Teljesen ráfüggtem erre a játékra, tegnapra sikerült összeszerezni 75 csillagot, úgyhogy nagyon jól haladok. Ennek örömére kerestem egy háttérképet, amit kitehetek magamnak, bár laptopra nem könnyű találni, hiszen eléggé egyedinek számított a régi időkben a 1280×800-as felbontás, de szerencsére találtam egyet, és kitettem.
De egyszerűen hihetetlen, mit tesz az emberrel ez a játék, akkora hangulata van, hogy szavakkal nem lehet leírni. És, mint ahogy jellemző ez a Mario játékokra, a Super Mario 64-re hatványozottan, hogy nehéznek nehéz a játék, de benne van az a fajta hangulat, ami mindvégig arra ösztökél, hogy ne adjam fel, menni fog! Csak más módon kell eljutni oda, ez nálam a hóemberes résznél volt igaz elsősorban. Meg tegnap sikerült a csúszdánál 21 másodperc alatt lecsúszni. Miben rejlik a titka? Hason kell csúszni! Mario akkor gyorsabban csúszik, és 20:8-as (csak tizedmásodpercben mér) idővel leértem. A nagy szemétsége ennek a résznek, hogy pontosan 21:0-ra sem adja meg a csillagot. De el voltam keseredve akkor, ilyenkor szeretném, ha valaki egy pillanatra megállítaná az időt, hogy biztosan menjen, mert a legvégén szoktan nézni, hogy hol tartok, és nagyjából lehet tudni, hogy mennyire érek le. Meg ami még szívás volt, a Hazy Maze Cave pályán összeszerezni a 100 érmét. Ha a méreglabirintusban nehéz megtalálni a kék érmék útját (melyek egyébként a 4. csillaghoz vezetnek el), és ha azok nincsenek meg, akkor fújhatjuk, nem lesz meg a 100 érme. De most már kész van az első hét pálya 100%-ra. A 8. pálya, a Shifting Sand Land lesz még egy szép történet végigvinni teljesen, de érdemes. A Super Mario 64 nagyon feszegeti a képességed határait, de épp csak annyira, hogy megküzdj vele, de el tudd érni, és lassan nehezedik, így azt érzed, hogy képességeid tolódnak ki, ez is inspirál arra, hogy csináljuk tovább, menni fog. De ez általánosságban jellemző a Mario játékokra. Ha hangulat nagyon magával ragad, és el nem enged. Tegnap is 18 csillagot szereztem meg egyhuzamban. Már azzal is elégedett voltam, hogy megvan 60 csillag, na mondom, kész a játék fele. De csináltam tovább, aztán mondtam magamban, hogy 70 csillagnál most már tényleg szünet, de rájövök arra, hogy de még ezt akarom megszerezni, meg még azt, és így jutottam el a 75 csillagig. Ingyenes függőség, kell ennél több? Szerintem nem, ez a játék túl jó ahhoz, hogy elfogadjam bárkitől is azt, hogy nőjjek fel, és ne Mariózzak 25 évesen. Sajnos minden szó hiábavaló, mert akik nem érzik ezt az érzést, amit egy Mario játék ad, azok nem értik meg, hogy miért is való egy Mario játék 3-99 éves korig mindenkinek.
És az is biztos, hogy felhagyok a játékok eladásával. Csak nem olyan érzés Virtual Console-on játszani, mint eredeti konzolon. A régi hangulat csak eredeti controlleren érezhető. Na meg, amikor eladásra került 3 NES játék: Super Mario Bros, Super Mario Bros. 2 és Super Mario Bros. / Duck Hunt. Személyesen találkoztam a sráccal, és ahogy láttam, hogy elvitte ezeket, akkor ő a szememben nem játékokat vitt el, hanem kitépte a szívem egy részét... Sírni nem sírtam, de olyan rossz volt megélni, hogy csak úgy elviszi. Úgyhogy amint hazaértem, leszedtem mindegyiket a vateráról, amiket még nem adtam el. Szerencse az esetben, hogy tegnapelőtt felhívott a srác, hogy nem működik a Super Mario Bros. és a Super Mario Bros. 2, és szeretné, ha visszavenném. A LEGNAGYOBB ÖRÖMMEL!!! Egy percig nem akadékoskodtam, hogy hát lehet, hogy a gép hibás, meg hasonlók. Még aznap este találkoztunk, és visszavettem. Úgyhogy nincs olyan nagy bánat. De ne adja az élet, hogy erre rákényszerüljek.
Legvégül, akinek tetszik ez a Super Mario 64 háttérkép, azoknak itt van:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése