A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Aki Misato. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Aki Misato. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. július 5., csütörtök

Nyár az ALI PROJECT jegyében

Úgy néz ki, hogy az idei nyaram animés és japán szempontból az ALI PROJECT-ről fog szólni. A múlt héten befejeztem a .hack//Rootsot, most pedig három olyan animét kezdtem el nézni, melynek openingjét vagy endingjét a fent említett együttes énekli:
  • Code Geass: Hangyaku no Lelouch
  • Kamichama Karin
  • Kaibutsu Oujo
Illetve a Katanagatariba belekezdtem korábban, ez folyamatban van.

A .hack//Roots bejövős volt. Sokban különbözik a SIGN-tól, több élet van benne, élőbb a történet. Bár az nagyon furcsa volt, hogy Haseo valósággal kifordult önmagából, amikor Shino támadás okán törölve lett a játékból. Ezek után Haseo elhanyagolta a többi társát, a maga útját kezdte el járni, mintha elvesztette volna életének értelmét azáltal, hogy egy fontos ember "elhagyta" a játékot. A végére ugyan valamennyire rendbe jött, de nem rajongok az ilyen jellegű dolgokért, mert legitimitást ad annak, hogy ha megszeretünk valakit, de nem vagyunk felkészülve a halálára (mert ez is az, még ha nem is biológiai, de veszteség), és ha elveszítjük őt, akkor nem tudunk mit kezdeni a fájdalmunkkal. És csak akkor történik meg, újra a régi lesz, amikor Shino visszatér. Ezzel nem tanít meg az anime arra, hogyan dolgozzuk fel a veszteséget, pedig ritka értékes kincs lett volna, mert erre kevés mű tanít meg.
Tabby viszont kellemes csalódás volt. Ő a cicalány az animében, ember, macskás vonásokkal. A lényeg az, hogy ő az elején kifejezetten idegesítően pozitív volt, aki mindenben csak a szépet látta, a negatívumokról tudomást sem vett, mintha burokban élne. Neki nagyon jót tett, hogy Haseo gonosz lett, és hogy nyíltan kimondta, hogy idegesíti őt. Ennek hatására valami megmozdult benne, és megkomolyodott. Ha valaki által, akkor Tabby által megláthatjuk, hogyan lehet veszteséget feldolgozni. Tetszett a jellemfejlődése, ahogy haladtunk előre a történetben.
Az openingről írtam korábban, hogy rettenetes, azóta megszoktam. Konkrétan már énekelgettem magamban, de ez már inkább az a szituáció, hogy annyira rossz, hogy már azért énekelgetem, mert nem tudom komolyan venni. A Silly-Go-Roundot szerintem nem lehet komolyan énekelni, olyan túl laza az egész, érzelmileg sem komoly dal.

Azt tudom, hogy a Code Geass: Hangyaku no Lelouch egy nagyon népszerű anime, de eddig nem szántam rá magam, hogy megnézzem. A rajzok durvának tűntek, a főszereplő srácot, Lelouchot kegyetlen gyilkosnak éreztem, de nem olyan vészes. Csak kár, hogy nem jön be annyira, mint amennyire népszerű. Hát mert nem vagyok érdekelt a mechás történetekben. Ez valahogy kimaradt a tudatomból, hogy ez egy mechás anime. Nem kelti fel a figyelmem, annak ellenére, hogy pörgős a történet. Remélem, később alakulni fog, egyelőre többet nem tudok írni róla.

A Kamichama Karin meg arra bizonyíték, hogy ne előadó alapján kezdjünk el animét nézni. Ismét kiderült számomra, hogy nem szeretem a lolikat. Nincs semmi jellemük, emiatt kifejezetten idegesítő az az aranyosság, ahogyan ábrázolják őket. A történetből is szinte csak annyi derült ki, hogy Karin egy istennőcske (kamichama), és nem tud mit kezdeni a képességével. Még Mahou Shoujónak is gyenge. Ugyanakkor az ALI PROJECT opening az Ankoku Tengoku kifejezetten vicces dal.
Visszatérve a jellemtelenségre Kuujou Himeka karaktere jól szemlélteti, hogy mi a bajom a lolikkal. Ő olyan, hogy lassan beszél, elnyújtja a magánhangzókat. Erre pedig nagyon jól lehetne egy vicces karaktert építeni, ahogy azt tették a Mahoraba: Heartful Days animében is. Ebben Chanohata Tamami beszél ugyanígy lassan, de ő gonoszságból. Na nem negatív főhőst kell elképzelni, csupán cinizmust, de pont azon a határon belül, ameddig még vicces. Az ő személyisége például kifejezetten színesíti az animét. Úgy néz ki, hogy a Kamichama Karin egy olyan anime, mely kifejezetten a loli-rajongóknak készült, mert az eddig megnézett 4 rész alapján komoly történetet nem vettem ki, valamint hogy a karakterekre komolyan kell figyelni. És bejött ez a macska is, mint aranyos kisállat, de tipikusan az a fajta állat, akit a földhöz vágnék dühömben, annyira idegesítő. Végignézem az animét, mert csak ne hagyjam félbe, de ez az anime az én szemszögemből egy tévedés.

A Kaibutsu Oujo viszont kellemes csalódás. Tartottam tőle, mert nem szeretem a horrort anime kivitelezésben (egyáltalán sehogy sem), és ezt az animét is horrornak írják. Hát, ha csak ennyi horror lenne minden animében, akkor kedvenc műfajaim egyike lenne. Semmi komolyság nincs benne, ami van, az inkább az elmebaj kategóriája, ami sokkal inkább vígjátékká teszi az animét, semmint ijesztő horrorrá. Láncfűrésszel nekimenni a láthatatlan ellenségnek, ez azért sok mindent elárul. A fókuszban Hiyorimi Hiro nevű srác, aki nővérével együtt egy kastélyba költöznek. Amikor a kastély felé tartana, egy lány kerül halálos veszélybe, akit megment ugyan, de Hiro halálos sérülést szenved, ami a vesztét okozza. De a lány, akit megmentett Liliane, a vérével újjáéleszti. Ezzel egy egész agymenés kezdődik, képtelenebbnél képtelenebb szituációkkal. Sokkal inkább a Kamen no Maid Guy-ra emlékeztet, ott voltak ilyen ökörségek, mint amik ebben az animében. Liliane szolgája, Flandre egy android kislány. Robot mivolta miatt végtelenül erős, ugyanakkor semmilyen kommunikációra nem képes. Egyetlen szót képes kimondani: "Huga", ez a szó az egyetlen csatorna, mely által minden érzelmét (már ami van egy androidnak) közvetíti az emberek felé.
Az endinget énekli az ALI PROJECT, mely az igazán szívderítő és inspiráló "Hizamazuite Ashi wo Oname" címet kapta, az egyik kedvenc ALI PROJECT dalom, ha nem értelmezem a címet. De annyira BDSM a dal, hogy nemcsak a cím utal rá, de még a kislemez borítóján is ki van kötözve az énekesnő. Az opening pedig Misato Aki: BLOOD QUEEN dala, az énekesnő legsikeresebb kislemeze. Azért jól mutatja, hogy mennyire fontos az erős személyiség, az meg tud jelenni az énekben is. Rock dal akarna lenni, de annyira jelentéktelen az énekesnő hangja, hogy semmit nem tudok visszaidézni belőle. Az énekesnőre is, ha ránézek, semmilyen érzelmet nem vált ki belőlem.

A Katanagatari meg egy rendkívül érdekes alkotás. Eleinte nehezemre esett megemészteni az egyedi rajzstílust, de aztán megszoktam. 12 részes, de minden egyes epizód 50 perces. Két főszereplő Yasuri Shichika és Togame hajóval járnak szigetről szigetre, mindegyiknek külön története van. Mindegyik egy-egy kardhoz kötődik, ezek legtöbbször történelmi vagy mitológiai vonatkozásúak. A sziget egy-egy lakója meséli el a történetet, és aztán meg is küzdenek vele azzal a karddal. Nagyon érdekes, érdemes végignézni, csak nekem egyszerre sok az 50 perc. Egyébként is hajlamos elkalandozni a figyelmem, az epizód végére már kifejezetten amortizáltnak érzem magam. Az ALI PROJECT itt a Katana to Saya című dalt énekelte fel második openingnek, amit szintén nagyon jónak, egyedinek tartok. Főleg a dinamikája, a lüktetése tetszik, mindazonáltal a hangulatát is pozitívnak érzem.

Hát ennyit mára... A konklúzió pedig az, hogy érdemes foglalkozni az ALI PROJECT-tel, mert nemcsak a dalai által visz el érdekes világba, hanem az animéknek köszönhetően is, hiszen látható, hogy mennyire színes a felhozatal. Bár ma kiderült számomra, hogy akkora rajongója soha nem leszek, mint mondjuk Okui Masaminak, mert végighallgattam a 2013-ban megjelent nagy-nagy válogatásalbumukat, mely a Kaikai Kiki ALI PROJECT Ventennale Music, Art Exhibition címet kapta. Ez 32 dalt tartalmaz az együttes kezdeti időszakától kezdve az első anime dalokon át egészen a csúcsig. Sokáig élveztem a dalok hallgatását egymás után, de a végére azért néztem már, hogy mennyi maradt, és amikor lement a 32 dal, az volt a gondolatom, hogy ez kemény menet volt. Ezek szerint van olyan, hogy túl sok belőlük, de amikor meghallgatok egy-egy 12-14 dalos válogatásalbumot anime dalokkal, akkor minden figyelmem az övék.

Érdekes, hogy sokan azért nem szeretik az ALI PROJECT-et, mert az énekesnő félhangokat énekel, és ez zavaró. Én ezekre a félhangokra nem vagyok érzékeny, csak azt veszem észre magamon, ahogy próbálom énekelni egy-egy dalukat magamban, hogy azt a hangot ott mégis hogy képezzem? O_O Külön hangképzettség kell a félhangokhoz? Az biztos, hogy nehezebb eltalálnom. Amit problémának érzek, amikor ALI PROJECT dalból csinálok karaokét, akkor a ritmusban hirtelen ugrás. Amikor időzítem a dalszöveget, sokszor ér meglepetés, hogy az énekesnő lassan énekel, de aztán hirtelen, mintha üldöznék, úgy begyorsul. Na mondom, kösz, most akkor ezt gondoljuk át megint. Ilyenkor leviszem 50%-os lassúságúra a dalt, és elképzelem azt, ahogyan lassan mondja gyorsan a szöveget, úgy szokott menni az időzítés. Elég sok ALI PROJECT dal meg van csinálva, úgyhogy sokkal már nem lesz dolgom. De amúgy jó együttes, szeressétek, és hallgassátok sokat őket.

2012. március 24., szombat

2008. június 25-én megjelent albumok

1. Slayers MEGUMIX

Megjelenés: 2008. június 25.
Kiadó: King Records
KICA-916~8
Ár: ¥3.000

Disc 1 -GOLD-
  1. Get along ~SelfTag Version~ 4:06
  2. Give a reason (Adj egy okot) 4:24
  3. Breeze (Szellő) 4:23
  4. don't be discouraged (ne légy bátortalan) 4:09
  5. MIDNIGHT BLUE (ÉJFÉLI FÉNY) 5:33
  6. Just be conscious (Csak légy magabiztos) 4:40
  7. Reflection (Tükörkép) 5:22
  8. raging waves (tomboló hullámok) 5:00
  9. feel well (jó érzés) 4:41
  10. Meet again (Újra találkozunk) 4:47
  11. Give a reason ~Ballade Version~ 4:36
  12. Going History (Múló Idő) 4:34
  13. Kagirinai Yokubou no Nakani (限りない欲望の中に; Határtalan vágyak) 5:11
  14. Plenty of grit ~TV size~ 1:42
  15. Revolution ~TV size~ 1:52
Disc 2 -SILVER-
  1. Megumi Hayashibara & Masami Okui: Get along 4:09
  2. Megumi Hayashibara & Masami Okui: KUJIKENAIKARA! 4:33
  3. Megumi Hayashibara & Masami Okui: Nemurenai Yoru wa... (眠れない夜は・・・; Álmatlan éjszakákon...) 4:59
  4. Megumi Hayashibara, Yasunori Matsumoto, Masami Suzuki & Hikaru Midorikawa: SLAYERS 4 the future 4:15
  5. Megumi Hayashibara & Masami Suzuki: Otome no Inori (乙女の祈り; A kislány imája) 2:23
  6. Shining Girl (Ragyogó lány) 4:14
  7. RUN ALL THE WAY! (FUSS MINDENÁRON!) 4:57
  8. GLORIA ~Kimi ni Todoketai~ (GLORIA~君に届けたい~; DICSŐSÉG ~Át akarom adni neked) 4:23
  9. Rumba Rumba (ルンバ・ルンバ) 4:11
  10. I & Myself (Én és Önmagam) 4:32
  11. Shakunetsu no Koi (灼熱の恋; Perzselő szerelem) 4:00
  12. Touch Yourself 5:08
  13. EXIT→RUNNING 4:25
  14. Kono Sekai no Doko ka de (MEGUMIX Version) (この世界のどこかで; Valahol ebben a világban) 3:58
Disc 3 -BRONZE-
  1. Get along ~SelfTag Version~ (off vocal version) 4:10
  2. Give a reason (off vocal version) 4:27
  3. Breeze (off vocal version) 4:25
  4. don't be discouraged (off vocal version) 4:11
  5. MIDNIGHT BLUE 5:34
  6. Just be conscious (off vocal version) 4:40
  7. Reflection (off vocal version) 5:21
  8. raging waves (off vocal version) 4:59
  9. feel well (instrumental ver.) 4:41
  10. Meet again (off vocal version) 4:47
  11. Give a reason ~Ballade Version~ (off vocal version) 4:36
  12. Going History (off vocal version) 4:34
  13. Kagirinai Yokubou no Nakani (off vocal version) 5:07
A Slayers MEGUMIX Megumi Hayashibara 3. válogatásalbuma. Az albumon a Slayers anime általa felénekelt dalai szerepelnek, amolyan ráhangolódás a Slayers REVOLUTION animére. Az album a 14. helyet érte el az Oricon charton, 10 hétig volt listán, és 35.744 példányt adtak el belőle.


Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét - 11 12 19 21 12 20 14 15.819
2. hét 18 37 38 27 35 28 39 32 5.915
3. hét 36 - 44 45 37 35 38 44 3.883
4. hét - - - 50 - 50 - 59 2.802
5. hét - - - - - - - 80 2.411
6. hét - - - - - - - 103 1.617
7. hét - - - - - - - 142 1.059
8. hét - - - - - - - 164 929
9. hét - - - - - - - 215 659
10. hét - - - - - - - 248 650
Összes eladás 35.744

2. Chihiro Yonekura: Ever After

Megjelenés: 2008. június 25.
Kiadó: King Records
KICM-1366
Ár: ¥3.150
  1. Zankoku na Tenshi no Teeze (残酷な天使のテーゼ; A Könyörtelen angyal tézise) 5:31
  2. Give a reason (Adj egy okot) 4:26
  3. Mizu no Hoshi he Ai wo Komete (水の星へ愛をこめて; Szeretettel a csillagok tengeréhez) 4:38
  4. Arashi no Naka de Kagayaite (嵐の中で輝いて; Ragyogni a viharban) 5:01
  5. Tenshi no Yubikiri (天使のゆびきり) 5:05
  6. Tooi Kioku (遠い記憶; Távoli emlék) 4:23
  7. Trust you forever (Örökké bízok benned) 4:56
  8. Yakusoku no Basho he (約束の場所へ; A megígért helyre) 6:22
  9. Tenshi no Kyuusoku (天使の休息; Angyalok pihenése) 4:53
  10. YOU GET TO BURNING (EL FOGSZ ÉGNI) 5:08
  11. FRIENDS (BARÁTOK) 5:16
Az Ever After Chihiro Yonekura feldolgozásalbuma. Az album a 119. helyet érte el az Oricon charton, 1 hétig volt listán, és 1.820 példányt adtak el belőle.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3 + BK scans

3. Tribute to Masami Okui ~Buddy~

Megjelenés: 2008. június 25.
Kiadó: evolution
EVCA-1001
Ár: ¥3.150
  1. Minami Kuribayashi: TRUST 4:25
  2. Minori Chihara: Rinbu-revolution (輪舞-revolution) 5:14
  3. Aki Misato: Jounetsu (情熱; Szenvedély) 5:25
  4. Masaaki Endoh: INTRODUCTION (BEMUTATKOZÁS) 4:47
  5. Yoko Ishida: Olive 4:52
  6. Suara: Iiwake (いいわけ; Mentség) 4:45
  7. Tomoe Ohmi: Otomegokoro Mugen (乙女心無限; Ártatlan lány gondolatai) 4:36
  8. Haruko Momoi: Koishimasho Nebarimasho (恋しましょ ねばりましょ; A dolgok szeretivaló oldala) 4:23
  9. Hironobu Kageyama: Wasuregusa (ワスレグサ) 5:32
  10. Chihiro Yonekura: HAPPY PLACE (VIDÁM HELY) 4:22
A Tribute to Masami Okui ~Buddy~ Okui Masami tiszteletére készített album, mely az énekesnő karrierjének 15. évfordulója alkalmából jelent meg. Az album a 120. helyet érte el az Oricon charton, 1 hétig volt listán, és 1.816 példányt adtak el belőle.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3 + BK scans

2010. május 17., hétfő

Tribute to Masami Okui ~Buddy~ albumon szereplő előadók

2008-ban igencsak egyedi, és fantasztikus album látott világot Japánban, a Tribute to Masami Okui ~Buddy~ Az énekesnő pályafutásának 15. évfordulója alkalmából készült el az album, nem egy áltagos Tribute album. Mint az alcíme is mutatja, Masami barátai énekelnek rajta. Akik nem mellesleg szakmabeliek. Néhányukat megemlítettem itt is, de ez a 10 előadó annyira különbözik egymástól, mindegyik külön egyéniség, hogy szeretnék róluk írni. Már az album borítója is tetszetős.

És a következő dalok kerültek fel rá:

  1. Minami Kuribayashi: TRUST
  2. Minori Chihara: Rondo-revolution
  3. Aki Misato: Jounetsu
  4. Masaaki Endoh: INTRODUCTION
  5. Yoko Ishida: Olive
  6. Suara: Iiwake
  7. Tomoe Ohmi: Otomegokoro Mugen
  8. Haruko Momoi: Koishimasho Nebarimasho
  9. Hironobu Kageyama: Wasuregusa
  10. Chihiro Yonekura: HAPPY PLACE

Ami igazán nagyszerűvé teszi az albumot az az, hogy mindegyik előadó nagyszerűen vegyítette bele az adott dalba a saját stílusát úgy, hogy mit sem veszít eredeti értékéből. És most lássuk az előadókat sorrendben.

Minami Kuribayashi: Seiyuu és énekesnő is egyben. 2002-ben debütált a Lantis alatt, karrierje azóta is töretlen és sikeres. A pop zenének inkább az elektronikusabb vonalát követi, a hangja tökéletesen alkalmas erre, ugyanis kellemes, lágy hangja van, zenéje miatt elsősorban női rajongói vannak.

Minori Chihara: Eredetileg az Avex Traxhoz szerződött, de mivel ott nem teljesítette az elvártakat, szerződést bontottak. Két év tétlenség után a Lantishoz igazolt, ahol megtalálta a számítását. Dalait nemigen lehet egy stílusba behatárolni, sok műfaj keveredik egybe, a popos hangzás mellett néhol bekeményít, akadnak olyan szerzeményei, melyek goth-lolis beütésűek. Az Anison énekesnők között a népszerűbbek közé tartozik, több tízezer albumot ad el, igen széles rajongótábora van. Sokan már csak a hangja miatt is szeretik, de a megjelenési stílusa is nagyon aranyos. Mindig nevet, amikor zavarba jön. A többiekkel ellentétben ő sokkal többet foglalkozik az öltözködésével és a frizurájával, számára nagyon fontos a megjelenés.

Aki Misato: Ő az egyedüli, aki más stílust képvisel, mint a többiek, már ha lehet kifejezetten stílust aggatni rá. Ugyanis a repertoárja rendkívül változatos. Lágy hangzástól kezdve, a pop zenén át a keményebb zenéig szinte minden stílusban kipróbálta magát, és mindegyikben remekel.

Masaaki Endoh: A JAM Project tagja, tipikus rocker-alkat. Csapatában talán ő műveli a legjobban a műfajt. Saját albumainak borítóképei igencsak furcsák, már-már megbotránkoztatóak. Sok anime dalt énekelt, inkább a "heroikus rock" (saját szavajárás) jellemző rá.

Yoko Ishida: Szintén az idősebb korosztályt képviseli, 1993-ban debütált. Az egyik Sailor Moon endinggel vált ismertté. 2001-ben 6 éves szünet után tért vissza. Elsősorban kellemes hangzású zenéiről ismert, de nem utolsó tevékenysége remix albumokat készíteni.

Suara: Polgári nevén Akiko Tatsumi. Azon kevesek közé tartozik, akik hatalmasat robbantottak debütálásukkor. 2006-ban tűnt fel, elsősorban balladákat énekel, de vidám dalaival bármikor képes jókedvre deríteni minket. Suarának nincs akkora hangterjedelme, mint a legnagyobb énekesnőknek, de az érzelem, amit ki tud énekelni magából, azzal mindent feledtet. Bár ő soha nem lépi túl a saját korlátait (nem mintha olyan kicsi lenne), de fantasztikusan bánik a hangjával. Egy átlag japán énekesnőhöz képest igencsak mély hangja van, és dalaiban elsősorban az akusztikus hangszerek dominálnak.

Tomoe Ohmi: Róla már többször volt szó korábban. Ezen a albumon azt hivatott megmutatni, hogy a rock zene is jól áll neki. És nem okoz csalódást, de továbbra is a balladákban mutatja meg igazi önmagát. Rendkívül aranyos lány, ártatlan, már-már buta tekintetével bárki a szívébe zárja. És szinte bárki képes zavarba ejteni őt, ekkor mindig csinál valamit az arcán; vagy a haját igazgatja, vagy az orrát lágyan megtörli. Sajnos méltatlanul ismeretlen, pedig a tehetsége alapján sokkal többet érdemel.

Haruko Momoi: Reszkessen tőle mindenki, aki utálja az extrém magas, már-már cincogó hangú ázsiai énekesnőket. Még az én fülemet is bántja a hangja. ^^' Ő az egyetlen olyan énekesnő az albumon, aki zenét is maga csinálja, és az sem hétköznapi. Úgynevezett 8bit zenét műveli. Ugyanis mai napig megszállottan rajong a videojátékokért, és anno a 8 bites játékok zenéi annyira megihlették, hogy úgy döntött, ő maga is ezt a stílust fogja öregbíteni. Kitanulta a zenei stílust, igazi tehetséggé nőtte ki magát.

Hironobu Kageyama: Masaaki Endoh-hoz hasonlóan ő is JAM Project tag. Ő a szíve-lelke a csapatnak, lelkesedése töretlen. Nálunk is igencsak ismert lenne, ha a Dragon Ball japán openinggel és endinggel ment volna, ugyanis ő a fő elkövetője a daloknak. Kemény rock zenében jártas, de a stílus balladisztikus oldalában is otthonosan mozog.

Chihiro Yonekura: Hironobu Hageyama mellett ő is veteránnak számít, hisz 1996 óta öregbíti a Jpop ipart, igaz ma már igencsak haloványan. Itthon a Kaleido Star openingje által vált ismertté. Azon énekesnők közé tartozik, akik debütáláskor hihetetlen nagy ismeretségre és népszerűségre tettek szert, viszont, ahogy telt-múlt az idő, ez a népszerűség úgy esett vissza. Az ő esetében nemcsak az az oka, hogy az anison műfaj egyre inkább kisebb teret kap a médiában, hanem az is, hogy a dalai sajnos mára egyhangúvá váltak. Nagyon sajnálatos, mert tehetséges énekesnő, csak ő az élő példa arra, hogy egy stílusból nem lehet sokáig megélni. Pedig sokkal többre vihette volna.

Tehát igazi sztárparádé hallható az albumon! És még szebb lett volna az összkép, ha 120. helynél jobbat ért volna el, 1 hétnél tovább szerepelt volna az Oricon listán, és 1.816-nál többet adtak volna el az albumból.