Két hete dolgozok Tescóban pénztárosnak, ahova hívnak, de nekem már ez az idő is elég volt ahhoz, hogy átértékelődjenek bennem dolgok. Mindenekelőtt egy kis tapasztalat-megosztás:
- Jobb délelőtt járni dolgozni, mint délután, mert akkor legalább este itthon vagyok nyugalomban.
- Az express üzletek mennyországok a hipermarketekhez képest.
- A legfontosabb dolog egy együttműködés és a tolerancia egymás iránt.
Az, hogy az express üzletek miért sokkal jobbak a hipermarketeknél, az szerintem kívülálló számára is egyértelmű. Kevesebb dolgozó, mindenki ismer mindenkit, kevesebb pénz forog egy időszaban, így nyugodtabb, oldottabb, lazább a munkaidő. Bár nincs szék, de komolyan mondom, inkább állok 8 órát egyhuzamban egy expressben, minthogy egy hipermarketben legyek, mert egyszerűen ledöbbenek, hogy még a dolgozók is mennyire sietnek és idegesek. Kérdem én: Miért? Akkor nagyobb a valószínűsége, hogy nem lesz hiány, ha idegeskedve, türelmetlenül számol? Mert nem hiszem. Az már csak hagyján, hogy a diákvezető (aki szintén diák) stílusa finoman szólva lekezelő. Szerencséje, hogy nem szeretek veszekedni, ezért inkább ráhagytam, mondjon, amit akar, sajnos el kell viselni. Már 1991-ben feltette Zorán "Az élet dolgai" dalában a nagy kérdést:
Miért van ez így?
Hogy oly magasról néz le a bukott, hülye diák?
Ez már egy ilyen dolog.
Szerencsére ez csak az egyik üzletre volt jellemző, a többi helyen többé-kevésbé (inkább többé) rendben volt minden. És hogy mi a helyzet a vásárlókkal? Hála Istennek a döntő többsége (99%) rendes, elnézi, hogy diák vagyok, és hogy nem mehet minden tökéletesen. Egy pár dolgot azért mindenképp mondanék:
- Legyünk türelmesek. Több évtizedes tapasztalattal rendelkező pénztáros is hibázhat. A miért kérdésre baromi egyszerű a válasz: Ő is emberből van, nem figyelhet a munkaideje 100%-a alatt 100%-ig a munkájára.
- A tolerancia is nagyon fontos. Bár ez az elsőből indul ki, de ne tudjátok meg milyen állapotban van a pénztáros 4-5 óra folyamatos munka után, amikor csak akkor van lehetősége egy pár másodpercet lazítani, amikor a vásárló kártyával fizet. Nagyon rossz annyi időt egyhuzamban a pénztár mögött ülni, rendületlen figyelni, hogy mennyi pénzt kap, pontosan adjon vissza, stb. Szellemileg amortizáló munka.
És egy nagyon fontos dolog, ami elsősorban diákokkal történik meg. Senki ne verje át a pénztárost! Én tegnap éltem át ilyet, azt hittem, rosszul leszek. Röviden a történet: Vásárló jön, fizet 2.000 forintossal, rendben van... fél óra múlva visszajön, hogy ő 20.000-essel fizetett... és hogy 18.000 forintot nem kapott vissza. Ilyet velem ne csináljon senki! Nekem a jelenlegi helyzetemben az rengeteg sok pénz. Persze igyekeztem tartani magam, és nyilván nem adtam neki vissza, hanem hívtam a vezetőt, hogy mi a helyzet. Azt mondta, hogy jönnek, leszámolják a pénzt, ha valóban több van, megkapja. De kiderült, hogy nem volt semmi, de mire erre fény derült a vevő elviharzott. Gondoltam is, hát megnézem, hogy a vevő mivel fizet, és igyekszek mindig pontosan visszaadni.
Tehát nagyon nehéz pénztárosnak lenni, ezért mindenki legyen velük türelmesebb! A másik oldalról már nem annyira fényes az érme. De mindegy, tényleg boldoggá tesz, hogy ezt diákként tapasztaltam meg. Most már vannak terveim a jövőre nézve. Tanulni, tanulni, tanulni. Soha nem hittem volna, hogy valaha is ilyet fogok mondani. De hát itt az eredmény. És az a legszebb a történetben, hogy még nem késő! Aztán pár év múlva egy jobb élet reményében. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése