Hát, mit is mondhatnék, nem minden munkanap lehet kiváló, a mai nem volt az, eléggé rosszkedvűen mentem haza. Sokat gondolkodtam az egészen hazaút alatt, érdekes látni, hogy azt a helyet, ahova oly sokan szeretnek járni vásárolni, belsős szemmel mennyire más... Legalábbis az egyik "üzletben" (direkt nem írok nevet, meg szerintem úgyis ki lehet találni, meg összességében nem is lényeg) nagyon nagy felfordulás van, szemmel láthatóan a dolgozók lelkében is. Komolyan megrémített, hogy mindenki rohan, kapkod, nincs tekintettel a másikra, és mindig felmerült bennem a kérdés: Megéri ezért? Vagy ennyire nincs más választás? Bevallom őszintén, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy mindezt diákként látom, mert nekem legalább a választás lehetősége adatott meg. Nekem még nem most késő ráébredni, hogy inkább tanuljunk egy sokkal jobb szakmáért vagy dipomáért, hogy utána olyan kevésbé stresszes munkánk legyen adott esetben jobb keresetért.
Persze a gondolatok is segítettek elűzni belőlem a bánatot, meg itthon a PC bekapcsolása utána betettem az ALI PROJECT: Psychedelic Insanity albumot, és minden rosszkedvem elszállt! Azért erre is csak a japánok képesek! Megmondom őszintén ezelőtt nemigen hittem abban a bizonyos erőben, amit a zene adhat, de a szigetországi néptől (kezdve Megumi Hayashibarával 4 éve) ezt is megkaptam, és ez felbecsülhetetlen érték!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése