2010. október 4., hétfő

Szójaszósz-kóstoló

Még nyáron kerestem arra megoldást, hogy mivel pótoljam a Nissin Yakisoba Deluxe japán sült tésztát, mert még most sem nagyon engedhetem meg magamnak, és ha többet szeretnék venni egyszerre, márpedig nem lenne rossz raktározni, csak a blokkon szereplő összeget kicsit megugrasztotta.

Erre jutott eszembe még akkor, hogy ott van a Sárkány Center, annak bejáratánál van egy bolt, ahol ázsiai élelmiszereket is lehet kapni. Nem tudom megjegyezni a nevét, mert vietnami neve van, amit a mai napig képtelen vagyok megjegyezni. Ott szétnéztem, és láttam, hogy külön meg lehet venni az alapanyagokat is, tehát tészta, szójaszósz, stb. Örültem, mert így azért olcsóbban jöttem ki. Eleinte a legolcsóbb szójaszószt vettem (veszem ma is), mely Chin-Su nevet kapta. Vietnamban készült, gondoltam, rossz nem lehet. Nem is volt, kifejezetten ízlett, még akkor is, ha a tésztát nemigen színezi meg, az legyen a legnagyobb baja. Ízlik a normál ízesítése, és a chilis is. Különben 330 forint az ára.

Amikor Mystrával egy albérletbe költöztünk (próbálom kerülni az "összeköltözni" igét, hisz mégsem vagyunk egy pár) mutattam neki, hogy én milyet használok, ő eléggé fintorogva nézte, hogy hát nincs erős színe. Később hozott egyet abból, amit ő szeret, láttam, hogy igencsak jó színe van. Pearl River Bridge szójaszósz a neve, és Kínában készült. És ma szántam rá magam arra, hogy megkóstoljam. Azt már láttam, hogy sokat tettem rá, de reméltem, hogy nem lesz rossz hatással az ízére. Pedig de... Olyan kellemetlenül keserű utóízt hagyott maga után, hogy nem bírtam megenni a tésztát, kénytelen voltam kidobni (pedig nem szeretek ételt kidobni). Aztán rákerestem a neten, hogy kell ilyen pirított tésztát csinálni, amiket a kínai éttermekben is lehet kapni, láttam, hogy azért egy kicsit bonyolultabb annál, mint ahogy én szoktam csinálni. Lehet, hogy ha rendesen zöldséggel csinálnám, pirítva, meg minden, akkor jó íze lenne, de én még így komolyabban soha nem főztem.

Nincsenek megjegyzések: