2010. július 30., péntek

A szabadság felbecsülhetetlen értéke

Tegnap este megbeszéltem Lam'O-val, hogy elmehetek hozzájuk, mert leszedték nekem Okui Masami GIGS 2007 Masami Life koncertjét, és átmásoltuk a külső merevlemezemre. Tegnap direkt megkérdeztem, hogy mikor menjek, mert nem akarok megint az ébresztőórájuk lenni. És odaértem olyan ¾ 11 fele. Az egész nap összességében eléggé felemásra sikeredett, mert szegény Duong beteg volt, látszott is rajta, hogy most nincs valami jól, de ennek ellenére játszottunk. Most a Nintendo 64-et vittem, mert úgy gondoltam, hogy van ezen egy pár játék, amivel nagyon jókat lehet multiban játszani:

  • Mario Kart 64
  • Mario Golf
  • Mario Party
  • Mario Party 2
  • Goldeneye 007

Kerestem a Pokémon Stadiumot, de nem került elő. Na ezt is elvesztettem? -_- Mindegy, ez már semmi a múlt heti diákigazolvány és diákbérlet kálvária után... Majd egyszer megírom, hogy mi történt, csak azért, hogy mások is tanulhassanak.

Szóval most szerencsére időben érkeztem meg. Első dolgok közé tartozott, hogy átmásoltuk a koncertet a merevlemezre, majd este megnézem. De kicsit belenéztünk, nagyon jónak ígérkezik. ^_^ Bár nekem minden jó, ami Okui Masamitól van. ^^' Az első szám az It's my life volt. Duong felszólal, hogy mintha ismerné a számot. Kicsit vicces lenne, mert ez egy animének sem a zenéje, ez egy saját dal, és bár készült kislemez a dalból, de nagyon kevés helyen lelhető fel. Mondjuk ez még nem zárja ki, hogy ne hallotta volna valahol. Kicsit még ügyködtek a gépen, mert Laci újratette a Windows 7-et, Zoli (random írom a magyar és a vietnami nevüket, ahogy jön ^^') meg új gépet kapott, most már neki is az új Windowsa van. A StarCraftot próbálták  feltelepíteni, de nagyon nehezen ment valamiért.

Utána mentünk fel játszani, de először csak Zolival, Laci most valamiért az átlagnál is többet játszott PC-n. Különben ezek a PC játékok teljesen érdektelenek számomra, egyáltalán el sem tudom képzelni azt, hogy órákig üljek a monitor előtt, de a TV az valamiért más. Szó sincs arról, hogy PC-ellenes vagyok, csak valamiért TV-n játszani sokkal feelingesebb. És ebbe a PlayStation is beletartozik! Emlékszem, amikor kicsi voltam, rengeteget játszottam PC-n, de ez idővel 100%-ig átment Nintendóba. Úgy érzem, hogy a PC játékok egy idő után, ahogy bejött a sok végtelen RPG, elmentek egy számomra rossz irányba, és semmilyen hangulata nincs nekik. De aztán valaki meg pont ezeket imádja. De fent játszottunk Nintendo 64-gyel. Először egy kis Mario Kart 64 volt, aztán rákérdezett, hogy mi az a Mario Party, mondtam neki, hogy társasjáték. Kipróbáltuk, szerintem tetszett neki. Csak hát neki is - mint sok más embernek - unalmas kivárni a sorát. De a örök végén a mini-játékok feldobták a hangulatot. A 20 körös menet után lementünk.

Ő Detective Conan mangát olvasott (dicséretes) neten, majd egy kicsit lepihent. Nézte az írásomat, nem tudta elolvasni.. ^^' Igen, különben általános iskolában ezért voltam nem annyira jó magyarból, mert a külalakra szinte mindig 1-est kaptam. Sok betűt elég hülyén formálok meg, így pl. a k betű h-nak látszik. Ezután kicsit felmentünk még játszani (megint kettesben) ekkor mondtam neki, hogy van egy pár sport, amit bár nem tudok művelni, jó lenne, ha tudnék játszani. Például a pingpong és a sakk, de ilyen az úszás is. Mondjuk az úszás eléggé érzékeny pont volt gyerekkoromban, ugyanis a fülem miatt nem tudtam megtanulni úszni, ugyanis 3 éves koromban rendesen begyulladt, és felszúrás után nem gyógyult be rendesen, így a bal fülemre sokáig igen rosszul hallottam. Ehhez hozzátett a sok rosszul sikerült műtét Gyulán. Hát azt a kálváriát azt senkinek nem kívánom. És CSAK 2006-ban csinálták meg Pesten rendesen. Hihetetlen, hogy Budapestre kell jönni, hogy megcsinálják a fülemet rendesen... Hogy most mehetnék-e úszni, azt nem tudom, egy nap felkeresek egy fül-orr-gégészt, és megtudakolom.

De visszatérve a játékra, elkezdtük a Mario Party 2-t, de jött Lam'O játszani, így áttértünk a Mario Golfra. Egy 18 menetes játékot terveztem, de Lam'O a 15. után elment, mert elege lett. Mondtam is nekik az elején, a Mario Golf egy nagyon-nagyon jó játék, de nagyon nehéz megtanulni az irányítását. És hiába adtam nekik tanácsot, nem éreztek rá a helyes irányításra, elsősorban az volt a gond, hogy az erősséget nem találták el. Duong játszott volna, pedig ő sokkal rosszabbul állt (+36 pontja volt, aki esetleg nem tudná a Golfban az a lényeg, hogy minél kevesebb pontunk legyen). Így visszatértünk a Mario Party 2-re. Egyértelműen jobb ez a játék, sok hibáját kijavították az első résznek. Itt is 20 kört játszottunk, aztán mennénk le, de...

Kinézek az ablakon, szegény kutyák még mindig lánc alatt. Amior jöttem, már akkor is úgy voltak. Mondtam neki már szabadítsuk ki őket, ha már nincs akadály (reggel állítólag locsoltak), mert valahányszor kinéztem, és észrevettek, nem győztek a szemükel könyörögni, hogy szabadítsam ki őket. Végül is kimentünk, és nagy nehezen leszedtük a láncot róluk. Hát az a boldogság, ami egy kutyán megjelenhet, azt mind láttam rajtunk. Eleve nagyon nehezen tudtuk kiszabadítani őket, mert ugrándoztak össze-vissza, de ahogy kiszabadultak, ugrándoztak körülöttünk, meg össze-vissza nyaltak minket, ahogy értek, hihetetlen boldogok voltak.  Még bent játszottunk egy kicsit velük.

Még voltam velük egy kicsit, aztán mentem is, igen gyorsan telik az idő. Csak megint nehezen szabadultam, mert a kutyák mindig kiszöknek, amikor Duong kikísér engem. Az egyik után muszáj volt menni, mert lefordult a másik utcába. Hiába nyitja ki épp csak egy résnyire a kaput, a kutyák vannak annyira körmönfontak, hogy azon is megtalálják a kiutat. Úgyhogy ennyi volt mára.

Nincsenek megjegyzések: