Mindennapok egy világjárvány árnyékában

Érdemes néhány éve megjelent könyveket is elolvasni, még akkor is, ha a témája mára elvileg aktualitását vesztette. Egyrészt egyfajta kordokumentum, másrészt érdekes visszatekinteni arra az időre. Mit jelent most számunkra, mennyire érezzük most a súlyát? Ennek fényében olvastam el Jakupcsek Gabriella: Alul semmi? című könyvét, mely a Covid-19 világjárvány alatt élt mindennapjainkról szól.

Alapvetően ötletes a cím, azon túl, hogy az 1997-es "Alul semmi" (The Full Monty) film címét vette alapul Jakupcsek Gabriella. De természetesen több önmagánál az, hogy online munkavégzés céljából inget, zakót veszünk fel, alul meg rövidnagrádban, vagy pizsama alsóban vagyunk, lábunkra egy papucs kerül. Azon felül, hogy undorító látvány, árulkodik arról, hogy mennyire szeretjük, mennyire vesszük komolyan a munkánkat. Jakupcsek Gabriella a borítón igyekezett a jóízlés határain belül saját magán is megmutatni, de szemmel láthatóan nem ment túl egy határon.

A könyvben 14 fejezetben ír Jakupcsek Gabriella a koronavírus világjárvány következtében elrendelt lezárások hatásairól, lehetséges következményeiről. Kifejezetten érdekesen indul a könyv, először a saját történetét meséli el. Ahogy egyszer csak abbamaradtak a felvételek, és egyik napról a másikra kellett átszerveznie a mindennapi életét. Ezután olvashatunk a járvány következtében elrendelt korlátozások hatásairól. Hogyan szervezték a munkahelyek az online munkavégzést, különböző közösségek online szervezték a találkozót. Élőben alig találkozunk a szeretteinkkel, joggal aggódtunk a nagyszüleinkért, idős szeretteinkért. Külön jó volt azokat a fejezeteket olvasni, amelyekben arról írt, hogy lezárások során tanult meg a szerző figyelni magára, a szükségleteire, illetve, hogy most van lehetőség újragondolni az életünket, és hogy azzal foglalkozzunk, ami tényleg fontos számunkra.

Tehát a könyv megfelel az alcímnek is. Jakupcsek Gabriella egyaránt értekezik a veszélyekről és az esélyekről is. Külön figyelemre méltóak az egyes fejezetekben olvasható történelmi kitekintések. Érdekes volt olvasni, hogy a történelmi időkben sem kezelték sokkal jobban a járványt, mint mi most. Ugyanúgy karanténban voltak a veszélyeztetett emberek, ugyanúgy rettegtek attól az emberek, hogy megfertőződnek, mint amennyire mi féltünk most 2020-2021-ben.

Érzékelhetően több munka volt ebben a könyvben. Illetve az előző könyvekhez hasonlóan jó volt most is olvasni Jakupcsek Gabriella gondolatait, alapvetően szeretem a stílusát. De ebben a könyvben is tartózkodik a szélsőséges vélemények kifejtésétől. Sőt, csak ebben a könyvben állt össze a kép, hogy valójában csak arról mond véleményt, amiben általános egyetértés van. Csak egy kicsit feszegeti a határokat, de ebben a könyvben is nyilvánvaló volt, hogy Jakupcsek Gabriella ódzkodik attól, hogy szélsőséges, másokat esetleg érzékenyen érintő témákban fejtse ki a saját gondolatait. Pedig látszik a megnyilvánulásain, hogy egy intelligens nő, akinek sokkal több mindenről van véleménye, mint amit a felszínre hoz. Csak hát, mint média személyiség, elsajátított egy olyan kommunikációs módszert, aminek köszönhetően ezt nehéz észrevenni, mert az írása gördülékenyen halad.

Jó eséllyel azért csinálja így Jakupcsek Gabriella, mert egy általánosan szeretett médiaszemélyiség akar lenni. Akire a jövőben majd úgy emlékszünk, mint egy intelligens műsorvezető, aki figyelt az interjúalanyra, jókat kérdezett, és kellően érzékenyen szemlélte a világot. Csak ezzel pont azt éri el, hogy a könyvei nem lesznek annyira egyediek és értékesek. Volt arra is példa, hogy a könyv olvasása közben jutottam hozzá egy másik könyvhöz is, ami sokkal érdekesebb volt, és nemcsak hogy félbehagytam az idő alatt Jakupcsek Gabriella könyvének olvasását, de eszembe se jutott, hogy elővegyem. Mivel egy mindenki által szeretett TV-s személyiség akar lenni, nem akar megosztott lenni, nem akar rossz érzést okozni a könyvei olvasóinak, ezért beéri azzal, hogy csak egy jó könyvet ír. De aki igazán kiváló könyvet akar írni, annak be kell vállalnia a markáns, fájdalmas gondolatokat is, amik másokban rossz érzést kelthet, mert így lesz a könyv igazán erős és hatásos.

Teljesen nyilvánvaló, hogy Jakupcsek Gabriella tudatos döntést hozott azzal, hogy ilyen könyveket ír. Habár erről hátrányként írok, de ez azért van, mert személy szerint igénylem az egyedi és saját alkotásokat, de ez nem rossz döntés. Főleg azért nem, mert Jakupcsek Gabriella soha nem azért dicsért meg egy ismert embert, hogy ő majd visszadicsérje. Ő a nézőinek pozitív személyiség, és ez bőven a kisebbik rossz ahhoz képest, amit a magyar TV-kben látunk. Nem utolsósorban kitanult ehhez egy megfelelő kommunikációs módszert, és nagyon jól csinálja. Csak annyira engedi magához közel az olvasót, hogy szeretett médiaszemélyiség legyen, de az igazán megosztó véleményei elé falat állít.

Összességében elmondható, hogy jó volt olvasni a könyveit, kellemes perceket okozott az írásaival, de aki igényli az igazán egyedi, saját gondolatokat, az ne itt keresse.

Szerző: Jakucsek Gabriella
Cím: Alul semmi? - Veszélyek és esélyek covid idején
Kiadó: Jaffa kiadó
Megjelenés éve: 2021
Ár: 4990 forint (e-könyv formában 2990 forint)

Moly.hu profil | Goodreads profil | Könyv a kiadó holnapján | E-könyv a kiadó honlapján

Csak az állandó, hogy mindig változunk

Jakupcsek Gabriella 2019-ben megjelentette 3. könyvét "Nagy levegő!" címmel. Az igazat megvallva sokáig nem tudtam mit kezdeni a címmel, de annyira nem is foglalkoztam a könyvvel, hogy komolyabban elemezzem magamban a címet. De azért se foglalkoztatott sokáig a könyv, mert az alcímmel együtt (Aki megáll, elsüllyed) még annyira sem tudtam mire vélni a címet. Nem tudtam elképzelni, hogy mit akar konkrétan mondani. De most, hogy elolvastam, nemcsak azt konstatáltam örömmel, hogy értem, hogy miről van szó, hanem hogy ez a könyv jobb, mint az első kettő.

A másodikról is azt írtam, hogy jobb, mint az első, ez a könyv még emelte a nívót. Már a borító is nagyon szép, jól érzékelteti képletesen a mondanivalót. A könyv nagy előnye ugyanis, egyben a fő ok, ami miatt sokkal jobb, mint az első kettő, hogy ugyan most is több témáról ír, de sokkal koncentráltabbak, ugyanis egy fő témakör köré lettek csoportosítva a témák. Jelen könyvben a változás a fő témakör és az ahhoz kapcsolódó viszonyunk. A könyvben elsősorban a televíziós műsoraiban tartott beszélgetéseiből szemezett, olyan emberi sorsokat elemzett ki, melyek komoly változásra késztették az interjúalanyt.

A beszélgetések is jól voltak összeválogatva, jobban kapcsolódtak egymáshoz és az adott fejezethez, ami azért volt nagyon jó, mert hosszabban, koncentráltabban ki tudta fejteni egy adott jelenségről a véleményét. Sőt, mivel mindegyik fejezet a változás témakörét ölelte fel, ezért a fejezetek átfedésben voltak, ami még inkább lehetőséget adott arra, hogy bizonyos témákban, kérdésekben hosszabban fejtse ki a véleményét. Így azt kell mondjam, hogy az eddigi 3 könyve közül ez volt az, amiben a leginkább éreztem azt, hogy miért kedvelem Jakupcsek Gabriellát és miért tartom fontosnak a média-beli munkásságát.

Bár a markáns vélemények ebben a könyvben is elmaradtak, de adekvátan, komplexebb módon fejti ki a gondolatait, véleményét. Azért is tartom fontosnak a munkásságát, mert annak ellenére, hogy sokféle emberi sorssal találkozott, némelyek kifejezetten tragikusak voltak, meg tudta őrizni az életvidámságát. A pozitív gondolkodás tőle belülről fakad, és mivel ez érezhető, ez sokat emel a könyv minőségén. Nemrég jöttem arra rá, hogy valójában nem a pozitív gondolkodással van a baj, hanem azzal, hogy olyan emberek hirdetik, akik nyilvánvalóan csak magukra erőltették, ezáltal hiteltelennek hangzik tőlük. A hiteles pozitív gondolkodást elsősorban Almási Kittitől tanultam meg, aki a könyveiben úgy írt és fejtette ki azokat mondatokat, amiket úton-útfélen boldog-boldogtalan hirdet, hogy éreztem, hogy azok ténylegesen a saját gondolatai. Ettől teljesen más színezetet kaptak azok a gondolatok, elhittem, hogy lehet úgy is gondolkodni, ahogy Almási Kitti is gondolkodik. Hasonló érzéseim voltak Jakupcsek Gabriella könyvének kapcsán is. Nincsenek olyan igazán filozofikus jellegű mondatai, gondolatai, de végig éreztem, amit írt, azt ő tényleg úgy gondolja és már ez önmagában nagy lépés.

Természetesen ez a könyv sem tökéletes, két dolog is volt, ami nem tetszett. Az egyik, hogy az egyes fejezetekhez köthető idézetek döntő többségével már végképp nem tudtam mit kezdeni. Vagy én nem éreztem odavalónak, vagy én másképp gondolkodok arról a témáról, ezért nem tudtam azonosulni vele. A másik, a könyv szerkezete. A cím egy páratlan oldalon, az idézet a következő páratlan oldalon olvasható, tehát a fejezet lényegében az 5. oldaltól kezdődik. És mivel meglehetősen szellősek a sorközök, elég gyorsan el lehet olvasni egy oldalt. A könyv névlegesen 304 oldal, de a hasznos tartalom talán csak 240 oldal, mert az új fejezet mindig páratlan oldalon kezdődik, így ha az előző egy páratlan oldalon fejeződött be, akkor van még egy üres páros oldal. Valószínűleg azért találták ezt így ki, hogy annyival vastagabb legyen a könyv, hogy a borító oldalán a cím úgy elférjen, ahogy azt eltervezték. Más értelmes indokot nem tudok erre.

De szerencsére jelen esetben a pozitívumok dominálnak. Nagyon jót tett a könyv minőségének, hogy most nem a világ négy égtájáról keresett mindenféle témát Jakupcsek Gabriella, ami foglalkoztatja az embereket, hanem koncentráltan, egy témakörre alapozva írt egy könyvet. A borító meg nagyon szép, a színek is nagyon jól illenek egymáshoz. Úgyhogy azt gondolom, hogy minőségi ugrás a könyv. Megvan a negyedik könyv is, az "Alul semmi?" az következik most a személyes olvasmánylistámban.

Odafigyelni a másikra

Elolvastam Jakupcsek Gabriella második könyvét is az "És te hogy vagy? Bővebben..." címűt. A cím mindenképp pozitív érzetet kelt, mintha Jakupcsek Gabriella tényleg kíváncsi lenne ránk, szeretne velünk beszélgetni. Ez átjött a könyv olvasása közben is, ezért volt jó olvasni.

Azt gondolom, hogy ez az egyik oka annak, hogy Jakupcsek Gabriella annyira közkedvelt a magyar tévések között. Nemcsak a kérdéseiből derül ki, hogy tényleg kíváncsi a másikra, meghallgat minket, adott esetben akár érvényes dolgot is mond rá, hanem ez sugárzik az arcából is. Jó érzés ránézni, mert jó látni rajta, hogy kíváncsisággal, szeretettel forudul a beszélgetőpartneréhez és láthatóan jól érzi magát a bőrében. Ez lerí ebben a könyvben is is.

Több kritikával illettem az első könyvet, a második könyv pedig kétségtelenül jobbra sikeredett. Több témát is érint, egy kicsit markánsabban fejezi ki a véleményét. Ebben a könyvben jobban kijött az egyénisége, hogy saját véleménye és stílusa van.

Ami a leginkább elgondolkodtatott a könyv olvasása közben, hogy kettős dolog az, ha valaki ennyi témát érint, ugyanis ennek előnye és hátránya is kijött a könyvben. Az előnye az, hogy Jakupcsek Gabriella tájékozódik, sokat olvas. Nyilvánvalóan látszik, hogy érdekli őt a közügyek, illetve azok a témák, melyek foglalkoztatják az embereket. Ezekről van is gondolata, véleménye, amiket jól meg tud fogalmazni.

A hátránya ugyanakkor ennek az, hogy az adott témákat nem fejti ki kellő mélységig. Bizonyos témákat, mint például az evészavar, túlzottan egyszerűen fejti ki a véleményét, pedig tudhatjuk, hogy az sokkal komplexebb téma. Több fejezet kapcsán is az volt az érzésem, hogy ezt sokkal mélyebben is kifejthette volna. A könyv jó példája a "kevesebb néha több" mondás igazának. Ha kevesebb témát fejtett volna ki mélyebben, akkor jobb lett volna a könyv.

Két helyen is idézte Csernus Imrét. De ha nem idéz tőle semmit, akkor is lett volna olyan érzésem, mintha Csernus Imre egy megszelídített változata lenne Jakupcsek Gabriella. Pont azért, mert nem érinti kellő mélységgel az adott fejezet témát, fejti ki több helyen is olyan egyszerűen a véleményét, mintha Csernus Imrét olvastam volna. Ez némileg visszavet a minőségből, ugyanis abból, hogy kevés embertől idéz, az világlik meg, hogy Jakupcsek Gabriellát tényleg érdekli a közélet, de mintha csak a híroldalakat olvasna és emberektől tájékozódna, ami egyébként nem elhanyagolható szempont, mert ezekről nagyon jól kifejti a gondolatait, véleményét, de mintha a szakértőktől nem olvasna. Ha például csak Lukács Lizától idézett volna az evészavar témakörében, máris emelt volna a könyv színvonalán. Vagy megemlíthetném azokat a nagyszerű magyar gondolkodókat, mint például Hamvas Béla, Feldmár András, Popper Péter, Vekerdy Tamás vagy Pál Feri atya, akkor sokat emelte volna a könyv színvonalát azáltal, hogy például ezen emberek idézetével reflektált volna az emberek mindennapi problémáira, fejtette volna ki a gondolatait, véleményét. Ez azért is lett volna pozitívum, mert az ismertségét felhasználhatná arra, hogy minél többet olvassanak az emberek más kiváló magyar szerzőktől is. Hogy egy kicsit olvasottabb legyen a magyar.

A könyv legerősebb, legmarkánsabb fejezete "Kislányom, egyszer minden nőt megcsalnak, csak valaki tud róla, valaki nem", azért látszik, hogy a hűtlenség az a téma, ami a legtöbb embert foglalkoztat. Emlékeim szerint innen tudott a legtöbb példát felhozni a való életből.

Tehát a könyv összességében jobb, mint az első kötet, de nem sokkal. Az pozitívumai miatt jó olvasni, mert Jakupcsek Gabriella úgy fejezi ki magát, hogy kíváncsivá tesz, jó érzés olvasni az írásait, de ha a fejezetek kellő mélységgel lettek volna kifejtve, az sokat segített volna a könyvön. Van még két könyvem tőle, el fogom olvasni, hátha azok még jobbak lesznek.

Könyv a moly.hu-n | Könyv a goodreads.com-on

Megkerülhetetlen kérdések

Jakupcsek Gabriella Magyarország egyik legismertebb televíziós személyisége, az elmúlt 25 évben több sikeres rádió- és TV-műsort vezetett. Alapvetően azt lehet mondani róla, hogy általános szimpátiának örvend, nemcsak a pozitív személyisége okán, hanem mert vannak gondolatai az életről, a világ történéseiről és ezt szerethető módon át tudja adni.

Bár ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy mennyire káros tud lenni a pozitív gondolkodás, illetve létezik toxikus pozitivitás és egy időben Jakupcsek Gabriellát is ide soroltam magamban. Valójában ezt a könyvet évekkel korábban kezdtem el olvasni (2016-os megjelenésű a könyv), de nagyjából félúton abbahagytam, mert akkor azt láttam, hogy ugyan említést tesz az élet negatív oldaláról is, de akkoriban nekem az jött le, hogy ezekből is mind olyan megoldásokat fogalmazott meg, amelyekből szintén jól ki lehet jönni, és bármi is történjék velünk, csak öröm és boldogság vár ránk. Ez zavart egy idő után, úgyhogy abbahagytam az olvasását. Bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy akkoriban nagyon sokat hallgattam Puzsér Róbert fejtágításait és az ő sokkal negatívabb, realisztikusabb látásmódja nagyobb hatással volt rám. De idővel rájöttem arra, hogy Puzsér a sokkal markánsabb véleménykifejtési módja is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy korábban sokkal kevesebb kritikával illettem a mondandóit.

Ma már több emberre odafigyelek és ők közösen formálják a gondolkodásomat. Jakupcsek Gabriella könyve nemrég jutott az eszembe, amikor Kádár Annamária Mesepszichológia könyvsorozatát olvastam. Ő képes volt úgy átadni a pozitív életszemléletét, hogy még ha személy szerint hiányoltam egy-két dolgot, esetleg vitatkoznék is egy-két elméletével, képes volt úgy átadni a gondolatait, hogy azok döntő többségét magamévá tudtam tenni. Nem mellesleg sokkal közelebb is áll az értékrendemhez, hiszen alapvetően én is optimista gondolkodású vagyok. Bár igyekszek úgymond "kritikusan optimista" lenni, alapvetően azt gondolom, hogy igenis ismerni kell a világ szörnyűségeit (főleg most, hogy ismét a szemünk láttára íródik a történelem), de kell legyen bennünk egy egészséges mértékű naivitás arra vonatkozólag, hogy ezt a világot tehetjük jobbá és ezért tenni is, hiszen mi értelme az életnek? Ennek szellemében bíztam abban, hogy hátha most másképp fog hatni rám Jakupcsek Gabriella könyve.

És így is lett. Ma már más volt olvasni a könyvet, valamivel jobb. Mondhatjuk, hogy rosszkor olvastam akkoriban a könyvet és most jött el az ideje. Jakupcsek Gabriella olyan kérdéseket firtat a könyvben, ami sokakat foglalkoztat, amellyel sokan találkozunk. Anyaság, anyagi javak, tanulás, illetve médiaszemélyiség lévén néhány érdekességet is megoszt velünk az általa szerkesztőségekben látott jelenségekről, eseményekről, ezekről is kifejti a véleményét. Ezeket kifejezetten jó volt olvasni, jó volt szembesülni azzal a könyv által, hogy tényleg jó példája annak, hogy vannak pozitív személyiségek a médiában, akire ténylegesen érdemes odafigyelni és arra használja a televíziós, rádiós szerepléseit, hogy olyan valódi, pozitív értékrendet közvetítsen a nézőknak, hallgatóknak, amivel egy kicsit jobb hellyé teheti az országot, nem utolsó sorban, amikben ténylegesen hisz. Még a kereskedelmi TV-s szerepléseit is jó dolgokra használta fel, nem emlékszem arra, hogy bármikor is a bulvár oldalát fogta volna meg a nyilvánosságnak és a szereplései öncélúak lettek volna. Ez átjön a könyvben is.

Mégsem mondható kiválónak a könyv. Két komoly hibája van. Az egyik, hogy írásban nem tudja átadni azokat a személyiségjegyeit, amivel azt érezteti velem, hogy érdemes odafigyelni rá. Nincs olyan szóhasználata, kifejezéstára, ami csak őt jellemezné és azt mondanám róla, hogy ez csak Jakupcsek Gabriella lehet és senki más. Ez némileg súlytalanná teszi a könyvet. Hiába olvasható, hogy világos elvei vannak bizonyos témákban, ezeket a hanglejtésével, a mimikájával együtt tudja jól átadni.

Érdemes megnézni két online műsorát, az egyik D. Tóth Kriszta Elviszlek magammal című online műsorát.

Illetve a Magyar Hang Kompország című online műsorát.

Az az érzelem hiányzik a könyvből, amivel a videókban átadja a gondolatait. Ráadásul markánsabban is fogalmazza meg a véleményét. Azt például érdekesnek tartom, hogy a könyvet a köztévéből való elbocsátásával kezdi, de olyan érzetet ad, mintha azt már a helyére tette volna. Ellenben ahogy beszélt róla D. Tóth Krisztának kifejezetten az jött le, hogy még mindig bántja, hogy méltatlanul küldték el onnan. Mert igaza van, tényleg méltatlan bánásmódban részesült, addig én is szívesen néztem a Ridikült, amíg Jakupcsek Gabriella vezette. A TV-n keresztül átjön az egyénisége, amit szintén fontosnak tartok az adott témában való felkészültség mellett, amiben szintén jeleskedik.

És pont abból fakad a könyv másik hibája, hogy kevésbé fejezi ki magát markánsan. A könyv minősége ugyanis változó. Az eleje és a vége nagyon jó, de a közepére rettenetesen elül az egész. Nem az a fő probléma, hogy túl sok az "azt gondolom" és a "szerintem" kezdetű mondat, hanem, hogy erősen érződik, hogy tartózkodik attól, hogy az adott témában álláspontot fejtsen ki. Ettől az egész írás súlytalanná válik. Ez valószínűleg azért van, mert pont a könyv közepén említ meg olyan témákat, mint például az anyagiak, amikről tudható, hogy sok embert (nem feltétlen csak magyarokat) triggerel. Azt éreztem, hogy szinte kínosan ügyelt arra, hogy ne bántson meg senkit, ne érje komoly támadás a könyvben megfogalmazott gondolatai miatt. Ennek oltárán feláldozta a könyv minőségét.

Pedig a könyv végére bizonyítja, hogy nemcsak markáns véleménye van dolgokról, de azt meg is tudja fogalmazni. Az utolsó fejezetben az öregedéssel kapcsolatos gondolatait a média aspektusából is megfogalmazta. A 285. oldalon írta az alábbiakat a mai fiatal műsorvezetőkről:

Manapság meg képletesen szólva elvetik a magot, majd amikor kidugja a zöld buksiját a földből, akkor fűnyíróval legyalulják úgy, hogy maximum egy centire tudjon csak kinőni, és maradjon is ugyanakkora.

Na ez az, ami rettenetesen hiányzik a könyvből. Bár valószínűleg azért is van markánsabb véleménye a médiáról, mert már több mind 30 éve benne van, tehát bőven látta, hogy hogy mentek a dolgok annak idején, mint ahogy látja azt is, hogy mennek most. Tehát Jakupcsek Gabriellának sok mindenről van véleménye, jó is, hogy megosztja velünk, mert némelyik kifejezetten értékes, szemléletet is formálhat vele. De látszik, hogy csak a médiával kapcsolatban nyilakozik meg oly módon, hogy arra tényleg felfigyeljen az olvasó. Ha több ilyen markáns gondolat lett volna a könyvben, ha bátrabban, saját szóhasználattal fejtette volna ki a véleményét, amiben tetten érhető a személyisége, akkor lett volna kiváló a könyv.

Még egy gondolatot kiemelnék a könyvből, amit szintén nagyon pozitívnak és emlékezetesnek tartok. A mikor a gyereknevelésről írt, ott írta, hogy a fiaival szokása volt az, hogy minden este leültette a őket a nagyapjától örökölt karosszékbe és ott és akkor mindent el lehetett mondani, meg lehetett beszélni. Nemcsak az fogott meg ebben a részben, hogy Jakupcsek Gabriella jó anya abból a szempontból, hogy tényleg figyelt a gyerekeire (ennek alapvető kellene hogy legyen, de sajnos tudjuk, hogy mennyire nem az), hanem hogy erre szokást, hagyományt teremtett. És pont a fentebb említett Kádár Annamária írta, hogy mennyire fontosak a szokások a rituálék, mert ezek erősítenek a személyünkben az identitásunkban. És hogy Jakupcsek Gabriella arra teremtett rituálét, hogy figyel a gyerekeire, az példaértékű.

Tehát határozottan vannak jó gondolatok a könyvben, jó volt olvasni és ha a közepe is erős lett volna, akkor könyvgyűjteményem legjobb könyvei között tartanám számon. De még így is magasan ajánlom mindenkinek a könyvet, mert egy kicsivel jobb hely lenne Magyarország, ha minél többen gondolkodnának hasonlóképp, mint Jakupcsek Gabriella.

Gundel Takács Gábor könyvei

Nem emlékeztem arra, hogy valaha jelentett-e meg Gundel Takács Gábor könyvet, csak ahogy újra néztem most nyáron a Játék határok nélkül 1996, 1997, 1998-as évadait, jutott eszembe, hogy mennyire tisztelem a médiabeli munkásságát, és arra gondoltam, hogy ha lennének könyvei, azokat szívesen olvasnám. Egyszerűen csak annyit csináltam, hogy beírtam a Moly.hu-n a keresőbe a nevét és kiadott két könyvet. Meg is rendeltem a Libri antikváriumából, és tegnap megérkeztek.

Eszembe is jutott, amikor láttam az "Ami egyszer elmúlt, nem múlik el többé" című könyvet, hogy igen, én ezt a könyvet már annak idején is meg akartam venni, csak akkor nem tudtam, hogy mi ez, egyáltalán mire véljem a címet. Most is gondolkodtam rajta, és anélkül, hogy elolvastam volna a fülszöveget, az optimizmus egy sajátságos formájának gondoltam a címet. Mintegy "búcsúzást", "elválást" segíti, hogy ne szomorkodjunk, hogy elmúlt egyszer, mert az többé már nem fog elmúlni. Ennek alapján akár egy mélyenszántó, lelkizős könyv is lehetne, de valójában sokkal könnyedebb a téma. A "búcsúzás" rész még stimmel is, hiszen 2003-ban, akkor adta ki ezt a könyvet, amikor eltávozott a Danubius rádió reggeli műsorából, a Cappuccinóból. Az addig összegyűjtött legviccesebb, legképtelenebb történeteket gyűjtötte egybe, amiket az adások során a három műsorvezető (Gumdel Takács Gábor mellett Jakupcsek Gabriella és Buza Sándor) beolvasott. Egyáltalán nem hallgattuk annak idején a Danubius rádiót, mert nem volt fogható Békéscsabán, így csak a könyvből tudhatom, hogy mik hangoztak el. Kezdetnek csak az első néhány oldalt olvastam el, és oda jutottam magamban, hogy hát tényleg az élet írja a legfaramucibb forgatókönyvet. Meg van az elején és a végén egy pár kifejezetten vicces bölcsesség. Mai fejjel azt lehet mondani, hogy a Facebookon terjengő filléres bölcsességek egy görbe tükre. Nincs most kifejezetten hangulatom ilyen könnyed, vicces olvasmányokra, de mindenképp el fogom olvasni.

A Sport művészete már egy sokkal komolyabb könyv, ott 11 igazi nagy sportemberrel beszélget arról, hogy mitől lettek azok, akik, mik azok, amiket nem taníthat meg az edző, azt az életben nekik kellett megtapasztalni, azok által lettek azok, akik. Azt tippelem, hogy komoly és tanulságos könyv lett.

Ezzel ez az utolsó két olyan könyv, amit a Hollandiába való kiutazás előtt vettem meg. Annyi könyvet vettem idén, hogy Google táblázatban külön listát vezetek arról, hogy melyeket vettem meg, melyeknek milyen prioritása van, és melyeket viszem Hollandiába. Mert szeretnék vinni olvasnivalót, de elsősorban azokat a könyveket akarom magammal vinni, melyeket inkább olvasnék és kisebb méretűek. És azt hiszem, az Ami egyszer elmúlt, nem múlik el többé könyvet elviszem. Még megjöhet a kedvem a könnyed olvasmányokhoz.

A héten vásárolt könyvek

A héten megvettem Almási Kitti legújabb könyvét, illetve Jakupcsek Gabriella első könyvét is.

Almási Kitti könyvét régóta vártam, elvileg még tavaly jelent volna meg, de többször is csúsztatták a megjelenését. Feltehetően a papírhiány miatt, meg hát a papírárak emelkedése miatt is. És tényleg: Az előző "Ki vagy te?" című könyve 3.499 forint, "a TE döntésed" viszont már 3.990 forint. Nem is ennyiért vettem meg, hanem a Jó ár shop-ról rendeltem meg és mentem érte. Itt még az új könyvek is 31% kedvezménnyel vannak, úgyhogy 2.700 forint volt végül a könyv. Nagyon szeretem Almási Kitti munkásságát és támogatom is, meg tudok róla, olvastam, hogy irgalmatlan a helyzet papír terén, de ha egy mód van rá, szeretnék a pénzemnél maradni.

Egyébként eddig 50 oldalt olvastam el a könyvből, és úgy néz ki, hogy hozza a tőle megszokott színvonalat. Itt is nagyon jó gondolatokat oszt meg, egyetlen dolog nem tetszik: Vannak ismétlések a korábbi könyveiből. Bár az egyiket a jelen könyv témájának kontextusába helyezte át, a másikat mintha egy az egybe áthozta volna. Ez így első blikkre nekem úgy tűnik, hogy bár jó gondolatai vannak, de kezd kifogyni a témákból. Kíváncsi vagyok a későbbiekre, biztos, hogy el fogom olvasni a könyvet.

Jakupcsek Gabriella bizonyos szempontból érdekes eset, mert ő is alapvetően jó dolgokat ír, de neki nincsenek olyan progresszív, magvas gondolatai, mint Almási Kittinek. Talán igazságtalan a párosítás, hiszen Almási Kitti psichológusként más aspektusból szemléli az embereket, a körülötte történő eseményeket, de olvastam korábban "online formában" a Megúszhatatlan című könyvét és már akkor is olyan érzésem volt, hogy nem vizsgálja meg eléggé mélyen a világ dolgait. Meg mintha itt-ott már-már kényszeresen akarja a dolgokat pozitívan látni. Azon gondolkodtam, hogy ő tényleg így szemléli a világot maga körül, vagy csak nem ír meg ténylegesen mindent úgy, ahogy gondolja, és vagy tart némi távolságtartást az olvasóval, vagy félti a műsorvezetői karrierjét. Vagy egy plusz, amire nem gondoltam. Igazából ezt a könyvet a Libri antikváriumából vettem 790 forintért, mert úgy vagyok vele, hogy ennyit megér, mert jó olvasni, amiket ír, és habár nem progresszívek a gondolatai, nem is károsak. Jakupcsek Gabriella esetében el tudom fogadni, hogy van egy rajongótábora, aki tiszteli a munkásságát, mert alapvetően van mit. Jókat mond, jó gondolatai vannak és el tudom fogadni, hogy vannak emberek, akiknek az ő munkássága ideális. Én is úgy fogom olvasni ezt a könyvet, hogy jól jöhet még valamikor.

Egyébként hasonlóképp vagyok Borbás Marcsival is, bár talán az ő munkásságát több kritika éri. Borbás Marcsi is az a fajta személyiség, aki szintén közvetíti valamilyen módon a világot. Ez ugyan többeknek is nem tetszik, de vele is úgy vagyok, hogy nem káros az, amit csinál. Ahogy járja a falvakat, ő nem azt tűzte ki céljául, hogy megmutassa a rögvalóságot, a zsákfalvakkal, azzal, hogy szinte semmi lehetőség nincs ott megélni, illetve a közmédián túl nem nagyon tájékozódnak az emberek. Hanem megmutatja az adott település szokásait, hogy élnek ott az emberek, mit esznek. Én ezt nem tartom problémásnak. Azt már igen, hogy néha olvasom az egy.hu oldalt, és néha már "túl egyszerűnek" tartom mondanivaló terén a cikkeket az oldalon. Mintha 10-es skálán ilyen 3-4-es szintű gondolatokat, bölcsességeket osztana meg, és ennél nem is akar tovább menni. Jakupcsek Gabriella ennél azért érettebb gondolatokat oszt meg, sőt, elárulok valamit: Régi holland irodalmat tanulunk ebben a félévben egyetemen, és már 14-16. században is olyan összetett rálátásuk volt az embereknek a lélek és a világ dolgaira, hogy középkori irodalmat olvasva nem egyszer olyan érzésem van, mintha a 21. század embere újra tanulná azt, amit már a középkorban is tudtak.

Vásárolni tervezett könyvek listája

A minap szétnéztem a Libriben, és találtam néhány könyvet, amit érdekelne, és elolvasnám, ha lenne lehetőségem.

Először is szívesen tanulok nyelveket, kinéztem néhány nyelvkönyvet, amit megvennék.

• Holland nyelvtan röviden és érthetően
• Holland társalgás
• Kapd elő - Holland
• Kezdők holland nyelvkönyve
• Cseh társalgás
• Kezdők cseh nyelvkönyve
• Szlovén társalgás
• Japán társalgás
• 15 perc japán
• Kezdők japán nyelvkönyve

Azt sajnálom, hogy a kevésbé oktatott nyelvekből nem igazán van rendes nyelvkönyv. A Libri weboldalán néztem most szét, de beszéltem az egyik barátommal, aki tanult hollandul, és felajánlotta a könyvét. Köszönettel elfogadtam. Meg japán nyelvtanfolyamra járok, az a két tanár tanít akik a Dekiru nyelvkönyvet írták. Arra gondoltam, hogy ők ismernek ritkább nyelvkönyveket is, megkérdezem tőlük, hogy milyen könyveket ismernek, amiből lehet csehet, szlovént és vietnamit tanulni. Mindig is szerettem nyelveket tanulni, ezt most új szintre szeretném emelni, és olyan "ritkább" nyelveket is tanulnék, amik érdekelnek. Semmiképp nem úgy akarom csinálni, hogy telipakolom a könyvesboltos kosarat, hanem fokozatosan. A legolcsóbb könyvet venném meg, azt nézném, hogy a gyakorlatban hogy megy, mit tudok kezdeni vele, és ha megy, és megmarad az érdeklődés, akkor komolyabban fogom tanulni.

Néhány számítástechnikai könyv. Ezek nem feltétlen az informatika mély elsajátítását teszik lehetővé, inkább azért kezdtem el venni ezt a sorozatot, hogy ha van olyan, amit nem tudok, azt megtanuljam.

• Word 2016 zsebkönyv
• PowerPoint 2016 zsebkönyv
• Office 2016 könyv
• Windows 10 zsebkönyv
• Windows 10 mindenkinek

Most így hirtelen ezek jutnak eszembe. Szokták dicsérni a BBS-INFO által kiadott informatikai könyveket, mert kezdőknek tényleg konyhanyelven magyarázza el az operációs rendszer és az Office programok praktikus használatát, így aki kezdő a számítástechnikában, és motivált a tanulásban, annak ezek a könyvek alkalmasak. Én inkább azért veszem őket, mert úgy vagyok vele, hogy nem lehet eleget tudni, és hátha olvasok olyanokról, amik számomra újdonságok.

Aztán vannak más könyvek, amik érdekelnek. Van olyan, amit azonnal megvennék, ha lenne rá anyagi lehetőségem, van olyan is, amivel előbb inkább megismerkednék, jobban beleolvasnék, mielőtt megvenném, mert nem biztos, hogy azt kapom, amit gondoltam.

• Galla Miklós: Különbusz Kristóf, avagy száz csónak is egy a vége
• Jakupcsek Gabriella: Megúszhatatlan
• Jakupcsek Gabriella: És te hogy vagy?
• Ónodi György: Feketeleves
• Pak Janmi: Élni akartam
• Pan-Dji: Vádirat

Nagyjából ennyi jut eszembe, amit szívesen olvasnék. Galla Miklós könyvébe beleolvastam, és sajnos nem nevettetett meg. Azt érzem, hogy elfáradt, nem tud már olyan jó szóvicceket csinálni, mint régen. 6 éve, amikor megjelent a Könnyű műhaj című könyv, és beleolvastam, nagyon vissza kellett fogjam magam, hogy ne röhögjem el magam hangosan a könyvesboltban. Mondjuk abba régi poénokat gyűjtött egybe, ezek meg újak, de korántsem annyira szellemes, vicces, mint a régiek. Még a Holló Színházban is nagyokat alakított.

Jakupcsek Gabriellára már régebben felfigyeltem, de leginkább a Ridikülben lett számomra szimpatikus. Meg arra emlékszem, hogy a TV2-n a Jakupcsek-show (ha jól emlékszem a címére... De neki egy volt egy talk show-ja) sokkal értelmesebb volt, mint a Mónika, és a Balázs show. Közéleti témákat dolgozott fel, és olykor szakavatottak voltak a vendégek. Ezek alapján meg azt gondolom, hogy jók lehetnek a könyvei, de az övéibe is inkább beleolvasnék előbb, mert van olyan gondolatom, hogy nem azt fogom kapni, amire számítok. De az biztos, hogy érdemes az élet dolgairól nem szakmai (pszichológiai) írást is olvasni. Ez is olyan, amiről nem lehet eleget olvasni, és azt gondolom, hogy jó élettörténeteket más szemszögből is megismerni.

A feketeleves című könyv pedig érdekel, mert sokat néztem a Heti Hetest, és érdekel (azon túl, hogy sejthető), hogy mi történt vele. Ezen könyv felől meg azért vagyok szkeptikus, mert nem bulvár- vagy botránykönyvet akarok venni, hanem olyat, ami tárgyilagosan mondja el, amiről "beszélni" akar. Ezt akarom kideríteni.

Az utolsó két könyv pedig Észak-Koreáról szól. Több könyvet is olvastam már az országról (A lány hét névvel, Nélküled mi sem vagyunk), és ez is olyan dolog, amit más szemszögből szeretnék megismerni. Érdekel, nagyon nehéz elhinni, hogy van egy ázsiai ország, ahol ennyire kegyetlen rendszer van. Hallottam egy olyan elméletet, hogy Észak-Koreához képest semmi sem diktatúra, és azok alapján, amit olvastam, ebben nagy igazságot látok. Ez már nem egyszerűen a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás, hanem pszichopátia. És ott az emberek agya már olyan szinten át van mosva, hogy tényleg elhiszik, hogy az ő országuk a tökéletes. Olyanokat hisznek magukról, hogy az ő gazdaságuk a legfejlettebb, sorra nyerik az VB-ket (Majdnem EB-t is írtam, de legfeljebb ÁB-ket nyerhetnek meg...), és a vezetőjük valami istenség. Ajánlom figyelmekbe a Facebook-on Észak-Korea Hivatalos Magyarországi Oldalát, sokszor elképesztően viccesen figurázza ki a bölcs vezetőjüket és a rendszert.