Tegnapelőtt jelent meg a Metropol újság Nagy Civilizációk könyvsorozatának 7. kötete, mely Japánról szólt. Na erre a könyvre nem sajnáltam a pénzt, úgy voltam vele, hogy inkább élek kenyéren és vizen, csak legyen meg ez a könyv. Most, hogy a felét elolvastam, azt mondom, hogy megérte az 1590 forintot. Maga a szöveg nem annyira részletes, viszont a képek remekül kompenzálják. Nagyon jó képek kerültek be, ez engem csak még közelebb hozott affelé, hogy még mélyebben megismerjem a japán kultúrát, ha már egyszer szeretem az animéket, mangákat, és az anison zenét. Egyedül az zavar, hogy a japán nevek magyarosan vannak írva, de ez a legnagyobb hibája a könyvnek. Csak 2 hétig kapható, így aki szeretné, az gyorsan szerezzen be egyet.
Nem írtam arról, de végre van diákmunkám végleg. Tescóban vagyok pénztáros. Ma volt a 3. napom, már most megéltem sok mindent, voltak rossz élmények is, de ami most, a 3. nap végén történt, ez minden rosszat kiradírozott bennem. 22 óráig lettem volna ma, de látom, hogy már csak egy kis ázsiai csoport volt (1 fiú, 3 lány), na mondtam a többieknek, őket mindenképp én szeretném kiszolgálni, ennyit maradok túlórázni. ^^ Csendben fülelem a beszédüket, hát ezek japánul beszélnek! És tényleg japánok voltak. ^^ Ugyanis miközben scanneltem a vonalkódot, úgy tettem, mintha gondolkodnék, és ezt mondtam hangosan: "A jó estét úgy van japánul, hogy Konbanwa, a jó éjszakát, meg Oyasumi nasai" Egyből felfigyeltek rám. ^^' Aztán még oly módon tudtam még mutatni a japán tudásomat, hogy a srác úgy adott pénzt, hogy 10 forint volt a visszajáró, és amikor adom neki, azt mondtam, hogy "Juu". Nevetett rajta. ^^' Aztán elköszöntem tőlük egy Oyasumi Nasai-val, és indultam haza. Annyira jó lett volna beszélgetni velük angolul! Csak hát ugye biztos nekik is volt dolguk. De nagyon jó érzés volt japánokat kiszolgálni. ^^ Remélem nem ez volt az utolsó eset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése