Most egy jó hosszú blogpost következik, évértékelés több szempontból miegymás. Hamarosan megyünk egy kínai családhoz vendégségbe, úgyhogy majd éjszaka fogom befejezni. Ma délelőtt még voltunk néhány dolgot vásárolni, ami még otthonra kell, néhány nap múlva megyek haza. Most nézek ki az ablakon, nagyon durván esik az eső, és erről jutott eszembe, hogy száraz talajt még nem láttam itt.
Így néznek ki Angliában a tipikus házak. Egymás mellett vannak, előttük van egy kis előtér. Nagyon érdekes egyébként, hogy kívülről nagynak tűnnek a házak, ehhez képest jóval kisebb a belmagasságuk, amikor megérkeztem a nővéremhez, úgy emlékeztem, hogy jóval nagyobb a házuk. Belül egyébként olyan, hogy belépsz egy kis folyosó fogad, melynek egyik oldalán van a lépcső, ott lehet felmenni a hálószobákba, melyekből rendszerint három van, és a fürdőszobába. A másik oldalon van a nappali, és mellette a konyha, és a konyhából lehet kilépni a hátsó kertbe. Az emberek döntő többsége ilyen házakban él. Nekem szimpatikus, el tudnám képzelni, hogy ilyen házban éljek. Csak a britek elég hülye szokása az, hogy hétvégén, amikor nem készülnek sehová, akkor hálóruhában, és köntösben mennek át a szomszédhoz, vagy a közeli közértbe. Azon voltam ledöbbenve, amikor egyszer a Birkenhead-i Shopping Centerben láttam két nőt így. Ez nálam is már az abnormalitás határa. :D De jó emberek élnek itt.
Most jöttünk meg a kínai családtól, nem hittem volna, hogy ennyire érdekes lesz. Én azt hittem, hogy kedves, aranyos emberek társaságában megvacsorázunk Xingbo szokásához híven beszél, és ennyi. Hoylake-ben voltunk, de vagy 15 kínai volt, ha nem több. Nagyon aranyosak voltak, tényleg nekem semmi bajom az ázsiaiakkal, de annyira furcsán éreztem magam, mert nem ismertem senkit, és a ház légköre bár nagyon kellemes volt, mégis fojtogató. Nagyon visszafogott voltam, pedig ez nem jellemző rám, ha idegen van a társaságban, de hogy csak néhány embert ismertem magamon kívül, ráadásul senki nem beszélte az én nyelvemet, az nagyban visszavetett az önbizalmamból, az nem érdekel, hogy miféle emberek vannak körülöttem. De mindenféle korosztály volt, fiatalabbak, idősebbek, és hopp! A fiatal srácnak Nintendója van! És Nintendós plakátok a falán! Ez egy nagyszerű barátság kezdete lehet nálam! ;) Nem volt nehéz megtalálni a közös hangot, de valamiért vele is olyan visszafogott voltam. Volt még két lány, akinek szintén volt DS Lite-ja. A srác is "csak" DS Lite-tal bírt, teljesen elbűvölten csodálta a 3DS-emet, és a Mario Kart 7-et. De DS Lite-on játszottunk multit. Először valami Bombermannel, egész jó volt, majd New Super Mario Bros. A csajok nagyban nyomják, mert szarrá vertek minket! :D Mellettem egy korombelinek tűnő srác segített a játékban, kicsit felejtettem a New Super Mario Bros. multijaiban. Annak a srácnak ilyen tipikus otaku-feje volt. Szemüveges, és kissé visszafogott volt. Ezután mentünk kajálni. Svédasztal kínai módra! Fűű, volt itt minden, ami kínai. Nem ettem sokat, nem arról van szó, hogy annyira rossz lenne, de tényleg, csak ezek a kínai kaják olyanok, hogy csak akkor finom, ha keveset eszek belőlük, ezt nem tudom, hogy miért van így. A kacsa is tök finom volt, de éreztem, hogy baj lesz, ha sokat eszek belőle. Volt garnélarák is, azzal a mai napig "problémáim" vannak. Az is nagyon finom étel, de ahogy belegondolok egy olyan tengeri állat húsát eszem, melyhez nincs sok "közöm" (ez nagyon rossz szó, és nem is jut eszembe olyan, mely kifejezi az érzéseimet), akkor valamiért nem tudom befogadni, és ugyanígy vagyok a tengeri herkentyűkkel is. De valószínűleg, ha hosszabb távon élnék kínaiakkal együtt, akkor hamar megszoknám. Vacsora után visszamentem az emeletre, Huicong már korábban felment, de zavarta a zaj. Viccel? Ő legalább érti, hogy mit beszélnek, ugyanis mivel a nővéremnek nem volt kedve jönni, ezért egyedül voltam európai. ^^' Érdekes téma került terítékre, a kínaiak és a japánok közötti ellentét. Ezt már a nővérem is mondta, hogy a kínaiak azért utálják a japánokat, mert néhány száz éve lemészárolták őket. Huicong valahogy úgy mesélte, hogy a japánok is Kínából származnak. Volt egy király, és rangban közvetlen alatta 500 férfi, és 500 nő átment egy kis szigetre, amit mi Japánnak hívunk. Ezek az emberek az évszázadok során benépesítették azt a kis szigetet, és amikor már nem fértek el, akkor mentek át Kínába erőszakos földfoglalás ürügyén. Huicongnak olyan szinten nincsen gondja a japánokkal, ő is tisztában van vele, hogy szemléletváltással, és a múlt lezárásával örök béke lehetne köztük. De ez az 500 férfi, 500 nő története nekem nagyon tetszett, én teljesen elbűvölten hallgattam ezt a történetet, mint egy kisgyerek. Ennél már csak Vietnam legendája szebb, amit nem fogok tudni pontosan visszaidézni, de valami olyasmit hallottam, hogy valami sárkánytól származnak. Valahol élt egy tündér, és egy sárkány, mindkettőhöz 50-50 ember tartozott (nem merek gyereket írni). Ezek békében megéltek egymás mellett, ám egy napon úgy döntöttek, hogy elválnak útjaik. A tündér az egyik irányba, a sárkány a másik irányba ment, és a sárkány a mai Vietnam földjén telepedett le az 50 emberrel. Nem tudom, hogy így van-e, aki tudja, az segítsen ki kommentben. ^^' Amikor a fiatalok is megvacsoráztak, jöttek vissza. A srác a 2 csajjal monopolyzott, míg a többiek beszélgettek. És gondolatban kupán vágtam a srácot, mert az iPad-jén általa Jpop-nak nevezett dalt játszott le a YouTube-ról, ami koreai volt, és Bubble Pop volt a dal címe. Persze visszafogtam magam, de valamiért itt megint furcsán éreztem magam, lementem, és megkérdeztem Xingbo-t, hogy mikor megyünk haza. Mentünk már, mert Dominik is már nyűgös volt. Összességében tényleg jól éreztem magam, de nem tudtam feloldódni, hiába voltak nagyon rendesek és aranyosak. És ezt hazafele menet el is mondtam Xingbo-nak, aki mondta, (amit egyébként én is vallok), hogy közvetlennek kell lenni az emberekkel, ő is nagyon sokakat nem ismert, de mégis olyan oldottan beszélgetett velük, és ez látszott is rajta. Azért ne felejtsük el, hogy neki van némi előnye. De azt mesélte, hogy ő csak 2 évig tanult angolul, de az semmi nem volt ahhoz képest, amit itt sajátított el angol emberek körében, és most már nagyon magabiztosan beszéli a nyelvet. És így visszagondolva, tényleg látszott a kínaiakon, hogy kíváncsiak voltak rám, szívesen beszélgettek volna velem is, és nagyon jó érzésekkel jöttem el onnan. De ha sokat lennék az ázsiaiak köreikben, biztos minden más lenne.
De Angliával is van egy problémám, ugyanis hiába tudok elég jól angolul, nagyon sok mindent el tudok olvasni, egy szövegben is legfeljebb néhány szó, amit nem értek, de a britek beszéde valami rettenetes. Annyira, csak pár szót értek abból, amit mondanak, például a boltban is, amikor odamegyek a pénztárhoz, és megkérdezik általában, hogy "That's all?", egyszer odafordultam a nővéremhez, hogy mit mond? És akkor esik le, hogy a beszédükből ennyit sem értek. Mára már azt csinálom, hogy megkérem, hogy beszéljenek lassabban, és akkor már sokkal jobban értem, hogy mit mondanak, de egyébként borzalmas számomra. Biztos vagyok benne, hogy ha hosszú távon maradnék itt, akkor ráállna a fülem, de egyébként...
Ennyi élménybeszámoló után jöjjön egy kis személyes évértékelő beszéd, mert azért nem akármilyen évet hagytam mögött, ha számvetést kellene végeznem a 2011-es évről. Nagyon sok minden történt velem, legalább annyiszor voltam boldog, mint ahányszor sírtam is (még ha csak lélekben is). Most már határozottan azt érzem, hogy nem riadok vissza a megmérettetésektől, mert rájöttem arra, hogy tényleg semmi nincs hiába, ha kifizettem a tanulópénzt, mert utána erősebb leszek. Az egyik legnagyobb tanulsága az volt számomra ennek az évnek, hogy a boldogságot csak az adott napra lehet megszerezni. Ezt megtapasztalni nagyon nehéz volt, de aztán rájöttem, hogy mégsem akkora ördöngősség. Ugyanis a negatív tulajdonságok, olyanok, mint az éhség: Végleg soha nem lehet "legyőzni", hanem folyamatosan harcolni kell ellene, és erről szólnak a belső harcaink. És aki sikeresen megküzd ellenük, azokból válnak igazi értékes emberré, tehát önmagunkért vívjuk meg azokat. És ahhoz, hogy folyamatosan sikeresen felvehessük ellenük a harcot, hihetetlen nagy alázatra van szükség, hogy elfogadjuk, hogy nem lehet végleg legyőzni. És erre hosszú folyamat után jöttem rá, hogy ez tényleg így van, meg kellett sebződni egy jónéhányszor, de megérte, mert megtérül! Megtérült, elég csak arra gondolni, hogy lefogytam. Nem azt mondom, hogy keményen megszenvedtem érte, de azért nem az égből jött, hogy én mostantól sovány vagyok, és ez így is marad. Nagyon örülök, hogy sikerült elérni tudatos és következetes munkával. Mindig ellenőriztem magam, ha nem volt jó valami, újragondoltam az egészet, mit ronthattam el, és akkor másképp csinálni. A másik, amit nagy eredménynek tartok idén, az a Nintendo 3DS, amit saját pénzemből vettem meg. Lehet, hogy ez így kívülről nem hangzik olyan nagy dolognak egy 25 éves fiatal "szájából", de akik tudják, hogy miken mentem etéren keresztül, azok értik miről beszélek. Nagyon örülök, mert ez is egy jel, hogy ha valamiért megdolgozok (akár anyagi, akár érzelmi szempontból), azt elérhetem, ez nagy útravaló az új esztendőre. Ezek miatt is van az, hogy nem félek csalódni, és a mai napig azt vallom, hogy inkább csalódjunk az emberekben, minthogy bezárjuk a szívünket, hogy márpedig én nem bízok meg senkiben. Egyrészt, mert sokkal többet vesztünk barátok "nem szerzésével", másrészt meg azoktól is nagyon sokat lehet tanulni, akikben csalódtunk, nem véletlen van az a mondás, hogy a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség. Van is még mit tanulnom, mert még korántsem értem az utam végére, még több hibám is van, ami javításra vár. Például rá kellett jönnöm, hogy a mai napig nem vagyok képes jól kezelni a gyors és hirtelen váltásokat. Ezalatt azt értem, hogy például ha két barát oldottan beszélget valami pozitív témáról, majd az egyik hirtelen átvált egy kényes témára, és arra hogy reagál azonnal. És erre egy bizonyos beszélgetés alkalmával jöttem rá, mely mindkettőnknek nagyon kellemetlen volt, de ki kellett beszélni magunkból. Amennyire ki tudtuk... Az a lényeg, hogy az annyira derült égből villámcsapásként ért, hogy szabályosan kapálóztam a szavakért, hogy közben a legjobbakat mondjam. Ekkor döbbentem arra rá, hogy ahhoz, hogy hitelesek legyünk a lehető legtöbb ember szemében (mert mindenkiében nem lehet) nagyon fontos, hogy a lehető legtöbb témában egyenesek és határozottak legyünk, és ehhez az kell, hogy őszintén kimondjuk magunkról, hogy ez meg ez a hibánk, ugyanis ezáltal tudjuk minél jobban megismerni magunkat, és így tudjuk a másikat is egyre jobban kiismerni, hiszen ezáltal nagy mértékben fejlődik az érzelmi intelligenciánk. De a jövőre nézve 2012-ben is rengeteg teendőm és tervem van, mely mind megvalósításra vár!
Zene terén kicsit felemás év volt az idei, mindenki jelentetett meg albumot, aki számított. Az alábbiak határozták meg az évemet:
- Masami Okui: Self Satisfaction II
- Chihiro Yonekura: Nakeru Anison
- JAM Project Best Collection VIII GOING
- Megumi Hayashibara: VINTAGE White
- Suara: Karin
És néhány album, melyek nem voltak olyan nagy hatással rám, de jó volt egyszer-egyszer hallgatni:
- JAM Project: Victoria Cross
- ALI PROJECT: QUEENDOM
- angela: mirror☆ge
Kislemezekből valamiért nem jelent meg olyan sok idén, ami érdekel, csak a JAM Project volt aktív, de akad egy pár, ami örökzöld lesz:
- Minori Chihara: Defection
- JAM Project: Vanguard
- TOPGUN×Chihiro Yonekura: Naked Soul
- JAM Project: NOAH
- Nekocan (Neko) feat. Chihiro Yonekura: Pandemic!!
- Anisama Friends: rainbow
- JAM Project: Believe in my existence
- Hiroshi Kitadani: We Go!
Se Okui Masami, se ALI PROJECT, se Megumi Hayashibara, se Suara nem jelentetett meg idén kislemezt. Suara egy ideje nagyon passzív albumok terén, kezdem azt érezni vele kapcsán, hogy áttér koncertezésekre, meg csak az AQUAPLUS VOCAL COLLECTION albumokra énekel fel dalokat. Pedig most is nagyszerű albumot adott ki, szeretném, ha többször hallanánk róla! Számomra az év legnagyobb felfedezése a JAM Project volt. Teljesen a rajongójuk lettem, pedig előtte úgy voltam velük, hogy túlságosan erőltetett, meg annyira egy kalap alá megy a zenéjük, hogy hiába igényes, de unalmas. És az év elején tették ki letöltésre a JAM Project 10th Anniversary Complete BOX 8 CD-jét, és akkor úgy döntöttem, hogy itt az ideje megismerni őket komolyabban. Meghallgattam a BEST PROJECT albumot, és onnantól nem volt megállás! És ha meg kéne neveznem a 2011-es év legjobb dalát, akkor az egyértelműen az alábbi lenne:
JAM PROJECT: Negai
http://www.youtube.com/watch?v=KXhrx7JEfdo
Okui Masami szerzemény. Hozzászoktam már ahhoz, hogy amihez Okui-san hozzányúl, az arannyá válik, de ezzel ritka szép drágakövet adott ki a kezéből! Pályafutásának egyik legszebb dala.
És immáron harmadjára szeretném az éves Last.fm listámat közzé tenni. Én bevallom őszintén, teljesen Last.fm addikt lettem, sokkal több értelmét látom, mint a Facebooknak. Idén is az évben legtöbbet hallgatott előadó, majd album, kislemez Top 10-es listáját írom ki, majd a dalok 100-as listáját.
Top 10 előadók:
- Masami Okui
- JAM Project
- ALI PROJECT
- Chihiro Yonekura
- Megumi Hayashibara
- Suara
- Tomoe Ohmi
- Zorán
- Yuuto Suzuki
- FLOW
Top 10 album
- Masami Okui: Self Satisfaction II
- JAM Project Best Collection VIII GOING
- Chihiro Yonekura: Nakeru Anison
- Suara: Karin
- Hiroshi Kitadani: R-new
- Masami Okui: i-magination
- Megumi Hayashibara: VINTAGE White
- Zorán: KÖRTÁNC • Kóló
- Masami Okui: Self Satisfaction
- Masami Okui: crossroad
Top 10 kislemez
- JAM Project: NOAH
- Yuuto Suzuki: Garden of Eden
- JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
- Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
- JAM Project: Believe in my existence
- ALI PROJECT: Waga Routashi Aku no Hana
- Tomoe Ohmi: Happy Days
- Masami Okui: Birth
- ALI PROJECT: Kotodama
- JAM Project: Rescue Fire
Top 100 dalok
- Yuuto Suzuki: Garden of Eden
- JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
- JAM Project: NOAH
- JAM Project: Believe in my existence
- ALI PROJECT: Waga Routashi Aku no Hana
- Masami Okui: Cosmic Dance
- Chihiro Yonekura: you
- Masaaku Endoh: Kankyou Chouin Ecogainder (off vocal)
- JAM Project: MAXON
- Hiroshi Kitadani: Giri Giri Emotion
- JAM Project: Negai
- JAM Project: Battle No Limit
- JAM Project Rescue Fire
- Analog Fish: Speed
- JAM Project: Negai (off vocal)
- ALI PROJECT: Kotodama
- JAM Project: TRANSFORMERS EVO.
- JAM Project: Bouken Ou ~Across the legendary kingdom~
- Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
- The Babystars: Hikari he
- Masami Okui: Niji Iro Shooter
- Yuuto Suzuki: Garden of Eden -off vocal-
- ALI PROJECT: Zekkoku TEMPEST
- Masami Okui: Dead or Alive
- abingdon boys school: JAP
- Mikuni Shimokawa: Only my raingun -Electro Japarican Mix-
- JAM Project: Ryuusei Lovers
- JAM Project: DRAGON
- Eiko Shimamiya: Naraku no Hana
- JAM Project: Crest of "Z's"
- Tomoe Ohmi: Happy Days (instrumental)
- ALI PROJECT: Boukoku Kakusei Catharsis
- JAM Project: Danger Zone
- Mikuni Shimokawa: KOHAKU
- Chihiro Yonekura: Hoshizora no Waltz
- Hiroshi Kitadani: We are!
- Chihiro Yonekura. Diamond Crevasse
- JAM Project: Hikari he no Countdown
- Tackey & Tsubasa: Mirai Koukai
- ALI PROJECT: Yuukyou Seishunka
- Masami Okui: Taiyou no Hana (OFF VOCAL VERSION)
- Suara: Hana Kotoba
- June: Baby it's you
- Chihiro Yonekura: Lion no Tsubasa
- Tomoe Ohmi: Happy Days
- Tomoe Ohmi:Rock River he (instrumental)
- Hironobu Kageyama: EVER LAST
- Suara: Rin to Shite Saku Hana no You ni
- FLOW: GO!!!
- Masami Okui: Satisfaction
- CHABA: Parade
- Suara: Yokorenbo
- JAM Project: Kurenai no Kiba
- JAM Project: GONG
- FLOW: Re:member
- JAM Project: Go! Stand Up!
- Suara: Kaze no Requiem
- Masami Okui: Taiyou no Hana
- FLOW: Realize
- Masami Okui: Happy Days
- JAM Project: Nageki no Rozario
- JAM Project: Lady Fighter
- Masami Okui: wild cat
- savage genius feat. Tomoe Ohmi: Maze
- JAM Project: Ideyo Gaia Leon
- Péterfy Bori & Love Band: Hajolj bele a hajamba
- Masami Okui: LOVE SHIELD
- Suara: MOON PHASE
- Masami Okui: Dare Yori mo Zutto...
- Hiro Takahashi: Unbalance na Kiss wo Shite
- Masami Okui: Chou
- Tsukishima Kirari starring. Koharu Kusumi: Koi no Mahou wa Hapipinopi
- JAM Project: Get over the Border
- ALI PROJECT: Jigoku no Mon
- D-51: BRAND NEW WORLD
- Yuuto Suzuki: La-La-La
- JAM Project: PRAISE BE TO DECEPTICON
- Masami Okui: GRADUATION
- Hiroshi Kitadani: We Go!
- Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow
- Minori Chihara: Defection
- Minori Chihara: raison pour la saison
- Minori Chihara: Fukakuei Seigenri
- FLOW: COLORS
- Masami Okui: Dive to Future
- Chihiro Yonekura: Tori no Uta
- Sister Mayo: Love Tropicana Deluxe
- ALI PROJECT: Suigetsu Kyouka
- Hiroshi Kitadani: Mono Telepathy
- Porno Graffitti: Anima Rossa
- JAM Project: Vanguard
- FLOW: Hey!!
- Suara: Kakurenbo
- Tomoe Ohmi: Momen no Handkerchief
- JAM Project: NOAH (off vocal)
- Chihiro Yonekura: Arashi no Naka de Kagayaite
- Masami Okui: Tabibito
- Mikuni Shimokawa: Over Soul
- Masami Okui: Garden of Eden
- ALI PROJECT: GOD DIVA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése