Tegnap Liverpoolban voltunk, ugyanis Dominik keresztapja minden karácsonykor meghívja a barátait étterembe vacsorázni, az idei év sem volt kivétel.
Délután mentünk, így előtte elmentünk a Tescóba bevásárolni, ahogy hazajöttünk, kipakoltunk, el is indultunk Liverpoolba. Öt perc kocsival, egy hosszú alagúton át vezet az út. Először az öreg házához mentünk. Azt eddig is tudtam róla, hogy gazdag, de a házát elnézve tényleg van mit a tejbe aprítani. Nagy ház, nagy szobákkal, de nagyon idegenül éreztem magam, mert legalább 100 éves lehet a ház, és olyan volt, mintha múzeumban lennék. A hálószoba olyan volt, mint amit a Büszkeség és Balítélet című filmben láttam a gazdag családnak volt ilyen. Nem is maradtunk sokáig, mentünk az étterembe. Egy kínai étterem a tengerpartnál, nagyon szép.
A kilátást kellett volna még lefényképezni, az is nagyon szép. Az öregnek (a képen bal oldalt) egyébként igaz barátai vannak, és ahogy váltottam vele néhány szót, érződött, hogy a rengeteg sok pénz mellett megmaradt embernek, ez mindenképp nagyon dicséretes. És mindenféle emberek voltak, mi családunk keretén belül ázsiaiak, de négerek is voltak. 21-en voltunk összesen, szerintem végsősoron egy 2000 fontot biztos otthagyott, ő fizetett mindent. Sokan ittak bort, valaki sört, Huicong kínai teát kért, én meg üdítőt. Szerencsére hoztak előételként rákszirmot, mert olyan lassan hozták a kaját. Gyorsan megjegyzem, ez nem az étterem hibája, ugyanis az emeleten lakodalom volt, és szerintem nagyon sokat sürögtek forogtak odafent is. Jobban jártunk mi, akik kértünk erős savanyú levest, mert a főételt 2 órával érkezésünk után tusták csak hozni. Többféle húst kértünk, valaki rizzsel ette, valaki tésztával. Nagyon finomak voltak a húsok, de kevés volt szerintem, mert hamar elfogyott, és nem jutott nekem sok. Utána még a desszert, aki kért jégkrémet, én banánnal kértem. Ez legalább rendes sült banán volt, amit egyszer ettem Pesten, azok csak ilyen darabkák voltak, de valami mikroszópikus méretűek lehettek, mert szinte csak a panírt éreztem. Ezután mentünk el. Legalább 3 órát voltunk ott. Finom volt, de nagyon sokat kellett várni a kajára. Hazafele úton menetünk a Liverpool határánál levő kínai üzletbe. Ez egy nagy supermarket csak ázsiai élelmiszerekkel. Meglepődtem, hogy találtam itt Pocky-t. Soha nem vettem AnimeConon, mert finoman szólva is pofátlanságnak tartottam, hogy conokon képesek 5-600 forintot elkérni egy pár db. mártogatott ropiért, de 75p már másképp szól. Ez kb. 270 forint, vettem magamnak egyet. Ez már olyan ár, amire azt mondom, hogy érdemes. Egyébként tényleg semi különös, csak ropi eperöntetbe mártogatva, annyira nyilvánvaló, hogy a fangörlök is csak azért veszik, mert fűű, japán, és hogy japánnak érezhetem magam vele, meg ami japán az csak menő lehet, de ha nekik megér ennyi pénzt, hát csak tessék.
De ha már japánozunk, akkor azért nem hiszem, hogy annyi pénze lenne az anime fanoknak, eljutott Angliáig a hír, hogy bezár az Animeland. Én nem néztem, csak bagszi másolt be MSN-en keresztül, hogy a sok animefan épp, hogy nem eresztette félárbocra Japán nemzeti zászlaját, de egyszerűen undorító volt... Nem is az a sok értelmetlen komment, hanem az a képmutatás. Állítom, hogy a döntő többsége még csak meg sem fordult az üzletben, nemhogy vásároljon ott valamit, és hatalmas hiszti ment ott. Az, hogy mit írtak, hát nem várhatunk többet: Aki tud, menjen el lehajtott fejjel az üzlet mellett. Ez mi? -_-' Aki ezt komolyan gondolta, az sürgősen menjen el elmeorvosi vizsgálatra! Kész, az Animeland bedőlt. Nagyon szép, és dicséretes volt, hogy eredeti animés cuccokat árultak, de azon az áron számunkra megfizethetlen. Nem a mi pénztárcánknak valók az árak, ami egyébként nem alaptalan. Ahhoz, hogy legálisan, cégként árulják azokat, csak cégként rendelhették be Japánból, és cégként mindenképp vámot kell fizetni, ami nem olcsó. És még a saját árrésük. Sajnos így jártak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése