Alapvetően szeretem Soma stílusát. Úgy gondolom, hogy szükség van egy olyan emberre, aki önmagát szabadjára engedve fejezi ki magát. Ebbe Soma jó példával jár elő, jót tesz vele az embereknek, nem utolsósorban vannak gondolatai, amik megszívlelendők.
Mégis, ha valaki ajánlást kérne tőlem, hogy mely könyvét olvassa el Somától, semmiképp sem az Új egyensúlyt adnám a kezébe. Somáról köztudott, hogy amikor épp nem a spiritualitás rózsaszín ködjében lebeg önkívületi állapotban, akkor a nemek közti kapcsolat a fő témája. Ebben keresi azt a bizonyos új egyensúlyt, de a könyv olvasásakor nem egyszer volt olyan érzésem, hogy nem érdemes felbolygatni a természet által évezredeken át kialakított rendet. Bár Soma "eljangosított világ"-ról ír, én inkább úgy látom, hogy a világ az emberiség történelme során pont attól volt egyensúlyban, hogy mind a férfinak, mind a nőnek megvolt a maga feladata, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberiség fenn tudott maradni
De már csak azért sincs értelme visszasírni a régi időket, mert a világ régi rendje már egy ideje felborult. Tehát tényleg vitára, diskurzusra szorul a nemek közti kapcsolat, adott esetben érdemes új egyensúlyt keresni, de azt semmiképp nem abban a formában tenném, ahogy Soma írja a könyvében. Az jól látszik, hogy sokat olvasott a témában, széleskörű tudása van, de mivel erősen érzelemvezérelt, ezért nem képes a tudását tárgyilagosan átadni. Bár igyekezett a lényegre szorítkozni, amikor a nők társadalmi helyzetét ismertette a történelem során, itt-ott beszúrta, hogy mely férfit "büntizné" meg. Soma érzelemvezérelt mivolta abban is megnyilvánult, hogy jól ki lehet olvasni a sorok között, hogy mi az, amiért tényleg hálás, és mikor írja csak udvariasságból, hogy "örök hála", egyébként tisztán kivehető a "végre vége van!" mögöttes üzenet.
Az pedig, hogy a magyar nyelv szakralitását az "erőszakos - sok a szőre" szópárossal illusztrálja, az egyenesen alávaló és undorító! Ideje lenne végre tudomásul venni, hogy nemcsak fizikai erőszak létezik, hanem verbális erőszak is, amiben köztudottan a nők jártasabbak. Alkalmazzák is előszeretettel férfipartnerük ellen például érzelmi zsarolás képében. Az vitán felül áll, hogy alávaló az a férfi, aki bántalmazza a nőtársát, de egy rosszul megválasztott szóval is hatalmas sebet lehet ejteni. Főleg, ha nonverbális éle is van.
Persze vannak érvek a könyv olvasása mellett is. Egyrészről Soma kellemes, könnyed, olvasmányos stílusának köszönhetően gyorsan lehet haladni a könyvvel. Ráadásul, amikor a közös megegyezésre helyezi a hangsúlyt, akkor nagyon jó olvasni a könyvet.
Különböző beszélgetések és levelezések is olvashatók a könyvben, ezáltal más (sok esetben Somáéval épp ellentétes) szempontot is megismerhetünk. Kétségtelenül ezek a beszélgetések a könyv csúcspontjai. Általuk nemcsak színesebbé válik a könyv, hanem más álláspontot is megismerhetünk. Soma is szemmel láthatóan tiszteli a beszélgetőpartnerét, az ellenvetéseit meg érvekkel támasztja alá. Ezek is csak azt bizonyítják, hogy nemcsak tájékozott, de értelemes nő is, akivel adott esetben jó diskurzusokat lehet folytatni. Ő maga is említést tesz az egyes szélsőséges feminista csoportok tényleg patológiásnak nevezhető viselkedésükről, elméletükről.
Ugyanakkor nem lehet elmenni a könyv szerkesztési hibái mellett sem, sajnos nem szűkölködik bennük. Nagy probléma, hogy a bizonyos bekezdéseket sorközökkel választanak el. Ez internetes cikk esetében teljesen helyén való, de könyvben egyrészt csúnyán is mutat, másrészt megakasztja az olvasás flow-ját. Illetve szemmel láthatóan több dupla szóköz is megmaradt a könyvben.
A másik komoly hiba, hogy Soma hiába fogalmaz olvasmányosan, jellemzően a beszélt nyelvet használja a könyvben. Ennek következtében sok a töltelékszó, amikkel ugyan színesebbé tehetjük az élő beszédet, de írásban, megfelelő hangúlyozás nélkül problémás olvasni. Vannak sorok a könyvben, amiknek fele semmilyen érdemi információt nem tartalmaz.
Mindent egybevetve én is úgy gondolom, hogy érdemes változtatni a berögzült szokásokon. Érzékeny mivoltomból kifolyólag én is inkább szenvedő alanya voltam a hagyományos szemléletmódnak, nem utolsósorban jó néhány férfitársamon is azt látom, hogy nem önazonosak a felvett sztereotip férfi szerepekkel. De nem vagyok biztos abban, hogy Somát kérném meg arra, hogy "Mentsük meg a férfiakat". Legalábbis őt egyedül biztos, hogy nem.
