Ki tette a Nintendót olyan naggyá?

Néha érdemes csak úgy nézelődni a Libriben, mert olyan könyveket lehet találni amiről még csak nem is hallottunk, pedig nagyon is szólhatnak nekünk. Oldalán láttam meg a "Kérdezd Iwatát" című könyvet, lestem is, hogy ez tényleg az az Iwata, akit én ismerek? Amikor elővettem és olvastam, hogy "A Nintendo vezetőjének bölcs szavai", nem is volt kérdés, hogy ez az az Iwata, akit én ismerek és szeretek. És mint tősgyökeres Nintendós, aki már több mint 30 éve játszik, nem is volt kérdés, hogy megvegyem a könyvet.

Iwata Satoru egy, a Nintendo rajongók körében, de általánosságban  a videojátékos világnak kedvelt figurája volt. Teljesen váratlanul ért mindenkit a 2015-ös halála. Konkrétan rövid gyászidőszak volt a Nintendósok körében, ami nem csoda. Ő vezette be a Nintendo Direct-et, mely szinte azonnal priotitást élvezett az E3 felett. A Nintendo előszeretettel jelentette be az újdonságait, aktualitásait a Nintendo Direct-en. Volt olyan, hogy ki is hagyták az E3-at, annyira nem volt jelentőssége számukra. És mivel Iwata itt is a kezmozdulataival, jellegzetes beszólásaival előszeretettel mutatta meg az egyéniségét, akkora népszerűségre tett szert a Nintendo Direct, semmilyen hátrányuk nem származott abból, hogy nem jelentek meg a világ legjelentősebb videojátékos Expóján, az E3-on. Iwatából áradt a videojátékok szeretete, többször volt, hogy a prezentációja során felvette az adott videojáték karakter egyéniségét. Például egy nagy banánnal a kezében jelentette be a soron következő Donkey Kong játékot. Tehát el lehetett hinni Iwatának, amikor mondta, hogy ő a szíve szerint gamer, mert minden ízében "Nintendósok" voltak a megnyilvánulásai. De az is Iwata ötlete volt, hogy meginterjúvolja egy adott játék fejlesztőit (jellemzően megjelenésükkor), a játék készítésének hátteréről. Ezek a mai napig olvashatók a Nintendo hivatalos weboldalán Iwata Asks címen. Erre utal vissza a könyv címe is. Ilyen ötleteivel egészen közel hozta Iwata a Nintendót az érdeklődőkhöz, rajongókhoz. Így nem csoda, hogy a halála megrázta a Nintendós közösséget, egy igazi egyéniséget vesztett el a cég.

Mégsem nevezhető minden egyes munkássága teljes mértékig pozitívnak. Bár Iwata elve az volt, hogy minél több embernek okozzon örömöt, akkor volt ő is vidám, amikor körülötte mások is vidámak voltak, az általa tervezett Nintendo DS és Wii megítélése erősen vitatott volt. Iwatának ugyanis feltett szándéka volt, hogy hogy egy teljesen új réteget vonzzon be a videojátékok bűvkörébe, ezért is lett a Nintendo DS és Wii annyira egyedi konzol. Ha úgy vesszük, be is jöttek Iwata számításai, hiszen olyan elképesztően sikeres volt a fentebb említett két konzol, hogy a Playstation és az XBOX bottal üthették a nyomát. Emlékszem is, hogy a heti eladások elemzésénél felháborodott Sony-sok kommenteltek, hogy lehet egy ilyen technikailag egyszerű gép, amit ráadásul normál áron adnak, ennyire népszerű legyen? Mostani fejemmel értem, hogy miért nem tetszett nekik a Nintendo elképesztő sikere, és az ő szemszögükből igazuk is volt. A Nintendo DS és a Wii tényleg egyszerű konzolok voltak. Ezt abból is lehetett tudni, hogy amikor Wii U-ra megjelentek a Nintendo DS játékok digitális formában, a méretük feltűnően kisebbek voltak, mint az előző kézikonzol, Game Boy Advance játékai. Tehát volt alapja a Playstation rajongók nemtetszésének, de ez még nem minden. Amikor Angliában voltam, és nézelődtem a használt játékok között, hegyekben álltak a használt Wii és DS játékok, egy részük még £1 sem volt. Tehát ha reálisan akarjuk látni a Wii és a DS helyzetét, végsősoron mégsem jöttek be Iwata számításai. Akik csakis és kizárólag casual játékokkal játszanak, azok nem érzik át a videojátékok valódi lényegét, így nem becsülték, hogy mire is képes valójában a Nintendo. Mondom mindezt úgy, hogy én sem vagyok sznob, hardcore játékos.

De ilyen hosszú bevezető után, nézzük is át, hogy milyen is lett a könyv. Örülünk neki, nagyon jó gondolatok vannak Iwatától. Bár a kezdetekről feltűnően kevés szó esik. Pedig kíváncsian olvastam Iwata első szárnypróbálgatásait, jó lett volna abból többet megtudni. A fókusz sokkal inkább a HAL Laboratory-n végzett munkásságán volt, illetve hogy milyen igazgató volt a Nintendónál. Végsősoron olyan egetverően nagy titkot nem tudunk meg a könyvből. De ez érthető is, az igazi vezérigazgató nem veszi elő a legélesebb kését a nyilvánosság előtt. Viszont néhány esetben túlzottan egyszerűnek éreztem a gondolatmenetét. Mintha nem vezette volna le végig. Nem gondolnám, hogy vezérigazgatóként tényleg csak ennyit gondolt, ahhoz túl jól ment a Nintendo szekere.

Ugyanakkor, amit leírt, hogy milyen elven vezette akár a HAL Laboratory-t, akár a Nintendót, egy hihetetlenül emberséges és közvetlen vezető volt. Szinte ellentmond a japán hírhedten szigorú munkamoráljának. El is gondolkodtam azon, hogy talán Japánban is megvannak azok a munkahelyek, ahol sokkal emberségesebbek a munkakörülmények, és élmény dolgozni. De hogy rangtól függetlenül mindenkit meghallgat, és megbeszéli velük a problémákat, nem parancsolgat, az mindenképp kiváló vezetői kvalitásra vall. Ahogy az is, hogy ha valakivel nem tud megegyezni, akkor mindig magában keresi a hibát. Azt keresi, miként tud az alkalmazottaival hatékonyan kommunikálni. Ez is határozottan pozitívum, ugyanakkor arról is beszélt, hogy azokkal szeret együtt dolgozni, akiknek nem kell köntörfalazni, hanem megmondhatja, ha valami nem jó. Az egyenes beszédet tartja a kommunikáció leghatékonyabb formájának, mert egyrészt világosan tudja közölni, hogy mi a baja, másrészt a változás is gyorsabban beáll, ha tudja az alkalmazottja, hogy mi az, ami ténylegen rossz az adott programban, játékban.

Amire még felfigyeltem, hogy Iwata stílusa inkább tárgyilagos. Az utolsóelőtti fejezetben Miyamoto Shigeru és Itoi Shigesato mesélték el, milyennek látták Iwatát, és Miyamotónál érezhetően megváltozik a stílus. Az ő írását sokkal élettel telibbnek éreztem. Egyből megláttam az ő vidám arcát, ahogy elkezdtem olvasni az ő gondolatait, és az olvasás is gördülékenyebben ment. Ez a fordítót, Oroszlány Balázst is dicséri, mert nagyon jól áthozta az írók stílusát. A fordításban nem érzékeltem hibát, viszont egy-két elgépelést igen. Például a "kockajátékos" szó a 135. oldalon "kocajátékos"-nak volt írva. A magyar nyelvnek is megvannak azok a szópárosai, amelyben csak egy apró különbség van, mégis teljesen mást jelent. De a lényeg az, hogy amíg Iwata írási stílusa tárgyilagos, visszafogott, lényegre törő, addig Miyamoto sokkal érzelemdúsabb, élettel telibb és közvetlen volt. Itoi Shigesato írása nem gyakorolt rám mély benyomást. Jó volt olvasni az ő gondolatait, ő is új meglátásba helyezte Iwata munkásságát, de konkrétan nem maradt meg az írása. A könyvben szereplő írások eredetileg itt és itt jelentek meg japánul, itt pedig angolul.

Még ami komolyan elgondolkodtatott, hogy miért van annyira kevés szó arról, hogy Iwata honnan indult. Gyerekkoráról is csak 1-2 mondat van. Iwata fájdalmasan korán, 55 évesen halt meg, és sajnos élek a gyanúperrel, hogy nem véletlen. Azt gondolom, hogy az, aki ennyire törekszik arra, hogy másoknak örömöt okozzon, és annyira dolgozott, hogy a könyv tanúsága alapján minden ébren töltött idejét megbeszéléssel, ötleteléssel töltötte, az csak valami kompenzálásból fakadhatott. Arról szinte semmi nem szó nincs, hogy ő maga mit csinált a szabadidejében, mivel töltődött fel. És szerintem azért, önmagára nem, vagy túl kevés időt fordított. Azt leszögezte Miyamoto és Itoi is, hogy Iwata nagyon meg akart gyógyulni a rákból, egy pillanatra se adta fel a harcot. A szervezete adta fel öntudatlanul...

De ez csupán egyéni teória. Az viszont biztos, hogy a videojátékipar egyik legnagyobb egyéniségét vesztettük el 2015-ben. A könyv pedig minden hibájával együtt méltó emléket állít Iwatának. Ajánlott mindenkinek, akit érdekel a Nintendo, a videojáték-ipar, de annak is, aki egy kis gazdasági, de inkább vezetői tudásra akar szert tenni.

Szerző: Hobonichi
Cím: Kérdezd Iwatát
Kiadó: 21. század kiadó
Kiadás éve: 2021
Ár: 3.490 Forint

Moly.hu profil | Könyv a kiadó weboldalán

Légy mester a harcokban is!

A Pokémon GO-nak köszönhetően a Pokémon franchise 2016-ban átmenetileg visszanyerte régi fényét. Bár akkora felhajtás nem volt körülötte, mint 1999-2001 között, amikor nálunk is nagyot futott az animesorozat, de a játéknak köszönhetően visszatért a köztudatba a Pokémon. Az anime sajnos nem tért vissza magyarul, ellenben kaptunk több Pokémon GO-s könyvet. Ezek közül kettőt az Athenaeum kiadó adott ki. Az első még egész jó is volt, de a haladóknak szóló harci könyv...

Ez a könyv nem szimplán elavult, ahogy az első Pokémon GO kézikönyv, hanem több nyomdahiba is van a könyvben, ami pedig a teljességet illeti, arról meg a legnagyobb jóindulattal se beszéljünk. A könyv fő részét ugyanis a Pokémonok bemutatása teszi ki, de azt is csak pár sorban teszi. Ráadásul ssak az első generációs Pokémonokról tesz említést, de közülük is sokat kihagyott.

Ami még ennél is nagyobb baj, az a fogalmazási stílus. A Pokémonok döntő többségének bemutatását úgy kezdi, hogy "Veszélyes mert..." és olyan általános dolgokat ír le, amire még egy gyerek is magától rájön, ha egy kicsit komolyabban Pokémon GO-zik. Mert tényleg nem kell nagy tudásszint ahhoz, ami a könyvben le van írva. Amely Pokémonok bemutatását nem "Veszélyes mert..." mondattal kezdi, ott meg azt elemzi, hogy miért annyira gyenge az a Pokémon. Raticate-nél például igencsak övön aluli mondat a "Bár azt nem tudom, miért erősítene valaki egy Raticatot." Ebbe a mondatba minden benne van, ami miatt sokkal rosszabb ez a könyv: A stílus, a fogalmazási hiba, hogy a neveket rosszul ragozza. Az még csak hagyján, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy a fordító egyáltalán nincs benne a Pokémon világában, de jó eséllyel még az angol tudásnak is híján van. Mert ha esetleg nem is ismerné a Pokémont, sejthetné, hogy kell Raticate nevét kimondani, és azt hogy kell ragozni.

Az egyetlen pozitívum, amit ki lehet emelni, az a táblázat a különböző Pokémon típusokról és hogy melyik melyikkel szemben erős, melyik melyikkel szemben gyenge. De igazából ez is olyan, hogy alapszintű tudás, nem a haladókat kell beavatni Pokémon típusok rejtelmeibe. Úgyhogy ez a könyv tényleg rossz.

Ezt a borító is erősíti, mert bár az első könyvnél is gond volt, hogy rettenetesen igénytelen, de ez a borító még inkább az. A szöveg csak úgy oda van hányva, össze-vissza egybezsúfolva. Áttekinthetetlen, igazi kókler munka. Az egyik legrosszabb könyvborító, amit valaha is láttam. És igazából a belső elrendezés is eléggé problémás. A bordó háttérszínre a fehér keretbe nagy betűkkel írt szöveg eléggé csúnya, ahogy a telefon képek sem sokat javítanak a külcsínen.

Ennek a hátulján is ott van, nem kértek engedélyt a Niantic Inc.-től a Pokémon Company-tól és a Nintendótól. De valószínűleg ha kértek volna, se kapták volna meg, mert ez a kiadvány csak rontotta volna a hivatalos cégek hírnevét. Még a piaci hamisítványok is igényesebbek ennél a könyvnél. Ez tényleg csak a videojátékos magánkönyvtáramat fogja bővíteni, 100 forintnál többet nem ér meg.

Légy te is Pokémon GO mester!

2016-ban futott nagyot a Pokémon GO mobilos játék. Magyarországon is másodvirágzását élte a Pokémon az 1999-2001 között tartó nagy Pokémon láz után. Elég komolyan felkapta a média, de aztán annak rendje és módja szerint el is ült. Viszont ahogy megfigyeltem, még most, 7 év után is elég sokan játszanak Pokémon GO-val. Volt egy párszor nagyobb Pokémonos fellángolásom, de lényegében ahogy a Nintendós Pokémon játékokat, úgy a GO-t is csak alkalmanként veszem elő. Alapvetően szívesen Pokémonozok, de más a fő csapásirány nálam, ha a videojátékokról van szó.

Ezért se vettem meg a könyvet annak idején. Sokalltam érte a 3.490 forintot, főleg mert a borító is kifejezetten azt az érzetet keltette, hogy ez egy meglehetősen igénytelen kiadvány. Egyik barátom, bagszi, aki a Pokémonoknak sokkal jártasabb, mondta, hogy ez a könyv már megjelenésekor is elavultnak számított. Hát még most... Talán ezért is van az, hogy a Líra könyvesbolt 100 forintért szórja szét a könyvet, akinek kell, vigye. Én kérem! Én, aki gamerként gyűjti a videojátékos könyveket, ez a kiadvány még akkor is megéri a 100 forintot, ha ténylegesen rossz könyvről van szó. Ha más nem, teljesebbé teszi a magánkönyvtáram videojátékos részlegét.

De szerencsére ez a könyv azért valamivel több ennél. De talán pont azért látom többnek ezt a könyvet, mert nem vagyok hardcore Pokémonos, ezért olyan hibát, amit egy keményvonalas Pokémonos azonnal kiszúr, én nem láttam. Bár a könyv sok újdonságot nekem sem tartalmazott. Ez azoknak íródott, akik életükben először láttak most Pokémont. Azért se vettem meg a könyvet annak idején, mert annyi Pokémon ismeretem nekem is van, hogy tudjam, mennyire kell komolyan venni a "Titkos tanácsok a mesteri játékhoz" alcímet. Nem engem szólítottak meg vele.

Ennek ellenére szívesen olvastam a könyvet. A stílus hasonlít a régi Nintendo játékokhoz mellékelt leírásokra. Nagyon alapszinten magyaráz el dolgokat, ez a könyv tényleg azoknak szól, akik még életükben nem láttak Pokémont. Ugyanakkor nekik ajánlható, mert komolyan veszi az olvasót. Akármennyire is elavult a könyv, akármennyire is igénytelen a borító, az írásból világosan érzékelhető, hogy a szerző komolyan gondolta ezt a könyvet. Ezért volt jó olvasni, mert lényegében minden olyan kezdő Pokémon GO-snak ajánlott, akik életükben nem hallottak a Pokémonról. Bár mégis leszűkíti a korosztályt az olyan mondatok, mint a "kérd meg a szüleidet", de ha átvedlek nagyon kezdő játékossá és így olvasom a könyvet, akkor azt mondom, hogy rendben van. Minden alapinformáció fellelhető a könyvben, de tényleg ne ebben a könyvben keressen új információkat az, akinek már beható ismerete van a Pokémonnal kapcsolatban.

A könyv vastagsága senkit ne lepjen meg: Ez egy nagyon zsenge kis könyvecske. Csupán 77 oldal az egész, de nagyon vastag papírra van nyomtatva, ezért olyan vastagságú, mint egy 150-200 oldalas könyvnek. És ha hozzáveszem azt, hogy mennyi telefonkép van a könyvben, a szöveg is keretben nagyobb betűvel van írva, lényegében 1 órán belül a végére lehet érni. Ezért se éri meg az eredeti árát. Akkor esetleg, ha eredeti Nintendo vagy Niantic kiadvány lenne, de a hátlapon olvasható, hogy a szerző nem kért engedélyt az anyacégektől, tehát nem licenszelt könyvről van szó. Ez szintén rontja nálam a könyv értékét.

Egyszer jó volt végigolvasni, egy példányt szívesen veszek belőle 100 forintért, jól mutat a könyvespolcon, de sokkal többet tényleg nem ér.