A Super Mario All-Stars miatt kicsit hanyagoltam az animét, de most, hogy végigjátszottam a Super Mario Bros. 3-at is, ezennel újabb játék kapott "Complete-állapotot" a Backloggery profilomon, ismét nekiveselkedtem az animének. Most az 52. részt néztem meg, most nagyon jó részek vannak. Egy városban szálltak meg Luffyék (az istenért sem akar eszembe jutni a neve), itt jár Buggy, aki hiába keresi Luffyt, sehol nem leli (egy pár jelenet igencsak emlékeztet a Tom & Jerry-re. :D), Sanji a burning latin nővel méri össze szakácstudását (neki sem jut eszembe a neve. T_T), Usopp élet-halál csatát vív azzal a tengerésszel (neki sem jut eszembe a neve, én nem tudom hova figyelek, amikor az animét nézem. -_-), akiről kiderül, hogy hősünk apja egyszer már elbánt vele.
Lényegében ennyi. Nagyon jók ezek a részek, szinte nézetik magukat, tényleg szinte olyan, mint egy könyv, amit nem lehet letenni, és még azt is meg tudom bocsájtani ennek fényében, hogy lassú a történet folyása.
Időközben megismerkedtem még egy pár One Piece kislemezzel. A TOMATO CUBE: Watashi ga Iru yo dala nagyon tetszik, így érdeklődéssel hallgattam a kislemezt. Nem rossz, de ez sem az igazi. Azt érzem egy jó pár előadónál, hogy a One Piece dalnak szánt daluk ilyen kompromisszummal készült zene, ugyanis bár a stílusukon belül mozognak, de a kislemezen szereplő B-side track sokkal közelebb visz az együttes valódi stílusához, ami az én esetemben nemigen válik be, de lehet, hogy másoknak bejön. Amire még nagyon kíváncsi voltam az az Asia Engineer: Eternal Pose kislemez. Valamiért távol áll tőlem a rap és vállfajai, de ez a dal iszonyatosan bejön. Magán a kislemezen nincs mit csalódni, mert csak ez az egy dal van rajta, meg egy rádió-adás. Na ilyet se hallottam még kislemezen: Asia Engineer Super Radio Show: ONE PIECE Special. 18 perces rádióadás hallgathatunk végig, melynek vendége Mayumi Tanaka és Kappei Yamaguchi, vagyis Luffy és Usopp seiyuu-i. Nagyon érdekes volt hallani őket. Mayumi Tanaka le nem tagadhatná, hogy ő Luffy hangja, annyira hasonlít rá. Gyakorlatilag nő létére minimális változtatással képes fiú karakternek olyan hitelességgel adni a hangját, hogy tényleg, nagyon ráillik Luffyra a hangja. Kappei Yamaguchi pedig adja magát. Nagyon hiányolom mellé Megumi Hayashibarát. Nem néztem sok Ranma 1/2 részt, de azalatt a pár rész alatt úgy összenőtt számomra a hangjuk, hogy már-már párban említem őket magamban. Akárcsak Megumiból, Kappeiből is annyira természeteséggel árad a pozitív életszemlélet, a vidámság, hogy már a hangjával képes mosolyt csalni az arcomra. És már csak kettejük miatt is megérné végignézni a Ranmát. De visszatérve a rádióadásra, nagyon jó volt összességében. A csapat tagjai rögtönzött rapszöveggel ("magyarán" freestyle-lal) mutatták be a 2 seiyuu-t és a karakterüket. Meg az volt még vicces, amikor rá akarták venni őket rappelésre. :D Hát hallatszott, hogy nem az a szakmájuk, de aranyosak voltak, hogy megpróbálták. ^^ Maki Otsuki (az első 2 ending előadója) kislemezei elég jók. A memories nem a kedvencem, ellenben a RUN! RUN! RUN! valami fantasztikus! A single is nagyon jó lett!
Érdekes, ahogy utánanéztem az OP / ED előadóknak, hogy kik ők, mit csinálnak, döbbenten tapasztaltam, hogy egy részük abbahagyta a zenélést, vagy más formában foytatja. Például Maki Otsuki ma a CASSIS nevű együttes énekese, 2002-ben végleg feladta a szóló karrierjét, Ruppina elvileg egy együttes, az sem élt sokáig, ma már csak az énekesnője folytatja szólóban. A Tackey & Tsubasa is abbahagyta, de most idén ők a fő visszatérők. Hát, nagyjából ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése