Ritkán fogok tudni írni, remélem, hogy hamarosan lesz netem. Az első teljes hét nagyon jó volt. Jól érzem magam Pesten, én szeretem a nagyvárosi forgatagot. És most az egész hét történéseit kell megírom? Lássuk pontokban:
Szerdán megjött postán az új eBayes szerzeményem: Okui Masami: Remote Viewing kislemez. 6 dollár volt maga a kislemez, és 4 a pk, szerintem 10 dollárért nem volt sok. Legalábbis nekem megérte. ^^' Még 2007-ben ismertem meg a dalt, és már akkor tudtam, hogy 1993 óta énekel, és a 2 dal meghallgatása közben arra jutottam magamban, hogy aki 14 év után ilyen dalt tud írni, az sok mindenre hivatott. És persze, megvan mp3-ban, a mai világban már igazán semmiség beszerezni, de eredetiben hallgatni, azért mégis más. Egyrészt maga az érzés, hogy támogatom az énekesnőt. Már többször írtam erről, amennyit adott nekem a dalaival, az a legkevesebb, hogy így adjam vissza, még ha másé volt előtte, de ha neki nem kell, nálam jó kezekben van. ^^' Másrészt meg a minőség... Az mp3 azért mégiscsak egy tömörített hangfájl, így maga a minőség talán nem a legjobb, de így CD-n hallgatni, még Discmanen és sokkal jobb! Még ha lenne Music Centerem, azon lenne az igazi! A két dal egyébként a PS2/PSP Routes Visual Novel játék opening és ending dala. Különben a 2010. júniusi Mondo Magazinban van egy jó cikk a Visual Novelekről, érdemes elolvasni.
Június 23-án megjelent az Animelo Summer Live 2010 Evolution koncert rendezvény kislemeze, mely az "evolution ~for beloved one~" címet kapta. Kíváncsi voltam, hogy milyen lett, mert a 2009-es dal nagyon gagyira sikeredett az előző évekhez képest. Önmagában nem rossz, csak nagyon populáris lett, és nincs meg benne az a zenei különlegesség, amitől megmarad az ember fejében. Ehhez képest a 2010-es dal üde visszatérés az előző évekhez, bár az első évek minősége valószínűleg soha nem fog visszatérni. 2005-ös volt az első, az nagyon szép volt. Már-már heroikus hangulatú, valami "azért vagyunk, hogy szórakoztassuk az embereket". De nagyon jól megcsinálták, ilyen filmes hangulat lett, mégsem giccses. A 2006-os is hasonló, kicsit lájtosabb, de az egységet nagyon jól visszaadja. A 2007-es már éles váltás, teljesen másképp közelíti meg a közösség érzését. Sokkal lazább lett, míg a 2008-as már-már bulizós, de mégis nagyon jó a maga nemében. Csak a 2009-es lett véleményem szerint eltolva. De a 2010-eset jól megcsinálták, Minami Kuribayashi is belejött a zeneszerzésbe.
És akkor most térjünk rá ténylegesen a Budapesti történésekre. Kezdem egyre inkább azt megtapasztalni, amit bagszi mondott nekem, hogy egy nap mennyire kevés dolgokat intézni Pesten, és ez tényleg így van. Kedden is, reggel elmegyek, keresek két helyen diákmunkát, ez a két hely tökre máshol van egymástól, és elmenni BKV-val az egyik helyre, majd a másikra, aztán átmentem egy kicsit Kispestre, majd az Aréna Plázában a Libriben kicsit internetezni, és már ott tartok, hogy este van. Meg szerdán mentem el bagszikhoz a Nintendós cuccaimért. Két kör volt, még bőrönddel is, utána megnéztem a 17. kerületi Game Parkot, és este van, hiába indultam el reggel. Nem semmi. Az biztos, hogy nem unatkoztam a héten. ^^' Egyébként meg látom, hogy nemigen lehet megbízni ezekben a nagyobb diákmunka közvetítőkben. Mind a ketten azt mondták, hogy várólista, majd szólnak, ha aktuális lesz. Bagszinak ezt elmeséltem, azt mondta, hogy ő is hasonló cipőben jár. Két éve volt náluk, akkor is azt mondták neki, hogy szólnak, ha lesz munka, azóta is szólnak neki... Most voltam először (kedden) a Mammutban, kíváncsi vagyok, hogy mitől olyan közkedvelt bevásárlóközpont. A Mammut I az valami hatalmas csalódás. Nem nagy épület, és oda van zsúfolva vagy 150 bolt. A Mammut II már valamivel kellemesebb hangulatú, de igazság szerint nem győzött meg, úgyhogy szerintem nem fogok oda járni.
Csütörtökön meg pénteken pedig Lam'O-ékhoz mentem el. Egyébként náluk voltam kedden is, csak mivel rossz volt a csengőjük, ezért nem tudtam bemenni hozzájuk. Tengapelőtt ők elég sokat WoW-oztak, de közben beszélgettünk, meg néztünk egy animét, Summer Wars a címe. Érdekes, nem egy szokványos mű. Tipikusan az a fajta, melyet többször kell végignézni, hogy igazán megértsük a mondanivalóját. Aztán kipróbáltam a Rizikó nevű játékot PC-n. Életem azon ritka pillanatához érkezett el, amikor annyira analfabétának éreztem magam. Komolyan, úgy játszottam vele, mint egy 3-4 éves kisgyerek, mint aki ismerkedik a nagyvilággal. Az alapvető szabályokat elég hamar megértettem, de nyilván többször kell vele játsztani, hogy megértsük a lényegét, meg hogy igazából milyen gondolkodást igényel a játék. És megmutattam nekik Okui Masami: Souda, Zettai. videoklipjét. Úgy tetszett nekik, meg amikor végiglapozgatta a Self Satisfaction CD borítóját, láttam, hogy elgondolkodik, és tetszik neki a görög táj. Aztán azt mondta, hogy nagyon tetszik neki, hogy valaki ennyire meri vállalni az egyéniségét. Hát igen. Kár, hogy ennek az az ára, hogy igencsak lent van az Oricon charton, de amíg vannak emberek, akik látják Okui Masami zenéjének az értékét, addig nincs komoly baj.
A pénteki nap sokkal jobban sült el, mert vittem a Nintendo Wiimet, meg egy pár GC játékot. Nagyon jól szórakoztunk, ekkor már Dani is ott volt. Először Duonggal játszpttunk Mario Kart 64-et, aztán kipróbáltuk, hogy lehet-e úgy négyen, hogy mi vagyunk ketten két Classic Controllerrel, Lam'O és Daki meg GC Controllerrel. Nem ment ott, aztán nem tudom, hogy van-e valami megoldás erre, de inkább váltottunk Mario Kart Wiire. 32 pályát mentünk VS-ben, nagy buli volt. A végére nekem lett (most csak emlékezetből írom, nem biztos, hogy így volt) 376 pont, Dakinak 275, Lam'O-nak 233, míg Duongnak 112. Már külön gratuláltam neki a 100 pont eléréséhez. ^^' Utána a többiek ebédeltek. Én nem voltam annyira éhes, ezért csak nézték, hogy játszom a régi Super Mario Bros-t. Teljesen el voltak ájulva. Mondjuk nem vittem végig a 8-4-ig a 6-4-nél haláloztam el végleg. De megmondom őszintén, jól esett egy kicsit megmutatni másoknak, hogy tudok játszani. Aztán ettem én is egy keveset, majd megcsináltuk mind a hármójuknak a Miijét. Időközben jutott eszembe, hogy meg kéne nézni, hogy felvett-e Tukeinon végül a Wii Friend listjébe? Elküldtem volna neki a remekműveket, csak aztán kiment a fejemből. Ebéd után Brawloztunk egyet, de igazából a WarioWare Smooth Moves volt olyan téren érdekes, hogy teljesen rácsodálkoztak, hogy jé, hát ilyen is lehet játék? Hát igen, akik 0-24 között a gép előtt WoW-oznak, azoknak minden Nintendós vicc új. De szerintem nagyon tetszett nekik. Még egy kicsit Wii Sportsoztunk, de Daki és Lam'O időközben elmentek, ezért Zolival (ez Duong neve magyarul) ketten maradtunk. Egy kicsit tenisztünk, majd jött a Baseball. Hát látni kellett volna Duongot. Ahogy eldobta a Wiimote-tal a labdát, komolyan mondom, olimpiára be kéne nevezni. Csak akkor sajnáltam meg, amikor én a sokkal gyengébb dobásommal ilyen 125 km/h-s sebességgel ment a labda, míg neki teljes erővel ilyen 104-105-tel. Nem tökéletes a gép fizikája, ezzel már a megjelenés napján tisztában voltam. De jó volt látni, hogy valaki ennyire beleéléssel játszik. Aztán még Kirby Air Ride-oztunk egy kicsit, szerintem ez annyira nem jött be neki, elég gyorsan váltottunk. A záróakkordot a New Super Mario Bros. Wii adta. Nagyon jó csapatot alkottunk ketten, mindig megvártuk egymást, meg nagyon együttműködtünk. De már estére váltott az idő, így menni kellett. De megbeszéltünk, hogy a jövő héten is találkozunk. Ekkor megnéztem az Okui Masami: God Speed CD-jét, s Duong rácsodálkozott, hogy milyen cím ez a God Speed? Hát ilyen. ^^'
Most itt vagyok Békéscsabán, vasárnap nem lesz időm elmenni hozzá, de hétfőn lehet, hogy elmegyek. Az internetet meg most már komolyan intézni fogom. A jövő héten remélem, el tudom intézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése