Ha már itt írtam a korábbi Paradox Live CD-kről, akkor folytatnám itt a sort, és bemutatnám múlt szerdán megjelent kislemezt, mely anime openingje hallgatható meg.
A dal a "RISE UP" címet kapta, és mind a négy csapat rappel. És nagyon jó dalnak tartom, mert nagyon jól vegyítették a csapatok egyéni stílusát. A BAE-nek köszönhetően dübörög a basszus az elején, majd jön a The Cat's Whiskers a maga jazzes alapjával. A cozmeznél visszafogottá válik a zene, végül az AkanYatsura teljesen kitör. Mindamellett, hogy ez utalhat arra is, hogy azért van valami hasonlóság a csapatok dalai között, azért ott van az is, hogy ez egy egységes összetartó csapat. Jól visszaadja a dal, hogy a négy csapat a maga egyéniségével elfogadják és segítik egymást, ahogy tudják. Ezt határozottan jó látni az animében is.
Bár azért van már egy-két kritikám az animével kapcsolatban. A történetek epizodikusak (ahogy a kislemezek voice dramáit dolgozzák fel, és az mindegyik single-ön más), és pont a múlt heti "LOVE" epizód egy jó példa arra, hogy milyen logikátlan befejezést tudnak adni egy-egy valószínűtlen történésnek. Ez volt az az epizód, mely Ando Shiki (TCW) és NAYUTA (cozmez) (az életben nem tanulom meg leírni a családnevét...) tinédzserkori barátságáról szól. Szép történet, de miért nem találkoztak azóta, ha ráadásul, még ha külön csapatban is, de rappelnek, és tudnak egymásról? A válasz: amnézia... HÁT PERSZE!!! Miért nem csinálják meg azt, hogy adnak valami extra izgalmat vagy "intimitást" az animének, hogy van két szereplő két külön csapatból, akik nagy titokban találkoznak? És erről nem tud senki más, csak ők, meg a nézők... meg a holdfény. Ez még kedvezne is a fujoshi fantáziáknak. A másik szívfájdalmam az epizód kapcsán, nem a kislemez "Mercy on Me" dala szólt, hanem egy teljesen új dal, ami ráadásul nem is jelent meg hanghordozóm. Jó dal, jó volt hallgatni, de a "Mercy on Me" számomra Ando Shiki betétdal. Minden benne van, ami miatt szerethető a TCW legfiatalabb, legfélénkebb tagja.
Visszatérve a kislemezre, a B-side track, a BAE: FLY HIGH!!! dalát is nagyon jó volt újra hallani. Az anime 1. részében volt hallható, és ez a dal is hozzájárult ahhoz, hogy felfigyeljek a Paradox Live-ra.
Ezzel lett majdnem teljes a Paradox Live diszkográfia. December 6-án jön az ending dalból a kislemez. Várós az is.
Most egy kicsit könnyedebb blogposttal jelentkezek, egészen pontosan egy listával, amiben összegzem, hogy melyik Haikyuu!! dalt hányszor hallgattam meg, amióta megjelentek.
SPYAIR: Imagination (534)
NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi (327)
NICO Touches the Walls: Mashi Mashi (297)
SPYAIR: I'm a Believer (284)
tacica: LEO (281)
Sukima Switch: Ah Yeah!! (272)
tacica: Hatsunetsu (256)
BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!! (251)
BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are (243)
Ishizaki Huwie: Hoshi wo Tsukamaete (231)
Galileo Galilei: Climber (214)
SUPER BEAVER: Toppakou (158)
BURNOUT SYNDROMES: Phoenix (115)
SPYAIR: One Day (78)
CHiCO With HoneyWorks: Kessen Spirit (29)
Tehát zene formájában is nagyon szeretem az animét. Mellesleg természetesen nem striguláztam, a Last.fm szedte össze nekem ezeket a számokat.
Tart még Zorán 2023-as turnéja, melynek november 22-i békéscsabai állomásán volt szerencsém jelen lenni. És azt kell mondjam, hogy fantasztikus volt. Immár 30 éve vagyok Zorán rajongó, életművét a Metrós dalokkal együtt töviről hegyire ismerem, nem ez az első Zorán koncert, amin jelen voltam, de mindig kapok valami újat, aminek köszönhetően még mindig nagyon jó az újabb koncertjeit hallgatni.
Zorán hosszú évek rendszeresen fellép Békéscsabán, és mindig telt ház várja. Nem volt ez másképp idén sem. Nem volt egy szabad hely a nézőtéren, és a páholyban sem. Talán vannak, akik feltennék a kérdést, hogy miért van ekkora igény egy-egy Zorán koncertre, amikor az utolsó stúdióalbumát Körtánc – Kóló címmel 2011-ben adta ki, utána csak elvétve jelentkezett új dallal. Erre a válasz egyrészt az, hogy Zoránnak olyan széles repertoárja van, hogy azzal önmagában változatossá teheti a turnéit. De ha ez nem lenne elég, Zorán maga gondoskodik arról, hogy a dalai sose ugyanúgy szólaljanak meg. Néhány dalát áthangszereli, néhányat közülük új stílusban szólaltat meg, így a rajongóknak nemcsak ünnep egy-egy koncert, hanem meglepetés is. A másik válasz lehetne az, hogy bár ez nem volt nyilvánosan hirdetve, de Zorán karrierje kerek évfordulót ünnepel. Ha abból indulok ki, hogy Zorán 1993-ban adta ki „Az elmúlt 30 év…” című koncertalbumát, azóta újabb 30 év telt el, tehát Zorán karrierje idén 60 éves. Talán ezt is ünnepelve jelentetett meg idén két nagy válogatásalbumot Aranyalbum 1974-1993 és Aranyabum 1994-2020 címmel.
A 2 órás koncert nagyon jól össze volt állítva. Remek ötlet volt váltogatni a vidámabb és szomorkásabb dalok között. Azért nem hatott disszonánsan az egész koncert, mert Zorán egész repertoárja alkot egy egységes halmazt. A vidám dalokban is tetten érhető az a maró gúny, amivel a társadalmunkat a maga valóságában szemléli, ahogy a melankólikusabb dalokban is hallható a remény, ahogy a lángon, halálon, füstön át úszik az a bizonyos fehér hajó.
És hogy még az ismertebb, Zorán koncertek kötelező dalai is izgalmasak legyenek, arról a Bujtor vonósnégyes is gondoskodott. Hangszeres játékuknak köszönhetően, nemcsak a „Volt egy tánc” vagy a „Kell ott fenn egy ország” lett sokkal átélhetőbb, hanem a „Mondtam neked” című dalban hallható szólójátékkal is valósággal kineveti a naivitásunkat. Hogy is hihettük, hogy mi leszünk azok, akik megváltjuk ezt a világot? Legalább ennyire egyedi ötlet volt Acapellában énekelni a „Nem kell mindig” dalt is.
Ha valami kritikát lehet mondani: főleg az elején Zorán többször elfelejtette a szöveget. De ezt a maga rutinjával sikerrel kiküszöbölte, és a következő sort már rendben folytatta. A koncert ezzel együtt is remek volt. A dalok időtlenek, a szövegek most is aktuálisak. Zorán meg évtizedek múltán is ugyanazzal a lendülettel, energiával énekli a dalait, mint újkorukban. Zárásként a „Kóló”-ra az egész közönség állva tapsolt és önfeledten énekelte a dalt.
A Zorán rajongók nemcsak a változatosság miatt járnak a mai napig koncertekre, hanem az énekes autentikus személyisége miatt. Minden egyes dalával átad a gondolataiból, érzéseiből, tapasztalataiból egy kis szeletet, ezt a koncertjein ugyanazzal a hitelességgel és szeretettel énekli, ahogy az albumokon hallhatjuk. Úgy fogytak el nagyon hamar a jegyek, hogy a városban alig volt hirdetve a koncert. Csak a vasútállomásnál láttam egy plakátot. A dalok és Zorán előadása önmagukban elegendők, hogy a koncertjeivel megtöltse a Csabagyöngye Kulturális Központot. És nem hiába. Nekem teljesen mindegy, milyen műsorok mennek a kereskedelmi TV-kben. Teljesen mindegy, milyen dalokat játszanak a kereskedelmi rádiók. Amíg Zorán megkapja neki megillető helyét a magyar kulturális életben, addig azt gondolom, nagy baj nincs.
A cikk eredetileg a Programod.hu oldalon jelent meg.
Merthogy megrendeltem a CDJapan-től a Haikyuu!! manga 8. kötetét és a Bakuten!! manga 1. kötetét. Nem terveztem egyébként rendelni, de megvesztegettek egy 500 yenes kuponnal. Osztottam-szoroztam, és végül betettem mindkét mangát a virtuális kosaramba.
Regisztrált légipostát kértem, hogy végig szemmel tudjam tartani a mangákat. Van egy olyan elképzelésem, hogy már most akkora a forgalom, hogy nem biztos, hogy meg fogom kapni idén a csomagot. Addig is látom, hogy épp hol tart, és nem aggódok amiatt, hogy valahol elveszett. Ha még megjön idén, az bónusz lesz nekem.
Ha megérkeznek, akkor a Haikyuu!!-ból meglesz japánul, angolul és németül az első 8 kötet, tehát az anime első évadának története meglesz mind a három nyelven, amin gyűjtöm a Haikyuu!! mangákat. A Bakuten!! pedig egy érdekes történet abból a szempontból, hogy eredetileg önálló történetként jött ki animében. Hiszen a manga is 2021-es, akárcsak az anime. Tehát nem az van, hogy a manga valamikor jóval korábban készült, majd kijött belőle az anime, hanem szerintem a kettő párhuzamosan készült. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen lesz mangában, mert az animét már többször megnéztem, és nagyon megszerettem.
Megérkezett a legújabb My Nintendo Store-os rendelésem, két Super Mario Bros. Wonder fancucc. Ezeket is Platina pontokért vásároltam meg a My Nintendo Store-ban, csak a postaköltséget fizettem ki érte. Az meg most is csak €2,99 volt.
De sajnos nem is ért többet, mert elég lassan érkezett meg. 8-án rendeltem meg, tehát majdnem egy hetet vett igénybe. Mondjuk talán ezen most nincs mit csodálkozni, hiszen ahogy elnéztem az egyes általam követett webshopok Facebook oldalait, már most túl vannak terhelve. Egyik boltban dolgozó ismerősöm mondta az Érdi AnimeConon, hogy erre a conra is csak azért tudott eljönni, mert ma eleve nem dolgozik, egyébként nem tud cserélni, mert mindenki nagyon leterhelt. Valószínűleg ugyanez van a szállítóknál is. Tehát már most lassabban érkeznek meg a rendelések. Ez nem szokott közel 1 hetet igénybe venni, 1-2 munkanap alatt megérkeztek eddig a My Nintendós rendeléseim.
De ha már most ekkora forgalom van, mekkora lesz majd decemberben? Egyre korábban kezdődik a karácsonyi szezon, de ez jó esetben inkább azt jelenti, hogy jobban eloszlik, hogy az emberek mikor veszik meg az ajándékokat, és nem az lesz, hogy december 24 előtt lesz tömegnyomor a plázákban, lesznek túlterheltek a webshopok.
De hogy a cuccokról is írjak, eleinte csak a csodavirágot terveztem megrendelni. Nem rajongok az elefánt Mario ötletért, bár tény, hogy sok jó dolgot hoztak ki belőle, sok mindenre lehet használni. Főleg arra, hogy szegény Yoshi jól megerősödjön, és tonnás súlyokat cipeljen a hátán. De a virág kétségtelenül hatalmas ötlet. Tényleg csodákat művel a játékban. Mint kulcstartó egyelőre nem használom, ott van a többi Nintendós fancuccaim között, ahogy az elefánt Mario is ott nyugszik. Talán egyszer használati tárgyak is lesznek.
Még a Paradox Live-os posztok előtt írtamSlayers: Get along dal Okui Masami verziójáról. Csak hogy ez a "sorozat" is teljes legyen, akkor értekezzünk a Mas"ami Okui"terpiece album másik bónusz daláról, a ONENESS-ről is.
Ez is olyan dal, amit Okui Masami nem egyedül, de még csak nem is duettben, hanem sokadmagával énekelt. Ez ugyanis a 2005-os Animelo Summer Live koncert betétdala volt. A dalt zenéjét és szövegét Okui Masami írta, a hangszerelés pedig Suzuki "Daichi" Hideyuki munkáját dicséri. Az ő neve is ismerős az Okui Masami rajongók számára, hiszen az énekesnő sok dalában működött közre.
Ez a koncert nem jelent meg DVD-n annak idején (pont a 2006-ostól kezdték el kiadni képhordozón az Animelo Summer Live-ot), csak utólag a hivatalos YouTube csatornán nézhető meg egy előadás, egészen pontosan Kageyama Hironobu-tól. Egyébként sehol nem tették közzé a 2005-ös koncertet.
A dalból készült videoklip is, és mivel hivatalosan nem érhető el digitális streamingen az új Okui Masami album, ezért csak ezzel a videoklippel tudok szolgálni.
Tetszik az ötlet, hogy a dal felhangzása előtt a stúdiómunkálatokba nézhetünk bele, így egy kicsit személyessé válik a dal. Bár egyáltalán nem kell azt személyessé tenni, hiszen a dal csodálatos. Emelkedett hangulatú, és arról szól, hogy mindnyájan egyek vagyunk, nem számít kik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk. De van egy lényeges különbség, hogy az ehhez hasonló álszent dalokhoz képest: Látszik az énekeseken, hogy hisznek abban, amiről énekelnek. Ezért nem hat giccsesnek, ahogy a dal végén megfogják egymás kezét, és a magasban balra-jobbra lengetik. Nekik tényleg ez a hitvallásuk, ez belülről fakad. Megítélésem szerint azért is lett hiteles a dal, mert a dallam is csak annyira emelkedett, amennyire annak lennie kell. Megvannak benne azok a nem annyira magas hangok, hogy megindítsa a hallgatót, de van egy lüktetése, aminek köszönhetően nem azt halljuk 6 percen keresztül, hogy mi mennyire szeretjük egymást, kezünk az egekben, tartsatok velünk, hanem mintha egy történetet mesélne el, hogy hogy jutottunk el ide, miért ez a hitvallásunk. Ezzel szemben a szöveg nem történetet mesél el, hanem elmondja, hogy az énekesek hogyan képzelik el az egységet. (Most ez nem verselemzés, ezért nem "lírai én"-ezek.) Nagyon szép az, hogy minden egyes emberi életet egy kis virágként írnak le, mely a megszületéssel fakad virágba, és legyen az bármilyen kicsi, szebbé teszi ezt a világot. A zene és a dallam pedig gondoskodik arról, hogy ne hasson giccsesnek a szöveg.
Nagyon szépen hangzik ennyi embertől, de hogy hangzik ez egyedül Okui Masami-tól? Főleg 18 év elmúltával. Hát úgy, hogy egymaga bizonyítja, hogy ez a dal tőle belülről jön. Ezt is dalt is képes ugyanazzal a beleéléssel énekelni, mint a Get along-ot. Energiára annyira nincs szükség, hiszen ez valamivel nyugodtabb dal. De ugyanúgy megvan az az érzelem a saját verziójában, mint az eredetiben, ezért nagyon szépen hangzik tőle a dal. A hangszerelés teljesen ugyanaz, mint a 2005-ös dalé, de talán ez így van jól, mert úgy gondolom ezen a zenén csak rontani lehet. Nem tudom elképzelni legalábbis, hogy mitől lehetne még jobbá tenni. Zenehallgatói, rajongói füllel számomra ez a dal hibátlan. Ennek a dalnak az ereje leginkább abban van, hogy Okui Masami már a karrierjének elején is bizonyította, hogy ő egy erős és autonóm személyiség. És azzal, hogy lényegében a maga énekhangjával képes tizen-, huszon-ember helyett teljes értékűkét felénekelni a dalt, nagyon jól jelzi, hogy ugyanannyira erős és autonóm személy, mint amilyen mindig is volt.
Ezért nagyon fontos Okui Masami énekesnői karrierje alkalmából megjelentetett válogatásalbum. Egyrészt egy fantasztikus karrier összegzése, másrészt a két új dallal bizonyítja, hogy az évek során folyamatosan fejlődött, de soha nem felejtette el, hogy ki ő, honnan indult, mik az ő gyökerei, mert 28 és 18 éves dalt képes ugyanazzal az energiával és hittel énekelni, mint annak idején. Ezzel a válogatásalbummal Okui Masami bebizonyította, hogy ő mindig úgy újult meg, hogy közben megőrizte önmagát. A két újonnan felénekelt korábbi dalával bizonyítja, hogy hű a gyökereihez, és hogy ezt a 30 évet semmire nem cserélné le. Ez az éneklés iránti szeretet, alázat, önismeret és önelfogadás volt az, amit annak idején 2006-ban meghallottam nála, és emiatt van, hogy jöhet bármilyen kiváló alkotás a japán populáris kultúrából, Okui Masami-nak mindig lesz helye a szívemben.
2023. november 11-én ötödik alkalommal került megrendezésre a GeekCon a Ferencvárosi Művelődési Központban. Maguk a szervezők is geeknek vallják magukat, és ígéretük szerint mindenki jól szórakozik, aki elfogadja és ünnepli ezt a szubkultúrát. Céljuk kifejezetten az, hogy rajongók találkozzanak, barátságok köttessenek, és hogy a szubkultúra összekapcsolja az embereket. Lássuk, hogy sikerült.
Eleinte meglepett, hogy a Fantasy Expóval összehasonlítva (mely szintén az FMK-ban van) nem láttam kígyózó sort, mire észrevettem, hogy a sor pont az ellenkező irányból gyűlik. Végül sokan lettünk. Jelen rendezvényre is sokan jöttek cosplayben. Sokan voltak például Star Wars, Harry Potter, Gyűrűk Ura jelmezben.
Előadások a színházteremben, és a Geekplay teremben voltak. Az utóbbi terem szolgáltatott helyszínt a konzoloknak és a DDR-nek is. Nintendo, Sega és PlayStation retro konzolok egész sorozata volt kiállítva, így Emőd Dániel jóvoltából a videojáték-történelem egy nagyobb szeletébe nyerhettünk segítséget. Mai konzolok közül a Playstation 4 mellett egy Playstation 5-ön is játszhattunk, illetve a Nintendolgok jóvoltából két Nintendo Switch konzol volt kiállítva. Sokan játszottak a Mario Kart 8 Deluxe-szel és a Super Smash Bros. Ultimate-tel, de később a frissen megjelent Super Mario Bros. Wonder-t is kipróbálhatták az érdeklődők. Kifejezetten üdítő volt látni, hogy a gyerekek a retro konzolokkal is annyira önfeledten játszottak, mint az újdonságokkal.
A színházteremben 10:50-kor nyitották meg az előadást. 14 óráig különböző nyugati kulturális termékekről tartottak kerekasztal beszélgetést. Volt szó a Marvel filmekről, a Dűnéről, a Star Wars-ról. De ahogy az ilyen jellegű rendezvényeken megszokhattuk, a Cosplay versenyre voltak a legtöbben kíváncsiak. Az árusok kínálatán kívül ez volt az egyedüli esemény, melyen az animések képviseltették magukat. A Star Wars, Marvel filmek karakterei mellett láthattunk cosplayeket például Narutóból és a Boku no Hero Academiából is.
Az árusok elsősorban a tornateremben voltak jelen. Az ilyen rendezvényeken megszokott képregények, könyvek, figurák mellett igazi ritkaságokat be lehet szerezni. Árusok az emeleten is voltak, illetve az aulában Artist Alley volt, melyen továbbra is a különböző árusok saját dizájnú termékeit lehetett megvásárolni.
Az emeleten pedig további interaktív programokon vehettünk részt. Az első emeleten VR evolution jóvoltából különböző VR játékokat próbálhattunk ki a META Quest VR Headset-en játszhattak az érdeklődők a virtuális valóságban. A második emeleten a HKK Hatalom kártyáival lehetett játszani. Jelentősége nem csupán abban áll, hogy ez Magyarország TCG játéka, de 1995-ös indulásával világviszonylatban is az első kártyajátékok egyike. A Cinkelt kockának köszönhetően pedig különböző társasjátékokkal játszhattunk, illetve meg is vásárolhattuk őket.
A Geekplay teremben elsősorban videojátékos jellegű előadások voltak. Illetve itt került megrendezésre a Guitar Hero és a Tekken 5 verseny. A Minecraft kvízben pedig gyerekek versenyt ugráltak a magasba a Woodcraft (magyar Minecraft szerver) nyereményeiért. Kicsit Dévényi Tibi bácsi Három kívánság feelingje volt, hogy aki a legmagasabbra ugrik, az válaszolhat a kérdésre. Én meg Elektor Kalandort játszottam a Super Mario Bros. játékkal.
A Cosplay versenyhez hasonló érdeklődés övezte a szinkronszínészekkel való beszélgetést. Zsigmond Tamara, Molnár Ilona és Moser Károly beszélgetésén is szinte tele volt a színházterem. Nekem, mint KRE-BTK Néderlandisztika szakos hallgatóként is érdekes volt, ugyanis az egyik téma, amivel komolyabban foglalkoztam, az a feliratos filmek szerepe a nyelvtanulásban. És mivel azt találtam, hogy például Hollandiában és a skandináv országokban, ahol a gyerekeknek készült rajzfilmeken kívül nem szokás szinkronizálni, többek között a feliratos filmeknek köszönhetően tanulnak meg a gyerekek nagyon hamar, szinte hibátlanul angolul. Ezért egy időben rászoktattam magam arra, hogy feliratosan nézzek filmeket. Azóta keresek igazi érveket a szinkronos filmek mellett, ezért ezt az előadást nagy érdeklődéssel hallgattam. Nagyon jó volt a beszélgetés. Egyszerre volt informatív és szórakoztató, hallottam itt is újat.
Tombolahúzás és eredményhirdetés után egy kis Dragon Ball kvízre került sor, majd elbúcsúztak. Összességében érdemes volt eljönni. Elsősorban a nyugati szubkulturális termékek rajongói találták meg a számításukat a GeekConon. És talán ez az a rendezvény, melyen minden korosztály képviselteti magát. Ami rendjén is van, hiszen a Star Wars immár 46 éves, a Marvel hősök is generációk életében jelen van, és mivel ezekből újabb és újabb filmek és sorozatok készülnek, ezért könnyen bevonódnak a gyerekek is. Nem utolsósorban a veterán rajongók is már hozzák a gyereküket. Öröm volt látni, hogy mindenki jól érezte magát, láthatóan tényleg kicsit kiszakadtak a szürke hétköznapokból és egy kicsit lazítottak. A GeekCon a nyugati szubkultúra méltó ünnepe.
A cikk eredetileg a Programod.hu oldalon jelent meg.
Jelen sorozatunk is elérkezett a "final" epizódjához, hiszen ez a legújabb Paradox Live kislemez. Három hete, azaz 2023. október 18-án jelent meg. Ebben az előző két párbajból győztesen kikerült csapat mérkőzik meg a vigaszágon továbbjutott GokuLuck-kal, így három dalt hallgathatunk meg.
BAE: Ch△mp1on
cozmez: Two Crowns
GokuLuck: S.W.A.G.
Már a címük is sokat mondó, tehát érdemes elmélkedni a dalokon.
BAE: Ch△mp1on
Épp csak megnyerte a BAE az egyéni párbajt, máris bajnoknak kiáltják ki magukat. De nagy örömünkre most nem érdemtelenül, hiszen ismét rákapcsoltak, és egy erősebb dallal jelentkeztek. Stílusukhoz hű, karakteres dalt rappeltek. Végigveszik az elmúlt három évet, hogy miken mentek keresztül, végül eljutnak a konklúziójukhoz, miszerint ők a bajnokok. Ideális jelöltek.
cozmez: Two Crowns
Amíg a BAE bajnoknak kiáltja ki magát, addig a cozmez a koronát kérik a fejükre. Ez egy igazi rap dal, ahol egymásnak adják át a szót, és bizonygatják, hogy ők ennek rap párbajnak a legjobbjai, bárki bármit mond. Az ő daluk viszont nem annyira karakteres. A zene rendben van, a rap is igazából jó, de nem jön ki az egyéniségük. Többször kell meghallgatni, ahhoz, hogy megmaradjon az emlékezetekben.
GokuLuck: S.W.A.G.
De miért is vesztegetnénk rá időt, ha itt van a GokuLuck, akik ténylegesen valami újat mutatnak. Dehogy rock zenére rappelnek... már-már a Thrash Metal határait súrolja! Eszméletlenül aggresszív a zene, a tagok meg úgy üvöltenek, hogy addig járunk jól, amíg ezek az állatok ketrecbe vannak zárva, mert ha elszabadulnak, akkor imádkozhatunk az életünkért. Semmi nem garantálja a biztonságunkat. De hát pont ezért imádom őket. Néha én is úgy érzem, hogy nagy szükség van arra, hogy a felettes ént teljesen lekapcsoljuk, és fusson az ösztön én, amerre lát. Utólag ráérünk rendet tenni.
És akkor álljon itt a személyes sorrendem.
GokuLuck: S.W.A.G.
BAE: Ch△mp1on
cozmez: Two Crowns
Kell néha, hogy ez a vadállat elszabaduljon bennünk. És mivel a GokuLuck ezt teljesen szerethető, játékos formában teszi (én legalábbis nem tudom komolyan venni), mégis minden erejüket beleadják a rapbe... Nálam ők a bajnokok.
Hát ennyi volt a Paradox Live széria. Nem mindegyik dalról tudtam jól írni, de összességében szerettem foglalkozni velük. Természetesen a sorozat folytatódik tovább, hiszen itt az anime, konkrétan most szombaton jelenik meg az opening dalból a kislemez. Az ending dalból pedig december 6-án, és ezzel szerintem le is zárattatik a 2023-as év. Remélhetőleg, 2024-re is hasonlóan színvonalas dalokkal készülnek a projekt keretében.
Most már közel vagyunk a végéhez, holnap már a néhány hete megjelent kislemez következik. Addig is lássuk, hogy a másik két egyenes ágról továbbjutott csapat milyen dallal mérkőzik meg egymással.
cozmez: Trust Nobody
AkanYatsura: Kassai -Leave It To Me-
Ennek a kislemeznek sincs szinopszisa, de erre jelen esetben talán nincs is szükség, hiszen a dalok meglehetősen erősek ahhoz, hogy önmagukban elmeséljék a voice drama történetét. A borító abból a szempontból kifejezetten rossz, hogy egyáltalán nem adják vissza a dalok mondanivalóját. De ez már a címből is kiderül. Inkább hallgassuk meg a dalokat.
cozmez: Trust Nobody
Ahhoz képest, hogy a cozmez a jobb napok keresésére indult, miután megnyerték az első évad párbaját, ismét visszatértek az eredeti mondanivalójukhoz. Megint egy sötét hangulatú dalt hoztak el nekünk. A zene rendkívül erős és hatásos, ugyanakkor a szöveget egy kicsit zavarosnak érzem, ahogy elolvastam. Olyan érzetet ad, mintha az elmúlt időszak némileg formálta volna a bizalomról alkotott nézetüket, de még mindig kísérti a múltjuk. Erről tanúskodik a zene is.
AkanYatsura: Kassai -Leave It To Me-
Ehhez képest az AkanYatsura megmaradt a maga optimista attitűdjénél. Ugyanaz a hangos, extrovertált dal, amit megszokhattunk tőlük. Vidám zene mellett bíztatnak arra, hogy bármi gondunk lenne, bízzuk csak rájuk, ők mindent megoldanak. Van is olyan hangulata a dalnak, hogy tényleg rájuk bíznám, bármivel vagy bárkivel lenne gondom, ők majd elintézik. A zene már-már szokatlanul gazdag hangszerelésű, tele van emlékezetes dallammal.
Mind a ketten kiváló dallal versenyeznek. Ahogy az előző cozmez és AkanYatsura párbajnál itt is introvertált és extrovertált tengely mentén lehetne személyes kedvencet választani. Ám még így is nagyon nehéz lenne személyes preferenciát állítanom. Viszont, ha az optimista-pesszimista tengelyre helyezzük a két dalt, akkor már könnyű dönteni.
AkanYatsura: Kassai -Leave It To Me-
cozmez: Trust Nobody
Hiszen én magam is optimista szemléletű vagyok, ezért akármennyire is erőteljes és hatásos a cozmez dala, amit nagyon is érzek, de az AkanYatsura attitűdje közelebb áll hozzám. Főleg, mert ahogy megyünk előre az animében, úgy bizonyítják a fiúk, hogy ugyanis nagyon is kifelé élnek, nagyon menőnek tartják magukat, de a barátság és a bajtársiasság legalább ennyire jellemzi őket. Az anime 5. része alapján bátran rájuk bíznám a gondomat.
Már csak egy kislemez maradt, holnap meghallgatjuk a legújabb dalokat.
Miután kirostálódtak a vesztes csapatok, a második körre visszatérünk a párbajokhoz. Ezen a kislemezen a BAE és a The Cat's Whiskers az alábbi dalokkal mérkőznek meg.
BAE: G△L△XY∞
The Cat's Whiskers: No Matter What
Kisebb meglepetés, de ennek a kislemeznek ismét van szinopszisa. Úgy tűnik, hogy a kiesett csapatok megjelennek a későbbiekben is, hiszen a 1Nm8 egyik tagja, Rokuta zongorán játszik. Ezt Ando Shiki megtalálja, és megmutatja Natsume Ryu-nak, aki meglehetősen furcsán reagál a zenére. Később Anne telefonhívást kap, hogy Ryu eltűnt. Hagyott egy üzenetet melyben azon félelmének ad hangot, hogy a szeretteinek bántódása esik, ha a bárban marad. A BAE és a The Cat's Whiskers tagjai együtt Ryu keresésére indulnak. Vajon mi volt az, ami miatt megijesztette Rokuta zongorajátéka?
Amíg ezen elmélkedünk, hallgassuk meg a dalokat.
BAE: G△L△XY∞
Miután megkönnyebbült a BAE, hogy az AMPRULE utolsó helyezettként lapátra került, egyből egy új dallal jelentkeznek. És hát, hallható a különbség: Amíg az AMPRULE azzal operált, hogy az egész világ az övék, addig a BAE a galaxisig juttat el minket. Szerencsére nem vesztettek semmi a nívójukból, ez a dal jobb lett, mint az előzőek. A színvonal a tőlük megszokott, örömteli hallani, hogy nem engednek belőle.
The Cat's Whiskers: No Matter What
De az igazán izgalmas dalt megint a The Cat's Whiskers szállítja. Dallamos és hangulatos már a zenei alap is, és a rap is nemcsak erős, de nagyon jó a lüktetése. Az igazi dallamos részt auto-tune-nal "díszítették", de megint csak az az érzésem, hogy csak jobb lett tőle a dal. Külön tetszik a "Ready Go-Go-Go..." stílusú rap itt is hallható. Az már a The Cat's Whiskers védjegyévé vált.
Hát, nincs mit tagadni: Hiányzott ez a nívó az előző kislemezekből, úgyhogy határozottan azt gondolom, hogy jól szavaztak a rajongók. A Paradox Live megmaradt ugyanaz a magas színvonalú rapper-projekt, mint aminek indult. Ezt ez a kislemez is bizonyítja. Sorrendet viszont itt sem nehéz állítani.
The Cat's Whiskers: No Matter What
BAE: G△L△XY∞
A The Cat's Whiskers dalát sokkal inkább érzem, de mindkét csapat dicséretére legyen mondva, hogy kialakult egy saját stílusuk, aminek köszönhetően megkülönböztethetők egymástól. Szinte már az első másodpercektől ki lehet találni, hogy melyikük dalát hallgathatjuk, és biztosak lehetünk abban, hogy a legjobbjukat nyújtják. Ráadásul, ahogy hallgatom a Voice Dramát a második évadra is izgalmas történeteket láthatunk majd. Így a Paradox Live sokáig életképes projekt lehet.
Egy nap kihagyás utána folytassuk a Paradox Live kislemezek bemutatását. Ezen a kiadványon az a négy csapat küzd a továbbjutásért, akik kiestek az első nagy megmérettetésből. Lássuk őket.
Buraikan: DO or DIE
AMPRULE: Nobody But Me
1Nm8: S∀G∀
VISTY: Endless Dream
GokuLuck: Trigger
Rap Guerrilla Reload -Paradox Live All ARTISTS-
Rendkívül érdekes, hogy csak a régi csapatok jutottak tovább, és kivétel nélkül az újak maradtak alul. Ezek szerint a rajongók kifejezetten rosszul fogadták az új csapatokat. Lássuk az új csapatok mely dalokkal versengenek a továbbjutásért.
Buraikan: DO or DIE
A Buraikan köszönti a vigaszágon maradt csapatokat. Igencsak radikális az üzenet, vagy a tőlük telhető legjobbat hozzák ki a csapatok, vagy jobb, ha nem rontják a levegőt, hiszen vannak náluk jobbak is. az üzenet erős, annak átadási módja már nem annyira. Most a Buraikan sem volt az igazi. Alapvetően jó a dal, de ahhoz képest, hogy korábban tényleg megadták azt az érzetet, hogy ők az ultimate legjobb rapper csapat, most inkább alábbhagytak a minőséget illetően.
AMPRULE: Nobody But Me
Megint egy izgalmas zenei témával készült az AMPRULE. Ez a dal nem üt akkorát, mint a True Pride, mégis megvan az az érzet, hogy érdemes rájuk figyelni. Jelen esetben inkább a zene témája és az ének dallama az, ami izgalmassá teszi a dalt. Ahhoz képest, hogy maga a dal elég rövid, meglehetősen szöveggazdag. Először Dongha dicséri önmagát, majd biztosít mindenkit arról, hogy mindenki őt fogja szolgálni.
1Nm8: S∀G∀
Ha nincs a BAE a háromszögével, akkor a 1Nm8 biztosítja, hogy ne legyen könnyű dolgom az A betűvel. Gyakorlatilag a lényegi különbség a 1Nm8 és a VISTY között, hogy az 1Nm8 biztosítja a dallamosabb idol rap dalokat. De ez is ugyanaz az alacsonyabb minőségű rádióbarátabb dal, amit manapság oly gyakran hallunk. Ugyanúgy a szöveg sem szól igazából semmiről.
VISTY: Endless Dream
De ha van csapat, amelyik dalával végképp nem lehet mit kezdeni, az a VISTY. A zene téma nélküli, dallamtalan, a szöveg meg most is arról szól, hogy kérnek egy második esélyt. Nem tudták összehozni az idolt a rappel, az az igazság. Az aranyos fiúk látszatát akarják kelteni az "I want to make you smile" jellegű sorokkal, de erre még én is azt mondom, hogy ez sehogy nem illeszthető a rapbe, pedig én aztán nem vagyok hardcore rapper.
GokuLuck: Trigger
Hát mert kell a GokuLuck, akik megmentik a rap becsületét. Nagyon tetszik az élő hangszeres zene, a kemény, kegyelmet nem ismerő szöveg, az erőteljes, már-már elállatiasodott rap. A GokuLuck kell a Paradox Live-nak, ha igazán életképes akar maradni, még akkor is, ha ez a dal sem üt akkorát, mint a korábbi dalaik, de minimum erre a nívóra van szükség.
Rap Guerrilla Reload -Paradox Live All ARTISTS-
Gyakorlatilag ugyanaz a dal, ami az első album utolsó dalaként volt hallgatható, kiegészülve a mostani négy csapattal. Az első négy csapat rapjét egy az egybe áthozták ebbe a dalba, csupán a négy új csapat rapszövegét vették fel. Ez a leghosszabb Paradox Live dal, 9:28 hosszú, de egyáltalán nem érződik hosszúnak. Így kiegészítve is jó volt hallgatni.
A személyes preferenciám szerint így néz ki a lista.
GokuLuck: Trigger
AMPRULE: Nobody But Me
Buraikan DO or DIE
1Nm8: S∀G∀
VISTY: Endless Dream
Ebbe nincs benne a Guerilla dal. Az első három helyezett dal rendben van, azok erősek, de a két idol csapat rettenetesen el van maradva. Végülis le lehet lőni a poént, a GokuLuck jutott tovább, ezzel a Paradox Live megőrizte az eredeti színvonalat. Az viszont meglepett, hogy az AMPRULE tökutolsó lett. Azt meg tudom érteni, hogy nem tetszett a túl sok auto-tune a dalokban, illetve talán azzal lehetett baj, hogy kifejezetten a BAE ellenében jöttek létre. De azért érzem méltatlannak, hogy egyébként sok ponttal voltak lemaradva a többiektől, mert az AMPRULE-nak volt egy olyan meghatározott koncepciója, ami által megkülönböztethető a többiektől. És ahhoz képest, hogy a 1Nm8 és a VISTY sehol nincsenek egyedi ötlet terén, nem sokkal maradtak le a GokuLuck-tól. Ehhez képest az AMPRULE-t eltakarították az útból. Még ha értem is, azért sajnálom. Ők hiányozni fognak.
A következőkben a továbbjutottak párbajoznak, így ismét párban nézzük meg a dalokat.
Ma van Okui Masami: Melted Snow és Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemezek megjelenésének 15. évfordulója.
Meghallgattam ma is ezt a két kislemezt, és örömmel konstatálom, hogy most is szeretem hallgatni őket. És bizony, már 15 éve jelent meg. Emlékszem is, hogy nagyon vártam akkor Okui Masami soron következő stúdióalbumát, aminek megjelenését szintén 2008. november 5-ére időzítették. Bár már akkor szóltak hírek arról, hogy a megjelenését elhalasztják 2009. február 25-ére, de bíztam abban, hogy mégis megtalálom. Az album végül később jelent meg, de ezzel a két kislemezzel is elégedett voltam.
Ha jól emlékszem, úgy harangozta be Okui Masami a dalát, mint egy karácsonyi dal, amit azokról szól, akik egyedül töltik az ünnepeket. Sok szó van a szövegben az emlékekről, és arról, hogy mit jelent egy általunk szeretett ember számunkra. Még most is erős a kislemez.
Ohmi Tomoe dalának szövege is hasonló. Szintén az emlékekről a szeretett személy szeretetéről szól, ami különbség, hogy Ohmi Tomoe éneke nem annyira jelentősségteljes. De ő is szépen énekel, szeretem hallgatni a kellemes hangját, jól visszaadja a kellemes emlék érzését.
Az viszont csalódás volt számomra, hogy egyik dalban sem hallunk élő hangszereket. Erősen olyan hatása van a daloknak, mintha vonós hangszereléssel vették fel. De a belső borítón egy ember neve olvasható az "all instruments" mellett. Azt meg nem hiszem, hogy a zenész egy vonós mindenes lenne, ezért az egész csak szintetizátor hangzás lenne. Pedig nagyon jól állna a dal hangulatához egy valódi vonós hangzás. Van annyira emelkedett hangulata a daloknak, és vannak annyira jók az énekesnők, hogy még szebb lett volna az énekük, ha élő lett volna minden hangszer. Egyébként az Okui Masami dalban jobban kihozták a vonós hangszer érzetét, az Ohmi Tomoe dal hangszerelése valamivel egyszerűbb, abban nyilvánvaló, hogy nem hallunk egyik hangszert.
A két kislemez borítója is hasonlít egymásra. Olyannyira, hogy vannak képek, melyek ugyanazok. A fő kép ugyanabban a teremben készült, az Okui Masami kislemezen Okui Masami látható elöl, Ohmi Tomoe van a háttérben, az Ohmi Tomoe kislemezen vica versa. A lényegi különbség lényegében csak a hátsó borítón látható animációs kép. Egyébként minden más ugyanaz, vagy legalábbis ugyanarra a koncepcióra készült.
De továbbra is nagyon szeretem a két kislemezt. Olyannyira, hogy hagyománnyá vált, hogy a kislemez megjelenésének napja, vagyis november 5-e a karácsonyi szezon első napja nálam. November 5-től rakom ki magamnak a karácsonyi fényeket, mától eszek narancsot, mandarint, meg egészmogyorót, halászlevet, mától iszok narancs ízű teát, illetve gyakrabban hallgatok karácsonyt dalokat. Azokról ebben a blogpostban írtam. Ezt két magyar nyelvű albummal egészíteném ki:
Nox: Karácsony
Karácsony János: Boldog Karácsony
Ezeket szoktam még hallgatni, illetve a teljesség kedvéért álljon itt a lista a karácsonyi japán albumokkal a fenti két kislemezt leszámítva:
Okui Masami: angel's voice
Suara: Maiochiru Yuki no You ni
Illetve néhány karácsonyi hangulatú japán dal.
Okui Masami: SNOWY
Suara: Merry Christmas
Hayashibara Megumi: Cherish Christmas
Ezek a dalok szebbé teszik a karácsonyomat, illetve ezt az időszakot.
A soron következő Paradox Live albumon a második évadának első fordulójának második versenyének dalai hallgathatók meg, egészen pontosan az alábbiak.
cozmez: Hit em up
VISTY: BE A STAR
AkanYatsura: Ooyakedo - Licence to Kill -
GokuLuck: Fight For Liberty
Szinopszissal megint csak nem tudok szolgálni, és szerintem a továbbiakban nem is fogom tudni összefoglalni a történetet. Inkább lássuk a dalokat.
cozmez: Hit em up
Érdekes dallal indít a cozmez. Izgalmas a stílusuk, ebben továbbra sem adnak alább. Viszont a rapperek hangja inkább tűnik erődemonstrációnak, semmint valódi figyelmeztetésnek, hogy az utcán figyelned kell a hátadat. A dal elején hallható köhögésszerű hangot is inkább kellemetlen hallani, a verekedésre való felbujtás is eléggé furcsán veszi ki magát. Ez most inkább nem sikerült.
VISTY: BE A STAR
Nem hiszem, hogy valaha is lesz olyan dal a VISTY-től, amit szeretni fogok. Tipikus idol dal, a rap minősége is ennek megfelelő. Meg se kísérlik, hogy bármi relevánsat is közöljenek, a zene pedig borzalmasan sablonos. Semmi nincs benne, amitől emlékezetessé válna. Velem ezt nem lehet megetetni, de ha valakinek ez tetszik, akkor csak tessék.
AkanYatsura: Ooyakedo - License to Kill -
Kezd úgy tűnni, hogy a második évadra kiderül, hogy kik azok, akiket továbbra is érdemes komolyan venni. Kik azok, akik hűek a stílusukhoz, elveikhez, és kik tudnak megújulni a stílusukban. Úgy tűnik, hogy az AkanYatsura azok csapatok közé fog tartozni, akikben bőven rejlik még lehetőség. Az előző kettő után kifejezetten üdítő egy olyan dalt hallani, ami nemcsak erőteljes, hanem egyedi is. Nagyon izgalmas a japán népi hangszer zenei alapnak. Közben ugyanolyan hangosak és extrovertáltak, mint ahogy megszokhattuk tőlük.
GokuLuck: Fight For Liberty
A GokuLuck kiváló kiegészítése az AkanYatsurának. Nem utolsósorban örömteli hallani az idol-rappereknek egy ellenpontját. Ráadásul talán a GokuLuck az egyedüli olyan együttes, melynek zenéjében élő hangszerek is megszólalnak. A hangszerelés meg azért kiváló, mert egyszerre tud a zenei aláfestésben érvényesülni a legerősebb hang: Tosa Ryoga, aki a maga 195 cm-es magasságával, kigyúrt testével igazi nehézfiú érzete van. Kiváló a seiyuu-ja: Batori Shogo, hihetetlenül élethűen adja az elszabadult vadállat karakterét. De a leglágyabb hang: Mikoshiba Kenta is nagyon jól illik a zenéhez. A szövegben is arra buzdítanak, hogy ha kell, erőszakkal harcoljunk a szabadságunkért. Senkire és semmire ne legyeünk figyelemmel. De hát mit is várunk egy börtönviselt csapattól? Pont ezért szeretjük őket.
Ezek után nem nehéz kitalálni a személyes preferenciámat.
GokuLuck: Fight For Liberty
AkanYatsura: Ooyakedo - License to Kill -
cozmez: Hit em up
VISTY: BE A STAR
Az első kettő nagyon jó, a cozmez most nem volt valami jó. Ők pont attól jók, hogy a maguk lágyságában jelenik meg a sértettség, kitaszítottság érzése. Abban erősek, nem az erőszakos rapben. De a legnagyobb tévedés egyértelműen VISTY.
Igazából pont ez a baj a második évaddal. Az első évad csapatairól tényleg el lehetett azt mondani, hogy mindenki jó a maga stílusában, mindegyik csapatnak van jó dala. Ehhez képest a második évad új csapatai sokkal diverzebbek. Nem tudom elképzelni, hogy a VISTY-től és a 1Nm8-től fogok olyan dalt hallani, amit istenigazából meg fogok szeretni. Az AMPRULE jól hozza a negatív főhős szerepét, ahogy a GokuLuck is a börtönviselt vadállat szerepét is nagyon jó hallani. Úgy tűnik, minimum maffiózónak vagy bűnözőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki tényleg jó rapper legyen.
Miattuk érdemes lesz továbbra is követni a Paradox Live-ot. A soron következő kislemezen az a négy csapat fog versenyezni, akik elvesztették a versenyt. Közülük egy továbbjuthat.
Akkor kezdjünk is neki a második évadnak. Ezt és a következő kislemezt sokkal inkább rapversenynek lehetne nevezni, semmint rappárbajnak, hiszen 4-4 csapat verseng egymással. Az első kislemezen az alábbi négy csapat néz farkasszemet egymással az alábbi dalokkal.
BAE: We △re The Future
AMPRULE: True Pride
The Cat's Whiskers: Shooting Arrows
1Nm8: edN
A második lemezen négy voice dorama hallgatható. Ezek sincsenek lefordítva, valamint a hivatalos weboldal sem adott ki ehhez a kislemezhez hivatalos szinopszist, ezért nem tudok történettel szolgálni. Pedig érdekelne, hogy miért van egy képen Hajun és az öccse, amikor esküdt ellenségek. Inkább értekezzünk a dalokról néhány sorban.
BAE: We △re The Future
Nagyjából ugyanaz a véleményem erről a dalról is, mint az előző BAE dalról. Van egy stílus, amiben jó a csapat, de abba belekényelmesedett. Nem igazán alkot már egyedit. Ez a dal is jó, megnyitja az első versenyt, van is erő a rapben, értem is, hogy mit akar mondani, de nincs meg az az inger, hogy többször visszahallgassam ezt a dalt. Ahhoz képest nem annyira jó, hogy vannak sokkal emblematikus dalaik.
AMPRULE: True Pride
Van néhány negatív főhős, aki valamilyen úton-módon vonzóvá tette a maga antagonista mivoltát. Most ugyanez a helyzet az AMPRULE-lal is. Ismét arról tesznek tanúbizonyságot, hogy ők lesznek azok, akik leigáznak mindenkit, és nem ők győzettetnek le. Tehát eléggé negatív a szöveg, de a zene és a dallam annyira jó, hogy lehetne elmélkedni azon, hogy ahogy a GokuLuck STRONGER esetében kijön a vadállat, nincs-e szó valami rejtett személyiség kivetüléséről, ami ha alkalmanként, játékból előjön, az még rendben van. Egy biztos, rendkívül hangulatos és zseniális a dal.
The Cat's Whiskers: Shooting Arrows
Most a The Cat's Whiskers is sokat javult. Igazából pont azért jó a dal, mert mind a jazz, mind a rap alapszabályait felrúgják. Létrehoztak a kettő egyvelegéből valami sajátot, és az teljesen jól hangzik. A rap nagyon gyors, viszont a szöveg mondanivalója a zene zaklatott mivolta miatt, igazából nem jön át. Az összhatás viszont mégis pozitív, de a dinamikája miatt inkább viccessé válik a dal.
1Nm8: edN
Hát, ben olyan biztos az, hogy örömteli, hogy behozták a második évadra a különböző idol-csapatokat. Ez is egy teljesen kommersz dal, amiben semmi különleges nincs. Tipikus rádió-dal, amit a háttérben meghallgatunk. Maga a rap sem vehető komolyan, mert így bárki tud beszélni, aki egy kicsit megerőlteti magát. Sajnálnám, ha többek között miattuk átmenne az egész Paradox Live egy populáris irányba.
A személyes preferenciám a következőképp néz ki.
AMPRULE: True Pride
The Cat's Whiskerss: Shooting Arrows
BAE: We △re The Future
1Nm8: edN
Az AMPRULE nagyon kiemelkedik, a második és harmadik dal egész jó, a 1Nm8 meg annyira mélyponton van, hogy a másik három a nem is látja őket. Holnap megnézzük a másik négy csapat versenyét.
Lássunk hát neki a második nagy összecsapásnak. A második évadra négy új csapat csatlakozott. Ahogy az első sorozat esetében, most is egy Opening Show kislemezzel indítunk, ahol nemcsak az új csapatok mutatkoznak be, de a korábbi négy csapat is helyet kapott. És mivel az albumon a Buraikan is rappel, így összesen 9 dalt hallgathatunk meg.
Buraikan: Road to Legend
cozmez: Takin' Over
VISTY: For my Stella
AMPRULE: Do as I say
1Nm8: Break Outta Here
GokuLuck: STRONGER
BAE: W△vin' FL△g
The Cat's Whiskers: Ride Out
AkanYatsura: TURN IT UP!!! -BADDY SOUL FOREVER-
Ez eleddig a a legvaskosabb Paradox Live kiadvány, ugyanis 3 lemezt tartalmaz. Az első lemezen hallgatható meg a 9 dal, a második lemezen hallgatható meg a cozmez és a Buraikan közti végső párbaj, illetve az új évad bemutatása. A harmadik lemezen mutatkoznak be az új csapatok.
Ismerkedjünk is meg velük.
AMPRULE
Egy koreai duó, a jómódú rap hírvivői. És sajnos van közük Hajunhoz, ugyanis a tagok nem mások, mint Hajun öccse és a család komornyikja. Kifejezetten a BAE ellenében alakultak meg, a céljuk, hogy legyőzzék, Hajunt és a csapatát. Bár a zene elegáns, de nem sok spontaneitás szorult belé. A szövegeik pedig kifejezetten toxikusak. Mondhatni, ők a Paradox Live antagonistái.
VISTY
Egykoron sikeres idol csapat volt, de a vezető tag kiválása óta nem találják a helyüket. Bár a tagok tehetségesek, senki nem foglalkozik velük. Most, hogy úgy érzik, hogy nincs mit veszíteniük, egy utolsó esélyként visszatérnek, hogy megmutassák magukat. Zenéjük kifejezetten modern, a csapat stílusa is csak nyomokban emlékeztet a klasszikus rapre.
1Nm8
Ha valaki keresné a VISTY kivált frontemberét, az 1Nm8-ban megtalálja. Miyama Kei felkarolt két karizmatikus srácot, velük készül meghódítani a rap csúcsát. Leginkább a Phantometal által generált illúziók generálásában erősek, koncertjeiknek egyedi miliőt kölcsönöznek. Bár igyekeznek különbözni a VISTY-től, de a frontember azért átvitte a stílusát az új formációjába is.
GokuLuck
Ha valaki hiányolná az igazi hardcore rapet, egyet se aggódjon. A Goku Luck nem csupán keményvonalas rapperek, hanem egyenesen a börtönrapet hozzák el nekünk. A tagok ugyanis mind börtönben ültek, akik a rácsok mögött élvonalbeli rappereknek számítottak. De most szabadok, és a társadalommal szembeni elégedetlenségüket, dühüket adják ki a közönségnek. Ők már igazi vadállatok, akiknek már nem fáj az emberi lét. A "Goku" a 獄 kanjijával írandó, jelent börtönt, de mondják a nagyon rossz, őrült emberre is, akiben már végképp semmi morális érzék nincs. Ennek megfelelő dalokra számíthatunk tőlük.
És akkor jöjjön a 9 dal egymás után.
Buraikan: Road to Legend
Érdekesmód a Buraikan kezdi a sort, lényegében megnyitják a második évadot. Igazi verbunkos rap dal, hívja a különböző csapatokat, hogy itt a lehetőség, most megmutathatják, hogy mit tudnak. És csak a 100%-os tudás az elfogadott. Hatásos indítás. Bár nem annyira erős, mint az előző daluk, de azért éreztetik, hogy nem lehet a második évadra sem lehet lazítani. Nagyon erős vibe-ja van a dalnak, könnyű megjegyezni, és utánuk mondani.
cozmez: Takin' Over
Először az első évad győztese, a cozmez mutatkozik be, mintegy érzékeltetve, hogy ők bizony a második évadra sem terveznek kevesebbet, mint megnyerni az rapcsatát. Igazi keményvonalas rap, amiből sugárzik az erő és a magabiztosság. A szöveg is valami hasonló. Eljutottak egy szintre, nyertek, de mintha éreznék a győzelem felelősségét is, hiszen tartani akarják a nívót. A dal lényegében arról szól, hogy ők ezen túl fognak lendülni, és mindenki le fognak tarolni.
VISTY: For my Stella
Jól kijön ebből a dalból, hogy a VISTY tényleg egy idol csapat volt. Semmiben nem hasonlít a rapjük a klasszikus, hardcore raphez. Ők egy teljesen újvonalas, 21. századi rapet találtak ki. Egyéni vérmérséklet kérdése, hogy kinek van hozzáférése ehhez a stílushoz, az biztos, hogy ez a legkevésbé emlékezetes dal. A szöveg egyébként önmagukról szól, hogy sokáig a háttérben voltak, de ki akarnak törni.
AMPRULE: Do as I say
Már ebben a dalban is bizonyítják, hogy érdekes formáció az AMPRULE, ugyanis a zene tényleg arisztokratikus, elegáns, de a rap stílusa meglehetősen sötét. Gyakorlatilag az egész világot maguknak akarják. Mindenkit a szolgálatukba akarnak állítani. Tessék rájuk nézni: Akarjuk mi ezt?
1Nm8: Break Outta Here
Ezen dal alapján lehet érzékelni, hogy a 1Nm8-ban van a VISTY frontembere. Ez ugyanis valamivel dominánsabb, mint a másik idol jellegű dal. Ugyanolyan modern hangzású, kevésbé hasonlít a klasszikus rapre, mégis jobban megmarad a tudatban ez a dal. Jobban megvan ebben a dalban a műfajra jellemző lazaság. A cím pedig adja a dal mondanivalóját. Ők is szándékoznak kitörni.
GokuLuck: STRONGER
Hardcore rap a javából! Ilyen az, amikor valaki teljesen vadállattá változik, és ezt imádjom! Igazi keményfiúk, a börtönök rettegett rabjai, akiknek még a nevét is félik kimondani. De természetesen ez az egész csak mese, de azt gondolom, hogy valójában pont ezért élvezhető, mert ez a fajta vadállat valójában mindnyájunkban benne van, és jó ezt néha kiélni. De valójában soha nem lennénk ilyenek. Egyszer-egyszer jó ennyire elengedni magunkat, a dal a bennem lévő vadállatot szólítja meg, azért szeretem annyira. A zene is erőteljes, a rapperek hangja is érdekes, mert vannak kifejezetten erős hangok, de a lágyabbak is jól illeszkednek a zenéhez, mert a "hidegvérű gyilkos" érzetét keltik.
BAE: W△vin' FL△g
Ez megint nem jött be a BAE-től. Van saját stílusa a csapatnak, tehetséges rapperekből áll a csapat, megvan a tagok múltja, de nem mindig tudnak igazán jó dalt összehozni. Ez a dal konkrétan kimeríti a kommersz rap fogalmát. Mindenkinek szól, ezért igazából senkinek sem. Így az egyén nem tudja igazán magáévá tenni a dalt. Hangos, verbunkos, de valami hiányzik belőle, hogy sokszor visszahallgassam.
The Cat's Whiskers: Ride Out
Ezt nagyon elrontotta a The Cat's Whiskers. Tömény autotune az egész dal, lényegében úgy rapel mindenki, ahogy akar, mert automatikusan javításra kerül. Semmit nem tudunk meg az együttesről, hogy miért érdemes továbbra is figyelni őket. Egy-két emlékezetes dallam megszólal, de egyértelműen ez a TCW mélypontja.
AkanYatsura: TURN IT UP!!!!!! -BADDY SOUL FEVER-
Szerencsére az AkanYatsura tesz arról, hogy jobb szájízzel vegyük ki a lemezt a lejátszóból. Ők meg tudnak szólalni úgy a saját stílusukban, hogy érezzem azt, hogy érdemes odafigyelni rájuk, mert bőven van még bennük tartalék. Erősteljes, dinamikus dal, nagyon lehet érezni, hogy ők így egy család. És ezt nagyon jó hallani. Biztos sok jó dallal fognak még kijönni.
És akkor lássuk a személyes preferenciám alapján a sorrendet.
GokuLuck: STRONGER
Buraikan: Road to Legend
cozmez: Takin' Over
AkanYatsura: TURN IT UP!!!!!! -BADDY SOUL FEVER-
1Nm8: Break Outta Here
BAE: W△vin' FL△g
VISTY: For my Stella
AMPRULE: Do as I say
The Cat's Whiskers: Ride Out
A GokuLuck magasan kitűnik a többiek közül, a Buraikan, cozmez és AkanYatsura hoz még izgalmas dalokat, az 1Nm8 összességében nem rossz, a többiek viszont felejthetők voltak. A The Cat's Whiskers esetében meg remélem, hogy csak egy buta hibáról van szó.
A következő két kislemez nem egészen párbaj kislemez, mert négy csapat is szerepel egy-egy kiadványon.
