Família Kft. – Egy örök klasszikus jelenet

Egyik kedvenc sorozatom gyerekkoromban a Família Kft, azon kevesek közé tartozik, melyért ma is rajongok. Egy mondatos áttekintés: 1991-1999 között TV1-en sugárzott sorozat, Magyarország történetében az első szituációs komédia. Nekem két dolog miatt tetszett nagyon: Egyrészt mert nagyon jó poénok voltak benne, másrészt meg bár ez gyerekként nem tudatosodott bennem, de valamilyen szinten hasonló családi körülményeket szerettem volna felnőttkoromra. A családi körülmény még várat magára, de így sem vagyok elégedetlen. ^^'

Ami miatt felhoztam a sorozatot, az az, hogy van egy rész, melyben olyan klasszikus jelenetek voltak, melyet mindenképp szeretnék itt is megörökíteni. Ez a rész 1997. december 6-án volt (ezért emlékszem erre ennyire pontosan, mert a TV1 logóján egy télapó sapka volt), Az Örökség címet kapta, és ha jól emlékszem, a 318. rész volt, de erre nem mernék megesküdni. Maga a történet eléggé csavaros, azért megpróbálom érthetően elmondani: Csibi (Bajor Imre alakítása) egyik régen látott rokona telefonált neki, hogy szeretné őt meglátogatni. Ám ez a rokon igen gazdag, ezért hogy Csibi ne okozzon csalódást, ezért megkéri Szépéket, hogy hadd lakhasson az élettársával, Mónikával a házukban, addig meg ők elmennek a vidéki telkükre. Pár napig lakhattak ott. Szépék elmennek, másnap reggel megjön a rokon, kinek neve Éliás bácsi (Körmendi János [1927-2008] alakította). No most a sok vicces szituáció nemcsak abból áll, hogy igazából nem is az ő házuk, hanem csak "bérlik", hanem hogy Éliás bácsi amerikai, sőt az csak a sorozat végére derül ki, hogy ő nem is rokon, csak rokonnak adja ki magát embereknek, mindenkit meglop, és visszatér Amerikába. Emlékezetből megpróbálom felidézni a párbeszédeket. Lássuk az másodikat (az elsőre csak nagyon halványan emlékszem):

Előző nap megérkezik Éliás bácsi, ma reggel pedig Mónika (Csibi élettársa) köszönti:

• óó, Jó reggelt! Éliás bácsi!
• Jó reggelt kívánok!
• Mónika vagyok!
• Hát gyere ide! Hadd nézzelek meg! Óó, de szép nagy nő vagy! Adjál nekem puszi! ... Én is adok neked puszi!
• óó, ezzel megvolnánk! őő... Hogy aludtunk, hogy aludtunk?
• Nagyon aludtunk, mint a bunda úgy aludtunk! Csibi hol van?
• Csibi nincs itthon, razzia van!
• (Éliás bácsi megijed) Razzia? Itt a kávéházban?
• őőő... Nem a kávéházban! Hanem tetszik tudni az úgy volt, hogy innen a kávéházból elloptak 2 kiló kávét, és most odarendelték a Csibit, hogy megnézze, és beazonosítsa az ő 2 kiló kávéját! ... Na de, hozom a reggelit.
• Jó lesz, nagyon jó lesz!
• Tessék, itt a reggeli!
• óó, nagyon jó! Akkor ugye te vagy Csibinak az élettársa, igaz?
• Hát, igen az!
• És ugye segítesz neki a ház körül, meg a kávéházban!
• Hát igen, ott is.
• Nagyon jó, ülsz le! ... Mónika! Fogok neked adni valami nagyon, nagyon szép ajándékot! Tessék, ez van tiéd!
• óó, de szép szemkihúzó!
• Szemkihúzó, örülsz neki Mónika, ugye?
• Hát nagyon!
• Akkor itt egy második! Meg egy harmadik szemkihúzó!
• Jaj, köszönöm! Komolyan Éliás bácsi milyan gálánsnak tetszik lenni!
• Nézd Mónika, nekem nagyon tetszik, ahogy a Csibi fiú az évek során felépítette magának ezt a sok mindent, és nagyon boldog vagyok! Megmondom őszintén, úgy ahogy van, régen egy mihaszna, semmirekellő volt! Már attól féltem, hogy soha a büdös életben nem lesz belőle ember! És lám! Lám!
• Lám, lám, lám! Hát igen egy rendes ember!
• Ez itt mindet van az övé!
• Hát... nagyrészt!
• Már hogyhogy nagyrészt?
• őőőő ... őőőő Azok a lábosok ott az enyémek!
• Lábosok, Mónika! Júj, de megszerettelek téged! Tessék (kiborít egy ajándékos táskát) ez itt minden van a tiéd!
• Az enyém? O_O
• Ugye örülsz neki Mónika? Mert ugye ez a te neved?
• Igen, a nevem is az enyém!
• Nézd Mónika! Nekem ott a USA-ben van egy szikvíz-üzem, egy tojásfeldolgozó, meg vajraktár, sok-sok millió, millió dollárom van ott kint! De az az igazság, hogy ez az öreg szíve... ez már nem működ hibátalanul! Az az igazság, hogy kell valami örökösről gondoskodni, aki majd örökli a vállalataimat. Ekkor én írtam a Csibinek, hogy tőlem rengeteg pénzet tudna örökölni. De egy mihasznára, egy semmirekellőre... egy herére nem hagyom!
• Na, na, na! Egy herére nem is jó!
• Persze, hogy nem jó, hát micsoda beszéd az, egy herére hagyni! Olyan ember, akinek nincs perspektívája! De írt a Csibi, hogy neki már van perspektívája!
• Igen, igen! A Csibinek van perspektívája! Igaz, hogy ott van lent a pincében! De én láttam, én láttam!
• (Éliás bácsi kicsit furán néz) Na szóval a Csibinek van perspektívája, ezt nekem nagyon gyönyörűszépen megírta, szóval nagyon fogok örülni... (Éliás bácsi a könnyeivel küszködik) Ha majd eljön a nap... És fel fogok dobni a talpámat! Akkor minden Csibire fog esni! A szikvíz-gyár! A Tojásfeldolgozó, meg a vajraktár! Ugye örülsz neki Mónika?
• Igen, én iszonyatosan örülök! Mert tudja a Csibi is mindig mondta, hogy szeretett volna egy vajraktárat!
• Ezt mondta? Jaj Mónika... Na várjál adok még egy szemkihúzót!
• Jaj köszönöm! Hát már van 1, 2, 3, 4, ez az ötödik!
• Most kérek ezért cserébe valamit Mónika! Kérlek, hozzál nekem egy telefonkönyv. Nekem kell telefonálni a légitársaságnak, valami probléma van! Én nem is tudom, hogy történhetett meg, az egyik csomagom elkeveredett Kalkuttába. Abba volt az összes pénzem!

Hát ennyi volt ez a jelenet. Meg sok ilyen apróbb poénos jelenetek maradtak meg bennem ebből a részből. Az egyiket mindenképp szeretném megmutatni.

Ez az első jelenet, amikor Éliás bácsi megérkezik, Csibi fogadja, beszélgetnek, és Éliás bácsi ajándéka körül volt egy kis kálvária.

• Csibi, kapsz tőlem egy nagyon szép ajándékot! (átnyújtja neki az ajándékos szatyrot) Tessék!
• Júúj, annyira izgatott vagyok, mi lehet benne! Júúj! Szemceruza! Az nagyon kell, az nagyon kell! Ez meg itt, pucli! Az is kell!
• jaj nem! (nevet) Ebben van egy óriási nagy tévedés! Ez nem a te ajándékod! Mindjárt adom a te ajándékod! Tessék, ez van tiéd! Tessék! (átad egy hatalmas parfümös üveget) A te szeretett szantál illatja!
• (Csibi arca elkenődik) Szandál illatot nem...
• SzanTál!
• Jaa, szantál! Nagyon-nagyon szeretem!

Nem tudom, hogy így mennyire viccesek, de látni kéne ezt a részt, valami felejthetetlent alakított Körmendi János, Isten nyugasztalja, nagyszerű színész volt. Legszívesebben nyilvánosságra hoznám, de csak VHS-en van meg, és egyszer kerestem egy PC-s boltban ilyen digitalizálót, hát nem az én pénztárcámra szabták az árát! T_T Na talán egyszer.