2019. március 20., szerda

Új vietnami étterem Budapesten

Múlt héten jutott el az információ hozzám, hogy új vietnami étterem nyílik Budapesten, ez pedig a Tay Ho étterem. Ismerős ajánlotta, és mivel úgyis benne vagyok a vietnami nyelvben, tanulom, meg készülök Vietnamba, hát akkor gondoltam, látogassuk meg. Meghívtam Mai-t is, ha gondolja, jöjjön el ő is, és próbáljuk ki együtt. Gondolta.


Vasárnap nyílt, és hétfőn voltunk. Az Ó utca 23 alatt van. Mivel ismerős ajánlotta, ezért volt egy olyan megérzésem, hogy találkozni fogunk, és bejött. Hikimisa az, aki ott dolgozik (a testvére ajánlotta az éttermet), a családjáé az étterem. Úgy meglepődött, amikor meglátott, mintha teljes képtelenség lenne, hogy egy vietnami étteremben megjelenjek. Nem ismer eléggé. Az első héten 30% kedvezmény van, ez kiváló lehetőség, hogy megismerjük. Azért is hívtam el Mai-t, mert annyi mindent meg akartam beszélni vele Vietnammal és Japánnal kapcsolatosan, hogy ha estig ott lettünk volna, akkor is tartalmas beszélgetés lett volna. És tényleg egy csendes perc nem volt, sokat beszélgettünk.

Nem tudom pontosan visszamondani, hogy mit ettem, kerestem az étlapot, de nem találtam meg. Pho leves volt az első ilyen rákos batyuval (dumpling), másodiknak meg csirkehúsos tészta volt, de annak a nevét sem tudom. Azt tudom, hogy volt benne mogyoró, zöld növény, meg talán újhagyma is. Mai valami saslikot rendelt.

Egy a lényeg: rettenetesen jó volt. És ezt nemcsak azért mondom, mert ismerősé az étterem, hanem mert tényleg nagyon finom volt. Mai-nak is nagyon ízlett, mondott egy ilyet:
Alapvetően nem szeretem a paprikát, de itt nagyon finom.
Én meg erre ezt mondtam:
Alapvetően én sem szeretem az újhagymát, de ebben a levesben, valami eszméletlen jó.
Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a második vietnami étterem, amit kipróbáltam, az első a Hai Nam volt, ahol Mai is dolgozott, oda is vele mentem el. És jó eséllyel rossz a viszonyítási alap, de a kínai gyorsbüfékhez képest, amit itt ettem, az valósággal megváltás volt. Mondtam is Mai-nak, ha ilyeneket fogok Vietnamban is enni, nagyon jó dolgom lesz ott. Innivalóként zölt teát ittam. Ez is kellemes volt, szívesen ittam, de az alja rettenetesen keserű volt.

Íme kép arról, amiket ettem, ittam:

Az Aloe Vera Mai-é volt. Később megjelent Lam'O is. Őt is régen láttam utoljára. Becsatlakozott hozzánk a beszélgetésbe.

Maximálisan elégedett voltam, a légkör is kellemes volt, a kaják is nagyon finomak. Csak amiatt nem fogok tudni oda rendszeresen járni, mert anyagilag nem engedhetem meg magamnak. De így kipróbálni, 30%-os kedvezménnyel fantasztikus volt. Megmutattam a vietnami tanárnőmnek is az éttermet E-mailben, képek formájában, és javasoltam, hogy ha a többiek is benne vannak, akkor jöjjünk el ide az utolsó héten enni.

Hát jöjjön be nekik az üzlet, remélem, ezzel megtalálják a számításukat. Ha csak az ételek és a felszolgálás minőségére, meg a légkörre alapozunk, akkor minden adott ahhoz, hogy népszerű étterem legyen.

2019. március 19., kedd

Hoshi no Kirby végignézve

Ma értem a Hoshi no Kirby végére. Hiányérzetem van, 100 rész egy animéből vagy sorozatból már kihozza azt, hogy a mindennapjaim részévé válik, és ha még jó is az adott produkció, akkor hiányozni fog, ha a végére érek. Ez a helyzet a Hoshi no Kirby-vel, amit mondjuk részint elfogultságból is szerettem meg, hiszen nagyon szeretem a Nintendo játéksorozatot. Kirby elképesztően aranyos, a játékai pedig könnyűek. A Kirby játékokat szokás "könnyített Mario játékoknak" mondani, elsősorban gyerekek játsszák. De alapvetően bárkinek ajánlható, aki nyitott a Nintendo sajátságosan bájos világára.

Ezt a sajátságosan bájos világot jelentítette meg az anime is. Igazából elgondolkodtatott, hogy fogják befejezni, mivel epizodikus az anime története. Tehát egy epizódban, legfeljebb kettőben lemegy egy történet, aztán a következőben egy újabb kezdődik. Ezek után kíváncsi voltam, hogy zárják le az animét. Amit szoktak még ilyen animékkel csinálni, hogy nem zárják le, csak abbahagyják. Itt egy 5 rész hosszú történettel, a Nightmare elleni harccal zárták le az animét.

SPOILER

Furcsa volt a lezárás, inkább azt gondolom, hogy gyerekek számára megfelelő, és miattuk nem akarták, hogy durva legyen a harc. A durvaságnak meglett volna az alapja, ugyanis Nightmate-t is ilyen mindenhatónak és legyőzhetetlennek mutatták be, ehhez képest Kirby eléggé könnyen legyőzte.

Aki komoly meglepetést okozott, az Customer Service, aki Nightmare-t szolgálta. A 100. részben mutatták meg "élőben" (King Dedede beszélt vele videótelefonon keresztül), és annyira megijesztett, ahogy kinézett teljes valójában, hogy majdnem a szívemhez kaptam. Másképp ijesztő, mint ahogy gondolnánk.

SPOILER VÉGE

Volt néhány vicces epizód, az egyik legviccesebb, a 87. rész volt, ahol varjak beszéltek. Igazság szerint nem maradt meg bennem a teljes történet, valahogy King Dedede kastélyához kerül több zsáknyi szemét, és hogy Kirbynek mennyire feneketlen a bendője, még abból is képes enni. Fumu meg nem győz rászólni, hogy ez már mindennek a teteje.

Alapvetően jó anime, de azt gondolom, hogy azok fogják igazán értékelni, akik játszottak a Nintendo játéksorozat valamelyik játékával. Többieket esetleg megfoghatja Kirby aranyossága, de nem gondolom, hogy az anime fog komoly rajongótábort alakítani Kirby köré. Mivel ez egyszerű, nagy történetet nyilván nem várhatunk tőle, és azt gondolom, hogy ahhoz túl hosszú, hogy érdekességként bárki végignézze. Akik nem ismerik a játékot, azoknak ez csak egy gyerekeknek szóló anime lesz, amit gyorsan dobni fognak. Kirby rajongóknak viszont magasan ajánlott.

2019. március 17., vasárnap

Készülő Haikyuu!! karaokék

Ahogy írtam korábban, meglepett, hogy csak egy karaoke van meg a Haikyuu!!-ból. Azt gondoltam, hogy van annyira népszerű minálunk az anime, hogy megvan az összes dalból a karaoke (legalább abból, amiből van instrumental), de csak a második évad második opening (BURNING SYNDROMES: FLY HIGH!!) volt meg. Persze, hogy úgy döntöttem, hogy megcsinálom az összes hiányzóból is a karaokét. Eddig két karaokét csináltam meg, az első évad első openingjét és endingjét:
  • SPYAIR: Imagination
  • NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi
A SPYAIR dal kiváló, elképzelhető, hogy fogom majd énekelni. A NICO Touches the Walls dalból nincs instrumental, abból vocal only kfn-t csináltam. Ez egy nagyon furcsa dal, majd fogok írni az összes openingről és endingről egy elemzést.

Most elkezdtem az első évad második openingjéből és második endingjéből csinálom a karaoét:
  • Sukima Switch: Ah Yeah!!
  • tacica: LEO
Igazából nemcsak azért álltam neki ezt a blogpostot írni, hogy írjam, hogy állok, hanem hogy az indulataimat is kiírjam. Nem boldogulok az Ah Yeah!! időzítésével. Az a rossz a dalban, hogy a zene dinamikája inkább lassú, nyugodt, ehhez képest az énekes szinte minden sorban azt csinálja, hogy elharap egy-egy szótagot. Ezt gyors daloknál szokás csinálni, a dinamizmust emeli ki. Azt érezteti, hogy amiről az énekes énekel, hihetetlenül lelkesíti, valósággal tűzbe hozza. Annyi érzés van benne, hogy azt se tudja, miről énekeljen, de hogy minél több beleférjen, elharap egy-egy szótagot. Ebben a dalban viszont a versénél nyugodt zenére harap el szótagokat, ami ilyen esetben nem indokolt. Nem egy ilyen dalból csináltam már karaokét, és rettenetesen idegesítő volt, mert nagyon nehéz eltalálni a szótagot még 50%-os lassításnál is. Az a rossz, hogy a zene alapján megvan a fejemben, hogy milyen lesz az ének ritmikája, mire számítsak. És ha valami teljesen mást hallok, az nagyon megnehezíti az időzítést. Igazából ennél a dalnál azt érzem (ahogy a többi indokolatlanul elharapott szótagú daloknál is), hogy a szöveg szótagszáma nem passzol a zene ritmusába, ezért harap el szótagokat. Azt gondolom, hogy rossz énekeshez, együtteshez került a dal. Ugyanis hallgatva a versét az az érzésem, hogy az énekes kiválóan tudna balladákat énekelni, mert lágy hangja van. Igazából hallani az erőt a hangjában, amikor a refrént énekli, de ugyanakkor azt is, hogy nem ez az ő valódi tudása. Nem ebben mozog otthonosan az énekes. Ezek az elharapott szótagok meg azért is logikátlanok, mert vannak bizonyos sorok, melynek végén az utolsó szótagot hosszan, hajlítva énekli. Elharapott szótagok és hajlítás nélkül sem lett volna változás a dal mondanivalójában közvetítésében. Nincs logika az ének ritmusában, rosszul van megírva a dal, és az énekeshez sem passzol. Ráadásul ez a leghosszabb dal a Haikyuu!! openingek és endingek között. Nem volt jó érzésem akkor sem, amikor befejeztem az időzítést, de azzal nyugtattam magam, hogy majd MondoConon jó lesz látni a teljes Haikyuu!! listát.
Az ending, a LEO sem volt egy sima ügy, de ritmus terén mégis sokkal logikusabb volt, lehetett tudni, hogy jönnek a szótagok egymás után. Ami a képeket illeti, ha jól emlékszem, ilyet még nem csináltam, de ebbe a kfn-be az endingből vágtam ki képeket, azokat tettem be. Jók a jelenetek, ahogy Kageyama Tobio edz, ezt akartam képek formájában is megmutatni. Kár, hogy ebből a dalból sincs karaoke verzió, így maradt vocal only.

2019. március 16., szombat

Haikyuu!! zene


Akármennyire is szeretem a Haikyuu!!-t, sajnos van egy hibája, ami ugyan komolyan nem ront az animén, de tökéletessé tette volna, ha nagyon jóra sikerül. Ez pedig a zene. Az első évadhoz két OST CD jelent meg, és meghallgattam őket. Már csak azért is, mert azon kaptam magam, miközben néztem az animét, hogy érdemleges háttérzenét nem hallok benne. Úgy gondoltam, hogy nem az animében szólalnak meg a zenék, hanem csak CD-n adták neki őket. Meghallgatva a CD-ket, utána nézni az anime soron következő részeit, és jobban fülelve oda jutottam magamban, hogy vannak zenék az animében, de annyira jelentéktelenek, hogy érdemlegesen nem is hallható ki semmi. Olyan érzetet adnak az innerek, mintha csak azért írták volna meg őket, mert kötelező, hiszen milyen egy anime zene nélkül? Ha zeneszerző lennék, és történetesen engem kértek volna fel arra, hogy írjak zenét az animéhez, én valami dallamos rockzenét írtam volna. Amivel érzékeltetem a meccs dinamizmusát, hogy a játékosok személyiségét, és mindent beleadnak az edzéseken és a mérkőzéseken is. De sajnos nem ilyen.

Bár van egy zene, ami nagyon kitűnik a többi közül. Ez az első CD-n található, a 12. dal. Ennek sincs dinamizmusa, de olyan furcsa, különleges atmoszférát teremt, hogy valósággal hipnotizál, ha hallgatom. Az "Umaku Ikanai" címet kapta. Lassabb, elmélkedősebb jelenetekben játsszák ezt a zenét. Főleg akkor volt emlékezetes, amikor összekerülnek Hinatáék az Aoba Jousai csapatával, az egyik játékosuk az az Oikawa Tooru, akire Kageyama Tobio visszaemlékezik. Néhány éve, amikor őt figyelte egy korábbi meccsén, és csodálta az ő tudását. Ez az első évad 19. részében volt. És hogy most riválisok lettek. De az is emlékezetes volt, amikor Oikawa Tooru elemzi a Karasuno (vagyis Hinatáék) egyik korábbi meccsét. Akkor is ez a zene szólt.
És valami hihetetlen hangulatot áraszt magából. Olyan, mintha egy sötét helyen lennék (vagy akár a szabadban, éjszaka), ami tele van titokzatossággal, rejtéllyel. Magamban meg azt a fajta izgalmat érzem, amikor teljes nyugalom van mindenhol, mégis erősen érződik, hogy valami történni fog. Éjszaka nagyon hatásos hallgatni ezt a zenét.

2019. március 15., péntek

Néhány lefordított dalszöveg

Eszembe jutott, hogy régen lefordítottam néhány Okui Masami dal szövegét magyarra, az alábbiakat:
Így átfutva őket, mai tudásommal azt mondom, hogy nagyjából jók, de egy-két dolgot másképp írnék benne. Elképzelhető, hogy javítani fogom őket. Tervezem, hogy az összes Okui Masami dal szövegét lefordítom magyarra, ezzel begyakorolva a fordítást. Dalszöveget nem kifejezetten nehéz fordítani, hiszen ott az írott szöveg. Ha valamit nem tudok, annak utánanézek. Nagyjából megvan az a tudásom, amivel vissza tudom adni magyarosan a szöveg mondanivalóját. Márpedig ehhez nemcsak japán nyelvtudás kell, hanem magyar is. Hiszen tudni kell magyarul választékosan kifejezni magunkat, tudni kell a nyelvtant, és a helyesírásnak nem ötösnek, hanem csillagos ötösnek kell lenni. Hogy csak nagyon az alapokat mondjam el. A dalokat meg ismerem annyira, hogy nagyjából tudjam, miről akar Okui-san énekelni, úgy fogom lefordítani, hogy a zene által közvetített hangulatot, érzést is visszaadjam magyarul. Ez persze nem azt jelenti, hogy szabad fordításban lesznek a dalszövegek, csak néhány esetben nem szó szerint azzal a szóval fogom írni az adott japán szót, amivel le van írva, hanem egy olyan rokon értelmű szóval, amivel jobban átjön magyarul a dal mondanivalója. Szokás ilyet egyébként japán dalszövegekben is csinálni. Okui Masami-nak is több olyan dala van, ahol kanjival van mondjuk az "Uchuu" írva, de "Sora"-t mond, és a dalszövegben is "Sora" van írva furiganával. Másik tipikus példa, kanjival "Mirai" van írva, de "Ashita" hangzik el, ahogy ez van a kanji fölé is írva furiganával.  Úgyhogy ilyen játékot a dalszerzők is megengednek maguknak.

A weboldalon kint lesznek a romaji és a kanji dalszövegek is (mondjuk a romaji már régóta kint van), és folyamatosan jönnek a magyar fordítások.

Haikyuu!! magyar felirattal

Egyre biztosabb vagyok a már eddig is nyilvánvalóban, hogy a Haikyuu!! lesz az az anime, amely eddig a legnagyobb hatást gyakorolta rám. Nagyon komoly gyűjteményt tervezek beszerezni a műből: Mangák angolul és japánul, anime DVD-k és Blu-ray-ek Angliából és Japánból, Színházi darabok DVD-n és Blu-ray-en Japánból, valamint figurák, poszterek, egyebek, de azokból kizárólag egy karakter érdekel, aki nálam a többiek fölött áll: Kageyama Tobio.

A magyar népszerűsítésért is teszek, amennyire csak tudok. Egyrészt nemrég megírtam az ismertetőt az AoiAnimére, másrészt meg csinálom a karaokékat a MondoCon-ra. Ez is meglepő számomra, hogy csak a második évad második openingjéből, a FLY HIGH-ból van karaoke, a többiből nincs. Van dolgom karaoke terén is bőven. Zenéről majd fogok külön írni, de álmodok ennél sokkal nagyobbat is: Szeretném feliratozni az animét, és magyar fordítást adni a mangának!

Eleinte nem gondolkodtam feliratozáson, mert két csoportról is tudok, aki feliratozta a Haikyuu!!-t. Az egyik a PityVodka Fansubs, a másik meg a DragonHall+. Igazából egyik csapat sem vitte végig az animét, a DragonHall+ csak az első évadot feliratozta, míg a PityVodka ugyan eljutott a második évad második feléig, de tovább nem látok a blogon feliratot. Úgyhogy már csak azért is érdemes lenne megcsinálni, mert nincs végig magyar felirattal.
Ha össze kéne hasonlítanom a két feliratot, akkor a PityVodka Fansubs nyert, de náluk is találtam pongyolán, erőltetetten megfogalmazott mondatot. A DragonHall+-nál még magyartalan mondathoz is volt szerencsém. Amikor ilyet olvasok, hogy "igazán ideges vagyok", akkor senki ne csodálkozzon azon, hogy én is igazán ideges leszek egy ilyen mondat láttán, és lefordulok a székről. A két felirat láttán, és tudván, hogy nincs magyar fordítás a mangához, igencsak megerősödött bennem az érzés, hogy dolgom van a Haikyuu!!-val. Méghozzá nagyon sok. És örömmel megcsinálnám a fordítást.

Hogy ez minél hamarabb bekövetkezzen, elkezdtem sokkal komolyabban tanulni japánul. Extra feladatként japán nyelvórára fordításokat adok le a tanárnőnek. A Dekiru nyelvkönyv aktuális leckéjének szövegeit fordítom le magyarra. Eleinte erőltetett mondatok jöttek ki nekem is, de később azt csináltam, hogy elengedtem magam, és igyekeztem úgy magyarra lefordítani, hogy magyaros legyen, de benne legyenek a japán kifejezési sajátosságok, így magyarosan átadva a japán gondolkodást. Egy ilyen fordítás sikerült hiba nélkül, és a tanárnő ráírta, hogy "nagyon jó!". Nagyon megörültem neki, ezek szerint elég hamar sikerült rátalálni a helyes fordítási stratégiára, már csak az kell, hogy nehéz szöveget is majd át tudjak adni. Mert egyelőre csak az első kötetnél tartunk, a 16-17. leckét vesszük most. Tehát nagyjából most tartok ott, hogy meg tudnám csinálni az N5-ös szintű nyelvvizsgát. Ebből könnyen ki lehet következtetni, hogy nem maholnap lesz meg a Haikyuu!! fordítás. Több okból sem. Egyrészt semmiképp sem úgy akarom feliratozni, hogy az angol feliratot fordítom le magyarra. Nem egy fordítói csapat csinálja ezt, és azt kell mondjam, hogy ennél nagyobb hibát rajongói fordítói csapat akkor sem tudna elkövetni, ha akarna. Nyilvánvalóan az angol csapat (legyen az rajongói vagy hivatalos) úgy fordítja le angolra, hogy angolul jöjjön át a japán szöveg, de ezt nem lehet lefordítani magyarra, mert nem a japán értelem nem jön át, mivel megtörik az eredeti jelentés. Ezért nálam alapvető lesz az, hogy az eredeti japán szöveget fogom magyarra fordítani. Persze ennek több akadálya is lesz, főleg azokat lesz nehéz magyarra lefordítani, ahol a szereplő artikulálatlanul beszél, vagy evés közben - mert hogy ilyen is van - ezekkel még jelen tudásom szerint nem tudom, hogy fogok tudni megbirkózni. És nem is értem, hogy angol fordításokban hogy tudták, hogy mit mondott az adott szereplő. Nem egy ilyenre csodálkoztam rá. A legokosabb, ami eszembe jutott az volt, hogy valahonnan megkapta a hivatalos japán szöveget, és azt fordította le angolra. Jobbat ennél nem tudok elképzelni. A másik, meg azzal is tisztában vagyok, hogy magával a szöveggel is komoly problémák lehetnek, ha majd olyan japán sajátosságot fog tartalmazni, amin aztán végképp azon fog főni a fejem, hogyan hozzam át magyarra. Ahogy fentebb írtam, most még egyszerűbb szöveget fordítok magyarra, ezeket nem nehéz magyarosra lefordítani, hogy átjöjjön az eredeti, japán gondolat, de majd a komolyabb szövegek... No, az igen. Úgyhogy nincsenek illúzióim arról, hogy könnyű feladat lesz, főleg, hogy a tanárnő is említette, hogy japán szakon külön tanítják a fordítást. Ezekről még sokat nem tudok, de jeleztem már a tanárnőnek, hogy milyen elképzelésem van. Ha majd rendszeres lesz a fordítás, komolyabb tippeket, tanácsokat fogok kérni tőle. Két tanárnő tanít engem, méghozzá azok, akik írták a Dekiru nyelvkönyvet. Miután az egyik japán származású, innestől kezdve csak jó tanácsokat kaphatok.

Egyébként nem vagyok elveszve az N5-ös szintű nyelvtudással sem. Nagyon régóta csinálok már karaokékat, és volt példa arra, hogy észrevettem, hogy a dalszöveg rosszul van romanizálva. Az volt, hogy időzítettem az adott dalt, és egyszer csak kihallom, hogy nem egészen azt énekli az előadó, ami írva van. Utánanéztem a kanji dalszövegnek, akár a bescannelt lemezborítón, akár neten, és nem egy hibát találtam meg így. Úgyhogy megvannak az alapok, de komoly fordításhoz magas szint kell.

Mellesleg nem tervezek hivatásos fordító lenni. Csak a Haikyuu!!-re specializálódnék. Illetve még egy mangát fordítanék le nagyon szívesen, amiből Live Action is készült, ez pedig a Hidamari ga Kikoeru. Nemrég néztem meg másodjára a mangából készült filmet (anime sajnos nincs belőle, íme egy ékes példa arra, hogy sokszor a legjobb művekből nincs anime), és másodjára is legalább annyira megérintett, mint először. A mangából meg elolvastam mind a 3 kötetet.

2019. március 10., vasárnap

Új blog Vietnamról

Bár még nem biztos, hogy kijutok Vietnamba tanulni, de úgy döntöttem, hogy már most új blogot indítok, mely Vietnamról fog szólni. Azért kezdtem el már most, mert az előkészületekről is írok: Nyelvtanulás, hivatalos ügyek intézése, meg információkat, érdekességeket is közzé teszek Vietnammal kapcsolatosan.

Nem tudtam arról, hogy létezik a Blogger.hu, de mivel láttam, hogy új blogfelület, na mondom magamban, regisztráljunk ide is. Aztán meglepetten láttam, hogy van regisztráció a nicknevemmel. Megkönnyítette a dolgomat, hogy 2010-ben indult a blogger.hu, ezért sokat nem kellett találgatni a jelszavak között. Olyannyira nem, hogy az első próbálkozásra bejött. Frissítettem az adatokat, és elindítottam a blogot:


Őszintén remélem, hogy nagyon tartalmas lesz a blog, és hogy lesz lehetőségem megélni életem lenagyobb élményét, és arról részletesen beszámolni. Ha meg nem jön össze, akkor is megmarad ez a blog, és emlékeztetni fog arra, hogy egyszer megragadtam a lehetőséget, hogy kijussak Vietnamba.

Új ismertető tőlem az AoiAnimére

Új ismertető került ki általam az AoiAnimére, méghozzá a Haikyuu!!-ból. Igazából kicsi esélyét adtam annak, hogy nem lesz meg az ismertető belőle, mert bíztam abban, hogy van annyira népszerű az anime, hogy legyen már róla ismertető. Azt elolvastam volna, de döbbenten láttam, hogy nincs. Hát akkor munkához láttam, és megírtam.

Igazából furcsa, hogy olykor régebbi, népszerűbb animékból sincs ismertető az AoiAnimén. Azt tudom, hogy népszerűség terén jóval az AnimeAddicts alatt van, emiatt jóval kevesebb animéből van itt ismertető. Mégis többre becsülöm ezt az oldalt, mert minőség terén színvonalasabb. Jobb ismertetők vannak itt, és a közösség is határozottan az értelmesebb animésekből kerül ki. Érdemes szétnézni a fórumon, és olvasni, miket írnak egyes animékről. Egy időben igyekeztem beilleszkedni hozzájuk, mert pont, hogy motivált, hogy ennyire éretten nyilvánítanak véleményt egy-egy animéről, csak aztán összehasonlítva az én írásomat az övékkel, meg hogy nem igazán reagáltak azokra, amiket írtam, inkább visszavetett abból a lelkesedésből, hogy írjak oda, ezért elhagytam a fórumot. Volt is olyan gondolatom velük kapcsolatosan, hogy ők az elit animések. Én is igyekszem, amennyire tőlem telik, összetetten látni egy-egy animét, minél több szempontból elemezni, de itt a fórumon olyan szintű háttértörténetekkel, összefüggésekkel elemeznek egy-egy animét, ami még egy kritikusnak is dicsőségére válna. Talán egyszer én is eljutok erre a szintre, de a valódi cél az, hogy mindig a jelen tudásomhoz mértem a legjobban elemezzek ki egy-egy animét, mangát, zenét vagy előszereplős filmet, sorozatot.

2019. március 9., szombat

Hyper Projection Engeki Haikyuu!!

