, és ki kell mondani, hogy amiben élünk, az nekünk nagyon nem jó.

Nagyon körvonalasan ennyiről szól. A Wii Fiten edzek, ha más nem, 30 percig futok, de ma reggel elővettem a Mario Kart Wiit. Hiányzott. Írtam, hogy elkezdtem a Super Mario Sunshine-t. Nem folytattam. Az a baj, hogy ez a játék (nem azért, amikért szidtam néhány éve), korántsem annyira jó, mint a többi Mario. A Super Mario Bros. széria, Super Mario World, Super Mario 64, Super Mario Galaxy mind korszakalkotók voltak, ezért egy ilyen Mario játék felől már eléggé nagy elvárások vannak, a Sunshine ezt nem teljesíti. Iszonyúan szép grafikája van, korának legszebbje, de egyáltalán nem hangulatos. Úgyhogy, még nem biztos, de lehet, hogy annyiban marad.

Ma jutott eszembe, hogy rég hallgattam LGT-t. Szerintem meghallgatom most az 1976-os V. albumukat.

Okui Masami album eladási adatok

A majdnem teljes adatbázis. Nem tudom, miért vagyok ennyire eladási adat-mániákus, de valamiért nagyon érdekel. Okui Masami esetében arra lettem figyelmes, hogy amíg a V-sit. albuma a 19. helyet érte el az Oricon charton, 13.980-as eladással, addig a Ma-KING a 12. helyet sikerült elérnie 24.870-es első heti eladással, mégis a V-sit. a legeladottabb albuma. Hogy is van ez? Csak egy magyarázat lehet rá: Nagyon közel van a két eladási szám. Mert az egy dolog, hogy a V-sit. 7 hétig volt listán, míg a Ma-KING csak 5 hétig, az első heti eladási számok különbsége nem feltétlen indokolja a változást.

A Generasia wikipediás (ez az új neve a JpopStop! oldalnak) oldalát szoktam nagy lelkesedéssel szerkeszteni, de nekem a tudásom eladási adatok terén mindig csak addig terjedt ki, amíg az Oricon nyilvánosságra hozta. Azaz, napi eladás terén 30-as lista, heti eladások esetében 50-es lista. És az istennek se tudtam, honnan tudják, hogy x album csak *hasára üt* a 82. helyet érte el, ennyi meg annyi eladással. Régen kis kereséssel rátaláltam a http://ranking.oricon.co.jp oldalra, mely már  teljes 200-as (kislemezeknél), és 300-as (albumoknál) helyezést kiírja, hogy melyik hogy teljesített, ám eladási számok nélkül. Azokért valamiért fizetni kell... De nem értem, hogy ha az 50-es listáig nyilvánosságra hozzák a teljes eladási bázist, utána, miért kell fizetni...

Mivel láttam a Generasia oldalon, hogy vannak, akik birtokában vannak a komplett adatbázisnak, ezért ezek után úgy hoztam létra album és kislemez adatlapot, hogy az "Oricon chart positions" részleget x-szel pótoltam ki, abban reménykedtem, hogy valaki majd kiegészíti. Ehelyett az adminok kitörölték azt a részt, és PM-ben a fejemre koppintottak, hogy ha nem tudom a teljes eladási adatot, akkor ne csináljam meg az Oricon chart táblázatot, és ne töltsem ki x-ekkel. Ezt elfogadtam, és ezek után nem csináltam.

Viszont nemrég arra lettem figyelmes, hogy az anime, videojáték album és kislemez eladási részlegeivel senki nem foglalkozik, még az olyan ismertebb előadók eladási adatai is kimaradtak, mint pl. az ALI PROJECT. Ekkor határoztam el, hogy megkérdezem PM-ben az egyik admint, akiről tudom, hogy sok anime album és kislemez adatlapot hozott létre, hogy segítsen, hogy honnan tudhatom meg a teljes adatbázist, szeretném kitölteni az Oricon táblázatot. Kicsit megkésve, de válaszként egy linket kaptam: http://toki.2ch.net/test/read.cgi/musicnews/1309172564/ Ezen link alatt az anime és videojáték albumok és kislemezek teljes eladási adatbázisához hozzá lehet férni. Egy japán fizet ezekért az adatokért, és nyilvánosságra hozza, nem semmi...

De ez az oldal, csak a legfrissebb eladási adatokat tartalmazza. Viszont elkezdtem ügyeskedni a Google-lel, és és olyan album és kislemez eladási adatokat tudtam meg ma éjjel (ezért voltam fent ma hajnali 4-ig, egyébként már éjfélkor elaludtam volna, mert fáradt voltam), amikre már évek óta nagyon kíváncsi voltam.

Az Okui Masami kislemez eladásainak adatbázisát már korábban kiírták a Generasia-ra, viszont az albumok döntő többségének az eladási adatait csak most tudtam meg. Nem kevés munka volt megtalálni (ezek az oldalak eléggé áttekinthetetlenek - nekem nem a japán karakterek miatt - és nehéz eligazodni bennük), de megvan. Most egy listát közölnék, ahol eladási adat szerint rangsorolom az Okui Masami albumokat, melléjük írom az ismert számot. Sajnos még így sem tudtam meg az összes album eladási adatait, de az Oricon ranglistája alapján tudom, hogy hányadik helyen állnak, így oda, ha más nem, becsült adatokat írok)

1. V-sit. - 48.330 (Legjobb helyezés: 19. hely, listán volt 7 hétig)
2. Ma-KING - 45.550 (Legjobb helyezés: 12 hely, listán volt 5 hétig)
3. Do-can - 42.870 (Legjobb helyezés: 12. hely, listán volt: 3 hétig)
4. Her-Day - 34.920 (Legjobb helyezés: 18. hely, listán volt: 4 hétig)
5. BEST-EST - 31.530 (Legjobb helyezés: 21. hely, listán volt: 4 hétig)
6. NEEI - 27.340 (Legjobb helyezés: 11. hely, listán volt: 3 hétig)
7. S-mode #1 - 17.780 (Legjobb helyezés: 26. hely, listán volt: 3 hétig)
8. Masami Kobushi - 17.324 (Legjobb helyezés: 17. hely, listán volt: 4 hétig)
9. DEVOTION - 13.790 (Legjobb helyezés: 30. hely, listán volt: 2 hétig)
10. Gyuu - 11.450 (Legjobb helyezés: 47. hely, listán volt: 2 hétig)
11. crossroad - 10.630 (Legjobb helyezés: 34. hely, listán volt: 2 hétig)
12. angel's voice - ? (Legjobb helyezés: 67. hely; ekkori eladás 5.137, listán volt: 2 hétig)
13. ReBirth - 6.640 (Legjobb helyezés: 49. hely, listán volt: 3 hétig)
14. S-mode #2 - ? (Legjobb helyezés: 50. hely; ekkori eladás 5.491, listán volt: 2 hétig)
15. Dragonfly - 5.253 (Legjobb helyezés: 68. hely, listán volt: 2 hétig)
16. Li-Book 2000 - 4.800 (Legjobb helyezés: 61. hely, listán volt: 1 hétig)
17. S-mode #3 - 4.739 (Legjobb helyezés: 76. hely, listán volt 2 hétig
18. evolution - 3.109 (Legjobb helyezés: 60. hely; ekkori eladás: 2.348, listán volt: 2 hétig)
19. God Speed - ? (Legjobb helyezés: 111. hely, listán volt: 2 hétig)
20. Ooku - 2.740 (Legjobb helyezés: 78. hely, listán volt: 2 hétig)
21. Akasha - 2.670 (Legjobb helyezés: 68. hely, listán volt: 1 hétig)
22. Masami Life - 2.484 (Legjobb helyezés: 110. hely, listán volt: 2 hétig)
23. A Tribute to Masami Okui ~Buddy~ - 1.816 (Legjobb helyezés: 120. hely, listán volt: 1 hétig)
24. i-magination - 1.349 (Legjobb helyezés: 95. hely, listán volt: 1 hétig)
25. Self Satisfaction - 974 (Legjobb helyezés: 127. hely, listán volt: 1 hétig
26. Self Satisfaction II - 903 (Legjobb helyezés: 113. hely, listán volt: 1 hétig)

Kicsit érdekesnek tűnhet a lista azoknak, akik átnézték, ennek két magyarázata van: Az Oricon 2002. decembere előtt csak a legjobb 100 albumból és kislemezből csinált listát, azok értékeit is tizes értékre kerekítette, 2002. decembertől albumokból 300-as lista, míg a kislemezekből 200-as lista készült pontos eladási adatokkal. És az sem elhanyagolható tény, hogy a lemezeladások Japánban is, akárcsak a többi országban jelentősen csökkentek.

