A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jakupcsek Gabriella. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jakupcsek Gabriella. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. augusztus 26., péntek

Gundel Takács Gábor könyvei

Nem emlékeztem arra, hogy valaha jelentett-e meg Gundel Takács Gábor könyvet, csak ahogy újra néztem most nyáron a Játék határok nélkül 1996, 1997, 1998-as évadait, jutott eszembe, hogy mennyire tisztelem a médiabeli munkásságát, és arra gondoltam, hogy ha lennének könyvei, azokat szívesen olvasnám. Egyszerűen csak annyit csináltam, hogy beírtam a Moly.hu-n a keresőbe a nevét és kiadott két könyvet. Meg is rendeltem a Libri antikváriumából, és tegnap megérkeztek.

Eszembe is jutott, amikor láttam az "Ami egyszer elmúlt, nem múlik el többé" című könyvet, hogy igen, én ezt a könyvet már annak idején is meg akartam venni, csak akkor nem tudtam, hogy mi ez, egyáltalán mire véljem a címet. Most is gondolkodtam rajta, és anélkül, hogy elolvastam volna a fülszöveget, az optimizmus egy sajátságos formájának gondoltam a címet. Mintegy "búcsúzást", "elválást" segíti, hogy ne szomorkodjunk, hogy elmúlt egyszer, mert az többé már nem fog elmúlni. Ennek alapján akár egy mélyenszántó, lelkizős könyv is lehetne, de valójában sokkal könnyedebb a téma. A "búcsúzás" rész még stimmel is, hiszen 2003-ban, akkor adta ki ezt a könyvet, amikor eltávozott a Danubius rádió reggeli műsorából, a Cappuccinóból. Az addig összegyűjtött legviccesebb, legképtelenebb történeteket gyűjtötte egybe, amiket az adások során a három műsorvezető (Gumdel Takács Gábor mellett Jakupcsek Gabriella és Buza Sándor) beolvasott. Egyáltalán nem hallgattuk annak idején a Danubius rádiót, mert nem volt fogható Békéscsabán, így csak a könyvből tudhatom, hogy mik hangoztak el. Kezdetnek csak az első néhány oldalt olvastam el, és oda jutottam magamban, hogy hát tényleg az élet írja a legfaramucibb forgatókönyvet. Meg van az elején és a végén egy pár kifejezetten vicces bölcsesség. Mai fejjel azt lehet mondani, hogy a Facebookon terjengő filléres bölcsességek egy görbe tükre. Nincs most kifejezetten hangulatom ilyen könnyed, vicces olvasmányokra, de mindenképp el fogom olvasni.

A Sport művészete már egy sokkal komolyabb könyv, ott 11 igazi nagy sportemberrel beszélget arról, hogy mitől lettek azok, akik, mik azok, amiket nem taníthat meg az edző, azt az életben nekik kellett megtapasztalni, azok által lettek azok, akik. Azt tippelem, hogy komoly és tanulságos könyv lett.

Ezzel ez az utolsó két olyan könyv, amit a Hollandiába való kiutazás előtt vettem meg. Annyi könyvet vettem idén, hogy Google táblázatban külön listát vezetek arról, hogy melyeket vettem meg, melyeknek milyen prioritása van, és melyeket viszem Hollandiába. Mert szeretnék vinni olvasnivalót, de elsősorban azokat a könyveket akarom magammal vinni, melyeket inkább olvasnék és kisebb méretűek. És azt hiszem, az Ami egyszer elmúlt, nem múlik el többé könyvet elviszem. Még megjöhet a kedvem a könnyed olvasmányokhoz.

2022. május 13., péntek

Gondolatok osztályozása

Az előző posztomban, ahogy írtam Jakupcsek Gabriella könyvéről, és megemlítettem Borbás Marcsit, azon gondolkodtam el, hogy milyen további csoportokra osztanám a különböző médiaszemélyiségek tevékenységeit, az interneten fellelhető gondolatokat. Öt osztály jutott eszembe, de ebbe nincsenek benne a nagyon trash celebek, influenszerek, akiket, ha tehetném, kitiltanék a média világából. A felettük álló öt csoport nálam ekképp nézne ki.

  1. Elsősorban Facebookon, Instagrammon fellelhető naplementés-, cicaképes idézetek, "bölcsességek", melyek túl egyszerű mivoltukból kifolyólag többet ártanak, mint használnak, hiszen az emberi lélek ennél sokkal bonyolultabb, komplexebb dolog. Ezek legtöbbször plusz nyomást tesznek az emberre, mert sokan úgy gondolják, hogy ha ez ennyire egyszerűen van megfogalmazva, akkor nekem is sikerülni fog, én is így fogok élni, de nem megy... 1-2 pont (szeretek 10-es skálán osztályozni)
  2. Az első értelmes gondolatok itt fogalmazódnak meg, de itt is annyira általános dolgokat írnak le, amik egy tudatosan élő ember számára teljesen normális, mindennapos dolog. Ilyeneket lehet olvasni Borbás Marcsi: egy.hu oldalán is, amik nem rosszak, mert nem károsak, de olyan alapdolgok vannak megfogalmazva, hogy ennél nem nehéz feljebb jutni. Mégis sok ember részéről nagy dolog lenne, ha már ide eljutna, úgyhogy ezért van szükség Borbás Marcsi munkásságára. 3-4 pont
  3. Itt már lehet értékesebb gondolatokat olvasni. Lehet érzékelni, hogy következetes gondolatmenet mentén vannak lefektetve bizonyos értékrendek. Ezáltal már vannak itt olyan gondolatok, amik követendők, megszívlelendők. De az igazán progresszív gondolatok még innen is hiányoznak. Ugyanakkor kaphatunk instrukciókat a nehéz időkre, azt gondolom, hogy szép az, ha már valaki így gondolkodik. Jakupcsek Gabriella gondolatait sorolom például ide. 5-6 pont
  4. Ez az első olyan kategória, ahol igazán magvas gondolatokat lehet olvasni. Ide sorolom például Gundel Takács Gábort, akinek a Szemlélek blogon olvastam az írásait. Egyébként is mindig felnéztem a médiabeli munkásságára, de valahányszor olvastam itt a cikkeit, mindig azt éreztem, hogy egy kicsit több lettem tőlük. De Dévényi István is ide tartozik nálam, akitől szintén nagyon szeretek olvasni, hallgatni a gondolatait Kötöttfogásban, Flaszterban. 7-8 pont
  5. Ide tartoznak a minden szempontból hiteles írások, melyek úgy reflektálnak a való életre, amilyen az valójában. Itt van nálam például Almási Kitti, de ide sorolom még Puzsér Róbertet is, aki akármennyire is megosztó személyiség, és lehet vele vitatkozni, de nagyon jól ráreflektál a valóságra, és komoly szükség van rá, mert szemléletet formál. Ide tartoznak tehát azok, akiknek gondolatai az élet minden területén rendkívül hasznosak, és kiváló útmutatást adnak akár a nehéz időkben is. 9-10 pont

Sokáig a legmagasabb kategóriába tartozott nálam Csernus Imre is, de azáltal, hogy nem volt képes megújulni, és hogy az új könyveiben már csak önmagát ismétli és igazolja, villámgyorsan kizuhant onnan. És ahogy nézegetem a Facebook postjait, már csak akkor lehet esélye oda visszakerülni, ha abbahagyja a könyvírást. Egyébként így néz ki nálam ez az ötös lista, ki-ki állítsa össze a magáét.

A héten vásárolt könyvek

A héten megvettem Almási Kitti legújabb könyvét, illetve Jakupcsek Gabriella első könyvét is.

Almási Kitti könyvét régóta vártam, elvileg még tavaly jelent volna meg, de többször is csúsztatták a megjelenését. Feltehetően a papírhiány miatt, meg hát a papírárak emelkedése miatt is. És tényleg: Az előző "Ki vagy te?" című könyve 3.499 forint, "a TE döntésed" viszont már 3.990 forint. Nem is ennyiért vettem meg, hanem a Jó ár shop-ról rendeltem meg és mentem érte. Itt még az új könyvek is 31% kedvezménnyel vannak, úgyhogy 2.700 forint volt végül a könyv. Nagyon szeretem Almási Kitti munkásságát és támogatom is, meg tudok róla, olvastam, hogy irgalmatlan a helyzet papír terén, de ha egy mód van rá, szeretnék a pénzemnél maradni.

Egyébként eddig 50 oldalt olvastam el a könyvből, és úgy néz ki, hogy hozza a tőle megszokott színvonalat. Itt is nagyon jó gondolatokat oszt meg, egyetlen dolog nem tetszik: Vannak ismétlések a korábbi könyveiből. Bár az egyiket a jelen könyv témájának kontextusába helyezte át, a másikat mintha egy az egybe áthozta volna. Ez így első blikkre nekem úgy tűnik, hogy bár jó gondolatai vannak, de kezd kifogyni a témákból. Kíváncsi vagyok a későbbiekre, biztos, hogy el fogom olvasni a könyvet.

Jakupcsek Gabriella bizonyos szempontból érdekes eset, mert ő is alapvetően jó dolgokat ír, de neki nincsenek olyan progresszív, magvas gondolatai, mint Almási Kittinek. Talán igazságtalan a párosítás, hiszen Almási Kitti psichológusként más aspektusból szemléli az embereket, a körülötte történő eseményeket, de olvastam korábban "online formában" a Megúszhatatlan című könyvét és már akkor is olyan érzésem volt, hogy nem vizsgálja meg eléggé mélyen a világ dolgait. Meg mintha itt-ott már-már kényszeresen akarja a dolgokat pozitívan látni. Azon gondolkodtam, hogy ő tényleg így szemléli a világot maga körül, vagy csak nem ír meg ténylegesen mindent úgy, ahogy gondolja, és vagy tart némi távolságtartást az olvasóval, vagy félti a műsorvezetői karrierjét. Vagy egy plusz, amire nem gondoltam. Igazából ezt a könyvet a Libri antikváriumából vettem 790 forintért, mert úgy vagyok vele, hogy ennyit megér, mert jó olvasni, amiket ír, és habár nem progresszívek a gondolatai, nem is károsak. Jakupcsek Gabriella esetében el tudom fogadni, hogy van egy rajongótábora, aki tiszteli a munkásságát, mert alapvetően van mit. Jókat mond, jó gondolatai vannak és el tudom fogadni, hogy vannak emberek, akiknek az ő munkássága ideális. Én is úgy fogom olvasni ezt a könyvet, hogy jól jöhet még valamikor.

Egyébként hasonlóképp vagyok Borbás Marcsival is, bár talán az ő munkásságát több kritika éri. Borbás Marcsi is az a fajta személyiség, aki szintén közvetíti valamilyen módon a világot. Ez ugyan többeknek is nem tetszik, de vele is úgy vagyok, hogy nem káros az, amit csinál. Ahogy járja a falvakat, ő nem azt tűzte ki céljául, hogy megmutassa a rögvalóságot, a zsákfalvakkal, azzal, hogy szinte semmi lehetőség nincs ott megélni, illetve a közmédián túl nem nagyon tájékozódnak az emberek. Hanem megmutatja az adott település szokásait, hogy élnek ott az emberek, mit esznek. Én ezt nem tartom problémásnak. Azt már igen, hogy néha olvasom az egy.hu oldalt, és néha már "túl egyszerűnek" tartom mondanivaló terén a cikkeket az oldalon. Mintha 10-es skálán ilyen 3-4-es szintű gondolatokat, bölcsességeket osztana meg, és ennél nem is akar tovább menni. Jakupcsek Gabriella ennél azért érettebb gondolatokat oszt meg, sőt, elárulok valamit: Régi holland irodalmat tanulunk ebben a félévben egyetemen, és már 14-16. században is olyan összetett rálátásuk volt az embereknek a lélek és a világ dolgaira, hogy középkori irodalmat olvasva nem egyszer olyan érzésem van, mintha a 21. század embere újra tanulná azt, amit már a középkorban is tudtak.

2017. november 25., szombat

Vásárolni tervezett könyvek listája

A minap szétnéztem a Libriben, és találtam néhány könyvet, amit érdekelne, és elolvasnám, ha lenne lehetőségem.

Először is szívesen tanulok nyelveket, kinéztem néhány nyelvkönyvet, amit megvennék.

Azt sajnálom, hogy a kevésbé oktatott nyelvekből nem igazán van rendes nyelvkönyv. A Libri weboldalán néztem most szét, de beszéltem az egyik barátommal, aki tanult hollandul, és felajánlotta a könyvét. Köszönettel elfogadtam. Meg japán nyelvtanfolyamra járok, az a két tanár tanít akik a Dekiru nyelvkönyvet írták. Arra gondoltam, hogy ők ismernek ritkább nyelvkönyveket is, megkérdezem tőlük, hogy milyen könyveket ismernek, amiből lehet csehet, szlovént és vietnamit tanulni. Mindig is szerettem nyelveket tanulni, ezt most új szintre szeretném emelni, és olyan "ritkább" nyelveket is tanulnék, amik érdekelnek. Semmiképp nem úgy akarom csinálni, hogy telipakolom a könyvesboltos kosarat, hanem fokozatosan. A legolcsóbb könyvet venném meg, azt nézném, hogy a gyakorlatban hogy megy, mit tudok kezdeni vele, és ha megy, és megmarad az érdeklődés, akkor komolyabban fogom tanulni.

Néhány számítástechnikai könyv. Ezek nem feltétlen az informatika mély elsajátítását teszik lehetővé, inkább azért kezdtem el venni ezt a sorozatot, hogy ha van olyan, amit nem tudok, azt megtanuljam.

Most így hirtelen ezek jutnak eszembe. Szokták dicsérni a BBS-INFO által kiadott informatikai könyveket, mert kezdőknek tényleg konyhanyelven magyarázza el az operációs rendszer és az Office programok praktikus használatát, így aki kezdő a számítástechnikában, és motivált a tanulásban, annak ezek a könyvek alkalmasak. Én inkább azért veszem őket, mert úgy vagyok vele, hogy nem lehet eleget tudni, és hátha olvasok olyanokról, amik számomra újdonságok.

Aztán vannak más könyvek, amik érdekelnek. Van olyan, amit azonnal megvennék, ha lenne rá anyagi lehetőségem, van olyan is, amivel előbb inkább megismerkednék, jobban beleolvasnék, mielőtt megvenném, mert nem biztos, hogy azt kapom, amit gondoltam.

Nagyjából ennyi jut eszembe, amit szívesen olvasnék. Galla Miklós könyvébe beleolvastam, és sajnos nem nevettetett meg. Azt érzem, hogy elfáradt, nem tud már olyan jó szóvicceket csinálni, mint régen. 6 éve, amikor megjelent a Könnyű műhaj című könyv, és beleolvastam, nagyon vissza kellett fogjam magam, hogy ne röhögjem el magam hangosan a könyvesboltban. Mondjuk abba régi poénokat gyűjtött egybe, ezek meg újak, de korántsem annyira szellemes, vicces, mint a régiek. Még a Holló Színházban is nagyokat alakított.

Jakupcsek Gabriellára már régebben felfigyeltem, de leginkább a Ridikülben lett számomra szimpatikus. Meg arra emlékszem, hogy a TV2-n a Jakupcsek-show (ha jól emlékszem a címére... De neki egy volt egy talk show-ja) sokkal értelmesebb volt, mint a Mónika, és a Balázs show. Közéleti témákat dolgozott fel, és olykor szakavatottak voltak a vendégek. Ezek alapján meg azt gondolom, hogy jók lehetnek a könyvei, de az övéibe is inkább beleolvasnék előbb, mert van olyan gondolatom, hogy nem azt fogom kapni, amire számítok. De az biztos, hogy érdemes az élet dolgairól nem szakmai (pszichológiai) írást is olvasni. Ez is olyan, amiről nem lehet eleget olvasni, és azt gondolom, hogy jó élettörténeteket más szemszögből is megismerni.

A feketeleves című könyv pedig érdekel, mert sokat néztem a Heti Hetest, és érdekel (azon túl, hogy sejthető), hogy mi történt vele. Ezen könyv felől meg azért vagyok szkeptikus, mert nem bulvár- vagy botránykönyvet akarok venni, hanem olyat, ami tárgyilagosan mondja el, amiről "beszélni" akar. Ezt akarom kideríteni.

Az utolsó két könyv pedig Észak-Koreáról szól. Több könyvet is olvastam már az országról (A lány hét névvel, Nélküled mi sem vagyunk), és ez is olyan dolog, amit más szemszögből szeretnék megismerni. Érdekel, nagyon nehéz elhinni, hogy van egy ázsiai ország, ahol ennyire kegyetlen rendszer van. Hallottam egy olyan elméletet, hogy Észak-Koreához képest semmi sem diktatúra, és azok alapján, amit olvastam, ebben nagy igazságot látok. Ez már nem egyszerűen a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás, hanem pszichopátia. És ott az emberek agya már olyan szinten át van mosva, hogy tényleg elhiszik, hogy az ő országuk a tökéletes. Olyanokat hisznek magukról, hogy az ő gazdaságuk a legfejlettebb, sorra nyerik az VB-ket (Majdnem EB-t is írtam, de legfeljebb ÁB-ket nyerhetnek meg...), és a vezetőjük valami istenség. Ajánlom figyelmekbe a Facebook-on Észak-Korea Hivatalos Magyarországi Oldalát, sokszor elképesztően viccesen figurázza ki a bölcs vezetőjüket és a rendszert.