Amikor először néztem a Haikyuu!!-t, már akkor is tudtam, hogy készült egy élőszereplős színdarab. Olyasféle, mint a Prince of Tennis Musical (Tenimyu), tehát színházban adták elő, magát a sportágat is imitálták, de nagyon vicces volt. Főleg a színészi játék volt szerethető. Igazából a Tenimyu-t akkor néztem, amikor már bőven kiábrándultam az animéből, mert már kezdtem unni a "harcos" meccseket, ezért kifejezetten üdítőnek hatott a musical. Mert olyan érzetet adott, mintha kiparodizálnák az eredeti művet. De mivel a Haikyuu!!-t végig nagyon szerettem, és mivel az első pár perc után ez is olyannak tűnt, mintha kiparodizálnák az eredeti művet, ezért ki is kapcsoltam. Főleg, hogy mivel 2 órás volt, és spontán döntöttem el, hogy megnézem, csak akkor néztem volna végig, ha nagyon megtetszett volna.

De ma úgy döntöttem, hogy és nem lesznek elvárásaim vele kapcsolatosan, lesz amilyen lesz. És megérte, nagyon jó volt. Ha ott és akkor láttam volna a színházban, biztos, hogy életre szóló élmény lett volna. Alapvetően itt is imitálják a röplabda meccseket, de gondolom, hogy inkább azért van, mert egyrészt a színészek nem röplabda játékosok, másrészt a labda ne menjen a nézőtérre. Labda egyébként volt, de egy segítő egy bottal irányította. Ez némileg rontotta az összhatást, de csak ennyire tudták a röplabdát megjeleníteni. Tetszett a színészek játéka, főleg Kimura Tatsunari színészi játéka. Kifejezetten olyan érzésem volt, mintha magát Kageyama Tobiót keltette volna életre, annyira hitelesen játszotta a szerepét. Mondjuk részint maga a karakter is olyan, hogy nem nehéz őt egy ázsiainak úgy megjeleníteni, mintha ő maga "jött volna le" a rajzlapról, mivel Kageyama Tobio az egyik "legjapánabb" anime karakter, akit eddig valaha láttam. Kicsi, ferde szem, fekete haj, szinte teljesen kerek arc. De mindezek mellett a színészi játéka is rendkívül jó volt, tökéletesen olyan volt a beszéde, az arcvonásai, mintha tényleg Kageyama jelent volna meg a mi világunkban. Legfeljebb a hangja miatt nehéz őt egy ázsiainak eljátszani, mert a seiyuu-jának (Ishikawa Kaito) olyan mély hangja van, hogy még egy európai férfinak is a dicsőségére válna. A Kimura Tatsunari ebből a szempontból is kiváló választás volt, neki is nagyon mély hangja van.


A színdarab (nem tudom, hogy lehet-e musical-nak hívni, nem énekelnek benne) az anime első évadát dolgozza fel, meglehetősen zanzásítva. Ahogy Hinata meglátja a TV-ben a Karasuno röplabdameccset, megmérkezőzik Kageyamával, majd csapattársak lesznek. Majd gyakorlás, és a mérkőzés a Jousai Aoba középiskola csapatával. Ezt sűrítették bele 126 percbe. Természetesen voltak jelenetek, amiket kihagytak belőle, például a Nekomával való meccset, de amit eljátszottak, abban nem volt hiányérzet. Szerettem nézni a színdarabot, volt olyan érzésem, hogy a színészek nagyon jó csapatot alkotnak. Éreztem egyfajta kohéziót köztük, és ez emelte a színészi játék színvonalát. Bár olvasva a színdarabról, lehet, hogy ez csak illúzió, ugyanis voltak konfliktusok az időpontok miatt, ezért 2015 után 2016-ra öt szereplőt lecseréltek, köztük Kimura Tatsunarit is. Bár az az érdekes, hogy pont őt nem említették meg, hogy "részt vett" volna ezekben a konfliktusokban (csak arról tudok, ami a linken olvasható), mégsem szerepel a második évi szereposztásban. Helyette viszont sikerült olyan színészt találni, aki még nevében is hasonlít a karaktére: Kageyama Tatsuya. A másodikat nem láttam, és egyelőre csak az első érhető el neten.

A képen az összes színész látható, és mint jól kivehető, csak férfiak játszanak. Pedig megnéztem volna Shizumu Kiyokót, ő az animében az elképesztően tehetséges, de rideg női csapatvezető, coach. Külön poén lett volna a színdarabban is megjeleníteni, ahogy bolondulnak érte a pasik. :D

Egyébként megnéztem a CDJapannél, kapható DVD-n, de japán szokás szerint irgalmatlanul drága. Nem magyar pénztárcára van szabva a ¥8.000-es ár. Akkor döbbentem meg, hogy mennyire drága egy-egy DVD, Blu-ray Japánban, amikor kb. 10 éve Animelo Summer Live DVD-t és Blu-ray-t kerestem, és láttam, és nemcsak hogy nagyon drága volt mind a kettő, hanem alig volt különbség a két kiadás ára között. Úgyhogy nem hiszem, hogy maholnap fogom megvenni, pedig nagyon szívesen betudnám eredetiben, mert élmény volt az a két óra, amíg tartott az előadás. De hátha lesz spórolós kedvem, és megveszem majd. Aki szeretné megnézni, az itt letöltheti magának.

2019. március 8., péntek

Haikyuu!! másodjára

Általában úgy vagyok egy animével, hogy egyszer végignézem, aztán megmarad az emlékezetemben, de mivel mindig van mit nézzek - most is kb. 55 anime van tervben, amit megnézek - ezért csak legritkább esetben veszek elő másodjára is egy animét. Nagyon-nagyon kell szeressem ahhoz, hogy újra végig akarjam nézni. Ezen nagyon ritka és megtisztelő posztot kapta meg a Haikyuu!! Másodjára nézem végig. Egyszerűen imádom, hogy egy végre van egy olyan sportanime, ahol nem istenek játékát látom, hanem megmarad az adott sportág a maga emberi mivoltában. Nem utolsósorban röplabdás anime, ez az egyik kedvenc sportágam. Amiben még nagyon erős, az a humor. A legtöbb poént egyértelműen Hinata Shouyou, vidám, oldott, gondtalan jelleme okozza. Csak jár a szája, mondja a magáét, de nem gondol bele, hogy az másokat hogy érint. Az a legpoénosabb, amikor Kageyama Tobiónak bedurran az agya. De azért a többiek is szolgáltatnak bőséggel poénnal.

Alapvetően tudom, hogy miért olyanok a sportanimék, amilyenek. Mivel ezek az animék elsősorban a fiatal fiúknak készülnek, ezért sok esetben túlzásokkal élnek. Átlagemberekkel akarják szemléltetni azt, hogy kemény munkával bárki elérheti a céljait, ezáltal inspirálva a célközönséget. De ahhoz, hogy el is jusson hozzájuk az üzenet, olyan szintű fejlődést mutatnak be, ami nagyon látványos, és nagy hatást kelt. Mindezek mellett az egyes meccsek nagyon dinamikusak, a játékosok irgalmatlan energiát fektetnek a játékba. Ha csak szimbólumként nézzük ezt, akkor gyakorlatilag nem is áll messze a valóságtól az, amit az olyan sportanimékben látunk, mint a Prince of Tennis. Hiszen a japánok hasonló morált mutatnak fel a munkahelyen is. Hogy ez mennyire hatásos, az szinte már mindenki számára nyilvánvaló... ma már semennyire. Ráadásul azért, mert egy ilyen animében tudjuk, mi várható, sokkal inkább kiszámítható, és pont ettől válik unalmassá.

Ezzel szemben a Haikyuu!!-ban tehetséges sportolókat látunk. És azáltal, hogy a játékuk sokkal inkább emberi, ezért közelebb hozza a nézőt a röplabdához, mint azok a sportanimék, melyek olyanok, mint amilyenekről fentebb írtam. Ezért gondolom azt, hogy a Haikyuu!! sokkal inkább inspiráló, hiszen itt azt látjuk, hogy a játékosok a saját, emberi képességeiken belül tesznek meg mindent azért, hogy a legjobbak legyenek.

Ezért inspirál engem is, konkrétan a gyerekkori lelkesedésemet élem meg. Ugyanis elkezdtem az egyetemen röplabda edzésekre járni. Ez tőlem azért nagy szó, mert gyerekkoromban gyűlöltem a testnevelés órákat, szinte rettegtem tőlük. Soha nem voltam jó a sportokban, és utáltam, amikor fociztunk, vagy kosaraztunk az osztállyal, mert persze mindig engem választottak ki utolsónak, és semennyire nem tudtam a csapat hasznára lenni, ami nagyon bántott már akkor is. Nagyon ritkán volt röplabda, azt élveztem egyedül. És mivel sokáig nem kaptam inspirációt, ezért a sport prioritása sokáig nagyon alacsony volt az életemben. Csak kb. 25 éves koromban kezdtem el érezni, hogy komolyabb igényem van a mozgásra. Nagyjából akkorra rendeztem le magamban minden önbizalomhiányt, amit a gyerekkori élmények okoztak. Most sem feltétlenül van elsők között a sport nálam, de mozgás igénye, és most már a röplabda sokkal előrébb van, mint korábban bármikor. És ezt konkrétan a Haikyuu!!-nak köszönhetem.

Elképzelhető, hogy fogok még írni a sorozatról.