Tegnap vett bagszi magának Nintendo 3DS-t. A sok új dolog mellett kipróbáltuk a Super Mario 64 DS-t is benne, arra voltam kíváncsi, hogy az analóg karnak köszönhetően olyan-e az irányítás, mint egy Nintendo 64-en. Sajnálattal kellett konstatálnom, hogy nem, de még így is jobb, mint Nintendo DS-en játszani, mert analóg karral mégiscsak könnyebb irányítani Mariót. Annyi, hogy nem gyorsul be, mint 64-en, csak, ha nyomva tartom az Y-gombot, akkor megy gyorsabban.
De az eredeti, Nintendo 64-es verzióban már 88 csillagom van, készen van az első 9 pálya, és a 11. pálya 100%-ra. A 8. pályán a Shifting Sand Land-ben nagyon sokat güriztem a 100 érme megszerzéséért. Többször meghaltam, az egyik eset elég érdekes volt. Repül a madár, amelyik leveszi Mario fejéről a sapkát (bosszúból, mert elvettük tőle a csillagot). No most, ha nincs Mario fején a sapka, akkor egy egységgel többet veszít sebzéskor. 8 sebzés van összesen, és pont akkor vette el a sapát, amikor ráálltam arra a pályára, ahol a hatalmas kockák mozognak. És az egyik kocka úgy rám jött kétszer, hogy visszafordult, és 3 egység helyett 4 egységnyi életerőt veszítettem, magyarán meghaltam. Úgyhogy nagyon szép volt. Aztán végül olyan 53 érme után bementem a piramisba, és ott a maradékot öszeszedtem, meg az öt különleges érmét, és ezzel két csillagot szerezem meg egyszerre. A 9. pályán, a Dire Dire Docksnál, meg ha jól számoltam össze, pontosan 101 érme van az egész pályán, úgyhogy itt is nagyon óvatosnak kell lenni. A 11. pálya meg nagy kedvenc. A vízszint váltakoztatása nagy ötlet, de mire feljutok a piros bombához, aki megnyitja nekem az ágyúnyílást... Na az egy szép idegölő munka. Csak egy kis platform van, és olyan magasan van a piros ágyú platformja, hogy oda csak hármasugrással lehet feljutni. És mivel ahhoz hely kell, mert csak lendületből lehet megcsinálni, ezért nagyon pontosan kell kicsiket ugrani. Jól ki van találva ez a játék, mondhatom. De pont erről beszéltem néhány posttal lejjebb, hogy nagyon feszegeti a Super Mario 64, meg általában a Mario játékok a határaidat, és ha sikerül, nagyon jó érzéssel tölt el. Ez ad újabb inspirációt arra, hogy ne adjuk fel, folytassuk. Ha valaki ráérez az ízére, akkor nagyon Mario-függővé lehet válni. Kifejezetten a játéksorozat okozhat függőséget a szerethető karakterek miatt, a fantasztikus zene miatt, az élmény miatt, és így az ember már nem is az érzést, a sikerélményt hajszolja egy adott Mario játékban, hanem magát a játékot.
Most egyelőre ennyi, szerintem maj este folytatom a játékot. 88 csillag, avagy már majdnem 75%-ra kész az egész játék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése