Hát kivégeztem ezt a Dungeont is. Ebbe nem volt annyi ötlet, mint a Forest Temple-ben, viszont könnyebb is volt egy cseppet. Végülis az egész Dungeon a kapcsoló megnyomásáról, és a Goronok kiszabadításáról szól. Ki is szabadítottam mindet. Az egyik érdekes, és veszélyes eleme a Dungeonnak a labirintus. De nem ám akármilyen labirintus. Első látszatra mindenfelé szabad az út, de ha megközelítjük, akkor egy láva jelenik meg a két oszlop között. És ott, a hol nem, nyilván az a jó irány. Ez a Dungeon tele van kapcsolókkal. A kalapács megszerzése egy kicsit azért rázósabb volt. Többször le is zuhantam az 5. emeletről a 3. emeletre. Nagyon megijedtem, amikor láttam, hogy Link mekkorát zuhant. Most így elképzeltem, hogy ha én zuhannék 2 emeletet… Szóval intenzív osztály jobb esetben, ha nem a hullaszállítók. Tudom, hogy elég morbidan hangzik, de én olyan vagyok, hogy a dolgokat, amiket látok a TV-ben, azokat át szoktam írni az én képemre, hogy mi történne akkor, ha velem történne meg mindez. Ez rossz tulajdonság, mert ez azt eredményezi, hogy egy filmben, animében eléggé beleélős vagyok, és sokszor nem bírok megnézni egy-egy durvább jelenetet. De aztán rájöttem, hogy a kalapács megszerzése esetében is igaz a közmondás, hogy lassan járj, tovább érsz. Így sikerült megszerezni. Aztán szépen le a főellenséghez, Volvagiához, aki egy lávasárkány. Az elején, tudatlanul, azért elég nehéz. A Zelda játékok főellenségeinek az az ismérvük, hogy ki kell dolgozni egy stratégiát, és onnastól kezdve nyert ügyünk van. Én a következőt csináltam: Amikor üldözött, akkor én csigavonalban futottam körbe-körbe, ki-be. Így nem ér el a tüze, amit kiokád. Aztán a másik esetben, amikor a mennyezetből köveket dobál le, akkor egyszerűen csak kiálltam a platform szélére, így védve voltam. 6× kell megcsapni kalapáccsal az orrát, amikor csak kidugja a fejét, és amikor elterül, akkor is meg kell csapni egyszer. És így, ezzel a stratégiával sikerült úgy kivégeznem, hogy nem sebződtem meg. Ezért mondom azt, hogy a Zelda játékok ismérvei a stratéga kidolgozása. A Super Mario Sunshine már azért volt frusztráló, mert hiába tudom, hogy kell megölni, ott a puszta ügyességen múlik. Vagy sikerül, vagy nem. Én meg inkább a stratégiák embere vagyok, mint az ügyességé. Az a lényeg, hogy kész a Fire Temple. Most azon gondolkodok, hogy lehet, hogy egy kisebb szünetet kéne tartani a Dungeonökkel, mert még Epona sincs kiszabadítva, és a Heart Containerökkel is elég csehül állok. kettőt szereztem meg eddig összesen, és már lassan elértem a játék felét. Nem tudok sok Heart Containerről, amikről meg tudok, azok meg lehetetlen helyen vannak. Majd meglátjuk mi lesz a vége, de szerintem holnap a keresgélés napja lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése