Nem volt betervezve, hogy ma kipróbálhatom, de ha lehetőség adódott rá, hát éltem vele. Cater hívott el magához, mert nem akart egyedül játszani, a másik barátja Ábel épp nem ért rá, tehát én helyettesítettem őt. Rettenetesen hideg van kint. Én már ebben a -1°C-ban is megbolondulok, úgyhogy siettem hozzá, minél kevesebbet legyek a szabadban. Megérkeztem hozzá, megnéztem a játékot, tök jó lett.
A Donkey Kong Countryhoz megmondom őszintén semmilyen régi emlék nem fűz, mert anno az SNES korszakban teljesen kimaradt az életemből. Az 576 KByte-ot egyáltalán nem vettem, így nagyon sehonnan nem értesültem a játékról. Csak 2006-ban próbáltam ki először Krisi által, de nagyon tetszett. Tisztára olyan érzésem volt, mintha a régi időkben játszanék vele, nagyon feelinges a játék. És 2007 elején elég olcsón jutottam egy SNES példányhoz, csak 3000 forint volt. Aki ismeri a DKC árakat, az tudja, hogy ez jónak számít, igaz ront az összképen az, hogy csak a kazetta, de a leírást később megszereztem. És köztudott, hogy az SNES (sőt, úgy tudom, hogy GBA-sokat is) verziókat arany árban mérik. A második és a harmadik résszel meg még soha nem játszottam egy percet sem. A Wiis verzióval meg volt szerencsém megismerkedni, és azt kell, hogy mondjam, hogy tetszik. A grafika tiszta New Super Mario Bros. Wii hangulat. El is képzeltem, hogy ezzel az erővel még egy pár klasszikust megjelentethetnének Wiire ilyen 2D-s grafikával 3D-s hatással, mert nekem a New Super Mario Bros. Wii mellett a Donkey Kong Country Returns esetében is bejött. De mivel lassan itt a 3DS, és sok régi klasszikust arra fognak megjelentetni, így Wiire szerintem ez az utolsó ilyen jellegű durranás, de isten adja, hogy ne legyen igazam. De grafikailag nagyon rendben van a játék. De szerintem ezeknek nem is kell bődületes 3D-s grafika, ezek így tökéletesek. Nagyon jót szórakoztunk a Csabival, amennyit bénáztunk! :D Az a helyzet, hogy eléggé közeli a kameraállás, és akaratlanul is zavartuk egymást. Az irányítást elég könnyű elsajátítani, és annak ellenére, hogy fektetve kell tartani a Wiimote-ot, elég sok lehetőség van. Ami a játék nehézségét illeti, voltak olyan pletykák, miszerint nem lesz könnyű dolgunk. Mi két világot csináltunk meg (a második főellenségnél elvéreztünk), és összességében könnyebbnek éreztem, mint az SNES-es Donkey Kong Countryt, vagy csak azza nem erőltettem meg magam különösebben. Elő kéne venni az SNES-t érzem én. A zenéből meg valamennyi a régi klasszikus felújított változata. De kellemes játék, igazából szeretem azokat a játékokat, ahol tudok bénázni. :D És amikor nem egyedül játszom, akkor nem azon vagyok, hogy minél jobb eredményt érjek el, hanem, hogy szórakozzak. Ezért szoktam néha szándékosan bénázni a játékokban. Én Diddy Konggal voltam, ő kicsit magasabbra ugrik, Donkey Kong viszont erősebb. De összességében tényleg jó játék, jövőre, ha lesz rá lehetőségen, megveszem.
Aztán kipróbáltam még a WiiWare-re megjelent Sonic the Hedgehog 4-et, tetszik az ötlet, hogy a régi részek felújítása. Maga a játék is tetszik, bár a Sonic is kimaradt az életemből. Aztán Csabi játszott a Sonic Colours-szel, már látásból is meg lehet ítélni, hogy jóval többet dolgoztak ezen, mint az előző részeken. Elvittem a Super Mario All-Starst is, de nem tudtunk játszani vele, mert a lemezt véletlenül az én Wiimben felejtettem. :D De a Sonic Colours után mentem is haza.
De előtte benéztem a Duna Plazába, van az 576-ban Super Mario All-Stars Wiire, de 10.990 ft, úgyhogy...
