A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életmód. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életmód. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. január 6., hétfő

Új szemlélet vagy rendbontás?

Alapvetően szeretem Soma stílusát. Úgy gondolom, hogy szükség van egy olyan emberre, aki önmagát szabadjára engedve fejezi ki magát. Ebbe Soma jó példával jár elő, jót tesz vele az embereknek, nem utolsósorban vannak gondolatai, amik megszívlelendők.

Mégis, ha valaki ajánlást kérne tőlem, hogy mely könyvét olvassa el Somától, semmiképp sem az Új egyensúlyt adnám a kezébe. Somáról köztudott, hogy amikor épp nem a spiritualitás rózsaszín ködjében lebeg önkívületi állapotban, akkor a nemek közti kapcsolat a fő témája. Ebben keresi azt a bizonyos új egyensúlyt, de a könyv olvasásakor nem egyszer volt olyan érzésem, hogy nem érdemes felbolygatni a természet által évezredeken át kialakított rendet. Bár Soma "eljangosított világ"-ról ír, én inkább úgy látom, hogy a világ az emberiség történelme során pont attól volt egyensúlyban, hogy mind a férfinak, mind a nőnek megvolt a maga feladata, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberiség fenn tudott maradni

De már csak azért sincs értelme visszasírni a régi időket, mert a világ régi rendje már egy ideje felborult. Tehát tényleg vitára, diskurzusra szorul a nemek közti kapcsolat, adott esetben érdemes új egyensúlyt keresni, de azt semmiképp nem abban a formában tenném, ahogy Soma írja a könyvében. Az jól látszik, hogy sokat olvasott a témában, széleskörű tudása van, de mivel erősen érzelemvezérelt, ezért nem képes a tudását tárgyilagosan átadni. Bár igyekezett a lényegre szorítkozni, amikor a nők társadalmi helyzetét ismertette a történelem során, itt-ott beszúrta, hogy mely férfit "büntizné" meg. Soma érzelemvezérelt mivolta abban is megnyilvánult, hogy jól ki lehet olvasni a sorok között, hogy mi az, amiért tényleg hálás, és mikor írja csak udvariasságból, hogy "örök hála", egyébként tisztán kivehető a "végre vége van!" mögöttes üzenet.
Az pedig, hogy a magyar nyelv szakralitását az "erőszakos - sok a szőre" szópárossal illusztrálja, az egyenesen alávaló és undorító! Ideje lenne végre tudomásul venni, hogy nemcsak fizikai erőszak létezik, hanem verbális erőszak is, amiben köztudottan a nők jártasabbak. Alkalmazzák is előszeretettel férfipartnerük ellen például érzelmi zsarolás képében. Az vitán felül áll, hogy alávaló az a férfi, aki bántalmazza a nőtársát, de egy rosszul megválasztott szóval is hatalmas sebet lehet ejteni. Főleg, ha nonverbális éle is van.

Persze vannak érvek a könyv olvasása mellett is. Egyrészről Soma kellemes, könnyed, olvasmányos stílusának köszönhetően gyorsan lehet haladni a könyvvel. Ráadásul, amikor a közös megegyezésre helyezi a hangsúlyt, akkor nagyon jó olvasni a könyvet.
Különböző beszélgetések és levelezések is olvashatók a könyvben, ezáltal más (sok esetben Somáéval épp ellentétes) szempontot is megismerhetünk. Kétségtelenül ezek a beszélgetések a könyv csúcspontjai. Általuk nemcsak színesebbé válik a könyv, hanem más álláspontot is megismerhetünk. Soma is szemmel láthatóan tiszteli a beszélgetőpartnerét, az ellenvetéseit meg érvekkel támasztja alá. Ezek is csak azt bizonyítják, hogy nemcsak tájékozott, de értelemes nő is, akivel adott esetben jó diskurzusokat lehet folytatni. Ő maga is említést tesz az egyes szélsőséges feminista csoportok tényleg patológiásnak nevezhető viselkedésükről, elméletükről.

Ugyanakkor nem lehet elmenni a könyv szerkesztési hibái mellett sem, sajnos nem szűkölködik bennük. Nagy probléma, hogy a bizonyos bekezdéseket sorközökkel választanak el. Ez internetes cikk esetében teljesen helyén való, de könyvben egyrészt csúnyán is mutat, másrészt megakasztja az olvasás flow-ját. Illetve szemmel láthatóan több dupla szóköz is megmaradt a könyvben.
A másik komoly hiba, hogy Soma hiába fogalmaz olvasmányosan, jellemzően a beszélt nyelvet használja a könyvben. Ennek következtében sok a töltelékszó, amikkel ugyan színesebbé tehetjük az élő beszédet, de írásban, megfelelő hangúlyozás nélkül problémás olvasni. Vannak sorok a könyvben, amiknek fele semmilyen érdemi információt nem tartalmaz.

Mindent egybevetve én is úgy gondolom, hogy érdemes változtatni a berögzült szokásokon. Érzékeny mivoltomból kifolyólag én is inkább szenvedő alanya voltam a hagyományos szemléletmódnak, nem utolsósorban jó néhány férfitársamon is azt látom, hogy nem önazonosak a felvett sztereotip férfi szerepekkel. De nem vagyok biztos abban, hogy Somát kérném meg arra, hogy "Mentsük meg a férfiakat". Legalábbis őt egyedül biztos, hogy nem.

2023. október 17., kedd

Kőkorszaki nevelési módszerek

Habár alapvetően van némi negatív felhangja az önismereti jellegű, életmód könyveknek, hiszen azt az érzetet kelti, hogy valaki itt megmondja a tutit, hogyan lehet jól élni, mégis van benne potenciál. Hiszen ha valaki kellő részletességgel beszél a témájáról, beható ismerete van róla, igyekszik minél több szemszögből bemutatni, az nagyon hasznos és értékes könyv lehet. De vékony jégen táncol az, aki gyereknevelésről ír könyvet, hiszen ahány gyerek, annyi személyiség. Talán ez a fő oka annak, hogy ha valamiben nincs egységes módszer, akkor az a gyereknevelés.

És sajnos elég csúnyán beszakadt a jég ezen könyv alatt. Kifejezetten nyitott vagyok az új trendek felé, úgy vagyok vele, hogy vizsgáljuk meg, nézzük meg, mivel lehetünk többek általa, hasonlóképp vagyok a gender identitásokkal is. Ezért alapvetően nem zavar, ha egyre többen definiálják magukat nonbinárisnak, vagy bármi másnak, ami eltér a két biológiai nemtől. Ha valakinek ténylegesen ez segít a lelki problémáján, és úgy érzi, hogy ezáltal meghatározhatja az identitását, maximálisan támogatom. Ennek ellenére becsülöm azt, ha valaki a hagyományos, bináris nemek pártján van, mert akárhogy is nézzük, akármennyire is érzi magát jobban az adott személy, aki nonbinárisnak vallja magát, csak egy férfi és egy nő szexuális együttlétéből születik gyerek, és ez azért nem elhanyagolható szempont.

De ilyen idejét múlt, konzervatív könyvvel mint a Meg Meeker: A fiúk legyenek fiúk című könyve, nem is tudom mikor volt utoljára dolgom. Az teljesen természetes és ösztönös dolog, hogy a fiúk gyerekkorukban szeretnek kalandozni, próbálni a határaikat, nem volt ez másképp 30 éve sem, és most is így van. De ennyire megvetni a korunk technikai vívmányait, az azért elgondolkodtató. Olyan érzésem volt a könyv olvasása közben, mintha a szerzője a 19. századból tévedt volna a jelenünkbe, és egyszerűen nem érti, mi folyik körülöttünk. Mi ez a doboz, amit bámulnak az emberek? Mi az a gyerekek kezében, amit az utcán folyton nyomkodnak? Mi az, hogy üresek a játszóterek? Miért nem járják az erdőket a gyerekek? És nem az a legnagyobb baj, hogy valami mellett egyértelműen állást foglal a könyv szerzője - bár ez is problémás, mert kizárja, hogy lehetőségeihez mérten objektíven elemezze a másik oldalt - hanem hogy ennyire a modern technológia ellen van.

Ez az ellenérzés az egész könyvet áthatja, így nemcsak unalmas volt olvasni például a gyerekek vadregényes kalandjait, hanem kellemetlen is. De a hagyományos levelek túlromantizálása az e-mailek ellenében is megmosolyogtató. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy a könyv önmagában is elavult, hiszen eredetileg 2008-ban jelent meg a könyv, azóta még oly sokat változott a világ. De hogy mennyire nem időt álló a könyv, jelzi, hogy milyen kellemetlen volt olvasni.

Sajnálom, mert kifejezetten annak fényében vettem meg, hogy ha úgy alakul az életem, hogy lesz majd gyerekem, hátha elsajátíthatok 1-2 hasznos dolgot ebből a könyvből is. De csak azt tanultam meg belőle, hogy a TV és az internet rossz, minden manipuláció, amit ott látunk. Nem ezzel van a legnagyobb baj, hanem azzal, hogy nagyon kevés a megfelelő iránytű a korunk vívmányainak megfelelő használatához, és az se jut el sok emberhez. Ez a könyv sem fog ebben segítséget nyújtani. A gyerekemet (ha majd lesz) meg nem az őskorba akarom visszaküldeni, hanem arra keresek iránymutatást, hogyan boldoguljon a jelenünkben.

Egyáltalán nem kaptam meg a könyvtől, amit vártam, sőt, számomra az idei év legrosszabb olvasmánya volt ez.

Szerző: Meg Meeker
Cím: A fiúk legyenek fiúk
Kiadó: Jaffa kiadó
Fordította: Farkas Veronika
Eredeti cím: Boys Should Be Boys
Magyar megjelenés éve: 2019
Eredeti megjelenés éve: 2008
Ár: 3499 Forint

Moly profil | Goodreads profil | Könyv a kiadó honlapján

2023. május 26., péntek

Egy országhoz kötött életmód

Mivel szerelemből választottam a KRE-BTK-n a Néderlandisztika szakot, ezért külön magánkönyvtárat szeretnék létrehozni holland irodalomból. Ebbe beletartozna, minden holland vagy flamand író regénye, könyvek a holland kultúráról, történelemről, illetve a Hollandiában vásárolt holland nyelvű könyvek is. Ha valaki egy adott témakörben minden művet be akar szerezni, akkor az említésre méltó, kiemelkedő alkotások mellett óhatatlan, hogy olyan könyv is a kezei közé kerüljön, ami... fogalmazzunk úgy, hogy inkább a dísztárgy fogalmát fogja kimeríteni. Csak azért lesz a könyvespolcon, hogy teljesebb legyen a gyűjtemény. Az utóbbiba fog Olga Mecking: Niksen - A semmittevés holland művészete című könyve is.

Maga a cím "Niksen" egy holland szó. Van a "niets" szó, mely jelenése: "semmi". Ennek köznyelvi változata a "niks", ha ebből igét akarunk faragni, meg kell toldani egy "-en" végződéssel, így jött létre a Niksen szó, melynek jelentése semmittevés. Tehát az alcím megmagyarázza a szó jelentését. De ezt feltétlen Hollandiához kell kötni? Felszínes gondolkodás szerint igen, mert sokan nemcsak az individualizmust kötik a hollandokhoz, hanem hogy milyen jó rendszerben működik ott az oktatás, milyen jó ott munkát vállalni, mennyire lazán veszik az életet, hogy ott aztán lehet élni. Lényegében erről szól ez a könyv is. Idealizálja a holland életmódot, hogy mennyire szabadok ott az emberek és hogy csak ennyi kell ahhoz, hogy az emberek elhozzák maguknak a földi mennyországot.

Árulkodó, hogy a "niksen" szónak nincs szócikke a holland wikipédián, ahogy a mű szerzője sincs még említvés szintjén. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a külföldiek aggatták a hollandokra a "niksen" szót, mint ahogy a könyv sem igazán ismert és a szerzőt sem tartják számon Hollandiában. A könyvet olvasva azt kell mondjam, hogy értem, hogy miért nem. Röviden és tömören: Leegyszerűsíti és túlidealizálja a holland életmódot és gondolkodást. Olyan dolgokra szentel a szerző egy egész könyvet, amit mi, Néderlandisztika alapszakon Holland/flamand kultúra tantárgyból az első órákon vettünk. Ráadásul mindezt olyan stílusban teszi, mintha megtalálta volna a földön túli boldogságot.

Mert mi is úgy kezdjük, hogy a hollandok individualisták, dívik az egyenrangúság, munkahelyeken a főnök ugyanúgy meghallgatja az alkalmazottait, mintha ugyanazon a poszton lenne, az iskolában a diákok már egészen kiskortól kezdve kifejthetik a véleményüket a dolgokról. Én magam is tapasztaltam, amikor Hollandiában voltam Erasmuson, hogy az órák alapvetően szabadabb légkörűek. Beszélgetősek, kifejthetjük a véleményünket, gondolatunkat egy adott témáról. És ez tényleg örömöt és felszabadultságot tud okozni.

De ezt csak akkor teheted meg, ha jó helyen vagy. A valóság ugyanis sokkal árnyaltabb Hollandiával kapcsolatosan, mint ahogy az ilyen jellegű életmód könyvek állítják és amilyen az általános felfogás az országról. Például a holland (elit)egyetemeken sokkal magasabb a követelmény, mint itthon, mint ahogy a hollandok is nagyon sokat dolgoznak. Mind a kettő komoly feszültségforrás a fiatalok számára. Merthogy Hollandiában sem boldogabbak a gyerekek és fiatalok, ahogy azt sokan állítják. Nemcsak az egyetemek magas elvárásai és a munkahelyek feszített tempója az, ami miatt hosszú a várólista a pszichológusoknál Hollandiában, ebbe a céltalanság is közrejátszik. Nincs olyan célja annak a túlhajszoltságnak Hollandiában, ami miatt megérné a fiataloknak olyan keményen tanulni és dolgozni.

Ami a gyerekeket illeti, az esetükben is a pozitívumokat emelik ki az individualista nevelés és a nagy szabadság kapcsán. Pedig valójában inkább rossz ez a gyereknek. Mert nem kapják meg a megfelelő minőségű szeretetet a szüleiktől, illetve a megfelelő útmutatást. Nem annyira ritka jelenség, hogy tizenéves korukra a holland kölykök elkallódnak és annak rendőrségi ügy a vége.

A könyv ugyanakkor jól rávilágít arra, hogy mekkora a kontraszt aközött a világon elsőként Hollandiában vezették be a melegházasságot, ugyanakkor, ha valakit szabálytalanságon érnek, a büntetési tételek magasak. Ez zanzásítva jól összefoglalja, hogy miről szól a holland tolerancia. A hollandoknak ugyanis egyáltalán nem számít, hogy meleg vagy, kivel, mily módon élsz együtt, amíg a társadalom hasznára vagy. De amint kárt teszel és lefülelnek, onnantól nincs kegyelem. Amennyire belemerültünk holland történelem órán a tolerancia kérdésébe, a lényeg az, hogy a hollandok mindenkit a keblükre ölelnek, akivel a kapcsolatuk anyagi hasznot hoz. A hollandok már a történelmi időkben mindenkinek menedéket nyújtottak, akik az országukban üldözöttek voltak. Ugyanakkor ez már annak idején is komoly társadalmi feszültséget okozott, a kulturális különbözőségeket már akkor sem tudták áthidalni. Sőt, voltak városok (például Utrecht), ahol a vallásszabadság, azok gyakorlása korlátozva volt. Amszterdam volt a világon az első olyan város a 17. században, ahol a külföldiek többségben voltak. Ebben azóta sincs változás.

Azt is pozitívumként lehet említeni a könyvvel kapcsolatban, hogy nem mindenkinek ajánlja Niksent és nem mindenkor. Ez részletesebben elemezve van, de ez sem menti meg a könyvet attól, hogy rettenetesen repetitív és unalmas. Mert nincs komoly tartalom a téma mögött. Ahogy írtam, a könyv szinte egész tartalmát Holland/flamand kultúra tantárgyból az első félévben az első órákon vesszük. És ez a könyv sem ad sokkal több tartalmat a témának. Sőt, Byung-Chul Han: A kiégés társadalma című könyve sokkal rövidebben és érvényesebben magyarázza a passzivitás jelentőségét. Hogy mennyire fontos néha kikapcsolni, mert az agy valójában akkor a legproduktívabb. Hiszen akkor dolgozza fel érdemben az aktív időszakunkben ért ingereket. A fáradtsággal az agy azt jelzi, hogy túl sok inger érte és azokat fel kell dolgozza. Ráadásul ő ezt nem ágyazta be a holland kultúrába.

És ennyivel lényegében le van írva az egész könyv tartalma. Ahogy feljebb írtam, valójában Hollandia és a holland életforma csak egy keret, amibe egy életmód könyvet ágyaztak be. A fentebb említett Byung-Chul Han Hollandiától függetlenül írt arról, ami Olga Mecking könyvében olvasható. Ott fogom tárolni a többi holland könyvem között, de nem ez az, amit mutatnék az ismerőseimnek, hogy mit olvassanak, ha érdeklődést mutatnak a holland irodalom, kultúra, történelem iránt. A borító narancssárga háttere kedves utalás a hollandokra, de a belső oldalakon lévő ábrák nem nyerték el a tetszésemet.