Újabb szakasz

Nos, a mai nap volt az utolsó nap az egyetemen, vége a 4. félévnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy elhagytam a budapesti albérletet és hazaköltöztem. Ezzel újabb szakasz zárult le, szerencsére gond nélkül. A szerződésben foglaltak szerint mondtam fel az albérletet, a kiköltözés rendben ment, haza is hoztam mindent.

A tervek szerint már nem is megyek vissza, mert bár csak egy vizsgám lesz a vizsgaidőszakban, de megbeszéltem a tanárral, hogy az online legyen. Szerencsére nyitott rá. Összesen egyébként négy vizsgám lenne, de ebből kettőt kiváltottam egy-egy esszével, a negyedikből meg a héten vizsgáztam. Ennél a tárgynál ugyanis csak júniusi időpontot tudott megadni a tanár, és előre jeleztem neki, hogy a tervek szerint én akkor már Hollandiában leszek, így megegyeztünk, hogy most a héten, az órája után előre levizsgáztat engem. Ez szerencsére jól is ment.

Ugyanakkor összességében engedtem a szinte mindenből ötösnek lenni jellegű elvárásomból, ami helyénvaló is, mert most már nehezedett annyit a holland nyelv, hogy ott már nekem sem magától értetődő, hogy menni fog minden. Követtem is el csúnya hibákat a nyelvi dolgozatokban. Az egyik, amire komolyan erősíteni kell, az a szókincs. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyetem lévén itt sokkal gyorsabb ütemben haladunk. A félév végére több száz megtanulandó szó gyűlik össze. Nem szerepeltem abban valami jól, hogy a megadott szavakkat mondatot képezzek. És az az igazság, hogy érzékelem is ennek hiányát, mert sokszor egyszerűbben fejezem ki magam hollandul, mint ahogy azt tenném magyarul. Egyértelmű, hogy a szókincsen, kifejezéstáron kell bővíteni.

A másik, amin csúnyán elhasaltam, az a vonatkozó névmás. Röviden, amikor a másik tagmondatban visszautalunk az első tagmondat alanyára. Ezt hiányosan tanultam meg, illetve az volt egy komolyabb hibám, hogy csak ott használtam az elöljárós vonatkozói névmást (waarin, waarop, met wie...) ahol az első tagmondatban is szerepelt elöljáró szó. Valamiért az maradt meg bennem, hogy csak ott kell. Csak így meg olyan mondatok jöttek létre, amiket magyarra fordítva is teljesen értelmetlenek voltak:

"Ott áll a lány, aki moziban voltam tegnap este."

Ennek még a holland megfelelőjében is hiába keresek az első tagmondatban elöljárót, de utólag visszagondolva teljesen nyilvánvaló, hogy az elöljárószót szükséges a vonatkozó névmáshoz illeszteni, hiszen a magyarban is benne van rag formájában... akivel... Mindig követek el buta hibákat nyelvi teszteken... Egyébként minden más rendben volt. Sok volt a tanulnivaló, több esszét is meg kellett írni, előadást kellett tartani. Mondjuk az előadások abból a szempontból voltak problémásak, hogy mivel a nyilvánosság előtt egyébként is izgulok, erre rájön az, hogy idegen nyelven beszélni... Az, hogy van egy alapvető hollandom, az nem azt jelenti, hogy el is hiszem magamról, hogy akkora nyelvtudásom van, hogy előadásokat tarthatnék hollandul. Így ez ennek megfelelően sikerült... Teljesen értelmetlenül mondtam egyik szó után a másikat. Magamat ugyanúgy nem értettem, mint mások engem.

De nem baj, ha majd tényleg jó lesz a hollandom és a beszélőkém is fog fejlődni, csak jobb lehet. Megcsinálom a még hátralevő vizsgát, emellett arra fókuszálok, hogy rendben legyen minden 1-jére, mire kimegyek Hollandiába. A munka nagyjából rendben van, már csak szobát kell keresni, amit bérelhetek. Azt határozottan érzem, hogy idén sokkal jobb muníciókkal megyek vissza Hollandiába, mint amikkel tavaly voltam. Sok mindent átgondoltam magamban, hol hibáztam, mit csinálhatnék másképp, és határozottan hiszem, hogy idén sikerülni fog.

Ennek egy részét korábban megírtam. Több mint 1,5 hónap telt a múltamban való szembenézés óta, és határozottan érzek magamban pozitív változást. Nyugodtabb vagyok, asszertívebb, úgy érzem, hogy több mindent is el tudok vállalni. Kezdem azt érezni, hogy jobban kontroll alatt tudom tartani az érzelmeimet, amivel régebben komolyabb problémáim voltak. Ez az alvásomra is jó hatással van, ugyanis korábban, ha korábban kellett felkelni, mindig görcsöltem magamban, hogy aludjak el, különben milyen állapotban leszek holnap? Ez nem egyszer azt hozta magával, hogy aznap éjjel semmit nem aludtam, így sejthető, hogy másnap mennyire voltam használható. Most meg úgy vagyok a dologgal, hogy vagy elalszok, vagy nem. És mivel nem görcsölök azon, hogy elaludjak, ezért el is alszok. Persze, most sincs az, hogy minden egyes alkalommal kialszom magam, vannak fáradtabb napok, de egyértelmű, hogy tudatossággal sokkal jobban tudom kezelni a nehezebb napokat. Illetve az is nagyon fontos lesz, hogy ha a munkahelyen lesznek nehézségek, ne adjam fel, hanem egyrészt gondoljak arra, hogy mi a végső célom, másrészt meg emlékezzek vissza arra, milyen állapotban voltam tavaly nyáron, miután hazajöttem Hollandiából. Szinte egyből éreztem, hogy nagy hibát követtem el azzal, hogy feladtam. Érzem, hogy ez elegendő muníciót fog adni. Hiszen a cél messze van, évek kérdése, mire elérem, ezért teljesen nyilvánvaló, hogy az első időkben messze nem úgy fognak alakulni a dolgok, ahogy az ideális lenne számomra.

Meg egy másik fontos dolog, amit szintén nemrég hallottam. Bár más témával kapcsolatban, de nem volt nehéz kapcsolni, hogy az, amit hallottam, az az élet egyéb területeire is igaz. Puzsér rádióműsorában, az Önkényes Mérvadóban beszéltek a gyerekvállalásról, hogy illetve, hogy a mai fiatalok, az én generációm miként vállal gyereket. A lényeg az volt, hogy sok fiatal szülő nem akarja felvállalni a gyerekvállalással járó életmódváltozást, ezért a gyereket sokszor olyan helyekre is elviszik, amik az ő pici, fejlődő szervezetének még nem való. És ennek kapcsán mondták azt, hogy gyakorlatilag az ember akárhogy dönt az életében, mind a kettővel nyer is valamit, meg el is veszít. Aki gyereket vállal, az kap egy csomó olyan dolgot az élettől, amiket csak egy szülő élhet meg, ugyanakkor hiányt fog szenvedni egy rakás olyan dologban, ami egy gyermektelen felnőttnek megadatik. Ugyanez fordítva. A gyermektelen felnőtt számára is sok lehetőség adatik meg az életében, ami egy szülő számára nem, de ő is hiányt szenved bizony dolgokban, ami viszont csak egy szülő számára adatik meg.

Ez volt az, aminek hatására tudatosodott bennem, hogy ez az élet egyéb területeire is igaz. Akárhogy döntünk, mindennel nyerünk valamit, de egyben el is veszítünk dolgokat. Ezt nekem ott és akkor fontos volt hallani, mert ennek hatására tudtam összegezni magamban, hogy a Hollandiába való kiköltözéssel egy csomó dolgot nyerhetek: Jobb munkahely, magasabb fizetés, nagyobb esély egy jó párkapcsolatra, gyerekvállalás, jobb anyagi körülmények. Ugyanakkor elveszítek dolgokat is, amik szintén fontosak számomra. Hollandiában például megmérettetés megszokni a klímát. Lehet, hogy a nyereségek fejében ez elhanyagolhatónak tűnik, de valójában nagyon nem. Hollandiában tényleg nehezen jön el a jó idő tavasszal, nyáron is esetlegesek az igazán meleg napok. Keveset süt a nap, sokat esik az eső. Tavaly, amikor kint voltam, konkrétan volt két olyan hét, amikor ha már csak felsejlettek a felhők mögül a napsugarak, már az nagy dolognak számított. És ez igenis hatással volt a lelkiállapotomra, azt éreztem, hogy nehezebben bírom a megmérettetéseket, amiből volt tavaly nem is kevés. Ezt például úgy rendeztem le magamban, hogy azzal, hogy kimegyek Hollandiába, azzal lényegében egy csomagot veszek át, amiben van egy csomó jó dolog, például a fentebb felsoroltak, amik nyereségként foghatók fel. De van néhány rossz is, amik ugyanúgy a csomag részei. És ennek része például az időjárás, illetve, hogy bizonyos hivatalos ügyeket marha nehéz és körülményes elintézni. És amikről még nem tudok. De ezek az úgynevezett veszteségek is a csomag részei. És nem olyan, mint egy svédasztal, hogy kiválogatom azt, ami nekem tetszik, hanem csomagként jön egybe az egész. És vagy megtanulok együttélni a nehézségekkel vagy feladom az egészet. De túlságosan fájnak a feladásból fakadó veszteségek, hogy még egyszer visszaforduljak az életemben. Úgyhogy ha tényleg kimegyek 1-jén Hollandiába, onnan már nem lesz visszaút.