Ennek kapcsán nagyon érdekes dolgot láttam meg, ugyanis rábukkantam nagyon-nagyon régi eladási adatokra ('70-es, '80-as évek), és akkor sem volt valami magas, a '90-es évek legelejétől kezdődött egy hatalmas felfutás. Szerintem ez a CD-k megjelenésével és robbanásszerű terjedésével magyarázható. És ez az egész felfutás az egész évtizedben tartott, 2000-től kezdődött egy nagyon lassú apadás, 2004-2005-től indultak meg nagyon az eladási számok lefelé, mely nyilván a letöltéseknek "köszönhető".

Emellett sikerült egy pár számomra érdeklő album és kislemez eladási adatait megtalálni, nagyon érdekesek:

• JAM Project: GONG - 14.931 (Legjobb helyezés: 22. hely, listán volt: 6 hétig; ez a legsikeresebb kislemezük)
• JAM Project: Little Wing - 7.778 (Legjobb helyezés: 45. hely, listán volt: 5 hétig)
• JAM Project: Rescue Fire - 3.713 (Legjobb helyezés: 62. hely, listán volt: 4 hétig)
• JAM Project: Battle No Limit! - 1.680 (Legjobb helyezés: 56. hely, listán volt: 2 hétig)
• JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire - 1.578 (Legjobb helyezés: 63. hely, listán volt: 2 hétig)
• JAM Project: NOAH - 3.238 (Legjobb helyezés: 40. hely, listán volt: 3 hétig)
• JAM Project Best Collection VIII GOING - 7.710 (Legjobb helyezés: 12. hely, listán volt: 4 hétig)
• Chihiro Yonekura: WILL - 85.920 (Legjobb helyezés: 18. hely, listán volt: 10 hétig)
• Hiroshi Kitadani: R-new - 688 (Legjobb helyezés: 240. hely, listán volt: 1 hétig
• Tomoe Ohmi: Float ~Sora no Kanata de~ - 649 (Legjobb helyezés: 156. hely, listán volt: 1 hétig)
• Tomoe Ohmi: Yuunagi - 1.166 (Legjobb helyezés: 87. hely, listán volt: 1 hétig)
• Chihiro Yonekura: Voyager - 998 (Legjobb helyezés: 167. hely, listán volt: 1 hétig)
• Chihiro Yonekura: Nakeru Anison - 512 (Legjobb helyezés: 154. hely, listán volt: 1 hétig)
• Yoshiki Fukuyama: SYNAPSE - 974 (Legjobb helyezés: 110. hely, listán volt: 1 hétig)
• ROmantic Mode: DREAMS - 168.390 (Legjobb helyezés: 10. hely, listán volt: 10 hétig)
• ROmantic Mode: Resolution - 92.440 (Legjobb helyezés: 12. hely, listán volt: 5 hétig)
• Chihiro Yonekura: WILL / FRIENDS / Hi no Ataru Basho - 837 (Legjobb helyezés: 131. hely, listán volt: 1 hétig)
• Anisama Friends: OUTRIDE - 1.817 (Legjobb helyezés: 99. hely, listán volt: 2 hétig)
• Anisama Friends: Generation-A - 6.343 (Legjobb helyezés: 30. hely, listán volt: 4 hétig)

Ennyit találtam így hirtelen, érdekes elmerülni bennük. De még sokat nem találtam meg, amit keresek, úgyhogy majd még nézni fogom, de muszáj voltam már hajnali 4-kor kikapcsolni a gépet, mert már szinte minden tekintetben kezdtem fáradni.

Perfect

Egy ötletes videó kíséretében megkaptam a Super Mario World: Super Mario Advance 2 GBA játékban a perfect minősítést. Hihetetlen, hogy 21 pályán hiányoztak még a Yoshi érmék, és egy nap alatt sikerült megszerezni mindet. Szeretem ezt a "csak azért sem adom fel" jellememet, bizonyos szituációkban nagyon erős bennem. És gyümölcsöző. Bár nem úgy kell elképzelni, hogy mindenhol izzasztó csatát vívtam a Yoshi érméknél, hiszen írtam, hogy voltak olyan pályák, ahol azért nem lettek meg a Yoshi érmék, mert időközben meghaltam, és nem tudtam visszamenni értük a pályafelező miatt. De most direkt nem aktiváltam őket. Így a 21 pályahiányt gyorsan le tudtam apasztani 11-12-re. Aztán volt egy pár olyan pálya, mint pl. a Larry's Castle, vagy a Star Road 4, ahol egyszerűen el nem tudtam képzelni, hogy hol lehetnek Yoshi érmék, muszáj voltam utánanézni. És olyan helyen voltak, ahol el nem tudtam volna képzelni, hogy ott legyen... Mit keres ott? Na mindegy, meg tudtam szerezni őket. De azért volt egy pár pálya, ahol keményen küzdöttem a Yoshi érmékért. Most, hogy megvan mind, most Peach érmék jelentek meg a Yoshi érmék helyén... Mi van? Ahogy elnézem, ezeket nem menti el, úgyhogy ezeket kihagyom. ^^' Szép volt, jó volt, de most mást akarok.

Super Mario Sunshine! El is kezdtem. Tetszik. Ez az egyetlen Mario játék, melynek komolyabb története van. A lényege az, hogy Mario, Peach hercegnő, és Toad nyaralni készülnek a Delfin szigeten (Isle Deflino). Ez az a sziget, ahol az év minden szakaszában süt a Nap, ez adja a lakók boldogságát. Ám, amikor Marióék megérkeznek, furcsa dolgoknak lesznek szemtanúi. Minden össze van festékezve, az ég borult, a lakók bosszankodnak. A sziget közepén álló hatalmas Shine Sprite elvesztette az erejét. Mariót hirtelen letartóztatják, és gyorsított eljárás keretében elítélik, ugyanis a szemtanúk meg vannak győződve arról, hogy Mario fizimiskájával tökéletesen megegyező alak csinálja a galibát. Csak ők nem látták még Shadow Mariót, aki a problémák valódi okozója. Csakhogy Mario büntetést kap, addig nem hagyhatja el a szigetet, amíg nem tisztítja meg a szigetet. Persze Mario nincs egyedül, a hátulján levő FLUDD (Flash Liquidizer Ultra Doushing Device) egy többfunkciós kütyü, mely vizet spriccel magából, ezzel tudjuk megtisztítani a szigetet. És nagy segítségünkre lesz, sok ellenséget ezzel tudunk megölni azáltal, hogy meglocsoljuk az ellenséget körülölelő festéket, vagy befecskendezzük a szájába a vizet, így megfekszik a hirtelen kapott sok víztől, és rá kell taposni a hasára. De többféleképp lehet megölni ellenfeleket. Van egy bossfight, ahol szerintem eléggé gusztustalan módon kell megölni az ellenfelet, de majd akkor írok erről. De 3 Shine-t (miután itt nem csillagot kell összegyűjteni) sikerült összeszerezni. Vajon meglesz a 120? Én mindent megteszek érte.

Preparing for Super Mario Sunshine!

Közel egy hetes gamer-szünet után tegnap ismét elővettem GBA-n a Super Mario Worldöt, meg van nyitva mind a 96 kijárat. És valóban elment mindent, összeszámoltam magamban, hogy 70 pályán lehet összesen megszerezni a Yoshi érméket, nekem 49 pályán sikerült. Ez pont 70%. Ahol nem sikerült megszerezni, annak általában két oka van.

1. Elvileg meglett volna, de meghaltam, és a pályafelező után voltam, ott meg nem menti el az addig megszerezett Yoshi érméket. Bosszankodtam is magamban egy néhányszor emiatt.
2. Vagy a pálya nehézsége miatt nem voltam azon, hogy meglegyen mind, vagy kerestem, de annyira el lett tüntetve 1-2, hogy egyszerűen nem lett meg.

De dolgozni fogok azon, hogy meglegyen mind, hiszen csak így lehet tökéletesen, 100%-ra kész a játék. Egyébként tetszik a játék, van egy pár újdonság benne, amiről akkor tudtam, hogy benne van, de valahogy kiment a fejemből. Például beszéltem arról, hogy immáron Luigi nemcsak megkapta a saját jellegzetes küllemét, hanem egyedi tulajdonságai is vannak, magas ugrás, például. De azt totál elfelejtettem, hogy ha Luigi üli meg Yoshit, akkor Yoshi nem nyel le semmit (kivéve az almákat), hanem ki lehet köpni, akár rá a következő megjelenő ellenfélre. Ötletes.

Most erre a hétvégére hazajöttem Békéscsabára, és elhatároztam, hogy megkeresem a Super Mario Sunshine tesztet és végigjátszást (576 Konzolosok), és nekikezdek a játéknak, ha visszamegyek Pestre. A végigjátszás elég nehezen lett meg, kicsit kellett is rámolni. De előkerült. Elkezdtem olvasni a tesztet, és valahogy előjöttek azok a bizonyos rossz érzések a játék iránt, de ugyanakkor azok a kellemesek is, mert akármennyire is bosszantott, hogy akkor hogy szenvedtem vele, azért nem 1 pontot adnék rá 10-es skálán. De változott a játékokhoz való hozzáállásom is az évek során, én is változtam, és kíváncsi vagyok, hogy így hogy menne a játék, bízok benne, hogy sokkal jobban. Előkerült egy jópár végigjátszás: The Legend of Zelda: The Wind Waker, Golden Sun: The Lost Age, és Wario World. Ezeket is elviszem, és el fogom olvasni.

Érdekes korszak volt ez a 2000-es évek eleje, jó visszaemlékezni rá. Ma már azért teljesen más olvasni az 576 Konzolt, ahogy tisztán látok, esküszöm, nem hittem volna, hogy igaza van Martinnak a Nintendo ügyében. De a Stadlbauer mostani ténykedése teljesen az 576-ot támasztja alá. Ezek után teljesen nyilvánvaló, hogy ez mindig is így volt. Az egyik ismerősöm szerint, amíg a hivatalos magyar Nintendo forgalmazónak azzal a kevesebb eladott példányszámmal is van egy biztos vásárlói bázisa, melyek bevételei bőven fedezik a Stadlbauer (siralmasan szegényes) tevékenységét, addig nem érdekük új vásárlóbázist kialakítani, egy stabil Nintendós közösséget létrehozni. Ha így állunk, akkor nekem sem érdekem támogatni őket.

Chihiro Yonekura: Nakeru Anison CD a boltban

Néha úgy érzem, hogy hiába keresek borító scanneket a neten, sehol nem találok. Kár, hogy nem tették fel úgy, nagyon kíváncsi lennék, hogy néz ki. De legalább találtam egy képet, ahol lefényképezték, hogy néz ki a az album valódi mivoltában:

Az albumról a véleményem, most sem változott, nagyon szeretem. Az ilyen balladák bármikor jöhetnek, de soha nem hallotta Yonekura-sant ennyire mély érzésből énekelni. Nagyon szeretnék egy eredeti példányt magamnak. És, amit szeretnék, azt meg is kapom. Amíg a dalok pozitív értelemben sírni valóak, addig az eladások negatív értelemben, sírni valóak. Azt írtam korábban, hogy a 154. helyet érte el az Oricon charton, 1 hétig volt listán, de azt nemrég tudtam meg, hogy emellé 512-es eladási példányszám társul...

5 éve a Jpop bűvöletében

Hogy telik az idő, azért furcsa, hogy már 5 éve hallgatok japán zenét. Eleinte nem kizárólagosan, az csak nemrég alakult ki. De emlékeim szerintem 2006. júliusának végén, 2006. augusztusának elején hallgattam először japán zenét. Ekkortájt kezdtem el érdeklődni az animék iránt, emlékszem, a Kaleido Star 11. része volt a legelső rész, amit láttam. Akkor annyira nem fogott meg, de jó volt nézni, ezért mindig néztem az RTL Klubban, aztán egyre jobban megszerettem. Az első dalt az egyik barátom küldte át MSN-en, ez épp a Kaleido Star egyik openingje volt, a Tattoo Kiss. Amikor akkor meghallgattam, valahogy megtetszett. De aztán, ahogy átjött a másik KS dal, a Yakusoku no Basho he, na ez már egy sokkal kellemesebb dal volt, valamiért világhíresnek gondoltam. De mint mára kiderült, sajnos Yonekura Chihiro nem vált világsztárrá. Ekkoriban sok Kaleido Star dalt ismertem meg, én magam is leszedtem, és megszerettem őket.

Ez volt az első komolyabb vonzódásom a japán zene iránt. A következő nagy hatás (egyben az egyik legnagyobb) Hayashibara Megumi által ért. Először a brave heart dal volt, ezt először egy helyes, vidám dalnak gondoltam, szerettem hallgatni. De ez épp elég volt ahhoz, hogy rákeressek egy néhány dalára. Bár a Slayers animét még nem láttam, de már többször hallottam róla, így azok openingjeit, és endingjeit szedtem le, meg egy néhányat. Ekkor ért az első "sokkhatás" az olyan dalok következtében, mint például, a Give a reason, vagy a Northern lights, vagy a Reflection. Nem akartam hinni a fülemnek, nagy hatást keltett bennem. Ekkor kerültem abba a bűvkörbe, hogy Japán az ideális világ, ahol minden tökéletes, ahol csak pozitív gondolkodású emberek vannak. Persze ma már azt is tudom, hogy ez nincs így. De akkor egy nagyon szép álomvilágba kerültem, ami akkor nagyon szép volt, és talán lehet, hogy jobb lett volna ki sem jönni belőle?

Persze soha nem voltam az a sikító rajongó. 2006. őszi AnimeCon volt az első, akkor még minden más volt, és bár ekkor is kezdtek terjedni a különböző animék iránti esztelen rajongások. Ekkor még elég sokat voltam az AMV-knél, a nagyteremben, már ekkor is voltak sikítozások, de emlékeim szerint elsősorban nem a Naruto miatt volt, hanem a Gravitation, és az egyéb Shuonen ai, animék alatt. És a korosztály is jobban szétszóródott, sokkal többen voltak idősebbek is. A karaoke meg már ekkor is érdekelt, mivel ekkor már nagyon szerettem a japán zenét. Szerintem ekkor még nem ismertem annyira Okui Masamit, azt biztosan nem tudtam, hogy az r.o.r/s tagja volt. Őt egyébként a Slayers openinggel, a Get alonggal ismertem meg, már akkor felfigyeltem a japán mércével nézve nem éppen szokványos hangjára. Viszont a dalaira csak később kerestem rá, és akkor nagyon nem is hallgattam őket, mert valamiért a nyomasztóbb, negatívabb hangulatú dalaira bukkantam rá: spirit of the globe, Taiyou no Hana, Megami ni Naritai ~for a yours~, bár volt egy pár pozitívabb szám, amit találtam tőle: Rinbu-revolution, TRUST, Never die, Sora ni Kakeru Hashi. Végülis Hayashibara Megumi és Okui Masami volt az a kettős, melyek a legnagyobb szerepet játszottak a Jpop életemben, iszonyú nagy hatást gyakoroltak rám. Persze, más zenékre is nyitottam, de azok valamiért nem voltak rám olyan nagy hatással, talán Yonekura Chihiro az egyedüli rajtuk kívül...

A 2008-as év volt még nagyobb számomra, mert akkor sikerült megtalálni a r.o.r/s egyetlen albumát, akkoriban nagyon sokat hallgattam, annak ellenére, hogy nem nagyon rajongok a dance zenéért. Okui Masami albumait már korábban megtaláltam, de akkoriban valamiért még nem hallgattam azokat komolyabban, mert túl sok volt egyszerre. Viszont Megumi Hayashibara albumok valamiért nem akartak előkerülni. Nagyon kerestem őket, nagyon kíváncsi voltam az összes dalára. 2008 őszén nagy nehezen rátaláltam. Nagyon örültem neki, akkoriban csak azokat hallgattam. Sokáig a WHATEVER albuma volt a kedvencem, nagyon meg voltam lepve, hogy annak ellenére, hogy 2. album, mennyire jó lett. Nem sokkal ezután szerettem meg a SpHERE albumot, az a mai napig nagy kedvenc.

Ezután nem kellett sokat várni arra, hogy felfedezzem, hogy eBay-en lehet vásárolni esetenként jó áron eredeti japán CD-ket. Soha nem felejtem el azt az érzést, amikor 2008. decemberében először kezembe vehettem az eredeti Okui Masami: Gyuu és V-sit. albumait. Hatalmas volt, soha nem hittem volna, hogy eredeti CD-ről hallgathatom a dalait. 2009 elején ismertem meg az egyik legnagyobb Hayashibara Megumi rajongói oldalt, az Ashita Smile-t. Erre az oldalra mindig ki volt írva, hogy mely dalok voltak azok, melyeket Megumi lejátszott a két rádió műsorában, a Tokyo Boogie Night-ban, és a Heartful Station-ben. Innen ismertem meg két együttest, az angelát, és az ALI PROJECT-et. Mindkét együttesnek fel volt tüntetve a legújabb dala, A Spiral és a Jigoku no Mon, ezekre kíváncsi voltam, mind a kettő bejött, bár komolyabban csak később ismerkedtem meg velük.

Az Animelo Summer Live hatására. Azt már régóta ismerem, de eleinte csak Okui Masami előadásait néztem meg. Aztán a 2009-es Animelo Summer Live volt az első, amit végignéztem, akkor kezdtem el nagyon sokak felé érdeklődni: angela, ALI PROJECT, Ohmi Tomoe, Suara, Chihara Minori, Mizuki Nana, stb. Magyarán ekkoriban kezdett el  a zenei érdeklődésem jelentősen Japánon belül tágulni. 2009. augusztus 22-ei nap volt szintén nagyon fontos volt számomra, a karaoke miatt. Ahogy egyre többet voltam ott, és figyeltem mások előadását, megismertem egyre több dalt, ez is hozzájárult ahhoz, hogy kitáguljon a zenei érdeklődésem. De valamiért Okui Masamit senki nem tudta túlszárnyalni bennem. Egy nappal ezelőtt jelent meg Okui Masami: Self Satisfaction album, mely igaz, hogy elsősorban az akkor megélt érzelmek miatt, de nagyon jelentős album számomra. Nem kevésbé az ugyanekkor megjelent Okui Masami feat. May'n: Miracle Upper WL single. TO DIE FOR ×××, ezen dal által éreztem meg milyen érzés meghalni valakiért, Okui Masami eddig sem volt utolsó, ha igazi szerelmes dalt kellett írnia a saját stílusában, de akkor ez mindent túlszárnyalt.

A 2010-es év akkora váltást nem hozott számomra, ebben az évben kezdtem el az adarnának kfn fájlokat csinálni, valamint ekkor használtam komolyan a JpopSukit. Két albumot tudok mondani, ami ekkor nagy hatással volt rám: ALI PROJECT: Psychedelic Insanity és Suara: Yumeji.

Idén, 2011-ben kezdtem el komolyabban ismerkedni a JAM Projecttel, de valamiért nem akar eszembe jutni, hogy hol hallottam róluk először, hogy hol találkoztam velük, lehet, hogy még jó régen Okui Masami által, de már tényleg nem emlékszem. A lényeg, hogy tavaly év végén megjelent a nagy válogatásalbumuk, a 10th Anniversary Complete Box, mely 8 CD-t, és 4 DVD-t tartalmazott. Kicsit megkésve, de kitették letöltésre, és ennek hatására csak nemrég kezdtem el velük komolyan megismerkedni, de nem hittem volna, hogy ennyire be fognak jönni! Valami eszméletlen, hogy amit csinálnak, az ennyire jó legyen, ekkora tűz nem sok emberben van, és az még kevesebb emberre jellemző, hogy azt így, ilyen hitelesen adják át, hogy a hallgató szinte beleborzong a dalaikba.

Hát, nagyjából ennyi volt nekem az elő 5 év. Azt nem tudom, hogy érhet-e még valami nagy hatás, de ennyi történet nekem azért épp elég ahhoz, hogy az anison zene az életem része legyen, és szinte biztos vagyok, hogy mindig lesz helye, nem lesz az a zene világszerte, mely kiölheti az életemből.

Negai

Előre is bocsánatot kérek azoktól, akiket zavarnak a magánjellegű blogpostok, ígérem, rövid leszek.

Furcsa az élet, nem nagyon történt még velem olyan dolog, hogy hirtelen megérzésem támad valami iránt. De 8-10 napja szinte folyamatosan, ilyen "semmihez nincs kedvem" hangulatom volt, komolyan, ha nem lennének a Mario játékok, amivel játszottam, még az is elképzelhető, hogy depresszióba estem volna. De mintha villámcsapásként ért volna egy olyan megérzés, hogy nagy baj fog történni, és pénteken valami belső késztetést éreztem affelé, hogy ez kiderüljön. Ma derült ki, hogy igazam volt... De az egész tényleg annyira villámcsapásként ért, hogy igazából még most sem tudom felfogni, hogy mi történt. De lehet, hogy pont így leszek túl rajta hamar? De most nagyon üresnek érzem magam.

És napok óta, szinte csak a JAM Project: Negai dalt hallgattam, mintha megerősítette volna bennem a rossz megérzést, Okui Masami is pont ilyenkor tud ilyen dalt írni...

http://www.youtube.com/watch?v=KXhrx7JEfdo

Super Mario Bros. Party

A mai nappal sikerült beszerezni az utolsó eladott játékot, így mindegyik játék visszatért hozzám, még ha az eredeti másé is volt. A Super Mario Bros. / Duck Hunt páros. Mind a két játék nagy klasszikus, azt hiszem, nincs mit hozzáfűzni. A Duck Hunt-ot is akárcsak a Super Mario Bros.-t, a piaci konzolgépekből ismerik sokan. Ahhoz is járt pisztoly, de annak az érzékelése, hogy finoman szóljunk, nem volt a legpontosabb. Nyilván eredeti NES-ben más a helyzet, elég sokáig el is vittem a játékot. A Super Mario Bros.-ban lemértem, hogy mennyi idő alatt viszem végig a játékot úgy, hogy minden pályán végigmegyek. A Duck Hunt-ban meg számoltam, hogy hány kacsát lőttem le.

Super Mario Bros.

• Idő: 38:55
• Pont: 766.800
• Élet: 10

Duck Hunt

• Szint: 17
• Pont: 352.700
• Kacsa: 157/170

A Mariót sose játszottam Speedrun-szerűen, hogy csak végigrohanok a pályákon, csak ahogy jöttek a dolgok. Nem vagyok híve a speedrun-oknak, számomra olyan lelketlenné teszi a játékot, én szeretek egy kicsit időzni a pályákon, felszedni az érméket, megtalálni rejtett életeket, és ha úgy alakul, egy kicsit meghalni is. Bár nem olyan értelmetlen halálokkal, mint amit most is elkövettem egy néhányszor. -_- De szerintem 32 pályán végigmenni közel 39 perc alatt nem rossz arány.

A Duck Hunt meg NES-en nagyon pontos. A Zapperen van egy kis rés, ahol lehet nézni, és ha ott van a kacsa, meglőjük, akkor az esetek döntő többségében sikerülnek. Csak aztán a kacsák egyre gyorsulnak, és a 17. szintnél már olyan gyorsak, hogy szinte követhetetlenek. 10 kacsa van egy szinten, 6 sikeres találat után enged tovább a gép, nekem a 17-nél már csak ötöt sikerült. De ez így is egyéni rekord. Nagyon rég játszottam komolyan a játékkal, és idáig bizton még soha nem sikerült elvinnem. Úgyhogy örülve vagyok ezen két játék által.

Ja, és a Play Maniában vettem 2000 forintért. Aki keres pixel borítós Super Mario Bros.-t, az ott talál egyet szintén 2000 forintért. Ami szerintem jó ár.