2010. október 30., szombat

Ákos és a letöltések

Valósággal meglepett, hogy bizonyos oldalakon mekkora port kavart Ákos interjúja. És ahogy az várható volt, megosztja a közönséget, és hogy őszinte legyek, én nem tartom alaptalannak azokat a vádakat, hogy csak azért készült az interjú, hogy ezáltal is hírbe hozza az albumát. Nem szeretem ezeket a húzásokat, és lehet, hogy én vagyok túlzottan idealista, de szerintem azzal, hogy a műszaki áruházakban hegyekben álltak az új Ákos CD-k, szerintem az épp elég promóció. Én például az Europarkban láttam meg, a Saturnban az új CD-t, onnan tudtam meg, hogy megjelent. Olvasva az interjút, azért elgondolkodtatott. Azt írtam az előző postomban, hogy tényleg nagy probléma a letöltés, és felvázoltam, hogy én személy szerint milyen megoldást találnék jónak. Mindenesetre azt elhiszem Ákosnak, hogy nem kis munka egy ilyen albumot összehozni, és biztos vagyok benne, hogy nem csak azért várt 4 évet az új stúdióalbummal, mert ma már veszteséges kiadni albumokat, hanem azért is, hogy az évek során megírt dalokból összeválogassa a legjobbakat, és azokat adja ki. És az, hogy 6.000 példányt kell eladni ahhoz, hogy egyáltalán nullszaldós legyen az elkészítése, az tényleg nem semmi. Bár engem inkább az lep meg, hogy ma már 6.000 példány olyan soknak számít, annak fényében, hogy az 1995-ben megjelent Indiántánc albuma a legsikeresebb, ugyanis több, mint 100.000 példány talált gazdára, ezért platinalemez lett. (A '90-es évek közepén 100.000-es eladás után járt platinalemez) Hát ezek után tényleg el lehet mondani, hogy nagyon sokat zuhant magyar lemezpiac, amit én mélységesen sajnálok.

És az új album megjelenésének hatására kotortam elő a régi Ákos kazettákat, és CD-ket, és ma meghallgattam a Hűség CD-t. Hát valósággal összerezzentem, amikor megszólaltak az első dallamok a Hűség dalnak. :D Évek óta nem hallgattam ezt a lemezt (egyáltalán Ákost nagyon régen hallgattam), és most az az érdekes, hogy ilyenkor annak "kell történnie", hogy előugranak a régi emlékek, de ez nem történt meg! Helyette inkább átadtam magamat a zene élményének, hatalmas volt! És elmélkedtem, hogy a borítón levő japán karakterek mégis mit jelentenek? Furcsa, mert egymás után logikátlanul vannak a hiraganák, katakanák és a kanjik, bár van egy pár kanji, aminek tudom a jelentését, abból arra következtetek, hogy valami köze van a dalhoz. Bár inkább az a kérdés szerintem, hogy egyáltalán miért vannak japán karakterek az album borítón? De jó érzés volt újra meghallgatni ezt az albumot, szerintem az elkövetkezendő időkben sokat fogok Ákost hallgatni. ^_^

Nincsenek megjegyzések: